Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)

1932-06-02 / 125. (2938.) szám

v I RLAP: 1932 junius 2, csütörtök. ■* Hat évi munka után elkészült a Zuider-té harminckilométeres gátja A világ leghatalmasabb vízi munkájának első szakasza beiejeződött Kétszázharmincezer hektár aj termőföld Hollandiában Wieringen, jurátus 1. (A Prágai Magyar Hír­lap tudósítójától.) Az elmúlt nap abban fejeztét 'be az óriási, harminc 'kilométer hosszú gát épí­tési munkálatait. Ez a páratlan technikai fölkészültséggel meg­épített gátmü a Zuider-tót választja el a nyílt tengertől és igy elkészülte egyik legfontosabb etappját jelenti azoknak a munkálatoknak, amelyeknek célja a Zuíder-tó kiszárítása. Most történt a gát átadása is a kormánynak egy ünnepélyes aktus keretében, amelyet azon­ban előzetesen nem nagyon harangoztak be, sőt a terminust egészen a legutolsó pillanatig ti­tokban tartották. Kérdéses volt ugyanis, hogy az óriási müvei az előre megállapított termi­nusra tényleg él is tudnak-e készülni, amennyi­ben az északnyugati viharok az elmúlt napok folyamán a gátépületekben jelentékeny rombo­lást vittek végbe. A munka azonban mégis el­készült időié és ünnepélyes keretek között avatták föl. Reimers, a vizmüügyi építkezések •minisztere, Colijn volt miniszter ünnepi beszé­dének elhangzása után megadta a jelt, meglo- bogtafcta a zászlót, amire a pontonokra fölsze­relt daruk nyomban megkezdték a munkát és az utolsó nyílást, amelyen át a Zuider-tó vize még érintkezett a nyílt tengerrel, elkezdték iszappal betölteni. A hatósági hajókon egybe-1 gyűltek hangos éljenzésben 'törtek ki. Egy ka­tonai zenekar a nemzeti himnuszt játszotta, a •munkánál résztvevő gőzösök szirénái fülsiketítő sípolásba, bugásba kezdtek s csakhamar fürge halászlegények szaladtak végig a gátvonal leg­frissebben feltöltött szakaszán, ők voltak az el­sők’. akik végigmentek ezen az utón, míg a gát régebben elkészült, bazalttal bevont részén, több, mint huszonkilenc kilométer hosszúság­ban kényelmes autóut vezet. A gát törzse ba­zaltból épült, amelyet az építési munkálatokhoz részben Belgiumból szállítottak, résziben pedig a tenger fenekéről nyertek a kotró- és emelő­gépekkel. A jégkorszakban ugyanis a jegesek bazalt-morénákat raktak le azon a területen, amelyen most az Északi tenger hullámai tara­josodnak. Az utolsó pillanatig átömlött az Északi ten­ger vize a Zuider-tóba, amelyet most, hétszáz esztendő múlva az emberi akarat és csodála­tos technika újból elhódít az óceántól. fűzőnkét óriási iszaprakománnyal duga&zolták él az ünnepélyes alkalomkor ezt az utolsó nyí­lást. A gát építési munkálata hat éven át tar­tott és 127 millió holland forintot emésztett föl. A gát fölépítése a holland mérnöki tudo­mány és művészet egyik 'legragyogóbb ténye, általában az egész építési technika történeté­ben a Iegnagyobbszabásu munkálatok közé tartozik, de még nem befejezett mü, csupán egyik lépés abban a hatalmas törekvésben, amely a nyilt tenger egy részét, a Zuider- tavat újból termőterületté akarja változtatni. A tenger ostroma A gát elkészülte az optimistáknak adott iga­zat. Az évszázados álom, a sok-sok terveztetés immár a megvalósulás stádiumába lépett. A holland újból joggal mondhatja el a hagyomá­nyos történeti igét: Deus maré, Batavue litora fecit. Isten csinálta a tengert, de a hollandus csinálta hozzá a partokat. Abban a gyönyörű harcban, amely sok-sok évszázad óta folyik •ember és természet között a hollandi partokon, a legjelentékenyebb győzelmet most aratta az ember cs alaposan revanzsálta magát az 1277. év gyászteljes karácsonyának szörnyű katasztró­fájáért. A kőkorszak embere még száraz lábbal jár­hatott át a Rajna mai torkolati vidékéről a Themse partjára, csak aránylag egészen fiatal geológiai 'korban történt meg az angol szigetek elszakadása a kontinenstől. Ezért nevezi Rec- lus, a nagy francia geográfus, Angliát lappangó félszigetnek, mert. egészen sekély vizű tenger rágta át az egykori kőpadot, amely a brit szi­geteket Európával összekötötte. A fríz szigetek még a rómaiak korában is kétszer nagyobb ter­jedelműek voltak, mint manapság és olyan he­lyeken, amelyeken ma az Északi tenger hullá­mai zajlanak, a tenger fenekén a római kor uccái és épületei vannak a mélységben. A mai Hollandia területének nyolcadrészét fedik a Zuider-tó piszkoszöld hullámai. A Zuider-tó az Északi tengernek legnagyobb és legmélyebb 'be öblösödébe a, szárazföld testéibe, a legmélyebb harapás, amellyel az Atlanti óceán betört Európa förzébe. Amikor a rómaiak a mai Hollandia területét, Batáviát meghódították és * a. frízek szabad népét az Imperator jogara alá törték, a mai tengeröböl fenekét mérhetetlen ; őserdők hordották, amelyek telve voltak med­vékkel. farkasokkal, szarvasokkal. Hatalmas : lölgy- és blikk erdőségek voltak ezek. amelyek 1 rév nagy tavat vették körül. Ezt a tavat a ró­maiak Flevonak liÍvják és Tacitus is megemlé­kezik róla. 1 í A Flevo egy nagy belső tó volt, : talán akkora, mint amioő a Balaton, vagy ta­lán kisebb is. Ebbe ömlött a rómaiak Flevtum folyója, az Yssel, de a tó az Északi Tengerrel ■ is kapcsolatban állott egy természetes csator­nával és ezen a csatormán rágta magái a ten­ger beljebb ós 'beljebb. A pusztulás folyamatát siettette az ember. Drusus császár csatornák utján a Rajna vizé­nek egy részét az Ysselbe vezettette, hogy a termékeny földeket megkímélje a tavaszi , áradástól. A Füevutm vize igy rendkívül 'meg­szaporodott, a folyó kilépett medréből és az egykori őserdő hatalmas területeit iszapos, hozzáférhetetlen maosarakká változtatta. Ez a mocsár egyre jobban 'terjedt ós terjedt a tenger félé, végül az utolsó elválasztó korlá­tokat is elmosta. A középkorban a most Mid- delsee-nek nevezett Flevo partján még vi­rágzó falvak és városok voltak, virágzó állat- tenyésztés és földművelés folyt. Egyszerre aztán bekövetkezett a katasztrófa. 1170 november elején, Mindszentek ünne­pén a viharos áradat ostroma elszakította a szárazföldtől a mai Texel ós Wieringen szi­geteket. Még végzetesebb volt azonban az a katasz­trófa, amely 1277 karácsony ünnepén kö­vetkezett be. Ez a nap volt a Zuider-tónak tulajdonképpen születésnapja. Ezen a na­pon több mint ötven virágzó község és vá­ros merült a viz alá lakosaival, állatállo­mányával együtt. Valóságos vízözön volt ez. A tenger hullámai több mint 5000 négyzetkilométernyi területet öntöttek el. így a mai Zuider-tó tulajdoniképpen erede­tét tekintve nem is a tengernek a része, ha­nem egy belső tóból alakult ki és nyugati partjainak megsemimisi lése után olvadt egybe a tengerrel. Feneke tehát nem más, mint a tenger habjaival elárasztott ter­mőföld ós a vizréteg vastagsága általában nem is haladja meg a 3—6 métert. Az Északi Tengernek állandó befelé való hatolá'sa, amely az elkövetkező századokban lépésről-lépésre egyre több földet mart ki Hollandia 'WteetekniélMli, agyagos, homokos talajából, állandó veszedelmet jelentett az egész országra nézve, amelynek felszíne de­presszió, vagyis olyan terület, amely a ten­ger szine alatt fekszik. A holland depresszió általában hét métert tesz ki. A védekezésnek tehát csupán egyféle módja volt, magas gá­takat kellett építeni. Évszázados terveztetések ... A kis országra egzisztenciális kérdést je­lentett, hogy az Északi tenger további hödi- tásának gátat vessen. Az Északi tenger part­vonalán a depressziónál is partvidéket gátak építésével valahogy megvédelmezték, azon­ban ebben a védelmi rendszerben a Zuidier-tó egy hatalmas sebet, nyílást jelenített ós a Zuider-tó mindig betörési kapuja maradt a viharhullámioiknak s szökőáraknak. Hollandia egész történetén át érezték azt a nagy kárt, aimi az országra szármaizoitt abból, hogy a sűrűn lakott, termékeny föld közepén egy ilyen hatalmas tő éktelenkedik, hogy pompás termőterület, amely egykor száz köz­séget és várost táplált, most viz alatt van. Éppen ezért már nagyon régen foglalkoznak azzal a problémával, hogy miképpen lehelne Hollandiát a Zuider-tőtól megszabadítani. „Hogyan lehet az Északi tenger hatalmának gátat vetni és Hollandiát ezzel szemben meg- védelmezni“ elmen Henrik Steviin kiváló holland tudós 1067-ben megalkotta az első nagy tervet a Zuider-tó kiszárítására vonat­kozóan. Ettől kezdve nem múlt el esztendő, hogy valaki hasonló tervet fél ne vetett vol­na, anélkül, hogy a kormány valaha is elszán­ta volna magát valamelyik terv megvalósítá­sára. Csupán a XIX. század derekán kezdetit a kormány alaposabban foglalkozni az ilyenirá­nyú tervekkel. A munkálatokat a jelentéke­nyen kisebb harlemi tenger eltüntetésével kezdték, amelynek rakoncátlan babjai már Amsterdamot, Hollandia büszke Velencéjét is fenyegetni kezdték. 1837-beri a holland kamara ezekre a munkálatokra 8,355.000 fo­rintot szavazott meg és három évvel később hozzá is láttak a nagy feladat megoldásához. A munkálatok 1840-től 1852-ig tartottak és az előirányzott összegnél jóval többe, 13 millió 780.377 forintba kerültek, azonban a gyakorlati eredmény megérte a nagy befek­tetést, az ország 16,812.57 ha. termékeny szántófölddel gyarapodott, amelyen ma gaz­dag falvak és majorok élnek virágzó életet. Ez az első nagy eredmény a holland 'mér­nökök beás vágyát nem hagyta nyugton a na­gyobb feladat irányában. Ha sikerült o ha'ar­Lemi tengert ikiszárltaim, akkor végeredmény­ben a nagyobb feladattal, a Zuider-tó kiszá­rításával is meg lehet é9 meg kell küzdeni. Már 1848-ban a nyilvánosságra lépett Digge- len, K'loppenburg és Faddegon a maignk nagyszabású tervével. A Zuider-tavat gáttal akarták elvágni a nyílt tengertől ós az Yssel meg az Aimstel vizét csatornákkal akarták közvetlenül az Északi tengerbe terelni. A terv szerint 92 millió forint költséggel 260.000 hax termőterületet sikerül nyerni. 1886-ban alakult, meg a kormány jóváhagyá­sával a Zuiderzeevereeniging, amelynek az volt a feladata, hogy az összes eddigi javaslato­kat vizsgálja át megvalóeithatásuk szempont­jából és dolgozza ki a végleges programot. A Zuider-tó kiszárítására vonatkozóan ismételten beterjesztettek törvényjavaslatokat., egyelőre azonban mindez csak papiroson volt meg. Úgy látszik, féltek a felelősség vállalásától, hogy ilyen óriási költségvetést igénybe vevő munkába vágjanak, amelynek eredményessége és haszna nem volt száz százalékban világos. Megkezdik a munkát Hollandia közvéleménye azonban ‘mindig nyo­matékosabban és nyomatékosabban, kívánta a nagy műnek a megkezdését. Hollandia lakossá­ga rohamosan szaporodott a XIX. század máso­dik felében és az ország területe kicsiny. Életérdeke tehát a lakosságnak, hogy a ter­mészetes népszaporulat elhelyezésére új és értékes területeket szerezzen, mégpedig a legszebb és müveit néphez legmél- tóbb módon, a belső gyarmatositás utján. Hogy Hollandiának milyen jelentősége van a mező- gazdasági termelés szempontjából, azt tulajdon­képpen a világháború folyamán ismerték fel tel­jes mértékben, amikor a köröskörül ellenségek által blokád alá vett német binterland szinte kizárólag a hollandiai és dániai behozatalra volt utalva. Ekkor értették meg teljes egészé­ben, hogy milyen nagy gazdasági jelentőségű probléma a ZuZider-tónak termőfölddé való át­változtatása egész Hollandia szempontjából. A múlt század nyolcvanas esztendei óta a Zuider- see-egyeslilét emberei, Ruma és van Diggelen elnök, ely mérnök és Kraius professzor, Hollan­dia legnagyobb vízépítő szakértője. 2Í88 fúrás alapján megállapították, hogy a Zuider-tó fenekének legalább háromnegye­de primainőségü termőföld és csupán egynegyede homokos és tort által borított talaj. Végül a Lóriiig miniszter által 1918 junius 14-én beterjesztett törvényjavaslar tot a kamara elfogadta ég a viaópitészefci mi­nisztérium nyomban hozzálátott a munkálatok­hoz. Ezek a nagyszabású munkálatok tulajdonkép­pen azon tervek alapján mentek és mennek végbe, amelyeket az állami bizottság 1892-ben fektetett le egy hatalmas konstrukciójú tervben. A Zuider-tó egész területének kiszárításáról természetesen nem lehet szó, ez keresztülvihetetlen, mert az Ysselnek és a többi kisebb-nagyobb folyónak víztömegét nem lehet keskeny csatornákon elvezetni. Másrészt azonban azt is el akarják kerülni, hogy az Yesel-folyó torkolata, főleg pedig Amszterdam teljesen elszigetelődjön a tenger vizétől való közvetlen kapcsolattól. A terv tehát arra szo­rítkozik, hogy a Zuider-tónak tágas keleti és dé­li öbleit szárítsa ki. Tulajdonképpen három nagy felületet akarnak szárazzá tenni és a három felület között megmarad a természetesen kes­kenyebbre fogott Zuider-tó, amelynek Yssel-tó lesz a neve. Ennek az Yseel-tónak a végén, Wieringen és Zűrig között vau az a 30 kilomé­ter hosszú gát, amely az Yssel-tengert elvágja a nyilt tengertől és amelynek építésével most készültek el. A kiszárítás révén 224.000 hektárnyi termő- területhez jut Hollandia, ami 200.000 ember­nek nyújt letelepülési és életlehetőséget, mig ma az egész Zuider-tó mindössze 3000 halász nyomorúságos életét tartja fenn. Természetesen a munkálatok óriási költséget emésztenek fel. 360 millió guldenes költségve­tést fogadott el a kamara, ebből az összegből 127 milliót, tehát tölbb mint egy hanmadot már felemésztett a, 30 kilométeres gát., valószínűleg számítani lehet tehát a, költségvetés alapos tulhágásával, Azonban a szakértő-körök abban bizakodnak, hogy a befektetett töke hamarosan meghozza kamatait. Mig ma a halászat, révén csupán 2 millió gulden évi jövedelmet hajt, a Zuider-tó, addig a, termőföldből 70 millió gulden- re számítanák egy esztendőben. Ebhez járulnak az egyéb előnyök is, amiket szintén nem lehet, lebecsülni. Az Yssel-tenger a. gát következtében hamarosan kiédesitl és igy északi Holland, meg a, fríz-föld, amely szárazság idején rendkívüli vízhiányban szenved, óriási vizrezervoárral fog rendelkezni. Ez ki. fog hatni a,z ország állat­tenyésztésére és tejgazdálkodására. A régi Zuidcr-partri városkák és falvak roman­tikája persze eltűnik. A művész és a természet barátja fájlalhatja ezt a veszteséget, a gazda­sági érzékű ember azonban örömmel fogja üdvö­zölni a termelés uj és nagyszerű lehetőségeit. Magyarország a gyümölcs- és főzelékfélék kedvezményes szállításáról tárgyai Budapest, junius 1. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonj el entése). A mezőgazdasági kivi­teli intézet a MÁV-val egyetemben tárgyalások­ba bocsátkozott a csehszlovák, osztrák és a német vasutigazgatóságokkal, hogy átmeneti­leg a magyar gyümölcs- ég zöldségfélék szállí­tására fuvardíjkedvezményt és refakciót adja­nak. A tárgyalások kedvező mederben folynak és igy remélhető, hogy a tranzitó gyümölcs- és főzelékfélékre megadják a kedvezményeket. Árad a Duna Pozsonynál Pozsony, junius 1. (Pozsonyi szerkesztőre- giink telefon jelentése). Ma éjszaka a Duna ligeti oldalán kilépett, medréből és elöntötte az úgynevezett pötscheni erdőhöz vezető utat, valamint elsodorta az ottani betonhidat. A viz- áraxlás nagy pánikot idézett elő az úgynevezett Görög-liget, környékén lakók között, akik on­nan járnak munkába a pozsonyi gyárakba és akik igy ut nélkül maradtak. Azonnal értesítet­ték a pozsonyi tűzoltóságot, amely reggel hat órakor Sárossy tüzoltótiszt vezetésével csóna­kokkal vonult ki az árvízzel borított területre és megkezdte a mentőmunkálatokat. A tűzol­tók állandó szolgálatban vannak és most, ők bonyolítják le csónakokon ezen a területen a forgalmat. A viz állása ma reggel 424 centimé­ter volt, estére 470 centiméteres vízállást vár­nak, ami azonban komoly veszedelemmel nem fenyeget. Ma délelőtt Ligetfalun a Hárs-hidat szintén elöntötte a viz, úgyhogy itt is csónako­kon bonyolítják le a forgalmat. Olaszországban megkezdték az uj Justice tor Hungary építését Róma, junius 1. Mussolini utasítására már megkezdték Olaszországban az uj Justice fór Hungary építését Mussolini azon kívánsá­gát közölte a légügyi minisztériummal, hogy a lehetőség szerint a leggyorsabban építsék fel az uj gépet Rómából táviratban utasí­tották Oxiiia budapesti olasz katonai attasét hogy sürgősen küldje meg az elpusztult Jus­tice fór Hungary modelljét műszaki leírását és a tervrajzokat mert a tönkrement gép pontos mását fogják elkészíteni. Egyébként Savola ezredes, a híres repülőkonstruktőr már meg is kezdte a munkát Turínban. Hatezer Matuzsálem él a földön A modern orvostudomány megteremtette a százévesek legendáját azzal a megállapitásával, hogy az átlagos emberi életkor állandóan emel­kedik, a közvélemény előtt bibetővé tette azt, hogy nemsokára nem lesz ritka a százéves nagyapó, azaz korunk szelleme szerint a száz­éves „öreg fiu“, aki derűs centennáriumán vi­dáman fog rumbázni eladósorban lévő déduno­kájával. A statisztikusok azonban most megkont.remi- nálták ezt a kialakuló félben levő optimista legendát és szorgosan utánanéztek annak, hogy tulaj-dóképpen hány százéves ember ól a földön. Megállapításuk szerint minden millió ember közül csupán három éri el a századik esztendőt. Ha a föld lakosságát kereken kétmil­liárd embernek számítjuk, igy i« hatezer Ma­tuzsálem él az öt világrészben szerteszórva. A hatezer százéves ember kétharmadrésze nő, egy harmadrésze pedig férfi. Ez a meglepő tény igazolja a biológusok állítását, hogy a női nem — vagy mint udvariasan nevezik — a gyön­gébb nem, sokkal ellentállóbb és erősebb, mint, a férfi. Általában sokkal több fiúgyermek szü­letik, mint, leány és mégis minden országban laeeankint nőfelesLeg alakul ki. Ennek az oka főként az, hogy a fiúgyermekek halandósági arányszáma sokkal nagyobb, mint a leánygyer­mekeké­A derék statisztikusok megállapították azt is, hogy a százesztendősök túlnyomó része vidé­ken született és ott élte le gyermekéveit. Annak ellenére, hogy a város higiéniája jóval fejlet­tebb, mint a vidéké, a hosszú életkornak mégis csak a falu kedvez inkább. A falu poros uccái- val, fürdőszobané'lküliségével, rosszul épített, túlzsúfolt, kis házaival, ezen a téren nagy előny­ben van a higiénikus várossal szemben. A vá­ros a statisztikai kimutatások szerint, tönkre­teszi a gyermekek idegeit és hátráltatja fejlő­désük szabadságát. Az orvosok álma a százesztendős emberről a statisztika rideg számai mellett legendának látszik ugyan, de az orvostudomány tovább fog küzdeni ideáljaiért. xx A szlovenszkő! és ruszinszkói matívar nők lapja: a „Nagyasszony".

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom