Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)
1932-06-11 / 133. (2946.) szám
jQL&Q’A Na: RáDIÓMELLÉKLET 133. (2946) szám ■ Szombat ■ 1932 junius 11 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kfc; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Kő. A szlovenszkói és ruszinszköi ellenzéki pártok FŐSZERKESZTŐ politikai napilapja felelqs SZERKESZTŐ DZURANYl LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága n. Panská ulice 12. 11. emelet, — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága H., Panská ulice 12. 111. emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA Francia parlament MacDonald a Jóvátételek teljes eltörlését kívánja Az angol terv — A szombati előfconfereicla — Franciaország takarékoskodni kíván (sp) Prága, junius 10. Kormány-nyilatkozat régóta neim kaipott akkora többséget a francia kamarában, mint most Herriot harmadik kormányának bemutatkozásakor, — de ha figyelmesen átolvassuk a francia kormánypárti lapokat, a sorok köziül mégis aggodalom és bizonytalanság árad felénk- A nagy információs lapok számolgatva hiüm- miögnek, a jobboldali orgánumok gúnyosan elemzik a Volonté vezércikkét, amely ugyan radikális lapban jelent meg, mégsem jósol sok jót Herriotnak, s a Clément Vautelek, a Pertinaxok, a Léon Balbyk nyomban készen vannak a pesszimista prognózissal, A radikálisok örömmámora elmúlt: Herriot csak kisebbségi kormányt tudott alakítani s a vezér mögött mindössze a radikális pártnak és függelékeinek kétszáz mandátuma csoportosul, holott a szükséges abszolút többség háromszázbét szavazat a kamaráiban. A premier persze forró sikert jelentett a Palais Bourbonban. De ennek elsősorban a francia „littérature páriáméntaire“ volt az oka, a hagyományos szónoki széptevés és diplomáciai simaság, amelynek segítségével Herriot, Franciaország legelragadóbb szónoka Briand után, egyszerűen levette lábáról a képviselőket, akik egyelőre semmi veszélyeset nem szimatolhattak az általánosságban tartott program szavai mögött s a kormánypártiság némi hasznának reményében szivesen cserbenhagyták régi gazdájukat, az elkeseredett André Tardieut. Ez azonban csak a kezdet. Herriot sok ragyogó kezdettel és kevés ragyogó folytatással dicsekedhet: 1924-ben a kartel úgy indult útnak, mintha Bethlehemben született volna Megváltónak, de Poincaré nemsokára diadalmasan bevonult a kartel sietve* kiürített minisztériumaiba. 1926-ban Herriot összemérte retorikai erejét Briand-nal és győzött: egyetlen hatalmas beszéddel megdöntötte Briand alig megalakult kormányát, — de Briand két nap múlva túltett még Herriot beszéd-rekordján is s egyetlen jólirány- zott szónoklattal végleg elintézte a kartelt és Herriot-t- A kezdő siker nem sokat jelent Franciaországban. A osaknem négyszáz szavazat, amit Herriot a bemutatkozáskor kapott, nem leplezheti azt, hogy a radikálisok kormánya kisebbségi kabinet. A kisebbségi kabinet sorsa pedig maga a bizonytalanság. Jelenti elsősoriban a parlamentáris rendszer bizonyos fokú csődjét, mert demonstrálja, hogy a választók többségében nem tudott kikristályosodni az a határozott politikai irány, amelynek követlésétől a nép a köztársaság üdvét reméli. Irány helyett irányok vaunak, s a ■kormány kénytelen tehetségének nagy részét az irányok összeegyeztetésére forditanú Lavírozni. Kompromisszumokat tenni. Balra mosolyogni, jobbra mosolyogni, rettegni a mindennapi bukástól. Ez a feladat MacDonald vas idegeit is megőrölte Angliában s éppen az angol munkáspárti példa mutatja, mennyire veszedelmes kisebbségi kormánnyal uralkodni akarni. Az ellentétes és egymást paralizáló hatások rendszerint azt eredményezik, hogy a parlamenti munka tapodtat sem jut tovább, bizonyos renyhe ségi pont keletkezik, amelyen a kormány képtelen túljutni'. A kisebbségi ..kormányok a páriámén tarizmus történetében legfeljebb a preker helyzeteken átvezető szükségala- kulatokat jelenthették, soha olyasvalamit, amire korszakokat lehet építeni. Még ha hosszú életűek is, akkor sem vezetnek Jóra, mert örökös kompromisszumkeresési ükkel Paris, junius 10- Herriot kormánya Le- brum köztársasági elnök vezetése alatt ma délelőtt az Elysée-palotában minisztertanácsot tartott, hogy megállapodjék a Genfiben és Lausanue-ban követett program kérdésében. A ma délelőtti konferencián kijelölték a Lausanne-ba és Genfbe küldendő francia delegáció tagjait is. A párisi lapok jelentése szerint MacDonald szombati párisi konferenciáján javasolni fogja a jóvátételek és az adósságok teljes eltörlését. Az angol miniszterelnök reméli, hogy a francia kormány nem fogja elutasítani ezt a tervet Ellenszolgáltatás fejében MacDonald hajlandó lesz arra, hogy Franciaországgal, Olaszországgal és Belgiummal, valamint a többi érdekelt országgal egységes frontot alakítson. Ez az egységes front közölni fogja az Unió kormányával, hogy a szövetségközi adósságok megfizetése a jóvátételek annnltálása után lehetetlenné vált. MacDonald tervét a lansanneí konferencia nem fogja azonnal elfogadni. Lausanne-ban a hatalmak megelégszenek azzal, hogy a Hoover-moratóriumot az év végéig meghosszabbitsák, de Németországtól nem kérik azt a kötelező ígéretet, hogy fizetségeit a moratórium lejárta után újból megkezdje. A lausannei konferencián a konferencia elnapolása előtt szakértő bizottságokat neveznének ki, amelyek az amerikaiakkal együtt elvégeznék a londoni világgazdasági konferencia előkészítő munszétmorzsolják az ország aktív erőit A radikálisok büszkén válaszolják Páriában, hogy Herriot pompás fiú és érteni fogja a módját... Biztos? A kezdő siker, a csodálatos mérsékeltség, a programkonglo- merátum, a mindenből valamit, az egészből sémim itadás elve az első rohamnál bevált. De a la longue nem válhat be. A kormány- nyilatkozatot a francia képviselők különböző fenn tartásokkal szavazták meg: a szocialisták azzal, hogy remélik, hogy Herriot a jövőben hü marad a kartel programjához, a középpártok azzal, hogy bíznak Herriot na- cionális energiájában. Egyelőre hat a sok ígéret, a déiputék egyelőre elhiszik, hogy Herriot birtokában van a béke titkának, amit a választások alatt hangoztatott. De a jövő bizonytalan. Az uj francia kamara politikai iránya csak a további munka folyamán tisztázódhat s később dől el, vájjon a többség a régi politikát kivánja-e folytatni, vagy nem, vaijjjon Herriot MacDonald mintájára elhagyja-e a baloldalt s a jobboldal élére áll, vagy ellenkezőleg, később dől el, vájjon a képviselők megmaradnak-e a lyoni polgármester szuggeszci ójába n, vagy uj vezért keresnek. Teljesen nyugodt időkben Herriot kiegyensúlyozó kisebbségi kormánya talán szép és nemes feladatot teljesíthetett volna, ma nyugalomról Franciaországban sző sem lehet s a helyzet bizonyára egyre határozottabban radikális és osztályszerü állásfoglalásokat követel. Herriot a nyugodt elefánt statikai energiájával szeretne kormányozni, de lehetővé teszi ezt Tardieu, az uj tigris dinamikája? Nyugalmi helyzetről szó sem lehet Páriskálatait. A világgazdasági konferencia megnyitó ülésén tudomást venne a lausannei szakértő-bizottságok munkájáról, majd novemberig, azaz az amerikai választások utáni időkig elnapolja munkáját. Csak ha az amerikai elnökválasztások végérvényesen tisztázzák Amerika magatartását, akkor látnak hozzá a kérdés végleges elintézéséhez és döntenek a jóvátételek és az adósságok eltörléséről. Gerntain Martin szanálási programja Pária, junius 10. Germain Martin pénzügyminiszter szanálási programja tegnap heves vita tárgyát alkotta a kamarában. Germain Martin a francia költségvetés kiegyensúlyozása érdekében meg akarja kurtítani a francia hivatalnokok fizetését és nyugdiját. A hivatalos kommüniké erről a tervről neon sokat mond, mert az akció elintézését valószínűleg a parlament őszi ülésszakáig elnapolják. A lapok jelentése szierint Germain Martin a hat milliárdra becsült deficit fedezésére a következő javaslatoikat tette: 1. A hivatalnokok fizetésének és nyugdijának 5 százalékkal való csökkentése, ami 1.25 milliárd megtakarítást jelent. 2. A hadügyi kiadásokat 1.5 milliárd- dal leszállítják. 3. A Tardieu alatt elhatározott adóengedmények visszavonása. A kabinetben Dailadier közmunkaügyi miniszter élesen szembefordult Germain bán. Kívülről Hitler, a rém fenyeget, bérűiről a pénzügyi helyzet ziláltsága. Franciaország költségvetése 1930 óta passzív, s mig az elmúlt évben 2-5 milliárd volt a hiány, ma 4 milliárd. Az ország gazdag és egészséges — különösen, ha a mi közép- európai helyzetünkhöz hasonlitjuk, — de a vér és arany bősége alapjában véve ugyanolyan betegség lehet, mint a vér és arany szegénysége. Sőt veszedelmesebb, hirtelenebből ható. A francia kincstár jövedelmei a krízis hatása alatt ugyanúgy megcsappantak, mint a többi állam jövedelmei, s a bajokat tetézi a kisburzsoa egyenesen pánikos méretekben emelkedő tezaurálási kedve, ez a katasztrofális francia bizalmatlanság mindennel szemben, a gazdasági válság egyik legérdekesebb negatív hatása, amely még olyan nagyérvényü személyiségekre is kiterjedt, mint Briand, aki ezer darab ezerfrankost őrzött parlagon a ládafiáiban. Miiben bízzon a kishorizontu francia, ha Briand sem bízik másban, csak a — harisnyájában? Ezenkívül Franciaország háztartása eltúlzott méretű. A hadsereg fenntartása és az erődlak építése töméntelen pénzt fogyaszt s — noblesse obiige — Páris kénytelen keleti szövetségeseiről fejedelimileg gondoskodni. E szövetségesek egyre több pénzt emésztenek föl s Franciaország savanyúan adja az újabb és újabb százmilliókat. Mindezen kívül az általános gazdasági krízis természetesen ugyanoly mértékben zavarja Francia- ország gazdasási életét1., mint egész Európáét, ami magától értetődő és kár róla beszélni . Herriot nem financiális lángész. Szép Martin tervével, de a pénzügyminiszter „kőkemény44 maradt. Figyelmeztette a közmunkaügyi minisztert, hegy a hivatalnokok nem alkatnak privilegizált kasztot az államon belül és az igazság nevében tőlük is áldozatokat szabad kérni, miután az ország más munkásai már régen áldozatokat hoztak. A német belügyminiszter monarchista hitvallása Berlin, junius 10. Gayl báró birodalmi belügyminiszter a birodalmi tanácsban tegnap nagy beszédben vázolta a belpolitikai helyzetet. A beszédből kitűnik, hogy a kormány meg akarja valósítani a jobboldal úgynevezett „nemzeti programját44, azaz a weimari alkotmányt is meg akarja változtatni. Gayl hitvallást tett monarchista felfogása mellett, de visszautasította a monarchia helyreállításáról szóló hírekét. Egyúttal bejelentette, hogy a mozikat és a rádiót megtisztítja a németellenes tendenciáktól. Amerika 12 millsárdot Etil ka’onsi célokra Washington, junius 10. A szenátus elfogadta a hadügyi költségvetést, amely 389.5 millió dollárra rúg. A katonai költségvetésen az állam ezidén 57 millió dollárt takarít meg. Abból az összegből, amelyben a Reprezentációs Ház megállapodott. a szenátus újabb 3 milliót törölt, de újra beállította a kétezer tiszti állást, amelyet i a Reprezentációs Ház leépített. könyveket irt Beethovenről, Madame Réca- mieről, de pénzügyi szakmunkát nem ismerünk tőle. Az ő nevéhez fűződik a frankpánik s nem igen remélhetjük, hogy most nagyobb sikerrel fogja szétágyuzhaíni a krízis keletről jövő viharfellegeit. Egyelőre azonban Franciaország hasznot húz rosszabbodó gazdasági helyzetiéből. Lausanneban ki fogja mutatni, mennyire rosszul áll s levonja a következtetést: ha nem kapom meg tartozásaimat, tönkremegyek. Germain Martin pénzügyminiszter a deficitet máris a jóvá- tételi annuitás kimaradásával magyarázza. Sok hasznunk tehát itt Középeurépában Franciaország gazdasági helyzetének leromlásából nincsen s a káröröm egyetlen pillanatig se vakitson el, mert könnyen megtörténhetik, hogy a helyzet következtéiben az a dunai 9egit9ég is elmarad, amit Franyaországtól várhattunk volna. A francia krízis miég kétségesebbé teszi a lausannei konferencia sikerét. A németek azzal érvelnek, hogy tönkremennek, ha fizetniük kell, a franciák azzal, hogy tönkremennek, ha mai súlyos helyzetükben nem számolhatnak a jóvátételek jövedelmével. A francia érvelés túlzás és elsősorban taktika, de ha a német érvelést meghallgatja a világ, az ugyanúgy hangzó francia érvelést is meg kell hallgatnia. Mi következik ebből? Az, hogy a lausannei konferencia eleve zsák- uccába jutott. Az, hogy a tönkrement Franciaországtól senki sem követelheti a pénzekről való lemondás nagylelkű gesztusát. Az, hogy Európa mélyebb és határozottabb szanálási akcióra szorul, mint Lausnnne tervezi*
