Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)
1932-06-10 / 132. (2945.) szám
5 1932 Janina TQ, péntek. Jt csilei salétrom nyomorba döntötte 'Csile dolgozó népét A mostani forradalom nemcsupán katonai természetű, hanem a néptömegek gazdasági nyomorából fakad — A Guggenheimok elten lázadt fel Csile népe dérének iránya. Hosszai időn keresztül folyt a küzdelem a estiéi salétrom birtokáért s ebben a késhegyre menő harcban végezetül a Guggenheim-érdekeltség Coeaicíhja maradt az egyetlen győztes- A csilei salétrom volt a legfontosabb nyersanyaga a robbanószereknek, a festék iparnak, az egész kémiai iparnak s a modern agrártedhnika fejlődésével még csak fokozódott jelentősége, mert mint trágyaszer jutott döntő szerephez. Ez az uralkodó szerep egében a háborúig tartott. A osilei salétrom világhatalom volt. A salétromíhiány végzetessé vállhatott volna a háborúban körülvett Németországra. Németországinak kiírtat kellett keresnie s azt meg is találta. A német kémiád ipar a levegő nitrogénjét szintetikus utón kezdte lekötni e eljárását egyre tökéletesebbé tette, igy az elmúlt tizenöt óv folyamán a etiled salétrom mindinkább háttéribe szorult. Még egyszer ugyan .mutatkozott egy látszat- konjunktura, az 1020- esztendő amerikai gazdasági csodaéve, amely a valódi tényállást akkor még elfátyolozta. A német találmány azonban a esdlei salétromot letaszította a világtrónról. Ma a esilei salétrom árai a régi világpiaci árnak harmadára, negyedére csökkentek, az 1931. év termelése az 1930. év felére szállott s már az 1930. év termelése is katasztrofális volt. Az ezüst-, réz- és ólombányászatban ugyanez a helyzet- A Goig-* geniheimok pedig egyik bányát a másik bánya után zárják be. Egy négymilliós népnek munkáistömegeí, amelyek Délameri kában leginkább vannak európai kultúrával átitatva, martalékául estek a gazdaságii válságnak. Az a körülaapos olcsó ataiáajku- rák as iar&pfördökkc egybeépült intézetekben lntencfr ée mégis kíméletes korák rheuma-isehi- as ellen. Prospektust küld: FtlrdOlgasgatótóg POSTYEN A magyar nemzeti párt munkácsi választási nagygyűlése Munkács, június 9. (Saját tudósítónktól.) A magyar nemzeti párt munkácsi csoportja szombaton, junius 11.-én délután háromnegyed két órai kezdettel a Csillag-szállító nagytermében választási pártgyülést tart. amelynek szónokai: Egry Ferenc volt szenátor, pártszövetségi elnök, Tarján Ödön mérnök, a Prágai Magyar Hírlap lapkiadó szövetkezet ve«ériga®ga tója, Korláth Endre dT. szenátor, pártszövetségi ügyvezető, Hokky Károly, a mszinszkói magyarság keresztényszociáüsta párti képviselője, Siménfalvy Árpád dr. tartt mánygy ül és-i képviselő és R. Vozári Aladár, a magyar nemzeti párt munkácsi ügyvezetője. A nagyszabásúnak ígérkező gyűlést Munkács egész magyarsága-ős lak ossága lelkes érdeklődéssel várja, egyúttal őszintén sajnálja, hogy a gyűlésre ugyancsak meghívott Richter János szenátor, nyug. plébános gyöngélkedése miatt, Hercz Ignác dr., a párt kassai kerületi alelnöike pedig elfoglaltsága nüiatt a gyűlésen nem vehet részt. meny, hogy a levegőiből salétromot lehet nyerni, megpecsételte a osilei bányászai sorsát. Egész Csile gazdasági életét át kell építeni s ezt próbálja most megvalósítani az ujj rendszer. „Magyarország nyugodtabban várhat mint a csehszlovák exportipar" A magyar kormány félhivatalosa a csehszlovák-magyar kereskedelmi tárgyalások uiabb nehézségeiről Prága, junius 9. Ha a sajtó napi szenzációi közben valami újabb délamemikiai forradalom hírét olvassuk, az ilyen hdirt bizonyos közönyös nyugatommal, talán íróniikus kézlegyintéssel vesszük tudomásul. Ideig igazán nem szoktunk egyébhez a délamerikai államok részéről, minit forradalmi puccsokíhoz. Az iskolai történelmi tanulmányaink folyamán megtudtuk, hogy azóta a néhány száz óv óta, amióta Dél- am erika egyes országai a kolkniális uralom alól felszabadultak, katonai felkelő vezéreknek egész sorozata törekedett a hatalom njegszerzésére és a hatalom ezeknek a katonai uzurpátoroknak a kezében egyértelmű volt a tiszta pénzű zlet- teffl, a kizárólag anyagi természetű előny- in yol. AM néhány napig mint uralkodó ült a nyeregben, családjának tagjak és bizalmi emberek olyan állásokba helyezte el, amelyekben lehetett valamik szerezni s végeredményben ez a rablómódon szerzett nyereség a jövedelemre törekvő elnök kezeiben szaladt össze. A nép szemében természetesen elég ok volt arra, hogy az uzurpáitort hamarosan megutálják és ágy teremtődött meg az újabb forradalomnak, vagy puccsnak lélektani alapja, uj ember került a kormányra, akinek pénz-kapzsisága azonban semmivel sem állt elődjei mögött. így évtizedeiken keresztül a ' tábornokok akarata határozta meg az amerikai köztársaságok sorsát, pontosabban a kalandorok akarata, kik értettek hozzá, hogy a katonai pályafutásuk alatt a hadsereg teljesen megbízható segítségét megszerezzék. A déllamerikai forradalmakban és pnes- csokban a hadsereg körül fordult meg mindig a harc. A néppel, a kultúrában visszamaradt tudatlan ind.iokkai, a hatalom és befolyás nélküli ültetvényes-munkásokkal, a legtanulatlanabb, legszétiagoltabb és legapatikusabib proletariátussal a katonai forradalmárok szervezői nem sokat törődtek, ez a nép a katonai dik’tatur; minden hatalmi megnyilvánulását ellenkezés nélkül fogadta és tűrte, hogy majd ez, majd az az ur minden ellenszolgáltatás nélkül szápolypzza vérét. így vált Délamerika állandó tűzfészekké, a nyugati félteke viharzugává. Azonban honnan törnek fel ezek a lángok és milyen forrásból tápláljáK őket, milyen titokzatos kezek azok, ameiyek soha sem engedik, hogy ezek a tűzfészkek egyszer nyugalmi állapotba jussanak? Honnan tömörülnek össze a felhők, amelyek állandóan elborítják ezeknek a viharzugoknak égboltozatát? Nem szabad olyan egyszerűen elintéznünk a kérdést, hogy mindent a pénz: el ölessel és kapzsisággal magyarázzunk meg s ebből vezessük le egyedül az állandó forradalmi hangulat okát. Mindenesetre lényeges motívum ez az egy is. Hozzájárul azonban még egy fontos motívum is, amely ma a délamerika: államok életében jóval jelentősebb szerepet játszik, mint bármikor. Ez a motívum a* Egyesült Államok egyre növekvő befolyása, hatalmi terjeszkedése a délamerikai piacon s ezzel kapcsolatban a déliamerikai államokra iákény szerit ett civilizáció, amely mindinkább teret hódit. Ennek az övnek a lakossága, ameddig meghagyják primitív ősállapotában, a legegyszerűbb életstandarddal meg van elégedve. Minaddig, amíg az USA semmiféle civilizációt nem importál be ezekre a szélességi körökre, mindaddig, amíg a délamerikai kereskedelemben való részvétele a nyersfomá- sokaí nem foglalta le, mindaddig, míg a ®a- létromtelepek, kávéföl-dek és banánültetvények ellátták a népet s az embereknek nem kellett a washingtoni, mewyonlti és osikágéi idegen urakért dolgoznáok, mindaddig Csile lakossága maradék nélkül meg volt elégedve az életével, A dolgok akkor kezdőditek bonyolódni, amikor a délamerikai országok salétrom a, kávéja, banánja, gumim i ja és busa a világpiacon szerepet kezdett játszani, amikor özek a délanierilkaá állítani ok elmerültek a világgazdaság bonyodalmaiban s ezzel belek erűitek a világga zdasági válság hullámaiba is. Ezeket az összefüggéseket azonban nyilvánvalóan kívülről importálták a esilei iparba azon koncessziók által, amelyeket a különböző kormányok idegen államoknak tettek. A naiv benszülötteknek tehát azt kellett látmiok, hogy minden kontaktusuk a civilizált világgal zavarosalbbnál-zavaresabb viszonyokba taszítja őket és hogy a nehézségek abban a mértékben növekszenek, minél inkább válnak érezhetőkké az idegen befolyások az országban. Amikor végüli a világgazdasági krízis teljes mértékben magával ragadta Délamerdkát is, a munka nélkül maradit tömeg teljes dühhel két front ellen fordult. Haragja először a kormány ellen irányult, mert a kormány emberei régóta ismert kapzsiságukkal végtelen kincsekéit halmoztak fel e a kormányok tulajdonképpen csak azért kötöttek paktumot az „ördöggel", hogy maguk számára előnyöket biztosítsanak s igy juttatták Délamerika népét ebbe a . kétségbeesett helyzetibe. A benszüiöttek gyűlölete azonban másodsorban maguk az „ ördögök “ ellen fordult, az északom erikái kapitalisták ellen, akik a déla merik alak nézete szerint még inkább meg vagyonosod tak Délamerika kincsei által, ellenszolgáltatásképpen csnpán ínséget, szükséget s a nemzeti iparnak eddigi szétbomlását hagyták maguk után. Ezeknek az embereknek egyszerű értelme a krízis jelenségeit nem tudta megmagyarázni. Látták, hogy az ország termiés- fiölöslegét a tengeribe haijigálják, vagy pedig tűzzel emésztik és megsemmisítik. Neim tudták, hogy ez azért történik, hogy az árakat sikerüljön olyan magasságban tartani, hogy a kávé további termelése valahogy kifizetődjék. ők csak azt látták, hogy az egyik oldalon bőség uralkodik, a másik oldalon megsemmisítés, értékek pusztulása. Látták és érezték országuk sálét romtermelérének abnormális csökkenését. Semmit sem tudtak az uj találmányról, nem tudtak arról, hogy trágya anyagot már szintetikus utón kémiailag is elő lehet állítani. Csupán azt látták, hogy az egyik oldalon a nyersanyag bősége mutatkozik, a másik oldalon pedig a 'lakosság nyomorúságos helyzete. Végig kellett élniük a nagy leépítést a banán- és gumiültetvényeken, másrészt viszont látták, hogy a kormány nagykiterj&désü földeket ad béribe az amerikai koncessziósoknak. Gyűlöletük tehát Eesakaimerika ellen fordult, mint ahogy napjaink általános gazdasági anarchiájában feltétlenül ebbe az irányiba kellett fordulnia. Nem értették meg az összefüggéseket. Az országban mindenütt nőtt az elégedetlenrég, növekedett a harag az északiamerikaiak támogatóival, a kalandorok és tábornokok kormányával szemben. A világkrizis következményei idézték tehát elő azt, hogy Csiliében ez alkalommal a lelkek nyugtalansági állapota sokkal magasabb fokra hágott, mint eddig történni szokott. Az eddigi forradalmak és peoosok csupán a katonaság elszigetelt aktusai voltak, most azonban a nagy néphangulat kiterjedt a proletariátusra, a munkásokra ós a parasztokra, a városiakra és az ültetvényesekre is. A hatalmi kérdés eddig csupán katonai természetű volt, ma a katonai oldalon túlterjedve tulmyoimótlag gazdasági természetű. Hogy milyen lángok csapnak föl ebből a tűzfészekből, azt ma még nagyon nehéz előre megállapítani. Teljességgel a valószínűségiek birodalmába tartozik, hogy az uj dél amerikai n épmozgalom az amerikai, gazdasági életnek s ezzel az UBA-nak sorsába is lényegesen be fog avatkozni. Csile ealétroimtelepeinek baraikéjpiüileteín, minden vagonján, minden kikötői falán nagy betűikkel van ráírva ez az idegen szó: Oosadh. A esilei már nem olvassa ezt a szót, annyira ismeri, mint villanyosának a számét. Régebben büszke volt a Cosadh szóra, ma átkozza. Nem spanyol szó, egyike a modern nemzetközi megjelöléseknek: a Couipania Salpredera Chilena összevonásából keletkezett. Ez a társulat a legnagyobb salétromtárS'ulat. amely a Guggenheimok uralma alatt áll s egészen a forradalom kitöréséig korlátlanul uralkodott Csiliében. Amikor száz évvel, ezelőtt európai geológusok Atacama sivatagát, felkutatták és meg- étlaípi tolták a természetes nátronsalétroim efóífopdulását, bizonyos mértékben meg volt állapítva Ceile jövendőbeli gazdasági fejlŐBudapesi junius 9. A Budapesti Hírlap írja: — A magyar gazdasági köröket élénken foglalkoztatja a magyar *oshsztliovák kereskedelmi tárgyalások újabb nehézségeiről nyilvánosságra került hir. Az a tény, hogy csehszlovák részről a bevitel kontingemtálása mellett még az import lebonyolítását is szindikátusokra akarják bízná, azzal a következéssel járhat, hogy a csehszlovák delegáció revízió alá kívánja vétetni az eddig létrejött megállapodásokat. A gazdasági közvélemény körében az a felfogás alakult ki, hogy írjinden jfflyem törekvéssel teljes határozottsággal kell szembeszállni s nincs mit tartani attól, hogy ennek következtében esetleg nj- ra elmarad a szerződés megkötése és szerződésen kívüli állapotban kell nekiindulni az uj agrárértékesitéai kampánynak. A helyzet ugyanis az, hogy a hosszú szerződésemkivüti állapot következtében a két ország közötti áruforgalom már amúgy is egészen elsorvadt. A magyar exportcikkeknek uj piacokat igyekeztek keresni ée importunk is más piacokon igyekszik (kielégíteni szükségletét. A magyar-csehszlovák áruforgalom mérlege még 1929-ben 228.7 millió pengő behozatallal és 170.1 millió pengő kivitíielílel zárolt, vagyis Magyarország hátrányára 58.6 millió pengő deficitet mutatott. Már 1930-ban a forgalom csak 172.9 malii ó behozatalt és 153.2 millió pengő értékű kivitelit mutat, vagyis a deficit lecsökkent 19.6 millióra. Tavaly ugyan a forgalom tovább csökkent, azonban a behozatali többlet Magyarország hátrányára növekedett. Az import értéke ugyanis 50.1 millió, az exporté pedig 24.2 millió pengő volt s igy a deficit 25.9 millió pengőt tett. Az idén az első három hónap forgalmin 9.1 millió pengő értékű behozatallal és 5.4 millió pengő értékű kiviteílel, vagyis 5,1 millió pongőnyi deficittel zárait. Ezek a számok azt. is mulatják, hogy a két ország közötti forgalom megakaszttása sokkal nagyobb hátrány óikkal jár a csehszlovák exportra, általában a csehszlovák külkereskedelmi mérlegre, mint Magyarország számára, mert olyan ország felé irányuló kivitele vészit tért, amely felé állandóan figyelemreméltó aktívumot tudott elérni. — Lényegében az a helyzet, hogy bármilyen jelentős is agrárexportunk szempontjából a csehszlovák piac, ha sikerül más országokkal megállapodnunk, nevezetesen megfelelő mértékben tért nyerni az olasz és német piacon, továbbá megtartani pozíciónkat az osztrák piacon, akikor feleslegeink elhelyezéséit jórészt biztosítottuk. Ebben az esetben nyugod- tabban kivárhatjuk az idők javulását és a nemzetközi kereskedelempolitikai helyzet Itisztuláisát. Agrárország lévén, megélhetésünk biztosítva van. Ez®ed szemben a csehszlovák ipar számára korántsem olyan egyszerű a kérdés és a magyar piac elvesztése számára súlyos nehézségeket fog okozni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a velünk szemben 'mutatkozó elzárkózásra hasonló módon kell válaszolnunk, ami azt jelenti, hogy magunkat függetleníteni kell a csehszloaák piactól. Ezáltal viszont más, nálunk érdekelt országok termelése számára — osztrák és román fa, német iparcikkek stb. — komoly elhelyezési lehetőségeket tudunk megnyitni, ami ismét exportesélyeink javítására irányuló törekvéseink során válik értékesíthető vé. Ha a például elgujabb olasz exportunkra vonatkozó adatokat nézzük, —"amelyek közül kiemelhető, hogy sikerült ezen a piacon nagyobb tétel hús elhelyezését biztosítani s hogy vágóállat- exportunk poziciója is kielégítő a versenyor- •szágokéhoz képest, — azt látjuk, hogy minden nehézség ellenére nyugodtan nézhetünk a legközelebbi kereskedlempoliitikai jövő elé. Mi nyug'odlahban várhatunk, mint a csehszlovák exportiparosok, — fejezd be cikkét a Budapesti Hírlap xx A szlovenszkőf és mszinszkói magyar nők lapja: a „Nagyasszony**.
