Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-01 / 101. (2914.) szám

towm-Mag^ar-htrlap 1932 májú* 1, Taflármp. Az lgloi diák ígl ói emlé kei... Beszélgetés Farkas Imrével a Szepességről, iglói diákéveiről s készülő uj darabjáról Budapest, április- Ha költő volnék, versiben mondanám el az egészet. Olyan fczép volt! Nem annyira az, amit mondott, hanem aho­gyan mondta. Amit elmesélt, más ember aj­káról egyszerien pergő édes-bus visszaemlé­kezésnek tetszett volna, az ő ajkán megszülé­sed tek a szürke nevek, a szavak költészetté váltak, a szerkesztőségi szoba sivár komor­sága eltűnt, a levegő muzsikával telt meg, a Farkas-operettek délekbe, szívbe muzsikáló dallamával s a sarkok benépesedtek- Az egyik­ből Holóczy Pista pajkos diákarca villant elő, a másikban a „Nótás kapitány" daliás alakja jelent meg- Fráter Léránd örök mosolyával az arcán, a hatalmas festmény eltűnt kereté­ből, helyette Erzsébet királyné legendás alak­ja sugárzott felénk, úgy ahogyan a „Királynő rózsájáéban láttuk. Mondom, ha költő volnék, versben mondanám el mindezt, sajnos, csak új­ságíró vagyok a szavak egyszerű, szürke mi- mivelője, tehát átadom a szót Farkas Imré­nek, aki melegen üdvözli a szép Szepességet, diákkorának felejthetetlen emlékű színhelyéit és beszélni kezd (halkan, múltba néző szemmel. — Minden ember életében a diákévek a leg­kedvesebb emlékek, Ikülönösten ha hoe&wu évek távlatából nézzük, mint jómagam is. Az enyém kiválóan szép veit! Sokan megírták már ezt rólam, mágam is az „Iglói dikok“-ban- Hogy mégis ezzel kezdem az interjút? Nagyon egyszerű. Maga a Prágai Magyar Hírlap mun­katársa, bár Pesten él, mégis valami friss szlovenszkói illatot hozott magával, ami fel­ébreszti bennem a régi emlékeket, vissza hozza a múltat és ott kezdem, hogy 1896-ban tettem először érettségit az iglói főgimnázium- lián, amit egy évvel később, 97-ben megismé­teltem, mert sajnos — megbuktam a elsőn! Ugylátszik a kelleténél többet „fenszterliz­l.em" a szépséges iglói. lánykák ablakai alatt, de az sincs kizárva, hogy a hiba már ott kezdődött, hogy minden szelíd külsőm mellett se voltam éppen mintagyerek. . • . Tudja, akkoriba kezdeti divatba jönni a c* *eregye­rek-rendszer, különösen azoknál a házaknál, ahol pajko&abb gyerekek fordultak elő, ágy kerültem én is Jglóra német szóra, ahol Puts Tóbiás tűzoltó főparancsnok házánál laktam ée folytattam fáinyjeimet, persze korlátozott fortisszimőval. Szépen, vidáman éltünk, sok tánccal, mérsé­kelt tanulással és a „tanítók" háta mögött mindnyájan szerelmesek voltunk a szókébaju, kékszemü szepesi virágokba, akiket „flain"- ákuak hívtunk. Szép idők! Eltűntek, elsuhan­tak, csak az emlékük maradt meg a szivünk mélyén! Azóta a sors nagyon szétszórt beti- nüket hajdani iglói diákokat, igaz, hogy né­ha még összejövünk egy-egy találkozón, de mind ritkábban és mind kevesebben . . . Még megvagyunk néhányon, hogy c$ak pár nevet említsek: ferenczy Tibor, Budapest uj főkapitánya, Bottlik István báró, Mok- c$o,y Zoltán csongrádi főispán, akinek egyébként színdarabja szép sikert ért el a szegedi Színházban­Kevesen vagyunk, összetartunk és áldozunk a múltnak. Tavaly egy Szepesi Album alakjá­ban, amely Makra Zoltán miniszteri tanácsos .szerpesztésében jelent yieg. Ez album kereté­ben lett beillesztve a Szmrecsáuyi-valcer is. Utoljára ezerkilencszáztisennyolcbvn voltam Igl&n, amikor a főgimnáziumban leleplez­ték az arcképemet felejthetetlen, megható ünnepség keretében- Az ünnepséget sze­gény, megboldogult Telléry Gyula rendezte, akit igen jól ismertem, szerettem és Akinek tropikus halála mélyen lesújtott. ismertem a családját is, a gyerekeit, akik ak­kor még persze kicsinyek voltak azóta — ballom — a legidősebb leány férjhez is ment inár. Régi kedves tanáraimat — akikre most a múltak ködén át mélységes szeretettel emlékszem vissza — miikor legutóbb Igtlón jártam, majdnem mindet a temetőben talál­tam- Kérem említse meg a uevőket is: F.i»er, Zam<a.n, Pák, Serman, Vaudrák és Hikházy ta­nár urak, akik annyi gonddal, türelemmel készítettek elő bennünket az életre. Nem tu­dom, megvan-e még az iglói luteránus teme­tő kapuján a „Viszontlátásra" cinnü főiirat, amely ott jártamkor csodálatosan megnyugta­tott, pedig nagyon el voltam szomorodva a sok régi, kedves ismerős sirdombja láttán. — A képzelt muzsika elhallgat, az emlékek fehér szárnya suhog felettünk, valahonnan, messze északról friss hegyi levegőt sodor felénk az emlékezés, az ünnepi csendben fől- zcidüj egy kedves, régi dal: „Ballag már a vén diák tovább • . . tovább." Jó volna még így hallgatni tovább . . . tovább, de sajnos, újságíró vagyok, kötelességeim a kíváncsiság, ha magam szívesebben hallgat­nék is, tehát megtöröm a csendet­— Új könyvek, irodalom, uj írók, mii a vé­leménye róluk? — Nagyon elfoglalt ember vagyok, renge­teget dolgozom, bárom lapnál is van munkám, nem nagyon jut idő az olvasásra, a legújabb könyvszenzációkat éppen, hogy átfutom. Nagyon szépeknek tartom Mécs László ver­seit, — Mit szó] a dzseszlbez? — Szeretem. Nekem tetszik­— ?! — Igazán. Komolyan- Sőt magam is viszek legközelebbi operettembe néhány dzsesz szá­mot. — Miikor élvezzük az u.j Farkas-operettet? — A jövő szezonban. Egészen biztosan- Már néhány dal készen van, a nyáron elkészült az egész. — Témája? — Még nem árulom el és mosolyog hoz­zá kedvesen, vidáman, üdén, olyan frissen, ahogy a mai fiatalok nem tudnak. — Zongoránál Írja? — Nem, soha. Mindégiróasztailnáldolgozom. Minden operettem íróasztalnál született, úgy a szöveg, nyint a muzsika. A „Nótáé kapitány" is, amelynek megírására feleljthetetten emlékű barátom, Fráter Loránd inspirált. Örökké vidám, nőtás kedve olyan ■mélységes hatással volt rám, hogy meg kellett Írnom a-Nótáé kapitányt versben, muzsikában. Azóta már ö is elment . . . — fejezi be fá­tyolos hangon és talán nem is gondol arra, hogy ezzel a fclaszikussá váló operettel min­den szobornál, emléktáblánál szebb, mara­dandóbb emléket állított fel a magyar nótás kert csillogó egenruhás kertészének: Fráter Lorándnak, aki nem megy. át többé a Király­hágón . . . Szirmay-Kabs Margit. Or« PÁRISI NAPOK Hiszen igaz, hogy a Parc Monoeau, a Jár­ói n Luxembourg, a Tűi ler iáik fán, ha nehe­zen is, de ki lombos odtaik, a földből kiütkö­zött a gyep és a virágok is megjelentek, de Páriában mégsi nősen tavasz. Nemcsak azért nincs, mert az április zord és esős és arany­ért sem látni napsütést, a nap úgy tartogatja sugarait, mint talérait egy zsugori, vén em­ber, rejtegeti szem elől- Parisban egyszerű­en nincsen úgy tavasz, mint másutt, a ta­vasznak őszi színe, lehelete, íze van, a pá­rok fázósan összebújva járnak, a kizöldült fák alatt, mintha ősz volna, és hulló, sárga levelek lepnék el az utat. Mindenütt másutt ilyenkor mintha megnyílnának a föld póru­sai, meleg pára száll fel a földből, nyugtala­nító lehelet, olyan; nyugtalanító, mint a sze­relem és ahogy rügyezte! i és tömbösít ja a fákat, úgy rázza meg a szivet és az elcsen­desedett, lassú ütemű vér egyszerre gyors üternü, vad ritmusba kend. Emlékszem ta­vaszokra Weimarban, Pot-sdamban, Buda­pesten, Tárnán, Flórencben, Prágában, min­denfelé a világon, édesek voltak és azéditők, mintha mézzel és valamiféle hódító szerrel etetteik, itattak volna. Ebből azután itt nin­csen s-enumi, olyaD fáradt és erőtlen tavasz ez, mintha kihagyna az érve rése s ebben a monoton, frissesség nélküli tenmésze{válto­zásban önkéntelenül is valami aberrációt ér­zek- Szinte magától adódik, hogy arra gon­dolok, hogy a francia irodalomban,, melyben verseket illetőleg elég oltóit vagyok, neim emlékszem egyetlen versre sem, amely az első évszak iideség'ét és elemi erejét ünne­pelné. Ezzel szemben halhatatlanul énekel­nek az őszi versek, az egyiket Paul Verlai- ne pengeti valami húros hangszeren, mig sárgult levélek hangtalanul hullanak, emlé­kek szállnak és megsébzik a szivet, a mási­kat Baudelaire intonálja mint egy gyász- indulót, mig megrecosennek a fák az őszi szélben, mintha koporsót ácsolnának valaki­nek s olyan a kifosztott természet, mint egy temetés. És Adyt, az idegent is, nem a ta­vasz, de az ősz fogta el a St. Micheleu, fülé­be csodálatos titkokat sugdosott, hogy meg­írja sejtelmes versét a halálról. Ezért, ha nekünk a távolban feltűnik Paris, ezzel az örökkévalóságot nyert vers-zenével jut az eszünkbe •.. * Csak a nők futkosnak itt üdén és színe­sen, kékben és pirosban, kékek-pirosak a kábátok, kosztümök és a kis sapkák, melye­ket berel-oek hívnak és egészen oldalt csap­va hordják a fejen, apró tótyÓlokkal, vagy élénk, apró, hegyes toliakkal. Ez a két szili mintha állandóan verekedne egymással a nőkön ée a kirakatokban, mindkettő győze­delmesen vonul fel az uccán és nem lehet eldönteni, melyiké a hegemónia, meg kell osztan.iok a dicsőséget. A többi színek is él­nek, a fekete, fehér, a aöld, de már sokkal diszkrétebben. Egyébként a divat. • • csupa ellentmondás. Az apró kalapok a második császárság divatjára emlékeztetnek, de hol vannak a. telt csípők éls különösen a telt vál­tók és keblek, az apró kalapok alatt most keskeny, összecsuklott váltók és egy áttör­hető figura bujiik meg. Eddig a divatnak volt egy pontos, kirajzolható és jellemző ar­ca, a háború előtt gazdag és őrien bálié, jelle­ge volt óe a pártói szabók nem tó dolgoztak olyan hölgyeknek, akik alakjüknáll, megjele­Irta: SZENES ERZSI nősüknél fogva nem vihették diadalra kreá­cióikat. Ma a krízis idején nem lehetnek, ilyen válogatósak. Azután a fiús divat jött — mig most a rövid hajat lakúikkal toidják •meg estére, a fléihosszu szoknyát bakáig hosszabbítják, a hölgy bizony felemás, a di­vat tele van emlékekkel és nosztalgiával egy elmúlt világ után és ezért az 1932-es nő szi­luettje annyiféle vonalból van összerakva, hogy egyre bizonytalanabbul hat, sem testi­leg, sem ruMzkodásfbelilég nem tud pontos formát nyerni. * Mi megy filmben? Jobbára azok a filmek, melyeket Középeurópa már ismer, de itt persze francia verzióban, játszik és egyik-má­sikát francia színészekkel. A Dreigrosohen- oper, melyet forradalmibb és enyhébb válto­zatban színpadról lehetett hallani Prágában és Budapesten, Albert Prejeannal L‘opera de quatt sous címmel fut hónapok óta és ki­tűnő játékban, kiállításban, rendezésben egyaránt. Szerencsére semmi sincs elsik­kasztva Bért Brecht intencióiból, abból a szellemből, amit nálunk felhigitőtt és: limo­nádé feldolgozással igyekeztek enyhíteni. Itt Villonnak, a csavargó zseninek a szelleme nem idegen és ahogyan Villont elfogadták egészen, nemcsak az oeuvrejét, melyben a világirodalom égjük legkitűnőbb és íegbiza- rabb szelleme jelentkezett, de az ólét is, mely mögött a bitófa sötétlik, mert az oeuv- re-t ez az élet inspirálta. Természetes tehát, hogy Bért Brechtet ás elfogadják, aki Villon hangján beszél és amit mond, azt egy kicsit Villon életéből meríti. — A „Kék angyal" meg mindig siker Parisban Jannings-szal és Mar­le ne Dietrich-chel. E héten jutott ide az „X. 27.". Marlene Dietricb. ennek a filmnek angol és német változatában jóval temperált abban hat, mint a francia változatban. Az a hang, mely Marlene Dietrichből franciául beszél, patetiikus és pár fokkal túlzott és megtörté­nik az a vicc, hogy ez a modern démon úgy beszél, mid a Cid, vagy az Athalic hősnői a Co med re Francai se színpadán, — Hatvany- Winsloe Christa darabja, a Műdében in Uni­form, amelynek szövegét franciául Edette közvetíti, pár napja fut a Marigny-mozgóban. —■ ATiane, akit mi Elisabeth Bergnerrel fo­gadtunk a szivünkbe (milyen megható és édes volt, felejthetetlen, emlékeznek rá, a koncerten abban az omló, remek fehér ru­hában, és az állomáson, ahogy pár lépést megy még a kifutó vonat után s azután gyö­nyörű szemei mintha megindulnának a tá­volba kísérni, a 'vonatot és a kedvest?) Ezt a szerepet itt Gaby Morlay játsza szintén kitü­nően s lm egyénien is, érződik, hogy nagyon megnézte. Bergnert... Egészen francia film, amelyben a francia szellem, mentalitás, já­ték, 'mozgás, modor, zsenialitás teljesen ér­vényre jut, Maróéi Pagnol nagysikerű darab­jának, a Maniiusrirak filmváltozata. Ez min­denfajta szempontból olyan csillogó remek­mű, hogy egész külön cikket kellene írnom, ha híven és méltán akarnék megemlékezni róla.. ★ A színházi műsorról Ludmilla Pitceffei vá­lasztom. Hetek óta Ibsen Nóráját játsza a saját színházában. Mondjam el róla, hogy a legnagyobb színésznő? Miért ne mondanám? Hogy ez nem uj? Hát baj az? Ha valameny- nyi színes jelzőmet Összehordoznám tó, ak­kor is ezt mondanám el legvégül, meg hogy az emlékezet horizontján vele kapcsolatban feltűnnek Orsika, Bergner és sokan mások, anélküli, hogy hasonlítana bármelyikükre, de akik szintén úgy hatottók ránk, mint egy re- veláció. Ludmilla Pitceff! Milyen parányi asszonyka, miilyen nagyok a szemei, milyen ügyetlen, ahogy fel-alá futkos a .színpadon és mégis, mintha zene szólna minden mozdula­tából, egy nagy egyéniség varázsa, hatalma árad belőle. Milyen szépen beszéli ezt a nyelvet, a franciát, melyet mi, idegenek, elő­ször legtöbben nem szájból, de írásból ka­punk és hallunk a legcsiszoltabb formában é3 legpaJléroizottóbban, a francia irodalom re­mekeiből. (Ha először érünk Parisba, első hallásra alig ismerünk rá.) Milyen tisztán mond ki minden szót és mégsem szaval so­ha, mindig emberi nyelven beszél, egysze­rűen, szivlöl-szi vig. Nóra, a. Puppe, aki már nincsen és csak Ludmilla Pitceffért érdemes és szabad életre hívni. Mikor nem ő 'beszél, gügyög, sétál, tesz-vesz, cukrot majszol a színpadon, akkor a szavak, Ibsen szavai üre­sen konganak 'és úgy esnek le a térben, hogy semerről sem érkezik visszhang rájuk. * Est© kilenc óra után a vendéglőkben már nagyon nehezen lehet rendes vacsorát kapni, a legtöbb helyen egyáltalában nem, de a könyveket kínálják éjjel és nappal, hosszú elalágerokon kirakva, kitolva az ucca köze­péig. Ha valakinek, nincsen pénze egy könyvre (és hánynak nincsen!), amúgy áll­tában is elolvashatja, ha idege vau hozzá Gibertuél, vagy a Fiam mari árnál. Minden könyvet megtalál az uccán Cormeilletől kezd­ve le és fel Paul Valér y-ig, Edletteig és De- kobráig, hogy a legszélső limitekről beszél­jek. De a nem francia Irodalom (Goethei kivé­ve, akiről méltón, hetek óta írnak állandóan) nincsen igy felhalmozva az uccán, csak kere­sés árán lehet itt-ott felfedezni. Azok a köny­vek, melyekkel mi már impregnálva va­gyunk Középeurópában, amelyek nem az emlékeink közé, de az életünkhöz tartoznak, az uj német, orosz és amerikai irodalom standurdimüvei, azok itt nagyon el vannak bujtatva és alig vannak lefordítva. GLadkow Zementje nemrég jelent meg és másít van készülőiben Mickael Gold amerikai írónak parallel e napokban jött ki Nous qui avons fáim (Mi, akik éhesek vagyunk), Roy Sík megrázó regénye, Judon ohne Geld. Ezekkel könyve, melyet Victor Marguéritte elragad­tatással kommentál. Megjelent továbbá a cseh Don Quiohotte, a Svejk franciául, a Les Nouveílea Litteraires múlt heti száma Hasek dicséretére egész kolumnát szentek * Ködös este van, barátommal lent sétáltunk a Szajna-parton, a hidak pillérei alatt, tói egészen a Pont Neműig. Soha szomorúbb fo­lyót! Hogyan lehet egy olyan vig városnak, mint Páris, egy ilyen szomorú, keserű, sár­ga-szürke folyója? Dau miéiről beszélgettünk. A St. Loutó szigeten 'lakott és itt élt a do* chardok között. Ceruzája hegyén Rt élt * francia esprit, ahogy könnyedén és marón lerögzítette az akkori francia szenátus vezér­alakjait és olyan ritkán telt idejéből, melyet mindig a falat kenyér megszerzésére kellett fordítania, nagy vászonra és festékre, holott Delalacroix mellett nincsen még valakije a francia pikturának, akiben olyan teljesen és diadalmasan jelentkezett volna a francia szellem és tehetség, mint Dauimienban. Élete nyomorúság, az utolsó években megvakul és már csak a szeme mögött, a lélek mélyéin jelennek m«g a képek, melyeket többé nem tud kivetíteni. Mikor meghal, Carot bejelenti a szenátusban, hogy meghalt egy zseni, de a szenátus csak harminc frankot szavaz meg a temetésre, melyből negyedosztályu teme­tés sem telik, mert az negyvenbe kerül- Danimért, akivel ma dicsekszenek a múzeu­mok és a művészettörténet, csak a cíoohar- dok, a szajmaparti nincstelenek kisérik ki utolsó útjára és azt mesélik, hogy egy bör­tönőr mellé jutott számára hely a temető­ben. Még egy olyan városnak, mint Páris, egy olyan szellemiségnek, mint a franciá melynek emlékei és remekművei olyan idők­ben kezdődtek, századokkal ezelőtt, mikor ná­lunk sivatag volt az a föld, melyéből később a műveltség, művészet és irodalom kivirág­zott, sincs idejében szeme egy zseni szá­mára. Fontos Budapestre utazók részére Szállj o n m e g « Merán szállóban Berlini tér 7. (Nyugatinál) Budapest legjobb helyén fekvő modern szállója Lift, központi fűtés, hideg és meleg folyővii, fürdők, tele­fonos szobák, kávéház-étterem Szobák 4 50 P. Pensiók S P-től Fgy ágynál 10, két ágynál 20°/, engedmény e lep olyaséinak 6 ■■III Ili H —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom