Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-31 / 123. (2936.) szám

Korláth koronatanúja Németország uj problémák előti Brüning lemondott Két héttel a lausannei konferencia is egy hónappal a iM@rat©rit§si lejárta előtt — Hindenburg ejejtette a kancellárt — A tábornokok teljes sikere - A birodalmi gyűlést feloszlatják Gessler és Gayl előtérben Berlin, május 30. A német birodalmi kormány ma délelőtti ülésén Brüning kancellár beszámolt Hindenburg köztársasági elnökkel való tárgyalásai eredményéről, A jelentés után a kormány elhatározta, hogy lemond. (dj) A létUhiivatalos Prager Presse mágus 21-iki számában vezető helyen reflektált Korláth Endre dr. szenátor április 28-án el­mondott szenátusi beszédére, melyben Kor­láth Udrzal miniszterelnökhöz 6 rajta ke­resztiül a Ruszínszkó autonómiáját garantáló nagyhatalmakhoz apellált Ruszinszkó Ínsé­get szemvédő népének megsegítése érdeké­iben. Korláth fejtegetéseit, melyekkel meg­rajzolta a ruszínszkói gazdasági helyzet ké­pé'!, termeszetsaerüen „vad demagógiának“, a „tények felelőtlen elferdítésének" és „a közvélemény félrevezetésének" minősiti s megvádolja azzal, hoigy neim akar tudni ar­ról, hogy a csehszlovák kormány óriáisi mimikát végzett Rusziinszikőban, hogy Cseh­szlovákia 1920 óta évente 100—150 millió koronát fizet rá jó szívvel Ruszimszkóra. Kü­lönösen azt: veti a félhivatalos lap Korláth Endre és Hokky Károly szemére, hoigy őisla- kos mivoltuk dacára elfeledkeznek arról, milyen nyomor volt ebiben az országrészben a háJboru előtt is, amikor miég nem volt sem csehszlovák rezsim, sem gazdasági vál­ság!, de Aradi Viktor 1914-es röpirata mégis „a rutén nép kihalásáról", „hallatlan nyo­moráról", ,agóniája jeleiről' Írhatott, Krúdy Gyula pedig 1919-lbeo megjelent röpiratá- ban a ruszin népről azt mondja, hogy éven­te 2ő0 napot bőjtöl s nem Ismeri a húst. A csehszlovák körök közismert dialekti­kája az, hogy a jelenlegi rezsim hibáit és mulasztásait expiáltaknak és igazoltaknak vélik, ha arra hivatkozhatnak, hogy a régi rezsim is elkövette ugyanazokat a hibákat és mulasztásokat. Ez alapjá/ban véve hamis, téves és naiv logika. Miég ha föl is tesszük, hogy a régi rezsimet valóban mulasztások terhelik, a múlt és jelen összehasonlítása akkor is lehetetlen, mert a régi rezsimet nem kötelezte semmiféle nemzetközi szerző­dés a ruszinság nyelvi, kulturális és gazda­sági autonómiájának megadására, mig az uj rezsimet kimondottan kötelezi erre, így te­hát hibáit nincs joga a régi rezsim esetle­ges hibáival szépíteni és takarni, vagy plá­ne igazolni. A kötelem teljesítése csak kö­telesség, nem érdem. A csehszlovák dialek­tika főhiibája az, hogy a kötelem teljesítését mindig érdemnek tünteti föl s ezért él min­den politikai kérdés megvitatásánál a miult és jelen összehasonlításának olcsó, dema­góg, de annál tévesebb és megoáfolhaíóbb módszerével. Korláth és Hokky memorandumában Renn és Haimilton legfrissebb adataira hi­vatkozott, a mai ruszinezkói nyomor ama megdöbben tő kepére, melyet ez a német és angol iró adott Európának- A félhivatalos szócső közel egyhónapi érvgyüjtő hallgatás ulán most két magyar iró elavult, régi röp- irátát próbálja kijátszani főadu gyanánt Korláth ellen. Aradi háború előtti és Krúdy háiboruvégi Írása csak a magyar szociális lefkiisimeretnek és magyar segítési szán­déknak két dokumentuma abból az időből, amikor még nem volt nemzetközileg garan­tált ruszin autonómia és nemzetközileg biz­tosított kisebbségi jog, de hol vannak ezek a rcpiratok a valóságiíöltárás és a helyzet rajz aktualitása szempontjából Renn és Hamil- ton mai helyzetképétől? A mai nyomor ri­kító szineit mennyivel halványíthat ja el az, ha például a nemestolhi Krúdy festésében látjuk a ruszin nép háborús szenvedéseit, amelyeket egy történelmi vis maior förgete­ge zúdított rája? De Renn és Ham illan tanúság-tételén kí­vül van még Korlátbnak egy tanulja a Pra­Berlin, május 30. Hindenburg és Brüning tégnapi megbeszélései után illetékes körök biz­tosra vették a kormány lemondását, ami ma délelőtt tényleg megtörtént. A hivatalos jelen­tés szerint Hindenburg ma délelőtt újból fo­gadta Brüninget, aki beadta az összkormány les mondását. Az elnök a folyó ügyek továbbveze­tésére kérte a kormányt. Mielőtt Brüning meg­jelent volna Hindenburgnál, rövid kabinettanács volt, amelyen Brüning tarthatatlannak mon­dotta a helyzetet és a lemondást javasolta. Hindenburg és Brüning mai találkozása rövid volt és csak arra szolgált, hogy a kancellár közölje az elnökkel a kormány határozatát. Az elnök mindenekelőtt a birodalmi gyűlés elnökét fogadja, majd az egyes pártvezéreket frakciójuk nagysága szerint. Az uj kormány megalakítása tehát egyelőre teljesen a parla­menti szokások szerint történik. A kulisszák mögötti harc Berlin, május 30. A Brüning-kormány le­mondása elsősorban a katonai és a jobboldali köröknek hetek óta tartó agitációjára vezethe­tő vissza, amellyel rábírták Hindenburg köztár­sasági elnököt, hogy inaugurálja az uj jobbol­dali kurzust a birodalomban. Hindenburg az el­múlt hetekben és neudeki szabadsága idején is a jobboldalnak csaknem valamennyi vezetőjé­vel tárgyalt s ezek meggyőzték arról, hogy Brüning kurzusa tarthatatlan és ellentétben áll a nép többségének hangulatával. A Brüning el­len dolgozó katonai körökhöz csakhamar az agrár körök is csatlakoztak, amelyek rendkívül ügyesen befolyásolni tudták Hindenburgot. Az agrárok a kormány telepítési akciója ellen fog­laltak állást, mert ez az akció Brüning legújabb szükségrendeletének magja volt. A katonai és az agrár körök állásfoglalásához csakhamar politikai meggondolások járultak. A köztársa­ger Presse magánügy észével szemben. Egy cseh iró. Meglett korú, elismert s külföldön is ismert cseh iró: Iván Olbracht. S'tasek Antalunk, a cseh regényírók nemrég el­hunyt nesztorának fia- A „Névtelen föld" (Zeimé bez juiéna) című könyvén még alig száradt meg a nyomdafesték, szóval ez a legfrissebb tanúvallomás Ruszinszkó népé­nek helyzetéről. Cseh nyelven van Írva, a Prager Presse vezéreikkírójanak nem kell három hétig vesződnie az olvasásává 1, mint ahogy valószínűleg az Aradi és Krúdy ma­gyar röpi patával bajlódott. Nos, Iván Ol­bracht nemcsak a jelenre nézve tesz meg­erősítő vallomást Korláth mellett, de bizony imég a múltra nézve is. Bár helyteleníti az sági elnök az említett körök befolyása alatt ar­ra a meggyőződésre jutott, hogy a nemzeti szocialistákat most föltétlenül be stíl vonni a kormányzásba. Hindenburg tanácsadói szerint I most még lehetséges az, hogy a nemzeti szocia­lizmust és egyáltalában a politikai radikaliz­must békés eszközökkel besorozzák az állam aktiv erői közé, de ha most nem vonják be őket a hatalomba, akkor radikalizmusuk tul- nagyra nő és széttörheti az állam formáit. Brü­ning megmaradhatott volna, ha akar, de kor­mányát teljesen ki kellett volna cserélnie és a baloldali miniszterek helyett jobboldaliakat vá­lasztania. Brüning kancellár azonban nem vál­lalta ezt a fölkínált tisztet annál kevésbé, mert igy meghazudtolta volna eddigi politikáját és megtagadta volna régi minisztereit. Brüning kormányának bukása tulajdonkép­pen akkor kezdődött, amikor Schleicher tábor­noknak sikerült Groener birodalmi hadügymi­nisztert megbuktatnia. A hadügyminisztériumon kívül Hindenburg elnök politikai irodája is Brüning ellen dolgozott s bebizonyosodott, hogy egyrészt a hadügyminisztérium és az el­nöki iroda, másrészt a nemzeti szocialisták ve­zetősége között élénk kontaktus létezett. Brü­ning bukásának logikus következménye tehát az, hogy az eddigi kormány helyébe erősen jobboldali színezetű és valószínűleg katonai jel­legű kormány kerül. Hindenburg magához ké­rette a parlamenti pártok vezetőit és tárgyalá­saiban hü maradt a tradíciókhoz, ami azt je­lenti, hogy a krízisben is korrektül akar eljár­ni, ami azonban a lényegen nem változtathat. Átmeneti kormány alakú! Azok a körök, amelyek Brüning bukását elő­idézték, Westarp grófot, vagy Gayl bárót, eset­egykori magyar politika kárpátaljai céljait s marxista szemmel bírálja a magyar rezsi­met, ennek dacára magasan kiemeli az Egan-akció mélyreható humanitását, gazda­sági koncepciójának szociálisabb irányát, sőt mérleget állít a két rezsim között s ez a mérleg az őslakos Korláth mérlegével azo­nos. Nem kockáztathatjuk azt, hogy Olíbracht megállapításait idézzük, mert könnyén a forditothja történhetnék meg annak, ami a legutóbb történt, nevezetesen hogy a csü­törtöki számiunkban elkobzott szöveg egy részét szombaton cseh fordításban viszont­láttuk el kobza Mamiul a Národn-i Politika ha­sábjain- Olbracht. nemi egy helyen von pár­huzamot., az egész könyve egy niagy párhu­leg Brandest, vagy Gessler volt hadügyminisz­tert kivánják kancellárnak. Hadügyminiszter valószínűleg Schleicher tábornok lesz, belügy­miniszter Goerdeler leipzigi főpolgármester, vagy Gerecke tanácsos. Pénzügyminiszterként von Schwerin-Krosigkot emlegetik és valószí­nűnek veszik, hogy á gazdasági és munkaügyi minisztériumot összeolvasztják. Külügyminisz­ter egyelőre nincsen. A jobboldal eredetileg azt hitte, hogy Brüning elfogadja a külügyi tárcát, de a lemondott kancellár erről hallani sem akar. Brüning még ma elhagyja Berlint és hosz- szabb szabadságra utazik, ami azt jelenti, hogy egyelőre kiesik minden további kombinációból. A jobboldal egyébként a kancellár személyé­ben sem tud megegyezni. Az általános fölfogás szerint a küszöbön álló kormány átmeneti jel­legű lesz és arra fog törekedni, hogy a nemzeti szocialistákat fokozatosan bevonja a munkába s talán már most is fölkínáljon kéí-három tárcát Hitleréknek. Ez a kabineti a mai parlamenti helyzet mellett automatikusan elősegítené a bi­rodalmi gyűlés föloszlatására irányuló törekvé­seket és az uj választások kiírását. Bizonyos körök azzal a gondolattal kacérkodnak, hogy a birodalmi gyűlést föl kell oszlatni, de uj vá­lasztásokat nem szabad kiirni, ezt a gondolatot azonban Hindenburg határozottan elveti, mert ellentétben áll az alkotmánnyal. Az uj kormány megalakítására irányuló tárgyalások minden­esetre jó néhány napig fognak tartani, ami a jelen pillanatban nagy veszedelmet jelent, mert a külpolitikai helyzet gyors munkát tesz szük­ségessé. A lausannei konferencia megnyitása küszöbön áll és a birodalom pénzügyeinek gyors szanálása nem tűr haladékot. A felelős­ség teljes mértékben azokra a férfiakra bárul, zam. Egy Renn vagy egy Ham.iltón érvei el­len tatám fölhozhatná a Prager Presse, hogy esetleg nemzeti elfogultság beszél belőlük, de Ivain Olbracht tősgyökeres cseh, nem le­het elfogult a magyarok, pláne a nem mar­xista magyarok javára, tanúskodását nem lehet elhomályosítani a nemzeti elfogultság gyanújával. A Prager Presse cikkírójának egész dia­lektikája arra a föltevésre volt beállítva, hogy a régi rezsim csak mulasztásokat kö­vetett el, tehát a véle való összehasonlítás mindig csak előnyös lehet. Olvassa el Iván Olbradht könyvét és látni fogja, hogy Ol­bracht miég ezt a föltevését is megcáfolta. \ X1 éVf 123 szám " **©<®*® ■ 1932 május 31 A szlovenszkói és roszinszkói ellenzéki pártok félévr. 220, negyedéwe 114, havonta 38 Kt politikai napilapja Prága U. P anská ulice 12. 111. emelet, R képes melléklettel havonként 2.50 Kt-val több FŐSZERKESZTŐ r r rj FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon: 34184. Egyea sxám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—Ki. DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCB GÉZA SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHfl

Next

/
Oldalképek
Tartalom