Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)
1932-05-08 / 106. (2919.) szám
1932 májmg 8, vasárnap. T>RA:GAI-AY\&foji-HrRLAt5 5 Meghűlés ellen ^PÜK! Fölerakat a ÖSR. számára: Braunars Apotheke „Zum weiBen Löwen“, Praha II, Prikopy 12. Gratz Gusztáv a Tardieu-terv mellett Budapest, május 7. (Budapesti szerkesztiő- eégünk telefon jelentése.) A képviselőh&z mai ülésén Graitz Gusztáv a külföldi hitelekkel szemben ellenezte az egyoldalii megoldást és javasolta, hogy a hitelezők megkérdezésével rendezzék az adósságokat. Elismeri a kormány sikerét az államháztartás rendezésében, azonban azt állítja, hogy Magyarországnak preferenciális alapokon nyugvó gazdasági politikát kell folytatná. Ily irányban lépések történtek, de Bethlen ezt a politikát más irányba terelte. Polémiizál Bethlennel és a volit miniszterelnöknek az olasz, osztrák, magyar együttműködésre vonatkozó elgondolásával szemben a Tandieu-féle tervet tartja helyes megoldásnak, amennyiben azt bizonyos részeiben kiégészitik. Tanulmányutak a magyarországi borvidékekre Budapest, május 7. A Magyar Mezőgazdasági Kiviteli Intézet a budapesti nemzetközi mintavásár külföldi látogatói részére május 9-től 19-ig Budapestről Magyarország ikülönböző borvidékeire tanulmányutat rendez a következő három osaportban: I. Háromnapos kirándulás május 9., 10. és 11-én Gyön- gyös-Yieonta, Eger és Tokajhegyalja borvidékére. (Állomások: Gyöngyös, Mátraháza, Eger, Lillafüred, Tokévá, Sátoraljaújhely, Sárospatak, Tokaj, Tárcái és Mezőkövesd). Részvételi dij személyenként 88 pengő. — II. Félnapos kirándulás május 12-én délután Budafokra az állami pince, pezsgőgyárak és más nagyszabású borpinoék megtekintésére. Részvételi dij személyenként 5 pengő. — III. Egynapos kirándulás május 13-án Mór, Balaton és Badacsony borvidékére. (Állomások: Székesfehérvár, Mór, Ziro, Veszprém, Belatonfüred, Tihany és Badacsony). Részvételi dij személyenként 90 pengő. A tanulmányutak résztvevői az egész utat modem társasautókon teszik meg szakszerű vezetés mellett. A részvételi dij magában foglaltja az összes kiadásokat, tehát ellátást és elszállásolást is. A résztvevőket mindenhoz borkóstolással fogják megvendégelni. Jelentkezés eke tegyes utazásokra is elfogad a Magyar Mezőgazdasági Kiviteli Intézet (Budapest V., Rudolf-rakpart 6). Jelentkezni legkésőbb az utazás előtt 48 órával lébet. BARI Irta: ZERDAHELYI JÓZSEF Bari nagy lompos bernáthegyi kutya volt. Fehér szőrös testén sárga foltok helyezkedtek. Szép, beszegett foltok. Széles pofájából két élénk szeane nézett ki kutyahüséggel. De a tekintetében mindig volt valami borongás, valami nyugtalanság. Milliós város közepén élt kicsikora óta. Három klsszobás polgári lakásban. Szigorú erkölcsű, módos és takarékos emberpár lakott vele. Meg egy szobaur a harmadik szobában és egy kis cseléd a konyhán. Mind ismerte őket. Szerette is a ház népét. A gazdája mégis az asszony volt, aki energikus, okos ember módjára beszélt a ház lakóival. Barival is. Bari őt szerette a legjobban, de tartott is tőle. Mástól nem fogadott el parancsot, de az asszony szavára még csak nem is gondolkozott. Egyébként Barihoz kellett igazodni mindenkinek a háromszobás kis lakásban. Bari éreztette is az erejét. Ha végigfeküdt az ajtó előtt, nem lehetett bemenni. Ilyenkor hízelegtek neki, csalogatták: — Bari, Bankám, gyere ide — cukrot kapsz — Hogy mire mentek vele, az bizony tisztán a Bari kedvén múlott. Néha nagy szívesen kelt fel és köszöntötte az ismerőst, máskor meg fel se pillantott. Még el is mordult, ha hozzányúltak. Isten tudja, mit forgatott ilyenkor a nagy fejében. Az asszony csak odament, rászólt: — Bari! eregy! — és a nagy lompos állat felkelt, tele lett vele a szűk előszoba, odament az úrnőjéhez és a kezére nyalta a köA TIZENHARMADIK Írta: SZVATKÓ PÁL Nem volt zseni. Nem volt excitátor. Nem vezette népét diadalmas csatákra. Nem vezette a világot nyugodalmas békére. Nem magaslott ki egy fejjel a sorból. A tizenharmadik volt. Agyonlőtték. A görög esztétika szerint tragikus hős csak a kivételes ember lehet, aki összeütközésbe kerül a társadalmi renddel és elbukik. Paul Dou- mer-t mindössze a tragédiája tette kivételes emberré, mert Ferenc József, vagy Második Miklós óta nem élt államfő, aki annyi szenvedésen ment volna keresztül, mint a francia köztársaság agyonlőtt elnöke. A franciák kegyelete uccát nevezett el négy fiáról, akik egymásután elestek a világháborúban, % az elnök legnagyobb érdemét a franciák szemében ez az uccanév fejezte ki: „Doumer négy fiának uccája". Most ötödiknek saját maga került áldozatul a nemzet- oltárára. Ez már nagy dolog, ez már görög erény. Egy igével fejezhető ki a szenvedés másik része, amiben ennek az ártatlan és szerencsétlen embernek része volt: várni. A munkásgyerekben az energia olthatatlan tüze égett, lassan került előre, 6 már akkor hangoztatta, amikor tanító, radikális képviselő, Indokina főkormányzója volt: várni, kivárni. De a nagy, huszonöt- éves várakozás csak akkor következett be életében, amikor 1906-ban Falliéres-rel szemben megbukott az elnökválasztáson, s hivei vigasz- talóan nyugtatták: várja ki a következő alkalmat. A következő alkalom 1931Jben kínálkozott, s addig Paul Doumer élete egyetlen szívós szomjúság volt a cél után, az energia egyetlen megfeszülése, türelmetlen remény és harc, majdnem rögeszme és intrikákba bocsátkozó vágy az elnöki méltóság felé. Végre megjött a pillanat. Úgy jött meg, hogy az ismeretlen szívós öregur a világ határtalan ámulatára és csalódására kivágta a nyeregből Franciaország legkedveltebb politikusát, Aristide Briand-t. A tavalyi, tizenharmadiki tizenharmadik elnökválasztásnak két áldozata van: Briand, aki belehalt a vereségbe, a Doumer — akit a maga- sabbrendü törvényszerűség talán azért sújtott szönetet a kemény szóért. Bari őrizte a házat hűségesen. Minden kis mozdulásra elböffent. Ha az ajtó előtt valaki elment és meghallotta a mély, tiszta, szép hangját, muszáj volt megállani. A sűrűn lakott házak szürke, siető hangulatában olyan volt az ugatása, mintha az őstermészet hangja volna évezredes múltból, talán a föld alól, ahol valaha az égbe nyúló, sötétre fakult házak helyén vad bozótok tülekedtek az akkor vizhordta homokos partján a széles, rendetlen folyónak. Alapjában azért jókedvű kutya volt Bari. Nagyon tudott szíveskedni. Ha nagy jókedvében a két lábára állott és a két mancsával ránehezedett az ember vállára, nem volt könnyű lábon maradni tőle. Pacsit is tudott adni. A gazdája szavára le is ült. Tűrte a szájkosarat és nyakravalót. Mégis, akkor volt igazán nagy az öröme, ha kiimehetett a város falai közül a gazdáival és azon meztelenül nyúlhatott ki a teste fiatalos szabadásra. Az ilyen sétákat meg is hálálta a két szemével. tragikus sorssal, hogy megbosszulja az előbbinek tragikus sorsát. Nem illik képletekbe bocsátkozni a szörnyű merénylet kapcsán, de akárhogy forgatjuk a dolgot, akárhogy vizsgáljuk Doumer életét, más bűnt nem fedezhetünk föl benne, csak azt, hogy a tizenharmadik elnök volt. Egyébként élete a korrekt polgár erényeinek töretlen lánca, s valahogy ílindenburggal hasonlíthatjuk őt össze: Hindenburgnak legnagyobb érdeme makulátlan katonai jelleme és egyéb semmi, Doumernek érdeme becsületes polgári jelleme, egyéb semmi, — s hogy Hindenhurg mégis aránytalanul ragyogóbb jelenség, azt mindÖ6z- sze az okozta, hogy a küzdelmes körülmények között megnyilvánuló katonai jellem mindig fénylöbb és föltünő'bb valami, mint a szürke polgári életben kitartóan pislákoló polgári jellem mécsvilága. Doumerben talán a polgári erényeket akarta megbüntetni a merénylő a mai antipolgári korban? Talán ilyesvalamit, mert egyébként nem értenők a dolgot. Mit véthet egy szürke ember manapság! Miért őt választotta a gyilkos? Annyian vannak itt is, ott is közöttünk, akik előbb kerülhetnek a merényletek premier plánjába, vezérek, izgágák, kísérletezők, faltörő kosok, problematikus naturák, föl- fordítók, reakciósok, harciasak, korszimibólu- mok, demagógok, energiaduook, jó és gonosz lángelmék — a merénylő finyáskodva választhatott volna jelentősebb áldozatot a fényes kollekcióból —, de ő kiválasztotta a legszür- kébbet és a legkevesebbet ár tót s azt vitte magával emlékül a másvilágra! Úgy tett, mint az egyszeri szerény ember, akinek a császár emléket akart adni s bevezette kincseskamrájába, hogy válasszon valami értékeset, de a mese hőse csak egy rózsaszálat kért a császár leányának kertjéből. Ez az orosz merénylő, akit megbolonditott a. kor, mint Matuskát, bolondságában nagyon rosszul választott, de hogy egyáltalán választott — s ezt ne felejtsük el —, a kor tette, a helyzet, az állapotok, amelyek bolondériáiba kergették, s okozták, hogy Gorgulov most nem Egyszer rekedten jött ki Bari torkán a szó és máskor is ok nélkül hallatott valami torokköszörülést. Behúzódott a sarokba. Fáradtan lélegzett. A mókáit elhagyta mind és szomorúság nézett a szeméből. Az ugatás is abba maradt, hiába szólalt meg a csengő, hiába kopogott a kőfolyosón ismeretlen lépés, Bari csak hallgatott, nem szólt. És riadtan vette körül a ház népe. Szólo- gatták: — Barikám — mi bajod? Bari felemelte nagy lassan a fejét, lázat lihegett a szája, véresre futott szemével fordult az emberek felé. Az állatorvosra is így nézett, pedig az alaposan megkinozta a vizsgálattal. Bari akkor se szólt, talán meg is értette- a lemondó kézlegyintést. Csak lihegett és csikaszra formálódott a dereka tőle. Aludt. Egyszer nagy izgalom vett erőt a házon. Bari ugatott. Fekve, behunyt szemmel. Tompán és sűrűn böffentgetett, nagyokat rándult hozzá az elnyúlt teste. B | A MODERN EMBER I két nagy betegségénél az ÉRELMESZESEDÉSNÉL és a | NEURASTHÉNIÁN&L ajánljuk a Csizi Jód Bróm Fürdő ivó és fürdökuráját OLCSÓ PAUSÁLÁRAK! Fürdöigazgatóság, Öiz kűpele, orvos valahol a Kaukázusban, hanem megkó- tyagoeodott merénylő Páriában; okozták, hogy agyvelőik kisiklanak, kezek bombát raknak, egyre megy: kinek számára; kezek revolvert sütnek el olyan emberekre, akik egyáltalán nem alkalmas médiumok a nagy, demonstratív tiltakozási akciókra. Paul Doumer szürke ember volt. Szerény. A légynek sem ártott. Sokat szenvedett. Nem fogyasztott, nem mulatott, hisz* öreg ember volt, családja elhullott a háborúban, — 6 hogy a francia köztársaság élén szerepelt, csak olyasféle véletlen szabályszerűség volt, mint ahogy pont kell a mondat végére, miért éppen őt választotta az őrült merénylő? „Lehetséges ez?“ — rebegte Páni Doumer, amikor Gorgulov rálőtt. Nem azt mondta, amit Tisza István: „Ennek igy kellett történni", amit Danton: „Hóhér, óriást vesztesz el", hanem csalódottan, indignálódva: Lehetséges ez? Lehetséges. Az őrült merénylő valahogy mégis szimhóli- kusan cselekedett. A hazátlan bitang, a kor valamennyi baját éTző nyomorult lelőtte a jólét egyetlen helyének szimbólumát. Lelőtte Franciaország elnökét. Lelőtte a polgári megelégedettség országának első emberét. A világ kisemmizettéinek tudatalatti elkeseredése adta kezébe a fegyvert az esztelen és szörnyű tettre. Lelőtte, akinek a legkevesebb köze volt a világ bajaihoz. Éppen azt. Aki mindentől távol, ér- zéktelenül, polgári kiegyensúlyozottsággal kormányozta a polgári megelégedettség teljében élő népet, mintha misem történt volna a nagyvilágon. Éppen azért. A fájdalom el vakított a a merénylőt. Az irigység. A Kain-komplexum. És ártatlanul meghalt Paul Doumer, aki unitsem sejtett, e akinek lelkét egyetlen, irracionális és transzcendentális bűn terhelte: az, hogy a határtalanul izgatott időkben a csöndes szürkeséget merte képviselni, a kispolgári erényt. Máskor megdicsérték volna ezért. Most irigyelték. Anakronizmus volt. Rosszkor rossz helyen volt. Tizenharmadik volt. LEGUJABBJPORT Áasztria-CsehszSovákia 2:1 Prága, május 7. A csehszlovák-osztrák Davis Cup-meocs második napján a csehszlovák Menzel-Marsálek kettős 6:2, 6:1, 6:1 arányban legyőzte az osztrák Artens- Kinzel párt, A meccs állása 2:1 az osztrákok javára. Lázas álmokban jött feléje a sorsa. A vadonban, a végeláthatatlan sűrűk leg- közepén járt. Sötét zugó őserdő, sziklahasadékok, hegyóriások, rohanó szertelen patakok, folyók. Itt élt sok társával és uralkodott az erdőlakókon. Egy szarvas ugrott meg előttük. Üldözőbe vették. Visszhaogos vad üvöltéssel folyt a hajsza. A szarvasnak elfogy az ereje és megroggyan. Rárohannak, éhesen tépik, falják. Összevesznek a zsákmányon és egymásba marnak és vérszagtól részegen küzdenek. Egy megtépett vérző társuk meggyengül a harcban. Nekiesnek. Felfalják. Bari elhallgat, felemeli a fejét, szomorú szemében ott tüzel az álma, mig uj láz nem gyötri. Homályos kép. A bernáthegyi kolostor örökös téli világában süpped a lába alatt a jeges hó. Keresztes takaró van a derekára kötve. Kis tonna a nyakában. Hangos ugatás felé tart. Siet, nagyokat dob rajta a vágtatás. Valami fekete fekszik a hóban. Ember, hosszan, elnyúlva. Fagyálomra készülő fáradt vándor. Fölé hajol és nedves fogaival feltépi a mellén a ruháját és a meleg piros nyelvével simogatja a halódó ember kimeztelenitett szivetáját. Bari most úgy érzi, elmúlt feje fölül a láz. Az égés ella.nyhult a testében. Lábra áll, körülnéz a kis előszobában. Ráismer és imbolygó járással a küszöbhöz húzódik. Beáll a munkába, őrizni, védeni a házat; minden bajtól. Végignyulik a földön, a küszöbre teszi a két mancsát és szép szabályosan és megenyhülve ráhajtja a fejét. Reggel úgy találta a háznépe a megmeredt, kihűlt, csontosra szenvedett testét. És sírtak fölötte. IGYUNK KASSAI SÖRT! 12° PRIMUS 16° Scf. FLÓRIAN GYÁRTJA: BAUERNÉBL és FIA r.t. KOSICE Előfizetőink figyelmébe! Felkérjük azokat az igen tisztelt Előfizetőinket, akik az előfizetési díjjal hátralékban vannak, vagy esedékes előfizetési dijaikat nem küldték be, szíveskedjenek a számlázott összeget postafordultával kiadóhivatalunkhoz juttatni, nehogy a lap küldését be kelljenszüntetnünk. A P. M. ff. Kiadóhivatala.
