Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-07 / 105. (2918.) szám

4 ^rxgaiMac.^arhtklai> 1902 május 7, rawribait. Hindenburg alteregója port indított egy kutya gazdám ellen, mert a kutyamarás következtében le kellett nyiratnia bajuszát Az aJeregák különös szenvedélye széliében grasszál az egész világon - Koronás íők és művészek szolgálnak mintául — Amerikában klubjuk van az aíteregóhnah Zürich, május ü. Zürich kössvéleményét néhány napon át igen érdokolto egy bajusz- pör, amoly nagy vihart kavart i'el és körül­belül egyenlő arányiban váltotta ki a pro és kon'. 11 lé g nyilat k om s o k a t. A pür t'őseerepliü'ie egy zürichi idősebb eaü.-sr, akinek bajusza hajszálnyira olyan •kinézésű volt. mint Ilindembiurg néniét bi­rodalmi elnök tipikus arcdisze. A panaszos joggal diosekedhetett kerese­tében azzal, hogy ö Hindenburg „legjobb a:ter3gója“ volt­Csuk volt, meri a bajusz, amelynek elsősor­ban leheled tulajdonítani ezl a nagy hason­lóságot, ina már nincs meg, le kellett borot­váltat ni, A balesetet az okozta, hogy aiz al- teregónak egy mérges kutya az arcába ug­ród és alaposan mégha Faipia az arcát. Mi­után a seb meggyógyulása megkíván ía az ékes szőrzet eltávolítását, emberünknek el kellett távolítania fő büszkeségét, arcá­nak legnagyobb ékességét, a Hind&nburg- bajuszt. A kárvallott ember most már bepanaszolta a kutya gazdáját, panaszában azonban nem­csak fájdalom dijat, gyógyítási költséget és a.z elmaradt kereset megtérítését követeli, hanem kártérítés megítélését is kéri amiatt, hogy megszűnt Hindenburg alteregója kuni és ezáltal egzisztenciális károsodást szenvedett. A tárgyalás folyamán a fölperes ügyvédje ta­nukkal bizonyittatta, hogy a panaszos hason­latossága az ékes bajusz következtében Hin- deniboirg elnökhöz, megtévesztő volt. Nem múlt el nap, hogy láttára aiz uccán valaki vá kirándult. Akkor Jenkdns az angol ural­kodó tökéletes külső utánzásával megjelent a korzó közönsége köréiben, vagy pedig bér­kocsit fogadott és lassan hajtatott végig a bámuló járókelők nagy gyönyörűségére, akik sűrűn köszön tgették az „angol világ- birodalom ui'ál“. Jeukins nyájas, leereszke­dő kézintegetéssel köszönte meg a népsze­rűség sípon tán megnyilvánulásait. Ez a sze­rep a bolond amerikánust rendkívül boldog­gá telte, egyéb szórakozása sem volt és va­gyonokat áldozott kedvenc passziójának ki­elégítésére. .Szabály szerint a hiúság és m a vágy, hogy az embereiket rászedjük, hegy olyan szerepben mutassuk magiunkat, amelyet normális körülmények között el nem ér­hetünk, vezet az alteregóskodásuak erre a Sohasem alacsonyabb re ndü embert másol I az alteregóe hajlamú, mindig magasra tör és rendszerint uralkodót választ ki, mert azt j övezi a legnagyobb tisztelet. TI. Miklós cárnak, aki viszont unokaífivé­réhez, V. György angol királyihoz hasonlí­tóit a megtévesztésig, szintén igen sok al­teregója volt- A cári család meggyilkolása után ezek az alteregók Szibériában és díéli Oroszország egyes vidékein még szerepet is játszottak és a babonás parasztok körében többen hitelt is nyertek. A legtöbbet a kom­munisták kivégezték, ahelyett, hogy az őrül­tek hazáiba csukták volna őket. Amerikában meg pláne klub te van, melynek aktív tagjai a mindenkori köz­társasági elnökölt járásban, tartásban és kíné zésben a Tehető legtökéletesebben iparkodj: ak u táinozni. Ez a „.Club of the Pr>e síden t-double-s**, mely­nek nagyon különös szervezete és szabály­zata van. így például minden elmökváltozás­nál nagy változás következik a klub életé­ben­Azok, akik a lelépő vagy elhalt elnök al- teregói voltak, most már megszűnnek doublek lenni és az old boys, az öreg íiuk sorába kerülnek, vagyis inaktívakká vál­nak. Miég ma is vau a klubnak öt olyan old boy KONIFERUM OYÓGYB.OROVICSKR csodás hatású mcghilSésnél és gyowiOfbfllwéi | tagja, akik a megtévesztésig hasonlítanák az elhunyt Roo&evelt elnökhöz. Coalidgeról beszélik, hogy egy alkalommal a klub együk tagját megfogadta arra a fáradságos szerep­re, hogy elvégezze helyette egy ünnepélyes alkalommal a ehake hamds, a kézfogás cere­móniáját., Dél-Németo nszágfhan él egy Ms némei kocsmóros, aki annyira hasonlít a nagy kor­zikaihoz, hogy vendégeit az ismeretes gár­daun if ormi siban szolgálja ki. Néhány évvel ezelőtt Magyarországon tűnt fel egy asszonyt, aki a megtévesztésig hasonlított a híres filmdivtához, Henny Portenhez és a nagy filmsztárnak járó hódolatot el is fogadta, míg a rendőrség le nem leplezte, hogy kö­zönséges szélilláraos- És mennyi Lillán Har- vey-kiőpia szaladgál a világban szerteszét! Elieaibeth Bergner fénykorában többször folytatott pert alteregói ellen, akik sok kel­lemetlenséget szereztek neki. A legtöbbet azzal, hogy az ő szerepének eljátszásával a „művésznő*4 hódolóit, jelentős összegekkel vágták meg. fajtájára. Ötvenöt percnyi feszült várakozás után Ascalesi bíboros tudtára adta a tízezreknek, hogy Gennaro vére buzog Az idei Gennaro-iinnepségen újból megismétlődött a csoda — Ezrek és tízezrek húsérték a szent relikviái fel nem kiáltott volna: — Jé, .itt megy Hindenburg eluők! Vájjon mit kereshet Svájcban? Az ügyvéd továbbá arra is bizonyítékokat szolgáltatott, hogy fele a német köztársaság elnökéihez való hasonlatossága miatt igen nagy népszerűségnek Örvendett, igen elő­nyős ismeretségeket is kötött, egy szóval társadalmilag és üzletileg nagyon előnyösen kamatoztathatta a nagy hasonlatosságot, amelyből tisztes anyagi haszna is volt. Az ügyvéd érvelése hatott és az elsőfokú tárgyaláson a kutya szeren­csétlen gazdáját ezen a jogcímen is kárté­rítésre kötelezték. Úgy látszik, még mindig kifizetődő üzlet hí­res embereket, államfőket, nagy hadvezére­ket, művészeket kü bőségekben utánozni. Kiégebbeu ez valóságos divat volt és nem volt például koronás fő, akinek ne akadt volna alteregója, nem is egy, hanem több. Így pél­dául az elmúlt század nyolcvanas éveiben több száz olyan ember akadt, akik örömet és büszkeséget találtak abban, hogy I- Vilmos császárhoz olyan hasonlatosak legyenek, amilyen hasonlatosság csak elérhető. I. Ferenc József császárnak is több alter­egója volt, akik minden lehető társadalmi osztályból akadtak 'és a nyári hónapokban különös előszeretet­tel tartózkodtak Isdhl fürdő környékén, ahol 1. Ferenc József szokta tölteni a nyári hó­napokat. Nagyon gyakran meg is történt az­tán, hogy a császárt összetévesztették vala­melyik alté regó. jav al. mert a sok Ferenc Jó- zseínszakáll között, amelyek ilyenkor Salz- kamimergiutlban sűrűn mutatkoztak. nem mindenki tudta felismerni az igazit. Termé­szetes, hogy a különös hajlamú alteregók a lehetőséghez képest a volt uralkodó tartását és járását is utánozni iparkodtak, sőt a csá­szárnak híres civilöltözetét, a jágerkabátot hordozták, hogy a megtévesztés annál köny- ínyebb ée tökéletesebb legyen. VTT. Eduard angol király, aki Németor­szág bekerítésének politikájával szerzett magának világtörténelmi jelentőséget, a há­ború előtti években gyakran töltötte a nya­ral Marienbadban. Csaknem ugyanazon a napon, amikor az angol király megérkezett a világfiirdőbe, felbukkant ott egy spleemcs amerikai. Jenkius volt a nerc, aki valóságos spor­tot űzött belőle, hogy „őfelségének alter- egója“ legyen. Gondosan ügyeli arra, hogy sohase szere­peljen Eduarddal egyidejűleg. Rendesen ak­kor lépett működűkbe, amikor a király visz- azavomjlt apartmanjába vagy pedig válaho­Nápoly, május eleje. Nápoly hivő népe benső­ségesebben ülte meg az idén Szent Geomaro ün­nepségét, mint valaha. Te lám eotha bensőbb vágy- gyei, soha nagyobb feszültséggel neon várakozott a csodára, imámt ennek az áprilisnak utolsó napján, mert talán sóba nagyobb lelki s testi ínségben, nagyobb reménytelenségben neoa volt, mint most A csoda elmaradását mindig latsa haragját és a megpróbáltatás óráinak közeledtét jelentett© a hivó nép szeméiben, éppen ezért ezekben a nehéz órákban mindenki vágyakozott a csoda meg ismétlő­désére, a kedvező égi jelre. A nápolyi dóm kincses kamrájában egy kristály­ból készült csőben becses relikviát őriz, sapent Gennaro mártír vérének néhány csöppjét, amely normális körülmények között olyan halmazálla­potban van, mint a megalvadt, megszilárdult fo­lyadék lenni szokott. A szent emlékünnepén áprilisnak végén ünnepi cg körménél kíséretében viszik az ereklyét a dóm kincses kamrájából a főoltárra. A papok imádkoz­nak, a hívők, akik ilyenkor teljesen betöltik a temiplomot és a templom előtti hatalmas térséget, egyházi dalokat énekelve várakoznak a csodatétel­re, arra a magasztos pillanatra, amikor a pap har­sány hangon hirdeti ki: Éljen szent Gennaro! Ez a felkiáltás jelzi, hogy a csoda bekövetkezett, a szentnek megalvadt vére megmozdult és mint­ha friss, véredényekben keringő folyadék lenne, buzog. A válságos időkben, a vigasztalan jövő küszöbén Nápoly vallásos népe olyan nagy tömegben jelent meg ezen a precesszióm, mint tálán soha azelőtt. Ünnepélyes fekete kabátot öltött tisztes polgárok hosszú sora gyertyával a kezében kisérte a szent ezüstszobrát a dóm kincses kamarájából a Santa Clara főoltáráig. A délutáni órákban vonult fel azután a második, úgynevezett „szent precesszió** Nápoly érsekének, Ascalesi bíborosnak vezetésé­vel. Nápoly többi negyvenkét helyi szentjének ezüBtezo'brát is mind megíhordozzák ezen a könme- neten. amelyben a város káptalanjának minden papja rúsztvesz. A négy legfiatalabb pap selyembaldachin alatt viszi a vélummal letakart kristályos csövet, amely­ben a mártír vércsöppjei vannak. Az ünnepélyes körme ne tóén kivételes helyen vo­nul fel húsz öreg néniké, akiket Gennaro nénijei­nek mondanék. Ezek bizonyos ősi családi tradíció alapján erre a kitüntetésre tarthatnak igényt, hogy a város védszentjének rokonságából valók, valami­képpen le tudják származtatni ezt a rokonságot. A dóm az idén nem tudta befogadni az óriási tömeget, amely a tér minden zugát betöltötte. Lépcsőkre, háztetőkre is felkapaszkodtak jámbor és áj latos emberek, hogy bevárják a csodát. A fő­oltár közepén fénylő világításiban helyezték el a szent ereklyét, a tömeg lérdretouilott és megkez­dődön, a könyörgés végiéiért áradata. Mi Atyánk, Üdvözlégy Mária, Hiszekegy és a Rózsa füzér foly­tonos ismétlődésben. Az idő egyre telt, a MJiuyör- gők hangja egyre erősebb, az Imába bele vegyül­nek a hangos felkiáltások: Könyörülj rajiunk, szent Gennaro! Segíts rajtunk, szent Gennaro! Si­rás, sóhajI ások, hangos zokogás Végre ötvenöt percnyi feszült várakozás után, amely idő már órák számba tűnik, a tömegen hirtelen morajlás fut végig. Látják, hogy a bíbo­ré* háta meghajlik. Aj ős* főpap a* ereklyetar­tóra hajol és feszülten figyel. Majd két keze a magasba emelkedik, a* ereklyetartót a feje fölé emeli és megilletődött, de mégis harsány hangon kiáltja: Éljen szent Gennaro! Ar ima elhallgat, egy pillanatig megdöbbent csönd, majd tieeser szájról haogslör a visszhang: Éftjen szent Gennaro! Az ujjongó kiáltások kitörnek a térre, feüfoko- zódnak a várakozók hangjában, a csoda híre pffiía­Berogszász, május 6. (Saját tudósítónktól.) Az ungvári országos hivatal következetesen ragaszkodik azon álláspontjához, hogy a köz­ségek és városok tartoznak gondolkodni az iskolák dologi kiadásairól. Követelésének ér­vényesítésénél nem riad vissza a leg.mesz- szebbmenő megtorló lépésektől, igy Bereg­szász városát azzal fenyegette meg, hogy állami iskoláit megszünteti és kötelezi a várost községi iskolák létesítésére. Beregszászban az iskolák dologi kiadásairól való gondoskodás kötelezettségét a felügye­leti hatóság, az 1931. évi köl tség vetéssel kap­csolatban állapította meg először. A járási hivatal utasította a képviselőtestületet, hogy a költségvetésben ezen kiadások fedezéséről gondoskodjék. A képviselet jogorvoslattal élt a határozat ellen s az ügy igy került az országos hivatalihoz. A város fellebbezéseit, panaszait rendre elutasították és a dologi kiadások viselésé­nek előirt kötelezettsége ezzel jogerőssé vált. A k éipv isel ő testű let: — mást nem tehetvén — tekintettel a tanügy közérdekű voltára, pótköltségvetés készítését rendelte el. Ugyan­akkor panasszal fordult, a közigazgatási bí­rósághoz. 150 ezer korona újabb terhet jelent ez, amil az adózóknak kell majd megfizetniük. A felügyeleti hatóság álláspontja két szem­pontból is kifogásolható. Először is: a járási hivatal határozatát egy hatályon kívül helyezett törvényre alapozza. Ugyanis az 1863-.XNNVITT. t.-c. 215. és 44. szakaszaira hivatkozik, amelyek előírják a k özségek i sko latéi áll itá s i k ötetezet teég ét olyan helyeken, ahol hit felekezeti népek lá­tási tanintézetek nincsenek. Ámde az idézett szakaszok érvényét az 1930. évi 170* sz. tör­vény 20. paragrafusa h) pontja kifejezetten megszünteti. Hivatkozik még a járási hiva­natok alatt végíghömpölyőg a városon. Három ezüetfanifár thareog, harangok csengenek, bonga nak. A szent nénikéinek gra tubáinak, kŐEben as öregasszonyok Jó üzleteket te csinálnak a kegye# nagybácsi, képeinek árulásával. A* anyák felemelik és a szent ereklye tartó felé nyújtják gyermekűket, hogy egész életükre meg legyenek áldva. A nép vallásos elragadtatása e késő esti órákig tart. A szent meghozta a várt valtóeos vdgasstaMst és visszaadta a léleknek azt, amin a diplomaták évek óta hiába fáradoznék, a reménységeit és a jobb jövőbe vetett bitet. tál a 156—1926. számú törvényre is, azonban szintén tévesen. Ezzel a törvénnyel zárja Csehszlovákia a volt magyar és osztrák kor­mányok vagy azok szervei által kötött egyez­ményekből "eredő kötelezettségek iráuti fele­lősségét. Kivételt csak oly kötelezettség te­kintetében tesz az említett törvény, amelyek­nek teljesítését az állam kifejezetten magára vállalta. Ily kötelezettségei állapit meg az 189— 1919. számú törvény 8. paragrafusa, amely a következőket tartalmazza: „Azon kötelezettségek, amelyekkel a köz­ségek, járások és országok az eddig létesített általános nép- és polgári i sko iákkal szemben tartoznak, továbbra is érvényben maradnak.1* Ennélfogva a községek az eddig létesített nép- és polgári iskolákhoz csak annyival tar­toznak hozzájárulni, amennyivel a múltban ahhoz .kötelesek voltak hozzájárulni. A múltban azonban Beregszász városa egy­általán nem járult hozzá, az iskolák dologi kiadásaihoz, ennélfogva most sem tartozik azt viselni. A felügyeleti hatóság határozatának indoka nem helytálló, mert nincs olyan jogszabály, nmelv Ruszi Diszkóban az állam által létesített és az általa fenn­tartót!: nép- és polgári iskolák dologi kiadásainak fe­dezésére, a községek tehát Beregszász váro­sai is — elkötelezné. . — Agyszélhiidés okozta Hankó Elemér mi­niszteri tanácsos halálát. Budapesti szerkesztősé­günk telefonálja: Ma felkoncolták Bankó Ele­mér. a népjóléti minisztérium nyugalmazott, mi­niszteri tanácsosnak holttestét. Hivatalosan meg­állapították. hogy haldiát a nagyburok vérrése következtében beállt agy büdös okozta. A hat (Vá­gok megadlak az engedélyt a holttest ellenie- télsóra. Állami iskoláinak megszüntetésével fenyegette meg Beregszász város képviseli- testületét az ungvári országos hivatal, ha na® fedezné az iskolák dologi kiadásait

Next

/
Oldalképek
Tartalom