Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-07 / 105. (2918.) szám

2

jefegEfTnatgp

1998 mé|gg 7, wwnfeat

■w— !■■■—wiinni Ilim

Pallavicini György őrgróf

Magyaromig francia orientációja mellett

I manirar kénviselóház folyatta a köiSséfwetés letárgyalását

üirglc Bethlen visszatéréséről

Budapest, május 6- (Budapesti szerkesztő- ségünk telefon jelentése.) A képviselőiház unai ülésén Hegyimegi Kiss Pál független kisgazdapárti képviselő szólalt fel, aki polemizált Bethlen István grófnak a parlamentben tegnapelőtt tartott beszédéivel, majd kifejtette a független kisgazdapárt programját, amelynek főbb pontjai többek között a következők: a közigazgatás decentralizációja, az általános és titkos választás bevezetése, a mamutfizetések le- épitése, a parlament megkerülésével bevezetett adók megszüntetése, részlege* adómoratórium a külföldi adósságokra, uj, egészséges földreform megteremtése telepítésekkel, a burkolt diktatúra megszán tetőse.

Ezután Marsall Ferenc egységespártí képviselő a külfölddel kiötölt kereskedelmi szerződéseket kritizálja és követeli, hogy a kormány erélyesen lépjen fel és az ország min légy 600 millió pengőt kitevő évi behozatalát retorzióként, használja fel azokkal az államokkal szemben, amelyek a kereskedelmi megállapodást semmibe veszik. Pallavicini György őrgróf élesein bírálja Bethlen külpolitikáját,

amely szerinte csupán költséges utazásoktól állott, amelyeket Bethlen sikerekként könyvel tetett el. Az olasz szerződés annak idején

helyes és előnyös volt, de most Magyarországnak sem az olasz, sem a német orientáció nem lelhet előnyös, csaipán a francia őrien táció.

Tard*e<u tervét mindenképpen meg kell valósítani,

ezért igen káros volt Bethlen kijelentése ezzel kapcsolatban, mert Magyarországnak mindenképpen a terv elősegítésén kell dolgozni.

A belpolitikában a nemzeti összefogást sürgeti pártokra való tekintet nélkül, mert manapság nem lehet liberalizmusról és konzervativizmusról beszélni, csupán a polgárságról, amely ha nem fog össze, jón a forradalom és utána a bolsevizmue.

Bethlen redivivus!

Budapest., május 6. (Budapesti szerkesztő ségünk telefon jelentése.) A Magyarország értesülése szerint a parlament folyosóin az

a felfogás alakult ki ellenzéki körökben, hogy Bethlen körül erős szervezkedés folyik, amelynek az a célja, hogy rövidesen változást idézzen elő a magyar politikai életben. A lap azt írja, hogy az egységes pártban nem is csinálnak titkot a Bethlen személye körül megindult politikai akciótól. A költségvetés letárgyalása után várhatók a változások, amelyeknek középpontjában természetesen Bethlen személye áll.

Különben úgy értesül a lap, hogy Bethlen uljaibb beszédre készül a költségvetési vita folyamán, mert szerdán a nagy zaj miatt nem tudta beszédének nagy részét elmondani.

Budapest, május 6. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A népjóléti minisztérium megszüntetésére vonatkozó törWashington, május 6. Hoovér elnök meglepetésszerűen rendkívüli üzenetet küldött a szövetségi parlamentnek é® az adónovella gyors elintézésére, valamint a messzemenő takarékossági program megvalósítására kérd a képviselőket. Az üzenet hangsúlyozza, hogy semmi sem fontosabb, mint a költség- vetés kiegyensúlyozása. Hoover éles kritika tárgyává te*zi a Goldborrough-bill elfogadását, mert ez a törvényjavaslat utat nyit az inflációnak és megingatja az általános bizalmat.

Hoöver üzenete viharos visszhangot keltett a szenátus köreiben. Reed szenátor

vényjavafila 1 ot ma délelőtt letárgyalta a fel- sőház közjogi és közigazgatási bizottsága. A! feloszlatásra vonatkozó tervek már előrehaladott stádiumban vannak. A személyi kérdésekről és az ügyosztályok feloszlatásáról a legközelebbi minisztertanács dönt. Hír szerint a nyugdíjazások jelentékenyek lesznek- 55 fogalmazási és 14 orvostisztviselő közül körülbelül harminc vonul nyugalomba. Az egyes ügyosztályok közül minden valószínűség szerint a belügyminisztériumba kerül a gyermekvédelem, a közjótékonysági és közegészségi ügyek osztálya, a Társadalombiztosító Intézetet viszont a kereskedelmi minisztériumba osztják be. A rokkant- ügyek a honvédelmi minisztériumba ke-ülnek. A hadi köleSönügyek további intézéséről egyelőre tárgyalások folynak. Korányi pénzügyminiszternek az az álláspontja, hogy a hadi köleSönügyek a pénzügyminisztérium hatáskörébe kell hogy kerüljenek.

solinira van szüksége, ellenkező esetben a renitens képviselők a kormány nyakára nőnek. A demokrata szenátorok viszont a Reprezentációs Ház és a Goldborrough-bilT mellett foglaltak állási

— A hon ti ág. ev. egyházmegye uj felügyelője. Lévai tudósitónk jelenti: A hon ti ág. ev. esperesség egyházközségei szótöbbséggel Medveczky János dr. zólyomi közjegyzőt választották meg felügyelőnek. Már sód felügye lő Pálifi Péter nyugalmazott tan- felügyelő (Ipolyság) lett. — Itt jelentjük azt is, hogy Botto Milán dr- nagyrőoei ügyvéd, a gömiöri ág. ev. egyházmegye felügyelőije, lemondott ezen egyházi tisztségéről.

KMBMBM—MmaE—«3———— ■

nyíltan kimondotta, hogy Amerikának MusHoover harca az infláció ellen

Szigorú üzenet a parlamentnek - A szenátorok felháborodása

ZAY ISTI KÉT BÁLJA

Irta; Szitnyai Zoltán

—Ez mind igaz, hanem mégis az a fő, hogy újjáépítsük a katolikus társadalmat e ennek innen kell elindulnia, innen, — és mutatóujjával ennek jeléül sűrűn kopogott a* asztalon — mert mi vágyunk a fundamentum, mi a középosztály ... Ugye- bár igazam van, kedves jó doktor uram?

És kocintásra nyújtotta poharát.

Odabent felzendtilt a csárdás.

A Martinék fiú, aki már kész színész, pepitta- nardágban, zsakettben libegett Piroska elé, köny- nyedén hajlongva, mintha felhők közt állna. Kisütött haja díszesen pompázott a fején s gallérja alatt széles, fekete nyakkendő táncolt, annak jeléül, hogy Martinék ur hivatása szerint a művészet világába való.

— Megengedi Piroska? — mondta édeskés mosollyal s jól fejlett tenyere hivó mozdulattal röpke ivet irt le a levegőben.

Piroska egy pillanatig Isti nyugtalan és várakozó tekintetébe nézett, aztán sajnálkozó arccal fordult vissza:

— Jaj, ne haragudjon, de én már eligérkez- tem, — és Istire mutatott.

A művész némán összehúzta száját, túlzott tiszteletének irónikus hódolatával mélyen meghajolt, hullámos hajzatát sértődött arca fölé borítva, az erélyes és talán kissé harcias bokacsattogás közben.

Isti karját nyújtotta Piroskának. Szerette volna hálásan megsimogatni puha kezét, amint lágyan kibukkant könyöke és megpihent a karján, mint a fészekbe ereszkedő madárka.

Háryné gúnyosan nézett utánuk. A postatiszt Piroska apjának súgott valamit, mire az néma é« elégedett mosolyba húzta a száját. Aztán a távolodó pár után nézett gyönyörködve. A rendőrtiszt közelebb hajolt Vecserához, lebigy- gyesztett ajkai közt sürii cigarettafüstöt lehelve ki.

— Mit keres itt ez a gentry? ,

így mondta, hogy gentry és nem zsentri.

— No kérem, kérem — tiltakozott Vecsera. ur — ennek csak örülni kell, kedves jó kapitány uram. Hiszen az a cél, hogy velünk tartsou a hautvolé is. Nemde bár?

Jgy mondta, hogy hautvolé és nem otvolé.

A cigány körül már összeverődtek a párok. Egy pillanatra mintha a zene is elhalt volna, amikor Is ti ék bejöttek. Mindenki őket nézte. Az anyák ott ültek a pódiumon, meg a fal körül, a papírszalaggal díszített tükrök alatt. Beggyesen. Szájuk ellenségesen bezárult, álluk megduzzadt a nagy. haragos figyelésben. A hölgyek táncosaik válla fölött Istire emelték negédes tekintetüket, majd szendén lesütötték ismék Az urak szorosabbra fogták hölgyeik, derekát és szilaj táncba kezdtek. Mert ők, ha nincs is frakkjuk, majd megmutatják ennek a. ficsurnak, hogyan kell csárdást táncolni. Azt megnézheti. A terem közepén álldogáló fiatal emberek fenyegetően Követték isti táncát, aztán ha szembekerültek vele, haragos tekintetüket udvarias hajlongásral meghunyászkodó alázatos mosolyba váltották.

fcti mindebből semmit se látott. Pironka csipkéi és fodrai üde illatot leheltek feléje. Törékeny, karcsú teste engedelmesen simult az övéhez s aranyszőke haján jókedvű villanyfény táncolt. Mintha kis, örömkönnyek is úszkáltak volna barna szemének öblében. Istire nézett és Isti őreá. Isidnek néha még eszébe jutott a megyebál e ilyenkor lehunyta a szemét Aztán mográzkódott, mintha álomképeket hullatna le magáróL Tenyere megtapadt Piroska derekán és engedelmes törzsét még közelebb dédelgette magához.

A zene hirtelen tangóba kezdett A duhaj csárdás sűrűje ezótoldódott és ezétbomolva a parketten körbe lejtettek a párok. Egy férfi közeledett Piroska felé, hajlongva s már messziről küldött mosollyal. Isti bosszús és tiltakozó mozdulattal szorította meg Piroska kezét. Az bátorító mozdulatot küldött vissza. És tovább táncoltak. A férfi pedig sértődötten állt és nézett utánuk a terem közepéről.

— Mégis csak furcsa — méltatlankodott egy kövér hölgy a pódiumon — hogy ez a Zay csak a Szabó-leánnyal táncol. Akkor maradhattak volna otthon is. Hisz ez már valósággal sértés.

És valaki bent, a hosszú asztalnál is megjegyzést tett már erre.

— No, Istenem, — védte őket Háryné tárgyilagosan — ha egyszer olyan jól megértik egymást ...

Azt hogy egymást, és jól megértik, emeltebb hangon mondta és sokat jelentő mosoly húzódott utána ajkának két szélére.

Piroska anyja hirtelen felkelt és bement a táncolókhoz. Valamit suttogott Piroska fülébe, mire az elengedte Isti kezét.

— Igazán Isti, fel kell kérnie az Irénkét.

Isti vonakodva rázta a vállát.

— Tegye meg édes fiam, az én kedvemért — mondta Szabóné anyai hangon.

Isti kedvetlenül ment vissza.

— Megengedi asszonyom? — és merev arccal hajolt meg Háryné előtt.

Az a szemöldökét húzogatta, mintha kéretni akarná magát.

— Táncolhatok? — fordult aztán az urához.

A postatiszt bosszúsan nézett vissza, mert épp

egy mondat közepén állította meg az asszony.

— Tőlem? — mondta mogorván. — Ha nagyon viszket a talpad?...

Háryné felállt. Méltóságteljesen, ahogy nagy nőhöz illik.

— Jöjjön, — intett Istinek.

És előre ment a táncterem ajtajáig. Kifeszitett derékkal, selyemruháját enhogatva és kéjesen táncoltatva csípőjét a tapadó anyag alatt, mely egészen bokájáig omlott, a legújabb divat szerint.

— - Szégyelje magát — mondta néhány forduló

után.

Isii csodálkozva nézett rá.

— Hát -már nem emlékszik — s az asszony szemérmetlenül nézett Isiire, — arra. a hosszú csókra a vonatban? Én még nem feledtem elCsakugyan ő volt az. Isti kint állt a perionon. Akkor utazott ide ős még senkit se ismert innen. Ez az asszony lépett ki az egyik fülkéből. Mellette állt meg az ablaknál. Egész közel. Aztán hirtelen feléje fordult és tüzet kért. Közben a szemébe nézett s az ujjai a kezéhez simultak. S úgy maradtak azután is. Arról beszélt., hogy az ura bent van a® étkezőkocsiban, mórt a férfiak

egy félóráig se tudnak ital nélkül lenni, ő meg unatkozhatna, itten. Igazán örül, hogy társaságra talált. A folyosó hajlatába húzódtak mind a ketten. Jó hely, ahonnan szemmel tarthatja az urát ha jönne. És a félhomályban egyre összébb simultak. Ax asszony odaengedte a kezét és hagyta, hogy csókolgassa. Térdeik egymáshoz értek éís minid halkabban ég mind kevesebbet beszéltek. Már a derekát ie átkarolta ée húzta, húzta magához. Az ujjai keüdottak a csípőjére. Az asszony hagyta. Fejét hátraengedte, kissé kinyílott szájjal, mintha várna valamit. Akkor Isti megcsókolta hosszan, tapadó ölelésben s olyan szomjasan, mintha mély kútba ereszkednék. A közelből férfibeszédet hallottak. Az asszony hirtelen kibontakozott s egy gyors kézszoritássaj. visszasietett a fülkébe. Azóta nem is látta.

— Hát maga az?

— Én, én. — S az asszony olyan közel táncolt hozzá, hogy végig érezhette hosszú lábszárát.

A zene elhallgatott. Isti visszakisérte Hárynét az asztalhoz. Az egyre őt nézte várakozón, s mikor Isti semmit se szólt, csalódottan ült vissza a helyére. Isti meg Piroska mellé ült. Most már értette, hogy miért nézett olyan furcsán és azt is, amikor nevetni kezdett, hogy Így még nem járt soha.

— Hát ami azt illeti, a megyebálon sem mulathatnak jobban, ugy-e bár doktor uram? — kiáltott Isti felé Vecsera ur.

— Nem, nem — és Isti barátságosan kocintott vissza poharával.

A cigány bevonult az étterembe. Megkezdődött a szupé— Ide csak, ide jöjjetek, — rendelkezett Vecsera ur, — a mögé a virágszál mögé. És azt húzzátok, hogy — 8 ellágyult mozdulattal felemelte s merengő mosollyal ringatni kezdte mutatóujját — Képeddel alszom el, képeddel ébredek ...

A cigányok Piroska mögé igazodtak, ők ketten összemosolyogtak. Aztán lehunyták a szemüket— Ezek jó emberek — gondolta magában Isti.

Háryné összeszoritotta keskeny ajkait. Aztán megpillantotta Martineket, amint, bánatosan lebegő nyakkendőjével sértődötten kullogott az asztalok között. Mert máskor ő trónolt Piroska mellett. Tulajdonképpen mit is keres-itt ez az ember? A mamák és a fiatalok is összesúgtak méltatlankodva. Sőt már a leányok is gúnyos megjegyzéseket. tettek, miután nyilvánvaló volt., hogy Isti már nem fogja őket, felkérni- Az egyik fiatalember pedig nagyban erősködött, hogy ő majd móresre tanítja ezt, a ficsurt- ö igen.

— Bandi! — és Háryné Martinék felé intett. — Üljön ide, itt. még van szabad hely.

— Aztán miért engedik. suttogta bizalmasan, amikor már Martinék liolyet. foglalt — hogy mindig csak ö táncoljon a Piroskával? És tudja-e. hogy nem is .olyan előkelő? Hiszen nem is igazi Zay. Én tudom, magyarositott név. Azelőtt Zajacznak hívták.

—Úgy? -— és Martinék szeme tágra,meredt.

Aztán poharát, kárörvemlő mosollyal üt,ügette az asz fai hoz.

Zajacz ... Na ez igazán mulatságosVége volt. a, szupónek. A táncteremben ismét elkezdődött a csárdás. Isti Piroskára mosolygott

és mind a ketten felemelkedtek. De akkor eléjük lépett. Martinék. Elszántan állt meg, Istire nézett kihívóan, de azért bátortalan izgalom remegett meg a hangjában.

— Bocsánat Zajacz ur, végre már más is szeretne táncolni a Piroskával

Isti elsápadt

— Kihez beecél? — kérdezte Piroska , csodálkozva.

Háryné élesen felnevetett,

— No zni az Zay, magát Zajacznak hívták azelőtt? Csak nem?

A társaság elcsöndesedett. Szabó Kálmán beszédre köszörült© a torkát, aztán mégis tovább hallgatott. Szivére szorította a kezét, mintha ájulás környékezné. A postatiszt hirtelen megfordult és Istire bámult mereven. Vecsera urnák csaknem leesett az álla. Mindenki Istire nézett és válaszra várt. Csak a rendőrtiszt lógatta fejét a pohara fölé, mintha mondaná:

— Hát persze, ezt mindjárt lehetett gondolni.

Martinék diadalmasan mosolygott.

Isti szétnézett a társaság fölött. S ahogy a megdöbbenéstől némult, kárörvendő arcokba nézett, valami keserű dac öntötte el a vérét.

— Igen kérem, — mondta határozottan — engem azelőtt Zajacznak hívtak.

Aztán Martinékre nézett keményen.

— De Piroskával azért mégis én fogok táncolni.

Ég a karját nyújtotta.

— Bravó"! — kiáltotta fel Vecsera ur lelkesülten és a tenyerét összeíltötte.

Mások is brávóznl kezdtek. Piroska elmosolyodott ég Tstibe karolt. Az meg a könyökével félretolta Martineket s a lábára taposott kissé, amint elindultak a táncterem felé.

— Pardon, pardón — hebegett zavartan Martinék ég hátrafelé kapkodta a lábait.

Isti átkarolta Piroska derekát és szilaj mozdulattal táncba vitte.

— Isti, — és Piroska ajkán egy kedves mosoly cikkázott, — ne haragudjon, de én úgy örülök ennek. Én mindig attól féltem, hogy maga talán hevesei is minket.

Isti némán lehajolt és a. szájához húzta Piroska kezét.

Mire visszatértek, már pezsgő aranyk>tt a karcsú poharakban.

— Tetszel nekem, kedves öcsém, — mondta Vecsera ur lelkesen és Isti felé emelte poharát. — Ezzel is csak azt mutattad meg, hogy derék magyar ember vagy. Különb minálumk. Én is követni fogom a példádat. Szervusz.

És mindenfelől Isti felé emelkedtek, csengtek, esördültek a poharak.

— Szervusz, szervusz — üzengettek a* urak

feléje.

Mintha egy kemény kéreg vált volna, le a szivek felöl. Áz előbb még merev arcok barátságos .mosolyra nyíltak. Mert most már Isti is közéjük tartozott. Egy olyan ember, akár ők maguk.

Bár finom ur, akit a jobb körök is szívesen látnak, de mégis az ő vérük és fajtájuk, akit ők' is tegezhetnek. Persze. No lám, milyen kedves ember. Ha. ok ezt előbb tudták volna.

Még a rendőrtiszt is megenyhüli, mosollyal nézett Istire. • ,

Csak Háryné arca maradt mozdulatlan, gaaoea és kegyetlen* *