Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)
1932-05-01 / 101. (2914.) szám
1OT8 tnff-rg 1, vasárnap. KOMMENTÁROK * A belforti uccakövezéstöl a genfi világkonferenciáig (A francia választások lélektana) Egy hét választotta ol a porosz választásokat a francia választások lói. Közvetlenül egymás után végignézhettük a német és a francia választások módszereinek panorámáját, s mondanunk sem kell, hogy a különbségiben benne van a két nép leiki és testi struktúrájának teljes különbsége. A német kollektív szervezettségű nép elvont ideákért, pártokért harcol, s az egyéni annyiban tiszteli, ameuy- nyiben Wagnert méretekkel kiemelkedik a tömegből: ha Hindenburg ércszobra, Hitler fnror teoronicusa, vagy esetleg Benning bis- marcki okosisága, egyébként a megválasztott nevek eltűnnek a pártok labirintusában és csak számok vagy jól működő csavarok a po- liiikai makrokozmoszbao. A nép elvont listákra szavaz, az agitáció egységes és központosított, az igazi német szervezettségé a döntő szó, s a nagy ideológiáké, az elsodró eszméké, — mert Németországban mindig vezérlő világnézetekért fog az élet-halál harc folyni, az egészért, százszázalékosan, rajongva, dübörögve,, sodiróan. Ezekhez a méretekhez arányúivá a francia választások egyenesen rokokó-választásoknak tűnnek, holott Európa szempontjából ugyanolyan érdekesek és fontosai?:, mint a német választások voltak. De Franciaországban nem görgetnek sziklakat. Nem mély és ádáz gyűlölet marcangolja a népet, s az idilikus választási küzdelem korántsem hasonlítható a németekhez, amely minden alkalommal fölér egy-egy kisebbfajta polgárháborúval. A franciák individualisták maradnak a politikáiban is, talán az utolsó individualisták Európában. Nem fontos, hogy hány szavazat választ egy- egy képviselőt A nők nagy része például hallani sem akar a választójogról: „hagyjanak nekünk beikét ezzel a butasággal" mondják és a szezon divatlapjaiba, vagy családi üzletekbe temetkeznek, de amellett tudni kell, hogy a francia nő, ámbár nincsen választójoga, sokkal elhatározóbb szerepet játszik a francia társadalomban, mint a német a németben, csakhogy érvényességét nem a jogi paragrafusok erejével épiti ki, hanem bévül- nőL, érzelmi fölényének tehetségével. — Az alapos Németországban pontosan 60.000 szavazó választ egy képviselőt, Franciaországban néha 30.000, néha 8000, ahogy jön. Nincs 1 ista-rendszer, a kerületek személyesen választják a maguk képviselőjét, Durant urat, vagy Dupont urat, ahogy melyik szem re valóbb és mozgékonyabb. A megválasztott dolgozzon a községért g a -szavazók fütyülnek arra, hogy Páriában milyen világnézeti klubba iratkozik be. A fő a vízvezeték és a trafikengedély. így azután Franciaországban nem egyetlen gigantikus választási világháború van, mint a német birodalomban, hanem tu- lajdo-nikéipen hatszáztizenöt választás, hatszáz- tjzenöt kis, kecses politikai párbaj, kerület- ről-keriiletre, egyénről-egyénre. Franciaországban nem létezik „párt" a szó germán vagy csehszlovák értelmezésében. Csak klubbok vannak a kamarában, s a députék a politikai -időjárás szeszélye szerint úgy szaldósnak klubból-kl-ubba, mint az énekes -madár ágról- ágra. Az 1928-1 választásokon 102 „republikánus demokratát" választottak meg, ma, a felosztó kamarában 82 van; 125 radikálist, ma 107 van, 100 szocialistát, ma 112 van. A választások után egyetlen független képviselő sem volt, ma 32 v-an, s a független baloldal „pártja" ezenkívül lá-rő-l 29-re nőtt. Közben ugyanis a képviselők kilépték és beléptek, úgyhogy az aráuyok alaposan eltolódtok s Franciaországban például előfordulhat az, hogy egy parlament, amelyet mint baloldalt választottak meg-, közben meggondolja ma- r és a választók nagy és igazi gaudiumára . oldalivá válik. Tulajdonképpen csak három olyasvalami létezik a Palais Bourbonban, amit „párt“-nak nevezhetnénk az általános szaWdha jduskodásban : Marinék reakciós reip«,bl ikán'u-s-de- -mokra-ta uniója, Herr-iot „radikális és radikális szocialista" pártja és a szocialisták frakciója. Ezenkívül pártot alkotja tizenegy aut- szeider kommunista. Jellemző a francia mentalitásra, hogy a frakciók, akármennyire reakciósak, valamilyen formában becsempészik nevükbe a „bal" szót, mert haladóknak alkarnak látszani, s igy annál a furcsa színjátéknál asszisztálhatunk, hogy Franciaországban csaknem minden párt „halpárt". Tardieu például a „köztársasági baloldal" vezére, holott köztudomású, hogy középeurópai értelemben véve jobboldali politikust jelent. Egyébként a sok apró-cseprő, 15—30 tagot számláló „párt" külön-külön nem körülihatárolt egység s csak a parlamentben van megszervezve, az országban sehol, olt tagjai mint individuumok jelénnek meg, s a kamarai csoportosulás is céak utólagos és a könnyebb politikai érvényesülés kedvéért történik. Valójában négy csoportra oszthatnék a francia képviselőket: a most körülbelül 190—200 tagot számláló jobboldalra (Marin „republikánus-demokrata uniója", Reynand „demokratikus és szociális akciója". Cbampetiers de Ri-bers „íiépdemokrátái" és Tardieu . közlá-rsasáéi baloldala"), a hozzávetőleaeseu 90 depóiéból álló középre jj^ra-n ki in-13ou i Ilon, Laurenl-Eynao, Pumesnl^ Cathala csoportjai), a 140 tagból álló radikálisokra (radikális szocialisták, francia szocialisták, köztársasági szocialisták) és a 11-2 szocialistára. E négy főcsoporthoz hozzá kell számítani a 11 kommunistát és a 60—70. „függetlent" és „vadai". Természetes, hogy ilyen összetétel mellett a politikai ellentétek tulajdonkép peen csak imán szókból állnak. Soha nincs a „rendszerről" szó, mint Németországban, s a 3—4 royalistától és a 11 kommunistától eltekintve senkinek eszébe nem jut a köztársaság mai berendezkedését gáncsolni, vagy helyteleníteni, sőt a külpolitikában is alig van változz tatási kedv, s — ismétlem — a választások nagyrészben mindössze arra szolgálnak, hogy eldöntsék, hogy X vagy Y kerületből Dupont ur vagy Duval ur vonul be a Palais Bourbonba. Éppen ezért a mai választásoktól sem várható a mi értelmünkben vett „radikális" változás. Akárki győz, a középpártok és a függetlenek alkotják majd a mérleg nyelét. A végső lényeg nem változik, de a kormányzat iránya labilis marad és bármikor falcserélődhet, mint 1926-ban, amikor az 1924-ben nagy garral baloldalinak választott parlament amely nem volt egyéb, mint „leszámolás Poincaréval", ismét Poincarét tette meg vezetőjének. A francia külpolitika iránya mégkevésbé változhat -meg, b a briandiz- mus — némileg átfestve Tardieu energiájával és erősebb nacionalizmusával — a jelen körülmények között nem küszöbölhető ki a Palais Bourbonból, akár a két halói dali, főcsoport győz a választásokon. Ha Briand élt és aktivitásának teljéiben lett volna, akkor talán az ő szeméi\e körül kristályosodott volna ki a választási harc (-már annyira, amennyire Francia országban egy személy körül kikristályosodhat). Értsük meg: személye és nem politikája körül. De Briand meghalt, s politikáját a parlament személyi rizikó nélkül átvehette. A francia választások, ha nem rekednek meg az általános politikai provincionalizmushan, néha-néha egy-egy személyiség körül szoktak kikristályosodni. Nem úgy, mint Németországban, ahol a „kolosszális" személyiség presztízse vagy szug- geszciója dönt, (sőt a francia fél a presztízstől és a szuggeszciótól és idejekorán szabadulni igyekszik tőle, mint Briandtól a legutóbbi elnökválasztásokon), hanem egy-egy személy 'botránya, vagy egyéb viselt dolgai körül, s az „üggyel" kapcsolatban valami -modem guellfizmius és gilbellinizmus szokott kifejlődni, amely azután döntően beleszól a harcba. A múlt század második felében két választást determinált a boulangerizmus betegsége, a háború előtt kettőt a Dreyfus-pör. A háború után Glemen-ceaut kellett elsodorni, Előfizetőink figyelmébe! Felkérjük azokat az igen tiszteit Előfizetőinket, akik az előfizetési díjjal hátralékban vannak, vagy esedékes előfizetési dijaikat nem küldték be, szíveskedjenek a számlázott összeget postafordultával kiadóhivatalunkhoz juttatni, nehogy a lap küldését be kelljen szüntetnünk» A P* M. fi. Kiadóhivatala* Dr. ZELENYAK spedal likőr „ENERGIA" A természettudós Dr. Zelenyák János spedal lik5r összetétele hatásos alpesi füvekből párolva. Gyártja az 1862-ben alapított: DesSillerle Perlaki Sv. Benedik 1924-ben a túl nagyra nőtt Poincarét. Viszont 1928-ban a nép lerótta háláját Poinearénak, aki megmentette a frankot. — Most minden ilyesféle jelentéktelen, de intenzív szellemi áramlat hiányzik, Briand, az egyetlen vita-le" he tőség, meghalt, s a provincializmus teljes. A boulaugerizmus odaát kísért, Poroszországban, a francia nép legfeljebb figyel rá és a várakozás álláspontjára helyezkedik. Egyébként az ország relatív boldogságban él, péní van, tekintély van, a távoli menydörgésekkeí nem igen törődnek, elleniben a nagy győzelem és a sikeres világpozició kellemes érzéke füti a hazafiak keblét. A kipróbált állami berendezést senkiinek eszébe nem jut kárhoztatni, — ebiben az atmoszférában a választók tényleg ráérnek a szociális biztosítás, a választási reform, az állami beruházkodások, az adók, a helyi ügyek, a kanálisok és a vágóhidak ügyével törődni. S végtelenül jellemző például a francia állapotokra és -mentalitásra, hogy Tardieu, a nagy, az európai vezérlőpoli- biku-s -kénytelen volt. megszakilani a genfi tárgyalásokat, hogy sorozatos, hosszú előadásokat tartson belforti választóinak a városi vízmüvek fölépítéséről, a kánálizációról és a községi pótadóról. „Nekem ez a Tardieu jöjjön a Rue de la Gloire kikövezéséről beszélni, ha azt akarja, hogy képviselőnek válasz- -szam, mert engem csak az érdekel" — hajtogatta a jó belforti polgár, és Tardieu eljött s a belfortiak óhajára oly betegre beszélte maigát, hogy megrongált egészsége miatt Genfiben nem tarthatták meg a világ egyik legfontosabb, százmilliókat érdeklő konferenciáját. Ez a francia mentalitás. Ez az a viszony, ami a belforti kanalizáció és a genfi világkonferencia között van. És e viszony megállapításából kitűnik a francia választások óriási jelentősége is. Szvatkó Pál. A Tátrába vezetnek a tescheni banditák nyomai Lamich pénztáros már hotnap elhagy fa a kórházai — Az egész Tátra-vidék határőrségét alarmirozták Teschen, április 30. Tegnapi számunkban megírtuk sokban ellentmondó jelentések alapján, hogy a tescheni pályaudvar teber- árupénztárában rablógyilkos támadás történt. Lamich Károly pénztárost reggel 8 óra táj- bem megtámadta három férfi, kloroformmal elkábUották, fejbe ütötték s aztán a mai bérkifizetésre előkészített 820.000 koronát ehvittéK. A merénylők autón száguldottak el Oderberg irányába s csak annyit lehetett megállapítani, hogy az autó lakkozása sárga Volt. A merényletet félórával utána fedezte fel Jaunot pénztárosiból yettes, aki a postáról tért vissza Lámádból: beszállították a kórházba, ahol sérülését először súlyosnak hitték, mára azonban kiderült, hogy igen könnyű. Lamich mára annyira magához tért, hogy leghé5őbb holnap elbocsátják a kórházból. A tetteseknek egyelőre még nem tudtak közvetlen nyomára bukkanni. Megállapító ták,-hogy Jablaunauban autóbaleset érte őket s kénytelenek voltak pneumatikot váltani. Azután tovább robogtak a Skoda-oabrioletben Szlovenszkóra Zsolnán, Liptószentmiklóson és Csorbán keresztiül. A csendőrség egészen Poprádig körette őket nyomon, ahová délután 3 órakor érkeztek meg- Nem lehetetlen, hogy a gonosztevők a Tátra hegyei között az autót valahol el fogják rejteni, vagy megsemmisíteni s aztán gyalogszerrel vágnak neki a lengyel határnak. Ezért aiarra iroz ták az összes határállomásokat. A tettesek személyleÍrása még mindig hiányzik, Lamich vallomásában semmi olyat nem mondott, ami megköti nyitbeIné a nyomozást. Azt a férfit sem tudja leírni, aki bekopogtatott az ablakon és fuvarleveleket kért, mert Lamich áililása szerint csak a kalapácsot látta, amely a kő-vetkező pillanatban homlokára sújtott- Hír szerint a vasul pénztárában megejtett revíziónál megállapátották, hogy az elrablóit összeg 1 millió hatvanezer koronára rúg. 'x_ Jablunkauban több polgár szemtanúja volt, amidőn a sárga autó utasai pneumatikot váltottak s az egyik tettesben felismerni véltek egy Kocich nevű embert, aki azelőtt egy T-eschen vidéki villamostársulatnál volt alkalmazásban. A merényletről szóló jelentés úgy Jablun- kauibau, mint Kassára is későn futott be. A sárga autó már messze robogott Szloven&zkón, amint Jablunfcauba megérkezett a telefonértesítés s a kassai csendő-rs-ég is csak délután ötkor kapta a jelentést, holott a tettesek már délután háromkor Poprádon voltak. Négy megelőzi kassai választás eredményét magasan túlszárnyalta pártjaink mostani választási eredménye A keresztényszociaHsta párt és a magyar nemzeti pírt kassai győzelmének igazi képe Az elmúlt vasárnap lezajlott kassai községi választások eredményét ismertetve méltattuk pártjaink sikerének nagy jelentőségét s a kellő értékére szállítottuk le a csehszlovák sajtó alaptalan „diadalmámor“-át. Hogy szövetkezett ellenzéki pártjaink választási győzelmének elvitathatatlan ténye még világosabban álljon előttünk, helyezzük egymás mellé azokat a szavazati eredményeket, melyeket szövetkezett pártjaink az utolsó hat kassai választáson (községi, képviselőházi és ta-rtománygyülési választásokon) elértek, íme: 1923-ban 6852 szavazat 1925-ben 7519 „ 1927- ben 8086 „ 1928- ban 7266 „ 1929- ben 7055 „ 1932-ben 7624 „ Tehát most, 1932-ben pártjaink 772 szavazattal többet értek el, mint 1923-ban, 105 szavazattal többet értek el, mint 1925-ben, 358 szavazattal többet értek el, mint 1928-ban és 569 szavazattal többet értek el, mint 1929- ben. Egyedül 1927-ben volt nagyobb (444-gyel) kassai szavazóink száma, mint most, 1932- ben. De az is bizonyos, hogy ha most nem községi, hanem nemzetgyűlési választás lett volna, akkor pártjaink az 1927-es „rekord"- eredméuyt is messze tűt szárny aló választási eredményit érlek [volna el. Hiszen a sok „színtelen", alkalmi községi párt szavazói közül legalább ezer a mi őslakos politikai táborunkhoz tartozik. Miután az adott választási eredményt mindig elsősorban a közvetlen megelőző választás eredményével vetik össze, épp ezért jogos önérzettel mutathatunk rá arra a tényre, hogy pártjaink most Kassán — a kormánypártok általános offenzivaja dacára — 569 szavazattal többet értek el, mint legutóbb, 1929-ben! Ennek az 569 szavaza-ttöbblebnek túlnyomó része az országos keresztényszocialista párt javára könyvelendő el, azonban egyrésze a magyar nemzeti pártot illeti, amely — hangsúlyozzuk — ugyancsak a szav.azatszámbau megerősödve került ki a súlyos választási harcból. így néz ki -pártjainknak a centralista sajtó által „buikás"-nák nevezett kassai választási eredménve!... — Agyonlőtte magát Budapesten a magyar mezőgazdasági iskolák szakfelügyelője. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: Éltető József, a magyar mezőgazdasági és tejipari szakiskolák sfzak-felügyelöje ma délelőtt Bicskey-ut 4. sz. alatti lakásán revolverrel mellbe lőtte magát és meghalt. Tettét gyógyíthatatlan betegsége (miatt követte eh . . 5
