Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)
1932-05-04 / 103. (2916.) szám
4 1932 május 4, 5»erAa> idegen égitestek lakói a földön Levegő, víz és napfény nélküli élet világának csodái Irta: NEUBAUER FRIGYES mérnök A baktériumok A mikroszkóp föltalálása óta ismét megisszülőbolygónkra, más világok életének a nyomait mutatva meg nekünk? Kreuger legjobb barátnője beszéli... Tovább él a legenda, amely a koporsó mellett született meg Stockholm, mágus 3. Ingéberg Eberlli asz- sztony, aki a stockholmi előkelő társaságnak lismert tagja, nyilatkozott Ivar KTengerrel való barátságáról, amely tizenöt éven át tartott és amiről ma széliében beszélnek a svéd fővárosban. Erre az alkalmat az teremtette meg, hogy nyilvánosságra került a gyufakirály végrendelete, amely 100.000 svéd koronás hagyatékkal emlékszik meg Ebért asszonyról. Ezt az okiratot — amint a P. M. H. jelentette — néhány nappal ezelőtt találták meg egy itteni ügyvédnek az irodájában és úgy látszik, a nagy pénzembernek ez az utolsó végrendelete 1930-ből való, tehát abból az időből, amikor még Kreuger dicsőségének zenitjén állott és millióinak ragyogása vette körül. Most azonban, miután ezeknek a milliós kincseknek csalárd háttere lelepleződött, nagyon kevés a valószínűsége annak, hogy Ebe-rth asz- szony csak egy svéd koronát is megkapjon. A hitelezők ugyanis zároltak mindent, ami a hagyatékihoz tartozik. — Én Kreugernek legszorosabb baráti köréhez tartoztam — beszélte Eberth asszony — s csak azt az egyet mondhatom, hogy velem többet volt együtt, mint bárkivel mással, tehát nagyon jól ismertem. Most, amikor már nem él, mindenki csak a hibáit és gyengeségeit. kutatja. De én úgy gondolok rá, mint amilyen a valóságban volt. Sokat beszélhetnék jellemének nagyságáról és nemes voltáról, olyan dolgokat, amelyekről a világnak sejtelme sincs. — Legutóbb az utolsó newyorki elutazásának napján láttáim. Kissé idegesnek és hajszol-ínak látszott, de sem a lényegéiben, sem a kijelentéseiben nem volt semmi, ami arra vallott volna, hogy ilyen rettenetes tervet ápol magában. Ellenkezően! Ugyanis beszéltünk üzleti ügyekről is és végrendeletére is ráiereltem a szót, mert nagyon jól tudtam, hogy végső rendelkezésében ró-larn nagyobb összeggel emlékezett meg. Nevetve azt válaszolta, ne legyenek e felől gondjaim, megtett minden intézkedést és a nekem szánt összeg biztosítva van. Ahogy nekem jelezték, 100.000 koronáról volt szó. Most mindenesetre tudom, hogy reám nézve ez az összeg elvezett. Eberth asszony ezután elbeszélte, hogy Kreuger a legutolsó megbeszélésük alkalmával ötvenezer korona értékű részvényt adott át 'neki arra az esetre, ha távolléte alatt nagyobb összegre lenne szüksége. Ma már természetesen ezek a papírok Is elvesztették értéküket. Megkérdezték Eberthnét arra vonatkozóan ás, mi a véleménye arról, hogy az öngyilkosság csak előre megrendezett komédia lett volna és hogy Kreuger álnév alatt Hollandiad iában rejtőzködött el. — Nem tagadhatom, — szólt a válasz — hogy halálának körülményei között sok minden különösnek látszik. És magam sem tudóim, mit gondoljak, vájjon meghalt-e csakugyan, vagy pedig életben van. Az a mód, ahogy a holttestet Svédországba hozták, üvegablakkal a koporsón, ellenkezik a svéd szokásokkal. De különösnek tűnik fel előttem az is, hogy Kreuger hozzátartozói közül senki sem utazott Párásba a holttest megnézésére. Az egész ügy titokzatos és az is marad. Mi letiet az oka annak, hogy Stockholmban nem nyitották ki a koporsót. Az, hogy Kreuger halálával valami titok függ össze, számomra egészen kétségtelen. Eberthné amerikai kiadóktól máris megbízást kapott memoárjainak megírására, sőt már dolgozik is Kreugerről szóló könyvén. Ebben méltatni fogja az embert és a kereskedőt és megvilágítja azokat a látszólagos ellentmondásokat, amelyek a nagy üzletember életében szembeötlőitek. Eberthné alkalmasabb erre a feladatra, mint bárki más, mert rajta kívül senkinek sincsen a Kreuger kézéiből származó kézírásos anyaga. Kreuger ugyanis idegességénél fogva esküdt ellensége volt a levélírásnak és még a saját családjának legközelebb álló tagjaival szemben sem •tett kivételt. A legtöbb levél azok közül, amelyéket irt, Eberthnéhez szólott és ezekben valószínűleg teljes őszinteséggel tárta fel önmagát. Azonkívül Eberthné a gyufakirálynak személyes ügyeiről is olyan jól volt tájékoztatva, mint rajta kivül csak igen kevesen. r Stockholmban természetesen mindenféle elképzelhető és elképzelhetetlen adat kering a leomlott gigász magánéletéről, aki hazájának talán legnépszerűbb embere volt.. Így például arról is beszélnek, hogy halálosan szerelmes volt. az opera balettkarának egyik tagjába, akinek a múlt esztendőben nem kevesebb, mint három luxusautót ajándékozott. És most mind a három visszakerül a gyárba, mert eddig még nem fizették ki őket... .,Tehetséges fiatalember 2000 dollárért riadó.u Londoniból jelentik: A torontói la- I;. i b;m a következő hirdetés jeleni meg: .. /",!•, fiatalember, tehetséges, egés/se- é-; érx'tméjü, adósságait rendezni akarja ■ i*z.it! hajlandó önmagát 2CU0 dollárért bár minő célra örökre eladni. merkedtünk az élőlények világának egyik gazdag birodalmával, a láthatatlanság öléiben rejtőző górcsövi szervezetekkel. Egy évszázad előtt még nem sejtették, hogy a levegőben is rengeteg láthatatlanul kicsiny élőlény és csira lebeg. Csak Pasteur kísérletei óta jöttünk rá arra az „ősnemzés11 kérdésére és a modern egészségügyre nézve olyannyira fontos tényre, hogy a .bennünket környező lég teli van mikroszkopikus szervezetekkel, melyek beszáradt állapotban igen sokáig életképesek maradnak s kedvező föltételek mellett alkalmas talajra esve, tovább fejlődnek, a végtelenségig elszaporodhatnak, miközben különböző betegségeknek, meg erjedési és rothadási folyamatoknak az okozóivá válnak. Minden egyes köbméter levegőben átlag lO.OÜO ilyen lény lebeg és a földi fejlődés évszázezredeimek folyamán kialakult összhang következtében szervesen kapcsolódnak az általuk előidézett fizikai és vegyi folyamatokkal a természet életébe és sok fajtájuk egyenesen nélkülözhetetlen a.z emberi szervezetre. De éppen a baktériumok birodalma ismertette meg az embert a földönkivüli életnek, más égitesteken lehető élő világnak a példáival. Már az is szenzációs fölfedezés volt, hogy némely baktérium kibírja a legalacsonyabb létező hőmérsékletben. való tartózkodást, a világűrnek zérus alatti 273 fokos hidegét és ennek alapján utalt aztán Svante Arrhemius, a híres svéd tudós arra. hogy a földi légkör végső határaihoz fölkerülő ilyen baktériumok, ha a Napnak a sugárnyomása — mely ilyen kicsiny testecskékre már nagyon számba veendő erővel hat — a szabad világűrbe és idővel egy másik bolygó légkörébe hajtja őket, a bolygó felületi világának kedvező föltételei, mellett ottan életüket ismét folytatják, sőt az addig esetleg lakatlan égitesten uj és gazdag állat- és növényvilág megalapítóivá válnak. De fordítva is kellene lennie. Vájjon nem kerültek-e baktériumok földönkivüli tájakról a mi !Javasad séta Qömöwben Rozsnyó, május eleje. Az éjdes Urunk Jézus testével koronázott Kálvária hegy igen alkalmatos séta terep nálunk. Találtatik rajta mindenféle: kaszáló, legelő, búzatábla, krumpliföld, kukoricás, mindezek között célszerűen vezetett járókákkal. A táblák hosszukban ölelik a hegyet, széltükben kapaszkodnak a meredeknek s úgy jó erős férfi- hajitásnyira gyepes, cserjés te rr asz okkal vannak beszegve. Ezeken a szegélyeken aztán ismét sok minden találtatik: kökénybokor, vadrózsa, szeder- sövény, itt-ott bukétának vad cseresznye i>s, ami aztán viritáskor igen szivvidámitóan szép. Viritásuyira még nem vagyunk, de azért agy csendesen vidámodni már lehet, ha az ember az •elmúlt jegekre s elnyögöft influenzákra gondol, mialatt csendesen bandukol a legalsóbb szegély- ütem Innen felfelé nézvést a még barna erdőket látni, köztük a Kálvária csúcs sziklája is áttünede- zik. Lefelé tekintvén a város úszkál jóizti rőzse- füstökben, melyek a nagytakarítás közben gereb- lyókkel igen jól megvakargatott kertekből szálldos, nak s egymással úgy összefonódnak a város fölött, hogy a tornyok tüskemódra szúrják át őket, nyilván frissebb levegőre vágyván a magasabb zónákból. Északnak a dobsinai hegyekig látni, délnek Aggtelek tájáig ködlenek a szelidkélc erdők, keletnek a cigánysor zsivajos területe fekszik, meg a Rákost, nyugatnak a Kimamurány pirosfedeles já- tékházait rakta le egy mulatozó óriás-gyerek, kéményt is tett közibük, no, szomorú kémény, ím- bol alig füstöl... Ha távolabb nézünk napszállat felé, egy v adni eredek szírt zárja a látóhatárt, az alatt már Csetnek vagyon, Árpádok idejétől feke- tedett-falu templomával, s annak hideg boltívei alatt aluszik „Clara Bebekorum”, nehéz címeres sirkőlap alatt. Van itt elnézelődni való tetemesen. Akkor is, ha nem keressük éppen a nagy távlatokat. Imé előttem is igen szép barnahusu barázdákat hasogatnak a föld népei csillogó ekevassal, már végén vannak a munkának, jól megcélozták a naplementét Most húzzák az utolsó harántbarázdát a jó porhanyóé tábla szélébe, aztán belbillentik az ekét s mire közel értek, már a Föld áldott szerszáma, a „nagyságos Eike“, fent pihen a szekéren. Az utolsó, friss, zsirosan fénylő barázdák csudálatosképpen vonják az ember tekintetét. Élnek, lihegnek, mint egy feltárt mell, melynek nagyon melege volt s most letépett magáról minden ruhát, hogy a hüs tavaszi szellő cirógassa. A legutoljára hasított barázda a legfényesebb, egészen kékes, ahogy az eget tükrözi. A mellette való már kevésbé, a többi fokonként fakul, ahogy a friss ekemetszés szétpoUik a levegőn. Niosak, valami furcsát látok? A szerű, életváró barázdák sötét alapján két apró, világos golyó gurigázik összevissza, fel-le, kereszMástfél évvel ezelőtt Lieeke dr. tanár a Rulhrvidék egy bányájában széndarabok belsőjében, melyeket éppen 150 méter mélységből hoztak a napvilágra, sajátos lényeket fedezett föl, melyeket szén'baktériumnak neveznek azóta. Ezeknek a lényeknek — mindennel ellentétben, ami földünket benépesíti — nincs szükségük sem levegőre, sem vízre, sem napfényre és évmilliók óta a szén 'belsejében táplálkoztak és szaporodtak. Lények ezek, melyeknek életfolyamatát a többi földi lény életgépezetétől teljesen elütő fizikai, főleg azonban vegyi törvények szabályozzák. Az élet e csodájának más példái az úgynevezett amylobacter bacillusok. A levegő oxigénje, mely minden szárazföldi és vízi lény állat és növény éltető eleme, e bacillnsok számára olyan erős méreg, akárcsak az ember számára a ciángáz és mihelyt a. talajból, vagy azoknak a növényeknek a belsejéből, ahol élnek, kikerülnek a szabad levegőre, ez velük néhány perc alatt végez. A methán-lbaoilLus viszont a mocsárgázban érzi jól magát és a thio- bakt-ériumok kéjjel lélegzik ibe a számukra nélkülözhetetlen kénes gázokat, sőt e lények között vannak olyanok is, melyek életeleme a nekünk halálos ciángáz. Mindezek a lények a földünkön uralkodó életformák törvényein kívül állanak és az ember kutató szeme, amikor őket a mikroszkópba tekintve, vizsgálja, földönkivüli világok rejtelmeibe pillant bele. Ha a földgömb nem éltető levegővel, hanem vulkánok pokolbeli mérges gőzeivel, kénes gázokkal és ciánnal lenne burkolva, akkor ez apró szervezeteknek lenne a paradicsoma. Nem 'létezne ember, állat, növény a mi bolygónkon, hanem a thio- és methánbaktérhmiok virulnának és uralkodnának rajta. Ezek a lények bizonyítékai annak, hogy földi viszonyoktól teljesen elütő föltételek mellett is lehetséges élet a világűr más tájékain. tül-feasul, olyan, mintha a padlón elceöppentett higanyszemeket látnék futni, vagy zsíros testen vizcsöppeket. Alaposabb megnézegetésre kitűnik ám, hogy a golyókhoz még tartozik valami b az a valami hosszú és billeg. Folyvást billeg. Mint a barázdabillegető farka, S ha már ilyen friss barázdát látok b rajta madári farkak billegnek, akkor a hozzájuk tartozó golyók bizonnyal barázdabillegetők. Egy pár, férj és nő. ők is a korral tartanak, mindketten hivatalban, keresők. Az emberfiák már be- vógeztók a szántást, az ő munkájuk most kezdődik, záróra, fajront után. Végig kell vizsgálni a barázdákat s minden bogár-, kukac- és sehonnai pajorfélét elpusztítani. A valószinütlenül vékony lábaik nemi is látszanak, csak kicsi golyótestük guxulása, fel-le a barázdákon s hosszú szürke farkuk puha, lengő ritmussal billeg szakadatlan, mintha enélkül élniük sem lehetne. Bizonnyal nem is. Ha egy barázdabillegető megszűnt a farkát billegetni, akkor vagy alszik, vagy mehhótt! Lehetne itt még arról beszélni, helyes-e az elnevezés: barázdabillegető, mikor ők nem barázdát billegetnek, hanem a farkukat, precízen tehát „farkát barázdán billegető", vagy „barázdái farkbille- gető“ lehetne a nevük, de egyéb figyelnivalók elvonják az elmét az ilyen szobatudóshoz illő hiábavalóságoktól. * Például a szántást befejezettek eihelődése anv- nyira előrehaladott, hogy már mihamar indulnak is hazafelé. Maris odaszól a Marcinak: — Hány zsák krumplink vót tavaj, te Marci? Hogy Marci mit fele], nem tudora, mert igen lefelé beszél az orrába, amint lehajol és szedi a cókruók- ját. Aztán megemeli, de félúton megáll vele, bal lábával hegyez, mintha tánclépéet csinálna, éltül a bal térde is magasra húzódik s a/z igém célszerű pihenő a félig megemelt tehernek. Onnan kerül osz- tán második lendítéssel a vállára, ahol cipelni illik. Julis néni a kendőjét köti újra, fogával huzva egy estteskit s csak a mást a kézivel, mert az egy kézibe kosár vagyon. Andris az ökrök előtt áll s cigaritát sodor, uyálaz éppen. Ugyan honnan szerezte a duhánt? Mert mán sodorni csak jobbfélét érdemes. Különben Zórát szilma ő is. Az ökrök belek érőd zenek a vállába, meghitten támaszkodnak össze, s egy csendes szóra elindulnak szépen. Erősen lejt az oldal. Frissen zsendült füvesbe érnek s ahogy alább-alább haladnak rajta, olyan, mintha egy nagy tál spenótba elmerülne a feltét. Előbb az ökrök, aztán a szekér, meg az emberek, legfejül marad a Maris piros kend ős feje, — az csak annyi, mint egy Katicabogár ezen a sok zöldségen, aztán eltűnik az is. Feljebb, két torlasszal magasabban boronái egy ingujja® legény. Bocsánat, rosszkor néztem oda, (Barázdabillegető, piaca, korelaveszély és éppen a jóizüven megforgatott ökiivei türűtte az orra-alját. De a gyenge gebét igen lelkesen biztatja amellett. Népesek az utak, mindenfelől hazatérőben & népek. Nagyon öreg ember jön rám szemközt egy süldő legénnyel. Mindkettő vállán kapa. Krumpliül- tetöbe voltak. Az öreg odiabök oldalt a mesgyére 8 mondja a legénynek: — Tavai itten vót a krumplink! 8 a fáradt szemei szomorú szeretettel simogatják végig a szépdarab földet. Tavai — talán még jobban ment minden. Lehetett ideíenn bérelni földees- két. Jót, bötermőt. Idén valahová messzi, köves, sovány, de olcsóbb földhöz kell kijárni, mert. csak arra tellett. Asszonyok jönnek. Ezek is kapával, batyuba rakott zsákokkal, kosarakkal. Krumpliültetés van most mindenfelé. Az most az ur, öt szolgálják mindenek. Már messziről látszik, hogy két asszony olyan rendes-féle, de a harmadik igen veszedelmes, terjedelmes, nagyhangú, őt hallom már messziről: — Hajj, de nehéz a tüdőm! — Hát a paTt az csak part! — véli a másik. — De kár, hogy mehhótt a pacalosnó, Lapicákné! — folytatja a nagyhangú. — Mánraér? Mi baja véle? — Hát mijjen jó vóna, ha most adna egy más plucát az ér1 a rosszér1! — ‘szén, ha ászt. csak úgy lehetne cserén!! Hogy tévedés ue essék: nálunk piacának mondják a városvégi szóval a tüdőt. — Megint ujfent az erős hang szól: — Tyü, de nagy büdösség van itten! Ha ettü‘ nem lesz korda, hát soha. Tisztára korda ez! —- Mán az igaz, — kont.rázik valamelyik, — mer1 ipinden frászokat ki tan ál ez a Rozsnyó város! Meri ón meg erriil máshun nem hallottam, csak épp nálunk van ez is! A büdösség s nyomában a polgárnők ily elítélő nyilatkozata Rozsnyó városáról onnan eredt, hogy odalenn, a Sajóvölgyben épített vágóhídi hulladékégető éppen munkában volt s annak a füstjét a nyugati szél, (biztos eső holnapra!) szép laposan végigfektette a völgyön, át a Kálvária-hely felé és fel is tolta rajta egészen addig, amerrre az asszo-. nyok jöttek. S ennek a füstnek bizony egy porci- kája sem emlékeztet Coty gyártmányaira. Az asz- szonynépek pedig benne lévén már a város megszólalásában, még ezt tették hozzá: — Vagyhogy nem is város e‘ mán. csak kösség? Most mellőztek. A plucát cserélni kívánó termetes asszonyság csakugyan erősen fújtatott. De két ökle a csípőjén, úgy látszik, nagyon megszokott- mozdulata. S ö nem vitt semmit, kapája az egyik menyecske vállán lehetett, mert az kettőt vitt. Tovább mennek, utánuk néztem: Plucacserélő éppen akkor nyújtotta lefelé hatalmas karját szétnyitott, nagy, földmérő tenyerével s aszonta: — Ekkora darabkán mint ez itt e, tizennyóc zsák krumplim vótl Az jó idő lehetett. És jó főd is! Ej de furcsa puhára léptem. Mi az? Nőné! Vala- mék asszony megsebezhette az ujját a békötütte viszonnyal, körtllcsavarfca fekete cipőzsinórral a a „bábu" azonmód leeeett az ujjáról. A fekete ci* pözainór liyirányu használatáról még nem hallottam, de úgy látszik bevált, mert a bábu igen szépen felvette s megtartotta az ujj formáját s bizonnyal meg ie tette már a kötelességét, ha leeshetett s meg nem keresték. Errefelé már üres a tájék. Visszafordulok Plu- cáék után. A város felől, a temető mellett fuvarosok csörtetnek szörnyen Betiér felé láncos szekereikkel és dallanak erősen, — no, ott rendben vannak a plucák! Csakúgy harsog az egész völgy s a Székesegyház falai idáig verik vissza a nótaszót. Akár a halottak is felneszelbetnek erre a daliásra, de ha meghallják a jóízű magyar nótákat, bizonyosan mosolyogva fordulnak a másik oldalukra, mondván: Odafenn rendben van minden. Termetes Asszonyság és társai már jóval előttem járnak, de maghallják ők is a dalos ricsajt és a nagy hang lekiált: — Ne orddjjatok már úgy. hé! Tán nekünk or- dittok? Bizonyosan nagyon jó vót az áldomás! Ebben lehet valami, mert ma csak annak kerekedik kedve a nótázásra, aki a zsebében elegendőt érez abból az átkozott találmányból, aminek pénz a neve. Hogy pedig mennyi az elegendő, az nagyon viszonylagos.„Ebben az esetben például ha fejenként egy literre kifutja, méltán lehet előre daliani. A többi úgyis aztán jön csak igazában. Az asszonyok már a felvég felé. kanyarodnak be, a Kálvária oldalból a.rra nyíló kertközön. De fölnéznek, két-három meredekkel feljebb. Ott még javában izzadnak a népek, két ember, két asszony. Az emberek kapálják a vermeket a krumpli elé, az asszonyok rakják s földelik. Sietnek felettébb, mert egy teli zsák még ott áll, mint a cövek, az alsóbb meggyénél. Termetes Assonyság megismeri & fentieket s nagyot rikitva kiált: — G-aló ur, Galó ur! Nem hajlik mán a derekaaaa! Nem hajimik! Galó ur meghallja, kapájára támaszkodva lenéz s erre újra rikolt a nagyhang: — Mójjebben hajoljjéééék! Mójjebbeeecn! És nevetnek hozzá a lentiek. Jól esik' már ilyenkor megtréfálni azokat, akik még dologban izzadnak. Mert izzadnak istenesen. A két. ember épp most szalad le az alsó mesgyére a teli zsákért, lo hóinak vele fel, az asszonyok kosárba Sütögetnek belőle, ugv osztják a kész vermekbe, kiki a maga dolgával siet, sötétedik már s ma készen ki'II lemni. A cigánysorról most hangzik az egész napi ricsaj fortissimo ja, szabad füzeknél ül és veszekedik és a vacsora körül sürgölődik az egész cigánynép. Nyugaton elhalt a napnyugta utolsó színe is. A . alsó utón .megjelenik N., mint minden nap ebben az órában s lassú, egyforma lépésekkel kezdi meg az első terraszon egészségi sétáját. \ Éajóvölgyön most halad lei Dobálnának az esti vonat, mintha
