Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)
1932-05-29 / 122. (2935.) szám
1982 május 29, vasArnap. 3 MMBBBKMMBMiMflKiiMWM* ni mi■iwnii—nr^■fc.«ía.\aaBm Podkarpatszka Buszban Is a csehszlovák nyelv ai iiaiini' A legfelső közigazgatási bíróság döntvénye szerint a ruszin nyelv csak annyiban élvez előnyösebb helyzetet a kisebbségi nyelveknél, hegy Ruszinszkóban az államnyelv mellett mindenütt használható függetlenül a ruszinok számbeli arányától Prága, május 28. A legfelső közigazgatási bíróság nyelvjogi tanácsa szenzáció erejével ható döntést hozott a ruszin nyelv podkarpat- szkaruszi jogi helyzetét illetően. A tanács — mint a Národni Listy jelenti — elsőizben foglalkozott az orosz nyelvnek Podkarpatszka Ruszban a csehszlovák nyelvvel szemben elfoglalt helyzetével. A podkarpatszkaruszi bonyolult nyelvi viszonyokra való tekintettel, valamint a kérdés nagy politikai jelentősége miatt is, legalább főbb vonásokban föl kell vázolnunk azokat az alapelveket — folytatja a cseh lap —, melyekből a legfelső közigazgatási bíróság a kérdés elbírálásánál kiindult. A bíróság abból a nézetből indult ki, hogy amig Podkarpatszka Ruszban a nyelvi kérdést a leendő szojm el nem intézi, mindaddig Podkarpatszka Ruszra is kiterjed a nyelvtörvény második paragrafusának 3. bekezdése 8 ennek a rendelkezéséből a legfelső közigazgatási bíróság azt a következtetést vonja le, hogy amiképp a nyelvi kisebbségek hozzátartozóinak, ugyanúgy az orosz nyelviieknek sem adja meg azt az igényjogot, hogy a csehszlovák köztársaság bíróságától, hivatalától, vagy szervétől beadványuknak elintézését csak orosz nyelven kapják meg, mivel a nyelvtörvényt mindennemű bíróság és az állami közigazgatás terén a csehszlovák nyelv, mint állami, hivatalos nyelv preponde- ranciájának elve lengi át. Ezen nem változtatott a nyelvrendelet sem, amely a 100. szakasz 2. bekezdésében elrendeli, hogy Podkarpatszka Ruszban az összes bíróságoknál, hivataloknál és állami szerveknél orosz (kisorosz) nyelven lehet beadványokat benyújtani s ugyanezen nyelven kell a Látványokat letárgyalni és elintézni. Ez a rendelkezés az orosz (kisorosz) nyelv podkarpatszkaruszi használatának javára tekintetbe vette a nyelvtörvény 6. paragrafusa szellemében e terület nyelvi viszonyait s az orosz (kisorosz) nyelv részére az államnyelv mellett elsőbbséget biztosított kimondottan azáltal, hogy az orosz nyelv érvényesíthető Podkarpatszka Rusz egész területén tekintet nélkül arra, hogy az egyes bírósági járásokban milyen nagy az orosz ajkúak száma. Azonban a mai jogállapot mellett nem engedhető meg olyan magyarázat, hogy ez a tekintetbevétel azt jelentené, hogy az államnyelv helyettesíthető volna az orosz (kisorosz) nyelvvel és hogy ez a nyelv képviseli Podkarpatszka Ruszban az államnyelvet. Ez a magyarázat ellentmondásban volna a nyelvtörvény 1. paragrafusában kimondott elvvel, hogy a csehszlovák nyelv állami, hivatalos nyelve a köztársaságnak, melynek viszont Podkarpatszka Rusz önkormányzati területe szintén oszthatlan részét képezi s nem volna összeegyeztethető ugyanazon törvény 6. szakaszával sem, amely szerint az említett terület nyelvkérdése a csehszlovák állam egységével összeférő módon oldandó meg. Ebből a döntvényből — folytatja a Národni Listy — a következő elvi következtetések vonhatók le: Podkarpatszka Ruszban is a csehszlovák nyelv az államnyelv. Az orosz (kisorosz) nyelv e területen előnyösebb helyzetet élvez, mint amilyennel a nyelvi kisebbségek hozzátartozói bírnak, azaz Podkarpatszka Ruszban az orosz (kisorosz) nyelvnek a köztársaság biróságai, hivatalai és szervei előtt való használata nincs hozzákötve — úgy, mint a nemzeti kisebbségeknél, például a németeknél — az illető nyelvet beszélők számához a bírósági járásban, hanem az orosz (kisorosz) nyelvű polgár egész Podkarpatszka Ruszban használhatja nyelvét. A podkarpatszkaruszi oroszok nem tartoznak a nyelvi kisebbségek közé, azonban egyenlő helyzetben vannak az utóbbiakkal annyiban, hogy nem kívánhatják a köztársaság bíróságaihoz, hivatalaihoz és szerveihez benyújtott beadványaik kizárólag orosz (kisorosz) nyelvű elintézését, hanem az elintézésben az államnyelv, tehát a csehszlovák nyelv is mindig használandó. A legfelső közigazgatási bíróság eme döntvénye régóta vitatott kérdést intézett el. Ismeretes, hogy az ungvári városi tanács választását is részben ilyen természetű nyelvjogi kifogásokkal fellebbezte meg a csehszlovák szociáldemokrata párt. Nagyon valószinü, hogy a legfelső közigazgatási bíróság elvi döntése alapján most már ebben a föllebbezési ügyben is rövidesen megérkezik a közigazgatási hatóságok végzése. IGYUNK KASSAI SÖRT I 12" PHMUS GVARTJA: 16" Sct. FLÓRIAN BAUERNEBL és FIAr.t. KOSICE j keltő e kerek világon, még a leányok sem. Igaz, hogy ő sem a leányokat. Ez a tünet azért szúrt szemet mindnyájunknak, mert köztudomásn volt Pinkáról, hogy Sárosvár,megyéből származott, a Diákház sá- rosi különítménye viszont, mint már érintettük hevenyében, észbontó sikereket ért el a pesti lányosházakmál. Igaz másfelől, hogy tüneményesen öltözködtek a sárosiak, ezzel szemben Pirko ugyanegy ruhában járt állandóan s ezt a ruhát soha nem vetette le magáról, hanem aludt is benne. Legfeljebb a cihátlan dunnát rántotta magára. Sokáig, igen sokáig nem értettük, mi baja lehet Pirkónak, hogy melankólia könnyezi szüntelenül. Megtudtuk aztán, úgy november vége körül. Pirko pajtásunk tudniillik majdnem beleőrült a fejtörésbe, mimódon vethetne véget a poloskák éjjeli offenzivájának? Mert hemzsegett tőlük a Diákház. (És itt bocsánatot kell kérnem a magyar olvasótól, ha kissé körülményesebben térünk ki erre a kényes kérdésre, ügy érezzük azonban, szembe kell néznünk végül ezzel ,a problémával is, ellenére minden kimos szituációnak.) Hiszen harcoltunk mi is eleget ezekkel az álmok és agresszív bogarakkal. De amit Pirko vitt végbe, több volt az már a heroizmus- nál... A dologra úgy jöttünk rá egyébként, (hogy egy éjszakán, amint éjféltájt vetődtünk haza, nagy lábdobogás s ezt kisérő csattogások vertek ki a Pirko sarokszobájából. Az ajtóig lopczt'Unk valamennyien, de csupán Stokiász Győzi, a lakótársa pillantott be kissé óvatosain, majd felém hajolva, annyit szólt, minden meghatottság nélkül: — Megint csatázik a szerencsétlen... Csak ekkor tudtam meg, amit rég sejtettek a többiek, de emberi szán állóimból nem beszéllek róla szívesen, miért olyan álmos szegény Pirko minden délelőtt? Mert éjszakánként nem állhatott. Éjszakánként ugyanis embertelen védekezést vitt végbe ama vérszivó bogarak ellen, amelyeknek még a nevét sem ejti ki szívesen az ember. Ott álltunk akkor éjszaka a Pirko szoba- ajtajának keskeny rése előtt s e résen át láttuk, hogy Pirko lendületet vesz, jobbjával dárda szerűen kapja fal a Stokiász Győzi gumivégü sétabotját s nagy lábdobogással rohan neki a falnak. A falon abban a pillanatban csattant egyet a tömpe gumi'vég. A falon tudniillik poloskák másztak fölfelé. Kettősrendekbem: Azon az éjszakán megrendülve álltam a Pirko szobájának ajtajában: egyszerre megértettem nyomorult tragédiáját. Mert mi többiek úgy aludtunk éjszakánként, miként a bundának szokása. Mintha végleg aipátiába estünk volna mindennemű alattomos invázióval szemben. Más volt az eset Pinkánál! Pirko vérébe valósággal bele voltak bomolva a poloskák s ezzel lehetett magyarázni, hogy éjszakánként ropogva vakarózott az ebadta, később felpattant az ágyból, meggyujtotta a gáziámpa harisnyáját s csatahorkanást hallatván, széles talpaival nekilódult a falnak, mar- kábn meglendítvén a gumivégü botot. Mivel azonban az eredmény legtöbbször egyenlő volt a nullával, abbahagyta a kétségbeesett védekezésnek ezt a formáját és más módszerhez folyamodott Pirko. ★ Lelketlenül hideg volt az a régi ősz, amikor még gólyáknak számítottunk csak az egyetemen. Reggelenként fülünkre húzott felöltőben igyekeztünk napi utunkra, hogy Első Magyar Fényképészeti Műterem Prágában „FOTO ESTA" Národni tf. 43, I. Ceskomor. kőiben palotájában. legalább a falat kenyerünkéit kereshessük meg valahogy. Pirko nem tarthatott velünk, mivel nem rendelkezett felöltővel, ez okból az ágyban maradt egész nap. Ruhástul, álig takarózva a cihátlan dunnával. Hanyatt hevert reggeltői-estélig s a szoba mennyezetére bámult föl. A leghujmereszlő'bb terveken törte a fejét, hogy leszámolhasson egyszer alattomos éjszakai támadóival. S úgy látszott, nem töprengett hiába. Mert egy délután fölkelt az ágyból, négy üres szar- diniadohozt kerilett vaiahonnét s ngy helyezte el őket, hogy mindegyikbe az ágynak egy- egy lábát tette bele s ugyanakkor vizet töltött mind a négy szardiniadobozba. Visszahajolt aztán, leverte a két tenyerét s annyit dünnyögött maga élé: — Most oszt jöhettek! Mert volt esze Pirkónak, de még töhlh volt a poloskáknak, amelyek uj -fogáshoz folyamodtak a Pirko stratégiai húzása ellenében. Tudniillik rendezett katonai oszlopban kezdtek fölfelé menetelni a falon, ami uj gyanúval telítette meg Pirkót. Arra gondolt nevezetesen, hagy biztosan fölmásznak a plafonra, pontosan fölötte megállnak és akkor eleresztvén magukat onnan felülről, egytől-egyig rápotyognak. S Pirko bús gyanakvása irt ózta tó valósággá vált. A poloskák ugyanis (mert már csak a nevükön nevezzük- őket!) kifogástalan kettősrendekben másztak-másztak fölfelé a falon, mint akik- nem nem sietős a dolog, ellenkezően: ráérnek. Pirkó, aki tarkója alá dugott tenyerekkel hevert az ágyban s onnét tartotta szemmel a falon mindmagasabbra nyomuló katonai formációt, meg volt győződve, hogy elvetemült ellenfelei azalatt öreá pislognak le a falról... S volt benne valami, mert brilliáns szemmérték- kel dolgoztak. Amint ugyanis a Pirkó lent elnyúló alakja fölé értek a menyezeten, megálltak, mintha tanakodtak volna valamin.., Jól n SzenMvány előadása Pozsonyban Pozsony, május 28. Nagyarányú érdeklődés nyilvánul meg a Pozsonyban, a Primás- paiota tükör termében május 31-én este 7 órakor tartandó Magyar Est iránt. Az est a Bartók Béla Dalegyesület férfikarának műsor számával kezdődik, amely után Szemt- Ivány József nemzetgyűlési képviselő a magyar nemzeti párt vezére, tart szabad előadást kulturális, gazdasági és társadalmi kérdésekről. Ezután a Bartók Béla Dalegye- sület férfikarának ujaibb műsor számai' következnék, többek között előadják Nlémeth István László négy magyar népdalát. Belépő dij nincs, aizomban önkéntes adományokat a magyar kulturális célokra köszönettel fogad a rendez ősiég.. Az est után a Carlton- szálló éttermiéiben társas vacsora lesz. Egy teríték ára 15 korona. Jelentkezni1 lehet május BOnán déli 12 óráig a magyar nemzeti, párt titkárságában (Köztársaság-tér 14). Ugyanott kaphatók meghívók is. CssEisifovák román tárgyalás a határmenti birtokok kérdésében Bukarest, májíus 28. Sztatmáron tegnap kezdődött meg a csehszlovák és román delegáció tárgyalása azoknak a kérdéseknek a szabályozására, amelyek a határmenti birtokok igazgatására vonatkoznak. Ezek a tanácskozások rendkívül fontosak Ruszinoké határmenti lakosságának, főleg Téeső vidékének szempontjából. — Földrengés a prahovoi petróleumm őzökön. Bukarestből jelentik: A prahovoi petráleumimedenoélben tegnap erős földrengést észleltek, amely emberéletben nem tett kárt, annál nagyobb pusztulást vitt azonban véghez anyagiakban. _ Magyarországon telepedik le Fülöp Józsiás szász koburg gothai herceg. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: Fülöp Józsiás szász koburg gothai herceg, aki Ferdinánd volt botár király ellen lefolytatott hitbizományi pere révén egész Európában sokat beszél- teteti magéról, tegnap a magyar fővárosba érkezett Kijelentette, hogy állandóan itt fog; tartózkodni és Amdrássy-uti palotájában már- be is rendezkedett. Más hír szerint a herceg azért jött Budapestre, mert 41.000 holdas hitbizományi birtokát a magyar állam zár alá vette és zárgondnokot is nevezett ki. A Ferdinánd exkirállyal lefolytatott s megegyezéssel végződött örökösödési pere után ugyanis az állam másfél millió pengő örökösödési illetéket vetett ki a hercegre, amit még nem fizetett ki s ezért vette az állam a birtokot zár alá. látta ezt Pirkó s szisszenfcett egyet a fogai között: — Aljas banda! Abban a másodpercben már potyogtak is lefelé s tompán pattantak a Pirkó orrán, gégéjén meg a fülcimpáján. Ebben a riasztó helyzetben még egy utolsó kétségbeesett lépésre szánta reá magát Pirkó. Aznap este eloltotta a gázlámpát s más helyre húzta el az ágyat... Hiába! Hiába!... Félórán belül már bukfenceztek reá fölülről... Attól az időtől kezdve Pirkó fölhagyott minden kilátástalan próbálkozással s túlnyomó- részt az ágyban hevert, keserű apátiába temetkezve. Nappal sem bujt ki a cihátlan dunna alól, mivel az uccára benyomult már a téleleji hideg, Pirkónak viszont nem volt téli kabátja, de még felöltője sem. Mozdulatlan kétségbeesésében csak néha sóhajtott maga elé: —: Uramisten... Uramisten.., Mindennek huszonkét éve lesz már legközelebbi őszön. Azóta a Diákház régi lakóit is világgá verte szét az idő s ma már nyomát sem találnám a sárosiaknak, hiába próbálnék kutatni rokonszenves alakjaik után ... Lehet, hogy hősi csatákon rogytak össze utoljára ... Huszonkét esztendő óta semmit-nem hallottam róluk. Hanem Pirkóval találkoztam egyszer. Valami öt héttel ezelőtt. Az Üllői-utón mentem andalogva, mert tavasz volt már, mikor a Diákház előtt meglepetésszerűen Pirkó lépett ki a kapun ... Nem vett észre s különben is megrémültem: Teremtőm- Uram, hát ez még mindig facér egyetemi hallgató? Ment-ment előttem, kajla hosszúságában meg-megroggyanó járásmóddal s ruhája ezúttal is tele volt a dunna pihéivel, amelyről bizonyára most is hiányzott a huzat... Ment-ment előttem Pirkó, ismeretién cél felé s akkor vettem észre csak, hogy egy pihe a füle kagylójához tatait odaragadni. És mert, kis szél támadt a Kálvin-tér irányából, ez az odaragadt pihe is repkedni kezdett. A Pirkó fülén.
