Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-22 / 117. (2930.) szám

w REGÉLÓ ROMOK Irta: DIENES ADORJÁN Í932 máfras 2é, vasárnap* Falu Tamás: ÓRÁK Gyűrűs ujjam hintáztatva Aranyórát bámul a gazdag, Hivatalnok, hogy el ne késsen, Vén ezüstóráján igazgat. XXXVI. FÜLEK Jó IV. Béla királyra esőstől hullott a keser­ves megpróbáltatások- jégverése. Nem volt elég, hogy látnia kellett seregeinek pusztulását, Ta­más spalatói esperes Írása szerint: „Jobbról és balról őszi levelek módjára hullottak el szegé­nyek s az egész utat testeik fedték s vérük pi­rosította. “ Nem volt elég a tatárok által leta­rolt országát elsiratnia, Frigyes osztrák herceg lelketlen zsarolásait elszenvednie: hanem ezen­kívül még a főurak túltengő hatalmával is küz­denie kellett. A megmaradt és hevenyén ki ja­vítgatott várakban élő főurak nem törődtek az ország szomorú sorsával, fittyet hánytak tör­vényre s rend ele tökre és éltek olyan életet, mely sokkal inkább födte a rablók, mint a fo­nnak cselekvéseit. Vezetett e téren ama Folkus lovag, aki be­vette magát Fülek várába és ott mind ama praktikákat gyakorolta, melyek törvénybe, er­kölcsbe, igazságba, keresztény érzületbe ütköz­tek. Ha nem volt pénze: elvette attól, akinek volt. Ha sehol sem tudott kapni — annyi baj legyen —, veretett magának. Ha sok olyan fo­goly gyűlt össze, akiket arra mentükben pőrére vetkeztetett: egyszerűen ledobálta őket a vár fokáról a mélységbe. Az ilyen főbenjáró és megismételt csinytevéseket nem nézhette el a minden téren rendet s nyugalmat sikerkedő ki­rály. Elfogatta Folfcust, fej'vesztésre is ítélték rendesen. De bizony ez nem várta meg a csik­landós műveletet, hanem az őröknek zsebeit megtömte maga gyártotta aranyakkal és más országba csavargóit el. Mindegy volt az. Fülek vára így a királyra szállott. És a vár megkezdte századokig tartó körfor­gását király és magánváruraik, vagy pedig egyes családok és király között. V. István és a Pok-nemzetségbeli Móric, Zsigmond neje Ciliéi Borbála és Bebek Péter, Albert és a Perényi- család, II. Lajos és Rás'kay Balázs, ennek leá­nya, Dorka révén pedig ismét a B eb ekek alkot­ták e könbe-körbe birtoklási táncot, míg végre — jött a török. Abban az időben (1554) a Bebekek hitszegése folytán ismét királyi kézen volt a vár, amely kulcsa volt a bányavárosok felé vezető útnak. No ha kulcs, be is tölthette e tekintetben hiva­tását, mert három udvarának s háromszoros bástyaköritésének észbevevésére a seregével alája érkezett Hamza bég ugyancsak vakargat- ta fületövét: — Hogyan kellene ide bévülkerülni, hogyan? Hm, hm. Vegyük csak elő a szolnoki recipét. Lehetetlen, hogy ne akadna a várban olyan va­laki, akinek árulásra ne hajladoznék sötét gyaur agya. Szolnoknál is ez vezetett célhoz, itt. is sikerülnie kell ennek. És Hamza bég számítása bevált — részben. ISIert Bebek György sok ilyen-olyain ittfelejtett udvari léhütői között akadtak szerecsen szol­gák is. Sikerült Hamza bégnek egy ilyen exó- íikus jövevénnyel összeköttetésbe kerülni és ennek a nem ugyan gyaur koponyá.ju, de annál inkább külsőleg és belsőleg sötét árulónak -keze nyitotta meg éj idején az egyik bástya kis aj­taját, hogy azon aztán a kontyosok tömege be­hatoljon a várba. Benn is maradt a török Fü­lek várában negyven éveken keresztül. Pálffy Miklós tűzte ki ormára ismét a ma­gyar lobogót és ott lengett az sokáig vígan, büszkén. Hogyne lett volna büszke ez a ma­gyar lobogó, mikor később a magyar férfieré­nyeket magában összesüritve tartó s gyakorló Wesselényi Ferenc parancsolt benn a váriban, mint kapitány. Innen indult a Marssal társal­kodó murányi Ve-nus meghóditására a daliás vitéz és nemcsak Murány várának kulcsait, ha­nem Széchy Mária jegykendőjét is elhozta ma­gával. Virtusos teljesítmény, melyhez azonban Wesselény megnyerő föllépése s gavallériája, no meg Széchy Mária bájakkal telt bűvköre kellett. A boldog házasság rózsalánoa fűzte egybe huszonhárom éven át a két nagy lelket, azonban ez a lánc Wesselényi nádor halála után rablánccá változott át az özvegye kezén, a bécsi kamarilla intézkedése folytán. Hej, hogy szétütött volna köztük a nádor hatalmas ökle! De hát ez az ököl -ott porladt már a lipcsei te­metőben és nem folyhatott be sem meghurcolt nejének kiszabadításába, sem az ország ügyei­nek intézésébe, sem várainak sorsába ... Hiszen szó nem fér hozzá, várai közül külö­nösen Füleknek sorsa jó kezekbe volt letéve: Koháry István várkapitány oltalmazta ott a magyar lobogót attól, hogy a török újból le ne 6zakitsa azt a vár ormáról. Dühöngött a török: — A padi-sah zászlója ott fog lengeni nem­sokára a gyaurok rongya helyett! Felelt rá hős Koháry: — Csak mikor ezekbe a szent rongyokba ta­kargatják a vár védelmében kihűlt tetememet, ebadta kontyosa, akkor! Nem is Ibirta volna le a török Koháryt, hi­szen ez jól megszervezett kicsapásaival néha­napján a Duna—Tisza közéig hajszolta maga. előtt a pogány hadakat: hanem minden hősies önfeláldozása és leleményes védekezése akkor kezdett hiábavalónak bizonyulni, midőn a tö­rök Thököly Imre hadaival együttesen kezdte döngetni Fülek várának kapuit. És megtörtént az, hogy a töröknek közel száz évig ellenálló erős magyar várat végre is magyar segítséggel foglalta el ez a török. Régi bevált módszere szerint Thökölyt is csalogatta sokféle mézes­mázos ígéretekkel, de midőn betette lábát Fü­lekre, akkor gunymosolyra torzult arca: —- No, te gyaur eb, akit én zsinóron ránga­tok ide-oda-, most elmehetsz. Egy ideig nincs reád szükségem. Erre a birkaakoLra sincs szük­ségem ilyen formájában, ahogyan most áll. Szólt és kirabolta, felgyújtotta Fülek híres várát a török. Azt azonban különös kegykép­pen megengedte, hogy Thököly magával vihes-. se rabláncra fűzve a vár hős védőjét, Koháry Istvánt. No, két nyakas magyar koponya talált egymásra. Hiába igyekezett Thököly ékes sza­vakkal, a magyar jövő csábos kifestésével, re­torziók emlegetésével a maga pártjára édes­getni Koháryt: nem sikerült az neki. Elő hát csak a szigorúbb eszközökkel. Regéc várába csuka-tta Koháryt Thököly és ott is felejtette I jó darab ideig, mert őt magát nagy ügyek fog­lalták le. IV. Mohamed szultán észrevette a fél­hold hanyatlásának jeleit a magyar részeken és ezért nem kicsinyelhette le Thököly szövetsé­gét. Biztosítani akarta őt magának. Elküldte hát a köziben úgy, ahogy rendbehozott Fülek várálba Ibrahim pasát, aki a szultán saját feeze- irásával ellátott nagy athnámét hozta magával, összegyűlt Kassáról, Munkácsról, Késmárkról Thököly Imre káprázatos fényű s nagy soka- ságu udvara, eljöttek a hódoltság összes török főemiberei és Ibrahim pasa e díszes gyülekezet előtt olvasta föl a nagyur levelét: — Én téged, te Thököly Imre, Magyarország királyává nevezlek ki... — Vivat rex Emericus! — zúgott föl az ud­var és a várnépség hangja. Azonban Thököly maga is belátta, hogy a szultán túllőtt a célon e kinevezéssel és meg­elégedett húsz felső vármegyére és kilenc na­gyobb városra terjedő fejedelemségével. Ideá­lis kicsi állam volt ez, de rövidéletü. A török bécsi veresége, 'bosszúja, Thököly elfogatása, Fortuna istenasszony tőle való elfordulása vé­get vetett annak. Mindez események alatt pedig jó Koháry Ist­ván ott eenyvedett Regéc, majd később Sáros­patak, Munkács és Ungvár börtöneiben. Két vi­gasztalása volt csak eközben: Zrínyi Ilona si­mogató nemes szive és a költészet. Bűzös és nedves lyukakban, kenyéren és vizen tartották. De a test sanyargatásait enyhítette Zrínyi Ilo­na, a lélek fájdalmait csökkentette a Múzsa. Ott születtek a kazamaták homályában e nemes jellemű, nagy lélek ezen és más versei: „Sok­féle kereszttel elkeseredett embernek kikolholt verse“ és „Hol egyszer s hol másszor kifara­gott s öszveszedett, rongyából leirt füzfaver- sek“. Végre, midőn Ungvárt is elvesztette Thö­köly, e vár börtönéből lépett ki a szabadság napfényébe majdnem két- évig tartó súlyos ra- boskodás után Koháry István. De mily álla­potban! Teste beteg, rongyos, züllött és lelke is rongyos, tépett, megpróbált. Azonban mégis megadóan énekel: En,gémét is Isten Műinkáts kővárából, Lábaimnak nehéz felvert nagy Vaeábul, Hosszú rabságomnak nyomoruságábul Szabadított, mint egy Czethalnak gyomrábul. Melyért adok hálát az élő Istennek, Igaz tiszta Szivibül ő Szent Felségének, Hozzám megmutatott ingyen kegyelmének, Áldás és Dütsőeég legyen Szent Nevének. Midőn Becsbe utazott, Lápot király ott ünne­pélyesen fogadta, az összegyűlt udvar előtt megölelte és igy szólt: — íme, urak, jól nézzétek meg gróf Koháry Istvánt s tanuljatok tőle, mert ő a hűség tü­köré. Hogy ezen ritkaságos hűséget megjutal­mazzuk és az ezért szenvedett súlyos idők rossz öreg szalon puha csendjében Muzsikálva szállnak a percek, Munkás zsebében nikkelóra, A bölcs meg homokórát perget. A vándorlónak nincs órája, A torony mutat időt néki. Torony iránt ballag görnyedve, S föl sem néz rá, mikor eléri. emlékét testében-lelkébea csökkentsük: neki ajándékozzuk örökös jusson azt a Fülek várat, melyet oly hősiesen védett és melyben fcálvá- riajárása kezdődött. Ez időtől fogva Fülek szoros kapcsolatot tar­tott s taft fönn a Koháry névvel. A nagy Ko- háry István innen nyugtalanította a törököt és midőn néha-néha csöndesebb idők állottak be a törökverés közben, itt mondta tollba udvari káplánjának az ő verseit, ő maga nem vethet­te ezeket papirra, mert egy ostoba török go- H uois Eger alatt szé trón csoda jobbját. Midőn megtért őseihez, utódai az ő szellemében foly­tatták a magyarság, a jótékonyság, a vallási buzgalom nemes cselekedeteit s folytatják most is. 1 uiek vára pedig elgyönyörködteti a vas­úton utazóik tekintetét még igy romjaiban is. Legépebb .része a befedett őrtorony, amelynek leshelyéről hej, de sokszor hangzott el a vész­kiáltás: Fecvverre, jön a török! Most ily han- ror-, vészkiáltás nem veri föl többé a vár tájé­kát, a Béna völgyet, a Hárshegy bérceit. Csön­des mir.mon. Az egvkor három vármegye gyű­lő ező helyét képezett , ur égnek meredő cson- 1 a ormai Között csak a törökverő ősök csont­jai alusszák békés álmukat, csak a vércsék s e^’éb kövi madarak sikoltgatnak bele az éjbe, mintha ijedeznének valamitől. (A következő közlemény junius 5-í számunkban jelenik meg.) — Felvétel a kormáromi fiuinternátusba. A komáromi Mariánum katolikus fiunter- nátusba felvételi nyerhetnek a jövő iskolai * évre olyan katolikus tanulók, akik tanulmá­nyaikat a komáromi szeutbenedekrendi kaio-^rt likus magyar gimnáziumban végzik. Az iuter-. nátus egyszersmind kisszeminárium is. Azért azoknak a szülőknek, akik gyermekeiket a papi pályára szánták, különösképpen is meg­felel. Érdeklődők kérjnek prospektust. Jelent­kezési határidő július másodika. Cim: Ko- márno, Mariánum. wirorr n.rwi ,a». «*>w—i>ip j—hm——» — Ahá! Tudom már! Emlékszem is. No, hái mi bajod van a tátomkai három hold­dal? Ferenc ur mind hevesebben dadogott. — Hát... én csak most is azt mondom, hogy legjobb volna, ha eladnád. Mit csinálsz vele úgyis? Messze van. Idegenbe... — Kinek adjam el? Utóvégre is — Ferenc ur kapott a szón. — Persze. Debát az úgyis csak nekem va­ló. Senkinek se ér annyit, mint nekem. Más nem is adhatna érte annyit. Más annak úgy­se veheti annyi hasznát. Még magad se. Hi­szen ... A szegény Porlaky Ferenc úgy belemele­gedett az argumentumaiba, hogy Piroslka asszony hallgatag, úgy magába, szinte meg­sajnálta. Milyen tökéletlenek is a férfiak! A földiül nem Látják a — mennyországot. Könnyedén, bár kissé kétértelműen neve­tett, — Persze, persze! Dehát nem érdemes azzal annyit törődni, Ferikém. — Dehogy nem érdemes. ■— Már a tiéd úgyis, Ferikém. — Eladod? — Nem. Neked adom. Ferenc ur meghökkent. — Hogyan-..? — Sehogyan. Úgy. Csakúgy. Hiszen ilyen közeli atyafiak között. Na! Istenem! Csak nem alkuszaink három hold földre! Neked adom, Ferikém. Légy vele boldog! Hiszen az én édesanyám is Porlaky leány volt- Por­laky Borbála. t Ferenc ur meghatódva sóhajtott: — Istenem! Szegény jó Biri néni! 1 — Na, látod! — Na, igen. Dehát csakúgy, Isten nevébe! Mégis. — Hiiszem magad mondtad, hogy nekem úgyse ér semmit. . — Neked! Annál többet ér nekem! — Arinál jobb! Bizonyosan ki kerekíted jvele a TátoimkáJt. — Ki. — Hát akkor rendibe van, Ferikém. Csak írasd meg az okmányt és írasd át a három holdat. — De az ára, Piroskám.., Piroska asszony apprehendált — Mindjárt megharagszom!... Azt Ferenc ur egy csöppet se akarta. Sőt nagyon is azon törte a fejé't, hogy miképpen engesztelje ki a szép kis özvegyet. Ferenc urnák ugyanis sehogy se fért a fejébe, hogy három hold tátoimkai príma holdat csakúgy Isten nevébe, atyafiságos kedveskedésül odaajándékozzon az ember... Csak csóvál- ga-tta a fejét. — Az... az mégse megyen csak úgy! Há­rom hold: az három hold. Sok becsületes parasztember van, akinek nincs három hold földje. — De mi Porlakyak vagyunk. Tüzesek. Borághok. — Tudom. Az igaz. De azért ne hajigáljuk a világba a Tátoimkát. Az ablakhoz ment és aggodalmasan né­zett széjjel a világba. A hó makacsul sza­kadt. Az égen nehéz föllegek kóvályogtak és a déli éjszaka komor borújával takarták be a tájékot. A kényes tárgyalás némi ked­vetlenséget teremtett, ami a. temperamen­tumos kis özvegynek nem tetszett. — Mit nézegeted úgy a világot? Nem lát­tál még telet? A hó szakad. Az ég elborult Odakünn készül a locs-pocs. — Elég baj az nekeim! Ilyen időbe! Még elakadok a sárban. — Ráérsz elakadni, Ferikém. Ferikém az óráját nézte. — Délre otthon kell lenuem­Piroska asszony energikusan tiltakozott. Szó sincs róla! Hogy ebéd nélkül! Ilyen időbe! Itt maradsz, punktum. Ebéd után az­tán, ha éppen mindenáron... — Sőt mindjárt, most, mindenáron­— Azt már tudod, hogy ugyseim enge­dem, úgyis. Igaz, hogy gyönge ebédünk Lesz. Mindössze egy kis gulyásleves. Töltött ká­poszta. Túrós csusza... Ferenc ur titokban már a szája szélét nyalogatta. Mintha csak éppen az ő kedvére válogatták volna össze a csábi tó menüt! Pi­roska asszony sebfcibe kifordult a konyhába. Közbe meg is terített. Két terítékre, persze- Aztán megint betoppant. — Na, Ferikém, hát ebédelhetünk- Ha ép­pen olyan nagyon sietsz. — Sietek, Piroskám. Igaz, hogy sietett Porlaky Ferenc, de csak az ebédlőig. Az ebédlőben már ott pá­rolgót! a paiprikaillatos gulyás. És Ferenc urnák nemsokára eszibe se jutott a sietős ut. A túrós csuszánál már szívesen nagyot, kurjantott volna, de ez a csórlak! rizling!... És az a három hold! A beszélgetés is mind jobban akadozott. Mintha mind a ketten va­lamin törték volna a fejőket.. Néha neki is hevültek. A koccintás mind sürüblb lett és a túrós csusza után már nemcsak a bor és a pohár, de a szemük is összevillanit. Piroska asszony ingerlőén mosolygott. Fehér fogacs- kái között meg-megforgatita sima nyelvecs- kéjét. És Ferenc urnák kiesé melege volt. Az a kutya rizling! És az a tátomkai három hold! Piroska asszony pedig megint koccintott. — Na, ne busul'j már, Ferikém! Hiszen áldomást iszunk. Az áldomáshoz pedig jó­kedv dukált Magáitól a jó ebédtől senki se lesz szerel­mes, de az bizonyos, hogy a jó ebéd után az ember szerélimesebb, mint a rossz ebéd előtt. Ferenc ur az áldomás köziben már meglehetősen bambán nézegetett a me­nyecskére. A szeme egy kicsit keresztbe is állott és Ferenc egy csöppet se volt vele tisztáiba, hogy a keresztnek a bor-e az oka, vagy — Vagy, mondjuk, a tátomkai három hold... Megsiimitotta a fejét, mintha helyre akarná billenteni. Energikusan koccintott. Sőt Piroslkóra is igyekezett nézni. Az a ku­tya rizling! — Milyen szép vagy! Piroska asszony elpirult. Lesütötte a sze­mét- Mintha soha életébe ezt senki se mondta volna neki. Mintha az első leány­csók előér zete tüzelte volna... Ő is rebo- gett. — Ne okoskodj, Ferikém­Ferikém azonban annál jobban okosko­dott, persze. — Igenis, nagyon szép vagy! Te vagy a legszebb. És az a tátomkai föld! Hát tulaj­donképpen — Én megmondom, Piroskám..% — Ugyan mit mondhatnál még? Ferenc ur méregbe jött­— Hát azt, hogy az egész Tatom ka minde­nestül se ér annyik mint a te kiskörtmöd, Piroskám. És nekem nem is kell az a Tá- tomka. — De... Ferikém! — Nélküled, Piroskám, igenis, nem kell a három hold... De hogyha hozományképpen magaddal hozod Poriakra... Nem a poharát nyújtotta koccintásra, ha­nem a kezét, nagy, húsos, kövér kezével be­takarta az asztalon, a poharak közt, a Piros­ka fehér kis kezecskéjét. És Piroska nem húzta vissza a kezét. Lezárt szempillája alatt égitek a szemei. Szive csakugyan kalimpált egy kicsit. Úgy, olyanformán, mint ezelőtt hat esztendővel, mikor Tüzes András a jegygyűrűt az ujjara húzta. Azrán fölvetette a szemét. Porlaky Ferire nézett. — Te. •. Feri! — Piroskám! Aztán hosszasan nézték egymást. El-el­mosolyodtak. Hogy az embernek az esze igy el-elkésik! És talán meg se jönne, még ké­sőn se, ha annak a buta Tátomkának nem volna több esze. A tátomkai három hold már ott úszkált, a osórlaki rizlingben és úszott Poriak felé. Odakünn ped:g c-önde- sen, kitartóan, némán szakadt a hó- És Por­laky Ferencnek nem volt többé sürgős az ut. Sőt Piroskának se. Hiszen itthon va­gyunk. Hazaérkeztünk. A tátomkai három holdra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom