Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-20 / 115. (2928.) szám

6 E33 Mit tett Tisza István 1914 júliusában, hogy meg­gátolja a háborút Fehérkönyv Tisza István gróf és Magyarország „háborús felelősségéről" Horváth Jenő budapesti egyetemi pro­fesszor hivatalos, az eseményekkel egykorú okmányok, jelentések és aktákból állított össze egy rendkívül érdekes, a forrásokat pontosan feltüntető Fehérkönyvet, amelynek a magyar közönséget érdeklő részeit a buda­pesti sajtó nyomán alább közöljük: A háborús felelősség kutatáséiban Magyar- ország álláspontját két szempont szabja meg. Ajz egyik Ausztria-Magyarország szerepének tisztázása, mert a monarchia eljárásáért a fe­lelősséget Magyarországnak is viselnie kel; a másik Magyarország szerepének tisztázása, mert a trianoni békeszerződés a háború bűnös felidézésével Magyarországot vádolta meg, te­hát a 'háború felidézés© miatt Magyarországot sújtotta. Amint tehát nem elég csupán a mon­archia eljárását szem előtt tartani, úgy nem lehetséges Magyarországot önálló elha­tározás miatt felelősségre vonni akkor, ami­dőn külpolitikai kérdésekben a döntő szó nem őt iMette. A békeszerződés megalkotói a kérdést azzal iszoktók áthidalni, hogy Berchtold gróf szemé­lyében a közös kiül ügyminiszter magyar em­ber volt. Ezt tarthatatlanná teszi az a körül­mény, hogy Berchtold gróf maga sohasem igé­nyelte és nem is igényelhette, hogy 1914-iki eljárásában mint magyar ember a magyar ál­láspontot képviselte, mert azt éppen vele szemben képviselte a magyar királyi kor­mány felelős vezetőije, Tisza István gróf. Stürgikh gróf osztrák miniszterelnök személye az osztrák parlament szünetelése folytán a hát­térben maradt, Tiszáié ellenben a homloktérbe került, sőt ellenséges oldalról olyan színiben tűnt fel, amit később kellő módon 'kiméi yite- ni törekedtek, hogy Tisza miniszterelnök az egész monarchia ügyeit intézi és hogy ennél­fogva elsősorban látszik felelősnek mindazért, ami történt. „Ami történt", az, a Szerbiának szóló hadüzenet volt. A történelmi hűség meg­követeli annak megállapítását, hogy ha a ma­gyar kormányzat a külügyi eljárásiban magá­nak döntő szerepet igényelt volna, úgy ez Becs irányadó körei részéről visszahatást és visszautasítást, esetleg megtorlást idézett vol­na elő. Ma már abban a helyzetben vagyunk, hogy Tisza István gróf 1914-iki eljárását több ol­dalról megvilágíthatjuk, sőt abban részben későbbi tragédiájának csiráit is megtalálhat­juk. Nem lesz érdektelen tehát a magyar kor­mány eljárására vonatkozó okmányokból egy efféle „nem hivatalos" fehér könyvei összeál­lítani. Ez összeállítás 1914 julius 1-től 31-ig terjedő anyagból áll Tisza már első nap emlékiratban ellenzi Berchtold „huntetőexpediciáját" Julius 1. — Budapest. Priklonszki orosz fő­konzul jelentése. (Orosz okmányok I. 4. kö­tet. 55—Ű7. L, 48. szám). — Bécs. Tisza István a kabinetirodában emlékiratot nyújt át, mely­ben jelzi az uralkodónak, hogy Berchtold gróf­nak a szerb kérdésben felvetett javaslatát a magyar kormány nem teheti magáévá. Berchtold gróf közli Conrad tábornokkal, hogy a tervet Ferenc Józsefnek Vilmos német császárhoz intézendő levele utján fogja végre­hajtani és az elkészítendő levélhez katonai adatokat kér. Julius 2. — Conrad tábornok megküldi Berchtold grófnak a kért katonai adatokat, mire a közös külügyimnisztériumban megfogal mázzák a német császárhoz intézendő levelet. Julius 3. — Tisza István Berchtold gróftól közös minisztertanács összehívását követeli, abban a reményben, hogy ott a szerb 'kérdés elintézhető lesz és a háború esetleges kitö­rését megakadályozhatja. (Smitt E. Bernadot- te: The coming of the war.) Julius 4. — Budapest. A magyar miniszter- elnökségen Tisza elé kerül a külügyminiszter­nek ju'lius 1-én 3021* szám alatt kelt átirata, melyben a magyar kormányt Szászán óvnak és Bratianunak június 16-ikán Erdélyben tett kö­zös kirándulásáról értesíti. Tisza István az írást láttamozás után visszaküldi a külügymi­niszternek. — Bécs. Hoyos gróf Ferenc József levelével Berlinbe indul. Tisza módosítása ukésőn ér Bécshe« Julius 5- — Bécs. Délelőtt 11.50 órakor megérkezik Tisza Istvánnak Ferenc József Vilmos császárhoz szándékolt leveléhez java­solt módosítása, mely elhagyását kéri annak ■a kijelentésnek, hogy „Szerbia szűnjék meg politikai tényező lenni a Balkán félszigeten" és hogy „a bennünket Szerbiától elválasztó ellentét kiküszöbölésére többé gondolni sem lehet". A módosító távirat későn érkezik, ■mert Ferenc József levelét már délben át­nyújtják II. Vilmosnak. Helytelen tehát Seaton-Watson-nak az az állítása, hogy a né­met császár a Tiszától javasolt módon meg­változtatott levelet vette kézhez. A további fejlemények nem a módosított (Tisza-féle), hanem az eredeti (Berohtold-féle) levél alap­ján indulnak meg. Juliu.9 6. — Bécs. Berchtold gróf értesíti Tiszát a német császár döntéséről és kéri hozzájárulását a nem módosított, tehát ere­deti levélben lefektetett és annak alapján létrejött császári elhatározáshoz. Berchtold gróf Conrad tábornokhoz: Tisza ellene van a háborúnak, mert Erdélyt román támadástól félti. Conrad beismeri, hogy oroswomán-szerb háború ese­tén a monarchia helyzete súlyos volna. Julius 7. — Bécs. Tschirschky német, nagy­követ. jelentése: résztvett egy bizalmas ta­nácskozáson, amelyen kívüle Berchtold gróf és a kél miniszterelnök voltak jelen. Hoyos gróf beszámoló jelentése után Tisza kijelen­tette, hogy a berlini megbeszéléseket (Szer­bia felosztása) Hoyos gróf személyes felfogá­sának tekinti. Giesl báró belgrádi követ em­lékirataiban a következőket mondja: „Berch- lold gróf megbízott engemet, hogy a magyar miniszterelnököt, ki az eddigi megbeszélések eredményével megelégedve nem volt, keres­sem fel és próbáljam megnyerni, (umzustim- mén). Tisza gróf határozott beszédmodorában kijelentette nekem, hogy egyes követelé­seinket nem helyesli. Mindent el kell kerülni, ami Szerbia szuverén jogait sértené s to­vábbi következtetéseiben talán háborúra ve­zethetne. De ha ezt akarják, akkor a császár (Tisza királyt mondott) keressen magának másik miniszter." (Giesl V. báró: Zwanzig Jahre im Nahen Orient.) Közös minisztertanács. Az elnöklő Berch­told gróf bevezető szavaiban közli a berlini döntést, a magyar miniszterelnök azonban ennek ellenére határozottan állást foglal a terv ellen, „amint az szándékolva látszik és sajnálatos­képpen Hoyos gróf utján Berlinben megbe­szélés tárgya volt". A közös minisztertanács után tartott bi­zalmas értekezleten kél felfogás nyilvánult meg. Tisza István Berchtold gróf felfogása el­len foglalt állást. Tisza parlamenti nyilatkozatát európaszerte megnyugvással fogadták Juli u.9 8. Berchtold gróf Tiszához Tschir- sohky német nagykövet látogatásáról és a berlini üzenet átadásáról. Tisza második emlékiratot intéz az ural­kodóhoz. Mivel kezdettől Oroszország támadá­sától tartott, ennek elhárítása végett Szerbia területi épségének biztosítását követelte- Fe­renc József az iratot láttamozás után az irat­tárba téteti. Pétervár. Szaszonov külügyminiszter kije­lenti Czernin gróf osztrák-magyar ügyvivő­nek, hogy Szerbia felelősségrevonását nem fogja megengedni. (Carlotü pétervári olasz nagykövet jelentése.) Tisza István parlamenti kijelentéseit euró­paszerte megnyugvással fogadják: Budapest, julius 13. Priklonszki orosz főkonzul jelen­tése. Bécs, julius 15. Sebeko orosz nagykövet jelentése. Budaipest, julius 14 és 17. Max- Müller brit főkonzul jelentése. Bécs, julius 13. és 16. Bunsen brit nagykövet jelentése. Bécs. Tschirschky német nagykövet jelenté­se: „Tisza előbb követeléseket akar Szerbiá­val szemben felállítani. Berchtold gróf azt mondja, hogy lia ehhez a császár hozzájárul, ■akkor azt fogja tanácsolni, hogy a felállítan­dó követelések elfogadhatatlanok legyenek." Julius 10. Budapest. A budapesti szerb főkonzul julius 8-ikán kell átirata a minisz­teirelnökhöz a Péter szerb király születésnap­ja alkalmából tartandó ünnepi istentisztelet tárgyában. Válaszirat. (Eredetije a miniszter- elnökség iratai között.) Bécs. Tschirschky német nagykövet jelen­tése: Berchtold gróf panaszkodik, hogy Tisza gróf a Szerbia ellen tervezett erélyes fellépést megnehezíti és Szerbia ellen gent- le mamiiké akar eljárni. Belgrád. Hartwig orosz követ felkeresi Giesl bárót, aki értesíti őt a Tisza gróf el­járása folytán előállott békés fordulatról. Az orosz követ hirtelen halála. Julius 11. Budapest. D'Apchier le Maugin francia főkonzul jelentése Tisza megnyugta­tó parlamenti kijelentéseiről; hivatalosan minden békésen néz ki. A N. Fr. Presse megrója a gentlemanlihe Tiszát Julius 14. II. Vilmos császár válaszlevele Ferenc Józsefhez. Pontról-pontra irt válasz­levél az orosz támadás elleni garancia em­lítése nélkül. Bécs. Bizalmas értekezlet, melyben Berch­told gróf közli Wiesner lovag döntő jelenté­sét az osztrák és magyar miniszterelnökök­kel a szarajevói merénylet szerbiai vonatko­zásairól. Tisza belátja, hogy a szerb kor­mány elleni fellépés elkerülhetetlen. Tisza Tschirschky német nagykövethez megy. Tschirschky jelentése: Tisza megjelent nála és közölte vele, hogy a szerb sajtó és a szerb diplomaták (Spalaikovics) hangja, valamint Németországnak feltétel nélküli ál­lásfoglalása őt is erélyes fellépésre kénysze­ríti. Berchtold gróf előterjesztése az uralkodó­hoz Tisza „megtéréséről" azon az alapon, hogy Tisza kivánságára Szerbia területi épségét biztosítani fogják. Julius 15. — Tisza elé kerülnek Krobatin közös hadügyminiszter átiratai a szerb pro­paganda ügyében, román tiszteknek Ada Kaléh szigeten történt látogatásáról, orosz vezérkari tiszteknek a magyar nyelv elsajá­títása végett Magyarországba történt vezé- nyeltetéséről. Mindhárom irattárba. Bécs. — Dumaine francia nagykövet je­lentése: a Neue Freie Presse Tisza Istvánt megrójja mérsékelt hangú parlamenti beszé­de miatt. — Tisza újabb megnyugtató kije­lentései a magyar parlamentben. Julius 16. — Budapest. Tisza elé kerülnek Krobatin közös hadügyminiszter átiratai Szerbia és Románia magyarországi lóvásár­lásairól. Tudomásulvétel után irattárba. Sebeko bécsi orosz nagykövet jelentése Ti­sza 15-iki parlamenti megnyugtató nyilatko­zatairól. Julius 17. — Bécs. Stolberg herceg, német ügyvivő jelentése: Brchlold gróf megjegyzése szerint a szerb jegyzék még nem készült el, mert Tiszával még tárgyalások folynak. Budapest. A boszniai szerbek hálaküldött- sége Tiszánál, ki nekik az üldözésekkel szem­ben védelmet biztosit. London. Mennsdorf gróf jelentése Tisza megnyugtató parlamenti beszédéről. Julius 18. — Páris. Saécsen gróf nagykö­vet jelentése Tisza megnyugtató nyilatkoza­tainak jó hatásáról. Szerbia területi épségét biztosítja a magyar miniszterelnök Julius 9. — Bécs. Közös minisztertanács Berchtold gróf elnöklete alatt. Tisza hozzá­járul a javasolt ultimátumhoz, de kívánja egyhangú határozatként való kimondását an­nak, hogy: 1. Szerbia területi épségét bizto­sítják és szerb területet nem annektálnak; 2. hogy ez a határozat a külső hatalmakkal mi­előbb (mögüohst bald) közöltessék. A határo­zat egyhangúan kimondja, hogy szerb terü­letet nem annektálnak és hogy ezt a határo­zatot a háború kitörése után közük a külső hatalmakkal. Tisza ismét aggodalmát fejezi ki Erdély sorsát illetően. Julius 20. — Konstantinápoly. Pallavicioi őrgróf nagykövet jelentése: RiszJtics szerb kö­vet kijelentése szerint Tisza megnyugtató kijelentései Szerbiá­ban is megnyugtatóan hatottak. Julius 21. — Tisza István gróf levele me­nyéhez: „A dolog lefolyhat háború nélkül; adja Isten, hogy úgy legyen, de teljes meg­nyugvást nem adhatok neked az iránt, hogy semmi esetre sem kerül háborúra a dolog... 1932 május 80, pénieK. " ■ Bizzunk Istenben, hogy elkerüljük ezt a meg* próbáltatást, ha pedig mégis reánk mérné* bizzunk benne kétszeres erővel." Julius 22. — Budapest. Tisza Berchtold* hoz: „Követeléseink nem zárják ki a béke! fenntartásának reményét." Bécs. Dumaine francia nagykövet jelentig hogy a katonai kormány 8 hadtestet helye­zett kilátásba Szerbia ellen, de Tisza közbe* lépésére nem indították el azokat. Julius 23. — Bécs. Bunsen brit nagykövet jelentése: Tisza tegnapi mérsékelt hangú pár* lamenti beszéde azt engedi sejteni, hogy aj szerb jegyzék is mérsékelt követeléseket fog támasztani. Tisza Giesthez! Hát meg kellett ennek történnie ? • • • Julius 24. — Budapest. Tisza kijelentésé a parlamentben: „Az ultimátum nem zárja ki a béke megtartását." (Max-Müller buda­pesti brit főkonzul jelentése.) Julius 25. — Belgrád. Giesl báró osztrák­magyar követ elutazik. Mikor a rendelkezés­re álló telefonon a zimonyi állomásépületből a magyar miniszterelnököt felhívta, Tisza ezt kérdezte tőle: „Hát meg kellett ennek történnie?** Giesl báró: „Igen." (Giesl W. báró: Zwan­zig Jahre im Nahen Orient.) Julius 26. Budapest. Max-Müller brit fő­konzul jelentése. Pétervár. Szaszonov külügyminiszter Bu- chanan brit nagykövethez: Ausztria eljárás sával Oroszországot provokálta. Ez Tisza feltevését igazolta, ki Szerbia helyett Oroszországra figyelt, Julius 27. Szaszonov körjegyzéke: „Ha bármilyen mérséklő akció történnék Péter* várott, mi azt előre elutasítjuk, mert kéz* dettől olyan álláspontot foglaltunk el, ame­lyen semmit sem lehet változtatni." (Buda-* pest, Max-Müller brit főkonzul jelentése.) Julius 29. Pétervár. Mozgósítás Ausztria—« Magyarország ellen. Szaszonov Romániát csatlakozásra szólítja fel. Julius 30. Budapest. Max-Müller brit fő* konzul jelentése. Pétervár. Szaszonov Spalaikovics szerb kő* vet 22-iki beadványára válaszolva, Szerbiát biztosítja Oroszország támogatásáról. Szaszonov Erdélyt csatlakozás esetére Ro* mániának kínálja fel. Négy konklúzió és a látszat két áldozata A fenti okmányokból kitűnik mindenek­előtt az orosz kormánynak az az elhatároz zása, hogy Szerbiát nem engedi bántani. An­nak tehát, aki Szerbiához akart nyúlni, ké* szén kellett lennie arra, hogy Oroszországgal is szemben találja magát. Épp ez volt az el* térés egyrészt Tisza István, másrészt pedig Berchtold gróf és Conrad vezérkari főnök kö­zött, azért a fenti okmányok alapján nem lát­juk igazolva Berchtold grófnak 1928 deoem* bér 20-ikán a Pesti Hírlapban tett ama nyi­latkozatát, hogy ő Tiszával mindenben egyet­értett. Ha ez igy lett volna, úgy Tiszával együtt szembe kellett volna fordulnia Conrad javaslatával. Berchtold gróf azonban Conrad oldalán Tisza ellen foglalt állást. A fent közölt anyagból kitűnik másodsor* bán, hogy Tisza kezdettől Erdély sorsáért aggódott és ezzel már Conrad tábornok ne­heztelését vonta magára, aki azt hitte, hogy Oroszország nem fog beavatkozni, Románia pedig a monarchia mellett foglal állást. Kitű­nik harmadszor, hogy az orosz kormány az­zal, hogy a szerb válasz előtt a mozgósítás eszközéhez nyúlt, nemcsak beavatkozott az osztrák-magyaros zerb viszonylatba, de a be­avatkozás előkészületeivel a szerb kormányt felháborította. Oroszország cári kormányát tehát a háború felidézésében közvetlen felelősség terheli. Kitűnik negyedszer, hogy Tisza mindezt elő­re látva, kezdettől ellene volt annak, hogy Szerbia megtámadásával orosz-szerb támadás provokáltassék. — Amidőn a háború elől kitérni nem tudott, Szerbia területi in­tegritásának biztosításával igyekezett az orosz támadás jogosultságát megsemmisíteni. Ma­gyar szempontból tehát elsőrendű fontosság­gal bir annak vizsgálata, hogy ennek a hatá­rozatnak mi lett a sorsa, mert kétségtelen, hogy ha Tisza kifejezett óhaja szerint e határo­zatot az ultimátum átadásával egyidejűén valamennyi hatalommal közük, akkor Szer­bia „megmentéséré" nem lett volna szük­ség. Tisza maga is érezte, hogy ennek elmondásá­val fednie kell magát és 1918 elején kijelen­tette, hogy legfelsőbb engedélyt fog kérni a vonatkozó okmányok közzétételére. Hogy ez miért történt meg, nem tudjuk. Ma már csu­pán azt tudjuk megállapítani, amit Fay pro­fesszor megállapított: hogy a háború befeje­zésekor mindenki azt hitte, hogy Tisza István­nak a háború felidézésében aktív része volt és hogy ennek a valósággal merőben ellen­kező látszatnak esett áldozatul. Vele bukott az a történelmi Magyarország is, mely sem* miféle más állam területét megszerezni netu akarta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom