Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-19 / 114. (2927.) szám

PÁRISI NAPOK

Irta: SZENES ERZSI

4 <PR«UVltA\AfífaVR-HIRLAR

A. francia, köztársasági elnök meggyilkolásának hire nem sokkal később érkezhetett Newyorkba vagy éppen Prágába, mint a Ohamps Eiyséerol — mondjuk — a Boule- vard St- Michel-re. Abban a pillanatban, aimikor a „Paris Midi'4 szombat délben hárt adhatott arról, hogy az elnök ha(jnaii 4 óra 37 perckor meghalt a Beauj on-kórházba n, már azt a hirt is hozta, hogy a „Newyork Héráid Tribune“ miképpen kommentálta az eseményeket. Mégis, bár a sajtó hírszolgálata szinte gyorsabb, mint a gondolat, segédeszköze, a rádió révén, lehetetlen ma még magánlevelet is úgy keltezni Párisiből, hogy abban a lezajlott eseményekről ne essék szó. Annyi volna ez, mint megélni egy földrengést és hallgatni róla.

Még mindig hatása alatt vagyok annak a péntek délutánnak, mikor a gyilkosság hire szójjelfutott. öt óra tájt volt, a Luxembourg- kertből jöttem, a délután a sok eső után tele volt fénnyel, és feltűnt, hogy az ucca egyszerre milyen élénk, a szokottnál is több az ember, hullámzik a tömeg és az ut két oldalán az ujságárushódékat ostromolják. Aki újsághoz jutott, nem olvashatta egyedül, azonnal öt-hat ember volt körülötte- És az első kiáltás a megdöbbenésnek ebben a pillanatában és később a lehiggadt vélemény ugyanaz volt, mintha egész Paris egyszerre azt kiáltotta volna: de hiszen ez egy őrült, ez a Gorguloff, akinek a nevét az imént még nem ismerte senki és pillanatok alatt megtanulta Paris, Franciaország és az egész világ.

Nem hiszem, ha francia lennék is, hogy ■jobban felforgatott volna ez az esemény. Az első érzésem és gondolatom ez volt: vendége vagyok egy államnak, melynek kultúráját szeretem, melynek mentalitása, kedve, szelleme, élete nagyon a szivemhez nőtt, és ennek az országnak államifőjét vak őrületben legyilkolja egy idegen. Egy idegen, aki vendégjogot élvezett itt, mint én, akit szívesen láttak itt, mint engem, akit békén hagytak itt, mint engem. Hogyan jött ez az idegen ahhoz, hogy megbolygassa ennek az országnak rendjét, nyugalmát. És mindig is az idegenek voltak azok, akik Így elvetemülten kinyújtották gyilkoló, őrülettől vezetett kezüket Franciaország békéje felé- Sadi Carnot-t egy olasz gyilkolta meg, Doumert egy orosz.

Várni lehetett volna, hogy a tömeg hangulata hirtelen az idegenek ellen fordul, akik igazán nincsenek kis számban Párisban. De a tömegben nem lobogott fel a gyűlölet, vagy a bosszú gondolata, nem azonosítottak senkit Gorguloífal vagy intencióival, lett légyen az orosz vagy néger. Nem fordult haragjuk másodpercre sem az idegenek ellen, csöndesen, megdöbbenve, fájdalommal és megadással fogadták a hirt, méltón, ahogy gyászt szokás. Még azt a kis szőke halavány asszonyt sem fogadta gyűlölet, tüntetés, akit Monaoóból azonnal Parisba hoztak, aki Monacóban éppen a templomból jött, mikor letartóztatták és a jelek szerint előzőleg szegénynek sejtelme sem volt semmiről — Madame Gorguloffot, a gyilkos feleségét. Elképzelhető-e másutt az indulatoknak ilymérvü féken tartás a?

Felbukkan az emlékezetben egy másik estefelé a gyerekkorból, egy kertből jöttem akkor is éppen, a szomszédék kertjéből, ahol egész délután játszottam, az uocán a házunk előtt a szerajevói gyilkosságról beszéltek- Ez a nap is tele volt ragyogással, fénnyel, a gyermekkor utolsó napja volt, ezen az alkonyaton lépett be ormótlanul, otromba csizmáival életünkbe a háború. Csakhogy Ferenc Ferdinándnak és feleségének meggyilkolása csak a gyermekeket és a népet érte váratlanul, akik a politika szálait szövögették, azok tudták, hogy Bosznia nem alkalmas főhercegi, királyi látogatásokra, és azt is tudták, hogy egy esetleges merénylet milyen lavina-tömegeket indíthat meg. A szerajevói merényletnek kulisszái voltak, tömegek és hatalmak álltak mögötte.

Mikor Perovszkaja, az orosz forradalimár- nö. bombát dobott a cárra, törékeny alakja mögött orosz tömegek elkeseredése állt. A cár meggyilkolása előkészített, tervszerű cselekedet volt. De hogy a francia köztársasági elnököt, aki csöndben és méltóság osan valóban nem volt más, mint egy reprezentatív jelenség, aki személyében a pártok felett, pártatlanul Franciaországot képviselte, hogy ezt az ősz, tisztes embert agyonlőjjéík, ez olyan abszurd, vad, ésszel és érzéssel ellenkező dolog, hogy csak utálattal lehet gondolni rá- Motívumaiban nagyon hasonlít ahhoz a gyilkossághoz, mikor a genfi hídon meggyilkolták a történelem legrokonszeuve- sebb királynőjét, Erzsébet magyar királynőt és osztrák császárnét, akii egészen távol állt minden politikától, sebzett szivével nem akart már az élettől semmi egyebet, mint egy kevés nyugalmat s Helneval és Petőfivel vigasztalódott itt-ott pillanatra, versekkel, melyeket szeretett, amikor egy őrült tőrrel átütötte a szivét. A genfi gyilkosság kelthetett ilyfajta megütközést, mint a Monsieur Paul Doumer elleni merénylet. Mindkettőhöz szív kellett, megölni egy gyönge, szerencsétlen asszonyt, akinek semmi köze sem volt a világ akkori rendjéhez, és megölni ezt az öreg, ősz elnököt, aki a nyugalmat és a békét reprezentálta.

Eltekintve attól, hogy Franciaország elnökéről van szó, Monsieur Paul Doumer élete s tragikus halála egy görög tragédia méreteit üti meg. Négy fia esett el a harctéren, négy fiú öt közül, egyik leányát tavaly elvitte egy infekcióé betegség, őt most orvul meggyilkolták. Mit jelentettek ehhez képest az elyséei szép napok, melyekből még egy év sem telt egészen? A szeretet és részvét elementárisán fordul az özvegy felé, aki osztályosa volt ennek az életnek, ennek a sorsnak és aki elől Gorguloff rév o 1 ver goi v ói

örökre elzárták a napfényt és az örömet. Egy asszony élete, mely naiv romantikával

kezdődött, vőlegénye egy szerény graveur, aki éjszaka tanul és ha átjön hozzá vasárnap a szomszédos városból, gyalog jön a forró napsütésben, kabátját leveti az utón s panyó- kára dobja a vállán és a mezőn virágokat szed neki. Aztán ebből a szegénységből és szerénységből kinőnek a chaimps-elyséei palota pomipás körvonalai, de a sok csapás, ami közben van és a vég tulkomor ahhoz, hogy asszonyt váltak, hogy egy asszonyi szív össze ne törjön alattuk.

Az elnök a könyvnaipra érkezett a Roth- sdhild-szalónba. Cl au de Farrere dedikálta számára az első könyvet, mire Jósé Ger- maín a második könyvet akarta dedikálni, már csak ennyit Írhatott: „Á Monsieur Paul D .. itt megakadt a keze, a merénylő golyóinak robbajára. és itt elszakadt az elnök életfonala is. Claude Farrere azt hitte, hogy a fényképező masinák magnéziuma robbant fel. onnan jön a detonáció, csak aztán ébredt rá, hogy a könyv, melyet a kezében tart, vérrel van átitatva, Doumer elnök aléltan több sebből véreave roskad össze és ő maga is megsebesült.

A humoristák kiállításán, amelyen a francia és főleg a párisi esprit sziporkázó ötletei vannak rajziban kifejezve, a párisi humor, amely nem fehér, egyáltalában nem az, de mindig érvényt ad neki az utolérhetetlen báj és a részletek finomsága- Paul Forain komoly rajzai és vásznai mellett, a kevés karikatúra között ott van az elnök szoboríban mintázott karikatúrája, a mosoly, melyet a pikáns képek és képszövegek csalnak a néző ajkára, itt elhül pár pillanatra. A szobor alatt fekete gyászfátyol apró ibolyaesok- rokkal. Pár nappal ezelőtt itt járt Paul Doumer és mint mindenki, ő is szívből nevetett itt, itt nevethetett utoljára.

Párisban amúgy is rengeteg újság fogy, már csak azért is, mert 25 cent az újságok átlagos ára. De ezekben a napokban a lapok 5—6 kiadást adtak, pillanatok alatt fogytak ■az „Auflagok“, valóságos ütközetek folytak le minden újságárus előtt, az emberek az uocán állva olvassák a nagy ujságlepedőket, a kávéházakban, az éttermekben, a metróban, az autóbuszban, mindenütt. Újság nélkül nem lehet látni sem nőt, sem férfit, sem öreget, sem fiatalt. Nem csoda, ilyen ese- ménydus, izgalmas órái régen voltak Parisnak.

Míg az elyséei palota halottja előtt lassan eldefilirozott a nép. mig a temetés terveit készítették elő az Elyséetől a Notre Daime-ig és onnan a vaugirardi temető családi sírboltjáig (az özvegy kérésére nem temették az elnököt a Pantbeonba), amíg vonult a temetési menet, megszűnt az élénkség, az állandó zaj, jókedv és kacaj Párisban. Milyen monumentális volt ebben a csöndben, a gyászban! Versailles-ben közben megválasztották az uj elnököt és köziben csöndben lezajlottak a választások és kicsit balra tolódott a hatalom és olyan kezekbe került, melyek tiszták a háborútól és amelyeknek hála Istennek nem lehet programja a háború.

1932 májú# 19, csütörtök.

Newyork, május közepe. A Thomas H. Massie ellen folytatott nagy pör, amelyet nemrégiben fejeztek be Hawai fővárosában, Honoluluban, nemcsak az Egyesült Államok közvéleményében 'keltett nagy figyelmet óe élénk érdeklődést, hanem világszerte olyan nagy figyelemmel kisérték a pör lefolyását e az ítélet minő- mtiségét, amint a nagy pör meg is érdemelte. Ebben a pörben ugyanis

legveszedelmesebb faji problémák kerültek a felszínre,

amelyekben vulkánikus feszültségek rejlenek. Eléggé ismerjük azt a viszonyt, amely Amerikában a színes és fehér faj tájnak között uralkodik. A néger az Egyesült Államoknak a bűnbakja. bármi történik, a közharag és ellenszenv mindig a néger ellen fordul. Szerencse, hogy a Lindbergh-baby tragédiájába nincsenek négerek belekeveredve, vagy belekeverve, mert olyan lincselés következett volna, aminőire Amerika lin-cs-itélkezésé'ben sincs példa.

A Hawai-szigeteke-n, az Egyesült Államoknak ezen a csendesóoeáni birtokán, valóságos nép- keverék él és ezt a népkeveréket színesek és fehérek alkotják. A színesek, a coloratednmn- o,k között viszont mindenféle színárnyalatot találunk a világOiSbarnától az okkerig, vannak itt kanakok, filipinok, kínaiak és japánok, akik mind a coloratedman gyűjtőfogalma alá tartoznak és szemben állanak a fehérek kel. Mivel a színesek elsősorban számban múlják jelentékeny mértékben fölül a fehérbőrű amerikaiakat, a problémának elsősorban gyarmatpolitikai mellékize van,

az uralkodó kisebbség igyekszik keményen kezében tartani a gyeplőt és emiatt nem kicsiny ellenszenv mutatkozik meg vele szemben. Olyan izzó itt az atmoszféra, hogy Amerikában is belátták a Filippini-szigetek pr obié májának súlyosságát és egészen tekintélyes politikai tábor alakult ki, amely komolyan küzd abban az irányban, hogy az Egyesült Államok mondjanak le a súlyos teherről, a Filippini-szigetek birtoklásáról. Mert

az atmoszféra ott állandóan feszült, viharok terhessége nehezedik rája és ebben a légkörben zajlott le a Massie-pör is,

amelynek előzményei, körülményei és maga az Ítélet egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy hozzájáruljanak a feszültség enyhítéséhez és a közvéleménv megnyugtatásához.

Ez a komplexum érdekes és fontom probléma ahhoz, hogy az ítélet után összefüggéseiben megismerjük és megvitassuk.

Mi történt? Massie asszonyt egy napon lakásán áll sérüléssel az arcán karmolt sebekkel találják meg. Az asszony azt állítja, hogy több színes rátámadott és erőszakot követett el ellene, Az asszonynak ez az állítása elegendő ahhoz, hogy a fehér lakosságot kimondhátatlan Izgalomba hozza. Egy tengerész tisztnek a feleségét színes bennszülötteik a tulajdon lakásában meg merik támadni és erőszakot követnek

I el ellene! Figyelembe kell venni ebben a kérdésben azt a kiemelkedő társadalmi pozíciót, amit az amerikai tengerészet tisztjei itt betöltenek. Honolulu társadalmi életében kétségtelenül az ■első helyen állanak és ennek a kivételes helyzetnek hangsúlyozása nemcsak társadalmi, hanem gazdasági és politikai térre is vonatkozik. Valóságos kaszt ez itten, az uralkodó osztály minden társadalmi és vagyoni kiváltságával. Massie asszonynak társadalmi helyzete azonban még ebben a miliőben is kiemelkedő, leánya Granville Fortescuenek, a washingtoni Soeiety kétségtelenül leggazdagabb tagjának. Nem nehéz tehát eltalálni azt az óriási fölhábo- rodást, amely a százszázalékos amerikaiak táborát Honoluluban és Honolulun .kívül elöntötte.

Kutatnak a tettesek után. Az egész rendelkezésre álló nyomozóapparátust ■működésbe hozzák. Négy ,.beach-boys“-t, strandna.plopót elfognak és (hamarosan vádlottakként állanak a bíróság előtt. A bizonyitóanyag azonban nagyon, de nagyon szegényes. Még azt sem állapították meg a jogi elveknek megfelelően, vájjon Massie asszony ellen tényleg erőszakot követtek^ el? Bizonyos amerikai osztály hölgyeinek excentricitása széliében ismeretes. Úgy látszik, az esküdtek is tekintetbe veszik ezt a körülményt, legalább is nem tudnak megegyezni „az egy bűnös44 személyében, azonban a Ha- wai-iszigeten uralkodó jogfölfogás szerint az ítélet meghozatalához ez föltétlenül szükséges. A beach-boyst fölmentik.

Az a fölháborodás, amely a fölmentő verdiktre elönti a fehérek táborát, .különösen a tengerészeti körökben terjed szét. A tényállás alapos fölülvizsgáíása nélkül az egész tábor zártan sorakozik föl a Massie-párt oldalán.

A megtámadott asszony férjében igy megérlelődik az a terv, hogy a bíróság Ítéletét önhatalmúlag korrigálja ki, annál is inkább, mert anyósa, Granville Fortescue asszony bosszút és megtorlást követel. A tiszt szövetkezik két hűséges alárendeltjével, két hadi- hajómatrózzal: C. J. Lorddal és A. O. Jones- szel. Ezzel a két matrózzal és Fortescue asszonnyal, aki nem akar lemondani a bosszúnak arról az érzéséről, hogy ott ne legyen a megtorlás munkája alkalmával, Massie sorhajóhadnagy végrehajtja a kegyetlen tervet. Azoknak a gyanújában, akik mindenképpen bűnbakot kerestek, egy kanak-bennszülött, Kabahawai József áll. A szerencsétlen embert Massie hadnagy házába csalják. Massie hadnagy lelövi, a holttest azonkívül borzalmas szúrt sebéket mutat.

A tettről szóló első jelentésekben az a kifejezés áll, hogy Massie hadnagy a kanakot a fürdőkádban szúrta le. Ez azt jelentené, hogy ő nyomult be a kanak házába, fürdés közben találta- a gyanúsítottat óe spontán földi áborodá- sában hajtotta végre a tettet. Ez a verzió hosszabb ideig tartja imagát, mig végül kiderül az igazéiig. Spontán cselekedet? Massie nagyon

jó! meggondolta a dolgot. A gyilkosság után is megfontoltan cselekszik. A kanak ott fekszik holtan a tengerésztiszt házában, a holttestet eí kell távolítani. Csaknem sikerül De az autót, amelyben Massie és Fortescue asszony a hulla mellett ült, gyorshajtás miatt föltartó-ztatja egy rendőr. így kerül napvilágra a tett.

Bár Massienek semmiféle pozitív bizonyítéka nem volt Kahahawai ellen, legföljebb szubjektív meggyőződésből cselekedett, a tengerésztisztek clanja nem ejti el őt. Ellenkezőleg.

Massie, Fortescue asszony és a két matróz egy hadihajó fedélzetén találnak menedéket.

Internálják őket, mondják hivatalosan. A tengerész éti hatóságok pedig makacsul vonakodnak, hogy a tetteseket a rendőrbiróeágnak átadják. Végül azonban nem tudnak kitérni, a négy vádlottnak el kell hagynia a hadihajét, a fogházba kerülnek és vád alá helyezik őket.

A vizsgálati fogság azonban nem sokáig tart. A polgári hatóságok sem tudják kivonni magukat az alól a hangulat, alól, amely a tengerészeti körökből kiindulva. Honolulu egész fehér lakosságát elöntötte. A vádlottak a bíróság követelésére kauciót tesznek le: Fortescue asz- szony ötezer dollárt. Massie és a két tengerész egyenként 2500 dollárt.

A kaució beszolgáltatása után elhagyhatják a fogházat és Pearl Harbour üdülőhelyre mehetnek át pörük megkezdéséig.

A Newyork Times riportokat és képeket közöl a pearlharbouri üdülésről. Nevetve és pózolva állanak a fotográfusok objektivei előtt. Fortescue asszony vidám reminiszcenciákat mond el a vizsgálati fogságban szerzett élményeiről. Megdicséri a jó kávét, amelyet a fogság idején kapott és panaszkodik amiatt, hogy nyugodt álmát gyakran megzavarták azok az éjszakai csöndháboritóik, akiket részegen hoztak a fogházba.

Nem csoda tehát, hogy ha a színesek haragja aapról-napra és óráról-órára növekszik. A helyzet mind kényelmetlenebb lesz. Gyakran összeütközésekre kerül sor és ezért erős biztonsági intézkedéseket kell tenni, hogy a fehér amerikaiak életét és vagyonát megvédclmczzék. A fajgyűlölet egyre erősödik, de a partvonal felé a hadihajók ágyúinak torka ásit.. Tehát nem ikerül az itt bennszülötteknek tartott tömegek kitörés-éré a sor.

Végül megkezdődik a pör. Híres védője van az ügynek: Daxrow, aki a davtoni majompör- iben is főszerepet játszott. Danrow elismeri, hogy Massie a tett elkövetésekor revolvert tartott a kezében, de nincs bebizonyítva, hogy a lövést „szándékosan14 tette. Massie elvesztette öntudatát a tett elkövetésekor. Némely szakértő csatlakozik a védő azon állításához, hogy a hadnagy Kahahawai meggyük olásán a k pilla natában nem volt beszámítható állapotban. Más szakértők viszont hangsúlyozzák teljes boszá mithatöságát. Az esküdtek véleménye ingadozik. órák hosszt tart. a tanácskozás és nem tudnak megegyezni. A helyi törvényeknek

A honoimit&i szemzáeié~pör mégy vádlottja visszatért Amerikába

Huszévi szimbolikus íogházitélet: egy órai tényleges fogság — Béin és biinködés faji és szociológiai háttere a hawai paradicsomban