Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-19 / 114. (2927.) szám

PÁRISI NAPOK Irta: SZENES ERZSI 4 <PR«UVltA\AfífaVR-HIRLAR A. francia, köztársasági elnök meggyilkolá­sának hire nem sokkal később érkezhetett Newyorkba vagy éppen Prágába, mint a Ohamps Eiyséerol — mondjuk — a Boule- vard St- Michel-re. Abban a pillanatban, aimikor a „Paris Midi'4 szombat délben hárt adhatott arról, hogy az elnök ha(jnaii 4 óra 37 perckor meghalt a Beauj on-kórházba n, már azt a hirt is hozta, hogy a „Newyork Héráid Tribune“ miképpen kommentálta az eseményeket. Mégis, bár a sajtó hírszolgála­ta szinte gyorsabb, mint a gondolat, segéd­eszköze, a rádió révén, lehetetlen ma még magánlevelet is úgy keltezni Párisiből, hogy abban a lezajlott eseményekről ne essék szó. Annyi volna ez, mint megélni egy földren­gést és hallgatni róla. Még mindig hatása alatt vagyok annak a péntek délutánnak, mikor a gyilkosság hire szójjelfutott. öt óra tájt volt, a Luxembourg- kertből jöttem, a délután a sok eső után te­le volt fénnyel, és feltűnt, hogy az ucca egy­szerre milyen élénk, a szokottnál is több az ember, hullámzik a tömeg és az ut két olda­lán az ujságárushódékat ostromolják. Aki újsághoz jutott, nem olvashatta egyedül, azonnal öt-hat ember volt körülötte- És az első kiáltás a megdöbbenésnek ebben a pillanatában és később a lehiggadt véle­mény ugyanaz volt, mintha egész Paris egy­szerre azt kiáltotta volna: de hiszen ez egy őrült, ez a Gorguloff, akinek a nevét az imént még nem ismerte senki és pillanatok alatt megtanulta Paris, Franciaország és az egész világ. Nem hiszem, ha francia lennék is, hogy ■jobban felforgatott volna ez az esemény. Az első érzésem és gondolatom ez volt: vendé­ge vagyok egy államnak, melynek kultúrá­ját szeretem, melynek mentalitása, kedve, szelleme, élete nagyon a szivemhez nőtt, és ennek az országnak államifőjét vak őrület­ben legyilkolja egy idegen. Egy idegen, aki vendégjogot élvezett itt, mint én, akit szíve­sen láttak itt, mint engem, akit békén hagy­tak itt, mint engem. Hogyan jött ez az ide­gen ahhoz, hogy megbolygassa ennek az or­szágnak rendjét, nyugalmát. És mindig is az idegenek voltak azok, akik Így elvete­mülten kinyújtották gyilkoló, őrülettől veze­tett kezüket Franciaország békéje felé- Sadi Carnot-t egy olasz gyilkolta meg, Doumert egy orosz. Várni lehetett volna, hogy a tömeg han­gulata hirtelen az idegenek ellen fordul, akik igazán nincsenek kis számban Páris­ban. De a tömegben nem lobogott fel a gyű­lölet, vagy a bosszú gondolata, nem azono­sítottak senkit Gorguloífal vagy intenciói­val, lett légyen az orosz vagy néger. Nem fordult haragjuk másodpercre sem az ide­genek ellen, csöndesen, megdöbbenve, fáj­dalommal és megadással fogadták a hirt, méltón, ahogy gyászt szokás. Még azt a kis szőke halavány asszonyt sem fogadta gyűlö­let, tüntetés, akit Monaoóból azonnal Paris­ba hoztak, aki Monacóban éppen a temp­lomból jött, mikor letartóztatták és a jelek szerint előzőleg szegénynek sejtelme sem volt semmiről — Madame Gorguloffot, a gyilkos feleségét. Elképzelhető-e másutt az indulatoknak ilymérvü féken tartás a? Felbukkan az emlékezetben egy másik estefelé a gyerekkorból, egy kertből jöttem akkor is éppen, a szomszédék kertjéből, ahol egész délután játszottam, az uocán a házunk előtt a szerajevói gyilkosságról be­széltek- Ez a nap is tele volt ragyogással, fénnyel, a gyermekkor utolsó napja volt, ezen az alkonyaton lépett be ormótlanul, ot­romba csizmáival életünkbe a háború. Csak­hogy Ferenc Ferdinándnak és feleségének meggyilkolása csak a gyermekeket és a népet érte váratlanul, akik a politika szá­lait szövögették, azok tudták, hogy Bosznia nem alkalmas főhercegi, királyi látogatások­ra, és azt is tudták, hogy egy esetleges me­rénylet milyen lavina-tömegeket indíthat meg. A szerajevói merényletnek kulisszái voltak, tömegek és hatalmak álltak mögötte. Mikor Perovszkaja, az orosz forradalimár- nö. bombát dobott a cárra, törékeny alakja mögött orosz tömegek elkeseredése állt. A cár meggyilkolása előkészített, tervszerű cselekedet volt. De hogy a francia köztársa­sági elnököt, aki csöndben és méltóság osan valóban nem volt más, mint egy reprezen­tatív jelenség, aki személyében a pártok fe­lett, pártatlanul Franciaországot képviselte, hogy ezt az ősz, tisztes embert agyonlőjjéík, ez olyan abszurd, vad, ésszel és érzéssel el­lenkező dolog, hogy csak utálattal lehet gon­dolni rá- Motívumaiban nagyon hasonlít ah­hoz a gyilkossághoz, mikor a genfi hídon meggyilkolták a történelem legrokonszeuve- sebb királynőjét, Erzsébet magyar királynőt és osztrák császárnét, akii egészen távol állt minden politikától, sebzett szivével nem akart már az élettől semmi egyebet, mint egy kevés nyugalmat s Helneval és Petőfi­vel vigasztalódott itt-ott pillanatra, versek­kel, melyeket szeretett, amikor egy őrült tőrrel átütötte a szivét. A genfi gyilkosság kelthetett ilyfajta megütközést, mint a Monsieur Paul Doumer elleni merénylet. Mindkettőhöz szív kellett, megölni egy gyön­ge, szerencsétlen asszonyt, akinek semmi köze sem volt a világ akkori rendjéhez, és megölni ezt az öreg, ősz elnököt, aki a nyu­galmat és a békét reprezentálta. Eltekintve attól, hogy Franciaország elnö­kéről van szó, Monsieur Paul Doumer élete s tragikus halála egy görög tragédia mére­teit üti meg. Négy fia esett el a harctéren, négy fiú öt közül, egyik leányát tavaly el­vitte egy infekcióé betegség, őt most orvul meggyilkolták. Mit jelentettek ehhez képest az elyséei szép napok, melyekből még egy év sem telt egészen? A szeretet és részvét elementárisán fordul az özvegy felé, aki osz­tályosa volt ennek az életnek, ennek a sors­nak és aki elől Gorguloff rév o 1 ver goi v ói örökre elzárták a napfényt és az örömet. Egy asszony élete, mely naiv romantikával kezdődött, vőlegénye egy szerény graveur, aki éjszaka tanul és ha átjön hozzá vasárnap a szomszédos városból, gyalog jön a forró napsütésben, kabátját leveti az utón s panyó- kára dobja a vállán és a mezőn virágokat szed neki. Aztán ebből a szegénységből és szerénységből kinőnek a chaimps-elyséei pa­lota pomipás körvonalai, de a sok csapás, ami közben van és a vég tulkomor ahhoz, hogy asszonyt váltak, hogy egy asszonyi szív össze ne törjön alattuk. Az elnök a könyvnaipra érkezett a Roth- sdhild-szalónba. Cl au de Farrere dedikálta számára az első könyvet, mire Jósé Ger- maín a második könyvet akarta dedikálni, már csak ennyit Írhatott: „Á Monsieur Paul D .. itt megakadt a keze, a merénylő go­lyóinak robbajára. és itt elszakadt az elnök életfonala is. Claude Farrere azt hitte, hogy a fényképező masinák magnéziuma robbant fel. onnan jön a detonáció, csak aztán éb­redt rá, hogy a könyv, melyet a kezében tart, vérrel van átitatva, Doumer elnök aléltan több sebből véreave roskad össze és ő maga is megsebesült. A humoristák kiállításán, amelyen a fran­cia és főleg a párisi esprit sziporkázó ötletei vannak rajziban kifejezve, a párisi humor, amely nem fehér, egyáltalában nem az, de mindig érvényt ad neki az utolérhetetlen báj és a részletek finomsága- Paul Forain komoly rajzai és vásznai mellett, a kevés karikatúra között ott van az elnök szobor­íban mintázott karikatúrája, a mosoly, melyet a pikáns képek és képszövegek csalnak a néző ajkára, itt elhül pár pillanatra. A szo­bor alatt fekete gyászfátyol apró ibolyaesok- rokkal. Pár nappal ezelőtt itt járt Paul Dou­mer és mint mindenki, ő is szívből nevetett itt, itt nevethetett utoljára. Párisban amúgy is rengeteg újság fogy, már csak azért is, mert 25 cent az újságok átlagos ára. De ezekben a napokban a lapok 5—6 kiadást adtak, pillanatok alatt fogytak ■az „Auflagok“, valóságos ütközetek folytak le minden újságárus előtt, az emberek az uocán állva olvassák a nagy ujságlepedőket, a kávéházakban, az éttermekben, a metró­ban, az autóbuszban, mindenütt. Újság nél­kül nem lehet látni sem nőt, sem férfit, sem öreget, sem fiatalt. Nem csoda, ilyen ese- ménydus, izgalmas órái régen voltak Pa­risnak. Míg az elyséei palota halottja előtt lassan eldefilirozott a nép. mig a temetés terveit készítették elő az Elyséetől a Notre Daime-ig és onnan a vaugirardi temető családi sír­boltjáig (az özvegy kérésére nem temették az elnököt a Pantbeonba), amíg vonult a temetési menet, megszűnt az élénkség, az állandó zaj, jókedv és kacaj Párisban. Mi­lyen monumentális volt ebben a csöndben, a gyászban! Versailles-ben közben megvá­lasztották az uj elnököt és köziben csöndben lezajlottak a választások és kicsit balra toló­dott a hatalom és olyan kezekbe került, me­lyek tiszták a háborútól és amelyeknek hála Istennek nem lehet programja a háború. 1932 májú# 19, csütörtök. Newyork, május közepe. A Thomas H. Massie ellen folytatott nagy pör, amelyet nemrégiben fejeztek be Hawai fővárosában, Honoluluban, nemcsak az Egyesült Államok közvéleményé­ben 'keltett nagy figyelmet óe élénk érdeklő­dést, hanem világszerte olyan nagy figyelem­mel kisérték a pör lefolyását e az ítélet minő- mtiségét, amint a nagy pör meg is érdemelte. Ebben a pörben ugyanis legveszedelmesebb faji problémák kerültek a felszínre, amelyekben vulkánikus feszültségek rejlenek. Eléggé ismerjük azt a viszonyt, amely Ameri­kában a színes és fehér faj tájnak között ural­kodik. A néger az Egyesült Államoknak a bűn­bakja. bármi történik, a közharag és ellenszenv mindig a néger ellen fordul. Szerencse, hogy a Lindbergh-baby tragédiájába nincsenek nége­rek belekeveredve, vagy belekeverve, mert olyan lincselés következett volna, aminőire Amerika lin-cs-itélkezésé'ben sincs példa. A Hawai-szigeteke-n, az Egyesült Államoknak ezen a csendesóoeáni birtokán, valóságos nép- keverék él és ezt a népkeveréket színesek és fehérek alkotják. A színesek, a coloratednmn- o,k között viszont mindenféle színárnyalatot ta­lálunk a világOiSbarnától az okkerig, vannak itt kanakok, filipinok, kínaiak és japánok, akik mind a coloratedman gyűjtőfogalma alá tartoz­nak és szemben állanak a fehérek kel. Mivel a színesek elsősorban számban múlják jelenté­keny mértékben fölül a fehérbőrű amerikaiakat, a problémának elsősorban gyarmatpolitikai mellékize van, az uralkodó kisebbség igyekszik keményen ke­zében tartani a gyeplőt és emiatt nem kicsiny ellenszenv mutatkozik meg vele szemben. Olyan izzó itt az atmoszféra, hogy Amerikában is be­látták a Filippini-szigetek pr obié májának sú­lyosságát és egészen tekintélyes politikai tábor alakult ki, amely komolyan küzd abban az irányban, hogy az Egyesült Államok mondjanak le a súlyos teherről, a Filippini-szigetek birtok­lásáról. Mert az atmoszféra ott állandóan feszült, viharok terhessége nehezedik rája és ebben a légkör­ben zajlott le a Massie-pör is, amelynek előzményei, körülményei és maga az Ítélet egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy hozzájáruljanak a feszültség enyhítéséhez és a közvéleménv megnyugtatásához. Ez a komplexum érdekes és fontom probléma ahhoz, hogy az ítélet után összefüggéseiben megismerjük és megvitassuk. Mi történt? Massie asszonyt egy napon laká­sán áll sérüléssel az arcán karmolt sebekkel ta­lálják meg. Az asszony azt állítja, hogy több színes rátámadott és erőszakot követett el elle­ne, Az asszonynak ez az állítása elegendő ah­hoz, hogy a fehér lakosságot kimondhátatlan Izgalomba hozza. Egy tengerész tisztnek a fele­ségét színes bennszülötteik a tulajdon lakásá­ban meg merik támadni és erőszakot követnek I el ellene! Figyelembe kell venni ebben a kérdés­ben azt a kiemelkedő társadalmi pozíciót, amit az amerikai tengerészet tisztjei itt betöltenek. Honolulu társadalmi életében kétségtelenül az ■első helyen állanak és ennek a kivételes helyzetnek hangsúlyozása nemcsak társadalmi, hanem gazdasági és politikai térre is vonat­kozik. Valóságos kaszt ez itten, az uralkodó osztály minden társadalmi és vagyoni kiváltsá­gával. Massie asszonynak társadalmi helyzete azonban még ebben a miliőben is kiemelkedő, leánya Granville Fortescuenek, a washingtoni Soeiety kétségtelenül leggazdagabb tagjának. Nem nehéz tehát eltalálni azt az óriási fölhábo- rodást, amely a százszázalékos amerikaiak tá­borát Honoluluban és Honolulun .kívül elön­tötte. Kutatnak a tettesek után. Az egész rendelke­zésre álló nyomozóapparátust ■működésbe hoz­zák. Négy ,.beach-boys“-t, strandna.plopót el­fognak és (hamarosan vádlottakként állanak a bíróság előtt. A bizonyitóanyag azonban na­gyon, de nagyon szegényes. Még azt sem álla­pították meg a jogi elveknek megfelelően, váj­jon Massie asszony ellen tényleg erőszakot kö­vettek^ el? Bizonyos amerikai osztály höl­gyeinek excentricitása széliében ismeretes. Úgy látszik, az esküdtek is tekintetbe veszik ezt a körülményt, legalább is nem tudnak megegyez­ni „az egy bűnös44 személyében, azonban a Ha- wai-iszigeten uralkodó jogfölfogás szerint az ítélet meghozatalához ez föltétlenül szükséges. A beach-boyst fölmentik. Az a fölháborodás, amely a fölmentő verdikt­re elönti a fehérek táborát, .különösen a tenge­részeti körökben terjed szét. A tényállás ala­pos fölülvizsgáíása nélkül az egész tábor zár­tan sorakozik föl a Massie-párt oldalán. A megtámadott asszony férjében igy megér­lelődik az a terv, hogy a bíróság Ítéletét ön­hatalmúlag korrigálja ki, annál is inkább, mert anyósa, Granville Fortescue asszony bosszút és megtorlást követel. A tiszt szövet­kezik két hűséges alárendeltjével, két hadi- hajómatrózzal: C. J. Lorddal és A. O. Jones- szel. Ezzel a két matrózzal és Fortescue as­szonnyal, aki nem akar lemondani a bosszú­nak arról az érzéséről, hogy ott ne legyen a megtorlás munkája alkalmával, Massie sor­hajóhadnagy végrehajtja a kegyetlen tervet. Azoknak a gyanújában, akik mindenképpen bűnbakot kerestek, egy kanak-bennszülött, Kabahawai József áll. A szerencsétlen em­bert Massie hadnagy házába csalják. Massie hadnagy lelövi, a holttest azonkívül borzal­mas szúrt sebéket mutat. A tettről szóló első jelentésekben az a ki­fejezés áll, hogy Massie hadnagy a kanakot a fürdőkádban szúrta le. Ez azt jelentené, hogy ő nyomult be a kanak házába, fürdés közben találta- a gyanúsítottat óe spontán földi áborodá- sában hajtotta végre a tettet. Ez a verzió hos­szabb ideig tartja imagát, mig végül kiderül az igazéiig. Spontán cselekedet? Massie nagyon jó! meggondolta a dolgot. A gyilkosság után is megfontoltan cselekszik. A kanak ott fekszik holtan a tengerésztiszt házában, a holttestet eí kell távolítani. Csaknem sikerül De az autót, amelyben Massie és Fortescue asszony a hulla mellett ült, gyorshajtás miatt föltartó-ztatja egy rendőr. így kerül napvilágra a tett. Bár Massienek semmiféle pozitív bizonyítéka nem volt Kahahawai ellen, legföljebb szubjek­tív meggyőződésből cselekedett, a tengerész­tisztek clanja nem ejti el őt. Ellenkezőleg. Massie, Fortescue asszony és a két matróz egy hadihajó fedélzetén találnak menedéket. Internálják őket, mondják hivatalosan. A ten­gerész éti hatóságok pedig makacsul vonakod­nak, hogy a tetteseket a rendőrbiróeágnak át­adják. Végül azonban nem tudnak kitérni, a négy vádlottnak el kell hagynia a hadihajét, a fogházba kerülnek és vád alá helyezik őket. A vizsgálati fogság azonban nem sokáig tart. A polgári hatóságok sem tudják kivonni magu­kat az alól a hangulat, alól, amely a tengeré­szeti körökből kiindulva. Honolulu egész fehér lakosságát elöntötte. A vádlottak a bíróság kö­vetelésére kauciót tesznek le: Fortescue asz- szony ötezer dollárt. Massie és a két tengerész egyenként 2500 dollárt. A kaució beszolgáltatása után elhagyhatják a fogházat és Pearl Harbour üdülőhelyre mehetnek át pörük megkezdéséig. A Newyork Times riportokat és képeket közöl a pearlharbouri üdülésről. Nevetve és pózolva állanak a fotográfusok objektivei előtt. Fortes­cue asszony vidám reminiszcenciákat mond el a vizsgálati fogságban szerzett élményeiről. Meg­dicséri a jó kávét, amelyet a fogság idején ka­pott és panaszkodik amiatt, hogy nyugodt ál­mát gyakran megzavarták azok az éjszakai csöndháboritóik, akiket részegen hoztak a fog­házba. Nem csoda tehát, hogy ha a színesek haragja aapról-napra és óráról-órára növekszik. A hely­zet mind kényelmetlenebb lesz. Gyakran össze­ütközésekre kerül sor és ezért erős biztonsági intézkedéseket kell tenni, hogy a fehér ameri­kaiak életét és vagyonát megvédclmczzék. A fajgyűlölet egyre erősödik, de a partvonal felé a hadihajók ágyúinak torka ásit.. Tehát nem ikerül az itt bennszülötteknek tartott tömegek kitörés-éré a sor. Végül megkezdődik a pör. Híres védője van az ügynek: Daxrow, aki a davtoni majompör- iben is főszerepet játszott. Danrow elismeri, hogy Massie a tett elkövetésekor revolvert tar­tott a kezében, de nincs bebizonyítva, hogy a lövést „szándékosan14 tette. Massie elvesztette öntudatát a tett elkövetésekor. Némely szak­értő csatlakozik a védő azon állításához, hogy a hadnagy Kahahawai meggyük olásán a k pilla natában nem volt beszámítható állapotban. Más szakértők viszont hangsúlyozzák teljes boszá mithatöságát. Az esküdtek véleménye ingado­zik. órák hosszt tart. a tanácskozás és nem tudnak megegyezni. A helyi törvényeknek A honoimit&i szemzáeié~pör mégy vádlottja visszatért Amerikába Huszévi szimbolikus íogházitélet: egy órai tényleges fogság — Béin és biinködés faji és szociológiai háttere a hawai paradicsomban

Next

/
Oldalképek
Tartalom