Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-15 / 112. (2925.) szám

Ig82 máflm 15, ragániiap. »RS<OT-7V\aGÍAR;H!KLAB 5 Pünkösdi ajándék a szlovenszkói magyar irás számára A Kassai Schalkház-kávéházi Asztaltársaság 2600 koronás pályázatot ir ki szlovenszkói vonat­kozású magyar regényre — Júniusban ül össze a kuratórium a tavalyi pályadijak kiosztására Prága, ápr. 15. A szlovenszkói magyar Írás pünkösdi asztalára gyönyörű ajándékot he­lyez e«l egy kis kassai magyar társaság. Azoknak az irodalmi pályázatoknak a soroza­tához, melyek a Liptószentivánfürdő-részvény- társaság 3000 koronás dijávail vették kezdetü­ket s a Dzurányi László által kezdeményezett 75.000 korona értékű 29 pályadijban és az Esterházy János-Béle 15.000 koronás történel­mi pályadijban nyerték betetőzésüket, most egy újabb szépirodalmi pályázat ki Írása csat­lakozik. A kassai Schalkház-kávéházi Asztal- társaság tagjai azok az áldozatos magyarok, akik ez év irodalmi tavaszát utánozásra mél­tó példaadással nyitják meg, amikor lapun­kat a következő pályázat kihirdetésére kérik föl: Kassai Scha’kház-kávéházi Asztaltársaság irodalmi dija: Szlovenszkói vonatkozású kisebb terjedel­mű magyar regény, csakis szlovenszkói íróik részére. Ne legyen naturalista, még kevésbé destruktív. Dij 2600 korona. Határ- idő 1932. december 31. A pályamunkákat a Prágai Magyar Hírlap szerkesztőségéhez kell beküldeni. A magunk részéről a föltételeket azzal a meg­szorítással egészítjük ki, hogy január elsejei számunkban fogjuk közölni a szerkesztősé­günk által kiküldendő két bíráló nevét s a húsvéti számiban hirdetjük ki a pályázat vég­leges eredményét, úgyhogy a megjutalmazott szerző husvétra a dij birtokában lehessen. A kassai asztaltársaság nemes tette nemcsak a szlovenszkói írás eseménye, hanem a ma­gyar társadalmi élet ígéretes jelensége is. Jelentősége abban domborodik ki, hogy a kollektív jellegű irodalompánolás életrevaló utánzásra méltó példájaként szolgjl. A dij ösz- fzegét ugyanis az asztaltársaság 21 tagja ad­ta össze éspedig nem egyszerre, hanem havi 5—10 koronás részletekben. Ez a gyüjtésmód a legkönnyebb, nem jelent megterhelést, könnyen végrehajtható kollektív tett. A kassai kezdeményezők hozzánk intézet levelükben nemes szerénységgel hangsúlyozottan kérik, hogy nevük ne kerüljön a nyilvánosság elé, de a levélnek az a szakasza, mely a gyűjtés módjáról szól, a nyilvánosság elé tartozik. — A kisebb városokban is akad 10—20 iro­dalombarát — írja szószólójuk — akik önma­guk havi megadóztatásával egy-két év alatt sok pályadijat írhatnának ki. Uymódon len­ne azután eperjesiek, rozsnyóiak, lőcseiek, helmeciek, gálszécsiek, komáromiak stb dija. A mai gazdasági helyzetben egyesek nehezen áldozhatnak nagyobb összeget, de gyűjtés ese­tén mindenki leróhatna adóját az irodalom ol­tárán. Példaadó, arany szavak. A szlovenszkói ma­gyar irás megérdemli ezt a pozitív támoga­tást. Az uj pályázat kiírása kapcsán módunkban van jelenteni, hogy a múlt évben kiirt pálya- dijak odaítélésének és kiosztásának ügye rö­vid időn belül elintézést nyer. Junius folya- ján való megjutalmazása felől határozzon, a bírálók kezében kintlevő, illetve már befutott n agyszámú pálya műnek a vélem ényezés al ap­ián való megjutalmazása felöl határozzon, a dijakat kiutalja, illetve, hogy azokat a pályá­zatokat, melyekre pályamű nem érkezett, vagy csak gyengeértékü, nemjutalmazható müvek érkeztek, újból kiírja s ezekre a pá­lyázati föltételeket megállapítsa. (<*• 3) Előfizetőink figyelmébe! Felkérjük azokat az igen tiszteli Előfizetőinket, akik az előfizetési díjjal hátralékban vannak, vagy esedékes elő­fizetési dijaikat nem küldték be, szíveskedjenek a szám­lázott összeget postafordultával kiadóhivatalunkhoz jut­tatni, nehogy a lap küldését be kelljen szüntetnünk. A P. M. H, Kmdóhwafala. Herriot az élen Az algebra a több ismeretlennel bíró egyenlegeket úgy oldja mjg hogy először az ,, e^yik ismeretlen értékét számítja ki és az- utáj az így nyert eredmény segítségével á'ia- 4 irtja meg lépésTŐl-lépésre a többi ismeret­eden e:lékét. A politika nem exak' tudomány, mint s matézis és nemcsak ismeretlen, ha­nem gyakran egyáltalában meg sem mér­hető imponderábilis tényezőkkel is dolgozik. Gobiiieau monda'i- egy bel /cn Niec*io Macch'aviliivel: „Nincs tukmárty, amely a viszonyoktól annyira függne nv.it a politika, oiars Uidcxány, melynek számításait a .cg- hdebb meglepetés, a legenyhébb szélfuvrí- :a* úgy 1 alomra dönthetné mint az állam tu­dományét.4' De a politikus helyzetéi is megkönnyíti, ha az egyenletben szereplő egyik x-szel már megbiikííott és annak ismeretében foghat hozzá a történelem, az élet e nagy tanító mes­tere ábal neki feladott kérdés megfejtéséhez A egutőbbi francia esemejyek ismeretében mi is tisztábban látunx ?. jövőbe mini nn- nakelótle és ha majd az amerikai einök\á- la-ztás i- lezajlót* már, az 1932. év végén oly világtörténelmi fonto-ságu események .észe- se.vé lehelünk, amelyek jóra fogják ‘enni a,t a sok hibát és mulasztást, amit a népek és a v'lág soi&ŐL.ak intézői tizennégy ho-szu esz­tendő amit elkövettek. Iránén,ország belpolitikai viszonyainak is­merői már két,három esztendővel ezelőtt szin­te apodik ;kus határozol'.ággál előrelátták azt, hogy a következő kanuru válaszadók a baloldali pártok győzelmi/el fagnak végződ­ni. Ennek ellenére az utóbbi hónapokban, de küiői örou Hitler már-, üm é- fi&n m lm dületes offenzivájának láttára a politikai élet egyes javasasszonyai azt a jövendölést kockáztatták meg, hogy a német horogkeresz­tesek megerősödése a francia népet vissza fogja tartani a baloldali pártok támogatásától és ismét a jobboldalnak fogja átnyújtani a győzelem pálmáját. Nem így történt! A fran­cia nép már május elsején, a kamarai vá­lasztások első fordulójában megmutatta, hogy bizalma Tardieu és szövetségesei iránt ala­posan megrendült. Ekkor azonban eldör­dült az őrült orosz forradalmár revolver© és kioltotta Doumer francia köztársasági elnök nemes és ártatlan életét. A javasasszonyok kara erre ismét azt kuvikolta, hogy ez a gyá­szos esemény a francia választókat a jobb­oldali pártok karjaiba fogja hajtani. A követ­kezmények azonban ez alkalommal még sok­kal, de sokkal erősebben rácáfoltak a jóslá­sokra és a francia ellenzéknek oly fölényes helyzetet szereztek, amelyre talán maga sem volt elkészülve. Ez az eredmény azon­ban mindenesetre megfelel a tények logikájá­nak és a parlamenti váltógazdaság elvének, amely egy oly igazán demokratikusan kor* Irta: Almás* Mihály Hiányzott országban, mint amilyen Franciaor­szág, természetszerűen magával hozza azt, hogy a kormány által szükségképpen elkö­vetett hibák az.ellenzék felé terelik a válasz­tóknak ama rétegeit, melyekre e hibák kö­vetkezményei leginkább kihatnak. Herriot a radikális párttal és általában a baloldali kartellel tehát ismét diadalmasan vonul fel a francia politika élére, mint nyolc esztendővel ezelőtt, bár a helyzet, amelyet maga előtt talál, egészen más, mint l^dnben. Hiszen a francia nemzetgyűlés néhány nap­pal ezelőtt kimondottan jobboldali politikust állított a köztársaság élére, éppenséggel nem Herriot kívánságára, akiről tudjuk, hogy ere­detileg Painlevé jelöltségének támogatását Ígérte meg. Az uj államfő, Lebrun, Poincaré legszűkebb baráti köréhez tartozik és miként Poincaré s a francia nacionalizmus nagy apostola: Barrés, ő is Lotharingiából szárma­zik, arról a földről, amely Jeanne d‘Arcot adta Franciaországnak és a kék Vogézek tö­vében legjobb melegágya volt a francia nem­zeti érzéseknek azokban az évtizedekben, amikor e tartomány egyik része porosz ura­lom alatt sínylődött. Lebrun tehát a francia nacionalizmus képviselője lesz az Elyséén, bár az ő nacioalizmusa nem fog oly mélyen belenyúlni a francia történelembe, mint Raymond Poinearé-é, Alexandre Millerandé, vagy éppenséggel Mac Mahoné. A háború utá­ni Franciaország nem kíván erős egyénisé­geket a harmadik köztársaság legmagasabb méltóságában, ezért nem választotta meg Clemenceaut, a tigrist és Briand-t, a nagy va­rázslót a francia állam fejévé és ezért esett választása most Lebrunra, a szenátus tapin­tatos, de kevésbé ismert elnökére. Herriot tehát most is a jobboldalhoz tartozó államfőt talál az elysei palotában, de azzal a különb­séggel, hogy az nem fogja elkergethetni, mint nyolc esztendővel ezelőtt a radikálisok és szocialisták számára oly felette kényelmet­len Millerandot. Mindez azonban mit sem vál­toztat azon, hogy a legközelebbi esztendőben Herriot fogja intézni a francia állam sorsát, mert ha valahol, úgy Franciaországban áll az a tétel, hogy az államfő reprezentál, de nem kormányoz. A kérdés csak az, hogy a szociáldemokraták, vagy amint ők nevezik magukat: „a harmadik munkásinternacioná- lé francia osztálya44, élükön Léon Blum-mel vállalni fogják-e a kormányzás felelősségét, vagy pedig Herriot kénytelen lesz a közép­pártok egyrészére támaszkodni. Bennünket ennél a kérdésnél sokkal köze­lebbről érdekel az, hogy Herriot kormánya külpolitikai tekintetben milyen magatartást fog tanúsítani. Bizonyos az, hogy a francia külpo­litikának meg van a maga határozott iránya, amelyet sokkal inkább a külügyminisztérium .magasrangu diplomatái és azok élén a c&eh- barátságáról ismert Berthelot testesítenek meg, mintsem a mindenkori külügyminiszter. Ang­liában máris meg vannak győződve arról, hogy a francia külpolitikában az uj baloldali kor­mány sem fog nagyobb változásokat előidézni. Mindazonáltal bizonyos az is, hogy Herriot egészen más gondolatvilágot képvisel, -mint Tardieu. Az utóbbi a háború alatt Amerikában legfőbb intézője volt a francia propagandának, a világháború után a békekonferencia főtitká­ra és OLémenceaunak valóságos jobbkeze volt, a békeszei'ződések megfogalmazásánál döntő szerep jutót neki és mint „La paix“ ci.mü mun­kája mutatja, a békeszerződésekre valósággal esküszik, amellett a nehéziparhoz is 6zoros kö­telékek fűzik, úgyhogy lélektanilag minden­képpen csak érthető, ha a külpolitikai reakció­nak nálánál kevés határozottabb hive volt Európában. Ezzel szemben Herriot filozófus-létek, fog­lalkozására nézve a derűs Délfranciaország legnagyobb városának. Lyonnak polgármeste­re, aki már ismételten ‘annbizonyságát szol­gáltatta annak, hogy 1 'ntétét nem homályo- sitja el a versaillesi béka-z. tződés szem-ellenző­je. Néhány nappal a választás előtt a „Ré- puiblique44, -a radikálisok vezérlapja o ’ ■ ’ g ment, hogy a francia—német antant me foglalt állást — „minden kölcsönös sérelem gyors likvidálása érdekében44. Magáról Herriotról pr;- dig úgy hírlik, hogy a népszövetség egyezség- okmányának híres 19. cikkét, amely tudvalé­vőén módot nyújt a népszövetségnek arra, hogy az érdekelt hatalmakat a szerződések revíziójára hívja föl, akiként akarja módosítani, hogy ez a fölhívás nem egyhangú, de szótöbb­séggel hozott határozat utján történhessék meg. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy a nemzetközi jogászok túlnyomó többsége, ellen­tétben különösen a német és a magyar fölfo­gással, azt vitatja, hogy a 19. cikk csak egy­hangú határozattal alkalmazható, beleértve az érdekelt államok képviselőinek szavazatát is. Herriot tervezett reformja tehát igen nagy ha­ladást jelentene a népszövetség hatáskörének kiterjesztése és a többségi elv megvalósítása felé s egyszersmind szakitana azzal a képtelen .állapottal is, hogy az érdekelt maga is birás- kodhassék saját ügyében. Poincaré egy alka­lommal ugyan úgy jellemezte Herriot gondolko­dását: „ez egy ember, akinek nemzeti reakciói támadnak44, de ezt csak azok fogják rosszné­ven venni a legközelebbi jövő francia minisz­terelnökétől, akik lelkűkből kivetet­ték a nemzeti érzést, hazájuk szeretőiét és fa­jukhoz való ragaszkodásukat. Franciaország­nak már ma is számos kiváló, hűséges fia a békeszerződések revíziója mellett foglalt ál­lást, amely eszme a megvert Tardieu-kabinet- ben is oly kitűnő képviselőre talált, mint ami­lyen Flandin pénzügyminiszter. Herriot tehát egy uj és jobb Európa megteremtésére irányuló törekvésében számos ellenfelének támogatásá­ra is számíthat, egészen eltekintve sok millió francia polgártól, akit lángoló hazaszeretete éppenséggel nem akadályozott meg abban, hogy arra a Herriotra szavazzon, akit a túlzó nacionalisták nem egyszer a nemzet ellenségé­nek igyekeztek föltüntetni. Miként nyolc esztendővel ezelőtt, úgy most is a Herriot jegyében kel föl a pünkösdi nap Franciaország egén. Reméljük, hogy ez alka­lommal hosszabb ideig fogja a francia köztár­saság hajóját kormányozni, mint legutóbb, ■amikor választási győzelme ellenére hamaro­san át kellett adnia annak a Poincarénak, akitől a francia nemzet akkor joggal várta az értékét vesztő frank megmentését. Franciaországban •az a szokás, hogy pünkösd reggelén piros cse­resznyével és vörös borral kedveskednek egy­másnak az emberek. A pünkösd piros örömé­nek, pirospozsgás életkedvének jelképe ez. Az egész világ őszintén kívánja, hogy Franciaor­szágot, amely már annyiszor haladt az emberi­ség élén, uj kormánya ennek a pünkösdi öröm­nek és életkedvnek jegyében ismét arra az út­ra vezesse vissza, amely az emberiesség, az igazság és a szabadság: eszméinek megfelel. IGYUNK KASSAI SÖRT I 12* PRIMUS GYÁRTJA; 1S" ** BAUERNÉBL és FIA bt. KOSICE Rendezik az idegenforgalmat Ausztriával, Németországgal, Magyarországgal és Jugoszláviával? Prága, május 14. Ausztria és Csehszlovákia meg­bízottai tegnap megegyezést kötöttek az utazási forgalom megkönnyítése kérdésében. A megegye­zés érvényessége azonban még a két ország nem­zeti bankjának a jóváhagyásától függ. A megegye­zés a gyógyfürdőkben való tartózkodásra és az ál­talános utazási forgalomra vonatkozik. Az osztrák hatóságok hajlandónak mutatkoznak 4000—G000 korona kiutazási valutát engedélyezni mindazon személyeknek, akik valamely csehszlovák gyógy­fürdőben akarnak tartózkodni, azonban ezt csakis hatósági orvosi bizonyítvány bemutatása ellenében adják meg. A csehszlovák megbízottak viszont haj­landónak mutatkoztak a kölcsönösség alapján ugyanolyan összeget engedélyezni az osztrák gyógy­fürdőkbe való utazás esetében. A kiutazási valu­tába nem számítják bélé az útiköltséget. Az ezer koronányi utipémz engedély nélküli kivitelére vo­natkozó rendelkezés továbbra is érvényben ma­rad és az utasok vagy utazási osekkönyvet, avagy külön valuta könyvet kapnak, amely feljogosítja őket arra, hog yAusztriában az ott fennálló hite­lükből 2000—2500 korona öszeget igénybe vehes­senek. Hasonló tárgyalások folynak Németország­gal is. A magyar—csehszlovák idegenforgalom kér­dését a két állam kereskedelmi delegációja fogja a legközelebbi összejövetelén elintézni. Végül Ju­goszlávia is megkezdi a tárgyalásokat Csehszlová­kiával. mert nagy érdeke, hogy ez évben is a jugo­szláv fürdőket nagy számban kereshessék fel Cseh­szlovákia lakosai, j

Next

/
Oldalképek
Tartalom