Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-15 / 112. (2925.) szám

2 1932 május IS. Tasármay. ben, minden családi szentélyben, minden iskolában, minden műhelyben, minden fórumon s főleg minden kézben a legapróbbtól kezdve a legmagasabb élet­korig; mert csak ennek a Spiritus Rektornak, en­nek a Kreátornak az erejével, világító fáklyájával, tisztitó tüzével s örök igazságával ellensúlyozhat­juk, sőt végleg ki is győzhetjük a tagadás dé­monjának romboló munkáját. Habozás nélkül sorakozzunk hát mindnyájan a Szentlélek suggalati komán dó szavára a hit zász- lai alá, kiki a maga vallása, meggyőződése szerint, de közös erővel — a hitrombolók ellen, hogy meg­akadályozzuk a további konkolyhintést, ellensú­lyozzuk a szellemi, a társadalmi, a művészi és a közgazdasági anarchiát, s megóvjuk a jövőt a ráváró borzalmaktól, meg a jövendő nemzedékeket a pesszimizmustól, a földet az égtől való elszaka­dástól és a végleges erkölcsi zuhanástól... Mert csak igy vész ki a sok egyéni gazság, a nemzetek közötti viszálykodás és az osztályok kö­zötti élet-halálharc magva, ha helyettük a béke Galambja megtermékenyíti a krisztusi magvakat a lelkekben. Ha nem csak közvetlenül magunk kö­zött, de túl a tengereken is helyreáll a szent testvériség, aminőt Krisztus honosított meg és nem az ördög cimborái. Ha az isteni igazságosság és szeretet mérlegén kiegyensúlyozzuk a mai rette­netes igazságtalanságokat, aminők ma még millió­kat a kétségbeesés örvényébe taszítanak. Akkor, de csak akkor, porba lesz sújtva a hét- fejü sárkány, leszáll hétszeres ajándékával az örök béke Galambja az egész emberiségre s felvirradt a verőfényes pünkösd még talán te reád is, édes magyar testvérem. Súlyos szerencsétlenség történt a dorstfeldi banyában Essen, május 14. A gelsenkircheni bányamüvek tulajdonát képező Dorstfeld-bányában ma délelőtt, amikor a reggeli siehtet beszállították a bánya mélyébe, súlyos szerencsétlenség történt. A bányai- munkásokat szállító kosár kötelei elszakadtcik és a kosár 800 méter mélységbe zuhant a rajtalévő munkásokkal együtt. Az első jelentés szerint a szerencsétlenségnek öt halottja van. A bányaijai- gatósng azonnal alarmir-ozta a mentőlegénységet s hozzákezdtek a lezuhant munkások kiásásához. Károlyi: A Tardieu-ferv Magyarországnak rokonszenves s kész ahhoz hozzájárulni A magyar miniszterelnSh záróbeszéde a költségvetési vitában Uiabb szociáldemokrata botrányokozás Budapest, május 14. (Budapesti szerkesztősé­günk telefon jelentése.) A képviselölház mai •ülésén a költségvetés általános vitája befejez­tével Károlyi Gyula gróif miniszterelnök szó­lalt föl és reflektált az elhangzott kritikákra. — Az ellenzék szónokai — mondotta — kar­ihoz tattáik a kormányt annak programi a! a ósá­ga miatt. Valóban, a pengő romlása miatt szűk kere­tek között mozog a kormányprogram, de a kormány mégis mindent elkövet a pengő standardjának megtartására és emelésére. ■Sajnálja, hogy a kormány kénytelen volt adó­emeléshez és fizetéscsökkentéshez folyamodni. Ezután a munkanélküliségről emlékezett meg s rosszalását fejezte ki afölött, hogy a szociál­demokraták az általános válságban a mező- gazdasági munkásságot a kormány ellen iz­gatják. A szociáldemokraták erre parázs botrányt rögtönöztek. Peyer Károly szociáldemokrata képviselő minősíthetetlen sértéssel illette a miniszterelnököt, mire Puky Endre elnöklő alelnök a mentelmi bizottság elé utalta Peyert. — Mindig a mentelmi bizottság elé utasí­tanak, 'ha ilyen sötét ember ül az elnöki szék­ben, — válaszolta Peyer, mire az elnök ismé­EZT A JELT viseli azon Meinl-kávé-keverék, melyet ]i kg-kint 8.— Kc-ért árusítunk. Ez a keverék ugyanúgy, mint a többi Meinl-kávé-keverékek is, frissen pör­kölve kapható minden Meinl-fióküzletben. Szerezze meg magának a.kávé élvezetét, amikor csak teheti ! MEINL GYULA KÁVÉBEHOZATAL telten a mentelmi bizottság elé utasította a szO'Ciáldémokrata képviselőt. Erre valamennyi szociáldemokrata képviselő fölállt és tüntetőleg kivonult az ülésterem­ből. Károlyi miniszterelnök beszéde további során a Ta.rdieu-tervről beszélt. Briand dön­gette meg legelőször az európai izoláltság fa­lait é6. Tardieu folytatta az ő munkásságát, Tardieu tervezete Magyarországnak szimpa­tikus, ahhoz a magyar kormány okvetlen hozzájárul, amennyiben szabad kezet bizto­sítanak minden esetben a harmadik állam­mal való szerződés megkötéséhez. A miniszterelnök befejezésül a nemzeti össze­fogás szükségességéről emlékezett meg. Az általános tetszéssel fogadott beszéd után érdekes incidens kavarta föl a képviselőházi ülésterem nyugalmát. A mezőgazdasági szesz­gyártásra vonatkozó ellenzéki és egységes­párti javaslatok egységesítéséről folyó vita. so­rán Korányi pénzügyminiszter egyik javasla­táról szavazással döntöttek, miközben az egy­séges párt véletlenül félreértésből leszavazta Korányi indítványát. A pénzügyminiszter föl­ugrott helyéről és kisietett a teremből. A hirte­len összehívott pártértekezleten azután tisz­tázták a helyzetet és Korányi pénzügyminisz­tert. megbékítették. AZ ÖRÖKSÉG Novella Irta: MÓRICZ ZSIGMOND Az atyus felébredt, nagyot nyújtózott és elkiáltotta magát a sötét szobában: — Vieuska... Vieuska... A báróim lánya ott aludt vele egy szobá­ban, de egyik sem mozdult meg. Aludtak, mint a tej. — Jucuska — Jucuska — kiáltott újra az öreg atyus­Semmi mozgás. — Mucuska, Mucuska, Mucuska — kiabált erre még hangosabban és kedvesebben. A legkisebb lány morcosán fordult meg s azt dünnyögte: — No, mi az, atyus? — Lyány ócskám, pucold ki a csizmámat. A kislány felült az ágyában s a szemét dörzsölte. Még egész sötét volt az ablak. Hirtelen megrázta magát és visszadült s a fülére húzta a takarót- Olyan álmos volt. — No, Mucuskám, Mucuskáim. kejj fel kis jányom, tisztítsd ki a csizmám. No, kejij fel, bogaram, pucold ki a csizmám. Semmi nesz. A három lány úgy tett, mint­ha egy szót se hallana az atyus mizseró- lásáiból. — Vásár van máma kislányom, ne kí­vánd, hogy az apád szégyenszemre sáros csizmáival menjen ki a vásárba. Ezer ember röhög a te kedves atyuskádon, ha sáros csizmával megy a vásárba- No Mucuskám, te vagy az én jő kis jányom, te vagy az én sze­mem fénye, te vagy a kis ügyes jányom ne­kem. Kejj fel csak kicsim, pucold ki a csiz­mámat. — Mé nem jött haza az este hajmar? — s a kislány még jobban becsavarta magát a takaróba. Már őszre fordul, hideg van a szobáiban, de még tűzrakásra ne.m lehet gondolni. — Dógom vót kisjányom, dógom vót. — A kocsmáiba — szólt bele a legnagyob- bik lány, az Éva­-- Ott bizony, a kocsmáiba. Ott vót dógom Séf teltem, hogy a Vicuskának hozhassak va­lamit a vásárról — kapott az öreg azon, hogy a legnagyoibbik is megszólalt. — Nem kell nekem semmi — duzzogott Vieuska •— csak hagyjon aludni. — No Viouskám, ne mondj ilyet, vőle­gényt hozok neked. No Viouskám, te már úgyis ébren vagy. Kejj fel fiaim, tisztítsd k) a csizmámat. Ha neim kelsz fel, nem ne­ked adom a vőlegényt, hanem a Jucuská- nak. Jucuska fiam, hallod? Hallod kislá­nyom, ébredj csak, neked adom a vőle­gényt. Itt van egy szép legény a balzsebem- ben. Kelj csak fel, pucold ki a csizmámat. Jucuska, Jucuska, ki a menyasszony? Ju­cuska a menyasszony. — Igazán, ne kiabáljon mán atyus — szó­lalt meg Jucuska és igyekezett tovább aludni­— Szép vőlegény. Fekete bajusza van, úgy ki van pede r intve, hogy eláll szemed - szád, tisztítsd ki a csizmámat. A legkisebb lány elkezdett kuncogva ne­vetni. Az atyus rögtön kapott rajta’1: — Mucuska, Mucuska — Kejj csak fel ha­mar, mégis csak te vagy az én kislányom. Kelj csak fel kicsim, pucold ki a csizmámat, tied a vőlegény. A kislány, aki még csak most hagyta el az iskolát, nem birt ellenállani a nevetés­nek, a fülére húzta a takarót, hogy a kaca­gása ne hallatszék. — Téged adlak férjhez legelőször. Bizony. Abbizony. No kislányom pattanj csak ki a dunna alól, mint egy kis bolhácska. Ugorj csak, kisfiam, fogd fülön . a csizmámat, rántsd el a nótáját. — Jaj Istenem — mondta a legnagyoibbik lány­— No mi az, Viouskám, nem engeded, -hogy elkafparintsa előled a vőlegényt a ki­csi? Még lehet. Még nincs nála. Még meg­kaphatod, csak szaladj, még elkaphatod a csizmát — Huj, micsoda vőlegény — Üve­ges batáriban jön érted. Mondta is, hogy neki a Vieuska tetszik legjobban, csak attól fél, hogy a Vieuska lusta. — Hát nem hagy aludni igazán? — mond­ta a második lány. — Ahá, erre már megszólal a Jucuska is — Jó van — Féltékeny a Juckó — No nem bánom, legyen a tied, te nem vagy olyan álomszuszék, mondtam is a vőlegénynek, hogy mégis csak a Juckóiban bízom a leg­jobban, azt koimimendáloim neki — No kislá­nyom, kitisztítod a csizmámat? De a két nagyobbik lány nem mozgott, be­hunyták a szemüket, szájukat s igyekeztek az álom édességét tovább élvezni. Egy kicsit csend volt, akkor az atyus újra kezdte. — Vieuska — Jucuska — Mucuska — Most felült az ágyban. Recsegett, ropogott alatta az ágy s ő nyújtózott. A csontjai is ropogtak. Ásított és nyűglődött. — Jaj, szegény anyátok- Hogy minek is ment el az a ti szegény anyátok. Jaj, az én szegény lelkem, angyalom. Annak csak egyet kellett szólani, már szaladt a szegény­ke és vakarta a sarat a csizmáról — De bez­zeg ti hétlusták — Viouskám, hát nem esik meg a szived rajtam? Meg azon a szegény csizmán? — Jucuskám, egész vörös már a bőre annak a csizmának, kér egy kis zsírt, mert repedezik a színe — Mucuskám, Mu­l cuskám — A legkisebbik felkacagott. — Neked adom a Pacséry örökséget, Muckó. Erre a kislány felugrott az ágyból s ki­pattant mezitláb a földre. Az atyus tapsolt­— No látod, te vagy az én jő kislányom, neked adom a Pacséry örökséget. A kislány fogta az apja ágya előtt a két nagy csizmát a két kezébe, ment vele ki a kis pitvarba s hozzáfogott lekaparni róla a tiarat. De az öreg nem nyugodott meg. — Viouskám, keféld ki a ruhámat. — Hagyjon engem békén. — No Viouskám, nézd csak, csupa sár, csupa pehely. Olyan, mint a sátoros cigá­nyoké. Takarítsd ki a ruhámat. Juci a másik ágyban felült: — Hát igazán nem hagy aludni atyus •bennünket? — Jucuskám, felébredtél, macskám? Jaj de sajnálom, hogy felköltöttelek. Tisztítsd ki a ruhámat. Mit mondanak a vásárban, hogy a vásárbérlőnek három nagy lánya van és mégis csak a csizmája tiszta. Meg fogják nézni az atyust és elmondják majd, hogy a három lánya közül csak egyiknek van szive, hogy az apja csizmáját kitakarítsa. Biztosan a másik kettő lusta és nem törődik vele. Tisztifsd csak ki a ruhámat. — Mit kell azon tisztítani — mondta Vi- cus — egy óra múlva úgyis olyan, mint egy boglya. Mért nem tud vigyázni a ruhájára? — Viouskám, félsz ugy-e, hogy Juousnak hozok ajándékot? Jól van jányom, neked ho­zok, csak tisztítsd ki a ruhámat. De'Vicus nem felelt, visszabujt a takarója alá. Az öreg várt­— Jucuskám, mondok valamit. Keféld ki a ruhámat, neked adom a Pacséry örökséget. Juci elkezdett nevetni. — Hiszen most Ígérte oda a kicsinek. — Ó, az kicsi, de te már nagyocska vagy. Igazán neked adom- A tied lesz a nagy ház a piacon, meg a nagy főd a határban. Ott fogtok gazdálkodni a vőlegénnyel. Ki is hir­detem a vásárban, hogy a középső lányomé lesz a Pacséry örökség. — Jaj Istenem — mondta a Mucuska s va- kargatta a.haját. Borzas, nagy haj szétszór­va, mint egy kis boszorkányé. Felkeli és fogta a ruhát- Kiment vele. Az öreg atyus lv’Vnlolf egy kse?:L ; " r újra kezdte: # — Vicus kául. Csönd. — Viouskám — Hallod, Viouskám -• — Mi baja még mindig? — Lyányom — Adnál nekem tiszta fehér­neműt? — Hallod-e jányom. Hogy menjek a vásárba ilyen mocskos inggel? Tudod, hogy erre kényes vagyok. Nem akarok úgy nézni ki, mint egy üsttfoldozó cigány. Én ar­ra akarok büszke lenni, hógy az én jányaim engem ellát nafcj mint egy grófot. Úgy gon­Hasznos tudni , hogy Schmidthauer természetes Cl keserüvize, gyorsan elhárítja a sok evéstől és ivástól eredő kellemetlen érzéseket. Utasítás minden palackhoz mellékelve! - Kapható mindenütt!

Next

/
Oldalképek
Tartalom