Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-15 / 112. (2925.) szám

2

1932 május IS. Tasármay.

ben, minden családi szentélyben, minden iskolában, minden műhelyben, minden fórumon s főleg minden kézben a legapróbbtól kezdve a legmagasabb életkorig; mert csak ennek a Spiritus Rektornak, ennek a Kreátornak az erejével, világító fáklyájával, tisztitó tüzével s örök igazságával ellensúlyozhatjuk, sőt végleg ki is győzhetjük a tagadás démonjának romboló munkáját.

Habozás nélkül sorakozzunk hát mindnyájan a Szentlélek suggalati komán dó szavára a hit zász- lai alá, kiki a maga vallása, meggyőződése szerint, de közös erővel — a hitrombolók ellen, hogy megakadályozzuk a további konkolyhintést, ellensúlyozzuk a szellemi, a társadalmi, a művészi és a közgazdasági anarchiát, s megóvjuk a jövőt a ráváró borzalmaktól, meg a jövendő nemzedékeket a pesszimizmustól, a földet az égtől való elszakadástól és a végleges erkölcsi zuhanástól...

Mert csak igy vész ki a sok egyéni gazság, a nemzetek közötti viszálykodás és az osztályok közötti élet-halálharc magva, ha helyettük a béke Galambja megtermékenyíti a krisztusi magvakat a lelkekben. Ha nem csak közvetlenül magunk között, de túl a tengereken is helyreáll a szent testvériség, aminőt Krisztus honosított meg és nem az ördög cimborái. Ha az isteni igazságosság és szeretet mérlegén kiegyensúlyozzuk a mai rettenetes igazságtalanságokat, aminők ma még milliókat a kétségbeesés örvényébe taszítanak.

Akkor, de csak akkor, porba lesz sújtva a hét- fejü sárkány, leszáll hétszeres ajándékával az örök béke Galambja az egész emberiségre s felvirradt a verőfényes pünkösd még talán te reád is, édes magyar testvérem.

Súlyos szerencsétlenség történt a dorstfeldi banyában

Essen, május 14. A gelsenkircheni bányamüvek tulajdonát képező Dorstfeld-bányában ma délelőtt, amikor a reggeli siehtet beszállították a bánya mélyébe, súlyos szerencsétlenség történt. A bányai- munkásokat szállító kosár kötelei elszakadtcik és a kosár 800 méter mélységbe zuhant a rajtalévő munkásokkal együtt. Az első jelentés szerint a szerencsétlenségnek öt halottja van. A bányaijai- gatósng azonnal alarmir-ozta a mentőlegénységet s hozzákezdtek a lezuhant munkások kiásásához.

Károlyi: A Tardieu-ferv

Magyarországnak rokonszenves s kész ahhoz hozzájárulni

A magyar miniszterelnSh záróbeszéde a költségvetési vitában Uiabb szociáldemokrata botrányokozás

Budapest, május 14. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A képviselölház mai •ülésén a költségvetés általános vitája befejeztével Károlyi Gyula gróif miniszterelnök szólalt föl és reflektált az elhangzott kritikákra.

— Az ellenzék szónokai — mondotta — karihoz tattáik a kormányt annak programi a! a ósága miatt.

Valóban, a pengő romlása miatt szűk keretek között mozog a kormányprogram, de a kormány mégis mindent elkövet a pengő standardjának megtartására és emelésére.

■Sajnálja, hogy a kormány kénytelen volt adóemeléshez és fizetéscsökkentéshez folyamodni. Ezután a munkanélküliségről emlékezett meg s

rosszalását fejezte ki afölött, hogy a szociáldemokraták az általános válságban a mező- gazdasági munkásságot a kormány ellen izgatják.

A szociáldemokraták erre parázs botrányt rögtönöztek. Peyer Károly szociáldemokrata képviselő minősíthetetlen sértéssel illette a miniszterelnököt, mire Puky Endre elnöklő alelnök a mentelmi bizottság elé utalta Peyert.

— Mindig a mentelmi bizottság elé utasítanak, 'ha ilyen sötét ember ül az elnöki székben, — válaszolta Peyer, mire az elnök isméEZT A JELT

viseli azon Meinl-kávé-keverék, melyet ]i kg-kint 8.— Kc-ért

árusítunk. Ez a keverék ugyanúgy, mint a többi Meinl-kávé-keverékek is, frissen pörkölve kapható minden Meinl-fióküzletben.

Szerezze meg magának a.kávé élvezetét, amikor csak teheti !

MEINL GYULA

KÁVÉBEHOZATAL

telten a mentelmi bizottság elé utasította a szO'Ciáldémokrata képviselőt.

Erre valamennyi szociáldemokrata képviselő

fölállt és tüntetőleg kivonult az ülésteremből.

Károlyi miniszterelnök beszéde további során a Ta.rdieu-tervről beszélt. Briand döngette meg legelőször az európai izoláltság falait é6. Tardieu folytatta az ő munkásságát,

Tardieu tervezete Magyarországnak szimpatikus, ahhoz a magyar kormány okvetlen hozzájárul, amennyiben szabad kezet biztosítanak minden esetben a harmadik állammal való szerződés megkötéséhez.

A miniszterelnök befejezésül a nemzeti összefogás szükségességéről emlékezett meg.

Az általános tetszéssel fogadott beszéd után érdekes incidens kavarta föl a képviselőházi ülésterem nyugalmát. A mezőgazdasági szeszgyártásra vonatkozó ellenzéki és egységespárti javaslatok egységesítéséről folyó vita. során Korányi pénzügyminiszter egyik javaslatáról szavazással döntöttek, miközben az egységes párt véletlenül félreértésből leszavazta Korányi indítványát. A pénzügyminiszter fölugrott helyéről és kisietett a teremből. A hirtelen összehívott pártértekezleten azután tisztázták a helyzetet és Korányi pénzügyminisztert. megbékítették.

AZ ÖRÖKSÉG

Novella

Irta: MÓRICZ ZSIGMOND

Az atyus felébredt, nagyot nyújtózott és

elkiáltotta magát a sötét szobában:

— Vieuska... Vieuska...

A báróim lánya ott aludt vele egy szobában, de egyik sem mozdult meg. Aludtak, mint a tej.

— Jucuska — Jucuska — kiáltott újra az öreg atyusSemmi mozgás.

— Mucuska, Mucuska, Mucuska — kiabált erre még hangosabban és kedvesebben.

A legkisebb lány morcosán fordult meg s azt dünnyögte:

— No, mi az, atyus?

— Lyány ócskám, pucold ki a csizmámat.

A kislány felült az ágyában s a szemét

dörzsölte. Még egész sötét volt az ablak. Hirtelen megrázta magát és visszadült s a fülére húzta a takarót- Olyan álmos volt.

— No, Mucuskám, Mucuskáim. kejj fel kis jányom, tisztítsd ki a csizmám. No, kejij fel, bogaram, pucold ki a csizmám.

Semmi nesz. A három lány úgy tett, mintha egy szót se hallana az atyus mizseró- lásáiból.

— Vásár van máma kislányom, ne kívánd, hogy az apád szégyenszemre sáros csizmáival menjen ki a vásárba. Ezer ember röhög a te kedves atyuskádon, ha sáros csizmával megy a vásárba- No Mucuskám, te vagy az én jő kis jányom, te vagy az én szemem fénye, te vagy a kis ügyes jányom nekem. Kejj fel csak kicsim, pucold ki a csizmámat.

— Mé nem jött haza az este hajmar? — s a kislány még jobban becsavarta magát a takaróba. Már őszre fordul, hideg van a szobáiban, de még tűzrakásra ne.m lehet gondolni.

— Dógom vót kisjányom, dógom vót.

— A kocsmáiba — szólt bele a legnagyob- bik lány, az Éva-- Ott bizony, a kocsmáiba. Ott vót dógom Séf teltem, hogy a Vicuskának hozhassak valamit a vásárról — kapott az öreg azon, hogy a legnagyoibbik is megszólalt.

— Nem kell nekem semmi — duzzogott Vieuska •— csak hagyjon aludni.

— No Viouskám, ne mondj ilyet, vőlegényt hozok neked. No Viouskám, te már úgyis ébren vagy. Kejj fel fiaim, tisztítsd k) a csizmámat. Ha neim kelsz fel, nem neked adom a vőlegényt, hanem a Jucuská- nak. Jucuska fiam, hallod? Hallod kislányom, ébredj csak, neked adom a vőlegényt. Itt van egy szép legény a balzsebem- ben. Kelj csak fel, pucold ki a csizmámat. Jucuska, Jucuska, ki a menyasszony? Jucuska a menyasszony.

— Igazán, ne kiabáljon mán atyus — szólalt meg Jucuska és igyekezett tovább aludni— Szép vőlegény. Fekete bajusza van, úgy ki van pede r intve, hogy eláll szemed - szád, tisztítsd ki a csizmámat.

A legkisebb lány elkezdett kuncogva nevetni. Az atyus rögtön kapott rajta’1:

— Mucuska, Mucuska — Kejj csak fel hamar, mégis csak te vagy az én kislányom. Kelj csak fel kicsim, pucold ki a csizmámat, tied a vőlegény.

A kislány, aki még csak most hagyta el az iskolát, nem birt ellenállani a nevetésnek, a fülére húzta a takarót, hogy a kacagása ne hallatszék.

— Téged adlak férjhez legelőször. Bizony. Abbizony. No kislányom pattanj csak ki a dunna alól, mint egy kis bolhácska. Ugorj csak, kisfiam, fogd fülön . a csizmámat, rántsd el a nótáját.

— Jaj Istenem — mondta a legnagyoibbik lány— No mi az, Viouskám, nem engeded, -hogy elkafparintsa előled a vőlegényt a kicsi? Még lehet. Még nincs nála. Még megkaphatod, csak szaladj, még elkaphatod a csizmát — Huj, micsoda vőlegény — Üveges batáriban jön érted. Mondta is, hogy neki a Vieuska tetszik legjobban, csak attól fél, hogy a Vieuska lusta.

— Hát nem hagy aludni igazán? — mondta a második lány.

— Ahá, erre már megszólal a Jucuska is — Jó van — Féltékeny a Juckó — No nem bánom, legyen a tied, te nem vagy olyan álomszuszék, mondtam is a vőlegénynek, hogy mégis csak a Juckóiban bízom a legjobban, azt koimimendáloim neki — No kislányom, kitisztítod a csizmámat?

De a két nagyobbik lány nem mozgott, behunyták a szemüket, szájukat s igyekeztek az álom édességét tovább élvezni.

Egy kicsit csend volt, akkor az atyus újra kezdte.

— Vieuska — Jucuska — Mucuska —

Most felült az ágyban. Recsegett, ropogott

alatta az ágy s ő nyújtózott. A csontjai is ropogtak. Ásított és nyűglődött.

— Jaj, szegény anyátok- Hogy minek is ment el az a ti szegény anyátok. Jaj, az én szegény lelkem, angyalom. Annak csak egyet kellett szólani, már szaladt a szegényke és vakarta a sarat a csizmáról — De bezzeg ti hétlusták — Viouskám, hát nem esik meg a szived rajtam? Meg azon a szegény csizmán? — Jucuskám, egész vörös már a bőre annak a csizmának, kér egy kis zsírt, mert repedezik a színe — Mucuskám, Mul cuskám —

A legkisebbik felkacagott.

— Neked adom a Pacséry örökséget, Muckó.

Erre a kislány felugrott az ágyból s kipattant mezitláb a földre.

Az atyus tapsolt— No látod, te vagy az én jő kislányom,

neked adom a Pacséry örökséget.

A kislány fogta az apja ágya előtt a két nagy csizmát a két kezébe, ment vele ki a kis pitvarba s hozzáfogott lekaparni róla a tiarat.

De az öreg nem nyugodott meg.

— Viouskám, keféld ki a ruhámat.

— Hagyjon engem békén.

— No Viouskám, nézd csak, csupa sár, csupa pehely. Olyan, mint a sátoros cigányoké. Takarítsd ki a ruhámat.

Juci a másik ágyban felült:

— Hát igazán nem hagy aludni atyus •bennünket?

— Jucuskám, felébredtél, macskám? Jaj de sajnálom, hogy felköltöttelek. Tisztítsd ki a ruhámat. Mit mondanak a vásárban, hogy a vásárbérlőnek három nagy lánya van és mégis csak a csizmája tiszta. Meg fogják nézni az atyust és elmondják majd, hogy a három lánya közül csak egyiknek van szive, hogy az apja csizmáját kitakarítsa. Biztosan a másik kettő lusta és nem törődik vele. Tisztifsd csak ki a ruhámat.

— Mit kell azon tisztítani — mondta Vi- cus — egy óra múlva úgyis olyan, mint egy boglya. Mért nem tud vigyázni a ruhájára?

— Viouskám, félsz ugy-e, hogy Juousnak hozok ajándékot? Jól van jányom, neked hozok, csak tisztítsd ki a ruhámat.

De'Vicus nem felelt, visszabujt a takarója alá.

Az öreg várt— Jucuskám, mondok valamit. Keféld ki a ruhámat, neked adom a Pacséry örökséget.

Juci elkezdett nevetni.

— Hiszen most Ígérte oda a kicsinek.

— Ó, az kicsi, de te már nagyocska vagy. Igazán neked adom- A tied lesz a nagy ház a piacon, meg a nagy főd a határban. Ott fogtok gazdálkodni a vőlegénnyel. Ki is hirdetem a vásárban, hogy a középső lányomé lesz a Pacséry örökség.

— Jaj Istenem — mondta a Mucuska s va- kargatta a.haját. Borzas, nagy haj szétszórva, mint egy kis boszorkányé.

Felkeli és fogta a ruhát- Kiment vele.

Az öreg atyus lv’Vnlolf egy kse?:L ; " r

újra kezdte: #

— Vicus kául.

Csönd.

— Viouskám — Hallod, Viouskám -•

— Mi baja még mindig?

— Lyányom — Adnál nekem tiszta fehérneműt? — Hallod-e jányom. Hogy menjek a vásárba ilyen mocskos inggel? Tudod, hogy erre kényes vagyok. Nem akarok úgy nézni ki, mint egy üsttfoldozó cigány. Én arra akarok büszke lenni, hógy az én jányaim engem ellát nafcj mint egy grófot. Úgy gonHasznos tudni , hogy Schmidthauer

természetes

Cl

keserüvize, gyorsan elhárítja a sok evéstől és ivástól eredő kellemetlen érzéseket.

Utasítás minden palackhoz mellékelve! - Kapható mindenütt!