Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-14 / 111. (2924.) szám

2 1832 májra 14, MDomfoait. teKetenegyrardo. k,:.°ss gyógyhely. Pausálár napi 3-szori étkezéssel, lakással, gyógy- és zenedijjal, világítással Ki 45.- junius 20-ig és augusztus 20-tól Kő 39.­P/ospektust küld a Fürdögondnokság lenetek a legnagyabb ritkaságok közié tar­tósnak. Gr&gor Strassert, az ötödik me­rénylőt ina reggel ugyancsak letartóztatták, amikor éppen Münchenbe akart menekülni. Az események hatása alatt a birodalmi gyűlés nem folytathatta munkáját és az el­nök a házat bizonytalan időre elnapolta. Groener lemondását hosszabb idő óta tartó nézeteitérések előzték meg a minisz­ter és a minisztériumba beosztott táborno­kok között. Az összeesküvést Schleicher és Ham m éretéin tábornokok szitották ellene, valamiint a tengerészet főparancsnoka, Rae- der tengernagy. Ez a három közölte a kan­cellárral és a köztársasági elnökkel, hogy a hadsereg minős megelégedTe Groeiieirwel, nem bízik benne és más vezetőt kíván. A tábornokok összeesküvésének célja nyilván­valóan az volt, hogy a rohamosztagok fel- osplatóját megbuktassák. Az elmúlt napok­ban a Groener és Schleieher közötti kon­fliktus egyre veszedelmesebb méreteket öl­tött. A tábornokok első támadását, amely az összkormány megbuktatását tervezte, Brü- ning le tudta szerelni s igy az összeesküvők megelégedtek Groener eltávolításával, amit viszont ki tudtak erőszakolni. A tény az, hogy a birodalmi hadügyiminisztert, aki csu­pán az alkotmányos parlamentnek tartozik felelősséggel, a tábornokok a parlament ki­kerülésével megbuktatták. Ez a tény köny- nyen messzemenő következményekkel jár­hat, mert kitűnik belőle, hogy Brihiing kénytelen volt engedményeket tenni a tá­bornokoknak s ezzel nyíltan elismerte a katonák döntő hatalmát a birodalomban. I Sápok állásfoglalása Berlin, május 13. Egyelőre uem iudni, hogy a tábornokok szerepe milyen méretű volt Groener megbuktatásában. Feltűnő, hogy a Germania, a kancellár lapja leközli ugyan a hivatalos cáfolatot, amely szerint Groener neon külső nyomásra, hanem saját elhatározásából mondott le csupán azért, hogy egész erejét ezentúl a belügyminiszté­riuminak szentelhesse, de a centrumpárti or­gánum ugyanakkor megállapítja, hogy Groe­ner nem nyílt ütközetben esett el és le­mondása váratlan volt. A Vorwaerts szer'nt A munkaadók a bérek egy százalékával fognak hozzájárulni a munkanélküli alaphoz A mezőgazdaság összesen 15 milliót szolgáltat az alapra Prága, május 13. A legújabb jelentések sze­rint a kormány tegnap megegyezett a mun­kanélküliek segélyezésének s az olcsó mező- gazdasági és ipari hitel megoldásának kérdé­sében. A megegyezés azonban csak általános jellegű, a részletekben még igen sok vitás pont szerepel. Miután a kormány nem akarja továbbra is foglalkoztatás nélkül hagyni a par­lamentet, valószínű, hogy a képviselőiház ked­di ülésén benyújtja a munkanélküli alapról szóló javaslatot. lér helyeit. A szesztermelésre nézve még nem tudtak megegyezni főleg azért, mert a cseh ag­ráriusok, akik a szeszgazdálkodási társaság­ban dominálnak, nem akarnak beleegyezni abba, hogy ott más pártok is szóhoz jussanak. A pénzügyminiszter vagy pedig a minisz­terelnök kedden expozét fog mondani a kor­mány pénzügyi és gazdasági terveiről. Ugyan­csak a keddi ülésen benyújtja a pénzügymi­niszter a huszkoronás éropénz veréséről szóló t ö r vé n y j a v asl atot. Az alaphoz a munkaadóik a kifizetett béreli egy százalékával fognak hozzájárulni, a mezőgazdaság pedig összesen 15 millió ko­ronával. Ami az olcsó hitel kérdését illeti, ez tisztára a fedezettől függ. A szeszkérdésekben még nem teljes a meg­egyezés. A benzin elegy árát már megállapították li- terenkint 2.60 koronában. Ebbe az összegbe már beleszámítják a forgal­mi adót, valamint az ellenőrzési illetéket is, amely minden egyes liter tiszta szesz után 40 fillért tesz ki az eredetileg tervezett 30 fii­Sníx Gusztáv előadást tartott Pátisban Páris, május 13. Gratz Gusztáv dr. ma­gyar országgyűlési képviselő a Carnegie- alapitvány páriái intézetében előadást tar­tott a középeurópai politikai és gazdasági együttműködés problémájáról. Az érdekes, írnély gondolatokat tartalmazó előadást az előkelő közönség, javarészt diplomaták, élénk tetszéssel hallgatták végig és mele­gen megtapsolták. Groener bukása a nemzeti szocialisták újabb győzelmét jelenti. A Berliner Tag­blatt nyíltan a tábornokok (munkájának tartja Groener bukását és attól fél, hogy a belügyiminiszter a birodalmi őrség nélkül tehetetlen lesz. A Vossisehe Zeitung szerint Németországban három pozitív erő van: a köztársasági elnök, a kormány és a hadse­reg. E három faktor harmóniájától függ a rend és a nyugalom. Egyelőre nem tudni, hogy Groener lemondása milyen következ­ményekkel járhat. Pünkösdig nem történik semmi Berlin, május 18. Hindenburg köztársasá­gi elnök a pünkösdi Ünnepekre a kelet- poros r országi Nemiekbe utazik s igy a Groener lemondásával kapcsolatos problé­mák elintézésére csak pünkösd után kerül­het sor. Hindenburg a hé vége előtt nem érkezik vissza Berlinbe és Neudekben nem kíván döntéseket hozni. Mindazonáltal Brü- ning a jövő csütörtökön valószínűleg meg­látogatja Hindenburgot Neudekben és tár­gyalni fog vele a további teendőkről. A B. Z, a. M- jelentése Szerint Brüning kancellár a tegnapi eseményeket páraÜan hidegvérrel vette tudomásul, Egyáltalán nem látja veszélyesnek a kabinet sorsát és a jövő héten megfelelő kiegészítésekkel végérvényesen rekonstruálni akarja kor­mányát. Mint ismeretes, az elmúlt napokban a gazdasági miniszter is lemondott, úgy hogy két tárca betöltéséről kell gondoskod­ni- A hadügyminisztérium élére esetleg Raeder tengernagy kerül, a gazdaságügyi minisztérium élére pedig Goerdeler lipcsei főpolgármester. Ha Brüning a közbejövő események miatt nem utazhat Kendekbe, akkor Meisner államtitkár viszi el Hinden- burgnak Brüning javaslatait. Minden oldalról kifogásokkal illetik Dérer uj iskola­reformiát Prága, május 13- A képviselőház közműve­lődési bizottságának tegnapi ülésén Dérer is­kolaügyi miniszter beterjesztette a középisko­lák uj tanrendijének tervezetét. Dérer iskola­ügyi miniszter, mint ismeretes, tavaly óta behatóan reformálja a középiskolák tanter­vét, amit nemcsak az ellenzéki, hanem a kor­mánypárti körök is erősen elleneznek, főleg azért, mert Dérer miniszter ezeket a refor­mokat nem törvényes formában, hanem — egy Bach-korszakbeli törvényre hivatakozva : kormányrendeleti utón hajtja végre. A tava­lyi iskolareform egyik legfontosabb pontját képezte az, hogy a latin nyelv tanítását a gim­náziumok nem az első és második osztályban, hanem csak a harmadikban kezdik. A leg­újabb tanterv éppen ezzel a reformmal áll összefüggésben, miután az ez évi másodosz­tályú tanulók jövőre már a harmadik osz­tályba lépnek. A most benyújtott tervről teg­nap igen érdekes vita indult a képviselőicáz közművelődési bizottságában. Mojto szlovák néppárti képviselő kifogást emelt az ellen, hogy a tervhez a miniszter nem fűz indokolást. A szónok sürgette a magyar nyelvnek a szlovák középiskolákban való tanítását. Továbbá követelte a köteles énektanítás be­vezetését, valamint a kötelező vallásoktatást a történelmi országok gimnáziumainak maga­sabb osztályaiban. Lukavsky cseh nemzeti demokrata képvi­selő tiltakozott az ellen, hogy egy ilyen fon­tos reformot csak kormányrendeleti utón akarnak végrehajtani. Petrzilka német ke­resztényszocialista ugyancsak azt követelte, hogy a vallásoktatást kötelező tantárgynak vezessék be a hatodik-hetedik-nyolcadik osz­tályokban. Roudnicky cseh néppárti szintén, emiatt utasítja el az elaborátumot. Jása cseh szociáldemokrata a nyolcosztályos reáliskola bevezetését sürgette. Stefanek szlovák agrá­rius azt kívánta, hogy a reformbizottság tár­gyalásairól kivonatos jelentést kapjon a kul­turális bizottság, továbbá azt indítványozta, hogy indítson vitát a bizottság a következő kérdésekről: a klasszikus és realisztikus irány a középiskolákban, a középiskolai tan­erők képzésének kiegészítése pedagógiai, pszichológiai és didaktikai .szempontból, a középiskolák felügyeletének rendezése, a kö­telező énektanítás kérdése, a tanórák számá­nak unifikjlása a köztársaság valamennyi kö­zépiskolájában. Az iskolareform fölötti vitát május 19-én, csütörtökön reggel kilenc óra­kor folytatják. A CSAVARGÓ Irta: RÁCZ PÁL Melege volt. Szerette volna letépni nyalkáról a kemény gallért... Valaki erősen nézte, de nem tudta, ki és honnan? ... Aztán megrémült. — Végem van! — suttogta kezét tördelve. Válla közé húzta fejét és arcát a kezével igyekezett eltakarni. Ugyan ki elől? Nem tudta. —' Fölismertek... — súgta ismét önmagá­nak. Elkészült rá, hogy kivezetik. Térde reszke­tett és fogait összeiharapta. Iszonyú szomjúság gyötörte, homloka verejtékes volt és kínjában az ujjába harapott. Az államtitkár leánya meg belefáradt a né­zésébe. Hiába kereste emlékei között, nem tu­dott rátalálni erre a csinos férfire. Csak azért is ibelemakaceodott és nézte. Mintegy hosszúból azért, mert a vőlegénye él nem jött. Mikor be­lefáradt, odahajolt az állam titkárhoz és meg­kérdezte: —• Apus, nem tudod, ki az a férfi? És megjelölte, hogy hol ül. Az államtitkár 'bosszús lett. —i Figyeld inkább az előadást... Nézd, most a konzulné lépett a pódiumra. De aztán mégiscsak megnézte. — Nem ismerem, — súgta vissza leányának. Az államtitkár leánya -elpittyesztett-e száját és ellentmondást nem tűrő paranccsal súgta: —- Szeretnék vele megismerkedni. Szünet következett. A csillárok kinyitották ezernyi szemüket. Árulkodó fény ömlött rá a közönségre, és Hajdú ijedten ugrott föl. Szédült a fénytől. Majdnem tántorgó léptek­kel igyekezett a kijárat felé. ösztönös menekü­lési vágy gyűrte le akaratát. Már semmi egyéb­re nem gondolt, csak arra, hogy ki, ki. innen. Eszelősön fu.rakodott a kijárat felé. Rémülten látta, hogy egy férfi figyelemmel kiséri min­den mozdulatát. Az államtitkár volt... Most már valósággal menekült. Azt sem tudta, miként került ismét ki az uocára. Végig- itejgOfjátta magát ée nagyot lélegzett & frios éj­szakai levegőből. Cilinderét megigazította és szerelmesen bujt meg télik ab átjában. Olyan kellemesen furcsa volt neki, ho,gy nem fázik, pedig a hó már nem esett és fagyos szél söpörte végig a villanyfényes várost. Hajdú átsietett az uoca túlsó oldalára és on­nan nézett vissza a kivilágított nagy épületre, örült, hogy sikerült kimenekülnie. Most volt az első uj érzése: nem vágyott vissza... — El, ed! —■ mormogta mély gordonkahang- ján és föl tűrte a télikahátja gallérját, mint máskor szokta volt, ha menekült... * A kocsmában mindenki őt bámulta. A kiszol­gál óileány gyanúsan kémlelte. Igyekezett a férfi vonásaiban valami ismerőst fölfedezni. A szomszéd asztálnál gyári munkások ittak. A kiszolgáló leány odasugott nekik: —■ Alkalmasint ismerem én ezt a pasit. Körüljárta párszor és hozzá merészkedett. —- Hallja maga, Hajdú! A csavargó lesütötte szemét. Mázsák csüng­tek a pilláján. Belefogózott a literes boros- üvegbe, mert szédült. Még mindig a fejében zsongott az előbb átélt fényes világ szokatlan izaja. Nem nézett föl. Valamit azért felelnie kéllett. Uralkodni próbálkozott magán és lein­tette a leányt: — Kisasszony, maga téved! A kiszolgáló leány elnevette magát. — Dögöljek meg, ha ez nem Hajdú. Egy törzsvendég kiverte pipáját és odatán- torgott Hajdú asztalához. Boros orrhangon ikőszönt és tétován tartotta elébe a markát. —• Szerbusz, Hajdú! Hát már meg se isme­red a szegény embert? Defölv-it-te Isten a dolgo­dat! Melyik ócskástul vetted ezeket az izéket? Mi? A csavargó remegett belül. Elviselhetetlen /fájást érzett a lelkében. Szeretett volna fölkö­nyörögni élthez a részeg emberhez, kegyele­mért. — Csak ne bántsatok! Csak ne bántsatok! — zokogott föl benne, egy ismétlődő gondolat. A részeg ember azonban nem tágított. Mel­léje esett egy rozoga székre és tapogatózva tömkődto * 1 —- Hát nézd csak, pajtás! Nem muszáj mind­járt úgy lenézni minket, régi cimboráidat, mert rajtad most egy becsületes ruha van... Azért mi is embereik vagyunk ám, vagy mi a fene? ... Mi azért nagyon szeretünk téged, még éhben az úri gúnyában is... Hiába hagytál itt miniket és ur lettél... Mert ur lettél, amint látjuk ... Sza­gos ur... Gyújtó után kaparászott az asztalon. —• Cserbenhagytál minket, eb adta... De azért mi téged szeretünk ... Nem úgy van? ... Mondjátok!... Szava már az egész kocsmának szólott. Min­denki odafigyelt és Hajdú úgy érezte, hogy ezek a rész égsz emü emberek vetkeztető tekin­tetükkel lerángatják róla ezt az úri gúnyát. Megrémült attól a gondolattól, hogy már innen is menekülnie kéül. Hová? Merre? Kikhez? Megborzongott, mert megsejtette, hogy min­denünnen kiesett. Már itt se maradhat. Hazug­ság volt., ahogy ide visszatért és most nem hiír- ná el az őszinte vallomást, hogy irtózik vissza­húzni a rongyokba ... — El, el innen!! — csuklótt föl benne egy hangtalan zokogás. Föltápászkodoft. Olyan volt, mint akit le­ütöttek. Magához intette a kiszolgáló leányt és fizetett. A részeg ember ámulva nézte a tárcáját és benne a pénzt. A kocsma zsivaja ettől- a mozdu­lattól a csönd torkán akadt. Hajdú egy nagyot, fcétségbeejtően nagyot lé­pett, Magárakeritette téíikaibátját és kimene­kült ismét az éjszakába. A gyalogjárón pillanatra, megállott és vissza- fjgyeit. Bent. részeg r-öhej fakadt föl az italosok torkán. Valaki rekedten ordította,: — Ez se tiszta utón szerezte, ami rajta van! Hajdúnak ez a gyanúsítás az önérzetébe vá­gott. Mint a kés. Magához ölelte a ruhát, mert eszébe jutott, hogy vissza kell mennie az or­voshoz. Le kell ismét vetkőznie, vissz ab ujnia a rongyaiba, aztán megköszönni ezt az éjsza­kát... Ezt, amely csak gyötrődést, félelmet, és megalázást okozott neki. Szeme előtt tüzes karikák gurultak.' A bor fűtötte a fejét és ő rohanni kezdett. Csak úgy, cél nélkül, minden erejével kerülve azt a gon­dolatot, amely visszavinné az egyetemi tanár­segédhez, az első emelet, három alá... Nem akart visszahujni a rongyaiba. — Csak még egy kis ideig ne... — alkudott az önérzetével. Majd igyekezett elfelejteni. Min­dent elfelejteni. A szél kicsipte az arcát és ez jólesett égő fe­jének. Egy pincelejárat előtt megállott. Körül­nézett. Mindig igy szokta volt, valahányszor pénzre tett szert és ebbe a lebujba lemerész­kedett. Itt már nem törődtek vele. Odáknporodott a söntéshez és pálinkát rendelt... Ivott. Egyre- másTa ivott. Lehunyta szemét é6 vieszaképzel- te magát az orvos szobájába. Maga elé idézte az egyetemi tanársegédet, akivel most szembe merít nézni... Akinek Olyan meggyőződéssé] mondotta: — Hja! A lejtőre került ember gyorsabban esik, mint a kő ... És má.r úgy érezte, hogy esik, hogy zuhan... Olyan jó, olyan zs-ilbbasztó, olyan széditő volt. Megsimogatta a ruháját és hozzádörzsölő- zötfc... Milyen szép és milyen finom ... Milyen jó benne lenni. Csak ebben ... Elmenekülőn mindkét világtól, melyből kiesett... Egy éj­szaka esett ki mindeniklből... Aztán úgy érezte, hogy emelkedik. Szédüle­tes gyorsan emelkedik. Már a felhők között re­pül és valahol egy kedves, behízelgő leányarc mosolyog rá és hívja ... És ő úgy érezte, hogy megyen... Egyik feí- 1 égről a másikra lépked... Milyen könnyű és milyen jó ... A hófeülhők mögül csillagok fé­ny esk ed tek elő, de ő csak azt a behízelgő 1-eányareot látta. A menyasszonyáét... Csak ez után ment. Lépkedett felhőről felhőre. Csak a -menyasszonyát nézte, aki má.r többé nem vá­dolta őt, az életéért. És ez volt, a végzete. Rosz- szul lépett. Eltévesztette a lépést. Csak egy ki­csit. És lezuhant valahová. Még érezte, hogy arca a hideg hóba süpped. Még érezte, hogy keze jeges havat markol ász. Aztán egyszer csak nem érzett már semmit. A fagyos szél valahol a. város végén rátalált- és vígan temette be a szép, tiszta, fehér hóval....

Next

/
Oldalképek
Tartalom