Prágai Magyar Hirlap, 1932. május (11. évfolyam, 101-123 / 2914-2936. szám)

1932-05-12 / 109. (2922.) szám

I ttMaSAIsMAfiitARHIRltAB 1932 május 12, o&ttt&rtök, A 20 koronások váltópénzzé való deklarálása révén félmilliárddal csökken a fedezet-köteles papírpénz, illetve ennyivel emelkedik a papírpénz aranyfedezete ? Útban a váltópénztörvény novellája — Az ui ezüst huszkoronások mellett 25 filléres aprópénzt is fognak verni pártoknak, és pedig gyorsan. És a végletekig ■menő elszántsággá}, a legnagyobb energiával. És akkor az első lépés meglesz a megmentés sikere felé. A népakarat győzni fog! Nem keli habozni. Elő a három-négy sza­kaszból állő rövid javaslattal. Alá kell azt a népek és nemzetek, az országok megmenté­sét szivén viselő összes pártoknak inni én az egységes népakarat aláhúzásával be kell adni a parlamentibe. Mozduljanak meg az országok is és hozzanak egyöntetű szolidáris határozato­kat, amelyeket a parlamenthez telikül densk. Ha a kormánypártok hatalmi vágyuk, a test­vériségen átgázoló imperializmusuk és az önző érdek szolgálatában megtagadnák a ja­vaslat aláírását, akkor az összeHenzék közös javaslata állítsa őket a válaszúira. A népaka­rattal való szembehelyezkedés lehetetlen hely­zetbe fogja Őket hozni. És amikor az elpusz­tulás megelőzésének érdeke le van szögezve, oda kell vinni a parlamentbe, hogy a parla­ment a lehető leggyorsabban döntsön és pe­dig úgy, hogy annak mindenki kénytelen le­gyen engedelmeskedni, mert már csak a fe­jét a homokba dugó strucc nem hallja a köz­társaság népeinek vészkiáltását: S. 0. S. Brüning a revízióért Berlin, május 11. A külföldi Sajtótudósitók Szövetsége politikai matinét rendezett, mely; nek középpontjában Brüning dr. birodalmi kancellár beszéde állt, aki bátor szavakkal támadta a versaillesd békeszerződés egyolda­lúságát, amivel a győzők maguknak akarták kisajátítaná az élet lehetőségeit. Ebből a ter­mészetellenes békék oncepci óból következett azután annyi nyomor az emberiségre- A vi­lággazdaság nagy koponyái váltig hangoztat­ják, hogy a rendes viszonyok helyreállításá­hoz — amidének előtt — bizalom szükséges. T.)e hogyan fejlődjön az ki, ha a győzök és legyőzőitek között mind a mai napig lázitó a megkülönböztetés! — éppen a legkénye­sebb pontban — a haza védelmében és biz­tonságában! A jóvátételekről is megemléke­zett Brüning kancellár s nyíltan kijelentette, hogy Németország kötelességeinek már meg­felelt, de további sarcot nem is tud fizetni. A Iausane-i konferencia eredményétől függ majd — mondotta —-, hogy milyen sors vár a világra. Ha a tanácskozások továbbra is ilyen vontatottan haladnak és a szakértők képtele­nek a válság iszonyú tempóját tanácsaikkal megelőzni, akkor az európai civilizációt — úgy lehet — végzetes szegénység fogja tönk­retenni. Prága, május 11. A pártminiszterek bizott­sága tegnap folytatta a pénzügyminiszter pénzügyi terve feletti vitát. Mint már tegnap is jelentettük', ez a pénzügyi terv elsősorban a váltópénzről szóló törvény novelláját tar­talmazza. A kormány elhatározta, hogy tárgyalásba bocsátkozik a Nemzeti Bankkal arra vonat­kozólag, hogy a hús* koronásokig bezáró­lag valamennyi pénzeszközt váltópénznek minősítsék át. A Právo Lidu a következőleg kommentálja ezt a tervet. Ez csak tisztára technikai jelle­gű intézkedés, amellyel teljességgel egyet le­het. érteni. A háború előtt Ausztriában há- -ommilliárdos forgópénz mellett mintegy hat­százmillió váltópénz volt, igy például iu ót- bcronás érméket is váltópénznek teld ítélték. Ha úgy számítjuk, hogy ehhez képest h.u és : félszer annyi nagyobb névértékű váltópénzt alkalmaztunk, akkor még a 30 koronásakat is váltópénznek minősühetnők. A kormány azonban csak busz koronáig akar menni, esetleg tán 25 koronásokat fog még kiadni. A dolog ennek dacára igen fontos, mert itt arról van szó, hogy a Nemzeti Banknak több lehetősége legyen a hitelnyújtásra és a hitel olcsóbbá váljon, mert igen sok olyan apró iparvállalatunk van, amely csak olcsó hi­telt igényel ahhoz, hogy dolgozhassák. Ez az intézkedés egyike azoknak, amelyek éppen a hitel olcsóbbitását és kiszélesítését s ezzel együtt a munkanélküliség csökkentését céloz­zák. A pénzügyi szakértők teljesen e"-elérte­nek ezzel a tervvel. Bár nem nawobb jelen­tőségű intézkedés, mégis törvényben kell 'megvalósítani. A törvény .megszövegezésére és az egész akció lebonyolítására nézve a kormány a Nemzeti Bankkal fog megegyezni. Várható továbbá, hogy ezüst huszkoronások s esetleges ezüst 25 koronások Terelésére is sor kerti!. A kormánynak azonban mindenesetre stán­dékában van 25 filléres aprópénz kibocsátá­sa is. Ezek az intézkedések — fejezi be a Právo Li­du —- a legsürgősebben meg fognak valósulni. A Veoenni Ceské Slovo a következőket fűzi magyarázatul a váltópénz-novellához: — Azzal az értékkel, amennyivel a papir- bankók forgalma a tíz és huszkoronás ban­kóknak kivonása (azaz az ezüst tiz és husz­koronások forgalomba bocsátása) által csök­ken, emelkedni fog a többi papírpénz arany- fedezete. Ennek folytán a korona még jobban megszilárdul s a Nemzeti Bank pozíciója is erősbödik. Egyelőre a Nemzeti Banknak 600 millió értékig van fölhatalmazása aprópénz veretésére. A reggeli Ceské Slovo például igv világít­ja meg ezt a kérdést, amikor ezeket mondja: — Március 31-én 8826 millió -értékű papir­Prága, május 11- A nemzetvédelmi mi­niszter tegnap egy interpellációra adott vá­laszában felvilágosítást adott a hadseregbeli öngyilkosságok statisztikájáról. A kimutatás az 1927—31* évekre teamed ki. Eszerint a® 1927—28-as szolgálati év alatt 113, 1928-29- ben 97, 1929—30-ban 98, 1930—31-ben pe­dig 82 katouaöngyilkosság fordult elő. 57 esetben nem tudták megállapítani a tragé­dia okát. Az öngyilkosság oka 32 esetben lopás, esalás vagy sikkasztás miatti bírósági eljárástól való félelem volt Családi és ma­gántermészetű okok miatt 64-en váltak meg az élettől. Szerencsétlen szerelem s más nátha ellen Halasa meglepő! pénz és 442 millió értékű váltópénz volt for­galomban. Ebben a 6826 millióban 344 millió értékű 20 koronás és 164 millió értékű 10 koronás bankjegy szerepelt. A v ál tápén zfor- reform után 6318 millió bankjegy maradna mig a 344 millió (20 kor.) és 164 millió (10 kor.), vagyis együttvéve 508 millió koronát a váltópénzhez számíta­nák hozzá, miáltal a váltópénz forgalma 950 millióra emelkedne. Az uj törvény bizonyára 1000 millióra engedné fölemelni a váltópénz értékének a határát. Az arany- fedezet, mely eddig 33 4 százalékot tesz ki, ezáltal majdnem 40 százalékra emelkednék. szexuális okok miatt 46 katona dobta el éle­tét, vagyis az öngyilkosságok 27 százaléka nem volt összefüggésben a katonaélettel. 13-an lettek öngyilkosok vérbaj miatt, 20-an részegségükben vagy más leüld de­presszió miatt, 28-an életuntságíból. A kato­nai büntetéstől való félelem miatt 51-en váltak meg az élettől. — Pedagógiai előadás Pozsonyban. Május 12ién, csütörtökön este fél 7 órakor a po­zsonyi állami magyar reálgimnáziumban szülői értebealet kéz, amelyen Tóth Ferenc tanár előadást tart „a nevelés két fontos alatpeljve" címen. Négy év alatt 390 katona dobta el önként életét A nemzetvédelmi miniszter kimutatása a katonagyilkosságokról ■a—— A CSAVARGÓ Irta: RÁCZ PÁL — Szerette? — Nagyon. — Miért tette? — Hogy miért? Ma már magam vem tudom. — És hogyan tudott ennyire lesülyedni? A csavargó fölsóhajtott. — Hja! A lejtőre került ember gyorsabban esik, mint a kő. — Nem tudott más valamihez kezdeui? — Próbáltam. Próbáltam titokban gyógyíta­ni. Megbírságoltak érte. Próbáltam irodába jutni, de mikor megtudták, hogy börtönviselt ember vagyok, elbocsátottak. —S azóta? — Azóta igy... Mindig akad. aki megkö­nyörül rajtam. — Iszik? — Iszom. Azután magát mentegető magyarázattal tette hozzá: — Azért nem fogadok el szívesen pénzt. Az orvos bólintott. — Mert megissza. — Sajnos. — És persze szabadulni szeretne ettől a szen­vedélyétől. — Szeretnék, bár... Megrántotta vállát, és ismét a falon függő egyik Szörnyet Merse-ké.pefc nézte. — ... Bá.r csak igy tudom felejteni. — No, igen, a menyasszonyát. Értem. A rongyos ember az ajtó felé indult. Az or­vos azonban nem engedte. — Várjon csak, Hajdú ur! A csavargó lassú mozgással fordult vissza. — Parancsoljon. Az orvos összefonta mellén a karját. Mondja csak! Bocsásson meg, de nagyon érdekel. Nem vágyik úgy yéha-riéha vissza a mi világunkba? Oda. amelyikből kiesett? Mert hiszen csak egy kis raegfeled,kezé0 volt az egész. Én megértem. Hiszen magam is orvos vagyok. Én meg fialom érteni. Mondja meg azért őszintén, nem vágyik vissza? A csavargót láthatóan megütötték ezek a szavak. Pár lépést tett előre, mintha a lába alatt süppedőző perzsaszőnyeget vizsgálgatná. Fölhúzta a vállát és összedörzsölte elhanyagolt kezét. — Mit mondjak? Vágyom. Néha úgy nagyon elfog a vágy, hogy visszakerüljek oda, ahon­nan elindultam. Szeretnék ismét társaságbeli ember lenni, ismét fölemelt fővel járni, betege­ket gyógyítani, isimét szeretni és örülni az élet­nek, a civilizációnak, a tudományinak, a művé­szetnek, mindennek, mindennek, ami körülveszi a magunkfajta embert és emberré teszi. A fotelhez közeledett és maga alá húzta, — Megengedi, orvos ur? — Csak tessék. — Nagyon fáradt vagyok. — Üljön le és pihenje ki magát. — Hát mondom, néha elfog a vágy, vissza, vissza, a villanyfényes lakások puha kényel­mébe. Ahogy kívülről, az uccáról látom a fényt, a szépet és a meleget. De aztán magamba ros- kadok ismét. Igen kegyetlen volt hozzám az a világ, aqnely kiközösített, de amelytől magam is el igyekeztem, mert bűnhődni akartam. Nem a börtönnel büntettek meg, Megbüntettem én magam, amikor arra Ítélteim énemet, arai most vagyok. Kimerült, önkéntelenül is vakarózni kezdett, és sóvár 6zwinanel hajolt az asztalon fekrvő oigar rettatárca fölé. Az orvos lassú, nagy léptekkel járt előtte. El­ment. hz íróasztaláig, [sínét, kezébe vette az aranyszegélyes meghívót.. Finom kartonlap volt. Megforgatta és visszaejtette. Küzködött benne valami. Valami vegyes. Érdekelte ez az ember, ahogy kicsaivargott a,z ő világából és érdekelte az a viliág, melybe vissza.vágyik ez az elkallódott lélek. Ismét fölvette a karton lapot és elolvasta. Játszadozni kezdett vele és maga elé idézett sóik tarka képet. A képtelen lehetőségeket, amik támadnának abból, ha. ez a, csavargó az ő regi világába visszamorészkednék. Mi is lenne? Hirtelen mozdulattal a. csavargó elé állott. Egészen bozzáhajo'lt, hogy az tekintetének ere­jét megérezze. ■ Mit szólna, hozzá, ha én magát ebbe a mi , ilúgunkba visszakiikleném? Csak egy éjszaká­ra. Reggelig. Visszaküldeném mindabba, amik­ről az előbb oly rendszertelenül megemléke- 'zett? Csak egy éjszakára. Egy szép, ragyogó éjszakára? A rongyos ember nem értette. — Megengedi? Egy cigarettát emelt ki a tárcából és rágyúj­tott-. — őszintén szólva, nem értem. — No, persze, nem érti. Hát majd beszélek világosabban. Odament ismét az íróasztalához és fölvette az aranyszegélyes meghívót. — Nézze! Itt egy meghívó. Borítékban jött. A konzul ma este kilenc órákor a Kárpát-szálló kék termében műsoros estélyt áid, tánccal. Vá­logatott társaság lesz ott. Hölgyek és urak egyaránt. Itt ez a meghívó ... Majd elmegyen vele... A csavargó fölugrott. — Az tehetetlen. Az orvos mosolygott. — Nem is olyan lehetetlen, minit gondolja. Hozzámérte magát a csavargóhoz. — Lássuk csak! A ruhám éppen jó lesz. Van egy ilyen fölösleges öltönyöm* Még talán a na­gyobbik Jakkciipőm is. Van egy egészen jó ci­linderem. A csavargó szeme kerekre tágult. Tréfál velem, orvos ur? Az orvos a másik szoba felé mutatott. — Nem tréfálok. Itt a hálószobám, azon túl a fürdőszoba. Ott rendbehozza magát- A mon­dón a borotváló készülék. A fehérneműt, mind­járt beadom- Most. félhat- Kilencre készen le­het. úgy, hogy nem ismer majd magára. A csavargó tétován állott. — No? , • — Nincs hozzá erőm. — Nem értem. — Úgy raéltózta&sók, hogy nincs hozzá fizi­kai erőm­— Rosszul érzi magát? — Éhes vagyok. Két napja nem, ettem. Az orvos fölvidűlt. *— A legkisebb baj. Mire kikerül, a fürdőszo­bából, itt várja a vacsora. Helyes? A csavargó meghajolt.- Kérem szépen. a ........ . 1,1........ " És megindult a fürdőszoba felé. Most már minden gondolat nélkül, egykedvűen, mint egy órával élőbb odalent a lépcsöházban, mikor az inast követte. Már ismét olyan mindegy volt neki, mit akarnak tőle az emberek, vagy mit akarnak vele. Az orvos az íróasztalra könyökölt és a meg­hívót nézte. Eszébe jutott, hogy őt is várják erre az estélyre. A menyasszonya várja, aki az államtitkár leánya és akivel kissé összeveszett. Valami csekélységen, mint ahogy a szerelmesek szoktak. Nem egészen volt tisztában az államtitkár leányával. Volt köztük valami homályos felület, melyet egyikük sem akart, vagy mert megvilá­gítani. Az államtitkár leánya nem akarta tudni, hogy az egyetemi tanársegéd valahonnan egy faluból került ide a fővárosba. Faházas és fa- tornyos faluból. Nem szólt, de szerette volna, ha vőlegénye Telkében valamilyen nagy szaika- dék támad, amely örökre elválasztja attól a falutól, meg attól a hatökrös gazdától, aki az apja. Dobolni kezdett az aranyszegélyes karton- lappal a.z asztalon. Igen. ez volt az a homályos felület közöttük. Ettől félt az államtitkár leá­nya és ettől az orvos. Hiába pénz, hírnév, jólmenő orvosi rendelő. A fatornyos falu visszakisérti a. múltat, ami oly szép és kedves az egyetemi' tanársegédnek és oly irtózatosan kellemetlen az államtitkár leá­nyának. Hát most nem megy el erre az estélyre. Lesz- nek ott, százan. Föl sem tűnik, lia 0 elmarad. Csak egynek, fog fájni. Keserűen kacagott föl. Merész ötlet. Elküldi ezt a lecsúszott embert. Ezt a csavargót, Ezt az elkallódott embert. Van oka és van módja. rá. Tálán sohase lenne többé... Nem törődött az esetleges következményekkel. Kiütközött belő­le a falusi virtus. Arait a fatornyos falujából hozott, de amit a. civilizáció lesz didi tett benne. — Eh! Visszadobta a meghívót, és fölfigyelt. \ c-a vargó már előkerült a. fürdőszobából. Már a hálóban öltözködött. Tüneményes gyorsan led* az idő. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom