Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)
1932-04-03 / 77. (2890.) szám
W^-MaG$^-HTKIí3P 9 Egy falai száraz kenyérért egy elhalt tanító irataival szélhámoskodoti Fráter István állástalan segédjegyző Izgalmas vizsgálat és drámai vallatás után hámozták ki az igazságot — Minden kvalifikáció nélkül fél éven át tanította az áUNagy Béla a bessenyei iskolás gyermekeket Leleplezték, letartóztatták és a nyitrai törvényszék fogházába szállították Érsekújvár, április 2. (Saját tudÓ$itónktól-) Neon mipd^napi bűnügy foglalltoriatia a dél- szlavepszkói nyomozó hatóságokat s eridősze- itat már a nyitnád államügy«z»6get, amelynek fogházába tegnap kisérték be Fráter István 31 éves vök segédjegyzőt, aki a múlt év szeptembere óta az Érsekújvárral szomszédos Bes- senyó község magyar .tannyelvű iskoláján bán működött mint segédtanító Nagy Béla név alatt, a nemrég elhalt Nagy Béla tanítói oklevelének s egyéb iratainak felhasz- náJásévaJf. A? ügy különösségét s szamom korszerűségét csak fokozza, hogy Fráter Istvánnak a hamis név használatával semmi más célja nem volt, minthogy — miután mint segéd jegyző elhelyezkedni képtelen volt — az idegen tanítói oklevél felhasználásával álláshoz jusson. Tragikomikusán jellemző ennek a szereu- csétlensorsu szélhámosnak a kispolgári szerénységére, hogy a becsületét és szabadságit hét hónapon keresztül egy olyan állásért kockáztatta, ami neki eddig mindössze havi 100 koronát és szabad lakájt jövedelmezett, mivel az állatná fizetoskiegészitést a botrány ki töréséig netn folyósították. Árnyoldala az afférnak, hogy Fráter István alias Nagy Béla minthogy fizetés nélkül is kénytelen volt élni, 7 hónapén keresztül nyilván abban a reményiben vett kosztét hitelbe, hogy az állami fizetéskiegészifés egyszer mégis csak megérkezik. Nem hiányzik a különös skandalumból a romantika sem. A jómódom fiatalember hamarosan megszerettette maigát a bessenyői intelligenciával, annak a középpontjába került s rövidesen eljegyezte egyik kolléganőjét, egy ottani fiatal tanítónőt, aki természetesen nem sejthette, hogy a boldog mátka Ságot keserves kiábrándulás fogja követni. Az első kételyek A botrányt fatális véletlen pattantotta ki. Talán soha nem jöhettek volna rá, hogy Nagy Béla bessenyei segédtanító tulajdonképpen nem is Nagy Béla, ha a tanítónak egyik bessenyei ismerőse nem találkozik össze egy csellói lakossal. Beszélgetésük során szóbakerült Nagy Béla is, akiről ismeretes volt, hogy azelőtt Csoltón tanitóskodott. A csoltói ember nagyot nézett, amikor Nagy Béláról hallott s kijelentette, hogy különös tévedésről lehet szó, mert Nagy Béla tanító súlyos betegségeken ment keresztül, éveken át teljesen munkaképtelen volt s a közelmúltban meg is halt. Bessenyőn egy-két ember tudomást szerzett a különös dologról s megindult a kiváncsiak nyomozása. Egyre több gyanús momentum került elő, valaki a csendőrséget is beavatta,, az is puhatolózott s végül az elmúlt vasárnap hivatalos autó állott meg Nagy Béla bessenyei tanító lakásán s abból focsik Károly érsejmjrári tanfelügyelő lépett ki, három csendőr kíséreté ben, hogy a különös ügyben lefolytassák a nyomozást Az izgalmas kihallgatás „Nagy Béla" alig leplezhető megdöbbenéssel fogadta a hivatalos kiküldötteket. Felismerte a tanfelügyelőt s legyűrve nagy benső izgalmát, felettese elé lépett s udvariasan köszöntötte. — Kihez van szerencsém? — kérdezte a tanifelügyelő. — Nagy Béla helybeli tanító vagyok— Szóval ön az! Legyen olyan szíves, vezessen a lakására s mutassa meg okmányait A kié tanítói szobában foly le a drámaian izgalmas lefolyású kihallgatás. Nagy Béla elővette iratkazettáját, izgatottan, kapkodva keresni kezdte a hozzávaló kulcsot, össze-vissza kutatott a szobában, a fiókokban, a szekrényekben, végre megtalálta -r- a zsebében. — Kinek az oklevele ez kolléga ur? — kérdezte a tanfelügyelő, kezébe véve a Nagy Béla névre, a losonci tanítóképzőben kiállított oklevelet. A hangja barátságos volt s úgy nézett az izgalomtól feldúlt fiatalemberre, mintha azt mondaná kár a kertelésért. Nagy Béla azonban mosolyt erőltetett ajkaira: — Kié volna tanfelügyelő ur kérem, az enyém. Hiszen tetszik látni, Nagy Béláé... — Ügy, szóval az öné. És mondja kérem, hol végezte a tanítóképzőt? — Losoncon. — És ki volt az igazgatója? A fiatalember kicsit gondolkozott: — Bruimovszky. — S a keresztneve? — Erre nem emlékszem. — Négy évig járt oda s a nevét sem tudja az igazgatójának! Furcsa. És ki volt az osztályfőnöke? A vádlott idegesen terelgette verejtékez homlokát. Törte a fejét: — Nem emlékszem már a nevére, tanfelügyelő ur. — És miről tanultak a tanítóképzőben, mondjuk az első évfolyamban? — adta fel a keresztkérdéseket a tanfelügyelő. A válási olyan tájékozatlan volt, hogy a tanfelügyelő fejét csóválva mondotta, hogy kedves barátom, én azt hiszem, maga nem igen járt még tanító képzőbe... — Ó, tanfelügyelő ur, hogyan tetszik ezt gondolni. Csak súlyos beteg voltaim, az emlékező tehetségem egészen leromlott... A tegkényelmetlenebb kérdés — Hát nős-e ön? — szakította félbe a tan- felügyelő az iratokat vizsgálva. — Nem vágyók nős. Vőlegénye ■vagyok egy helybeli tanítónőnek. — Éjbye, hiszen itt van a kezemben a házassági levele, legalábbis a Nagy BéŰa házassági levele. Ida nézzen! Zavart, feszengés: — Nős vagyok, valóban, de már 1927 óta neim élek együtt a feleségemmel, válófélben vagyunk. •— Miért válnak? — Ezt, kérem, nem mondhatom meg— Ez nem is fontos, végeredményben nem is ezért jöttem, de ha semmi sem bizonyor sodik be magáról mindabból, amit feltételezünk, már ez is jellemtelen dolog, hogy egy úri lány előtt nőtlennek mondja magát s visz- ezaél a hiszékenységével... Kikérdezték a Nagy Béla összes életadataira vonatkozólag. Pontosan válaszolt. Pontosan ismerte az anya, a keresztszülők neveit, a házasságkötés tanúit, papját, a nosztriiikáeiós vizsga időpontját, a vizsgáztatók neveit. Teljesen felkészült a kihallgatásra. Még a katonákén yv adatait is kívülről tudta. Ki az a Fráter István Egyszerre egy szótár kerül a tanfelügyelő kezebe. Benne a név: Fráter István. — Ki ez a Fráter István? — Nem tudom— Hogyan kerül ide ez a név? — Fogalmam sincs. Talán a feleségem kis- öccse irta. A kutatás közben aztán a csendőrök egy papírlapot is találnak, amelyre nyilvánvalóan az ő Írásával számtalanszor egymás mellé van írva Fráter István, Nagy Béla, Fráter István, Nagy Béla... — Ki irta ezt? Hosszasam, habozva nejte az írást: — Eri, úgy látszik, én irta#— Hiszen előbb azt mondotta, hogy soha nem hallotta a Fráter István nevet. — Talán már hallottam ezt a nevet, de magám sem tudom, miért firkáltam... Nehéz kérdéseket tett fel a tanifelügyelő a szerencsétlen fiatalembernek akkor is, amikor Nagypak személyi adatai alatt egy aláírást talált, ami erősen elütött „Nagy" mostani aláírásától. Azzal indokolta, hogy a betegsége alatt nagyon megváltozott az Írása. — Maga volt a kassai kórházban augusztusban? — kérdezte hirtelen a tanfelügyelő. — Igen kérem, de hat hét után gyógyultan elbocsátottak. — Ugyan kérem, — legyintett a tanfelügyelő — az a Nagy szegény, aki a kórháziban volt, régen halott. Ijedi, torz mosollyal válaszolja: — Dehogy kérem, hiszen itt vagyok... — Mondja kérem — fordult újra hozzá a. tanfelügyelő — amikor maga a Csap melletti Bielből beadta a pályázatát, miért, kérte azt, hogy az eredményről Bérezi Istvánt értesítsék N. B. név alatt, miért nem merte kiírni a teljes nevét? — Nem akartam, hogy tudják a faluban, hogy én pályáztam. Rendkívül ügyesen védekezett e csaknem minden nehéz kérdésre képes volt többé-kevésbé plauzibilis választ adni. Nem is tekintették bizonyítottnak a dolgot, nem is tettek neki semmit. A döntő bizonyíték Amikor azonban tegnap Csőkéről megérkezett az igazi Nagy Béla és az igazi Fráter István fényképe s ezt neki bemutatták, többé nem tagadhatta, hagy ö a Fráter István. Azonnal beszállították Nyitrára s most az ottani ügyészség foglya. Beismerő vallomást tett. Az érdekes ügy hihetetlen feltűnést keltett a délszlovenszkói tani tókörökben, ahol már jól ismerték az ál-Nagy Bélát s annál érthetetlenebbnek tartják céltalan kisiklását. Sokhónapos huzavona után végre hivatalos vizsgálat tárgyává tették a munkácsi csatornaépités kommunista botrányát Munkács, április 2. (Saját tudósítónktól.) Hónapokkal ezelőtt került a nyilvánosság tudomására „Ajz őslakó" hasábjairól az a körülmény, hogy a sokmilliós költségvetésű, a város egésze s elsősorban a város polgárai által fizetendő munkácsi csatornázási munkálatoknál csak kommunista párti, illetve csak a kommunista szakszervezetbe beiratkozott, a kommunista szakservezct által igazolt munká sok és napszámosok dolgozhatnak! Ez a. tény azt jelentette, hogy a kommunista / J H I I |f A í-7 jMi L r J I V í 1 V I jk HB tu» j| (L fl . J k. j m m ■ á ® T nf TÜNDÉRUJJAK MAGYAR KÉZIMUNKA ÚJSÁG ^ MINDENKINEK AKI kc108 al aiI932-ik ÉPRE ELŐFIZET. CSEHSZLOVÁKIAI KIADÓHIVATAL ■ LIPA LAPVÁLLALAT BRATISIAYA.HOSSZÚ 1X13. & BMgkesdett éc kontemott Sfudán-ufayeg alapmtafet 70X100 au Ai sJtadákflMÍifotilwte-TÓdJ, 8—dái (pfijunl o teljas minta klhuaaj|gff párt és propaganda a csatornázási munkálatokat, az abban való dolgozhatást kisajátította a maga részére s eredményesen élhetett azal a jelszóval, hogy: „Munkát és kenyeret csak a kommunista párt, illetve szak- szervezet ad, munkát s kenyeret csak az kaphat, aki kommunista, illetve aki kommunista, szakszervezeti tag, vagy azzá lesz!" A város közönsége méltó felháborodással értesült erről a visszaélésről s ennek adott nyomatékosan kifejezést annakidején R. Vo- záry Aladár városi tanácstag, amlk-or a polgármesteri hivatalban és a tanács előtt ez ellen tiltakozott. A fölháboritó eset végre most már a hivatalos köröket is foglalkoztatja. Ez a helyzet ugyanis a legutóbbi hónapok eseményei folytán kezdett a kormányzat s a hivatalos körök részére kellemetlenné válni, annál is inkább, mert államilag szubvencionált, állaimí felügyelet alatt végzett munkálatokról van szó. A nagynehezen és nagysokára megindult hivatalos vizsgálat megállapította, hogy a ruszinszkói állami iparfelügyeleti és munkaügyi hivatal felügyelője, igenis aláirt és láttamozott egy szerződést, melyet Hronicik cseh csatornázási fővállalkozó és a kommunista szervezet kötött. Ez a szerződés kimondja, hogy a csatornázási munkálatokban akár mint szakmunkás, akár mint napszámos csiak olyan alkalmazható, aki a kommunista, szakszervezet tagja. Ennek a szerződésnek következményei számtalan kirívó esetben mutatkoztak meg. így ha nem kommunista párti, illetve a kommunista szakszervezetbe be nem iratkozott munkások, napiszámosok felvételüket kérték a csatornázási munkálatokhoz, vagy rögtön elutasították kérelmüket, vagy felvették ugyan őket, azonban már másnap kiterrorizálták valamién nyiii- ket a munkából. Miután munkára s kenyérre feltétlenül szükségük volt, legtöbben beléptek a kommunista szakszervezetbe s az erről kapott írás felmutatása mellett a következő nap mar zavarfa- lamul munkába állhatták. Ki/vtlmcrian várja a közvélemény, hogy a hatóságok hogyan fogják likvidálni ezt a tarthatatlan helyzetet. Szabadlábra helyezték Gajdéi Gajda Tolt. tábornokot, aki kéthónapi fogházbüntetését letöltötte, tegnap reggel félnyolc órakor 'szabadlábra helyezték- Azonban több rend- iteáctföfi ügyben még eljárás folyik ellene,
