Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)
1932-04-17 / 89. (2902.) szám
2 1938 ipjőBg 17, vasárnap. szintézisével mit tudna elérni, azt. még nem próbálta ki, airina n«eim tett még koirnoly kísérletet. A szilovensizlkói kulimra sajátos értékét és vonzóerejét éppen a csodálatos harmóniával összetevődő külön nemzeti értékeik egybeszö védése adta meg a miaga egyedülálló szinskálájával. Ki tudja, hogy egy nagy politikai össiaeíogáslban a külön-külön értékes, de egyedül .megfelelő hatásfóikra nem tálalható népi eirötk ötvözete nem adP. Ru&ra vonatkozólag mindenkor íeinifo- rog ok arra, hogy az itten gyakorolt törvényellenesség, sőt alkotmánytörvényett enesség miatt panasz emeltessék. De az „autonóm11 p- rusi közigazgatás körébein űzött alkotmányjogi visszaélések immár olyan mérveket öltenek, hogy az már tarthatatlan és tűrhetetlen és emiatt kénytelen vagyok a t. belügyminiszter úrhoz az alábbi inerpellációt intézni és ana sürgős válaszát kérni: A kormány még 1923. évben 171. sz. rendeletével megkísérelte a Szlovenszkói köz- igazgatási rendjére alkotott 243—1922* sz. törvényt átültetni P. Rusra. Ezen törvénytelen rendelet ellen pártunk körzetének az ügyvezetője, R. Vozáry Aladár u*r panasszal élt és a legfelső közigazgatási biróság ennek helyt adva 10956—1924. sz- döntésével a rendeletét törvénytelennek mondotta ki. A kormány ezen nem okult, hanem ezután még nagyobb törvénysértésre vetemedett. Ahelyett, hogy ráeszmélt volna arra, hogy P. Rus — a saint-germain-en-layei szerződés •szerint — azért „csatlakozott" a Csehszlovák köztársasághoz, mert az őt nyelvi, oktatási, Tragédia a szállóban Orta: öziinyai Zoltán Amikor a portás benyitott a szobájába, már halott volt. Éjjel a szokottnál későbben érkezett haza. Már ez is feltűnt a portásnak. Két hónapja lakott a szállodában, de még alig hallották a hangját. Soha semmit se kért és soha semmit se kifogásolt. A harmadik emeleten lakott, kis udvari szobában, s olyan nesztelenül jött és ment, hogy rendszerint észre se vették, hogy mikor jön és mikor távozik. A por kisasztal márványlapjára szó nélkül lelte le a kulcsot és ugyanilyen hangtalanul vette át, amikor hazatért. Pontosan fizetett, mindig a hét utolsó napján, soha nem maradt adós, se a bérrel, se a személyzetnek járó borravalóval. Látogatói nem érkeztek, se hölgy7, se férfi és levele is nagyon ritkán. Olyan ember volt, aki hamarosan szemet szúr egy szálloda zsongó kaptárában, épp azért, mert nagyon magányos, csendes, mint az árnyék és nem zavar semmi vizet maga körül. Rendszerint az ilyenekről derül ki a végén valami kínos botrány, nagyszabású szélhámosság, gyilkosság, vagy öngyilkosság, ami minden esetben igen kellemetlen a szállodának. Régen figyelték. Ezen az éjszakán azonban derülten érkezett haza. Amikor a portás ajtót nyitott, közlékenyen mondia: — Magát se fogom már zavarni. — Csak nem akar a nagyságos ur eltávozni fölünk? — csodálkozott a portás, mert mégis sajnálta volna, ha elköltözik onnét. Erre már nem adott választ, csak titokzatosan mosolygott. Aztán a liftboj, aki fölvitte a harmadik emeletre, jelentette a portásnak, hogy a 17-es lakó beszélgetett vele. Amióta föl-lé viszi, ez most történt meg először. Azt kérdezte, hogy volt-e már szerelmes? Még nem, nagyságos ur, felelte ő. Már pedig csak a szerelemnek van értelme az életiben, mondta akkor a lakó. És hogy másként az élet nagyon együgyű. nehéz. Az ember egyszer csak azt veszi észre, hogy vége van. Aztán cigarettával kínálta, ő kivett egyet a tárcából, mire azt mondta, hogy a. többit is ésj markiba szórta az egészet, i ná-e meg azt a vértezetet, amelyben Szlo- venstzkó jobb jövőjéért a teljes siker remiéi nyévél lehetne megküzdeni ? A Náinodnie Noviny egy modern Egán Ede után sóivárog. Egán Ede nagy ember voilit a maga korában, azonban minden kornak megva n a maga sajátos vezér-igénylése. De a szlovák botrazoimtion még mindig nem bufkikiainit fel ez az uj vezér- Pedig — lelkünkre — őt várja Szloveanszkó. vallási és közigazgatási gyeiben a legmesz- Szebbmenő autonómiával kötelezte magát felruházni Így nem áll jogában ez ügyekben az autonómiát még ideiglenesen sem elgáncsolni, mert különben szerződésszegést követ el és a saját 121—1920- sz. alkotmánytörvényé* sérti meg, amelyben P. Rus a legmesszebbmenő autonómikus jogait a szerződésből átvette és amelynek I. cikkében kimondotta hogy: „Oly törvények, melyek az alkotmányod, irattól, armak alkatrészeivel és az őzt megváltoztató és kiegészítő törvényekkel élénké znek, érvénytelenek". Továbbá, hogy: „Az alkotmányokirat és annak részei csak oly törvények által változtathatók meg, vagy egészíthetők, ki, melyek alkotmánytörvényekként jelöltetnek meg." Fs végre 11 cikkében kimondja, hogy: „Az alkotmánybíróság dönt afölött, vájjon a cseszlovák köztársaság törvényei és P- Rus tartományi törvényei az l. fejezet alapelveinek megfelelnek-e Ehelyett törvénnyel akarta hatályon kívül helyezni a saint-germaini szerződés és az alkotmánytörvény P. Rusra vonatkozó részeit. Kötelességében állott volna a kormánynak, hogy P. Rusban vagy hagyja meg az eddig az 1886:XXI. XXII., XXIII- t.-cikkek és az 1901 :XX. t.-cikkek alapján gyakorol köz- igazgatást, melyet az itteni nép jói! ismert, jónak, demokratikusnak és igazán autonó* mikusuak tartott, vagy ha mindenáron szerződési és alkotmányokirati kötelezettségét már ab ovo becsületesen demonstrálni akarta volna: akkor csak olyan intézkedést létesíthetett volna itt, mely e terület autonóm jogait még az itt érvényben volt, megszokott és valóban autonómikus törvényeknél is messzebbmenően igyekszik megvalósítani addig is ideiglenesen, míg azokat a szojm a legmesszebbmenően meg nem állapítjaIdeiglenes papircim alatt azonban olyan véglegesnek szánt — 12 évi húzás már csak nem minősíthető ideiglenesnek — 'béklyót rakni a szerződéail'eg és alkotmány okiratilag kötelezett jogokra, amit a szlovenszkói közigazgatásba beültetett állami tisztviselőkkel oda — autonómikus biztosítás hiányában — plántált, ide nem volt joga átplántálni és mert ezt tette, szerződésszegést és a'lkot- mánytörvényellenessóget követett ed. Uganis a 171—1923. sz. törvénytelen rendelet legfelső közigazgatási bírósági megsemmisítése után fogta magát a kormány és az e rendeletben foglaltakat a 62—1925- sz. törvénybe préselte be és e törvénnyel gondolta véglegesen elgáncsolni P. Rusnak biztositott legmesszebbmenő autonómikus közigazgatását. , Miután a 62—1925. sz- törvény és ezzel P. Rusban átültetett Szlovensíkóra vonatkozó 243—1922. sz. törvény a 121—1920. sz- alkot- mányokiratban P. Rus részére kötelezett legmesszebbmenő közigazgatási autonómiával merőben ellenkeznek, e törvények P- Rusra nem vonatkoztathatók és az alkotmánytörvény I. cikke alapján érvénytelenek. Ennek megállapítása az alkotmánybíróság feladata, amely a 162—1920. sz. törvény 9- §-a alapján csak 1. a legfelső biróságnak, 2. a legfelső közigazgatási biróságnak. 3- a választási bíróságnak, 4. a képviselőháznak, 5. a szenátusnak és 6. P. Rus tartomány gyűlésének az előterjesztésére dönt valamely törvény alkotmányellenessége felettMiután e törvény hozatalakor, sót még 1925-ben a 62. sz. törvény hozatalakor sem volt és még ma sincs meg P. Rusban a panaszemelésre jogosult szojm, azért az alkotmánytörvény 115. §-ában foglalt kérvényezési jognál fogva R- Vozáry Aladár még 1925 augusztus 29-én ajánlottan postára adott körülményesen indokom kérvénnyel fordult a legfelső közigazgatási bírósághoz, mely az ő panaszára a 171—1923. sz, rendeletet törvénytelennek mondotta ki és kérte, hogy az e törvénytelen rendelet helyett hozott alkotmányellenes 62—1925. sz. törvényinek ilyenként való megállapítása és érvénytelennek kimondása iránt az alkotmánybíróság előterjesztés* tenni és ehhez kérvényét ou« áttérni szíveskedjékEzen alkotmány-törvényi!eg biztosított kér- vényeztétei *jog nemcsak a kér vénye zés lehetőségét nyújtja, hanem a kérelem elintézésének a kötelezettségét is magában foglalja a megkérvényezett hatóság részérőlMiután pedig mindmáig sem a legfelső közigazgatási bíróságtól, sem az alkotmánybíróságtól R- Vozáry Aladár kérvényére választ, elintézést nem kapott; azzal a kérdéssel és kéréssel fordulók a t. belügyminiszter úrhoz: Van-e tudomása az alkotmánytörvényben biztosított kérvényezési jognak a hatóság részéről gyakorlatba vett hallgatással való semmibe vevéséről? Kérem ennélfogva ennek tudomásul •vételét és ennek folytán száve» intézkedését aziránt, hogy a legfelsőbb közigazgatási biróság a hozzá N. Vozáry Aladár által 1925. augusztus 29.-én ajánlott postai küldeményben felterjesztett kérvény alapján — ha eddig nem tette meg — az alkotmánybírósághoz tegye meg az előterjesztést a 62—1925- sz. törvény alkotmányellenességének megállapítása és érvénytelennek kimondása iránt, ha pedig az előterjesztést már megtette a t. legfelsőbb közigazgatási bíróság, akkor intézkedést kérek arra, hogy az alkotmánybíróság a döntést mielőbb meghozza- U ngvár-Uíhorod, 1962. március 30. Aláírások. wmmmmmsaammmmmBamBiaBUBmmmammmmamBmm A portás mindezt gyanúsnak találta. Telefonon felszólt a harmadik emeletre a szobaasszonynak, hogy mi van a 17-es lakóval? Semmi sincsen, jelentette a szobaasszony, még mindig ég a lámpa a szobájában. Még mindig? Hiszen máskor gyorsan lefeküdt és .pár perc múlva el is sötétedtek az ablakai. Kiadta az utasítást, hogy a 17-est figyelni kell. Bármi gyanúsat vennének észre, azonnal jelentse neki. A szobaasszony bosszús volt és álmos. Időnként végigsétált a hosszú, görbe folyosón, megállt a 17-es ajtó előtt és belesett a kulcslyukon. Látta, hogy a lakó az asztalnál ül és ir valamit. Nem soká Írhatott, mert néhány perc múlva valami iratokat rendezgetett az asztalon. Aztán még egyszer megnézte a biztonság kedvéért, de akkor még mindig rendezgetett. És halkan dúdolt valamit magáiban. Bejelentette a portásnak, hogy semmi gyanús nincsen. Aztán visszafeküdt az ágyba és nyomban elnyomta a mély álom. A lakónak minderről sejtelme se volt. őt olyan jó, meleg és testetlen érzés töltötte el, mintha nem is a földön volna. Először az asztalhoz ült és levelet kezdett Írni a szüleinek. Azzal kezdte, hogy bocsássanak meg neki, de nem tehetett másként. Tudja, hogy ezzel a cselekedetével nagy fájdalmat okoz nekik. Talán egyszer behegednek a sebek és még ők is belátják, hogy igy kellett tennie. Maga is sokat tópelődött, hónapok óta, miig végre elszánta magát. Nehéz volt döntenie, egyedül a szülőire való tekintettel, de az élete végül mégis az övé, nem akar boldogtalanul élni... Nem folytatta tovább, mert hirtelen eszébe jutottak családi fényképek, amiket magával akar vinni. Felállt, hogy rögtön kikeresse azokat, mielőtt elfelejtené. Aztán meg az útlevelek jutottak az eszébe. Kivette az asztalfiókból mind a kettőt és télikabátjának belső zsebébe tette. Nehogy úgy járjon, mint néhány év előtt, amikor a határnál vette észre, hogy nincs nála az útlevele. Közben nézegette az egyik útlevelet, amelyen *egy fiatal lány fényképe állott. Mosolygott és a tekintetével simogatta a képét. Holnap már Berlinben lesznek. Holnapután a lapok is Írni fognak szökésükről. Addigra a szülei már elolvasták az ő levelét. Szegény aipa ki fogja jelenteni, hogy neki mától kezdve nincs fia. Mama meg vigasztalni fogja, hogy ha már megtörtént, legokosabb, ha ők is megnyugszanak a dologban, ő meg minden hétien leiedet fog írni haza, hogy milyen boldog, csak most tudja, mi a boldogság, s ha nem vehette volna feleségül Erzsikét, csak a halált választhatta volna helyette. Pedig élni szép, élni olyan jó! És minden levelével fényképet küld Erzsikéről, hogy szeressék meg ők is, meg kettőjükről együtt, rengeteg fényképet és rengeteg levelet a boldogságról, mig végre apa is megszánja őket és levelet küld, hogy nem bánom, jöjjetek haza, mindent megbocsátottam. Ezt mind végiggondolta és örömében elkezdett dúdolni. Aztán visszaült az asztalihoz, hogy folytassa a levelet. De megint felállt és a mosdóhoz lépett, mert a keze tele lett porral, mig előkereste a családi fényképeket, írások és fényképek közül, a fiók mélyéből. A mosdó fölött váza állott hervadó virágokkal. S amint felnyúlt a szappanért, meglökte a vázát, az billent egyet és kettéváltam lebukott az üvegpolcról. No nem baj — gondolta magában — régi váza volt, nem kár érte. De ahogy újból a szappan után nyúlt és a kezére néz, azt látja, hogy a csuklójából bő sugárban ömlik a vér. Friss, piros vér llövel magasra, mint valami szökőkút. Ijedten kapott oda és nem értette, hogy mi történt, alighanem a törött váza ért a kezéhez, amikor leesett, milyen különös, nem is érzett semmit... Föléje szorította a másik tenyerét, de a vér az ujjak között lóvéit föl már, akármilyen erősen szárította. Aztán törülközőt csavart a kezére, de a vér azon is keresztülszökött piros szivárgással s pillanatok alatt megtelt meleg, sötétvörös nedvességgel. Megijedt. Egy másik törülközőt, csavart a kezére s amint előrángatta a fehérnemű- szekrényből, ott is széthintette vérének nyomait. Mindenütt, amihez ért, padlón, szőnyegen, bútorokon. S akármit tett, a vér egyre szőkéit, rengeteg vér, a lába körül egész tócsa keletkezett a vérből 6 már úgy érezte, hogy gyöngül, szédülni kezd... Vad rémület töltötte el, hiszen ő rögtön el fog vérzeni! Micsoda őrülete a vak sorsnak, hogy épp most, amikor még sohase volt boldogabb — és Erzsiké — Erzsiké! — Hosz- iszam megnyomta a villanygombot és kiáltozni kezdett: — Segítség! Segítség! És egyre nyomta a villanygombot, meg kiáltozott, hogy segítség, segítség, hallotta, hogy odakűnt harsog a csengő és mégsem jön senki, senki, ő meg elvérzik itten... Ur Isten, hiszen elvérzik mindjárt. Az ajtóhoz akart futni, pár lépést, tett, de nem vitte tovább a lába, remegni kezdett, a teste és ösz- szeomlott az ajtó előtt. Még úgy tetszett neki, hogy futó léptek közelednek dobogva, a szobája felé. Aztán nem hallotta azt se. A szeme lecsukódott. Mire a portás meg a szobaasszony berohantak a szobába, már halott volt. Ott hevert kevéssel az ajtó előtt, az arca márványfehér volt és a kezéből már alig szivárgott a vér. Az asztalon megtalálták a megkezdett levelet. Félóra múlva a rendőri bizottság is megállapította, hogy kétségtelenül öngyilkosságot követett el. Előzőleg összezúzott egy vázáit és az üvegszilánkokkal felvágta az ereit a csuklóján. 1 . A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoegő Napfény Fürdő Diéta Igmándi keserüvli. Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletben. Interpelláció a miniszterelnök és belügyminiszter úrhoz a ruszinszkői közigazgatásban gyakorolt törvényellenes eljárás miatt leadják Korlátii Endre dr. és társai
