Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)

1932-04-08 / 81. (2894.) szám

<KW<M*MAfi£Aft-HnaiaÓ 1932 ápffUi® 8, pontok. A ruszinszkói helyzet Irta: R. VOZARY ALKDAR MmikácS, április 7- A P. M. H. keddi száma részletes beszámolót adott a Ruszinszkói Magyar őslakó Pártok Szövetsége elnöki ta­nácsának munkácsi üléséről s annak határo­zatairól, melyek főként a hallatlan ruszin- szik ói Ínség és nyomor elleni küzdelem vo­natkozásairól szólották. Az elnöki tanács föl­hívta és utasította a ruszinszkói magyar párt- szövetség szenátorát és képviselőjét arra, hogy a ruszinszkői Ínség és nyomor elleni akciójukat tovább folytassák és tegyenek meg mindent, ami megtehető. A pártszövetség elnöki tanácsának határo­zatai mind a mostani téli helyzetből eredőiek s arra vonatkozóak voltak. Azóta újabb napok teltek el. Igaz, hogy csak napok, de ezek a rövid időközök mégis olyan jelenségeket és tényeket produkálnak, melyek azt parancsol­ják, hogy az Ínség és nyomor ellen, a men­tés érdekében való akciót mégimkább fokoz­ni keli. Mert a tavasz nem fogja magával hoz­ni a természetesnek várt enyhülést, hanem legfeljebb csak arra ad lehetőséget, hogy a fcáf zordonságának múltával hetekre, egy pár hónapra átéihetővé tegye az ínséget- Ruszinsakóba is megérkezett a tavasz. Csak a természetben, illetve annak külsőségeiben. A magyarok-lakta területeken felbontották a krumpllvermeket. A vetésre szánt benne volt krumpli igen nagy részben elfagyott. A gazda körülnéz kamrájában, zab, árpa, tengeti, ami a tavaszi vetésre kellene, nem igen van ben­ne. Amije a múlt évben termett, eladta, fel­élte- Ekét vonó, boronát huzó jószága nincs, eladta ősszel potom áron, hogy adót, bankot tartozást fizethessen, valamit vásárolhasson a télre. Újat venni sem terményt, vetőmagot, sem állatot nem tud — pénze nincs, hitele nincs, a bankettől nem vehet újabb kölcsönt, mert nem adnak. így indult neki a tavasznak, a tavaszi mun­kálatoknak a ruszinszkői parasztság. Vetni nem fog, tehát aratása sem lesz, de az ősz és tél jönni fog majd megint 1932-ben is. És ilyen a helyzet minden vonatkozásban, végig egész Ruszinszkó területén. A parasztság legnagyobb része — -ruszin és magyar egyaránt — napszámos, feles-harma­dos munkából él. Napszám, feles-harmados kereset nem lesz a mostani mezőgazdasági évad alatt. A felosztott nagybirtokok kolo- nistáiínak nincs szükségük napszámosra. A maradékbirtokos állami szubvencióval szer­zett traktorral szánt, kaszáló géppel kaszál, aratógóppel arat. A napszámos paraszt mun­kát s keresetet nem fog találni. A szőlőbirto­kos kiadásait és a szőUőmunikáltatásl a mini­mumra fogja redukálni, -mert nincs miből dolgoztatnia 6 fizetnie és mert a szociális biztositóilletékeket sem bírja fedezni a szol­id és bortermés jövedelméből. Az erdőkben fafuvar, csúsztatás, szállítás, rakásmunka, kereset nem lesz e nyáron, mert az erdőkitermelés teljesen megállt, a sok százezer holdas ruszinszkói erdőkben nem döntöttek a télen talán egy pár száz fát sem ki, mert nem érdemes, mert nincs hol s kinek eladni az ézer-tizezer vagonszámra álló már kitermelt tűzifát sem. És nem valószínű az sem, hogy a nyáron mehetnének az Alföldre munkát, keresetet, élelmiszert szerezni s kapni az arra rászoru­ló ruszin tízezrek­Íme, ez a ruszinszkői helyzet! Ez nem a múlt bűne, hanem a jelen mostobasága. Ez nem világgazdasági válság, hanem attól füg­getlen állandó ruszinszkői válság a mai adottságokban. Ruszinszkóhan e tavaszon, e nyáron csak annak lesz keresete, jövedelme, aki az állam­ból, az államtól el. Ilyen pedig nemigen van a ruszinszkói őslakók között. Legfeljebb szá­zak azok, kik ilyen kiválasztottak, szerencsé­sek. A ruszinszkói magyar törvényhozók Ruszin­szkó megsegítését a kormányzattól kérték- A miniszterelnökség és a földmivelésügyi mi­nisztérium illetékes tényezői e kérelemre azt a választ adták, hogy csak a rendes, -leredu­kált költségvetés keretében juttathatnának valamit Ruszinszkónak, egyébként pedig va­lami nagyobb tavaszi támogatásra nincs lehe­tőség és különben ié Ruszinszkó feladata az, hogy segítsen magán. Ruszinszkó (többségben co li kormánypárti) tartománygyíilése ez­zel szemben március 29-i ülésén egyhangú ha­tározattal azt mondotta ki, hogy Ruszinszkó .ínségének enyhítése, Ruszinszkó megsegítés© áll a ml feladat, a kormány kötelessége. És megállapították azt is, hogy a leszállításra pa­rancsolt ruszinszkói költségvetés a legcseké­lyebb lehetőségét sem adja annak, hogy Ru­szinszkó maga tegyen valamit megsegítése érdekében! Egy rózsaszál szebben beszél... Egy rég elporladt kedves emlékét őrző arany rózsa regénye A londoni aranyláz egyik kis epizódja London, április eleje. Most malit el Kfcxnidyike napjai óta a legnagyobb arany-láz. — mondta az egyik angol lap miunikaitáí- eáimalk James Horris, a híres tom-dom J. J. Hanris és társa dtrágaikőkereskedő cég tulajdonosa, aki ebben az évben neon kevesebb, -mint 130 m-ifliMó pe-n-gíő értékű aranypénzt és egyéb aranytárgyat vásárolt és adott tovább. Az 1932-ibi angol arany- iláz a legsajáteágcsaibb és l-egeseevesze'titebb j-elten- e égőket vetet-te fel. Itt van például a herceg tör­ténete. aki ujságp&pirba csomagolt hercegi koronájával a hóna alatt, beállított egy bondstreeti ékszerész­hez és a koronát mint régi aranyat eladta. A legszebb történet azonban, amely méltó Marfűit, vagy Couts Mahler tollára, csak az aranyláz vége felé történt m-eg. Végtelenül megható történet, az utolsó seál virág az aranyláz sírján. A történet a mulit század hetvenes éveiben kez­dőd i-k. A fiatal, dialii-ás Paünick Coliljns egy vitor- lásh-a-jó kormányosa volt és éppen nagyobb ten­gerentúli útra készült. Az utolsó betek al-att, me­lyeket a fiatal Paírftík szülőfiaihijá'ban, Surreyben töltött; fülig szerelmes lett a szép szőke Mary Owen-be, Surray-grófság legszebb virágába. És mikor Patrtok megva-lliotta szereiméi, — Mairy szép régies Tudor házának a kertijében történt, — a leány egy rózsa bokorról 'leszakitott egy nyíló rázseseájlat és mii-közben átnyújtotta neki a virágot, megcsókolta a boldogságtól sugárzó fiatalembert. Azon nyomban eljegyezték magúikat és Mary meg­ígérte, hogy egész esztendeig, ha szükségéé, még tovább vár a kedvesére és Ilii marad hozzá.. A rózsa aranysárga ezánü volt és mindemiki örült, ha ránézett. Az a gondolat, hogy egy napon ellhervad, elviselhetetlen volt Pairick számára. Ezért elvitte a rózsát -barátjához!, a falusi ékszerészhez és meg­kérte, hogy készítse el aranyból az eleven rózsa pontos hasonmását. Ilyen módén aa aranymüvesmesterség valóságos remekműve készült el. Pátriák odaadta Manyinak az anonyiráasá-t. A 'leány vdsszmijándiékocata mt a vőlegényének. — A southamptoni kiSoötőben a két szerelmes elbúcsú­zott. Mary sóikéig ott állt a tengerparton ée köny­nyező szemmel nézett a kék messzeségbe el-tiinő vidorlásh-a-jó után ... Mary frzonibaai nem várt tizenkét hónapig szerel­mese visszatérésére. Időköziben másvalaki hódítot­ta meg a szivét A szeretemnek következményei mutait-ktozlialk. A holdoglal-au leány nem tu-d-ba el­viselni a szégyent és gyalázatot. Egy ködös novemberi éjszaka a southamptoni dokkról beleugrott a tengerbe. Col-iins kormányost a gyászhir valahol VeJpanaáso- ban érte utol. Még sok tengeri ut-at tett m-eg életé­ben, de végig nőtlen maradt. Múlt az idő és Col- lims kilencven éves aggastyán lett. Sokszor köszön­tőitek reá rossz idők. De a rózsa, az arany rózsa eUkiisérbe mindenüvé; eieanimi sem luditia rávenni, hogy ettől a legdrágább talizmánjától megváljon.... Pátriák Colins ötven hosszú magányos eszten­dőn dacolt a nyomorral és nélkülözéssel. De az 1931-es borzalmas év őt is lei-eritette. Collins ka­pitány ebben az évben minden vagyonát elvesz­tette. Hónapok óta tartozott a háabéróvel. Öt, a kilencven éves aggastyánt ki akarták tenni az uocára. Sokáig küzködött magával. De egy napon, a vénsiégtől és b-án-attól görnyedi, galambőtsz öreg -ember belépett J. J. Harris és társa ékszerüzletébe, reszkető kézzel letette az asztalra a gyönyörű aranyrózsát és mohón megragadta a néhány fehér iont bankjegyet, amelyet érte kapott, Mr. James Hantié -kezébe vette az aranyróasát, vizsgálódva nézte a finom aranyi-eveteket, megvetően mosolygott és a rózsát beleikbe a többi arany- és ezüsthoilmi közé: „Az olvasztókemencébe ezzel a vacakkal!“ — ■mondta és a következő vevőhöz fordult... Hogyan írtak riportot a francia forradalomról? Érdekes szemelvények a Vossiscke Zeitung másfélszáz év eíoMi párisi tudósításaiból Történelmid eeeorényefeet csak tőrtenelanii táv­latból srvabad nézni és lehet, megítélni. Ez a tör- ténejcui távlatiunk ma már bőven megvan, amfkor a tá-ennyol-cadik ezázadvég-i francia fonraideloonról beszélünk., amelyitek egyébként könyvtárszárobo menő külön irodalma van. De ennéd az irodalom­nál is érdekesebbek azok az apró híreik, amelye­ken a nemrégiben kétszáz esztendős jubileumát ült Voesíeche Zeitumg-na-k egykorú példány-számait levelezve aka-d m-eg az embe-r szeme. A német hírszolgálat e pionírjának a francia forradalmat közvetlen megelőző napokról 1789-ből való apró párisi tudósításaiból mutatunk be alább néhány jellemző szemelvényt. Ezek is bizonyítják, hogy -lehetetlenség a francia forradalom kezdő idejét — akárcsak más forradalomét — pontosan meghatá­rozni. Az örökség, melyet XVI. Lajos francia király 1774-ben átvett, már magában hordta a forrada­lom magvait. És valószínű, hogy nálánál nagyobb, céltudatosabb egyéniség sem tudta volna a szen­vedélyek erőszakos kitörését megakadályozni. Jó­formán az utolsó na,pókból való a Vossátscbe Zei­tungnak itt következő másfélszázévee néhány kire, amely a maga összefüggéstelennek látszó és primitív voltában is éreztetni tudja azt a hangu­latot, emély Franciaországon a forradalom kitöré­sét közvetlenül előzőén úrrá tett. 1789-ben tudva­lévőén nagy volt a nyomorúság és az ótelimisze-r- hiány Franciaországban. Ajz államipénzt-ár üresen állt és a visszahív ott Nedker pénzügyminiszter sem tudott cosdát művelni. Neokert tehát újból felmen­tették a pénaügyminiszte-rségbő1!. Ekkor írja a Vossiscbe Zeitung a-z alábbi drámai tudósítást: A KIRÁLY KATONAI FÉLNEK PARISBA BEVONULNI Páris, 1780. j-ulius 13. A népre a népszerű Ne-űke-r fölmemtióee igen nagy hatással volt. Az esti órákban tu-dta meg, am-iikor meg kellett volna kezdődni a sznntelőadá- aoknak. Ám a nép bezáratta az összes színházakat. Tunrinetől, akinek a Pa-lan'B Royalbam viaszbáb panoptikuma volt, kiclpe-lték az orleansi herceg és Neoker bábuit és végigcipelték az egész váro­son. A herceg bábuja előtt fehér és Neoker bábu­ja elótt fekete zászlót cipelitek. A királyi palota kertjében egy ranjongó beszédet mondott és egyik kezében pisztolyt, a másikben kardot szorongatva, megesküdött, hogy Rrogi-io tábornagyot meg fogja ölni. Ée megeskette a balílgatJóságot, hogy ebben neki segíteni fog. Miután igen nagy tömeg igye­kezett XV. Lajos terére (e Voseisabe Zeábuag rrLu,dewig‘<--et Ír) ősapátokat ée ágyúikat küldtek oda. A -tömeg meg akarta rohanná a fegyvere* erőt, elekor azonban Lambeei herceg egy lovas osz­taggal keresztülgázolt a tömegen óa a csapatok is ttlze-t adtak, de csak golyó nélküli lőttek Közben azonban néhány dragonyos és néhány huszár meg­sebesült és a tömeg egy lovat is zsákmányolt, ame­lyet azután nagy diadallal cipelt a királyi kertbe. Végül azonban a tömeg mégis csak megszaladt és csak egy résztvevő sérült meg. Miután ez az egy ember azt mondta, hogy Laimibesi herceg vágta őt meg a kardjával, m-egesküdtek, hogy megölik a herceget. A várost körülálló csapatok vonakodtak benyomulni a városba, ment attól féltek, hogy a nép az ablakokból fog rájuk lőni. Egész éjjel nagy zaijigós és lárma volt a városban. Az összes keres­kedéseket és kávéházafcat bezárták. Aki nem vesz részt a csoportosulásban, nem mer kimenni az uocára, ahol nem -látni mást, csak fölfegyverzett embereket. A nemzetőrség egyik tagját, aki a nép mellé ált, megölték. Tizenkét dragcnyo6 és hús,zár is életét vesztette az éjjel. Mindenfelé hallani, hogy a nép így kiáltoz: Fegyverrel Fegyverre! HOGYAN VETTÉK BE A BASTILLE-T Páris, 1789. julius 16. Kedden valamelyest nyugod-ta-bb volt a hangulat, úgy hogy a boltokat újból kinyitották. De délután két órakor újból óriási csoportosulás támadt. Egy meglehetős nagyszámú polgárőrcsapat a polgár mester felhívására a Baetillleba ment, hogy ott fegyvert ée lőszert kapjon. A Bastille kormányzó­ja, de Launay lovag valóban be ie engedte az épü­letbe a polgárőrséget, de amikor ez már benn volt, fölhuzatta mögöttük a függő hidat és bent az udvarban puskával és kartáccsal beléjük tüzeltek. Ez az eljárás a polgárságot végleg felháborította és nagyszámú nemzetőrség megtámadta a Bastille! Nem egészen két órán belüli nagy vérveeztéeeel ugyan, de elfoglalták ezt a régi erősséget. Betörték kapuit ée az őrsége letette a fegyvert. A Bastille kormányzóját, de La-unay urat és alkormányzóját, a Greve-plaora vitték (ahol a banditákat szokás kivégezni) és ott fejüket vették. Mindkét tejet azután lándzsára tűzték és u-gy hordozták meg a városban. §ok rokkant tüzért, — a Bastille lakóit, Ezt a két megnyilatkozást egybevetv-e, eb­ben a helyzetben, akkor, amikor a legkompe- tensebb (kormánytényezők a -ruszinszkói ma­gyar törvényhozóknak a segítésre vonatkozó­lag nemcsak -kitérő, hanem egyenesen . eluta­sító vóla-szt adtak; akkor, amikoT a tavasz és nyár Ruszinszkóbán nem biztat sok jóval — a körülmények túlhaladtak azon az álláspon­ton, hogy Ruszinszkó magyarságának őslakos­ságának felelős választottal fel begyék a kér­dést: Hajlandó-e s tud-e a kormányzat Ru- szinszkón segíteni?! Tovább kelti menni, többet kell tenni. Ennek ideje elérkezett. Az idő, a nyomor sürget! Ruszinszkó nem várhat! Ruszinszkó magyarságának és ölakosságának választot­tal, mandatárusai nem várhatják tétlenül a gazdasági helyzet végleges leromlását. Az éhező, a -nyomorgó ruszinszkó őslakosság ér­diekében cselekedni kell.!. * . , — agyonlőttek, kettőt közölök fölakasztottak. De ra ne-m volt elég. ügy látták, hogy a polgármester nem őszinte barátja a népnek, őt is a Greve-térre cipeltek, ahol le kellett térdelnie. Először 'bevertek a fejét, azután pedig m-evágták és ugyancsak lándzsára tűzve körülihord ózták a városban. Ekko­ra beköszöntött az éjszaka ée az ösezee házakat kivilágították és az egész nép készenlétben volt arra az eshetőségre, ha katonaság akarna a vá­róéba nyomultad. MARAT ÉS „ROBBERTS PIERRE" UR A Voesische Zeitung 1789. évi 125-ik ezámábam olvasható eleőizben Marat neve, majd egy félévvel utóbb Robeepie-nre-é. Érdekes, h-ogy a francia for­radalom későbbi nagyságának a nevét a német új­ság igy Írja: „Robberts Pierre." Páris, 1789. október 5. Egy hetilap szerkesztője, aki magát Maratnak, lapját pedig Népbará-t-nak nevezi, oly ezemteten volt, hogy azt. irta lapjában, hogy Necke-r az oka, amiért -niin-os élelmiszer, mert ő vásárolta össze a gabonát. A szerkesztő egyelőre intést kapott, de úgy hírlik, ho-gy letartóztatják. Páris, 1790. május 21. A nemzetgyűlésben egyebek között a köve-tltező kijelentés hangzott el: Ka 0 királynak megadjuk a jogot, hogy háborúról és békéről határozzon, az ugyanannyi, mintha az alkotmányt a lábai elé ten­nék és akárcsak Istenhez igy szólnánk hozzá: Legyen meg a Te akaratod. Bizonyos Robbe-rts Pie-rre nevű ur ezenfelül még azt is mondta, hogy a király csak a nemzet szol­gája és megbízottja, Ezt a kijelentést azonban utóbb meg keltett magyaráznia és vissza kellett vonnia. Páris, 1789 október 9. Tegnapelőtt tiz órakor a koíaasezonyok meg­jelentek a Tu illeriák .Jr ón örökös-udvarában", hogy a királynét lássák. Meglátták a király nő­vérét. Erzsébet hercegnőt s ez ablakon rákopog­tak. Azt mondták neki, hogy szeretnék a királynét látni. A hercegnő igy felelt: — Megyek és m-e-gk-eresem. De h így jótok el ne­kem, hogy ha nem lesznek többé zavargások és Páris megint békés lesz, még mindnyájan boldogok lehetünk, és a sok ba.j és szerencsétlenség, amely most nekünk gondot okoz. meg fog szűnni. Nyomban ezután megjelent a királyné is a trón­örökössel. Az egyik asszony igy szólt hozzá: — Szívesen látjuk felségedet, aki már tiz hónap­ja nem vo-l't Pariéban. Reméljük, hogy ezentúl szerencsések leszünk és élvezhetjiük felséged jelenlété fc. A királyné menteget ődzött: — Nem kell mindig arra gondolni ami elmúlt, — mondta — j-övőre minden jobb lesz. Az egyik asszony nagyon, bátor volt és azt kér­dezte a királynőtől: — De nem fog ön minket megcsalná? Mire a királyné igy felelt.: — Ezt bizony nem fogom tenni, bér engem megoeadtek. Az azonban nem fog megismétlődni és a francia nép bizonyára igazságot fog neki ezol- gáWatni Sir! amikor ezeket mondta, miire néhány „éljen a királyné" kiáltással és t&psoláesal igyekeztek őt megvigasztalná. Erre megjelent a király is. Meg volt hatva, amikor látta, hogy a királyné ée két gyermeke elír és átölelte őket. Az udvarban össze- gyülemlett asszonyok is könnyeztek. A királyi csa­lád ezután nagyon kegyesen üdvözölte az össze- gyülekezette-ket és visszahúzódott. Este bort osz­tottak ki a népnek, amely a királyi család egész­ségére ivott. A király viszont és a trónörökös a ne-mze-t egészségére ürifet-te poharát. Levegőbe emelkedő zsebkendő s iholyacsoko? Tudományos ellenérzés mellett folyt mfl- terial'izálási kísérletek Londonban, egy híres osztrák médiummal London, április 4. Az angol Spiritiszta La­boratórium (Laboratory of Psyehic Research) a legszigorúbb tudományos ellenőrzés mellett szenzációs sikerű materializálási kísérleteket folytatott Rudi Schneiderrel, a liires osztrák médiummal. A kísérletek előtt a médiumot három orvos a legalaposabban megvizsgálta, a kísérleti helyiségben számos villamos jel­zőberendezést s fény képező gépet állítottak be s két egyetemi tanár egy úgynevezett látha­tatlan sugár-készüléket szerelt fel. mely a su­garak megszakítását csengővel jelzi. Hasonló készülékkel őrizték a perzsa koronaékszere­ket a múlt évi perzsa műtörténészeiti kiállí­táson. A médium kezét egy-egy tudós fogta, úgyhogy meg sem mozdulhatott. Miután Schneider transzba merült, az asztalon levő bat.isztzseb kendő a levegőbe emelkedett, cso­móba kötötte magát, s a végén egy gyermek- kéz jelent meg, mely a zsebkendőt tartotta. A jelenség oly világos volt, hogy még az ujjak körmei is látszottak. A kéz majdnem érin­tette egyes jelenlévők arcát, s hirtelen meg­szólalt a villamos jelzőkészülék annak jeléül, hogy egy tárgy haladt át a láthatatlan suga­rakon, jóllehet senki nem mozdult a szobá­ban. / Az egyik jelenlevő, Charles Hope lord. egy iboiy ácsok rőt dobott az osztalra, mely azon­nal a levegőibe emelkedett, széthullott s a vi­rágok a jelenlevőkre estek. A fény képező kó­sza lékek egészen világos felvételeket, készí­tettek a jelenségekről. A laboratórium vezetősége hivatalosan kijelentette, hogy az észlelt jelenségeket a fi­zika eddig ismert törvényeivel nem lehet megu-agyarázni s hogy csalás, vagy niegté- yjerobő# A kleérletöknél teljesen ki van zárva.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom