Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)

1932-04-07 / 80. (2893.) szám

ím Aprítja 7, csütörtök. A forráskutató varázsvessző csodája Vizet keresett és aranyat talált az allendorli Koch Sámuel „Átszervezés miatt * U zarva Kassa, április. A régi időik jutnak eszembe, amikor boldo­gult. apám, koncessziókat téve a modem mező- gazdaság szeJIemónek, a kis sárosi birtokon be­vezette a norfolkd négyes forgót. Ez annyit je­lenített, hogy a meglehetős rendszertelen pat- riárchális gazdálkodás helyett a vélemények azontúl egy meghatározott sorrend szerint ke­rülhettek csak ugyanabba a táblába, ami ter­mészetesen átmeneti zavarokat okozott a gaz­daság menetében. Ez az „átszervezés” körül- beM két esztendeig tartott s ez alatt az idő alatt, ha jól emlékszem, kevesebb krumplit ül­tethettek, mint az ezelőtti években. Lett nagy ijedelem, hogy mi lesz most, mert a szeszgyár részére vásárolni kel a krumplit. A végén sem­mi sem lett, egy embert sem tett kenyérteleuné a változás, sőt: a gazdaság jövedelme sem lett kisebb, mert az intenzivebb búzatermelés ellen­súlyozta a szeszgyár valamivel magasabb üzem­költségét. A differenciák simán kiegyenlítődtek, mert mindennek volt piaca s tízszer annyit is el lehetett volna adni jó áron. Ennyit jelentett a háború előtt egy üzem, vagy egy üzlet átszervezése, ha nagyritkán sor került rá. Átmeneti zavarokat csupán, melyek csakhamar elsimultak s minden visszazökkent a biztos kerékvágásba. Lehetetlen nem gondol­ni erre, amikor a fogalmak mai átértékelésében az üzleti átszervezés fogalma is merőben meg­változott és nem az üzemképesebb eszközök be­állítását jelenti többé a termelés rendjébe, ha­nem: a termelés csődjét, melyet egyesek csak takargatni szeretnének az átszervezés álarcá­val. Amolyan szépéé gfl&strom lett mára ez a szó: „átszervezés”, amely valójában halálos ke- levényt takar és nagy kérdés, hogy ezzel az „átszervezéssel” sikerül-e a kelevényt .kiope­rálni. Van Kassán, de azt hiszem egyebütt is, néhány üzlet, amely hónaipok óta lehúzott redőnyökkel s cégtáblája helyett ezzel a fel­írással bizonyltja az előbbi megállapítást: „Átszervezés miatt zárva.” A történeti hűség kedvéért még azt is íde- jegyezheiem, hogy az egyik tulajdonos előbb pontos határnapokkal jelölte meg az „átszer­vezés” tártaimét, így: „Átszervezés miatt ja­nuár 20-ig zárva.” (Az „átszervezés” ponto­san újévkor kezdődött). A január 20-ból feb­ruár 1., azután 15-ike, majd március elseje lett, végül a dátum végleg lemaradt, csak az „átszervezés” maradt meg. Határnapos ígé­ret nélkül. Pedig azóta megérkezett a tavasz is, — igaz, hogy elég pocsék és ronda tavasz —kezdetét vette a szokásos szezon, amikor áz emberek a föld is előteremtik a konfek- ciós tavaszi kabátra vagy ruhára valót, leg­feljebb iiia többet tudnak lealkudni az árá­ból, de: — a lecsukott üzletek még mindig „átszerveznek”. Beszéltem azzal a tulajdo­nossal, aki újévkor irta cégtáblája fölé ezt a, sokat jelentő mondatot s aki divatáru helyett most bizományi lerakatta szeretne átszervez- kedni (ez is egy uj üzlettípus), hogy mi lesz az üzletnyitással, hiszen maholnap a tavaszi szezon is elmúlik és az emberek azután jó­idéig végképpen nem fognak vásárolni. Azt felelte: — Nem nagyon sietős. Altól a szezontól, amilyen most van, ráérek gondolkodni, hogy női konfekcióra rendezkedjem-e be, vagy másra. Persze mindenképpen csak bizományi lerakatot csinálok. Ez a bizományi lerakat egészen uj üzlet­típus, a mai idők termelték ki. Voltaképpen gyári lerakat, ahol a kereskedő a gyártól min­den árut bizományba kap és százalékot vagy fixsfizetést. Nem önálló kereskedő tehát, ha­nem alkalmazottja a gyárnak, ezzel szemben a rizikója minimális vagy éppen semmi. — Újabban, talán éppen ezért, egyre-másra ke­letkeznek ilyen bizományi lerakatok, melyek állítólag „gyári áraikon” árulnak és van még egy nagy előnyük: a kereskedő adótartozásai miatt nem lehet foglalni ezekben az üzletek­ben. Az áru a gyáré, tehát nem lehet elvinni a kereskedő adótartozása fejében. Ez ma óriási előnyt jelent, amikor nem múlik el nap, hogy az adóvégrehajtók meg ne jelenné­nek valamelyik üzletben és ne érvéréinének. Ezt — mint köztudomású — úgy kell értel­mezni, hogy stráíkocsival jönnek, néha fel­pakk olják rá az egész üzletet és viszik be a pénzügy.igazgatóság udvarára. Az árverést az­után ott tartják meg és potom pénzért kótya­vetyél ődik el a legdrágább holmi is. A múlt­kor pár száz koronás csillárokat árvereztek el 20—30 koronáikért. Ezért természetesen sokan vaunak, akik ezeken az adóárveréseken szer­zik be legtöbb szükségletüket, ruhát, bútort és egyebeket, ami persze hallatlanul árt az adófizető kereskedők üzleti forgalmának. Ta­gadhatatlanul furcsa helyzet: az adóhivatal maga csinálja a konlkurrenciát azoknak, akik­től könyörtelenül beköveteli a horribilis adó­kat. Ez történt e sorok hősével, az üzletét „átszervező” divatáras kereskedővel is: de­cember végén megjelentek nála az adóvég­rehajtók, utolsó szálig felpakkoltáik egész üz­letéi, még az üres pénztárt is elvitték s. a pő­rére vetkeztetett ember mit tehetett inast, — azóta állandóan „átszervezi” az üzletét. Le­hozott redőnyökkel. Mit lehet csinálni ilyen állapotban? Azelőtt sem tudott árulni,, amíg lett volna mit, mert alig volt kinek. Ma már ^-nlnivalója sincsen, vevők pedig még keve­AHendorf, április. Alléndorf! Nemrég még ismeretlen kis falucska volt, amely az Eder körüli erdőségek mélyén alndta boldog álmát. A helységnévtár csak annyit jegyez föl róla: 1500 lakosú község, helyi neveze­tessége nincs, lakói földmiveléssel foglalkoznak. Azaz csak foglalkoztak. Vége az idillikus szán­tás-vetésnek, vége van a lelkek békéjének. Allen- dorf máról-holnapra híres lett. Aranyat találtak a fala mellett fekvő domboldal­ban és most kitört a község lakosain a veszedel­mes aranyláz. Megszületett az allendorfi aranylegenda, megindult a falucska felé a kalandorok, a mindenre elszánt „aranyásók” áradata. A lakosság éberen őrzi a „kincset”, féltékenyen figyelnek a határban feltűnő idegenekre, mindennaposak a véres összetűzések és a hirek szerint felborult a lakosság békés nyu­galma is. És mindezt a felfordulást egy csöndes álmodozó, egy nagyszakállu forráskutató idézte elő, aki „va­rázsvesszejével” forrás után kutatgatott és ime — aranyat talált. Aranyat talált és a saját bevallása szerint rend­kívül meg volt lepve ezen a furcsa emberke, akire mosolyogva mutattak a falubeliek. Most megnőtt a tekintélye Koch Sámuelnek és tisztelettel szem­lélik azt a kis botocskát, amivel felkutatta a sárga fémet. Koch bácsi, mert csak igy nevezik a környéken, fanatikus lélek. Ifjúkori vándorlásai alatt látta va­lahol a forrás- és érckutató varázsvesszőt és az­óta, amint az allendorfi bennszülöttek mondották, „bolondja” lett a furcsa villás pálcáknak és nap­hosszat járta az erdőt, meg a mezőt, óvatos lassú léptekkel, ideges ujjal között a pálcával, szemét a földre sütve. Nemrégiben váratlan sikere volt Koch mesternek. Felfedezett egy sekélyvizü for­rást, amely fölé kis fürdöházat emelt. A kétkedők ekkor kezdték figyelni Koch Sámuel munkáját. Az allendorfi aranymezé felfedezésének izgal­mas és hiteles históriáját pedig maga a mester beszéli el ,napjában talán tízszer is, a faluba ve­rődött kiváncsi idegeneknek: —; Az úgy volt, — mondja öntelt gesztussal, — hogy a domboldalon forrás után kutatgattam va­rázsvesszőmmel. Ahogy bandukolok a dombolda­lon, érzem, hogy kezemben megrádul a vessző, erősen a föld tele fordul és ba nem fogom meg jól, kiesik a kezemből. Mindjárt sejtettem, hogy ez nem forrás. Ásni kezdtem azon a helyen és négy­méteres mélységben kemény rögökbe csapódott az ásó. Ekkor már többen figyelemmel nézték az ásást és mikor széttörtük az egyik rögöt, aranyos csillogása szemcséket találtunk benne. Kiküldöt­tük Berlinbe a rögöt, ahol megállapították, hogy ezüstön és rézen kívül igen sok aranyat tartalmaz. Koch Sámuel kezdetleges bányát alapított a dom- oldalban. Az egész falu apraja-nagyja aranybá­nyászattal foglalkozik jelenleg. Geológusok jöttek Allendorfba és megállapították, hogy a környéken nágykiterjedésü aranymosások vannak. Allendorf, mint mondják, megcsinálta a szerencséjét. A domboldal a község tulajdona és az állam már elhatározta, hogy a területen aranybányát létesít. A kétkedőket-meggyőzte az a német történész, aki kikutatta azt, hogy már a középkorban működtek Allendorf környékén aranymosó állomások. Az Éder-folyócska partjain még ma is megtalálhatók ezeknek a nyomai. Annyi tény, hogy az álmodozó Koch Sámuelt igazolták az események és Koch „bácsi” nem is annyira az aranybányára büszke, minthogy Allendorf községe a napokban válás" tóttá díszpolgárrá. ti csoport végzi a fő támadást- Éppen ezért ebbe a tagozatba a fáradtságot leginkább tű* tó ifjú embereket és a legjobb tiszteket kell­beosztani. A tényleges korosztályok itt íogr nak operálni. Türelmüket és kitartásaikat biztosítani kell! A mi muzsikjaink ugyanis babonásaik és — remegnek a Kárpátok szel­lemeitől ... De majd bátorságot Önt a szi­vükbe a háncsuka- Kozákjainkra itt jelentős feladat vár. Az ő segítségükkel megadjuk a halálos csapást a — Habsburg-monarchiá­nak” . , « „Budapes és Berlin sohasem lesz a miénk!" Az első háborús év decemberében viharos örömmámor hullámzott a cári birodalomban. A 'háborús propaganda erősen dolgozott és a szűk látókörű muzsikok giyámol tálán ul fel­ültek az uszitásoknak- Mindenütt a kárpáti si­kereket emlegették, hangoztatva, hogy a jö­vő nyáron már a magyar Alföldről szállíta­nak kenyeret — Pétervárra. Nikolajevics Niikoiláj nagyherceg ekkor már pesszimista volt. Naplójában ezeket a jel­legzetes sorokat örökítette meg: 1914. december 15. „Bosszúsággal telt nap! Nem értem. Ivanovnak negyvenkét had­osztály áll rendelkezésére, még sem tud a Kárpátokban boldogulni- Most megváltoztat­ta eredeti tervünket. Miért? Mi szükség volt a Visztula-ivében működő kozákokat onnan kivonni és a Kárpátokba dirigálni? Hát oly kilátástalan a helyzet a Kárpátokban? Gonosz sejtelmek marcangolnak. Megdi- csőült atyám megjelent álmomban és —< megfenyegetett . . . Mit jelent ez? Katasz­trófát? Oospodij poraiiuj! Péterváróu azt üvölti a buta tömeg, hogy: Budapesten gyújtjuk meg a karácsonyfát és Berlinben ünnepeljük Krisztus feltáma­dását • . . Őrület! Talán hiszik is? Talán a cár is hiszi? Lehet, hiszen Miklós ügy gon­dolkodik, mint a bárgyú, muzsikok ... Én azonban már tudom, hogy Budapest és Berlin soha sem lesz a miénk! A Kárpátok rendületlenül állnak és ércfalaikon megtö­rik minden emberi hatalom • . . De nekem hallgatnom kell!” Nyolcezer katona őrült meg a Kárpátokban Világosan lehetett látni, hogy az oroszok el­ső offenzi vájukban a döntést a Kárpátokban keresik. Eredménytelenül. Csak pillanatnyink sikereket tudtak itt-ott elérni. A kárpáti kudarcok érdekes megvilágítását találjuk a nagyherceg föl jegy zései között, így irt: 1915. április 5. „A Kárpátokról többé ne ábrándozzunk! Ragyogó álmooska volt. Széfcfoszlott. Vége, Ha át tudtunk volna törni a Kárpátokon és birtokunkba tudtuk volna venni a jó bú­zát termő magyar alföldet, akikor a cárságnak nyert ügye lett volna. Bevonulásunk szét­törte volna a magyarok király-imádatát és elpártoiltak volna Ausztriától. Magyarok nélkül pedig Vilmos császár sem csörtetné a kardját . . ■ De lehetetlen! A Kárpátok állanak. S mintha valóban igaza lenne a muzsikok aj­kain élő legenda, hogy az ősök életre kelt szellemei védelmezik. Akik kikelnek év­százados sírjaikból, hogy megfojtsák az em­bereket, akik örök nyugalmukat háborgat­ják. A kárpáti rettenetes éjszakákon nyolc­ezer jő katonánkat kergettek őrületbe a kép­zelt ősi szellemek • . . Gospodi pomiluj!” Tizennyolc év pergett le a kárpáti harcok óta, de szomorú emlékei bizonyára a jámbor muzsikok lelkében még ma is élnek. Elek Béla. — Oroszlán a bálteremben. Párísból jelen­tik: Cannesben szerdán este izgalmas ese­mény játszódott le. Egy bálteremben, amely­ben körülbelül 600 vendég gyűlt össze, nagy estélyt rendeztek. Az estély különös atrakdó- ja egy oroszlán volt, amelyet ketrecben szál­lítottak a tereimbe. A nagy nyüzsgés-forgás és a fényáradat felizgatták a hatalmas nőstény- oroszlánt, mely hirtelen nekiugrott a ketrec gyenge rácsozatának, azt széttörte és a ven­dégek között termett. A teremben óriási izga- loin támadt- A vendégek a kijárat felé rohan­tak, ahol veszedelmes tolongás keletkezeit. Néhány vendég szerencséi-e nem vesztette el lélekjelenlétét, hanem az állatra irányította a fényszórókat s az oroszláuszeliditő segítségé­re siettek. Az erős fény megfél említet te az ál­latot, amelyet könnyű szerrel sikerült megkö­tözni és ketrecébe szállítani. A vendégek közül senkinek sem esett baja. xx A szlovenszkól és ruszinszkói magyar nők lapja: a „Nagyasszonyt „Muzsikjaink remegnek a Kárpátok szellemeitől, de majd bátorságot önt szivükbe a kancsuka“ Érdekes részletek Nikolajevics Nikolaj nagyherceg háborús nap­lójából — Miért gkadt el 1914-ben az oroszok kárpáti offenzivája? A világháború első korszakának orosz his­tóriájában a Kárpátokban rejlő hatalmas ter­mészeti erők nagy szerepet játszottak. Jelen­tőségükről a Ruszkoe Szlovo és Novoe Vromja hasábjain állandóan jelentek meg a lelkesítő Cikkek. Hangoztatták, hogy a régi orosz álom — a heterogén Habsbug-monarchia alkotó részeire való darabolása — csak a Kárpátok elfoglalásával valósulhat meg. A hadba szállott oosz csapatok főparancs­noka tizenhárom hónapon keresztül II. Mik­lós cár nagybátyja, a sokat emlegetett Niko­lajevics Nikoláj nagyherceg volt, aki a forra­dalom föllángolása után kimenekült Oroszor­szágból és mint emigráns halt meg Nizzában­A nagyherceg szorgalmas naplóiró volt. Nem mulasztott el egy napot sem, hogy gondolatait föl ne jegyezte volna. Naplóit — számszerűit nyolc vaskos kötetet — életében hét pecsét alatt őrizte s még legmeghittebb emberinek sem engedett 'bepillantást. Halála után a főpa­rancsnoki idejére vonatkozó kötet egykori kau­kázusi hadsegédének, Tatarinov emigráns tá­bornoknak birtokába került, aki a történelmi jelentőségű írásokból érdékes részleteket bo­csátott napfényre. Mi vofi az oroszok első haditerve ? Az 1914. évi orosz offenziva bevezető moz­zanatai körül a katonai irók véleményed meg­oszlanak- A cári hadvezetőeég intézkedései kö­zött ugyanis homályos jelenségek bukkantak sebben va nnak, marad t teli át utolsó szalma- szálként az „átszervezés”. Hogy a bizományi lerakat, ha ugyan sikerül megnyitnia, hoz-e valami javulást, ideig-óráig tartó életlehető­séget, nagy kérdés, amely talán magában hordja már a feleletet is. Micsoda ez, ha nem üszkösödé ke levéli y, a cégtábla fölött leragasztva szépségfii astrom- mal., hogy az „átszervező” kereskedő még né­hány szivarral többet tudjon elszívni a kávé­háziban, amiket esetleg már hitelbe vásárol az ismerős trafikosuétól? Titokban talán már maga sem bízik az „átszervezés” sikerében, de azért még látszólag nyugodtan szivarozik, mosolyogva köszönti a barátait, az érdeklő­déseikre azonban már egyre bizonytalanabbul Ígéri az üzlet nyitási dátumokat. Mi lehet a sorsa ma egy elárvere.lt üzlet­nek? „Átszervezés miatt zárva .. Kelembéri Sándor, elő, melyeknek kommentálását ma is sok vita kíséri. Legfeltűnőbb volt, hogy az oroszok nyugati Lengyelországot már augusztusban 'kiürítették éc igy a hadi akciók nézőpontjából fontos orosz mocsáriérütetet kettészakították. Úgy látszott, hogy ézzftl az intézkedéssel meguknak sokat ártottak. Az is meglepetést keltett, hogy a bevezető hegyi háborúban erős kozák lova­sokat foglalkoztattak, akik pedig a csekély ■ mozgást engedő Kárpátokban sikeres katonai operációkra természetszerűen nem voltak al­kalmasak. Ezek a különös jelenségek az első orosz oiffenziva tárgyilagos kritikáját, igen megnehezített ék, amiért is céljait a katonai szakértők különféleképpen magyarázzák. A ködös mozzanatokat most megvilágítja Ni- kolajeviCö Nikoláj nagyherceg egykori föl jegy­zése, amely részletesen ismerteti az első orosz h ad tervet­Az orosz csapatok főparancsnoka naplójá­ban ezeket a sorokat irta: 1914 3ugusítus 18. „Kezdődik! Ivanov és Siiinszkíj tábornokkal megvitat­tam a helyzetet. Megállapodtunk. Órányi pontossággal készek a tervek, amelyeket csak az Isten zavarhatna meg. De az Isten szent Oroszvrszág mellett van és diadalra fogja segíteni a fegyvereinket. ' Első feladati Nyugat-Lengyeiország sür­gős evakuációja- Igen fontos. Ez a terület mélyen benyulik Németország és a monar­chia közé s igy a hadműveletekben kitűnő összekötő kapocs lenne. Szét kell hát sza­kítani, hogy a német és osztrák-magyar , hadszínterek ne érintkezhessenek egymás­sal. A feladatot Ivanov fogja végrehajtani. Két hét alatt meg kell történni! Második feladat; Támadó hadseregünk négy részre való szétosztása. Két csapatnak Kelet-Porofízországot kell megtámadni, hogy egy hónap alatt az alsó Visztulánál le­gyünk, ahonnan jelentős Jovastömeget zudi- tunk a németekre és — haladunk Berlin felé , , . Hadseregünk másik két tagozata Galíciát kelet és északkelet felől száll ja meg, majd elfoglalja a Kárpátok hágóit. Jgy elzárjuk a monarchia csapatainak nyu­gaton Krakkó felé, délen pedig a Dnyeszte- ren át való visszavonulási útját. Egy hónap! Bizfos ktasztróf vár reájuk . * . A négyes offenzi vában Galíciában a kele-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom