Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)
1932-04-05 / 78. (2891.) szám
Kuíturhérdés vagy luibaít-lahda? Pozsony, április 2. Megírtuk, h-ogy a Szlovenszkói Magyar Szinpártoló Egyesülőit pozsonyi szervező-te múlt év novemberéiben az országos hivataliban és a pozsonyi iakolaügyi referátumon lépéseket tett, hogy kieezköziöl- je az engedélyt a budapesti Vígszínház művészeinek Pozsonyiban való vendégszereplésére. A kérelmet azzal okolta meg a szán- pártoló, hogy Földes Dezső sz/in igazgató önként lemondott a kéthetenkinti magyar előadásokról, amiért a pozsonyi magyar színházlátogató közönségnek okvetlenül jár kárpótlás. Miután az országos hivatal ennek a kérdésnek eldöntésére az iskolaügyi referátust mondotta kompetensnek, a szinpártoló ott nyuijtóttá be a kérvényt, amely azt Prágáiba az iskolaügyi minisztériumhoz terjesztette fel. Múltak azután a hetek, nem jött elintézés- Pedig az ügy sürgős volt, mert hiszen a téli hónapokról volt szó, amelyekben a Vígszínház művészei Pozsonyban játszhattak volna. Végre március 5-én kézbesítették a pozsonyi szinpártoló elnökének az iskola ügyi referátum végzését, amely szerint az iskolaügyi referátus áttette a kérvényt az országos hivatalhoz, hogy az a belföldi munkapiac védelméről szóló törvény alapján döntsön saját hatáskörében. Különös, hogy az országos hivatal az iskolaügyi re- ferátuet jelöli meg, mint döntő fórumot, az pedig visszautalja az országos hivatal hatáskörébe az elintézést. Különös az is, hogy a „belföldi műnk api ac védelme'1 is belejátszhat ilyen tisztán művészeti kérdésbe. Az eddigi tapasztalatok szerint, mi lesz a kérelem további sorsa? Ha, tegyük föl, az országos hivatal' piacvédelmi osztálya igent mond és hozzájárul az engedély megadásához, akikor a kérelmet politikai szempontból való megvizsgálás végett a politikai osztályhoz kell küldeni, onnét majd bizonyára a művészeti kérdések szempontjából való elbírálás végett megint átküldők az iskolaügyi referátumhoz, amely majd ezúttal — mint az előző esetben — az iskolaügyi minisztériumtól kér utasítást. úgyhogy talán egy év múlva szerencsésen elintéződik ez a labdarugójáték a pozsonyi szinpártoló kérvényével. A mnnkaitélMlliek tüntetése Ungvárolt Prága, április 4. A csehszlovák sajtóiroda jelenti Úngvárról: Ma délelőtt a munkanélküliek a* ungvári közmunkaUgyi osztály épülete dőlt tüntetést próbáltuk rögtönözni s azt követelték, hogy a tavaszi mközmunkákat, melyek a bekövetkezett esőzések miatt késést szenvedtek, azonnal indítsák. A rendőrség szétszórta a tüntetőket. Megérkeztek Csehországba a szlovenszkái idénymunkások Ezidén kétezer emberrel kevesebbet alkalmaztak a csehországi gazdák — A férfiak napi 6 korona 90 fillért és deputátumot, a nők 4 korona 75 fillért kapnak Prága, április 4. A V-ece-rni Ceské Slovo közlése szerint már hius vét előtt Csehországba érkezett Szlovenszkóról a mezőgazdasági idénymunkások kisebb csoportja, de a zöme, mintegy kilencezer ember, csak az ünnepek után utazott el Szlovenszkóról. A múlt évvel szemben mintegy kétezer szlovenszkói idénymunkással kevesebb talált alkalmazást ezidén Csehországban. Azon gazdák és Földbirtokosok száma, ákik ■szlovenszkói idénymunkásokat hajlandóknak mutatkoztak alkalmazni, nyolcvannal csökkent. Mindez szomorú hatást váltott kii a szlovenszkói idénymunkásság körében, mert Németország teljesen elzárkózott a szlovenszkói munkásság elöl s Ausztria is erősen korlátozta az idénymunkások számát. A Ceské Slovo maga is elismeri, hogy a csehországi munkafeltételek nehezek. A kollektív szerződés szerint férfiember napi 11 órai munkáért korona 90 fillért és deputátumot kap. Az asszonyok napszáma 4 korona 75 fillér. Ezidén annyi legény jelentkezett béresnek, hogy az országos miunkahivatal eleget tehet (minden keres lelnek, — az előző években iipynis éppen ezekben volt nagy hiány. Ezeknek a munkafeltételei azonban olyanok, hogy sokszor csak ellátásért és havi néhány koronáért kell dolgozatok. <FKA<xAl*i v iAlkl£AR*H 1 RLAÍ& 19Ő2 április 5, kedd. e» „Hajlandó-e, tud-e a kormány Ruszinszkón segíteni?” A ruszinszkői magyar pártszövetség elnöki tanácsa gyors intézkedéseket követel A ruszinszkói tartománygyüíés egyhangúlag állami feladatnak deklarálta a ruszin- síkéi inség megszűntetését - A párSsiSwetség uj autonómia-terve Munkács, április 4. (Ruszinszkói tudósítónktól.) A ruszinszkói magyar pártok szövetségének elnöki tanács április 2-án Munkácson Egry Ferenc pártszövet- ségi elnök elnöklete alatt ülést tartott, amelyen az elnöki tanács tagjain s a pártszövetség törvényhozóin kívül megjelentek a pártszövetség tartományi és járási képviselőtestületi tagjai is. Egry Ferenc megnyitója után Korláth Endre dr. szenátor, szövetségi ügyvezető jelentést tett a ruszinszkói magyar ínséges tízezrek érdekében tett lépésekről. Siménfalvy Árpád dr. tartományi képviselő jelentette, hogy Jaczik Miklós .pártszövetségi tartományi képviselővel együtt a legutóbbi héten tartott tartományi gyűlés elé a ruszinszkói ínség és nyomor ügyében javaslatokat terjesztett, amelyeket a tartományi gyűlés cseh és kormánypárti többsége nem mert elutasítani, hanem a nyomorra való tekintettel kénytelen volt elfogadni. A határozati javaslat — mint már március 19-i számunkban ismertettük —- kimondja, hogy az inségsegélyt az állam kötelességének tekinti s ennek fedezetére szükség esetén a kormány akár kölcsönt is igénybe vehet s ennek biztosítékául, törvényileg a jog szerint Ruszinszkó tulajdonát képező sóbányákat és kincstári erdőségeket köthessen le. Fekésházy Zoltán dr. és Fóris Endre járási képviselőtestületi tagok referátuma után Korláth Endre dr. az elnöki tanács elismerését tolmácsolta Siménfalvy Árpád dr. és Jaczik Miklós tart. gyűlési tagoknak, mert kezdeményezésükre a Ruszinszkó egyetemét képviselő országos képviselőtestület is magáévá tette azt az alapvető elvet, hogy a ruszinszkói Ínség és nyomor társadalmi utón való segiteniakarással Ruszinszkó önerejéből leküzdhetetlen 8 a Ruszinszkó ínségén és nyomorán való enyhithetés az állam, az államkormány föladata és kötelessége. Ennek leszögezése azért igen nagyjelentőségű, mert a kormányzat le gillet ékesebb tényezői akikor, amikor Korláth dr. és Hokky páriámén táriusok néhány héttel ezelőtt a miniszter- elnökségen a ruszinszkói ínség ügyében tárgyaltak, a minisztérium részéről az a kijelentés hangzott el, hogy a ruszinszkói ínség és nyomor enyhítése elsősorban a tartomány föladata. Az elnöki tanács elismeréssel adózva a törvényhozóknak, a tartományi és járási képviselőknek az inségakció ügyében eddig végzett munkásságukért, utasítást adott Korláth Endre dr. szenátornak és Hokky képviselőnek, hogy a parlamentben és szenátusban a kormány előtt hivatkozzanak Ruszinszkó tartományülésének ezen egyhangú határozatára és annak alapján hívják fel a kormányt arra, hogy a legrövidebb időn belül teljesítse kötelezettségét Ruszinszkóval szemben, a legrövidebb időn beiül tegyen nyilatkozatot, hogy akar-e, hajlandó-e, tud-e a hallatlan riiszinszkói ínségen, a napról-napra tarthatatlanabb helyzeten segíteni, hogy az intézményes segítséget miként s mikor akarja megvalósítani és megkezdeni? Az elnöki tanács az esetre, ha a kormány fölhívásukra nem adna kielégítő választ, illetve nem tenné meg a megfelelő szükséges intézkedéseket, fölhívta a törvényhozókat, hogy tegyenek meg minden lehetőt a több mint 50 ezer magyar éhező és általában Ruszinszkó ínségesei érdekéiben. Korláth dr. szenátor indítványára R. Vo- záry Aladár elnöki tanácstagot, pártügyvezetőt kérik fel és delegálják Korlát dr. szenátor és Hokky képviselő mellé az inségakció ügyvitele munkájának vitelére. Egyben kimondotta az elnöki tanács, hogy a két törvényhozó intervencióinak megtörténte, a kormánynyilatkozat elhangzása után, illetve a kívánt intézkedések megtagadása esetén a pártszövetség záros határidőn belül országos kongresszuson fog foglalkozni az ínség égető problémáival. Ezután Koriát Gergely Albert dr.-.t fölkérte az elnöki tanács nevében arra, hogy az általa készített „törvényjavaslat Ruszinszkó autonómiájának: az autonómia tervezet'4 ela- borátumát terjessze elő megvitatásra és határozathozatalra. Gergely dr. előterjeszti a minden részletében kidolgozóit, a st.-gerilláim szerződés és az alkotmánytörvény határozatain felépített, kellően indokolt elahorátumót. Az elnöki tanács javaslatára Siménfalvy dr. javaslatára köszönet ét és elismerését fejezi ki a minden tekintetben kiváló jogi munkáért, mely kiterjed az autonómia minden vonatkozására. Az elnöki tanács az el aborá tűmet elfogadja s megbízza Korlálh Endre szövetségi ügyvezetőt s Siménfalvy dr. és Bo- dáky dr. elnökségi tagokat, hogy Gergely dr- ral egyetemben a tervezetet részletekbe menően tárgyalják át s vessék egybe az annakidején elfogadott Árky-féle aulonómiatervezettel, nemkülönben Kaminszky József javaslatával. ®3íS3!!j5^r.í2i5ES!5Hff3ISnSK5£S8WöSEi3S3E3!i2SK3BÖBBBBEBiHEn3RaiE33SF Korláth és Hokky törvényhozók megbízást kapnak arra nézve, hogy ezen munka elvégzése után az autonómia tervezetet a kormány, illetve a nemzetgyűlés elé terjesszék. Függetleníteni akarják az embert a természettől a legújabb kor feltalálói Budapest, április 4. A feltaláló munkája legtöbb esetben versenyfutás a kor szükségletével. Valószínű, hogy 'ha Edison nem találta völna fel a villanylámpát, felfedezte volna más, mert a villanylámpa borszükséglet volt és a kérdés megoldásán Edisonnal egyidőben a feltalálók egész hadserege dolgozott. A fejlődés mai tempójában, amikor nap-nap után újabb és újabb felfedezések gazdagítják az életünket, önkénytelenül is felvetődik a kérdés: mit kellene még feitatiálni?! Mire vol na égető szüksége az emberiségnek, mely problémák azok, amelyeknek megoldása a közel jövőben nem késhet? Ha föltennónk a kérdést, arra valószínűleg minden ember másféleképpen válaszolni- Az egyik talán a közlekedés terén várna korszakos felfedezést, a másik számára pedig a gallér-gomb nélküli ing feltalálása lenne a legégetőbb probléma. Az embereik nagy többsége nem sejti a kor technikai szükségleteit és arról legföljebb csak a tudós technikus, vagy zsenális föltaláló tud felvilágosítást adni, éppen úgy, mint ahogy csak költő tudja kifejezni maradék nélkül korának lelkiségét. Az együk kiváló magyar professzor, akinek mint feltalálónak is nagy sikerei voltak, csak hosszas gondolkodás után felel kérdésiünkre: —< Ha ismernénk a feltalálás lélektanát, akkor talán könnyebb lenne felelni erre a kérdésre- Különös dolog a találmány. Minden századnak tulajdonképpen csak egy-két na<gy tudománya $és gyakorlati értékű találmánya van. Sok esetben nem vérbeli technikus, hanem laikus ember valamely nagy gondolat, illetve felfedezés megfogalmazója. Ilyen értelemben vett nagy felfedezés nem adódott az utóbbi esztendők alatt. Az uj találmányok gondos részletmunkák eredményei. A mérnökök hadserege dolgozik egy-egy gép, vagy találmány tökéletesítésén és ebből az együttes munkából születik meg az uj konstrukció. A kimeríthetetlen energiaforrás Az egész technika arra irányul, hogy függetlenítse az embert a kegyetlen és szeszélyes természettől- Tehát a legsürgősebb találmányok azok lehetnek, amelyek ezt a gondolatot minél jobban előmozdítják. Itt elsősorban az energiaforrásra gondolok. A föld szénállománya és petróleumteiepei lassankint nem lesznek elégségesek az ember energiaszükségletének ellátására. A vízierőművek ugyan kiapadhatatlan energiaforrásnak látszanak, de alkalmazásuk nem mindenütt lehetséges és a vízierőművek is függhetnek a természet szeszélyétől. Független energiaforrás három lehet, a föld belsejének hőenergiája, a levegő elektromossága és mindn föltaláló álma: az anyagban lekötött emwrgia felhasználása, vagyis az atomrobbantás. A föld hőenergiájának kihasználása elvileg meg van már oldva. A gyakorlati megoldás csak eszközök kérdése. A levegő elektromos energiájának kihasználására már eddig is sok sikeres kísérletet folytattak laboratóriumban a fizikusok. Tulajdonképpen itt is a gyakorlati megoldás, a technikai kivitel hiányzik. Azt hiszem, ezen a téren nagy eredményeket fogunk elérni az elkövetkezendő tíz esztendőben. A harmadik probléma a legnehezebb, a legtitokzatosabb: az alom belsejében lekötött energiák fölszabadítása. A tudományos alapok és a megoldás lehetősége elvileg itt sem vitásak- Kétségtelen, hogy. az, aki megoldja ezt a problémát, félelmetes fegyver!. és egyszersmind kiapadhatatlan energiaforrást ad az emberiség kezébe. Mindezeknek a problémáknak a megoldása azonban csak az első lépés ahhoz, hogy az ember függetlenítse magát a természettől. Minél előbb meg kell oldania az embernek a táplálkozás reformját. A mai mezőgazdaság még a tökéletes technikai felszerelések korában is nehézkes. Életünkből rengeteg időt rabol el az evés és a társadalom keretén belül óriási tömegeket köt le az élelmiszerek előállítási munkája. Egy szellemes filozófus egyszer azt mondotta, hogy: addig nem lesz igazi kultúra a földön, amíg a földet fogjuk túrni a kenyérért és az időjárás szeszélyeitől fog függni nemzetek sorsaÉsszerűvé kell tenni a táplálkozásunkat. A jelenlegi időnek egy századrészét szabad legföljebb a jövőben az étkezésre felhasználnunk. Erre vonatkozólag máris figyelemreméltó kísérleteket folytattak különösen Németországban- A kivonatok, a gyárilag előállított tápanyagok, sikerrel pótolták a nehezen elkészíthető, nagyrészt rosszul emészthető bonyolult ételeket. Bergius professzor kísérletei szerint kitűnő kenyérpótlót lehet készíteni fából és ha ez beválik, Németországban minden bizonnyal föl fognak hagyni a kenyérmagvak termesztésével és megszüntetik a gabonabevitelt is. Egynapi táplálék a mellényzsebemben Nagyon könnyen megvalósulhat az az ábránd, hogy egy napi táplálékunkat tneUényíSebünkbe rejtve vihetjük magunkkal és orvnak elfogyasztása néhány pillanat miive lesz csupánAz orvosok nem nézik jó szemmel az élelmezésnek ezt a „technikai irányzatát". Szerintük a zermber ellkorososodik, ha injekciókkal és piruláikkal táplálják. Bélrendszere, fogazata és állkapcsa vissza fog fejlődni és a mesterségesen táplált ember mindenre fog hasonlítani, csak nem a mai érteimben vett emberre. Ezzel szemben kétségtelen az, hogy a mai észszerűen táplálkozó, egészségesen élő, sportoló embertípus egészségesebb, erősebb, tevékenyebb, mint az elmúlt évszázadok embere. Ezek a sürgős megoldásra váró találmányok utópisztikusán hangzanak, talán nem nélkülözik a naivitás látszatát sem, de az biztos, hogy az utóbbi évszázad feltalálói munkássága ebben a két irányban mozog. A feltaláló, a technikus álma: a természettől független ember, aki uj világot teremt, vagy legalább is egy más világot alkot a meglévő helyén- Ez a világ valószínűleg nem lesz jobb, mint a régi és éppen úgy alá lesz vetve azoknak a kérlelhetetlen törvényeknek, amelyek a természeten, illetve a természetes világon uralkodnak. De hogy az ember pozíciója az általa megalkotott, — azt lehetne mondani az általa feltalált — világban előkelőbb és öntudato- sabb lesz, mint a régiben, az biztos. Utópiának, álomnak látszanák ezek a dolgok, de ugyanabból a titokzatos ösztönből fakadók, abból a természettörvényből, amely az erősebb érvényesülését biztosítja a harcban, amit a létért való küzdelemnek nevezünk. Az ember függetleníteni akarja magát a természeti?1, mert érzi a gyengeségét és ezen az utón fedi föl azokat, a törvényeket, amelyek bizonyítékai végességének és múlandóságának. — Éhenhalt a tiewyorki „csavargó-költő" Londonból jelentik: Newyork közeiében egy elhagyott pajtában éhenhalva találták Pascal D'Angelo „csavargó-költőt", aki majdnem égés/, életén át nyomorgóit, hogy minden idejét a költészetnek szentelhesse. Az utóbbi években száraz kenyéren és banánon élt. Nemrég meg jelent önéletrajza, volt első nagyobb sikere, de az elismerés már későn jött. Hagyatékában négy dollárt és egy két láb magas kézirat csomagot, kiadatlan költeményei gyűjteményét ut látták. /
