Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)

1932-04-03 / 77. (2890.) szám

10 <PRA:GAI -AYaCŐLAR- Hl RMR 1932 Április 3, vasárnap. Ford uj „királyságot“ ^ a fekete arany exotíkus birodalmában Manaos (Brazília). Már Brazília európait felfedezői észrevették, hogy a bennszülöttig álnidiiátojok a® ösend-őíbent eeoikialfiijan rugalmas labdákkal jáltszaniaik. Persze nem a lábuk- ík.ail, hanem a fejükkel adogatták egymiásnaik a lab­dát. A labda olyan anyagból készült, amely egy bi­zonyos erdei fa tejszinü tevéből sűrűsödött '&8em. A portugál hódítók ceaikhamiar egész sereg hasznos tárgyalt készítettek ebből az anyagból, amely min­den európai nyelven másképpen hangzik. A bra­zíliai portugál nyelv a gumit még mindig „seringá­nak" nevezi. Az angolszászok „rubbernak" hívják, más szóval radlngnminak. Sok európai nép azon­ban megtartotta az indiánok eredeti szavát, a kan­osukat. Az uj világ négy uaigy ültietvónytiermiékieit aján­dékozott az óv Hágnak: a burgonyát, a kukoricát, a dohányt és a kaik ót. A 'kan csukta levét ehhez a néigyhez képest sokáig melilékesnek tartották, bár alkalomadtán jól felhasználták. Parisban, London­ban és Becsben az emberek már régóta gumiieár- cipőt és gumiköppenyt viseltek és még mindig nem voltak tisztában a kanosukban lappangó lehetős é- gekikiei Ekkor bekövetkezett az automobil korszaka és az emberek ráeszméltek, hogy kanosuk nélkül a világ meg se tud mozdulni. A háncsuk eposza társaságokba, ezért végeznek látszólag nem rentábilis pénzügyi műveleteket. Délaimecika békés 'meghódítása a mostani kritikus kor­szakban annál ernyedetlenebbül folyik. vFordlandiaa Az Amazon egyik hatalmas mellékfolyójá­nak, a Tapajoznak a partján van az uj ki­rályság, Ford országa, „Fordlandia“, ahogy a braziliaiak nevezik. Voltak már királyságok a világon, amelyek elbújhattak volna mellet­te, Ford koncessziója hálnom millió acret foglal magában az őserdőből és százhúsz kilo­méternyi hosszúságban nyúlik el a folyó part­ján. Ez az emberi civilizáció végső 'határa. A Tapajoz felső folyása még jóformán ismeret­len vidéket öntöz, amelyről sok ember "még mindig azt hiszi, hogy ott teríti el a legendás Eldorádó. Ford 1928-ban fogott hozzá a tapa- jozparti őserdő kiirtásához, hogy ott gurnmi- fákat ültessen- A munkához háromezer benn­szülött munkást szerződtettek. Kiderült azon­ban, hogy az északamerikai pénzemberek nem ismerik a bennszülött indián felverek lelkét. Szervező munkájukat nagy taktikai hibával kezdték el: szigorú alkoholtilalmat hoztak be. A megkezdett munka ennek következtében hamarosan elakadt. Ford a.z első három év alatt hét millió dollárt vet bele az ültetvény- be. Múlt év végéig ilyenformán 1200 hektárt dolgoztak fel az őserdőből és ehhez járult 8Ó0 újabb hektár az idén. Múlt év októberéig 1,200.000 kaucsuikfáí ültettek és több mint tíz millió csemete nő e pillanatban a faiskolák­ban. Minthogy egy gumifa hat éves kora előtt nem fejhető meg, eddig még egy kiló kaucsu­kot sem exportáltak Forlandiából. Ford ültetvényét, a Tapajoz partján olyan időben alapította, amikor még úgy Játszott, hogy az autóipar a végtelenbe nő és az Egye­sült Államok évente háromszáz millió dollárt adtak ki kaucsukra. Azóta az üzleti kalkulá­ció lényegesen megváltozott és sokan kétel­kednek abban, hogy kifizeti-e magát az ültet­vény. De Ford nemcsak detroiti gyáraiban óhajtja értékesíteni az itt termelt kaucsukot, hanem Brazília és általában Dél-Amerika szá­mára is fog autógumit gyártani- E pillanatban úgy áll a dolog, hogy Brazília, a ikaucsuk szü­lőhazája több gumiterméket hoz be, mint amennyit exportál- Henry Fordnak eddig min­den sikerült, amihez hozzáfogott. A mi viha­rosan nyugtalan korunkban kevés olyan kí­sérlet történik, mint Henry Ford nagyszabású próbálkozása a civilizáció szélső határán, uj királyságban, a Tapajoz partján. Ivar Kreuger gyermekévei, az ifjúkor játékai és tanulmányai a mérnöki diploma megszerzéséig Ivar Kreuger dicsősége és bukása A Prágai Magyar Hírlap eredeti cikksorozata (4) A kanosuk eposzát valamikor költő fogja megírni. Sűrűn énekelték meg az arany kalandorait, Kali­fornia és Aiaska aranyásóit. Pedig a eerimgueiro, a brazíliai őserdők kaucsukkeiresője még sokkal re­gényesebb ailak. Szelíd, szegény indián félvér leg­többször és kora hajnalban mindennap puskával a vállán és hátizsákkal elhagyja pálimaievéjböl ké­szült házát a nagy folyó partján és behatol az ős­erdőibe. Lehuliliott fatörzsieken át bukdácsol, mély patakokon kel át., amelynek vizében krökodiiins les rá. Jaguárral és óriáskígyóval találkozik. A bozót, amelyet meztelen lábszáraival súrol, tele van mérges rovarokkal. A kicsi, alig látható állat­kák veszedelmesebbek, minit a nagy vadak. A serin- gueiiro minden reggel ímegílátogat száz—százötven gumifalt, útját ,.Estrada“-nak, erdei uccánaik nevezi és mindennap kis lyukiat hasit a fáik évszázados kérgén. Minden fa alá dézsát helyez és estére ösz- szegyüijti a tejszecü fehér folyadékkal teli dézsákat. Mindezt az életveszélyes nehéz munkát, amelyben vagy a vadállatok, vagy a rovarok ölik meg, vég}’ a mérges gőzök pusztítják el, egy pacai vagy ma- nacsi-i dúsgazdag ember parancsára teszi, akit so­hasem látott, de akinek pénzzel 'tartozik és aki igen rosszul fizeti. Egészen a háborúig az egyenlítő-vidéki őserdők­ben, a Kongó- meg az Amazon partján vadon te­nyésző fákról fejtik a kanosukat. Pedig már félszá- zaddal ezelőtt egy angol természettudós a Hevea Brasiliensisnek,. az igazi gumijának néhány példá­nyát Londonba vitte. A Kel Gardens üvegházaiban tenyésztették ki azokat a növendékfáikat. amelyek­ből Ceylon, Hátsó India és az ázsiai hollandi szige­tek óriási kaucsukülitetvényei keletkeztek. Mind­eddig azonban a kancsukot romantikus módon, ka­landos kereséssel keresték meg. Az uj ülttelvény- kauc 6'iik, amelyet Keleten racionálisan termeltek, egyszerre itt termett mintegy negyedszázaddal ezelőtt és kiszorította a világpiacról a brazíliai p ara -kancsukot. A fantasztikus őseidéi városok, amelyek a Icaucsuk-láz idején nőttek ki a földből, Para, Manaos, Iquitos egyik napról a másikra tönkrementek. A fekete arany csaknem teljesen elértéktelenedett. Egy szép napon az amerikai automobil ipar mág­násai unni kezdték, hogy függő viszonyban vannak az angol kaucsukültetvényesekkel. Az Egyesült- Államok batelmns területén csaknem minden nyers­anyagot meg lehet találni, amelyre a unod éra "tech­nikának szüksége van, csak a gumifa nem fejlődik ki a tropikus vidékek fölött. Edison kudarcba fali kísérletei Két jóbarát, Thornas Aiwa Edison és Henry Ford beszélgetni' kedtek erről a kérdésiről. Edison csodálatos élete utolsó éveit arra for­dította, hogy gondoskodjon az Egyesült Álla­mok számára az ázsiai eredetű kaucsuk pót­lásáról. Kísérleteket tett az északamecikai sivatagokban megtemnő növények levéve!, de ezek a kísérletek nem jártak eredménnyel. Edison meghalt, mielőtt meg tudta volna ol­dani a feladatát. Ford, az autókirály, .prakti­kusabb és célravezetőbb megoldásra határoz­ta el magát. Ha már nem lehet Északametri- káJban kaucsukot termelni, akkor legalább Délameri'kiálból hozzák a kaucsukot, még pe­dig az angol ültetvényesek modern, észszerű metódusával, nem a régi vadregényes módon. 1927-ben bejárta a világot az a hír, hogy Henry Ford Para brazíliai államban, a Ta- pajo folyó partján óriási területet bérelt ki, ahol nagyiban fogja termelni a kaucsukot. Az amerikai nagyiipar Latim-Amerika ter­mészeti kincseiben látja annak a biztositékát, hogy sohasem fog kifogyni a nyersanyaga. Braziliiábai megterem a kávé és ha Észak- Amerika rézbányái és petroleumforrásai ki­merülnek, Csiliében még mindig lesz elég réz, Venezueláiban marad elég petróleum. Ezért tapasztalható az a vaskövetkezet esség­gel keresztül vitt politika, amely meg aka rja teremteni a pánamerikai gazdasági egységei, ezért özönílik be az -amerikai töke a latin köz: A Kreuger-üzemek fejlődése rendkívül gyors tempóban ment végbe. Az induláskor az évi forgalom négy millió koronát tünte­tett fel, még a jönköpingi konszern forgalma 14 milliót lett ki. De már a következő év vé­gén az egyesült gyárak vezérigazgatója, a zse­niális Ivar Kreuger szintén egy 1-es számje­gyet Írhatott a 4-es elé, tehát az üzleti for­galmat már kétjegyű milliók fejezték ki. Né­hány óv múlva az egyes helyébe a kettes lé­pett, 24 millió volt már az évi forgalom. A jönköpingi konszern emberei sem voltak restek, az ő forgalmuk is növekedett, de csak­hamar elmaradtak a Kreuger-konszern ered­ményei mögött. A következő években egyre jobban érett, a gyümölcs. 1917 azután döntő jelentőségű évet jelent a svéd gyuifagyártás történetében. A két konszern egyesül. A Kreuger-konszern tiz üzeme összefog a jönköpingi konszern nyolc gyárával. „Svéd gyufa részvény társaság“ a konszern neve és vezető igazgatója Kreuger Ivar. A svéd piacon megszűnik ezz-e-l minden belső konkurrencia. A külföldön pedig — javában dühöng a világháború. A gyufa-iparnak is megvolt minden oka, hogy elégedetlen le­gyen. A kivitelt a háborús intézkedések aka­dályozták, az utak blokád alatt állottak. A konszern raktárad a padlótól a tetőkig zsú­folva voltak árukkal. Az egyetlen üzletfél, akivel számítani lehetett, az elszegényedett Oroszország volt. Végül befejeződött a háború és a hadve­zér megkezdhette a békés háború megvívását, Egy gyors áttekintés elegendő volt a helyzet felismerésére, a pusztítás mértékének felfo­gására. A legfontosabb piacok elvesztek. A legértékesebbek pedig, Indiát és a távoli ke­letet, Kínát, azt a két gyüjtömedencét tehát, amely nyolc-száz millió embert egyesit, az ősi versenytárs, Japán már elfoglalta a maga se­lejtesebb, de olcsóbb árujával. Japán a kellő időpontban jelent meg a keleti piacokon és a legértékesebb területekre vetette ki érdekkö­rének hálóit. Egyeduralmat gyakorolt ezeken a területeken... De nem hosszú ideig. Mert Ivar Kreuger épen Japán e-Uen irányította az első rohamot. És már az első roundban bekövetkezett a kiiock-out. Nyomban megmutatkozott a konszern ütő- ereje és a hadvezér szr a téglájának kiváló­sága. Egy pillanat alatt visszaihóditoíta a svéd gyufa az elvesztett piacokat, sőt a gyufa im­périumának »j határokat jelző pilléreit egé­szen uj országokba cövekelték le. A brit impérimn államaiban, Hollandia gyarma­taiban, az USA-ban. mindenütt győzedel­meskedett a svéd gyufa! Ennek a nagyszerű gazdasági imperialista hadjáratnak vezére volt Ivar Kreuger, akinek érdekes életéiről szóknak a következő sorok: Kalmar, a Kreugerek ősi fészke, ez a Keleti Tenger partján fekvő svéd város tulajdonképpen német alapítás. A középkor­ban annak ellenére, hogy svéd területen fek­szik, német volt. A legrégibb okmány, mely Kalmárra vonatkozik, egy levél a 13. százaid derekáról, amely Lüibeclc váro-s tanácsához van intézve. Anélkül, hogy a Hanza tagja lett volna, a városnak megvolt mindaz a pri­vilégiuma, amikkel a Hanaa-városok bírtak és a Hanza hajóit használhatta. A német kereskedők hatalmas árja Inizó- dott Kalmárba és ez a német eleim fejlesz­tette a vámost hatalmas kereskedelmi empó- riuimimá. A középkorban a német elem olyan erőssé vált, hogy a németek uralkodtak a vámokban, Kalmar kereskedő-osztálya csak­nem teljes egészében német volt és a város­nak Németországgal való kapcsolatai voltak a legélénkebbek. A németek bevándorlása az egész közép­koron át tartott. A 18-ik században egy Dávid Kroger nevű hajós hajókázott át vitorlásával a Sundon, hogy a kalimari kikötőiben vessen horgonyt. Talán Wisma-riból jött, amely akkor svéd birtok volt, vagy talán Pomanerániából. Ő volt az első Kreuger Svédországban. Az újabb kutatások köziben arra az ered­ményre vezettek, hogy a család törzs-atyja egy bizonyos Johan Kroger pékmester, aki 1710- ben kapta meg Kalmar polgári levelét. Ez a Kroger Wismarból költözött be Svédországba. 1739-ben halt meg. Legifjabb gyermeke, An-dres, rézkovács volt és ő változtatta meg a családi nevet Kreugerre. De a kiejtés to­vábbra is Kröge-r maradt. A család aztán elágazott. A német-svéd ösz- szeházaso-dás egy kiváló fajt adott. A család több tagja körül szövődnek a ro­mantika szálai, erős harcosok, bátor hajósok, vagy vakmerő kalandorok, valódi w ük ingek következnek sorjában. De a családi történet érdekes fejezeteire nincs elegendő helyünk ebben a cikksorozatban, ez a dráma a száraz és sivár jelenben játszódik le, színhelye iro­dahelyiségek, műhelyek és gyárak. A gyufa-dinasztia megalapítója Anders Kreuger fia, Peter, aki Í807-ben halt meg. Három fia köziül Ande-rs Lorenz volt a leg­fontosabbik. Gazdag házassága és öröksége, valamint üzleti látóköre és energiája követ­keztében ő lett a város leggazdagabb embe-re. Megkapta az oro-sz konzuli megbízást is s 1859jben halt meg. Fiáról, Per Edwairdról, aki 1820-tól 1895-ig élt, már beszéltünk is. Ő volt az a konzul, aki a kis kalmari gyárat vásá­rolta. Az ő fiát, Ernst Auguslot is megemlí­tettük. Ez az Ernst Kreuger 1852-ben szüle­tett és ma is kit-ünő egészségnek örvend. Jenny Forssmamn-t vette feleségül, egy svéd mérnöknek a leányát s ebből a házasságiból hat gyermeke született. Legidősebb fia Ivar 1880 március 2-án született és 1932 március 12-én lőtte magát agyon. Második fiúgyer­meke Torsién most stockholmi kereskedő s őt szintén megemlítettük a kalmari gyufa- konszern történetének ismertetésében. Kreuger Ivar gyermekkora derűs és boldog volt. Igen kedvező családi viszonyok között nevelkedett. Iskolapajtásai a kis Ivart szófukar és zárkózott gyermeknek ismerték, néha azonban rendkívül vállalkozó szelleműnek mutatkozott. Senki sem sejtette róla, hogy a sorsnak kiválasztott embere lesz, tanítói gondolták ezt a legkevésbé. Tanítói a gyermeket kissé mogorva és renyhe fiúnak látták, renyhe volt nem annyira felfogásban, minit inkább viselkedésben és kifejezésmód­ban. Az isikolásgyerek a csinytevésektől sem riadt vissza. Egy ízben puskaport rakott a kályhába, hogy az épületet a levegőbe rob­bantsa, az udvaron macskákra vadászgatott, de csinytevéseit soha nem tagadta le, min­dent őszintén bevallott, ha kérdezték. És már a gyermekben is megmutatkoztak a nagy üz­letember tulajdonságai. Bélyeggyűjtőmén ye első volt az iskolában s bélyegeivel valósá­gos nagykereskedést folytatott. Tanulmányaiból alig érdekelte valami. Legjobban miég a történelemi iránt érdeklő­dött. Szerencsére felfogása elég jó volt, köny- nyeu tanult és <igy átsiklott a bajokon. Dol­gozatai szárazaik voltak. Viszont a matema­tika gyermekjáték volt számára. De feltűnni és tündökölni sohasem akart. Már akkor ke­rülte a fényi és ragyogást. Nem volt stréber, I csupán kiüiltöwc- Korán kezdette meg iskoláit 1 s korán is fejezte be. Tizenhat éves korában már kezében volt az érettségi bizonyítványa, de hogy úgy mondjuk, ez tulajdoniképpen ha­mis útlevelet jelentett a számára. Akik is­merték a gyereket, mindnyájan úgy mond­ják, hogy ebben a korban egyáltalában nem mutatkozott érettnek. 1896-ban hagyta el ott­honát, hogy főiskolára menjen. A mérnöki pályára készült elő. A technikán A stockholmi technikai főiskolán kellett Ivarnak mérnöki képzését megszereznie. Itt sem változik meg magatartása, saját utjain jár s ezért társaitól azt a melléknevet kapja, hogy csöndes. Néha azonban mégis megszó­lalt és ha egy-egy szót közbevetett a vitatko­zásba, akkor szenzációs hatása volt. Gondo­latvilága szigorú logikával szilárdan megala­pozott tényeken épült fel. De szemszöge oly. , eredeti volt, következtetése olyan fantaszti-' kus, hogy hallgatói csupán csak válhikat vöt__ nógatták. Főiskolai tanulmányainak korából szól ez az érdekes epizód. A mineralogtiából kellett vizsgát tennie. Az áldozatoknak az volt az ér­zésük, hogy a legkevésbé Ivar Kreuger van elkészülve közülük. Matematikai szemszög­ből nézve a dolgot ugyanis ő dolgozott a leg­kevesebbet, az ő kilátásainak kellett tehát a legcsekélyebbnek is lenni ök. Ö azonban le­tette a vizsgát és társai nagyon csodálkoztak a vizsga sikerén. Csak a vizsga után jöttek rá a trükkre. Egész egyszerűen azokat a kristályokat, amelyek számára leküzdhetet­len nehézséget jelentettek volna, zselére vágta és igy a tanár olyan kristályt volt kénytelen a kezébe adui, amit könnyűszerrel tudott meghatározni. Már sokkal nehezebb kérdés volt az, hogyan helyezze vissza a kristályo­kat, de ezt is sikerült megoldania. Három évvel később, tehát 1899-ben Ivar Kreuger megszerezte a gépészeti’ és mecha­nikai diplomáját. Tizenkilenc éves korában tehát már diplomás ember volt. xx A szlovenszkói és ruszinszkói magyar nők lapja: a „Nagyasszony**. i— A törvénytár hivatalos m<agyar fordítá­sának 1932. évi 5. füzete most jelent meg a következő tartalommal: 11. Egyezmény a Csehszlovák Köztársaság és a Litván Köztársa­ság között a polgári és kereskedelmi ügyekben nyújtandó kölcsönös jogvédettemről és jog­segélyről. 12. Egyezmény a Csehszlovák Köz­társaság és a Litván Köztársaság közölt a bűntettesek kiadatásáról és a bűnügyi jogse­gélyről* 13. Egyezmény a Csehszlovák Köztár­saság és az Olasz Királyság között a volt osztrák-magyar hadsereg kötelékébe tartozó azon egyénekre vonatkozó okmányok, okiratok és ügyiratok kölcsönös kiadásáról, akik az európai háború (1914—1918) kitörése után a st.-germaiini és a trianoni békeszerződések rendelkezései következtében vagy egyéb mó­don az egyik, vagy a másik állam polgáraivá váltak. 14. Törvény, mely a pénzügyminisz­tert 1.000,000.000 Kcs-nyi összeg erejéig hitel­műveleteikre jogosítja fel- —i A csehszlovák állam törvényei és rendeletéi gyűjteményé­nek évi előfizetési ára 120 Kcs, az egyes fü­zeteké pedig levelenkint 20 fillér. A régebbi 1922.—1930. évfolyamok terjedelmük szerint 120—'180 Kcs árban kaphatók. Az összes meg­rendelések egyszerű levelezőlapon az „Állam­nyomda Kosice" címére küldendők. A pénz előzetes ihekiüclés^ imdlözienti^ „

Next

/
Oldalképek
Tartalom