Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)
1932-04-29 / 99. (2912.) szám
4 'PRAGAI'/viA&YMi-H I RXiAl? A VILÁGÜRHAJÓZÁS FELÉ Hogyan született meg a modern rakétatechnika? — Milyen feladatokat hivatott megoldani és melyek fejlődésének várható vonalai? Irta: NEUBAUER FRIGYES mérnök II. Rakétának olyan szerkezetet neveznek, melyet hevesen kipuffogó robbanási gázok viaszairatási 'taszítása emel a levegőbe. A gázok a rakéta belsejében elhelyezett explo- ziós anyagok elégése utján keletkeznek. Azt lehet mondani, hogy a rakéta olyan lő vég, melyet nem fegyver indít útjára, hanem mely önmagát lövi ki és hajtja a további pályán is magát előre. Mi a visszahatás? A mindennapi életben milliószor találkozunk vele. Mert minden mozgás keletkezésénél szükségszerűen fellép egy elienmozgás. Ha ellökök magamtól egy hordót, az engem pontosan ugyanolyan erővel lök vissza és ha nem röpülök hátrafelé, akkor az csak azért van, mert a talajban vetettem meg a lábam, — ekkor ez a talaj (vagyis az egész nagy földgömb) kapja meg az ellenlökést. (A Föld az ő óriási tömege miatt csak észrevehetetlenül csekély „sebességet11 kap. melyet bár idézőjelbe kell tenni, de mégis megvan). A lőfegyvereknél a lőporgázok nemcsak a lö- veget hajtják ki, hanem tudvalévőén fellép a fegyver „vissza lökése" is, — a robbanómotoroknál a benzin- vagy olajgázok nemcsak az üzemhenger dugattyúját hajtják gyors ritmusban ide-oda. hanem a géprészek — ugyancsak ritmikus — ellen rázkódását is termelik. Minden jármű mozgása is csak valamilyen elienmozgás árán tartható fenn. a gőzhajó csavarjai vagy lapátjai víztömegeket hajítanak hátra, a repülőgépcsavarok meg levegőt. Szárazföldi jármüveknél meg a kerekek gördülő súrlódása a talajt (földrétegeket. földgömböt) taszítják hátra. Minden moz-l gástkeltő energia — mint látjuk — nemcsak a kívánt irányban, hanem kényszerűen az azzal ellenkezőében is hat, mert valamitől — földtől, viztől, levegőtől — el kell lökődnie. A mechanika alaptételed szerint az energiának ez a megoszlása annál kedvezőbben üt ki, mennél nagyobb tömegre lehet az el- löködésnél támaszkodni, ezért a szárazföldi jármüveknél tényleg a jármű kapja az energia legnagyobb részét, mert itt magát az egész főldgötmiböt löki (forgatja) hátrafelé a jármű. A lőfegyvereknél is a lövedék súlya csak íkicsiny hányadrésze fegyverének. Az, ami mindezeknél a szerkezeteknél, de különösen a lőfegyvereknél kényszerűen megtűrt hátrány: a visszahatás, az a rakétánál a tulajdonképpeni hajtóerő. A rakéta lőfegyvernek tekinthető, melyben nincsen lö- veg, hanem csak robbanóanyagtöltés és melyben a visszalökés a célirányos szerkesztés folytán igen hatékonnyá válik. Puskánál, ágyúnál a robbanótöltés súlya kicsi a fegyveréhez képest, azonfelül a robbanási gázok csak a másodperc néhány ezredrészén keresztül működnek. Ezzel ellentétben már egy közönséges tűzijáték-rakétában is annyi puskapor van, hogy annak a súlya az üres rakétahüvelyével egyforma, főleg azonban az aránylag lassú elégés folytán sokkal tovább és egyenletesen fejti ki a kiáramlás alatt visszaható erejét. A rakéta és minden más mpzgásttermedő szerkezet közötti döntő különbség azonban az, hogy az előbbinek nincsen szüksége környező közegre, mert hiszen nem ezen, hanem *aját tömegének hálrahajitott részein: a ki- puffogó gázokon löki folyton el magát. Ezért az üres, levegőtlen világ térben is tud mozogná! Itt aztán a súrlódásnak és külső ellenállásoknak minden hiánya folytán igen nagy sebességek érhetők el. Közönséges földi, vizi vagy légi jármüvek csak bizonyos maximális gyorsaságokat fejthetnek ki, mert további fokozást a tulhatal- massá növekvő közegellenállások — föld, víz és levegő — meggátolnak. Ellenben az üres térben minden mozgató erő a működés egész tartama alatt, tartson az bármeddig is, folytonos gyorsulást okoz, amiért is elvben bármekkora repülési gyorsaság létrejöhet. És erre a nagy hatályosságra éppen a rakétánál van a legnagyobb szükség. Űzemanyag- megtakaritás okából. Ugyanis minden más járműnek korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésére azok a tömegek, amelyek a „visszahatásit“ kapják, amelyektől az ellököd és történik: a környező közegek — föld, levegő, viz. — A rakétánál azonban — és ez a maga nemében páratlan jelenség — a hátralö'kött tömegeket a rakéta maga kell, hogy folytonosan termelje. Az „ellentöimegek“ * itt az üzemanyaggal azonosak, tehát kevés van belőlük, ez pedig: a már említett „lökés-e£llentökés“ energiamegoszlás szempontjából igen kedvezőtlen. Ezért a rakéták szakszerűtlen felhasználásánál nagy üzemanyagpocsékolás mehet végbe. A rakéták ezért csak bizonyos célokra, igen nagy távolságoknak ugrásszerű gyors átsizelésére és csak bizonyos körülmények között fizetődnek ki. Hosszabb ideig tartó üzemre teljesen alkalmatlanok és túl költségesek lennének: röppályájuknak abban a részében, ahol hajtóerejük működik, százszor, sőt ezerszer annyi üzemanyag fogy el, mintha ezt az utat autó vagy repülőgép tenné meg. A rakéták nem fogják tehál az órák- vagy napok- hosszat egyenletesen dolgozó benzinmotort helyettesíteni, hanem céljuk és működésük egész más- egyszer begyújtva, csak rövid ideig — legjobb esetben (a nagy űrhajóknál) néhány percig — égnek, ezalatt az idő alatt azonban fent a legfelső vékony légrétegekben, sőt többnyire majd teljesen a földi légkörön kívül, igen nagy sebességet adnak a rakétajármünek, azt ezáltal óriási szabad röp- pálya befutására képviselve, amely húszszor, százszor, sőt kozmikus utaknál ezerszer is akkora lehet, mint az. az útrész, amelyen az üzemanyagok még égtek. Ez a rendkívüli sebességgel befutott óriási A TIGRIS Irta: CSATHÓ KÁLMÁN A hosszú tarokaezhatnál már akkor nagy társaság ült, egy csomó úriember és köztük egy jó!táplált külsejű tisztes aggastyán, sürü ősz hajjal és lengő, fehér szakállal. Ez volt Karimás bácsi. Menyue bemutatott a társaságnak előbb engem.' azután Somogyi Pétert. — Adjatok helyet az öreg vitéznek a baj- társa mellett. Karimás bácsi bizonytalanul nyújtotta kezét, Somogyi mélyen meghajolt, azután feszes vigyázzállásban jelentette: . — Somogyi Péter veressipkás negyvennyolcas honvédőrmester alázatosan jelentem Karimás kapitány urnák, szolgálatára állok. Karimás fürkészve szemlélte a jövevényt. Majd bizonytalan hangon azt kérdezte tőle: — Te is? Hát te is a vereesipkásoknál szolgáltál? — Hát hogyne! — felelte Somogyi leülve. — Már nem emlékszik rám, kapitány ur? Pedig ott voltam a századában. — Az én századomban?... Somogyi? Somogyi? • • • — Hát persze! Én nagyon jól emlékszem kapitány urra még ma is! A piski hidra! Amit a •kapitány ur egyedül foglalt vissza az ellenségtől... Nem hiába volt a legvitézebb ember az egész ármádiában!... — Na, na! — szólott. — Vitéz volt ott mindenki ... — De olyan, mint a kapitány ur volt, nem volt több e<ry se... Emlékszem én nagyon jól. Arra. is. mikor Bem tábornok sajátkezüieg tűzte föl az érdemkeresztet a mellére... Vagy nem iigv volt? Karimás hosszan ránézett Somogyira és lassan bólintott: 1 — így volt, fiam! így... De azon gondolkozom, hogy lehet az, hogy én rád nem emlékezem. Pedig ismertem névszerint minden katonámat ... Somogyi zavarba jött, de csak egy pillanatra. A következőben már szemtelenül felelte: — Pedig egyszer az életét is megmentettem kapitány uramnak... Dév mellett! Mikor a kozákok leszúrták a lovát... Már nem tetszik emlékezni? Karimás bácsi a homlokára ütött: — Az, bizony Isten!... Hát te voltál az a hős? ... Na lám csak! Én meg mióta kereslek! Te hoztál oda egy vezetéklovat! Egy szürkét!... Az Isten áldjon meg érte, fiam! Köszönöm! Menyus, aki mellettem ült és állandóan a könyökével lökdösött, erre úgy belemarkolt a karomba, hogy csaknem elorditottam magam: — Hallod! — súgta. — Hallod! Vállalja! Vállal mindent! Vén szélhámos! Na megállj!... — Hát arra emlékszik, vitéz kapitány uram — kezdte Somogyi Benkő Péter János —, amikor a piski csatában Petőfi Sándorral... Karimás közbevágott: — Petőfi nem volt ott a piski csatában!... — De Segesváron igen. Segesvárt akartam mondani... — Ott meg én nem voltam! — felelte Karimás. — Nehéz sebbel feküdtem Marosvásárhelyt. Menyus rászól t.Benkőre: — Vigyázzon, Somogyi uram! Össze ne zavarja a dolgokat! Valaki megszólalt az asztal végén: — Hagyjátok csak őket! Ne zavarjátok! Nincs ennél mégha több, mint mikor két ilyen hős annyi év után találkozik egymással... — Csak az a baj — bólintott Karimás bácsi —, hogy már nagyon is sok esztendő múlt el azóta... — Én emlékszem! Jól emlékszem mindenre! — bizonykodott Somogyi. — Kapitány uram röppálya a gyümölcse, az ellenértéké és értelme annak a rengeteg üzemanyagnak, melyet a rakéta a hajtóerő működésének rövid ideje alatt elhasznált. Ha a rakétajármü az égés elzárása után valamilyen okból nem érte volna el ezeket a hatalmas, az ágyuLö- vegét többszörösen fölülmúló gyorsaságokat, úgy aiz egész elhasznált üzemanyag hiába lett elpuffogtatva. Az óriási gyorsaságokat és üzemanyagfogyaszlásnélküli hatalmas röppá- lyákat csakis az teszi lehetővé, hogy a rakéta utjának legnagyobb része a földi légkörön kívül (legalább 70 kilométer magasban) vezet. Hisz a légellenállás miatt még a híres Parist bombázó ágyú 1 övege sem emelkedett — függőleges kilövés mellett — 60—70 kilométernél magasabbra és méig ebiben a magasságban is elég nagy a légsürüség ahhoz, hogy a meteorok a súrlódás f olytán izzóvá váljanak —, egy rakéta számára, melynek sebessége az említett lövegét messze felülmúlhatja, a leküzdendő légellenállás még mindig mérhetetlenül nagy lenne. Aki először olvas ezekről az óriási gyorsaságokról, melyek százszor akkorák, mint a gyorsvonaté és óránkénti 10—20 ezer kilométernek felelnek meg, csodálkozva kérdi majd: „és ezt a száguldást, .mely az ágyúgolyóét is többszörösen felülmúlja, emberkéz alkotott készülék valaha elérje?!..." Nos, hiszen az ágyúgolyónak is emberkéz által alkotott szerkezet adja meg á sebességét. Amellett az ott szereplő hajtóerő a másodpercnek nagyon kicsiny törtrésze alatt hathat csak a fegyver- vagy ágyuoső rövidsége miatt A rakétánál ellenben ... mely az üzemanyagát magával viszi?! Az utat, melyen át az üzemanyag hat, kilométerek százaira és a hatóidőt percekké lehet kinyújtani. így egyrészt érthető, hogy többszörös ágyugoJyógyorsaságokat érhetni el. másrészt, hogy — ami egy Verne-féle hold-lövedékben elképzelhetetlen —, hogy tökéletesített iákét a készülék eken emberek is utazhatnak majdan. mert hiszen a hajtóerőt tetszésszerinti tempóban. tehát egészen lassankint lehet majd hatni engedni. A rakéta hatalmas teljesítőképességének a titka éppen abban rejlik, hogy idol ént az álsó rétegekben lassan halad és fölfelé gyorsuló mozgása folytán teljes menetsebességét csak magasan fönt. az ellenállásra képtelen levegőtlen űrben fejti ki. Ezért rakétarepülőgépek, melyek az alsó légrétegekben repüljenek, sohasem fizetődh etnek íri, de még sokkal kevésbé rákétaautók, mély utóbbiak nem voltak egyebek reklámnál Opel kezében, amit ő maga is beismer és amit Oberth tanár mindig is hangoztatott. Ha egy rakétakészül éknek valaha sikerülni fog a sebességét másodpercen kinti 11.2 kilométerre fölfokozni, akkor űrhajóvá válik, mert a csillagászat törvényei szerint ennél a gyorsaságnál kiröpüil a föld vonzóköróből. Ezt a bizonyos gyorsaságot már Verne Gyula is megemlíti az ő hold-regényében, mint minden kozmikus utazás föltételét. Nos ... sok idő fog addig még eltelni. A rakétatechnikának vannak sokkal közelebb fekvő gyakorlati céljai is, melyeket már megemlítettünk. A végcél: az űrhajó megalkotása sem any- nyira technikai-elvi nehézségek leküzdésének, mint inkább rendszeres munkának, kitartó részletkidolgozásoknak, vagyis: időnek és főképpen — pénznek a kérdése. 1932 április 29, péntek. & kénes iszapforrások m évszázadok óta bevált gyógyeljárással csúzává köszvény-ischias ellen páratlanul hatásosak. I _ Igen jutányos árak. I 1 M Felvilágosítások: /M Fürdöigazgatóság PÖSTYEÜ Mindenütt dolgoznak e téren, különösen, sajnos, e problémák hadijelentősége miatt. Oberth tanár fölkeltette az érdeklődést és megmutatta az utat és a lehetőségeket. (Vége következik.) A cseh vidéken w agrámft lóvására énre srlssálfe a fasiszta párt Prága, április 28. Csehország egyes kisebb városaiban a fasiszta párt feltűnően erősödik, így legutóbb Moldautihein városában egyszerre hót mandátumhoz jutott. A légionárius Národ- ni Osvobozeni aggodalommal hívja föl valamennyi párt figyelmét a növekvő veszedelemre. Azt Írja a cikkíró, hogy a falvakban az emberek megszűnnek az agrárpárt hívei lenni és a cseh fasizmus ma már nem ex^uziv jellegű mozgalom, hanem ugyanolyan, mint K ül főidőn a hitlerizmus és az olasz fasizmus. DélcseihiOrszágban a szegények a meggazdagodott agrárpárti maradékbirtokosok ellen fordulnak. Ez a tömegmozgalom már csak azért is veszedelmes, mert ma nemcsak azok csatlakoznak a fasisztákhoz, akiknek az agrárpártban mandátum már ne,m jutott, hanem a kisgazdák, alkalmazottak és munkások, tehát a közé-posztály is a fasiszta pártban helyezkedik el. A Lidové Listy a légionjrus lap Iliiével kapcsolatban a következőket írja, A cikkíró túl zott aggállyal nézi a dolgot és helytelen képet fest a fasizmus elleni eredményes védelemről. Rendőrséggel és politikai nyomással már nem lehet semmire s,em jutni. Gajdénak elegendő, ha mindenütt csak rövid előadást tart, amelynek tartalma: Mindenütt lopnak! Ez kétségen kívül demagógia, azonban ehhez anyagot szállítanak azok a napilapok, amelyek az afférokból élnek- Itt kell rendet teremteni. Ha erre nem kerülne sor, úgy valóban beszélni lehet arról, hogy a demokrácia veszedelembe jutott — fejezd be a néppárti lap. Amerika öt msüifesíiepss hetet követe! Washington, április 28. Az amerikai szakszervezetek szövetsége nyilatkozatot adott ki, amelyben erélyesen állást foglal az öt munkanapból álló hét bevezetése mellet:. A javaslat megindokolásában a szakszervezet megállapítja, hogy a munkanélküliség nap- ról-napra terjed s csak az öt munkanapból álló hét bevezetése mentheti meg az amerikai ipart a katasztrófától. hőstetteiről akár reggelig tudnék beszélni... Karimás nem felelt, csak nézte a bajtársát. Nézte és tűnődött. Egyszer azután hirtelen fölélénkült az apca és azt mondta: — Megálljunk csak! Nem te vagy az a Somogyi, akit egyszer patrulba küldtem, már nem tudom, melyik csata előtt és ... Somogyi közbevágott: — És én három muszkát fogtam el egymagám, akikért kitüntetést is kaptam, de tizenkét be tót is, mert kapitány uram észrevette, hogy a pisztolyom meg se volt töltve... Én vagyok! Karimás fölemelkedett: —• íme! — szólt Menymshoz fordulva. — íme, nagyságos uram! Most belátja, hogy minden szó igaz, amit beszéltem. Nem igy mondtam-e el szóról-szóra éppen tegnap ezt az esetet? Menyus mosolygott: — Hát kételkedtem én valaha Karimás 'bácsinak csak egy szavában is? Elhittem én mindent, csak egy van, amiben nem hiszek: ennek az atyafinak a szakállábán! Ide nézzen! Azzal odaugrott és megragadva Somogyi hófehér szakállát, egyetlen rántással letépte róla. Somogyi ijedten kapott az állához, Karimás fölhördült: — Hogy meri az ur az én 'bajtársamat bántani? Ezt megkeserüli! Azzal leroskadt, a két kezébe temetve az arcát és hangos zokogásra fakadt. Menyus, aki egészen más hatást várt, zavarba jött és dadogva kezdett mentegetőzni: — De hiszen ez csaló! Ragasztott szakálla van!.Ez sohasem volt Karimás bácsi bajtársa! Karimás bácsi azonban csak zokogott tovább szivettépően, ami, mondhatom, egy csöppet sem volt vidám dolog. Én legalább nem találtam annak s nagyon meglepett, hogy az asztal körül mindenki hogy kiizködik a kitörni készülő kacagással. Szinte fuldokoltak belé és az asztalkendőjüket tömték a szájukba. De fene durva emberek! — gondoltam magamban. Még Menyus volt köztük a lég rokonszenvesebb, aki szemmelláthatólag megbánta az Ízetlen tréfát és szerette volna valahogy jóvátenni: — Ne sirjon hát, Karimás bácsi! Hiszen éppen • azért tettem, mert nem tűrhetem, hogy magából bolondot csináljanak!... Karimás bácsi abbahagyta a zokogást. Aztán anélkül, hogy a fejét fölemelte volna, siri hangon kérdezte: — Kijelenti, nagyságos uram, hogy mindent, elhisz, amit beszéltem? Menyus sietve felelte: — Hiszem, hiszem! Hogyne hinném! — Becsületszavára? — Becsületszavamra! Karimás bácsi nagyot sóhajtott. Majd belemarkolva lehajtott fejebubján a sürü, ősz hajába, egy hirtelen mozdulattal fölugrott, de úgy, hogy az ősz haj ott maradt a kezében és egy csupaszképü, barna fiatalember vigyorgott rá a Karimás bácsi helyéről Menyusra: — Hát ki a tigris, cimbora? — Szabó Pista! — kiáltott Menyus elképedve. — Hát tevagy az? A társaság tagjai az oldalukat fogták nevet- tükben. Nevetett Menyus is, de egy kicsit savanyúan, miközben nekem magyarázta: — A betyár hat héttel ezelőtt azzal búcsúzott el, hogy szabadságra megy!... Ki gondolta volna, hogy ő lehet Karimás bácsi? ... Na. de ezt nem viszitek el szárazon. Csinálok én belőletek olyan tigrist, hogy sirva- néztek utána!... Béváltotta-e az Ígéretét, nem tudhatom. Mert. ón bizony az első kínálkozó alkalmat fölhasználtam rá, hogy megszökjem. Különben is, elkezdtek fizetés csők kenésről, meg búzaárakról beszélni, amitől egy kicsit- elromlott a hangulat s minthogy Menyus az ilye* mit nem szereti, félni lehetett, hogy azonnal munkába fog. Olyankor pedig nem lein t tudni, kin akad meg a szeme, hát aki nem szeret tigris lenni, okosabb, ha kereket old. (Vég1©.)
