Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)

1932-04-27 / 97. (2910.) szám

^RAGAI-yvVACíVARHIRIiAE? 1932 április 27, szerda. „Nem lehet pusztulásra szánva Széchenyi, Kossuth, Deák, Andrássy és Tisza nemzete" Berzeviczy Albert beszéde a budapesti Tisza István- emlékünnepen helyzet folytán szükséges radikálisé uj rendezé­séről, a gazdasági és hitelviszonyok intézmé­nyes megjavításáról, a túlméretezett bürokratiz­mus sürgős megszüntetéséről, a hivatali állások­nak őslakókkal való betöltéséről. 11. Végül legsürgősebben gondoskodjék a íkárpátaljii nemzetközileg biztosított önkormány­zat életbeléptetéséről, mert 12—14 évi tapasz­talat meggyőzte a kongresszust arról, hogy a kárpátalji jog- és társadalmi, szociális, kultur- és gazdasági helyzet gyökeres javulását, egész­séges viszonyokat, gazdasági fejlődést csak ak­ikor remélhet Kárpátalja minden népe, ha Kár­pátalja népei törvényes önkormányzatúik kere­tében saját, sorsaikat önmaguk fogják intézni. A javaslatot a kongresszus egyhangú lelke­sedéssel magáévá tette s melegen ünnepelte Siménfalvyt. A továbbiakban fölszólaltak még Varga András (Mezővári), Mester András (Nagy­ié ereg), Fekésházy Zoltán járási képviselő, Kur- may Bertalan (Beregszász) és Varga János (Kisgejőc). Az autGRftrciia-tervezet Ezután R. Vozáry Aladár a Gergely Albert dr. által kidolgozott autonómiatervezetet ismer­tette. A kongresszus magáévá tette a terveze­tet s kimondta, hogy jogi szerveivel fölülbírál­ta tj-a, a nyilvánosság elé tárja és a kormány elé terjeszti. Vozáry lelkes beszéde után Földessy János szólalt föl, majd a ruszinszkói németség üdvözletét Thonhai- zer, a románságét Draxler kiküldött tolmá­csolta. Kerekes István dr. lelkes szavai zárták be a méötóságos lefolyású pártszövetségi kongresz- szust. ü lássál wllasiiissif margójára Kassa, április 26. (Kassai szerkesztőségünk­től.) A kassai választások lezajlott alt, az el­keseredett agitáció után csendesebben, mint­sem gondoltuk volna. A legcsekélyebb rend­zavarás sem fordult elő sehol, csupán va­sárnapra virradó éjjel, a szesztilalomnak meg­felelően, néhány berúgott ember kurjongatta végig az uccákat. A szociáldemokraták szom­baton este nagy lampionos, zenés felvonulást rendeztek, (úgy látszik: előre ittak a medve bőrére) s ezen a felvonuláson néhány kom­munista össze pofozkodott a szociáldemokra­tákkal. Ezeken a pofonokon kivül nem tör­tént jelentősebb esemény az egész választás alatt. Az eredmény mindenki előtt ismeretes. A csehszlovák sajtó most, persze, kárörvendezr ve bizonyítgatja, hogy a magyarság pártjai döntő vereséget(?) szenvedtek és hogy Kassa nem magyar, hanem csehszlovák többségű. Akik gondolkozás nélkül beugranak a kor­mánypárti érveléseknek, nem tudják azt, hogy a magyarság mandátum vesztesége mögött olyan okok állanak, melyek éppen a magyar­ság szövetkezett pártjai javára billentik a mérleget. A legnyomósabb ok, mint jelen­tettük, az, hogy az 1927-es választás 22.021 szavazata helyett most 26.661 érvényes szava­zatot adtak le, tehát 4.64-0 szavazattal többel s ennek a szavazattöbbletnek túlnyomó ré­sze csehszlovák szavazat volt a hivatalnok- osztály állandó szaporodása miatt. Ez a sza­vazattöbblet magával hozta, a magasabb osztó­számot, amely az 1927-es 430-al szemben most 545 volt s ez a második oka pártjaink mandátum veszteségének. Ez abból is látszik, hogy két pártunk mindössze 462 szavazattal kapott kevesebbet mint 1927-ben és ez a mi­nimális differencia mégis négy mandátumába került a nagy osztószám miatt. (Hasonló a kommunisták esete, akik most 619 szavazat­tal kaptak többet, mint 1927doen, mandátu­maik száma mégis ugyanaz maradt). A legsú­lyosabb ok azonban az volt, hogy a választási névjegyzékből kimaradt közel 3000 vá­lasztó neve, (szándékosan-e vagy véletlenül, azt majd a bevezetett vizsgálat dönti el) s ezek között 2000 körül jár a kihagyott ma­gyar választók száma, akik jelentékeny ré­szükben szintén a magyarság pártjainak ká­derjeihez tartoznak. Ezek az adatok pártjaink térvesztésévé ellen bizonyítanak s egészen más megvilágításba helyezik a négy mandá­tum elvesztését. Nem is számitva ide azt az ugyancsak nyomós körülményt, hogy éppen a magyarság táborában még mindig jelentős számmal vannak olyanok, akiknek nincs rendben az állampolgárságuk, ezért nem sza­vazhattak. Mindezeket figyelembe véve nem úgy fest a helyzet, ahogy azt a kormánykö­rök szeretnék beállítani és Kassa a magyar pártok mandátumcsökkenése ellenére sem lett szlovák, hanem legalább öt ven százaléká­ban megmaradt magyarnak. ■Cr A magyar tábor megbontására alakult kis pártok szintén sokat ártottak és részben el is érték céljukat. Többszázra tehető azoknak a szavazatoknak a száma, melyet ezek az adhoc krá pártok vittek el a két magyar párt­tól és 1174 szavazat ment veszendőbe azért, mivel öt kis párt egyáltalán nem jutott man­dátumhoz. Ez mindenesetre elégtételül szol­gál részünkre, ele figyel mez tető ül is a jövőre | nézve, hogy a meglévő magyar tábort még i .intenzivebb munkával kell összetartani, hogy 1 Budapest, április 26. A Tisza István Társas­kör, Tisza István gróf születésének évfordu­lóján emlékünnepéiyt rendezett- A Társaskör az Országos Tisza István Emlékbizottsággal együtt elhatározta, hogy amai nehéz időikre való tekintettel nem tár&asvaosora keretében gyűl egybe. Az emlékünnepélyt a Tisza István Társaskör Dorottya-uocai helyiségének nagy­termében tartották meg. A terem, amely a régi .Lloyd-épület és a Nemzeti Kaszinó régi helyiségeiben van, szin- ültig megtelt előkelőségekkel, akiknek a so­rában ott volt Bethlen István gróf, Wlassdcs Gyula báró, Ráday Gedeon gróf, Perényi Zsigmond báró, Karafiáth Jenő kultuszminisz­ter, Telelri József gróf és Ripka Ferenc főpol­gármester vezetésével a magyar közélet szi- ne-java. Az ünnepi beszédet Berzeviczy Albert mondotta­— Immár több, mint tizévé® gyakorlatunk­tól, hogy mgdicsőült nagy vezérünk, Tisza Ist­ván születésének év napját emléklakoniával ünnepeljiü!k meg — kezdte Berzeviczy — s az özvegye ajándékából bírt serleget az ő emlé­kére ürítsük, ezúttal eltértünk, mert úgy vél­jük, hogy a mai idő s a mai körülményeik nem kedveznek a lakomának. E helyett csak ide, körünknek annyi történeti emléktől meg­szentelt nagytermébe hívtuk össze azokat, kik velünk ama nagy emlék kultuszában egyesül­nek s igazgatónkat, Horánszky Lajost kértük fel, hogy éppen elkészült s legközelebb közre­bocsátandó Tisza-étetrajzából olvassa fel azt a fejezetet, mely a Tisza István születésének korát festi. — Ma nem akarjuk magunkat a nagy fér­fiú elvesztése feletti fájdalom gondolatainak engedni át. Ma vissza akarunk gondolni arra, hogy ezelőtt hetvenegy évvel a Gondviselés kegyéből nemzetünk egén egy csillag tűnt fel, I. A P. M. H. húsvéti számában „A ruszinszkói helyzet o>kai“ címmel megjelent cikkemben a ruszinszkói általános ínség, nyomorúság, mun­ka- és kér esetnél küliség főokaiül a ruszinszkói gyümölcstermés értékesithetetleneégét és a ru­szinszkói erdő-kitermelés és faipar teljes meg­állását neveztem meg. Mindkettőnek oka: Ru­szin&zkó területi elhelyezettsége, a ruszinszkói termékek piachiánya, különösen pedig a ma­gyar—csehszlovák vámiháboru. A cikk megjelente után s a cikkel kapcsolat­ban részben több levelet kaptam, részben sze­mélyesen kerestek föl többen. E megnyilatkozá­sok összességének véleménye az volt, hogy Ru- szán&zkó mai kétségbeejtő, a világgazdasági válságtól független oka valóban a ruszinszkói tüzifatermelés eladhatásának lehetetlensége, a ruszinszkói erdőkitermelés és faipar tüzifapro- duktumának piachiányában van. megfizetett árulók ne férkőzhessenek többé .sorainkba és ne tehessenek kárt közöttünk. & A pártbomtó alakulatok közül egyedül az ócska ybr iga deres Guzmann Miksa városi pártja kapott egy mandátumot,' de ahhoz is csak a második skrutlniumiban jutott hozzá. Kiváncsiak vagyunk, milyen arccal és milyen lelki ismerettel ül be Guzmann ur a képvi­selőtestületbe, ahol mostanáig a felesége ült, de a keresztény szocialista padsorokban. Vagy politikai analfabéta ez a Guzmann ezredes, hogy ilyen pártbontásra vállalkozott, vagy pedig szomorú gyászvitéz, aki szándékosan csinálta, amit csinált és akkor méltó a ma­gyarság legteljesebb megvetéséire. Az a hir járja különben, hogy az ezredes ur nem óhajt kifelé aktív részt venni a vá­rospolitikában, hanem minden idejét kuliszr szák mögötti telekparcellázásoknak és ucca- rendezéseknek óhajtja szeu telni. A parcellá­zásoknál természetesen saját telkeit óhajtja előnyben részesíteni. — A képviselőtestületi padsorokban pedig szárnysegédével, Nógrádi Albert „hajóskapitánnyal" óhajtja magát he­lyettesi titel ni, esetleg idővel le is mondani az ő javára. Ez az utóbbi volna a leghelyesebb is — az ő szempontjából. sx Még csúfosabb kudarccal végeztek az úgy­nevezett „Sportolók és 30 évesek"*, akiknek HmiIdea dr. ügyvéd volt a listavezetőjük és a „kosicei republikánusok", akiket viszont Pa­mely hivatva volt évtizedeken át bevilágítani a nemzet életének útjait. Pályája zenitjét lát­szott elérni, mikor a ránk kényszenitett hábo­rú rettentő megpróbálta tás ti őt találták az or­szág kormányának élén s ő emberfeleti erővel szentelte magát a reáuebezedő, sorsdöntő feladatoknak. Ha a háború reánk nézve győ­zelemmel végződött volna, az ő kipróbált ere­je hivatott és képe® lett volna egy nemzeti aranykor megteremtésére. Azonban a beál­lott változások s a háború terén beállott bal­siker lehetővé tették az ellene dolgozó erők győzelmét s leszorították őt a hatalomról, a nemzet sorsát úgyszólván a véletlenek játék- labdájává térve­— Bekövetkezett a nagy összeomlás, mely a görög végzettragádiák példája szerint az ő egyéniségét, életét is áldozatul követelte. Tő­le megtanulhatjuk azt is, hogy nehéz sorsunk­ban ne csüggedjünk, mint hogy ő nem csügge­dett soha. Megtanulhatjuk, hogy érdemes él­ni és dolgozni e nemzetért, melyért ő nyu­godt, derült kedéllyel volt kész mindig felál­dozni magát. Megtanulhatjuk, hogy nem le­het pusztulásra szánva az a nemzet, melynek jövőjét megépíteni Széchenyi, Kossuth, Beák, id- Andrássy Gyula, Tisza Kálmán, Wekerle, Tisza István jöttek a világra­— Ki tudja, milyen tehetségek szunnyadoz- nak abban a fiatalságban, amely hivatva van elfoglalni a jövő küzdőtéréi? Ki tudja, mikor született vagy születik egy uj Tisza István, aki ha nem is nagyobb, talán szerencsésebb lesz annál, ki fölött a geszti sírbolt bezárult.-— A remény és bizalom e szózatával üdvöz­löm a megjelenteket s adom át a szót Ho- rámszky Lajosnak — fejezte be Berzeviczy Albert nagyhatású beszédét. Majd Horánszky Lajos felolvasta általános figyelem mellett értékes, korjellemző tanul­mányát­— Ez az oka annak, hogy a nem egészen 700 ezer lakosú Ruszínszkóban több, mint 300 ezer embernek nincs munkája s keresete, — emiatt nincs meg Ruszinszkónak immár közel két év óta az az évi 200—300 millió pénzforgalma, amelyet az erdőkitermelés és faipar (napszámban, fuvarban, munkabérkifi­zetésben) jelentett. S a helyzet Ruszinszkó- ban mindaddig nem javulhat, míg az erdőki­termelés ismét meg nem indul, — annak pedig előfeltétele: a ruszinszkói évi 60 ezer vagon tüzifaproduktum egyedüli piacának: a ma­gyarországi piacnak visszaszerzése. A levélben, vagy élőszóval kifejezett vélemé­nyek azonban ezen megállapításnál még tovább mentek. Folytatólagosan abban összegeződtek, hogy .a f önti elken kívül nagyban hozzájárait a helyzet kialakulásához a kormánytöbbségek 12 éves hibás ruszinszkói gazdasági és pénzügyi politikája. osay rendőrkapitány akart győzelemre vezet­ni. Most már elmondhatja, hogy csak: akart, de hiábavaló volt minden „akarása", helye­sebben: akarnék oskodás a, mert a ci­gányok, akikibe különféle büdös húsok for­májában annyi bizalmat helyezett, nyilván­valóan mást akartak és nem a politizáló ka­pitány urat. A büdös hús teóriája tehát cső­döt mondott és a kapitány ur „okulva a gyá­szos kudarc tanulságain, szintén elmondhatja mágiáról: — „voltam király Beoliában------­Az az csak lett volna, ha megválasztják. Most azonban félhivatalos körökből úgy érte­sülünk; hogy a gyászos kudarc tetejébe még el is helyezik Kassáról, vagy rövidesen nyug­díjazzák, mert nem az agrárokkal kapcsolta a listáját... Hiába: huncut dolog a politika és főleg: nemcsak büdös hús kell hozzá. A sportolók és 30 évesek viszont a röplap­tenger ellenére is csak 83 szavazatot kaptak. Azt mondják, hogy azért, mert a listájukon csupa 50—60 éves jelölteket szerepeltettek. Tehát minden jelölt duplán számított, De ez­zel a „takarékoskodással" sem tudták meg­fogni a kassai választók szivét és utolsó­előtti helyen végezlek, ügy látszik: még sin­csenek otthon a könnyű atlétikában. A többi kis pártok már nem is fontosak. Voltak, min csenek és nem is lesznek többé. Úgy elfujta őket a választás szele, mint. a könnyű, őszi falevelek_Megérdemelték a sor­sukat, okulhatnak belőle. Most pedig béke velünk. (—béri.) Vegyük sorra mindazokat a gazdasági és pénzügyi intézkedéseket s vonatkozásokat, amelyek az elmúlt 12 év alatt zajlottak les nyi­latkoztak meg Ruszinszkón. Mindenek előtt áll a rusztnsz&éf pSnzbeváStás Egye. Ez volt a legnagyobb vérveszteség Ruszinézkó pénzügyi-gazdasági életének vérkeringésében. A történelmi országrészekben, Szlovenszkón egészen Ungvárig (Ungvárt is beleértve) az ál­lamfordulat után azonnal megtörtént a volt osztrák-magyar bankjegyek becserélése, illetve lebélyegzése (84/919—919. februári törvény a11 apján). A pénzt 1:2 arányban váltották be, il­letve bélyegeztetett le, sőt inkább 1:1 arány­ban, mert hiszen a beadott 100 o.-m. K-ért min­denki 50 Kc-t kapott készpénzben, 50 Kc-t pe­dig olyan elismervényben, amellyel tulajdonosa adót fizethetett, az adón fölül visszatartott többletet pedig visszakapta. Ruszínszkóban (Ungváriéi keletre) több, mint egy évvel később, 1920 októberében történt meg a péuzbevált-ás (az 57G/920. szánra kor­mányrendelet alapján). De hogyan? Ruszínszkóban 1920 júniusában kellett min­denkinek bejelenteni osztrák-magyar pénzkész­letét. A pénzbeváltás azonban csak 1920 októ­berének végén történt meg s addig a kereske­delem, ipar, mezőgazdaság pénzkészlete oszt­rák-magyar bankjegyekben növekedhetett, vál­tozhatott és változott is, mert Ruszínszkóban mindenki köteles volt addig elfogadni a még le nem bélyegzett osztrák-magyar bankjegye­ket is. A hónapokkal előbb bejelentett osztrák-ma­gyar bankjegyek beváltása 2000 K-ig 1:1, 2000 K-tól 10.000 K-ig 1:2, azonfölül 1:4 arányban •történt meg. A be nem jelentett és be nem je­lenthetett osztrák-magyar bankjegyek beváltá­si kulcsszáma 1:10-hez volt! így tehát, mondjuk, egy munkácsi lakosnak volt az októberi pénzbe váltásikor 160.000 K ér­tékű osztrák-magyar bankjegye. Ebből azonban júniusban csak 100.000 K-t jelentett be (a többi azóta jött; eladott valamit, üzletében kényte­len volt elfogadni stb., akkor mindennek ára igen magas bankjegyösszegszámu volt). Kapott tehát a pénzéért, a 160.000 koronáért: 2000 (1:1) + 4000 (1:2) -f22.500 (1:4) -f 6000 (1:10), összesen 34.500 Kc-t, a vissza­tartott összegért nem kapott semmit, az (a 125.500 K) számára teljesen elveszett. Ekkor és igy fogyatkozott meg a pénz Ruszínszkóban. Igaz, hogy a történelmi országrészekben, Szlovenszkóban (Ungvárig) történt pénzbevál­tás óta a ruszinszkói pénzbeváltásig sok oszt- Ták-magyar banjegyet „siboltak" másünnen Ruszinszkóba, de Ruszinszkó közönsége arról: nem tehetett, el kellett fogadnia a lebélyegzet­ten osztrák-magyar bankjegyeket! Ennek kö­vetkezménye volt az is, hogy Ruszinszkó pénz- lebólyegzetlen területein fokozódóan drágáb­ban, négyszeres áron lehetett mindent vásá­rolni. Az adózási kvóta Rusztaszitában ugyasaz, mint másutt A ruszinszkói adóztatásban azonban ez a más kvótájú pénz-beváltás nem jutott érvényre. Ruszínszkóban 1921-ben kezdték meg a hát- rálékos évek utáni adókivetéseket, a vagyon­adó-, vágyó ndézsma ki vetést. Ennél nem vették figyelembe a ruszinszkói pénzbeváltási arányt, a pénzbeváltás következ­tében előállott pénzfogyásí és értékkülönb­séget. A vagyonadót és vagyonclézemaadót az 1919 márciusi vagyonállapot után állapították meg és vetették ki. (Akkor már 100:60 volt a csehszlovák korona és az osztrák-magyar bank­jegyek közti hivatalosan megszabott arány!) 1:1 alapon vetették ki a vagyondézsmát és a többi adókat és azokat a beváltás után megfo­gyatkozott pénzből kellett megfizetni. Hogy ez mit jelentett, hogy ezt ismét meny­nyire megsínylették a ruszinszkói adóalanyok, azt. nem kell bővebben magyarázni! Vegyünk egy kirívó, de jellemző példát: Va­lakinek volt egy háza itt és 1919 júniusában annak értéke 100.000 osztrák-magyar K volt (már 100:60 Kő értékeltségben). A vagyondézs­mát és vagyonadót már csehszlovák koronában kellett 1923-ban megfizetni 1:1 alapon kivetve! A cseh-, morva országi és salovenszkói adó­alany vagyonadóját s vagyondézsmáját a pénz- beváltáskor tőle 50 százalékban visszatartott összeg utalványával fizette (ha kevesebb volt az adója, a többletet visszakapta), — míg Ru- szinszkóban a pénzbeváltás után szegényebbé vált vidéken az adózónak ugyanolyan mérték­ben a megfogyatkozott pénzéből készpénzben kéülett az adóját megfizetnie. Ilyen adóztatási rendszer volt Ruszínszkóban. (Folytatjuk.) — Mussolini, Kreisler, a liizclgés meg a hegedű. Londonból jelentik: Kreisler, a világ­hírű hegedűművész londoni tartózkodása al­kalmával elmesélte, hogy Mussolinit egy bi­zalmas beszélgetés alkalmával zenészkar tár­sának szólította, hozzátéve, hogy a Duee tud­valevőleg kitűnő hegedűs. Mussolini hízel­gést gyanítva, tartózkodóan kérdezte: „Hon­nan tudja ön?" Mire Kreisler ezt felelte: „Látom a hegedű nyomait a bal álla alatt. Ez nyilván csak szorgalmas gyakorlás ered­ménye lehet." Ez az elmés indokolás azon­nal lefegyverezte Mussolini bizalmaikra ••m-M s a Duee őszintén kijelentette, hogy a világ legnagyobb hegedű,művésziének ellsmuv óso nagyon jól ősik neki. \ ruszlnszftúl helyzet okol Irta: 1. VOZÁRY ALAOÁR (NunKáCS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom