Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)

1932-04-24 / 95. (2908.) szám

10

1932 április 24, vasárnap.

REGÉLÓ ROMOK DIENES ADORJÁN

XXXIV. HUSZT

Nevezetes ez a még most is impozáns várrom arról, hogy őee van. Úgy írhatta volna magát aM a pergamentekre: Huszt de genere Visk. Ez a Visk vára V, István alatt már állott, mert ő adja a Hunt-Pázman nemibeli Miikó és István fi- véreknek. Midőn pedig az utolsó árpádházi király (ül. Endre) a torra Marumorosiae területén megalkotta Máramaros vármegyét, szükséges nek látszott itt még egy vár építése. És a Huszt falu fölött égbenyuló hegyet nemsokára hatalmas várépitmény uralta.. Pár évtized kellett icsak hozzá és Huszt vára nemcsak a hegyet uralta, amelyen épült, hanem az egész vármegyét is. Visk pedig lassan-lassan elvesztette jelentőségét, Huszt értékes ereje teljesen elhomályosította.

Huszt várának nevével tehát a 14. század közepén találkozunk először az okiratokban, de ettől az időtől fogva ország-világ szinte csodál kozott, hogy nem épült föl előbb már Huszt ott, ahol éppen épült. Hiszen a hegyekkel körülvett vár egyrészt Lengyelország felöl őrizte az akkori Magyarországot, másrészt meg a dús jövedelmű sóbányáikat védelmezte. Roppant nagy méretei pedig háború esetén akár az egész vármegye lakosságának nyújthatott volna menedéket. Nem csoda, hát, hogy két ország ver sengett bírásáért. A századok folyamán Huszt hol Magyarországhoz, hol Erdélyhez tartozott. Mintha játéklabda lett volna, úgy járt egyik kézből a másikba és sohasem lehetett tudni, hogy ez a hatalmas labda melyiket üti jól hát ba, vagy koponyán a két ország főjátékosai közül...

Eső ura a Moldovából tele zsák aranyakkal bejött hatalmas Drág vajda volt. Ez kellett Zsigmond királynak, össze is illettek nagyon, mert úgy Zsigmond, mint Drág elsőrendű pénzkapacitások voltak. Megértették egymást és Drág — bevonult Husztra. A vajda fiai már Drágffyra változtatták nevüket, de Huszton nem találtak nyugodalomra. Zsigmond adósa volt nekik s nem fizetett, a Drágffyak ellenben szerették volna a pénzüket látni. A király föl- fortyant:

— Nézd már a padurán oláhjait. Nem elég megtiszteltetés, hogy pénzt adhattak nekem kölcsön s még vissza is 'kérik, mikor Husztba ültettem be őket? Na megálljatok!

Behozta Máramaroeba a Percnyieket, akik aztán a Doihayakkal együtt -tettek róla, hogy a Drágffyaknak megkeserítsék napjaikat Huszton. Megindult a versengés a három család között. Aprés nous le dél-uge... Öreg Petényi János azonban erősen tuszkolta Gábor fiát:

—• No, kölyök, most üssed, nem annyira a vasat, mint inkább a kősót. Huszt a sókatnara. nélkül és a só Huszt- nélkül gyujtásnyi taplót sem ér. Együtt kell azt bírnod.

Ki is vitte Perényi János főajtónáJllómeétér, hogy II. Ulászló a huszti várat és a -hozzátartozó összes sóurada.lmakát fia részére edzálogo- sitótta 20.000 forintokért-. Mai napság úgy mondanék, hogy bérbeadta. Ettől pedig a tulajdonjogot már csak egy hajszál választja el. És éppen ez volt Petényiek törekvéseinél erősebb, mert ez a hajszál II. Lajos király anyjának, Anna királynénak fejét takarta. A király neki ajándékozta Husztot és uradalmait. Jaj, de jött a mohácsi vésznap és utána a hosszú évekig tartó országos tülekedés. S ekkor kezdett Huszt labda lenni a két testvérországot kormányzó kezekben: Ferdinánd kiejti kezéből, Szapo-lyai János ügyesen elkapja, Rudolf hatalmába keríti, Báthory István kicsavarja markából, II. Mátyás reáül, Bethlen István szépen eltolja őt onnan.

De a viszálykodó versengés nem zárta ki azt, hogy Huszt közben idillikus esemény rózsaszínű ködébe ne burkolózzék. Ennek csak poéta lehetett a hőse és pedig olyan poéta, mint Balassa Bálint. Katonakorába,n a végvárakon ütötte a törököt, de midőn Éger várában kiosa- ,pások nélkül telt az idő, Bálint elvesztette türelmét:

—- Eb fog itt négy fal között és kalandók nélkül pászmák oM. Mozgás kell a, kebelnek!

összeszedte lovas vitézeit és 200 aranyért Rueber császári vezér zászlója alá csapott föl. Ez Békés Gáspár erdélyi ellenfejedélem segélyére küldte ki, de ott valahol a máram-arosi részeken Hagymássy Kristóf huszti várkapitánynak, Báthory István egyik főem-berénck csapatába botlott bele. Ennek többszázfőnyi -lovasai egy-kettőre végeztek Bálintnak a hosszú úttól elcsigázott embereivel, sőt ő maga is megsebesült és mint foglyot Husztra szállították. Bálint csak efféle, a becsület láncaival megkötött 6zabad rab volt, akinek a várban jól ment sora, sőt maga Hagymássyné Sanyitri Krisztina ápolta. Hírből ismerte ő már a költőt és midőn most a költői hírnévhez a csinos ifjú személyes jelenléte és sebesülése is hozzájárult: kész volt a veszedelem, Kupidó belek otnyelesk ed ett Mars -esélyeibe. A csapongó poétának sem kellett nagv biztatás, hogy kijelentse:

— Krisztina, kegyetlen vagy. Meggyógyítottad lábam sebét, hogy szivem vérét vegyed. Soha-soha én téged feledni nem foglak és nőmmé teszlek.

— Nono, poéta uram. Meddig szokott tartam kegyelmednél a soha? Én megőrzőm e hónapok szépséges emlékét. Ah, csak emlékét... egyebet semmit.

Bizony igaza volt Hagymáiwynénak, mert Balassa szerzett ugyan a huszti fogság es gá- iánb ismeretség emlékére cgypár szép verset

Krisztinához: de rövidesen visszatért epekedé- seivel -első szerelméhez, Losonczy Annáihoz, feleségül pedig unokahugát, Dobó Krisztinát vette el, holott hiszen a huszti Krisztinát is 'bevezethette volna a házasság révébe, mert annak ura nemsokára a huszti idill után meghalt.

II. Rákóczi György Rhédey Ferencet nevezte ki Huszt főkapitányává. No, ennek ugyan meggyűlt a baja-, mert nemcsak a bécsi -udvar és az erdélyi fejedelem ráncigáiták őt ide-oda rendelet-e ikk el, hanem még Ali temesi pasa is ott lá- batlaukodott a vár alatt, a családi bajok pedig esőstől hullottak reá. Neon csoda hát, ha öregségében keserűen fakadt ki:

— Hej, éh kesén-ek embere! íme elifölde- lém szép fiamat, Lászlóit és mellé helyezém az ő hites párját, Bánffy Ágnest. Huszonhárom év óta védem e várat, hol ezen, hol azon földi pöte-ntás ellen vagy mellett, most adj hát nékem pihenést, te égi Uram.

öhaja beteljesült, mert nemsokára meghalt és 1667-bein a huszti várkápolna sírboltjába helyezték e valóban neüieslelkű és sokat küzdött főurat nyugodalomra. Özvegye, Bethlen Druzsiána kivitte Apáffy Mihály fejedelemnél, hogy kicsi rokona, a 8 éves Thököly Imre lépjen Rhédey örökéibe, azonban gyámul a későbbi vaskezü kancellár, Téleky Mihály rendeltetett Husztra. Jó kezekre volt már bízva a kis Imre ügye. Még jobb kezekbe került, midőn az asszonyfejedelem, Bornemissza Anna kijelentette férje előtt;

— Te, Apaiffy. Nekem az a Huszí tetszik, add nekem.

— De, édesein, hiszen a Thökölyek megesznek ...

— Eh, akarom!

Itt nem volt fellebbezés, mért anidt Bornemissza Anna, Teleky Mihály és Naláczy István akartak, azt a fejedelemnek Is akarnia kellett. ÉS kimondd az 1673. évi gyulafehérvári országgyűlés XV. törvénye, hog^ ©uszít vára, a hozzá tartozó jószágokkal s jövedelmekkel együtt Bornemissza Anna fejedelemasszony elvi tázha tat lan tulajdonát képezi. Dühöngött Imre apja, Thököly István és maga Imre későbben sokszor emlegette:

— Hej, torkon verve vette el tőlem Husztot Apaffy Mihály.

Azonban visszakapta az ütést Apaffy uram, mert a német addig-addág küldözgette zsoldos katonáit rendcsinálás ürügye alatt Erdélybe, mig tizenkét vár — közöttük Huszt — sőt maga Apaffy Mihály fejedelem is kénytelen volt I. Lipót hűségére felesküdni. Siralmas volt hát akkoron Huszt állapota. Nemcsak, mert osztrák kézre került, hanem mert a birtokosok ismételt változása folytán külsőleg is rongált s elhanyagolt képe volt. Lipót király kegyesén megengedte, hogy Huszt vára a megye költségére kijavittas-sék. Midőn a megye és az öt máramarosi koronaváros erősen morgott és zugolt a javítás nagy anyagi terhei miatt, Lipót erre is tudott medicinát: címerrel ajándékozta meg az öt várost. Máramarosszigetnek bölényfő, Visknek szarvas, Técsőnek sas, Hosszumezőnek ökörfő és Husztnak két nyúl jutott címerül.

Huszt vára tehát újjáalakítva, főkapuján címerrel ékeskedett. Talán azért, hogy mint a menyasszony, teljes pompában várja meg az ő vőlegényét. Mert elkövetkezett a 18. század harmadik éve s ezzel Rákóczi Ferenc dicsőséges bevonulása a magyar történelembe. Csodálatos idők. íme a bécsi udvar 6000 ré- ues forintot helyez kilátásba annak, aki Rákóczit kézrekeríti és a nyomorult jobbágyság, különösen ott a máramarosi részeken mégis ebben a 6000 r. forintra taksált főben

látja minden r^néinységét. Rákóczi még Len- gyelhouban tartózkodik, de a beregmegyeii Váriban már kibontotta a lakosság Rákóczi zászlóját. És ez a kibontott zászló mágikus erővel vonta magához Ugocsa, Szál már, Máramaros népeit. Mint a lavina, úgy növekedett meg számuk rövidesen több ezerre.

Béos megijedt és Károlyi Sándor szatmári főispánt küldte ki megfékezésükre, aki Dol- hánál szét is kergette a lázongókat. De for- duLt a kocka, midőn Rákóczi hirtelen benu- termett az országiban és Esze Tamás ütött- koipott kuruc népe Káliónál megverte Csáky István hadát. Ekkor kezdett föleszmélni végre a nemesség is és sorra csatlakoztak Rákóczihoz. Volt hát már neki katonasága, voltak tisztjei s volt négy ágyúja, de nem volt még erősített helye. Megjött ez is, midőn Ilosvay Imre álruhában belopakodott Huszt várába és ott a különben is elégedetlen zsoldosokat kurucbüségre bírta. És végigsikitott Huszt várából nemcsak az egész országon, hanem egész Európán is Rákóczi szava: Recruöes- cunt vulnera...

Huszt várának magának négyszázados hányatott életében is több volt a seb, mint a lázmentes nyugalom. Viharos életének vihar verte végét. Mert 1766 julius 3-án rettenetes égiháboru dühöngött fölötte: a várba három helyen is beütött a villám, amely föl robbantotta a puskaport és ez az egész vártömbnek megpecséltelte pusztulását.

Azóta nem háborgatja a rom nyugalmát sem német, sem kuruc, sem török. Csak nézi-nézi az alatta folydogáló Tisza habjait. Talán üzenetet is biz rájuk. Hogy mit, ki tudná azt megmondani és hát hiábavaló is lenne a kérdezősködés. Nem értjük mi az ő beszédüket.

(A következő közlemény május

8-i számunkban jelenik meg.)

Európa tengerein kikötőről-kikötőre kóborol az Argentínából útnak indult modern „Bolygó Hollandi44

Féléves legenda a kisértet-hajóról — Mi a valóság a legenda színes és borzalmas kulisszái mögött?

Róma, április 21. A Földközi tengeren és a Keleti tengeren, körben Európa partjai körül bolyong egy kísérteties, hajó, egy modern hölgyé hollandi, megállás, nyugalom és cél nélkül. Persze, a tengerészeik, akik a nyílt tengeren találkoznak a Chaco- val, nem vetnek magukra kérész tét, nem is tartanak a biztos pusztulástól, inkább vigyorgásra húzódik az arcuk, amikor átnéznek a hatalmas gőzösre, amelynek árbocán az argentínai hadilóbogó leng. Pedig éz a hajó nem mosolyogni váló.

Különös legenda szövődik a modern Bolygó Hollandi körül.

Egy modern legenda, mely újból és újból felbukkan a sajtóban e amelynek olvastára mégborzad a lélék. Egy fél esztendővel ezelőtt — igy meséli a legenda — hagyta el a Chaco Buenos Airest. Különös rakomány volt a gőzös fedélzetén, amelynek uticélja Európa volt.

A hajón néhány tucat gonosztevőt, indítottak útnak, vakmerő, elvetemedett fickókat, Argentína „legnehezebb** embersöpredékét, akiknek a megjavítására és megjavulására már semmi remény nem volt.

Először kitöltették velük a büntetésüket, amikor pedig a börtönnek a végére értek, nem akartak többé róluk tudni. A foglyok megjavítására irányuló törekvés céltalan és feleslege® fáradozás lett. volna ezekkel a fickókkal szemben s igy minden áron meg akartak tőlük szabadulni. Ekkor

egyszerűen berakták őket a Chacora s a gőzöst megindították a nagy útra.

A kapitánynak pedig azt a megbízást adták, hogy járjon utána, hol teheti partra rakományát.

így kezdődött a modem Bolygó Hollandi kóborlása.

A bűnösöket a hajó aljának sötét rejtekhelyeiben, levegőtlen és világosság nélküli kamarákban

zárták el,

mert természetesen egy ilyen elvetemedett társaságot ném lehetett szabad kóborlásra hagyni a hajó fedélzetén. Ki tudja, milyen őrült tettre vetemedtek volna, ki tudja, vájjon neon ismétlődtek volna meg a régi tengeri kalóz-históriák és az uj kalózok belülről nem kerítették volna, hatalmukba a hatalmas modern gőzöst., amelyet azután uj ka- lózutakra használtak volna. így hát biztos lakat alá kellett őket csukni, valahol mélyen a Chaco gyomrában, ahol senkire sem jelentettek veszélyt. Nem csoda, ha

a kicsiny, levegőtlen é snapvilág nélküli helyiségekben a legborzalmasabb betegségeknek kellett kitörnie.

Szörnyű betegségek kaptak lábra a kalitkába zárt emberek között, amelyek egész életükre roncs- csá teszik a szerencsétleneket. A jelek szerint né- bányan már áldozatául is estek a szörnyű betegségeknek. A tizennyolcadik századnak az emberkereskedelemről és rabszolgahajókról szóló hátborzongató történetei most ismét megelevenedtek. De miihez kezdhetett volna a szerencsétlen kapitány? A modem gőzösöket nem arra rendezik be, hogy gonosztevők tömegszállitására szolgáljanak. A kényelmes helyiségek, amelyekben el lehetett volna helyezni a különös utasokat, nem voltak elég biztonságosak.

A kapitánynak minden gondja arra irányult, hogy minél előbb megszabaduljon szállítmányától.

Az első ut az olasz partokra vezetett. Génuában vetett horgonyt. Jámbor arckifejezést öltött magára, amikor az olasz kikötői hatóságokkal tárgyalt, mert úgy hitte, hogy ezek nem fogják azonnal megérezni a pecsenye illatát. És ha a dolog káderül, akkor a Chaco már árkon és bokron túl van.

Az olasz hatóságok azonbán valahogy értesültek a tervezett merényletről és a gőzöst be se engedték a kikötő belső részébe.

Hiába cirkált a kapitány éjjé! és nappal a bejárat előtt, nem mutatkozott lehetőséig arra, hogy a fickókat titokban kihajózhassa.

Tehát másutt kellett szerencsét próbálni. Ekkor a Chaco a spanyol partoknak vette az útját, de a barcelonai kikötő parancsnokságát sem ragadta el az a kilátás, hogy Spanyolország elég ritka népességének a számát néhány minta-gonosztevővel gazdagíthatja. A Chacot barátságosan elutasították. A hajó tovább ment és újból másutt próbált szerencsét. Megkerülte Spanyolországot, befutott a Biscajaá öbölbe. A hajón azonban mind súlyosabbá és súlyosabbá vált a helyzet. A legénység zúgolódni, kezdett, senkinek sem volt kedve, hogy bolygó hollandiként járja a vizeket néhány tucat gonosztevő kedvéért, anélkül, hogy pillanatra is partra engedjék őket. Ilyen hangulatban volt a legénység, amikor a hajó a francia vizekre ért. A helyzet itt. sem változott. Közölték a kapitánnyal, hogy minden előkészítő Intézkedést megtettek arra, hogy a hajó szállítmányának kiraktározását megakadályozzák. A Chacon súlyos bajok támadtak az élelmezés körül.

Sontharoptonban legalább annyit engedtek meg » kikötői hatóságok, hogy a Chaco szenet és élelmiszert vehetett fel, azonban a legénységből senki sem hagyhatta el a fedélzetet.

A hajó körül már szövődni kezditek a legendáik Egymásután jelentek meg a hírek: a Chaco most az Északi tengeren kóboroL Vaílósainüileg a német partokon kísérli meg a szerencsét... A Chaco már megkapta a német, hatóságoktól az értesítésit, hogy Németországban nem tartják kívánatosnak azem- berrakomány kihaj ázását... A Chaco megfordult és hazájába igyekszik vissza.

A végén azután újabb hiteles hír hallatszott a hajóról, hogy

a Chaco átment az észak-keleti tengeri csatornán és Gdingenben, vagy pedig Memelben próbál kikötni és itt kísérli meg terhes rakományának kiraktározását.

Ez volt az utolsó fair, amit Ghaooról .hallottunk. A hajó tehát, tovább folytatja 'bolyongását a Keleti tengeren.

Borzalmán história lenne ez, ha úgy történt volna, ohogy a legenda elmondja. Ha azt olvasnék, hogy ez a história a gályarahsiágniak korában történt, akkor sajnálkoznánk szereinosétitem áldozatain. Mo6t azonban a huszadik század dereka felé közeledünk. a kultum, a civilizáció és a humanizmus korszakában élünk. Lehetséges-e, hogy ilyen embertelenség és jogtalanság megtörténjen? Egy állaim egyszerűen meg akar szabadultai gonoszt evőitől,,

berak tározza őket. egy hajó gyomrába és megkisér- lii, hogy valahol partra rakja ki a szerencsétleneket ... Fantasztikus, hihetetlen! És valóban akadt is egy újságíró, aki nem akarta elhinni a történetet, amely pedig olyan szépen hangzott és végérán;;: járt a dolognak, hogy megtudja az igazságot.

Az igazság a legenda mögött pedig a követfcezőrrr? képpen hangzik:

A Ohaico az argentínai hadi tengerészet kötelékébe tartozik. A hajó azt a megbízást kapta, hogy az Olaszországban megrendelt uj hadihaj óikat vegye át ás kisérje át az óceánon. Azonkívül Angliában nagyobb mennyiségű fegyvert kellett a fedélzetre felvennie.

Ezt az alkalmat a kormány felhasználta arra, hogy néhány külfölditől, akik politikailag tevékenykedtek, főleg pedig kommunista propagandát fejtettek ki s ezzel provokálták a hatóságokat, megszabaduljon s ezeket hazájába transzportálja. Csupán olyan emberekről volt szó, akik a hazájukba való utat nem tudták megfizetni, akiket azonban semmiképpen sem akartak megtűrni az ország területén.

Már évszázadok óta gyakorolt praxisa a világ minden államának, hogy az oly idegeneket, akik a vendégjoggal visszaélnek, területűkről kiutasítják. Argentína ebben az esetben nem tett egyebet, mitat élt ezzel a jogával. A világ egyetlen országa sem köteles a kiutasitottakaf befogadni, azon ország kivételével, amelynek állampolgárai. Ezen princípium alapján Argentína meg akarta adni ezeknek az embereknek a lehetőséget, hogy újból hazájukba térjenek vissza. A másik módszer lehetett volna, hogy olyan hosszú időre tartsák őket internált- ságban, amíg a hazájukba való útra elegendő pénzt tudnak valahogyan szerezni. Az intemáilíság azonban egyeseknél évekig eltarthatott volna s igy az argentínai kormány az első lehetőséget választotta.

A Chaco tehát egyáltalán nem „vad ultira** kelt, hanem egész pontos utioálja volt.: Olaszország, Spanyolország, Lengyelország és Litvánia. Ezeknek az államoknak polgárai voltok tudniiilil'ik a deportáltak, a hajóba be raktározott harmincöt kiutasított. Olaszországban és Spanyolországban ki is rakták az olasz és a spanyol olattvalókat s a bolygó hajó most Gdingembe és Memeibe hajózik, hogy ott a lengyeleket és litvánokat rakja partra. Hamburgba a Chaco egyáltalán nem alkart befutni, mert. nincs német állampolgár a fedélzetén. Csupán arra kért engedélyt a német hatóságoktól, hogy á thaliadlhasson az északkeleti tengeri csatornán.

Csupán egynéhány kiutasított átvételénél mutatkoztak nehézségek, ezeknek papírjait ugyanis a kikötőhntóságok nem találták rendiben, sőt. úgy találták, hogy az illetők argentínai állampolgárok. A Chaconafc ezeket afcarva-memakarva vissza kell szállliitauii Argentínába.

Ez a legenda hiteles története...

— Idejekorán kéül a budapesti vásárra •szállodai szobát biztosítani. A PMH utazási osztálya figyelmezteti közönségét, hogy a budapesti vásárra a 3 NAP BUDAPESTEN 80 koronás rendezése már nem kapható. Jelenleg a 3 NAP BUDAPESTEN 95 koronás ar- rar/.simákat tudja az utazási osztály nyújtani*