Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)
1932-04-03 / 77. (2890.) szám
MBS 8, vasdrn&p. A szlovenszkői tartománygyűlés pénzügyi és közgazdasági tervei Irta: Fleischmann Gyula dr. tartománygyü.'ési képviselő ; n. X ezlovenszikól tartományi életből a törvény kirekeszti a politikát, s így a tartomány gyű lésnek nincs lehetősége politikai kérdésekben állást foglalni. Ezzel szemben hatáskörébe utalja a gazdasági &s kulturális ügyek egy bizonyos részét, amelyek elég nagy munkakört jelentenek, de egyben súlyos terheket is rónak az országra. Nagyon komplikált helyzet ez igy, ahogy most van. Mindenki jól tudja, hogy a kultúra és a gazdasági kérdések szoros összefüggésben vannak a politikával és igen nehéz határvonalat szabni és megjelölni, hogy ez eddig politika, amaz pedig már nem. j Főleg nekünk, ellenzéki képviselőknek kell ügyelnünk ezekre a distinkciókra, mert. hiszen általánosan tudott dolog, hogy a mi beszédeinket sokkal hamarább szakítja félbe az elnöki csengő, vagy közbeszólás, mint a kormánypártok szónokait. A szlovenszkői tartománygyülés a neki megszabott keretek az utóbbi időben több fontos és közérdekű gazdasági és kulturális- kérdéssel foglalkozik jelenleg. Azonban mit ér mindez, ha nincs hozzá pénz! Az állami hozzájárulás az ország költségvetéséhez aránytalanul csekély és a felosztás ellen sok szó esett az üléseken. Ez érthető is. Nekünk sok olyan terhet kell viselnünk, amitől a történelmi országok meg vannak kiméivé. Elsősorban itt vannak az utak. A szlovenszkői önkormányzati igazgatásnak több mint 6000 km hosszúságú utat kell fenntartania, amihez még az időközben szükségessé vált uj utak kiépítése is hozzászámítandó. Ezzel szemben például a cseh tartomány kezelésében lévő utak összesen nem tesznek ki többet 100 kilométernél. A mi utaink fenntartása igy a költségvetés több mint egyharmadát emészti fel és aránytalanul nagy megiterheltetést jelent. A másik súlyos probléma a népiskolák kiépítése, amivel a legutóbbi tartománygyülés foglalkozott. Még körülbelül 8000 osztály felépítése szükséges, amihez 800 millió korona-kellene. Az ezidei költségvetésben csupán 3.5 millió van beállítva erre a célra. Ugyancsak segélyt kérnek a felekezeti iskolák az országtól, mert ezek legtöbbje is siralmas állapotban van. A harmadik fölvetett probléma Szlovenszkó villamosítása. Az állam megkezdte Szlovenszkó villamosítását. A társulatok természetesen az országhoz fordultak egyrészt részvényjegyzésért, másrészt garanciák vállalásáért. A tartomány érdekeltsége már eddig is körülbelül 100 millió koronát tesz ki. Pedig még csak a kezdetnél vagyunk! A társulatok a villamosítást gyors tempóban akarták végrehajtani, ami persze nehezen megyen. Évtizedes programot azonban nem lehet néhány év alatt megvalósítani. Időközben ránk- köszöntött a gazdasági válság és most nincs pénz a nagy invesztíciókra. A lakosság mindenütt le van szegényedve, nem birja a drága áramot vásárolni és árleszállítást követel. Emellett a szlovenszkői üzemeket fokozatosan leépitik és beszüntetik, aminek következtében az áramfogyasztás nem emelkedik olyan arányban, mint aliogy a rentabilitáshoz szükséges lenne. A ie<rutóbbi tartománygyiilésen előterjesztett az országos választmány a puhói hydrocentrále felépítésére egy javaslatot, amely szerint a tartománynak az építéshez körülbelül 50 millióval kel] hozzájárulnia. A tartománygyülés tagjai — bár a legtöbben egyáltalán nem ismerik közelebbről a kérdést — megszavazták a hozzájárulást. Pedig azt hiszem, igen kevesen vannak meggyőződve arról, hogy ez nagyobb mértékben elősegíti Szlovenszkó gazdasági fejlődését, miután már most kimutatható, hogy hosszú ideig nem fog jövedelmezni semmit, illetve Tá kell majd fizetni. Természetes, hogy ezek a nagyszabású tervek csak hitelműveletekkel vihetők keresztül s a legjobb esetben kölcsönökkel tudjuk biztosítani a pénzt, ami a további eladósodás útjára sodor bennünket. A nagy kérdés azonban mégis az, hogy vájjon ezekkel a sokszázmílliós befektetésekkel előmoz- ditjuk-e Szlovenszkó gazdasági fejlődését, emeljük-e a nép életstandardját, fokozzuk-e a jólétét? Ki merne ilyen válságos időben, ilyen nagy kérdésekre határozott feleletet adni? Vájjon nem gyengül-e meg időközben a tartomány hitelképessége, nem-e vállal tulnagy obligókat, amelyek mértéken felüli terhelik meg az országot és megbénítják azután a későbbi munkájában? Vájjon nem fognak-e nagy területek elszegényedni, elsorvadni azért, mert egyes vidékek és helyek a protekcionizmus következtében nagyszerű invesztációkhoz jutnak, amelyek lehetnek lokális jelentőségűek, de országos viszonylatban nem jelentenek különösebb hasznot? Hiszen az önkormányzati testületek, — a járások, városok, községek — egész sora már ma súlyos pénzügyi válsággal küzd, amely még fokozódni fog. Ki fogja majd ezeket szanálni, segíteni, ha tartomány kimeríti hitelképességét és annyi suiyos terhet vállal magára, amivel szemben jövedelmeink növekedésére semmi kilátás sincs? Gondolkozóba kell esnünk a tartománygyülés ama legutóbbi határozata fölött is, amelyben kimondotta, hogy kiadja azokat a munkákat is, amelyekre egyelőre nincsen fedezet, s a vállalkozóknak kell előlegezni az építkezés költségeit, amiért 7 százalékos kamatot számíthatnak fel. A pénzt a vállalkozó csak akkor kapja meg, ha a tartomány kölcsönt szerei, de köteleznie kell magát minimálisan 3 évi várakozásra. Arra azonban senki sem gondol, hogy mi lesz, ha nem sikerül kölcsönöket szerezni. Ezekből a felhozott konkrétumokból láthatjuk, hogy a szlovenszkői tartomány elég nagyszabású gazdasági és pénzügyi tervekkel foglalkozik. Viszont nem tagadható, hogy ezek a tervek számos nehézséggel járnak és súlyos következményeket vonhatnak maguk után. A szlovenszkői helyzet sokkal komplikáltabb, mint a történelmi országoké és azt más szemmel is kell nézni és birálni. Mi ezekre a nagy különbségekre már akkor rámutattunk, amikor a törvényt készítették, valamint amikor a reformot életbeléptették. Jól tudjuk, hogy akkor politikai szempontok érvényesültek és most emberfeletti munkával jár a törvény alkalmazása és a reform gyakorlati alkalmazása. Szép elgondolás volt az, hogy Szlovenszkó rendezkedjen be úgy, mint a történelmi országok és lehetőleg rövid időn belül. Ma azonban erre nincs lehetőség és itt nálunk hiányoznak egyrészt a gazdasági előfeltételek, másrészt a tradíció. A jövő mindenesetre meg fogja mutatni, hogy kinek van igaza. Nagy elhatározásoknál nekünk — ellenzéki képviselőknek, — sajnos, igen kevés a szavunk. A bizalmatlanság és különösen a pártpolitikai féltékenység még tulnagy velünk szerbben. A döntés mindig a kormánypártokon múlik és igy természetesen a felelősség is őket terheli mindenért. Mi a legnagyobb objektivitással kísérjük figyelemmel a munkát, bírálatot mondunk és dolgozunk. Tesszük pedig ezt úgy, hogy mindig szemmel tartjuk egyrészt a magyar kisebbség, másrészt egész Szlovenszkó érdekeit. UJ (apán offenziva indult Mandzsúriában Osangosun, április 2. A japán csapatok energikus offenzívat kezdtek a kinái banditák ellen, akik tegnap megtámadták N&mag városát és részben eifoglaUták azt. A kínaiakat heves küzdelem után visszaszorították. A japánok folytatták előnyomulásukat és rövid küzdelem után elfoglalták Liucsingfan városát. Egy erős japán csapaittestet a legnagyobb siettséggel Toanba küMtek, ahol tízezer kínai bandita garázdálkodik. Mord japán tábornok repülőgépen a frontra utazott, hogy a banditák elleni hadműveleteket személyesen vezesse. Előkészületek Tardieu londoni fogadtatására A Times a munkáspárti lap ellen - A négyhatalmi konferencia céljai London, április 2. A Times ma vezércikket közöl a jövő szerdán Londonban megnyíló négyhatalmi tanácskozásokról s megállapítja, hogy mindenekelőtt objektív és a gyanúsításoktól mentes atmoszférát kell teremteni. A Times cikke nyíltan a Daily Héráid ellen fordul, mert a munkáspárti lap az angol és francia államférfiak vasárnapi és hétfői találkozóját úgy állítja be, mintha az a francia imperializmus egyik újabb sikerét jelentené. A londoni konferencia feladata annak a memorandumnak a kidolgozása, amelyben a dunai állam okait fölszólítják, hogy dolgozzák ki a preferenciáiig alapon álló gazdasági együttműködés alapjait. A News Chroniele szerint a dunai probléma eredményes megoldása Franciaország és Anglia készségéül függ, mert csak akkor lehet a dunai államokon segíteni, ha ez a két állam nagyobb kölcsönöket nyújt nekik. Ezenkívül Németország és Olaszország jóimdulatára is szükség van, mert a két állam feladata, hogy a közép- és kelet- európai agrárterményeket kedvezményes áron átvegye. A vasárnapi megérkezés London, április 2. MacDonaM miniszterelnök Tardieu frmacia miniszterelnököt vasárnap délután öt órakor fogadja a londoni Vic- toria pályaudvaron. A pályaudvaron természetesen megjelenik a francia nagykövet is, valamint a követség tisztviselői. Tardieu londoni tartózkodása alatt a francia nagykövetségen fog lakni. A selmecvidéki állami bányaüzemek és bányamunkások vigasztalan helyzete Nincs kilátás a bányatársládák közeli szanálására - Be kell várni a „jobb időket*' - A közmunkaügyi miniszter válasza Fedor képviselő és társai interpellációjára Dr. ZEL€NyBK special likőr „ENEBGIB" “R természettudós <Dr. Zelenyák 3ános special likőr összetétele hatásos alpesi füoekböl párolna — — <3yártja az 1862-ben alapított! Destilterie Perlaki So. Benedik. A selmec- és hodrusbányai állami bányák már az állam-fordulat előtt passzívak voltak, s a magyar kormány tervbevette, hogy őket a háború után bezárja. Szociális és politikai okokból és a Selmecbányái bányászat megmentése érdekéiben a fordulat után az üzem fölíilvizs- gáltatott és modernizáltatott. Az állami bánya- és kohómüvek Selmecbányán és Hodrusbányón az utóbbi években nagyarányú és költséges kutatási és beruházási munkát végeztettek, amelyek eredménye volt az említett müveknek csaknem alapjaikban való reorganizálása. E beruházások célja volt egyrészt az üzemek jövőjének biztosítása, másrészt passzíváiknak csökkentése. Az ezüst- és ólomáraknak már huzamosabb ideje tartó csökkenése és az általános értékesítési krízis miatt az utóbb említett cél nem volt elérhető és az üzemek passzivitása 1930- ban az eszközölt beruházások után is növekedett. A termelt ércek értéke alig födözi a kiadások egyharmadát, úgyhogy az 1931. év előző, négy hónapjának deficitje már meghaladta az egész; évre előirányzott veszteséget. Ezek miatt az üzemi és gazdasági viszonyok miatt a munkaidőt legkevesebb heti két nappal, kellett volna csökkenteni. Szociális indokokból! azonban a munkakorlátozást csak heti egy napban vitték keresztül s a szombatokat, mint munkaszünetet vezették be. Az interpellációban említett nem állami ünnepek az 1928. és 1929. években — az üzem korlátoz ás idején — munkaszüneti napok voltak, s csak 1930-ban egészen 1931 április 27-ig, amikor normális üzem volt, dolgoztak ezeken a napokon a munkásság kérelmére. Az üzem ismételt korlátozása óta megint szünetel e munka e napokon. A semecbányai és hodrusbányai üzemek munkájának kiterjesztése csupán az ércárak emelkedésétől függ. A bányatársládák szanálását illetőleg a közmunkaügyi minisztérium is elismeri a bányászbiztosi tás uj rendezésének sürgős szükség A mai gazdasági viszonyuk mellett azonban nagy nehézséget okóz annyi anyagi eszköznek előteremtése, amivel egyrészt a biztosítás tőkeileg megbizhatóan fönöztetnék, más* részt a biztosítottak igényei is azok megelégedésére és elegendőleg biztosíttatnék. Ez okból nincs más hátra, mint a mai törvény novelláját jobb időkre elhalasztani. Hogy azonban addig is lehetővé tétessék a bányatársládák prágai központjának — amely a bányászok nyugdijbiztositását kezeli — a nyűg- illetményeiknek az 1922. évi 242. sz. törvény által megállapított mértékben való folyósítása, az állampénztár garanciát vállalt a prágai Zem* ská Bankánál azon'hitelért, amelyet ez a bank nyújtott a társládának rendelkezésére álló eszközök és az-esedékes nyugdíj illetmények ősz* szege közti hiány fedezésére. A központi bánya* társláda vagyona ugyanis már kimerült. Ing. Dostalek s. k. közmunkaügyi miniszter.” mond, hanem csupán megismétli és az általános gazdasági válsággal indokolja az interpellációban fölhozott tényeket — anélkül, hogy az orvoslás közeli lehetőségének módozatait csak némiképpen is megjelölné, vagy az állami igazgatás segítő igyekezetét kilátásba helyezné. Erre a válaszra nem kellett volna csaknem kilenc hónapig váratni, mikor a törvény kéthónapos határidőt szab a kormánytényezőknek az interpel 1 ációk megválaszolására. A krízisben fogant s a válság bélyegét nagyon is magán viselő miniszteri választ, mint kor-dokumentumot, szószerinti fordításban itt adjuk: „A közmunkaügyi miniszter válasza Fedor Miklós nemzetgyűlési képviselő és társai interpellációjára a Selmecbánya és környéki bányamunkások munkaidejének csökkentése és a központi bányatársláda államosítása tárgyában. Két milliárdos lesz a belföldi kölcsön? Prága, április 2. A Nánoöni Politika jelentése szerint a Franciaország által nyújtott kölcsönt két részletben fogják Gs eh Szlovákiának folyósítani. Ezzel kapcsolatban már a jövő héten sor kerül a Nemzeti Bank diis zkontlábának lél százalék os csökkentésé* re. Azonkívül tervbe vették egy kétmilliárdos önkéntes belföldi kölcsön kiírását is. A francia szenátus ratifikálta a magyar-francia vámegyezményt Páriis, április 2. A szenátus mai éjszakai ülésén ratifikálta a múlt év december 25-én megkötött magyar-francia vámegyezményt. Az amerikai parlament elfogadta az uj adókat Newyork, április 2. Az amerikai Reprezentációs Ház tegnap második olvasásban en bloc 372 szavazattal 64-gyel szemben elfogadta az uj adótörvényt. A törvényt ezután áttették a szenátushoz. Az adóbizottság és az el lenzék véleménye az, hogy az uj adók elég ségesek lesznek a költségvetés kiegyensulyo zására, míg a kormány attól fél, hogy az 1933 as évi deficit a magas adók clllenérc 165 mit lió dollárra fog rúgni, J Prága, április 2. Szlovenszkó egykor virágzó bányavidékén, Selmec- és Hodrusbánya állami bányaüzemein is évek óta érezhető a krízis súlya, ami az üzemek redukálásában s a munkaerők elbocsátásában nyilvánult meg. A bányamunkások nagy nélkülözésekkel küzdenek s a munkában megrokkantak a bányatársládák ál- dástalan anyagi helyzete miatt valóban csekélyke morzsákat kapnak életük alkonyának tengetésére. Fedor Miklós országos keresztény szocialistapárti neipzetgyülési képviselő és társai még az elmúlt év júniusában nyújtottak he írásos interpellációt a közmunkaügyi miniszterhez a selmecvjdéki állami bányaüzemek fönntartása, a munkások életlehetőségének biztosítása és a bányatársládák államosítása tárgyában. Erre az interpellációra a közmunkaügyi miniszterja napokban adta meg válaszát, amely ^lakomképpen semmi po&itiyumpt gém,
