Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)
1932-04-23 / 94. (2907.) szám
2 TOW«OT:/VYAfí£AR-HlRLAI> 1632 április 23, szombat. Genfben a jövö hét döntést hoz Angoi-fraiKia komprcmisszomos határozat — A dunai problémák uira előtérbe kerültek — Junsus 16: Lausanne államokban keneszífcüliviitt reformokat. Majd ■éltes szajvaüskal beit ki az álliáisífrafllmoffiök ellem Hivatkozott arra, hogy Józseí főherceg hosszú idő óta nem veszi fel tábora agyi fizetését. A kormányzó sem veszi fel teJjjes tiszteletdiját. A kormányzónak ez a gesztusa példaadás kell hogy legyein mindazok számára, akik a közéletben szerepet játszanak. Minthogy a felhatalmazási jaivaslatital szemben alkotmányjogi aggályai vannak, azt nem fogadija ed. Ezután Zsilinszky Endre edlen- ziéfci szólalt fel. Alig mondott néhány szót, ájul tan esett össze. Kiviitték a tereimből és a mentők szállították a lakásáraAlimiálsy elmöik ezután sajnálkozását fejezte ki Zsilinszky rossaulét© miatt és mielőbbi gyógyulást kívánt neki. Általánosságban megszavazást a Javasfaíoi Budapest, április 22. (Budapesti szerkesztőségünk telelomjelentése.) A felhatalmazási javaslat általános vitája ma délben végeit ért. Utolsónak Károlyi Gyula gróf minisz- terelnök szólalt fel, aki hangsúlyozta, hogy a felhatalmazási javaslatra annak idején az általános gazdasági krízis miatt volt szükség. A gazdasági nehézségek még most is megvannak és szükség van gyors intézkedésekre, amelyeket a parlament utján nem lehet elég gyorsan elintézni. Ezért kénytelen a kormány a különleges felhatalmazás újabb egyéves meghosszabbítását kérni. Ezután névszerinti szavazás következett. Kilencvenhárom képviselő megszavazta a felhatalmazási javaslatot, 45 képviselő nemmel szavazott. Nagy derültséget kelteit, hogy Kun Béla ellenzéki képviselő szórakozottságból igennel szavazott. A képviselő- ház ezután megkezdte a javaslat általános vitáját. Géni, április 22- A lefegyverzési konferencia ma délelőtt a kvalitatív lefegyverzés kérdésében elfogadta azt a kompromisszumos javaslatot, amit Sir John Simon terjesztett a főbizottság elé. Az uj határozati javaslat bizonyos tekintetben a francia álláspont győzelmét jelentette. Sir John Simon megváltoztatja eredeti javaslatának szövegét és egyúttal értelmét is, amennyiben bizonyos alternatívákhoz köti a nehéz támadó fegyverek megsemmisítését, azaz a kvalitatív leszerelést. Az uj határozat, amit a főbizottság elfogadott, a következőképpen hangzik: „A konferencia kijelenti, hogy a napirend folyamán később megvitatandó javaslatok fenntartásával elfogadja a kvalitatív lefegyverzés alap- elvét, illetve fölállítja azoknak a fegyvereknek típusait és kategóriáit, amelyek birtoklását vagy megtiltja valamennyi államnak, vagy egy általános konvenció alapján nemzetközivé teszi őket.“ Ezt a javaslatot a lefegyverzési konferencia egyhangúan elfogadta. Az elfogadás után Titulescu és Tardieu szerencsét kívánt a konferenciának első, nagy és jelentős sikeréhez. Sir John Simon újabb javaslatot tett, amely a szárazföldi, a légi és a tengeri támadó fegyverek kategóriáinak föíállitásáról szól. Gibson javaslatot tett azoknak a fegyvereknek megállapítására, melyek az egyes országok nemzeti védekezése szempontjából külön-külön szükségesek és alkalmazhatók. A mai ülés végén a konferencia elfogadta az angolok és az amerikaiak közös javaslatát, amely a főbizottság legközelebbi ülését hétfő délutánra hívta össze, a technikai bizottságok elnökei hétfő délelőtt ülést tartanak, hogy tanácskozzanak a főbizottság tegnap és ma elfogadott határozatainak továbbfejlesztéséről. A kulisszák mögött Paris, április 22. A párisi lapok szerint a genfi államférfiak ideiglenes megegyezést kötöttek a lefegyverzés kérdésének kezelése ügyében. A jóvátételi konferencia megkezdésének időpontját végérvényesen junius 16-ra tették s e fontos konferencia vezetésére Tkeu- nis volt belga miniszterelnököt és pénzügy- minisztert hívják meg. A megbeszélések időtartama körülbelül egy hónap lesz. A francia lapok megerősítik azt a hirt, hogy Németország, Anglia és Olaszország a jóvátételi kérdés végérvényes szabályozásának ügyében közös megállapodást kötött. A dunai politika problémájában a német kancellár indítványára a jövő hét elején fontos megbeszélések fognak lefolyni Genfben, amelyeken a nagyhatalmak képviselői újra hivatalosan foglalkozni fognak a dunai államok megsegítésének kérdésével. A legtöbb fontos kérdésben a jövő héten döntést hoznak, ugv hogv Tardieu elhatározta, hogy a jövő héten három napig Genfben fog tartózkodni. A franciák és több más delegáció a lefegyverzési konferencia hivatalánál indítványt tettek, hogy a főbizottság üléseit napolják ni május közepéig és addig csak a technikai bizottság tárgyaljon. A francia és a német választásokkal indokolják kérésüket, mert a választások eredményének kikristályosodásáig a lefegyverzési konferencia főbizottsága nem hozhat politikai jellegű döntéseket. A kínai knnmista hadsereg Amef feli Bpmu! Sanghai, április 22. A kínai kommunista hadsereg az ország belsejéből folytatja előnyomulását a partvidékek felé és Amoy közelébe érkezett. Amoy városának elestét a közeli napokban várják. A kormány csapatokat küldött ki a város vidékére, hegy a közeledő vörös hadsereget megállítsák. Ez azonban nem valószínű, mert a vörös hadsereg kitünően van fölszerelve és nagy harci kedvvel nyomul elő. Síi? lant (dposilffolt a Száva tudása Belgrád, április 22. A Száva tovább árad. A folyó középső szakaszán hatezer házat borított el az ár, ezer ház teljesen elpusztult Az árvizveszedelem Belgrádet is fenyegeti. A Duna Újvidékig apad, Szmederovó- nál jelentékenyen árad, Kevevára és Deli- blát vidékén jelentékeny területek vannak viz alatt. Szeged, április 22. A Tisza apadása megszűnt. Ennek oka a Duna emelkedése, mely visszaszorítja a Tisza vizét. Stílus a művészetben Részletek Bujanovicsné Fáy Évának a Kazinczy Társaság kulturestjén elhangzott fölolvasásából Hányszor menj díjúik valLam/iire hogy: — De szép, mennyi stáius van beome, vagy: ez müvészietten, ertóluetaílan! Sokat gondolkoztam ezeken a kijelent éseken: stílusos — stílustalan: miiben konforetázáilédiifc ez e két fogalom? Mikor van és mikor nincs egy cselekményben stílus? Hiába kerestem, kézzel fogható magyarázatra nem akadtam. Minden felelet átjátszott a transzcendensbe : ebből vagy abból ki lehet érezni a stílust. Egyszer aztán, egészen váratlanul akadtam ennek a kérdésnek a megoldására. Egy látományom volt. Hullámzó búza táblán rendet vágott a sok kasza, ringó szoknyája paraszt lányok szedték a markot, kötötték a kévét és énekelitek hozzá egy régi, örökké szép dalt. Kicsit tovább egy vadkörtefa árnyékában, ált egy ifjú leány. Bájos alakiam táncot jártak a levelek között átisuhanó napsugarak. Érdekkel nézte a munkát, míg hirtelen ot;t hagyta pihenő helyét odafutott a dolgozókhoz, elkapta az egyik leány sarlóját — és szedte a markot, kötötte a kévét.. Alig telt el pár perc — rongyokban lógtak ruhája lenge csipkéi, a finom bőroipőcskét összevágták a levágott szalma-csonkok, vékony uj jaiiból csepp énként hullott a vér. A nóta meg hangzott tovább „Ne menj rózsám a tarlóra, gyenge vagy még a sarlóra ...“ Bennem pedig egyszerre világosság gyűlt. Amit nem értettem az érthetővé, amit csak sejtettem, ez konkréttá vált: A sok arató a búzatáblában egy tökéletesen stílusos kép volt, a szép leány a sarlótól véres ujjával pedig egy fájó diszharmónia: Stílustailanság. A probléma megoldva állott előttem: Stílus csak ott lehet, aho laz egy harmóniában van a ©okkal. A természetben minden harmónia, tehát stílus. Az erdő sejtelmes susogáeával, nesztelen járó vadjaival, a mező tikkasztó napsugarával!, mely virágaira csalja a zümmögő miéhet., — az örökké mórjaié tenger, vagy a felhők világa, cikfcázó villámaikkal — mindez összhangban van egymással, szükségszerüen kiegyenlíti egymást — harmonikus. Ebbe a nagy harmóniába van bele teremtve, mintegy a nvü megkoronázásául a szabod akaratú ember. Ha hozzá alkalmazkodik, nem zavarja, de kifejleszti a stílust. Ha fellázad, elleneszegif!: megbontja a Stílust, ront. tehát vétkezik. Végső levezetésképpen: minden vétek azért csúnya és bűn, mert bátrai óuiiezavaras és stiluetailamság. A régi rómaiak stílusnak nevezték azt a finom vas pálcikát, amellyel betűiket viaszba vésték. A pálcáit mindenki másképpen Fogta, másképpen vezette, különböző lett az írás, pedig egyforma anyagon íródott. Különböző lett külső formájában, de különböző gondolatmenetében is, mert hiszen mindenki saját énjének megfelelően irt, egyénisége nyilvánult meg belüliben, gondolatmenetében _ harmóniában volt önmagával. Az akkori grafológusok és irők azt mondták reá, hogy ilyen a stílus. Az élőbb emliletí sok itt: az ember mint gomlutetközponit. — az egy a nyilvánított gondolat. Ha ez utóbbi harmóniában van az őt kibocsájtó emberrel magával, akkor van benne stfflius. * Harmóniáit, stílust találunk az élét legapróbb megnyilatkozásaiban, de a legszembeötlőbben a művészetekben. Művészet ex, amit asz egyes ember lelke legmélyén legegyéniibbet érez — és ezt embertársaival közölni is tudja. Ajz, hogy érzek valamit, még nem művészet, de ha a lelkem mélyén lévő hurok rezgését át tudom plántálni egy miás egyén telkébe', akkor nem éltem hiába. A közlés ténye: művészet, amit közöltem: művészi alkotás. Ghopin megírta az Eső Predüdjét akkor, miikor Menorka szigetén a vihar rázta ablakait és ő magánosain elhagyatva lázban, baltái®élelemtől vacogó fogakkal várba vissza barátait. Mennyit érzett okkor, — hogy rezegtek lelke húrjai! De csak azért művészeit e keserves órák szülötte, mert még ma is ezernyi lélek húrjai rendülnek meg a hangjainál. Tulajdonképpen rövidem összefoglalva azt lehet mondani, hogy a művészet-érzés, — etflus-harmóniia. Soha sem volt ez a térne olyan aktuális, mint ma. Hiszen ma annyi mindent tálalnak elibónk mint művészetet, amitől isszonyodva fordulunk el., mert osak torzképét, kigúnyolását látjuk benne a szépnek. — — — És ezek valóban mind csak komtár- mumfcák volnának? Talán nem egészen. Várnáik jó és nemes lelkiek, ée vannak olyanok, akik alul maradnak ezen a mértéken. Lélek azért mind a kettő, és érez lelke legmélyén legegyémib- bet. Ha a megnyilatkozása egyéniségének megfelelő lesz — szép vagy csúnya — jó vagy rossz — de harmóniában tesz önmagával — úgy tesz benne stílus, művészi lesz. Az ember a teremtés legnagyobb műremeke. Van jó, és van gonosz ember, de ember mind a kettő. A művészi alkotás aiz ember „Höchstieásitung“-ja és mint ilyen, csak mint ilyen, lehet jó vagy rossz, szép vagy csúnya. Michelangelo önarcképét a fflóremci Uffiziben bátran tehet,ne kis gyermekiek ijesztésére használni, annyira csúnya és miégis műremek, mert az alkotó, lelke egész mélységes fájdalmát helyezte bele. Megkiinzotit vonásai híven tükrözik vissza — az őt ért sok keserűséget; a portraáit harmóniában van a m-od,eltel. Ilyen értelemben lehet a csúnya is művészi, mint, ahogy grandiózus természeti tünemény a békés szivárvány mellel! a hömpölygő árvíz, a téli álom után élet-energiától duzzadt fakadó rügyek mellett o pusztitóan, kitörő vulkán. Do nem művészet, az, amikor nem a létekből kipattanó isteni szikra adta meg a cselekvésre az impulzust, amikor minden áron újszerűt akarunk előállítani, nem ösztönszerüileg, egy belső kényszerből, de falán számításból, haíáöhajhászáöból, és mindenesetre feltűnési vágyból., nemi pedig szerétéiből, őszinte szivünkből. Akkor nincs harmónia, — nincs stílus, — nincs művészet. . Egyidejűleg, egyforma élét viszonyok közt élő emberek hasonlóan szoktak gondolkozni, megnyilatkozásaikban sem térnek el túlságosan egymástól, harmóniában vannak egymással, egy a stílusuk, hasonló tesz tehát a művészetük i®. Ilyfcóppen beszélhetünk egyes korok és népek művészetéről, mint elhatárolt egységekről. Minden kultúrának művészete akkor a legjellegzetesebb, mikor még fejlődőben vajn. Ezzel nem azt az időt érteni, mikor még csecsemőkorát éli, de azt az időpontot, mielőtt fejlődés! képességének tetőfokához érne. Mert ez a tetőpont maga, egy már élig meghatározható él, amelyen megállani soká nem tehet. Aki rálépett, már ingadozik a túlsó lejtő — a dekadencia felé. Művészetben dekadencia alatt azt az időt értjük, amikor genialitás hiányában, az eredeti vezér- gondolatokat minden irányban túlozva kidomborítják. * Beszélhetünk ma általános fehérember kultúrájáról? — Nem, ©őt, még egy általános európai kultúrából sem. Hiszen az ellentétek élesebbek, mint valaha ... az ellentét pedig kizárja a harmóniát,... nem lehet hát egy általános művészeti irányunk sem. Az igazi művészet nem is internaeionálliis soha, hiszen egyéni megnyilatkozás, az egyén pedig stílusét a rögbözkötölteégből a környezetével való harmóniából szerzi. Oswallid Spemgler, egyike a mai Németország legnagyobb gondolkodóinak ezt álitja, hogy a mai nagyvárosi ember egy bizonyos internacionálís séma szerint cdvilizált,... de kulrturaéríékekkel, megérzésekkel már nem bár. Ilyen megérzésekre már csak a vidéki képes. „KuMuirtrüger ist dér Provin®teT.“ Ha ezt most úgy magyarázzuk, hogy ez a kul- turaképes elem, amelyiket még nem érintette az inibernaoionalizmus szele, akkor tovább fűzve a gondolatot, azt mondjuk: aho! nincs internacionalizmus, ott van faji jelleg, ez tehát elkerülhetetlen járuléka a kultúrának. A művészet, mint a kuitnra hű tükre, értékeit is ebből a fajiiságból kell, hogy merítse. Sokszor halottam már azt, hogy magyar stílus a művészetben nincsen • •. legfeljebb a tulipános láda, a kalotaszegi varrottas, meg a somogyi bicska, de ez iparművészet és népművészet, tehát más elbí rálás alá esik... ha csak Isten bocsáss — a pesti Iparművészeti múzeumot szecessziós kék ablakaival nem akarjuk a magyar építészet reprezentánsaként beállítani. Pedig az tagadhat aitflan, hogy van magyar stílus a művészetnek minden ágában, minit ahogy van német, van francia, von szláv, van angol és így tovább. Képzeljünk el magunknak egy széles ucoáju alföldi faluit. Tágas udvarok, amelyeket körülzárnak az egyes épületek. Az egyik, a lakóház kiválik közülük néhány szerény diiszitéssei. Látunk-e ilyen falut másutt? Nem. Nem akarom a hegyvidékek építkezéseit, mint ellentéteket felhozni, mert ott az adott körülményekhez, anyaghoz, helyhez kellett alkalmazkodni. De síkon lakik az észak-német, síkon a® orosz és milyen más az utóbbi ixbája, vagy az előbbi GutshoPja. A magyar nomád nép volt, mely szekerekre rakva vagyonát, — a legdíszesebben lakott az asz- szony, a feleség, meg a gyerekek — vonult Ázsiáiból •nyugatra, A végtelen síkságon pihenésre alkalmas védett helyre nem talált. Önmagának kellett hát védelméről gondoskodnia. Ennek legegyszerűbb módja az volt, hogy szekereit négyszögbe állította. Ami értéket magával vitt, lovait, marháit, a szekerek által körülzárt részre terelte. És most elnézem mai faivaiimfcat. Ugyanaz a beosztás: a lakóház a nagy pitvarral — régen asz- ezonyháznak hívták — körül a pajták istállók és — a szekérvár közepe (hiszen nem a szekér maga volt a fontos, hanem az, amit körülzárt) a nagy udvar. A szegényebbé kisebb, a gazdagabbá nagyobb. És a falu nemes urának is „udvarháza van", lakása tágasabb, díszesebb, hosszabb mint a paraszté (hiszen talán a vezéreknek is több díszes kincses szekerük volt. minit a vitézeiknek) — de ép oly földszintes, oszlopsoros, „hüs palotás". Ma már a civilizáció minden kényelmét kívánja a modern ember — és a régi kúriák helyére cifra villákat építenek. A kúriák mind ritkábbá válnak, eltűnnek mint a táblabiirák, de elgondolásuk, mint érték megmarad. A tulipános láda, a faragott kapufélfa, a varrotitas. a mázos korsó ép oly részlet, de jellemző díszítéseik, mint a görög achantus és babér tevéiéi, meanderei, fekete alakos égetett agyagé dényel. Ahogy az építkezésben, úgy megtaláljuk — és ■meg kell lennie egyéni stílusunknak a képzőművészet minden ágában, Sok év előtt egy francia festő lefestette az anyámat. És mikor elkészült a kép, szép lett, eleven lótit, hasonló tett, de nemi az anyám. Valami megmagyarázhatatlan diszharmónia áradt ki az egészből. Sokáig nem tudtam rájönni hogy mi az az idegenezerü benne, miig végre megértettem. A francia festő a magyar asszony mozdulásába bele- teitt valamit az ő francia mentalitásából és -az a zavaró benne, az teszi stílustalanná. Igen, ez valami, amit a francia ..jie ne sais quoi“, nem tudom minek — nevez, arról, mondjuk mi azt, hogy harmónia a modell és a műalkotás, de harmónia az alkotás és az alkotó művész, sőt az utóbbi ég a modell között is. Ahol e három tényező közül valamelyik nem egyezik a másikkal — diszharmónia áll elő. Ha például valaki lefest egy szőtesszeknyós, mezőkövesdi ken dós, piszeomi lányt, ez még nem magyar stílus. De ha Munkácsi „Falu rosszára*4 frakkot huzunk vagy púderes alionge parókát és csipke jabót adunk reá, sőt leborotváiijuk a bajuszát — okkor is magyar parasztot fogunk benne felismerni. Szinte hallom aiz ellenvetést. hogy milyen nehéz ma, amikor a nivelláló világszeilem eljut a legeldugottabb falvakba, valami egészen egyénit ábrázolni. Szobrot állítanak egy államférfinak. Ezt még esetileg diezmagyarba öltöztetik, — de a tudósnak is, fekete kabátban. Hogy hozni bele ebbe faji jelleget? Itt van az óriási szakadék köztünk laikusok (te az istenáldotta művész közt. Amit ml nem látunk — azt ő leikében átórxi és vissza is tudja adni színnel vagy kőbe, bronzba merevítve. És mi — mi •megérezzük az igaz értéket. Engedjük megérzésedrnket úrrá tenni felettünk. Ne keressünk erőszakkal újszerűt. Engedjük az értekéket hatni reánk. Nyissuk ki telkünket a szépnek. Engedjünk biztos ösztönünknek és fogadjuk •meg «z Evangélium szavát: Akinek füle van. hogy halljon, iim hallja (te akinek szeme van, hogy lásson, dm lássa.
