Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)

1932-04-22 / 93. (2906.) szám

KASSAIAK, KITARTANI!

Mas DOBRÁNSZKY JÁNOS nemzetgyűlési képviselő

Kassa város környiékiéirbek vannak kis csermelyei, forróserecstoéi, amelyek mind a Hernádiba fúlnak össze. Kassa város lakosságának vannak kisebb-nagyobb ősi egzisztenciái, tradicionális hajtásai^ amelyeknek mind egy nagy egységben Íveli összetalálkozni ok — ónért az egységben az erő.

A csermely nem kívánkozik fel a Kárpátokra. A kassai őslakos választó közönség seim kapaszkodhatik a mai hatalom hegycsúcsaira.

A mi kisebbségeink, általában Szlovensz- kó egész őslakossága, mint amelynek a helyzete ma a legkritikusabb az egész köztársaságban, ne tetézzék még jobban ezernyi bajainkat az öngyilkos Sággal határos visszavonás által. Ellenfeleink úgyis mindenütt felállították ellenünk a robbanó aknákat, épp ezért százszoros a bűnünk, ha a kölcsönös támogatás és az együttes küzdelem helyett kölcsönösen gyűlöljük s gyengítjük egymást.

Sajnos, hogy ilyenek akadtak még a saját párthivednk s fegyvertá rsaink között is. Azokat értem tudniillik, akik megunva a mi Oldalunkon az áldozatos, a kilátástalannak tetsző végnélküli küzdelmet és várakozást, gyáván cserben hagyták a mi zászlóinkat és a hasznosabbnak ígérkező ad hoc kormánypártoknak titkos csatlósaivá lettek vagy még csak lesznek a most már végképp kiélesedett szakítás következtéiben.

Így játszik mindenki politikai becsületével — amelytől én sehogy sem tudom elkülöníteni a maigánbecsületet sem — aki jobbik meggyőződése ellenére akár türelmetlenségből, akár desperációból, akár sértett hiúságiból, légidképpen pedig csúnya önérdekből elárulja fegyvertársait s eddigi politikai ellenielei vei összeciimiboráiva segédkezet nyújt nekik szövetkezett kisebbségi pártjaink gyengítésére.

Vagy talán csak jóhiszeműségből futnak az nj lidóroíények után?

De hát lehet-e komoly emiber oly egy- ügyüen hiszékeny, mint azok a szegény gyermekáldozatok, akik a legújabban oly szenzációkat keltő szadisták izes cukorkáitól elosábitlatva megrontóik után mentek az erdők vad bozótjába? Vájjon nem becsületesebb és férfiasabb elhatározás azokkal küzdeni és e küzdelemben kitartani élethalálig, akiknek legfőbb célkitűzésűk: Szlo- venszkó autonóm berendezése, hogy ne legyen m'ég több, minden életérvényesülési eshetőségtől elütött, földönfutó szellemi proletár, munkátlanságra kárhoztatott dolgos kéz, mint amennyi már ma is kenyér, állás és kereset nélkül él Szlovenszkón.

Ez az ádáz állapot követeli elsősorban az őslakosság számára a szélesebb medrü önkormányzati jogot, mezőgazdaságunk, iparunk, kereskedelmünk megvédésé! a hatalmas cseh- és morvaországi közgazdaság elő- t'örősével szemben. De követelik a kisebbségek nemzeti sérelmei is, amelyeket maga Scotus Vlator is ismételten megállapított. Ennélfogva mindenki saját lelkének a hóhérja lesz, aki dőre ürügyek leple alatt megfutamodik attól a testvéri tábortól, mely népeink sajátos nemzeti kincseit és nemzeti kultúrájukhoz való jogukat legalább is olyan szívóssággal védi, mint amilyen szívóssággal a csehszlovák nacionalizmus politikája azokat mindenáron háttérbe igyekszik szorítani. .

Fájt a lelkemnek, amikor vasárnap kassai választási gyűléseinken a legkeményebben belerúgtak a fülembe az erkölcsi halálos télietek olyanok fölött, akikre eddig büszke voltam s mindenkor boldog érzés veti rajiam erőt, valahányszor meleg, bajtársi érréssel kezet fonhattam velük- S akiktől, sajnos, *i!y fordulat után most óva kell intenem 3 többi jellem szilárd testvéreimet, hogy valahogy ne tévesszék össze a ha reál lókat a

dezer tőrök kel, hanem hallgassanak az igazi kom and óra és a sorsdöntő harcban azok után induljanak, akiknek egy a sorsuk, egy a veszteni valójuk, egy a gondolkozásuk a

mienkkel s törekvésük nem megelégedni az egy tál lencsével, hanem kiverekedni a maga egészéiben azt, ami megillet, amit a békeszerződés biztosit.

De ha már a mi becsületes szándékú vezéreinknek nem is akarnánk hinni, annál inkább hinnünk ke-lilene az idők intő szavának, amely tökéletesen igazolja vezéreink igazát, s a kül- és belpolitikai viszonylatokban nagyobb társadalmi vulkanikus kitörésekre mutat rá, minit amdnőklől retteg ma egész Argentína attól tartván, hogy hatalmas teste nagy körzetiben Pompeji sorsára juthat maholnap.

Ne hízzunk hát jobban szűkkeblű ellenfeleinkben, sőt gyűlölködő ellenségeinikben* miiint önmagunkban!

A bütienkedőket hagyjuk futni, hadd járKRITIKUS NAP GENFREN

A világ valamennyi vezető politikusa elkeseredett karcot vív lefegyverzési elgondolásáért

MacDonaid és Tardieu Genfbe élteseit - Heves francia-amerikai párbaj a lefegyverzési konferencia mai ülésén — A tárgyalások a döntő stádiumba érkeztek

Paris, április 21. MacDonald és Tardieu a tegnapi párisi megbeszélés után az esti gyorsvonattal Genfbe utazott. Tardieu szalonkocsija a vonat elején volt, MacDonald Pull- jnann-koosija a vonat végén. Genfbe való érkezésük után azonnal a lefegyverzési konferenciára mentek, ahol holnap lángoló beszédeket fognak mondani — egymás ellen. A nagy párisi információs sajtóban óriási az izgalom. A Matin szerint elérkezett a lefegyverzési konferencia döntő pillanata. Anglia tizenkét év óta állandóan elgáncsolta a francia törekvéseket, amelyek a jelenlegi európai rend nemzetközi garantálását kivánták, igy a genfi jegyzőkönyvet, az európai népszövetségi liga megalakítását és Páneurópai. Ez alkalommal az összeesküvés nem volt olyan brutális, mint máskor, de ha a népszövetségi konferencia elfogadja Sir John Simon javas- tatát, akkor a nemzetközi hadsereg megteremtéséről szóló francia terv elesettnek tekinthető. Franciaország és Anglia között régóta „szívélyes egyenetlenség" uralkodik és a francia-angol viszony az elmúlt hetek kedvező időszaka után kritikus pontra érkezett. Tardieu tegnap megkísérelte, hogy lebeszélje MacDonaldot az angol határozati javaslatról, de az angol miniszterelnök hajthatatlan maradt. Ilyen körülmények között Tardieu, aki csak pénteken akart Genfbe utazni, sürgősen elutazott a konferencia városába, hogy kivédje a közös angol—német—-olasz—amerikai tá madást.

A kulisszák mögött

Az angol és a francia miniszterelnök megérkezése ma reggel érthető izgalmat keltett Genfben. Mindenki tudja, hogy a lefegyverzési konferencia munkája döntő stádiumba került. A hangulat emelkedett, ámbár a nép- szövetség tagjai tudják, hogy a helyzet egyáltalán nem rózsás. A német kancellár tegnap bizonyos opíimistaizü nyilatkozatot tett, de egyelőre szavait nem Szabad készpénznek venni. MacDonald. Tardieu. Briining és Stim- son holnap beleszól és és Grandi és Litvinov hűen asszisztálni fog a nagyhatalmak képviselőinek. Az angol—amerikai kettős támadás szemmelíáthatóan nagy ellentámadásra kényszeríti Tarilieut, aki még mindig a konferencia legmozgékonyabb és legfélelmetesebb vitatkozója. A lefegyverzés körül tomboló küzdelem egyébként pompás kulisszául szolgál a többi tárgyalásnak, ami ez alkalommal nem a dunai kérdések, vagy a jóvátételek körül forog, hanem újból a Távol Kelet problémáit igyekszik elintézni. Valószínű, hogy a nagyhatalmak képviselői Genfben fontos határozta tokát hoznak a mandzsuriai kérdésben s ® h atár o za í ok m essz eme nő k öv e tkezmén y ekkel járnak. Néhány kormánv egyenesen nyaktörő Játékot játszik Cs a legmesszebbmenő lépeseket akarja foganatosítani a japánok ellen. A japánok elleni rohamot állítólag Stimson vezeti é« terve sikerének érdekében Litvinov- val szövetkezett. Állítólag az amerikai külügyminiszter kizárólag azért jött Genfbe, hogy megtalálja a kapcsolatot Litvinowal és vele együtt nyomást gyakoroljon Tokióra.

A német kancellár ma és holnap számos magánbeszélgetésben vesz részt s igyekszik tisztázni a jóvátételek körül felmerült problémákat. Holnap vagy holnapután „négyhatalmi konferencia" lesz, a legfontosabb ösz- szejövetel a lausannei konferencia előtt.

Paul Boncour és Gíbson harca

A lefegyverzési konferencia főbizottságának ma délelőtti ülésén tizenegy óra tájban megjelent Brüning dr. német kancellár és elfoglalta az első német delegátus helyét. A kancellárt sok delegátus üdvözölte, de a legszivélye&ebben Sir John Simon angol külügyminiszter. Brüning után MacDonald miniszterelnök lépett a terembe, akit a delegátusok ugyancsak szívélyesen fogadtak. Brüning és MacDonald legutóbbi genfi találkozásuk óta most találkoztak először és föltűnt, hogy a két államférfiu ma sokkal szivé- lyeeebben és egyenesen testvéries külsőségek között közeledett egymáshoz.

A főbizottság délelőtti ülésén megkezdődött a nagy francia—amerikai párbaj, amely holnap, vagy holnapután éri el tetőpontját. A mai kezdet bebizonyította, hogy Franciaország álláspontja izoláltan áll a nagyhatalmak között és csak Páris hü darabontjai támogatják. Mint ismeretes, a franciák azt kívánják, hogy a nehéz támadó fegyvereket a hatalmak ne semmisítsék meg, hanem bocsássák a népszövetség rendelkezésére és alakítsák meg a nemzetközi szánk ciókat gyakoroló népszövetségi hadsereget. Ezzel szemben Amerika, Németország, Anglia és Olaszország a francia tervet keresztülvihetet- lennek tartja és követeli, hogy a konferencia azonnal állapítsa meg, milyen fegyvereket kell támadó fegyvereknek tekinteni és rendelje el azok megsemmisítését. Paul Boncour ma igyekezett megvédeni a francia fölfogást. Francia- ország rokonszenvvel üdvözli a kvantitatív lefegyverzés elvét — mondotta —, de azt szeretné, ha a népszövetség kellő fegyverek birtokába kerülne az esetleges szankciók keresztülvitelére. A francia javaslatot nem a Francia- ország biztonságáért való aggodalom determinálta, hanem az általános nemzetközi biztonságnak akar szolgálni. Sokkal értékesebb, ha a népszövetség ellenőrzése alá helyezik a támadó fegyvereket, igy a léghajózást és a nehéz tüzérséget, mintha ezeket a fegyvereket egyszerűen megsemmisítik. Paul Boncour végül ösz- szefüggésbe hozta a francia javaslatot a megtámadott államoknak nyújtandó pénzügyi segítség kérdésével.

Gibson amerikai delegátus rendkívül ügyes beszédben sorra megcáfolta a franciák érveit, amelyeket négy kategóriába osztott?

1. A franciák szerint a fegyvereket lehetetlen .kategóriáikba osztani s igy lehetetlen meg állapitan i, melyek tekinthetők támadóknak, vagy védekezőknek. Gibson szerint ez az álláspont hamis, — vagy pedig hamis az egész versaillesii szerződés, amely praktikusan meghatározza, hogy melyek azok a fegyverek, amelyeket tin madóknak kell tekinteni.

2. A francia tézis szerint a fegyvernemek! egymástól függenek és lehetetlen az egyiket a másik rovása nélkül csökkenteni, vagy eltüntetni. A szárazföldi, a tengerészeti és a légi fegyverek összefüggése lehetetlenné teszi az angol—amerikai javaslat keresztülvitelét. Gibson szerint ez az érv sem állja meg a helyét, mert hiszen a tengerészeti leszerelés két év óta valóság és kitünően bevált.

3. A franciák szerint a hatalmak rosszakarata bármikor szabotálhatja a lefegyverzési szerződést. Ez igaz, de valamennyi szerződésre vonatkozik és ha számolni kellene vele, egyáltalán lehetetlen volna nemzetközi szerződéseket kötni.

4. A franciák szerint kvalitatív lefegyverzés esetén az ipari államok kedvezőbb helyzetbe kerülnek, ha egyszer mégis szükségesnek tartják a letiltott fegyvernemek előállítását. Ez az érv szintén tarthatatlan, mert a mérges gázokat például a lehető legegyszerűbben és minden ipari fölkészültség nélkül elő lehet állítani.

Gibson ezekután utalt arra, hogy Amerika szempontjából a flotta a legfontosabb harci eszköz és a washingtoni és a londoni konferenciákon mégis sikerült tetemesen redukálni azt. Ezekután Amerika képviselője csatlakozott Simon tegnapi angol javaslatához.

Paul Boncour válaszában igyekezett kikerülni izoláltságából és ugyancsak hajlandónak mutatkozott az angol javaslat elfogadására, de csak azzal a feltétellel, ha a határozattal nem kapcsolják ki a lefegyverzési konferencia anyagából a nemzetközi hadsereg megteremtésére vonatkozó francia javaslatot. Paul Boncour előtt Kanada és Norvégia képviselői elfogadták Simon javaslatát, amelyhez később Írország és Délamerika is csatlakozott. Végül Titulescu javaslatot tett, amelyben követeli, hogy a kvalitatív lefegyverzés kérdését mindenekelőtt utasítsák a technikai bizottsághoz. Titulescu javaslatát tizennégy állam támogatta, köztük Lengyelország és a kisantant delegátusai. Litvinov a javaslat ellen nyilatkozott, amelyet „raanifesztációnak" és nem „javaslatnak44 nevezett. Motta megkísérelte, hogy Angliát rábeszélje a francia kívánságok elfogadására, de miután ez nem sikerült, Henderson elnök a kérdés fontosságára való tekintettel elnapolta a főbizottság plénumának ülését, hogy a delegációk időközben érintkezésbe léphessenek kormányaikkal és holnap délelőtt folytatják a plánunkban a kvalitatív lefegyverzés problémájának vitáját.

A szlovenszköi és ruszinszkói ellenzéki pártok

P°mkai TELELOS SZESKESZTO

Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.-KŐ. VZURÁNYl LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRHHA