Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)
1932-04-16 / 88. (2901.) szám
^M<M-7VV,mAaR-H1KLAI> 1832 április 16, szombat. Kreuger tiz és százmilliós kölcsönökkel szanálta az államokat, hogy újabb és újabb piacokat szerezzen A győzelmes gyuía-hadjáral eíapjai — Vámfalak Kreuger Ivar dicsősége és bukása A Prágai Magyar Hírlap eredeti cikksorozata (7) A kassza tele volt, a vállalat pénzzel való etetéséiben fennakadás nem lehetett, — a hadjárat megkezdődhetett. Mielőtt azonban a hadvezér komolyan hozzákezdett volna, békésebb terveket fontolt meg. Talán ilyen utón is el lehet érni a célt? Sok országiban kétségbeejtő volt a helyzet, egyikében-m á s i- kában a gyufatermelés terén túl produkció mutatkozott s a zűrzavar mindent elöntött. Sokan felismerték, hogy a legjobb megoldás a tröszt lenne, sőt talán a megváltást jelentené. De nem mindenki akarta ezt belátni. Ha azonban nem vesz részt mindenki a dologban, a trösztnek nincs semmi értéke. Kevés kívülálló is elronthat mindent. A világkartell A gondolatot fel kellett adni. A fegyvereké volt most a szó. A vezér rohamra iujatott. Ha a finanszírozás egységes irányelvek szerint is történik, úgy a háború jellege a front helyzete s minemüsége szerint változott. Kreuger példátlan alkalmazkodó képességet mutatott: minden helyzethez hozzá tudott illeszkedni. Ebben a harcban a jobb stratégiának kellett győznie. Kronologikusan nem tudjuk követni a hadjárat lezajlását Alig múlt el hónap, hogy a front valamelyik szakaszán ne következett volna be erélyesebb lökés. Ha térképen kisérjük figyelemmel a hadjárat lefolyását, a jegyzőkönyv a világ körülhajózásának hajónaplójához hasonlítható. Ezért először a közelben lejátszódott eseményekkel foglalkozunk s azután keressük fel a távoli partokat. Elég tényiink van hozzá, hogy a tervet felismerjük belőlük. A szomszéd országok vazalusokká váltak. Finnország és Norvégia idővel saját gyufaiparhoz jutott. Különösen a keleti szomszédnak gyufagyártásával kellett számolni. Kreuger megvásárolta a legjelentősebb gyárakat. Ezzel ez a kérdés el volt intézve. Ugyanilyen módon vette be Dániát. Ennek a kapacitása olyan csekély volt, hogy nem nagyon vonzott, de ez az ország nem maradhatott fehér folt a Kreuger-térképen. Mert a keleti tengernek a „maré nostrum“-nak kellett lennie, a gyufalröszt belső tengerének. Finnországból a partvonalat déli irányban követjük. A peremállamok megadták magukat, de nem ellenállás nélkül. Mert politikai viharok kerekedtek, a front mögött a polgárháború dühöngött. A hidegvérű idegen nyugodtan figyelte a viszonyok fejlődését s megvárta, mig az idő beteljesedik. Lengyelországban vivta meg az igazi nagy csatát. Lengyelország üzletügyei nagyon rosszul mentek, az államnak feltétlenül pénzre volt szüksége, de sehogysem tudott hozzájutni. Kreuger utján hatmillió dollárt kapott s ezért egy monopóliumot kellett cserébe adnia, a gyufatröszt kapta meg a kizárólagos jogot, hogy Lengyelországban gyufákat állítson elő s hozzon forgalomba. A facit elkápráztatta a lengyeleket. Húsz széteső gyár káoszából egy kis kozmosz állott elő, négy hipermodern, szilárd kézzel vezetett vállalat. Hogy azután éppen Lengyelország okozott élete vizén súlyos gondokat Kreugernek, azt itt csak közbevetőleg jegyezzük meg. Franciaország meghódítása Lengyelországból tartsunk nyugatnak s wgórjuk át egyelőre Németországot, gyerünk Franciaországba. Kreuger már régóta tanulmányozta itt a viszonyokat, de a tevékeny működésnek itt nem lett volna semmi értelme. Franciaországban egy monopóliumos rendszer uralkodott, amelyet a kormány fejős tehénként kezelt s amely a franciák többségének a szem'ében tabu volt. Bármilyen óvatosan szondirozta is a vezér a talajt a maga számára, azonnal lármát ütöttek, amint a szent fejőstehén felé közeledett. Nem volt mást mit tenni, mint bevárni az alkalmas időt. Franciaország Morgantól sok ha és de után 50 millió dolláros rövidlejáratn kölcsönt kapott. A terminus lejáróban volt, tehát — elérkezett a Kreuger ideje. Pénzügyi ereje olyan diadalt aratott, mint soha annak előtte. Franciaország, egykor az egész világ bankárja, egy 7.5 millió dolláros hosszúlejáratú kölcsönt kapott tőle, ezzel szemben Kreuger megkapta a francia gyufa monopólium ellenőrzését. Ezt egy bértársaságnak adták át, amelyben — a papiroson — svédek és franciák egyenlő szavazati joggal bírtak. Franciaország csakhamar visz- szafizetle a kölcsönt, de a szerződés érvényben maradt s a közös munkát folytatták. Svéd nyersanyag és gépek, svéd technika és szer vezet megújítottak egy elavult üzemet, egy régimódi ipart, amely azelőtt csak állami védelemmel tudott élni. Párisból Berlinbe Németországban már régebben gyökeret vert Kreuger. Egész sor gyufagyárat vásárolt, ugy hogy végül is a német gyufatermelésnek több mint a felét dirigálta. De — annak ellenére, hogy eladási központot szervezett a svéd—német s a német—svéd gyárak számára, a helyzet nem volt rózsás, sőt az idő haladtával egyre rosszabbodott. Szomorúan figyelte az államkincstár ezeket az állapotokat, m-ert a gyufa igen fontos jövedelmi forrása volt. Végre 1929 őszén a német kormány kényszerült a Kreugerrel való megegyezésre, arra a kényszerű megegyezésre, amely olyan sokaknál szült rossz vért. Még pedig Hilfer- ding dr. birodalmi pénzügyminiszternek, tehát egy ortodox marxistának kellett lenyelnie a békát. Monopóliumot vezettek be, melynek igazgatója a svéd tröszt lett. A német állam a nyereség egy részét kap ta s hozzá még 120 millió dollárnyi kölcsönt. Felbecsülhetetlen segítség a rendkívül súlyos időben. És Kreuger most ráírhatta a térképére a keleti tenger kék foltjára: maré nőst rum. Persze, elkövetkeztek az idők, még pedig röviddel a halála élőit, amikor német érdekeiért s általában Németországért reszketnie kellett. Államok szanálója A három utolsó esetben láttuk, hogy nagy államok hogyan szanálták legalább részben pénzügyeiket a Kreuger által nyújtott kölcsönök segítségével. De ezeket a kölcsönöket újabbak követték, amelyeknek különleges céljaik voltak. Itt csak rámutatunk egyikre- másikra, majd később visszatérünk rájuk. Magyarország 36 millió dolláros hitelt kapott s ezzel a pénzzel oldotta meg az addig leküzdhetetlennek látszó agrárválságot. Görögország egymillió fontot kapott és ezzel félmillió görögöt tudott vissza telepíteni a törökök által elfoglalt területekről. Románia s Jugoszlávia együtt több mint 50 millió dollárt kaptak s ezzel a kölcsönnel nyomorúságos valutáris helyzetüket tudták stabilizálni. Észtország vasutjait modernizálta a Kreuger- től kapott pénzen, Peru sivatagjait változtatja át oázisokká a régóta tervezett csatornázások végrehajtásával. Húsz állam — háromszámillió lakossal — kapott Kreugertöl kölcsönt, összesen 150 millió svéd korona értékben. Az összegek Danzig hárommillió dolláros hitele és Németország 120 millió dolláros re- kordkölcsöne között váltakoztak. A monopóliumok formái is váltakoztak, amint fentebb láttuk. Mint további példát megemlíthetjük, hogy a gyufatröszt kizárólagos szállítója a görög állam monopóliumának s hogy Peruban „csupán" az eladási monopólium birtokosa. Mivei azonban Peruban nem gyártanak gyufát, ez azt jelenti, hogy egyedül neki van joga az importra. Éppen igy váltakoznak a kölcsönök határ- idejei. De valamennyit hosszúlejáratúnak lehet mondani, húsz és ötven év között. És ha ezek a határidők eltelnek? Valószínű, hogy a legtöbb esetben ezeket a monopóliumokat meghosszabbítják. Mert már nagyon sok államférfi látja azokat a gyakorlati előnyöket, amelyeket a népeknek a monopólium uj korszaka nyitott. A franciaországi eredmény elegendő bizonyító erejű. Azonban ott is, ahol keményebb el len táblásra talált és ahol vaskézzel kellett előremennie, beavatkozása végül is áldásossá válik, ba nem is az áldozat, hanem a világgazdaság szempontjából. Az egyik országban alszik egy szenilis ipar. A monopólium felébreszti és megfiatalítja, ha a fejlődéskópes élet feltételei megvannak. Ez az ipar erősen megnőhet, sőt példás ipar Ehet, mert egy nagyhatalom áll mögötte. Egy más országban hiányoznak a gyártás feltételei, gyárat gyár után zárnak be, a munkásokat leépítik. Ami értékes, azt kevés vállalkozásban egyesitik. Ez a természetes kiválasztódás útja, amit mindenkinek méltányolni kellene. De ezt nem teszik! A „közvélemény" másképp látja a dolgokat, nacionális szempontok igyekeznek érvényesülni. A gyufa köré vámfalakat helyeznek. Az állam meg akarja védelmezni adó-objektumát, a gyárosok őrködnek üzletük felett, bármilyen nyomorúságosán is menjen az és bármily nyomorúságos is legyen az üzem. Budapest, április. Ha ma bármely körben asszonyok vagy leányok beszélgetését hallgatjuk, biztosra vehetjük, hogy előbb-utóbb rátérnek egyikére annak a három problémának, amely ma minden fiatal nőt foglalkoztat. Az első a férjhezmenés lehetséges avagy lehetetlen volta, a második a leányok pénzkereseti módjai, a harmadik egy dolgozó nő helyzete, ha egyszer férjhez ment. Ebben a három problémában csúcsosodik ki a mai nők nagy gondja. Már magában a „fiatal leány" fogalmának meghatározásában is nagy változás állott elő az utóbbi évek során. A háború előtt az a leány, aki huszonöt éves koráig nem ment férjhez, már nem is számított a fiatalok közé. Hét-nyolc báli szezon után még pártában lenni csaknem szégyenletes dolog volt, a táncosok részéről sokszor gúnyos megjegyzések kísérték az illető hajadont. Egyedüli magyarázat az lehetett csak, hogy a leány annyira nem volt elbájoló, hogy senki sem akadt, aki elvegye. Ha pedig sok mindenkit kikosarazott, akkor még válogatásáért szinte büntetésképpen nem foglalkoztak vele. Most lassan- kint az a felfedezés tölti el a köztudatot — s csodálatos módon ez is a férfiaktól indult ki — hogy 25—26 éven aluli' leányok nem is érdekesek, mert hiszen még csitrik. Még a legfiatalabb férfiak (csaknem fiuk!) is elbiggyesztett szájjal intézik el őket, mint kisleányokat, ha pedig eszesek s foglalkoznak is valamivel, általában azt tartják róluk, hogy „majd lesz belőlük valami". A nők fiatalsági korhatára egészben véve hihetetlenül kitolódott s első fiatalságuk, mondjuk 18-tól 26-ig nem virágokra, hanem előfutam életüknek. Csak akkor kezd jellemük teljes egészében kibontakozni, akkor eszmélnek rá arra, amit akarnak s ekkor ismerik fel azt a módot, a.mely- lyel férfiakkal bánni kell. Mert első fiatalságokban ők egy férfiúnak még nem lehetnek élettársai — kevés kivétellel — nem tudhatják még, miképpen kell egy férfi szeretetét és érdeklődését megtartani a mindennapi élet szürkeségében. 25—26 éves korig ők becézett virágai a férfinak, de mivel a mai nehéz gazdasági viszonyok között a legkevesebb férfinak van meg rá a módja, hogy feleségét csak becézze, de annál többnek a szüksége, hogy az segítő társa és támasza legyen a rettentő létküzdelemben, ezért ma éppen az azelőtt .lenézett „idősebb" leányoknak jött meg a napjuk. Maga az a tény, hogy egy fiatal nő, leány vagy asszony egyaránt, csak közel harmincéves korában fedezi fel igazi énjét, ez rejti magában sok rossz házasságnak s egyéb tragédiának a titkát. Mert azok, akik nem szabadok akkor, elég könnyen határozhatják el magukat, de akik már örök hűséget esküdtek gyermekfejjel, sokszor bizony kétségbeesett helyzetbe kerülnek. S ezen a ponton természetesen csak a vallás s csak egy földöntúli ideálnak tett fogadalom tarthatja meg őket kötelességüknek. Természetesen az idősebb leányok értéke már azért is emelkedett, mert igen kevés .férfi tud ma korán nősülni, s számtalan csinos, eszes, sőt jómódú leány nem tud férjhez menni. Elmúlik egy farsang a másik után, s alig hallani elvétve egy-két himen-hirt. Ma már az kelt feltűnést, ha egy leány aránylag fiatalon férjhez tud menni. (Maga ez a „tud" szó jellemző a helyzetre). Nagyon sok férfi még mindig azon a véleményen van, hogy ba nem tudja feleségét kellő módon eltartani, akkor inkább nem nősül; a legnagyobb rész pedig valóban nincs abban az anyagi helyzetben, hogy családot alapíthasson. Amugvis már elég sok régi igényükről le kell mondaniuk, s még nem készek arra, hogy saját háztartásukban még egyszerűbben éljenek. Már most a leányoknak saját jól felfogott lelki egyensúlyuk érdekében valamivel foglalkozniuk kell. Itt természetesen elsősorban arra gondolnak, hogy ha dolgoznak, akikor már keressenek is valamit Tehát rávetették magukat a gép- és gyorsírásra, s nyelvek tanulására, hogy ezáltal titkári vagy gépírói pályára methesMert szép kilátások biztatnak. A kis gyufaszál hatalmas fogyasztási cikk, a fogyasztás mértéke állandóan nagy s teljesen független a konjunktúrától. A csekély áremelést jóformán senki sem veszi észre és érzi meg, a nyereség azonban szédületes arányú leheti Ha hatszáz milliárdnyi gyufaszálat adnak el, a nyereség mintegy tízmillió svéd korona lehet. Ez szerény, tehát meg kell kétszerezni. Az ut egyszerű, a gyufacsomagnak, amely tiz skatulya gyufát tartalmaz, néhány fillérrel fel kell emelni az árát. Senki sem fogja ezt észrevenni. A hadvezér azonban észrevette a veszélyes korlátokat, amelyeket sok országban azért állítottak, hogy a gyufát meg védelme zzék a maga kecsegtető nyereségkilátásaival. India például olyan magas vámot emelt, amely prohibitiv értelemben hatott ki, vagyis az árat annyira fokozta, hogy az áru valóságos piaci értékét messze meghaladta. A hadvezérnek tehát segítenie kellett magán. A segítés útja egyszerű és világos. Egyszerűen átmászott a vámfalon és a vámfal mögött, annak védelme alatt épített gyárakat. Indiában ma már tiz hatalmas svéd gyufagyár dolgozik, amelyeknek Bombay a centruma. senek. A háztartásiban már azért sem dolgoztak, mert féltek, hogy rájuk ragad a „jó, házias" leány elnevezés, mely körülbelül egyenértékű azzal, ha valakire azt mondják, hogy „szép a szeme", vagy „hosszú a haja". Ósdi, érdektelen, 'mmodera. Az a félelem töltötte el őket legjobban, hogy majd meglátszik rajtuk, hogy nem haladtak a korral. Pedig ma már nem lehet azt állítani, hogy gépiró-kisaeszonynak, vagy titkárnőnek lenni igen modern dolog, hiszen annyian teszik! S amellett mind erősebben hangzik a panasz, hogy ezek a dolgozó nők a férfiak szájából veszik ki a kenyeret. Természetesen ez túlzás, de más résztől tényleg eljött az ideje annak, hogy a fiatal leányok oly módon végezzenek munkát otthonunkban, hogy arra is rá lehessen verni a modernség bélyegét. Hiszen minden munka kritériuma az, miképpen végzik. Ha bármit, harienyastoppolástól cukrászsütemények készítéséig művészetté lehet kifejleszteni, g oly elsőrendűen csinálni, hogy akár egy üzlet vagy gyár munkájával felvehesse a versenyt, akkor már elértük a sport lényét, s benne vagyunk a modernség közepében! Igazán modern nők lassan-lassan rájönnek, hogy a modernségnek ma az a lényege, hogy oly pályákat gondoljanak el, amelyek bár a munkát magát tekintve nem újak, de a munka módjában, beosztásában, s eredményének nagyságában jelentenek uj elgondolást s legfőbb kellékük az, hogy egyéniek, s a helyzethez alkalmazkodnak. Már most az is sokat vitatott kérdés, vájjon a leány, ha férjhez megy, folytassa-e leánykori foglalkozását, vagy sem? Régen azt mondták: „Leány koromban csináltam, de mióta férjhez mentem, feladtam". — S ez vonatkozott zongorázásra, festésre, írásra, sportra, gtb. Most éppenséggel szükség van arra, hogy fiatal asszonyoknak foglalkozásuk legyen, saját érdekkörük, amely üres óráikat betölti s ha nem is külön keresethez, de legalább megtakarításhoz vezeti őket. Mert hiszen a probléma alapja az: vájjon bármi néven nevezendő foglalkozás nem fogja-e őket hátráltatni abban, hogy mint feleségek beváljanak? Hisz az is volt ellenük régente a kifogás, hogy egy asszony a férjével, a gyermekeivel, s a háztartásával foglalkozzék s ha ezeket ellátja, nem is maradhat egyébre ideje. Ma a férjes nő első kötelessége ugyan csak az, hogy férjét kielégítse, de ez ma annyit jelent, hogy ebben a hisztérikus, agyonkinzott korban a lelki harmóniát tartsa a körülötte lévő legközelebbi családtagjaiban. Hogy valaki ezt jobban tudja-e tenni, ha emellett egyéb foglalkozása nincs, vagy akkor birkózik meg vele eredményesebben, ha saját énjét lekötő foglalkozása is van, egyéni dolog. De általában azok az asszonyok, akiknek van valami a házon kívül való munkakörük, megelégedettebbeknek látszanak, mert ez változatosságával üditő hatással van reájuk. A nők — e talán fokozottabb mértékben a magyar nők — óriási szerepet játszanak a mai korban. A férfiak teljesítő és ellenállási ereje egyenes arányban van az ő segítő és nyugtató képességükkel. Éppen azok a feleségek, nővérek és leányok szerepe a legfontosabb, akiknek férfi hozzátartozóik szürke és mindennapi pályán vannak. Az ő kis életüknek mind jobban felszökkenő gondjai keserűséggel, életuntsággal s reménytelenséggel töltik el őket-. A viszonyok rosszabbodnak, anélkül, hogy ők felelősek lennének ezért, vagy tehetnének róla. S ha ma mégis hősiesen megállják a helyüket, ez elsősorban asszonyaik érdeme. A nők hármas problémája nehéz, de éppen a női alkalmazkodó képesség és leleményesség a biztosíték arra, hogy meg fogják oldani. Megoldásuk csak akkor lehet jó, ha finom ösztönnel ki fogják keresni a régi s az uj korból mindazt, ami jó s célravezető mód. S már ezzel, a szerencsés középút eltalálásával is be fogják bizonyítani, hogy hivatásuk magaslatán állanak, amely elsősorban a lelki harmónia biztosítása környezetükben. O. D, Férjhezmenni vagy pénzt keresni? A mai nő hármas problémála
