Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)
1932-04-15 / 87. (2900.) szám
6 rPPJ^<ÍAI-yVWAAR-Hl RLAE> 1932 áprólis 15, péntek. crjr^ Hamis tanuzásra való rábírás miatt Is élj más indult a letartóztatásban lévő Kardos dr. kassai ügyvéd ellen Divathölgyek a reneszánszban Súlyos toalettgondjai a quattrocento és a cinqueoento hölgyeinek is voltak, csak éppen az akkori férjek könnyebb kézzel fizették ki szép féleségeik divatköltségeát, mint a maiak és minden tekintetben rajta voltak, hogy fényűzően öltözködjenek. Különböző városi hatóságok már akkor is mindenféle intézkedéseket tettek, hogy a hölgyek öltözködési szenvedélyének gátat vessenek- Például pontosan megállapították, hány gram aranyat vagy ezüstöt viselhet a nő, mint ékszert vagy díszt a ruháján. Meghatározták a brokát ruhák számát. Eltiltottak egyes drága prémeket. Végül maximálták a ruhaujj bőségét és a szoknya hosszúságát. Sőt még a harisnyák és cipők tekintetében is ellenőrzést gyakoroltak- Mindenkinek akár uceán is jogában állott ezeknek a szabályoknak a betartásáról meggyőződni, de jaj volt neki, ha gyanúja alaptalannak bizonyult s kiderült, hogy a hölgy, akinek valamely ruhadarabjához hozzáért, nem vétett az előírás ellen. Ilyenkor a sértett hölgynek joga volt az alaptalanul gyanúsító kezét leüttetni. Egyébként a jószándéku rendeletek éppen olyan keveset értek akkor, mint ma. Mennél több volt, annál több módot eszeltek ki, hogy kijátszók azokat. Maguk a ruhák szinte leiThatatlan pompáinak voltak és a legnehezebb brokátokból készültek. Estei Izabella marquistől egész serege maradt hátra a leveleknek, amelyben ezt vagy amazt a kivételes szépségű anyagot rendeli meg a kalmároknál. Az egyik levél például igy szól: Száz aranydukátot küldőnk kegyelmednek és vele egyben az kívánt hómik jegyzékét is. Itt azonképen tudomására adjuk azt is, hogy a küldött pénzből semmit sem kívánunk v.sszajuttatni. Ha valami még fölül maradna, vásároljon azon kegyelmet egy szép láncot, vagy valami más uj módig hómit, kirül gondolhatja kegyelmet, hogy tetszésünkre lészen. Ha penég netalán tán nem jutná a pénzből, magánkul tódjon rá kegyelmet és hiánytalanul visszakapja. A jegyzékben pedig szerepelt a többi közt olyan tökéletes szépségű kék selyembrokát, hogy „a világon se légyen még csak megközelítő szép.-égü sem“ és még ha tiz dukátot kóstolna is egy rőf, az sem tesz semmit, feltételezve, hogy öss zeb aspn 1 itha la 11 a mii szebb, mint a világ bármely más szövetje. Ha azonban „nem volna másmilyen, mint akárminő közönséges szövet, akár hozzá se nyúljon kegyelmed'1. 1494-et Írtak akkor és Estei Izabella 18 éves volt és házassága második évében járt. A ruha mellett legfontosabbnak tartották a drága, gazdag és nemesen megmunkált ékszert. Fiatal asszonyok menyasszonyi ajándékában gyakran szerepeltek igazgyönggyel és drágakövekkel kivarrott ruhákIlyen körülmények közt természetesen kifejlődött az érzék az iparművészet iránt is & az előkelő házak tele vannak a leszebb iparművészeti munkákkal. Se szeri se száma a drágakőből faragott kereszteknek, drága amuletteknek, szép gemmáknak és medaillonok- nak, finom metszésű chuzanoi üvegeknek, dús porcellánoknak, elefántcsont- és élben- fafaragványoknak, fém- és kristálytüikröknek, gobelineknek, hímzett ágysaőnyege'knek, arc- porosszelencéiknek és illatszeres palackoknak, jószagu keztyüknek és dúsan díszített legyezőknek. És ezeket az apróságokat mindig a legnagyobb gonddal válogatták meg és sokszor hihetetlen nehézségek árán szerezték be. De volt a divatnak politikája és diplomáciája is, amely ha nem is támasztott éppen háborúkat, de mindnesetre határozott befolyást gyakorolt a kormányokra. így az éppen említett Estei Izabella kalmárai egyben mint divatkémek is szerepeltek például Borgia Lukrécia ferrarai esküvőjén- A szegény embernek a legsúlyosabb büntetés terhe alatt kötelessége volt szigorú úrnőjének a legapróbb részletekig menő leírást adni nemcsak a divatos ruhákról, prémekről, ékszerekről, hanem az alsó fehérnemüekről is, amelyeket akkor nem raktak ki közszemlére, miint .most a divatos kelengyéknél szokás. — Expedíció az emberi faj eredetének tanulmányozására. A Yale-egyetem Helmut de Terra professzor vezetésével tudományos expedíciót küld Kasmírba az emberi faj eredetének tanulmányozására. Az expedíció a nyarat a Himalája dombos vidékén és Ladakhban fogja tölteni és télre már be is fejezi munkásságát. De Terra •tanár nézete szerint Kasmír faunája hasonlít ahhoz, amelynek közepette a híres „jávai emberre” bukkantak középső Jávában. jflT Ajánlja a „Nagyasszonyt1* nőismerősei £jflF* közt! Kassa, április 14. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése). Két nappal ezelőtt beszámolt a P. M. H. arról, hogy a kassai rendőrség telekparcellázási üggyel kapcsolatban letartóztatta Kardos Arnold dr. ügyvédet és öccsét, Kardos Sándor kassai fakereskedőt. Most újabb gyanú merült fel Kardos ellen, amely újabb bűnvádi eljárásra szolgáltat okot. Zdoba község lakói ugyanis öt évvel ezelőtt az ottani nagybirtokból földet vásároltak és ehhez nagyobb kölcsönre lett volna szükségük. Kardos dr. kijárta nekik a kölcsönt, de ezért ötvenezer korona províziót számított fel. A zdobai parasztok sokalták ezt az összeget, amit nem fizettek ki. Kardos pert inditott ellenük, de a pert elvesztette. Kardos perujitási Kenya, Afrika, tnácius hó. A vad törzsek lakta trópusi területeken már igen sok bátor utazó veiseteite életét, a leselkedő trópusi betegségek, kígyók és ragadozók ugyanúgy áldozatokat szednek, minit bennszülöttek. Számos bizonyitékát ismerjük annak is, hogy a vadembereik a fehéreket nemcsak megölték, de meg is ették, bár az iiyen eseték jóval ritkábbak, mint általában hiszik. Egészen páratlanok azonban azok a tapasztalatok, amelyekben Beeste Thorne asz- szonynak vo.lt része legutóbb, akit vadállatokról készült fénykép fölvételiéi rév.én ismerünk. Mrs. Thorne egy ismerős házaspár és bárom megbízható néger vezető társaságában indult el Kavarandó felé, hogy egy amerikai vállalat megbízásából uj felvételeket készítsen az afrikai vadállatok életéről. A Kavi rondo-vidéknek ugyan lakóinak vadsága és kegyetlensége miatt igen rossz a híre, de mi.ve'l a bennszülöttek az utóbbi évek folyamán nyilván megjavultak és nem igen adtak okot panaszra, az illetékes hatóságok akadálytalanul megadták a beutazási engedélyt a bárom fehér embernek, annál is inkább, mert Thorne asszonyról köztudomású, hogy teljesen tisztában van az afrikai vadon veszedelmeivel. A házaspárt, amely a fénykép észnő •társaságában utazott, váratlanul erős trópusi láz vette le a lábáról és szakszerű orvosi kezelés céljából azonnal vissza kellett térnie a partvidékre. Az egyik bennszülött vezető, egy szomszéd failu- belii négerrel együtt vállalkozott az elszállításra, Mrs. Tkomé pedig elhatározta, hogy a másik két vezetővel folytatja útját A rendeltetési helyen az első napok különösebb események nélkül múltak el. Thorne asszony egy néger falu közelében ütött tábort; onnan indult, fényképezőgépével felfegyverkezve portyáző útiakra, hogy érdekes képeket készítsen. A falubeli négerek, némi huzavona után, felajánlották, hogy segítségére lesznek; élelmiszert és vizet szállítottak. vadállata fókáikat kutattak fel és készséggel cipelték a felvételeikhez szükséges, terjedelmes kellékeket is. Azonkívül kisebb ajándékok fűzték szorosabbá a barátságot Thoime asszony és a feketék között, annál is inkább, mert Mrs. Thorne tapasztalt vadász létére bőségesen ellátta hússal támogatóit, ügy látszott, hogy a fényképésznő minden tekintetben szerencsésen választotta ki működési helyét és a felhsaználibató képek is egyre sokasodtak. a bajszerző fényképezőgép Ennék a kelilem.es állapotnak hirtelen vége- szakadt, amikor, vónméngezés folytán meghalt a falu főnökének fiatal felesége, röviddel azután, hogy Mr.s. Thorne lefényképezte. A feketék a legkomolyabban azt hajtogatták, hogy a fényképezőgép szemmel verte meg a törzsfőnök feleségét. Természetesen nagyon nehéz volt védekezni e vád ellen és csak bőséges ajándékokkal lehetett az elkeseredett b&nszü lőtteket némileg lecsillapítani. Thorne asszony semmi epeire sem akart távozni erről a vidékről, amig néhány újabb felvételsorozatot nem fejez be; vezetői éppen ekkor aditak hirt a közelben legelésző elefánt-csordákról, amelyek érdekes fényképezési tanulmányokká] kecsegtettek. Néhány napig minden jól is ment, de azután egy újabb esemény lett a kiindulópontja azoknak a rettcncs óráknak, amelyeket a fénykép ósznőnek később át kellett élnie. Thorne asszony egyik vezetőjével éppen egy kirándulásról tért vissza, amelyen sikerült egy pompás oroszlánpárt megörökítenie. Mivel a bennszülöttek eddig Í6 nagy örömmel fogadták a képeket és a fényképésznő mindenben a kedvükben akart járni, a felvételről néhány levonatét készített és a faluba sietett, hogy megmutassa azokat a feketebőrü falubeli uraknak. Az előkelőségek nagy érdeklődéssel nézték a másolatokat, sőt az egyik képet különféle élelmiszerek ellenében megvásárolták. A balszerencse úgy akarta, hogy a következő éj folyamán a faluba oroszlánok látogattak el, négy asszonyt, köztük kettőt a főnök udvartartásából és két gyermeket megöltek. A feketék izgalma nem ismert határokat és nemsokára összeverődött egy sereg férfi, hogy a mit- sem sejtő fényképésznőt elfogja és a faluba hurcolja. A bennszülöttek szentül hitték, hogy Mre. Thorne kérelemmel akart élni és ezért felkereste a kassai Ehrenreioh famíliát, amelynek tagjait arra akarta rábírni, hogy adjanak neki nyilatkozatot arról, hogy annakidején a zdobai parasztok maguk ajánlották fel Kardos dr.-nak ezt a nagyösszegü províziót. Az Ehrenreich-család tagjai azonban ilyen Írást, nem voltak hajlandók adni, sőt hamis tanuzásra való rábírás miatt feljelentést tettek az ügyvéd ellen, aki ellen a rendőrség ezen a címen is megindította az eljárást. Egyébként a terhelő tanuk állandóan szaporodnak Kardosék ellen, akiket ma a rendőrségről átkisértek az ügyészségre. fényképezőgépével! megígérte a megörököltét! oroszlánpárt és felimgerelbe, hogy rohanja meg a falut. A szerencsétlen nőt és két vezetőjét a falu tanácsterére hurcolták, ahol a helység kuruzslója vádat emelt ellene. Határozottan kijelentette, hogy éjjel az oroszlánokban kétségtelenül felismerte ugyanazokat, amelyek a fényképpen szerepelnek, az asszony bűnössége iránt tehát nem lehet kétség. A főnök végül házának elárvult szobáira hivatkozott és követelte a fényképésznőtől, hogy foglalja el mellette megölt feleségének örökét. Érthető, hogy Thorne asszony erre nem vállalkozott és azt hajtogatta, hogy fényképezőgépe egyáltalában nem rendelkezik semmiféle titkos varázserővel, amely szerencsétlenséget tudna felidézni. Végül a rendőrséggel fenyegetődzött. de a bennszülöttek sóikkal izgaíottaibbak voltok, semhogy ezt komolyan vették volna. MENYEGZŐ, MINT BÜNTETÉS Mindenesetre komolyan hozzáláttak a kényszerű esküvő előkészületeihez, amelynek hivatalos teendőit a helybeli kuruzsló látta volna el. Alig lehet leírni Tbome asszony rémületét, amikor elkészítették az áldozati oltárt, amely előtt a szertartás lejátszódik és látta, hogy a feketék diszbe öltöznek. Hiszen hetekig is eltarthat, amig a híradások elmaradása annyira feltűnik, hogy keresésére indulnak és megszabadítják szörnyű helyzetéből. Szerencsére a vele , együtt elfogott vezetők egyikének mentő ötlete támadt. Vlgyorgó arccal figyelmeztette a főnököt, mekkora esztelenség olyan nőt venni feleségül, akiről maga is art hiszi, hogy tenmiészetfölötti képeségekkel rendelkezik és embert, állatot egyaránt el tud varázsolni; biztonságban lesz-e mint férjnek az élete? A babonás törzsfőnöknek szöge-t ütött fejébe a figyelmeztetés és a kuruzsló rábeszélése ellenére végül kijelentette, hogy inkább lemond a tervbe.vett házasságról. — Mrs. Tkomé megkönnyebbülten fellélegzett a kedvező fordulat láttán. De még mielőtt további sorsáról határ ózhattak volna, a helyzet néhány perc alatt ismét megváltozott. Két fiatal fiú rontott be azzal a hinrel, hogy tettenérték a szomszédos ellenséges község egyik lakóját, amint a községi legelőről a csorda egy részét el akarta hajtani; rövid küzdelem után megölték és élettelen testiét mindjárt magukkal is hozták. Természetes, hogy ezt a kellemetlen esetet is a fényképésznő gonosz befolyásának tudák be, hiszen az elmúlt héten készül ékei vei a szomszéd faluban járt és ott felvételeket készített. Kétségtelenül ő bírta a gazfickókat a vakmerő lopásra, amelyet csak szerencsés véletlen hárított el. — Semmiféle igazolás nem használt, a községbeliek rendületlenül hittek a kurázsi ónak, áki ijesztő képet rajzolt az egész falu jövendő sorsán ról, mert a fényképésznő gonosz masinájával az egész környéket megfertőzi és megmérgezi, amiig csak mindenki meg nem haL De ha csakugyan ártatlan volna, döntsön az ünnepélyes kígyók, isértés, amelynek különben alá . kell vetni a két vezetőt is. A KIGYÓKISÉRTÉS Az ünnepség előkészületeivel csak estére végeztek, de a szerencsétlen asszonynak már délután újabb ijedelmeikben volt része. A szomszéd falubeli megölt embert szemeláttára feldarabolták és testrészeit a nyitott tiiz fölötti óriási agyagedény be dobálták. Kannibálok! Manapság ugyan, a 6rtgo.ru hatósági intézkedések miatt már alig élnek állandó emberevők Afrikában, de egyes törzsek, különleges ünnepi alkalmaikkor még mindig élnek ezzel a szokással. Elképzelhető, hogy ez a szörnyű megállapítás osak növelte a rabul ejtett nő ijedelmét, holott ékkor még nem tudta, milyen borzalmak várnak reá. Azután megkezdődött a kigyókisértós. Teljes díszben megjelent a varázsló, táncolva és dalolva, nyalka körül egy hailáltkozó mambafcigyó- val, amelynek fejét gondosan távolta,rtotta saját testétől. Végül az első fogolyvezelohöz lépett és nyakába tette a kígyót, amit a. falu lakói visszafojtott lólokzottel figyeltek. A csuszó-mászó nyújtózott és forgolódott, a kuruzsló pedig egyhangú danával ugrándozott a vezető körüli, aki mozduilaUanul, szoborra meredve állt. Nyilván budiba, hogy a kigyó, a legkisebb mozdulatnál bestébe fúrná méregfogaiit. Végtelennek tetsző idő uitán a kuruzsló abbahagyta énekét és vigyázva •leszedte a kígyót a vezetőről. A férfiú megállta a próbatételt, tehát ártatlan volt a bekövetkezett szere ncsétlenségökben. Szabad volt 1 Másodszor is megkezdődött a vérfagyasztó jelemet a másik vezetőnél. Ez a fiatal fiú azonban nem rendelkezett annyi önuralommal., mint társa. Remegve szemmel kisérte a kígyó minden mozdulatát; arcát elöntötte a verejték és a térde reszketni kezdett. Amikor pedig a kígyó hirtelen nagyot lökött magán, önkéntelenül a nyakához kapott egyik kezével és a következő pillanatban az állat belemart felső- karjába. A szerencsétlen ember abban a pillanatban eszméletlenül rogyott össze és néhány perc múlva meghalt, a nézők szemeláttára, miközben a varázsló éneke valóságos diadalujjongássá erősödött. Az ijedtségtől megkövültén figyelte Thorne asz- szony a szörnyűséges jelenetét. És amikor feléje közeledett a varázsló, leirhataitlau félelmében térdre rogyott s könyörögni kezdett, hogy menteék fel a próba alól. amelyről jól tudta, hogy nem maradna utána életben. A varázsló végül is kijelentette, hogy a próbát másnapra halasztják, mert csak egy mambója van és annak előbb újra mérget kell gyűjtenie a fogába. — Tehát még egy napi kimos várakozás, huszonnégy órai szörnyű bizonytalanság abban a tudatban, hogy csak másnap este vetik halálra! Ezt nem lehet elviselni... ha már menthetetlen az élete, legalább ne bólogassák a biztos -véget ! De az a vezető, aki megúszta az isteni tél etet, megint tudott okos tanácsot adni. Art mondotta a főnöknek, hogy a kamarásban meghalt vezetőt hazájában nagy varázslónak ismerték, kétségtelen tehát, hogy egyedül ő volt felelős a bekövetkezett szerencsétlenségekért. — Lehet, hogy a feketék bosszúvágyát az egyik áldozat halála már lecsiilla- pitotta, vagy talán mégis csak féltek a fehér hatóságok büntetésétől, a vezető tanácsa nem tévesztette el hatását. Elvégre ő be bizony holtan ártatlan volt, tehát hinni kell neki. De még mindig megmaradt a kétely: nem fog-e a fényképésznő, — amint azt a kuruzsló megjósolta — mindent megmérgezni? A főnöknek támadt mentő ötlete. Hiszen itt egy teli fazék ennivaló a tűzhely fölötti A fogoly nő egye meg az első falatot, akkor kiderül, hogy meg van-e mérgezve, vagy sem.... És jóindulatú leereszkedéssel nyugtatta meg a főnök a fényképéeznöt, hogy semmi bántódása nem lesz, ha megeszik egy tányérral abból az eledelből, amelynek elkészi tését néhány órával előbb hálbor- zongva nézte végig. Elképzelhetetlen, hogy ml játszódott le a meggyötört asszony lelkében, amikor hosszas, de eredménytelen könyörgés után eleget tett a feketék kívánságának- és hogy életét megmentse, evett a feldarabolt néger húsából. Mrs. Thorne nem hajlandó erről az élményéről beszólni. De senki sem tudná biztosan megmondani, hogy hasonló helyzetben mire szánta volna el magát, Thorne asszony maga kérte, hogy tekintsenek el a feketék elleni megtorló expedíciót ói; a történteket nem lehet meg nem történtté tenni és az ehhez hasonló eseteknek könnyebb elejét venni fáradhatatlan felvilágosító munkával, mint büntetéssel, amelyek értelmét a kezdetleges gondolkozása ben- szűlöttek ma még nem is képesek ésszel felérni.. NORMANN CAMPBELL alezredes. Hírek a halogatások városából G e n f, április 14. A lefegyverzési konferencia amerikai köreiben az a hír terjedt el, hogy a junius közepén összeülő lausannei jóvátételi konferencia rendkívül rövid ideig fog tartani s csupán a provizórium megteremtése lesz a föladata. Az érdekelt hatalmak céak télen, vagy jövő tavasszal ülnek össze a jóvátételi kérdés végleges rendezésére. Ez az újabb halasztás állítólag azért történik, mert Franciaország és egész Európa meg akarja várni a novemberi amerikai elnökválasztás eredményét, mert az uj elnök megválasztásáig Amerika nem foglalhat végérvényes állást a nemzetközi adósságok problémájával kapcsolatban. Üzletek a Justice* dmii lap körül Többszázezer koronás szélhámosságokat követett el Briínnben újságjával egy elmegyógyintézetből szabadult férfi Briinn, április 14. A brüni rendőrség tegnap elfogatási parancsot adott ki egy Marék Alajos nevű egyén ellen, aki Brünnben a „Justice” című lapot adta .ki, amely állítólag „a társadalmi, gazdasági és politikai igazságosságinak vök szentelve. Marék alkalmazottakat vett föl a folyóirathoz, akiktől kauciókat szedett, amelyeket azután nem tudott visszafizetni. Ilymó- don két alkalmazottól csalt ki összesen 45.000 koronát. Azonkívül adós maradt egy személyautóért s különböző nyomdáknak adósa maradt a nyomdaköltséggel. Még az irodaber^nde- zést sem tudta megfizetni. Mindezen! öl ül hiszékeny emberektől mintegy 40.000 koronát csalt ki. Vállalkozásában egy áldozatkész barátnő támogatta, aki most 13.000 koronáját siratja. Marék, aki nyomtalanul eltűnt Brünnből, még 1929-ben kiadott, vagy csak ki 'akart, adni vállalni nemzetközi lapot és egész sor alkalmazottat vett föl, akiknek óvadékát azután elsikkasztotta. Társát, akkoriban fogházbüntetésre ítélték, őt pedig olmegyógyintézetbo zárták, ahonnan tavaly bocsátották eil. Vendégségben a kannibáloknál Egy vakmerő asszony kalandjai a legsötétebb Afrikában
