Prágai Magyar Hirlap, 1932. április (11. évfolyam, 75-100 / 2888-2913. szám)

1932-04-13 / 85. (2898.) szám

r Hl <PMGAI-ynAíGitAR-HIRLA0 1932 április 13, szerda­KOMMENTÁROK AZ ISTENEK TITKA Vájjon mi lehet manapság az „istenek tit­ka?*' Varázsvessző, Siegfried sebezhetetlen sége, Tristan szerelmi bájitala, a bölcsek kö­ve, a mindentudás, Faust fiatalsága? Madame Hanau mosolyogva felel: „mi lehet? Egy jó tőzsdetiipp.** Nagyon stilszerü, nagyon kapitalista ízű fölfedezés s mi férfiak szégyélhetjük magun­kat, hogy egy hölgynek kellett rájönnie. Vi­szont a hölgyekben általában van valami, ami csodálatosan leleményessé és erkölcsi vagy fizikai aggályokat legyőzővé teszi őket, amint egyszer átkeltek a konvencionális er­kölcs rubikonjáa, amint egyszer a gátnélküli ösztön és vitaiizmus dolgozni kezd bennük, mig bennünk férfiakban ilyenkor is marad előítélet, álszemérem s valami meghatároz­hatatlan félelem a brutális igazság előtt (ta­lán, mert tudjuk, hogy az igazság öl és Maya fátyolét senki fel nem lebbentheti büntetés nélkül!) A hölgyek ilyenkor nem aggályos- kodnak. Madame Hanau ezerkileneszázhar- mincketlő április harmadikén be merte val­lani, hogy az „istenek titka** e napon Páris- ban csak a tőzsdetipp lehet. Aki tőzsdetip- pekkel kezeli a népet, a helyzet urává válik, Nem röstelte kiadni a „Secret des dieux“ ci- mü bizalmas tippujságot, amelyben tájékoz­tatta a francia és a külföldi részvényeseket a tőzsdék helyzetéről, a nagy részvénytársasá­gok és koncernek belső bajairól, hogy a pub­likum „tudja magát mihez tartani**. Nagyon csodálkozott, amikor emiatt letartóztatták. Igaz, néha talán „jóhiszeműen** olyan befo­lyásoló jelentések csúsztak a bizalmas érte­sítések közé, melyek nem egészen felellek meg a valóságnak, — de nem ugyanígy cse­lekszik minden legális kapitalista intézmény? Elvégre mi a különbség aközött, ha KTenger & Toll évek óta azt hazudta millió és millió tőkésnek, hogy üzletmenete rendben van, a pénz jó helyen van nála s egy szép napon ki­tűnt, hogy az egész csalás volt, vagy ha Sir Henry Deterdingről valaki azt állítja: „ez az ember nekem nem elég kóser, itt valami baj van, vigyázzatok.*' Muszáj bizalmat előlegez­ni a nagytőkéseknek, mert különben felség- sértést követünk el a szent kapitalizmus el­len és lecsuknak? Muszáj tisztelni Deterdin- get? Ez a kis párisi bankárnő le merte vonni a végső következtetést a mai financiális és nagytőkés rendszerből. A tőzsdei manipulá­ciók mindenütt és mindig bizalmon alapul­nak. Kreugernek, Lövens te innék, Deterding- nek nincs reális hatalma, csak annyiban, ha bízom benne és a pénzemet neki adom, hogy kezelje. Ha elveszem tőle a pénzemet, kon­céra je összedől, mint a kártyavár. A nagytő­kések hatalma egyszóval szuggeszción alap­szik, a bizalmon, amit ki tud belőlem kény­szeríteni s ha egyszer megszületik a bizalmat­lanság, itt a run, itt a vég — de mit bizonyít­gatok: évek óta hangoztattuk, hogy az euró­pai krízis egyenlő a bizalom krízisével (lásd a dunai államokat, amelyek nem kapnak pénzt, mert Franciaország igy, ahogy vannak, bizalmatlan irántuk.) Most jön Madame Ha­nau okoskodása. Ha a koncernek hatalmát nem annyira a pénz, mint inkább a bizalom alapozza meg, ki tillhatja meg nekem, hogy ezt a bizalmat visszavonjam és másokat fi­gyelmeztessek ugyanerre? Elvégre a nagy­urak az én bizalmam folytán lettek gazdagok és hatalmasak. Én irigy vagyok. Nem hagyom nekik a vagyonukat. Visszavonom a bizalma­mat. Deterding nekem nem elég jó. Majd át­csoportosítom a pénzt: oda teszem, ahová ne­kem tetszik, majd én fogom a publikumot az orránál fogva vezetni, nem Deterding — mi­ért ő, miért nem én — s miután aláaknáztam a koncernek tekintélyét,- megmondom a kö­zönségnek, hová tegye a pénzéi s közben én az átcsoportosításnál rengeteget kereshetek, mert mindenről előbb tudok, mint a vásárló- közön ság. Az „istenek titka“ akcióba lépett és cse­kély előfizetési díjért elárulta a legnagyobb tőzsdei titkokat. Hogy Deterding megszökött. Adjátok el minél előbb, akár veszteséggel a Roya] Dutch papírjait. A Kreuger-összeomlás atmoszférájában mindenki bedőlt a hírnek, szaladt a tőzsdére és túladott részvényem. Hanau asszony kliensei olcsón összevásárol­ták őket s másnap, amikor Deterding ellen- támadást kezdett, drágán eladták Deterding ügynökeinek. Eddig az egész egyszerű tőzsdei manőver­nek látszik. De most jött a csattanó: Hanau asszony pszichológiai okoskodása a nagy kon- oernekről, amelyek cseróplábon álló rodoszi kolosszusok és a csak buta bizalom tartja őket, szóról-szóra igaznak bizonyult, ameny- nyiben az „istenek titkának** manővere és a sorozatos párisi eladások nyomán óriási ide­gesség keletkezett a tőzsdéken, a besszmoz- galorn, a runkedv átragadt más városokra-is és Deterding attól reszketett, hogy Kreuger vagy Lővén síéin sorsára jut. Deterdinggel együít pedig számtalan más európai és ame­rikai vállalat: egyesek azt hangoztatták már, hogy az egész cseréplábon álló kapitalista rendszer, amelyben Hanau asszony akciója a gurulni kezdő kavics szerepét játszotta s mire a völgybe ér, mindent magával rántó, gyilkos, pusztító lavinává nő. Talán ezt nem is tudta, hogy leleplezte a nyugati nagytőkés rendszer fonákságát, mert ez a rendszer any- nyira gyenge lábakon áll, — hévül üres, kí­vül Potemkin-falu —, hogy a legcsekélyebb bizalmatlanság a halálba kergeti minden kül­ső erős zakó ssodás nélkül: ha egyszer a bi­zalmatlansági lavina megindul, a tömeg ösz­töne megérzi az igazságot, mint a fehér egér a tárnában a közelgő veszedelmet, világrun támad ós az áradatot senki meg nem állít­hatja többé. Lövenstein cseréplábon áll és üres, Rotschild is, az Amsel-bank is, a Darm- stádter bank is, Kreuger is, — talán Deter- ding, Ford s a többiek, valamennyien, kivé­tel nélkül. Hanau asszony nem tudta, hogy mennyire elevenére tapintott a rendszernek, — de tudták azok, akik mögötte álltak és ki­ugratták a bokorból a veszedelmesen démoni pénzasszonyt. Állítólag a németek és az oro­szok voltak. Az „istenek titka** tényleg az istenek titka volt. Destruktív titok. Deterding annyira megijedt tőle, hogy felségsértés címén letar- bóztattatta Hanau asszonyt. A világpiac egy pillanatra megremegett. A dollár elhalavá- nyodott A Wall-street és a City diplomáciai jegyzékeket küldetett Párisba. A kon írem in nőtt és nőtt és nőtt. Olyan páni idegesség szállta meg Párist, Londont, Newyorkot, mint­ha uj világháború tört volna ki — és mind­ezt egy asszony osinálta, egy gyenge nő, Mar dame Hanau, aki majdnem ugyanúgy az ör­vény szélére taszította a világot, mint ősany­ja, Éva, amikor átadta Áriámnak a tiltott fa gyümölcsét, az istenek akkori titkát. A mo­dern rendőrség szerencsére megakadályozta az uj bűnbeesést, kivette az almát Hanau asz- szony kezéből s bizonyos, hogy ezek után az istenek titkát a nagytőke szent legalitása fog­ja fölhasználni és — kihasználni. Szvatkó Pál. És 1600 ember elpusztult... Húsz évvel ezelőtt sulyeát el a fiiamé — Visszaemlékezés a világ legnagyobb hajókatasztrófájára Prága, április 12. 1912. április 8-én hagyta el a Titanic Liverpool kikötőjét, hogy meg­tegye a Newyorkba vezető szüzrutját. Négy vontatógőzös húzta lei a 45.000 tonnányi óriási hajóíestet a kikötőből. Az angol sajtó hasábos tudósításokban magasztalta a hajót, amely­nek vizrebocsátásában az angol hajóópités diaidalát látta, behatóan irta le a luxuska- bduokat, a tornatermeket, a tenniszcsamoho­kat, a fedélzeteket, a biciküzőpályát, a négy óriási kürtőt, amelyek olyan nagyok voltaik, hogy mindegyiken két gyorsvonat robogha­tott volna keresztül. Egész Angliának az uj- jongása kisérte a hajót, amelynek első uta­sai között a legfényesebb nevek szerepeltek. Ott voltak az előkelő társaságban a multimillio­mos John Jaoob Astor, aki 30 évvel fiatalabb feleségével a nászúiról volt visszatérőben Newyorkba, major Búit, Taft elnök adjutánsa, Charles Hays, a vasutkirály, Guggenheim Benjámin, az ólomkirály, Wiedener bankár, WiMam Thonnas Stefid, a nagy békeapostol, az öreg Strauss, a legnagyobb newyönki áru­házaknak tulajdonosa és még számos előke­lőség. És a hajón utazott a Titanic vállalatá­nak, a Whiie Star Linónak igazgatója, Bruce Ismay is. A hajó fedélzetén ezernégyszáz utas voilit. a legénység és tisztek száma, ezer ember­nél többet tett ki, az óriáshajó hétmillió levelet és háromezer- ötszáz postazsákot szállított. Hat napon át az utazás minden zavar nél­kül ment végbe. Felvirradt az első vasárnap, április 14-ike. Ajz utolsó éjszakái kellett a nyúlt tengeren tölteni. A Titanic teljes gőzzel haladt a csillagos, jéghideg éjszakában. A gyorsaságmérők 21 tengeri mérföld sebessé­get mutattak. Hiába figyelmeztetett az öreg kapitány, Smiith arra a veszedelemre, amely az úszó jéghegyek részéről fenyeget. Ismay elnök az első utón rekordot akart teremteni s be akarta, bizonyítani a világ­nak, hogy a világ legnagyobb hajója egyút­tal a leggyorsabb hajó is ... Smith kapitány a doháuyzószalonban ült s a parancsnoki hídon az első hajóstiszt, Mr. Mudloek őrködött. A kémlelő jelentette, hogy a hajó egy nagy jéghegy felé közeledik, de Mr. Mudloek nem sokat törődött ezzel a jelen­téssel. Mi baja is történhetne ennek a víz felszínén úszó óriási várnak még abban az esetben is, ha a jéghegy az útjába kerül? Mr. Mudloek egyáltalán nem változtatta meg a hajó utjának irányát. A vezérigazgató ki­mondta, hogy a rekord mindennél fontosabb és kár volna minden elvesztett percért, ame­lyet a kitérés okozna. Az éjszakáiban csupán a Titanic fényszórói világítottak s a sugarak hirtelen egy óriási fehér tömegről verődtek vissza, amely a kor­mány orra előtit bukkant fel. Mr. Mudloek most megrémült. Ilyen hatalmas jéghegyet soha életéiben nem látott. Háromszáz méter magasságban meredt fel a jéghegyek királya a hajók királya előtt, eigy titán állt szemben egy másik titánnal, egy titán, amelyet nem az emberi szellem, hanem Isten keze alkotott. És a jéghegy sok­kal közelebb volt, mint Mr. Mudloek gondol­ta. És a hajóstiszt kétségbeesetten diktálta a kormányosnak az uj útirányt, de már késő volt. Gigantikus lökés rázta meg a hajót. A Titanic rászakadt a jéghegynek a viz alatt lappangó gyökerére. A hajó orra teljesen széthúzódott, az elülső fedélzetek teljesen felszakadtak, a hajónak elülső része felis- merhetetlen aeélhai'iomhoz hasonlított, a viz feltartóztathatatlanul nyomult be a hajó belsejébe. A szalonokban a nagy zökkenésre felugróinak az utasok. A tisztek azonban megnyugtatták őket. Azt mondották, hogy a hajó összeütkö­zött egy jégheggyel, de ez a hajó úgy van építve, hogy nem siilyedíbel el. Nyugodtan mondták ezt és maguk is hitlek benne. Ami­kor Sünith kapitány öt perccel az összeütkö­zés után, 11 óra 50 perckor a Marcoui-ka- binba lépett és a két telegraífistát felszólí­totta, hogy segítséget hívjanak, még neve­tett és a két telegraiista i« nevetet, amikor a gombokat lenyomták, hogy a veszélyben levő ható első vészijeiéit megadják: C... Q... D... C.,, Q,,, D,,, Com/me Quiekly Danger. Jöjjetek gyorsan! Veszély! De tiz perccel később a kapitány újból a kabinba rohant és halálsápadtan kiáltotta: — Küldjék kérem az S, 0. S.4! Gyorsan, sülyedünk! Ez éjjel volt. Odalent a muzsika tovább ját­szott, mintha mi sem történt volna és a sza­lon kémlelő ablakain keresztül látni lehe­tett, amint a lekér titán eltűnt az éjszaka messzeségéiben. Lent azonban a két telegra- fista lázas sietséggel kopogott: — S - 0 — s, s — 0 — s.. A kétségbeesés jelei. S-O-S, S-0 — S, Savé - Our — Sóul... Mentsétek meg lelkeinket! A Titanic an témái remegnek az éjszakában, a vészjel eléri az összes hajókat, amelyek a közelben vaunak s a legelőbb veszi fel a Cunard nagygőzöse, a Carpathia. Hetven mérföidnyi a távolság. Öt órai ut. A CarpathLa rögtön megváltoztatja kurzusát és teljes gőzzel a Titanic felé halad. Még csak öt óráig keli kitartani... De már nem lehetséges ... FéLegy órakor felharsog a parancsszó; — Alii the passenger on the hord! Minden utas a fedélzetre! Addig, amíg e vészes kiáltás fel nem hang­zott, senki sem hitt a veszedelemben. Most... most azonban pánik tört ki. Mindenki a csó­nakok felé rohant. És most kiderült, hogy a csónakokban a hujómlévőknek alig har­mada fér el. A hajó óriási teste már erősen meghajolt. Ki­osztották a mentőöveket. Néhány utas segít a tiszteknek, közöttük Astor és Butt. Astor feleségét, aki másállapotban volt, csónakba segiti, megcsókolja és utána kiált: — Viszontlátásra Yorkiban! Ezután Butt-tel a parancsnoki hidra megy. Ott is haltaik meg. Az utolsó helyekért a csó­nakok körül késhegyre menő harcot folytat­nak. A tisztek fegyverei ropognak. Végül ^elbocsátják az utolsó csónakot s több mint ezerhatszáz ember maradt a biztos halál martalékaképpen a siilyedő hajón. A tenger vize tükörsima, még a legkisebb hulláim sem fodrozza. Ha elegendő mén tócsának lett volna a ha­jón, mindenkinek az életét meg lőhetett volna menteni. De nem volt több csónak s az embereken, akik a sülyedő hajón maradtak vissza, erőt vett a szörnyű kétségbeesés. Százak vereked­tél-e deszkád a rabokért, amelyekből tutajt akartak készíteni. Százak ugrottak mentőöv­vel a derekukon a jéghideg vízbe... Mig a csónakok lassan távolodnak a sülyedő hajó­tól, a kapitány egybegyüjtölte a zenekart a hajónak a vízből még magasan kiemelkedő tatjára és a zenekar szakadatlanul játszotta a Hozzád közelebb Istenem! kezdetű zsoltárt. Azután... Két óra 20 perc... Revoliverdör- renés hallatszik, Smith kapitány, a hajó pa­rancsnoka a kormányik időn főibelövi magát.. A hajó, amely idáig úszó tűn dérpalotának látszik világos ablakaival, most egy pillanat alatt függőlegesen alásülyed, a tat magasra emelkedik a vízből, a gépek felisóhajtanak... A fény egyszerre kialszik, borzalmas detonáció .hallatszik s aztán a hajótest átbukfcncezik maga körül ós alá­merül ... Hötszázöt menekülőt mentett meg a két óra múlva megérkező Carpathia. Ezer- hatszázharmincöt ember sülyedt el az óriási hajóval. A Titanic elmerült a hullámsirba, magával temetve milliomosokat, békeaposiolit, világ­járó művészeket és szegény kivándorlókat. Azóta húsz év múlt el-, soha nem képzelt ir- tó'ztató háború pusztította el az emberek mil­lióit, a Ma zűri tavaknál, Verdimnél, a Piave- nél tízszer és százszor annyian vesztették el fiatal ételüket, mint a Titanieon, de a hajó- ka ta szí róla Ilire, emléke túléli a háborúk em- berveszleségeit is. A bécsi Ring Tbeater égé­sénél vagy száz ember veszett el és mégis emlékezetesebb marad a sok háborús pusztu­lásnál. Mi ennek az oka? Hiszen az ember­áldozat sokkal kisebb vetít a Ring Tbeater-, nél, de még a Titanicnál is, mint egy jelen­téktelen hadmozduLatnál és emlékezete még­is gyászosabb. Valószínűleg az, hogy mind­két esetben véletlen balesettel állunk szem­ben, mulató, gondtalan emberek vesztették életüket, estélyi ruhás, ékszeres szép asszo­nyok égtek el, vagy vesztek a hullámok kö­zé „Nők, gyermekek, előre!“ — hangzott a romantikus parancs — egy békés világ rész­véte vette körül a szerencsétlen áldozatokat, amiig a világháború a pusztítás, az ember­ölés és a halál gyára és magától értetődött, hogy ezrével és tízezrével szedi áldozatait, így marad meg emberöltőn túl is a Titanic gyásznapja és a mai napon elindul a legkö­zelebbi kikötőből egy hajó, mint eddig min­den évben is és virágot hint a hullámokra^ amelyek alatt a fehértestü, sárgakéménves, fehéresillago-s Titanic nyugszik. ifit teritel a fóynkátsfecz csatolt pálinkái tanonc­iskola költségvetése? Munkács, április 12. (Sajót tudósítónktól.) Érde­kes per van folyamatban a munkácsi járásbíróság előtt, amelynek megindítása arra az áldatlan álla­potra vezethető vissza, hogy egyes iskolák dologi (s részben személyi) kiad ám inak fedezését 6em az állam, sem az érdekelt községek nem akarják ma­gukra vállalni. A per előzményei a kővetkezők: Miután a várnaiéin kára kinevezett iparostenono- Iskolai igazgatót anltó az 1928-ban szabályszerűen megalakult felügyelő bizottsággal össaeéliLitotta az évi költségvetést jóváhagyás végett felterjesztette azt az ungvári iskolaügyi referáláshoz, A jóváha­gyás meg is történt, a költségvetési tételek fede­zésének fizető alanyaiként azonban a 96.000—925. sz. miniszteri rendelet alapján az érdekeik közsé­geket jelölte meg a referátus a megfelelő arány­ban. Miután a községek a fedezetről való gondos­kodást megtagadták, az iskola fűtésé rőt, világítá­sáról, felszereléséről, egyes tanulóknak könyvekkel, iró- és rajzszerekkel való ellátásáról stb. viszont a nevelésügy érdekében gondoskodni keltett, az iparoetanonciskola vezetője először a saját pénzé­ből majd a saját kontójára hitelbe vásárolt egyet- mást óbban a reményben, begy egy, a felsőbb fórum áltat jóváhagyott költségvetés fedezhetésé- nek mégis csak akad gazdája. Sőt annyira ment az iskola vezetője, hogy az ipariskolai oktatáshoz ki­vezényelt s járandóságaik nem folyósítása miatt zúgolódó kartácsainak is biztosított fizetéseket a saját, banki kölcsön utján szerzett pénzéből. Idő­közben természetesen folyton küldözgette a jelen­téseket az illetékes fórumokhoz a tanhaíatlan hely­zetiül, azonban miég csak a füle-botját sem mozdí­totta senki: sem a járási, sem az országos hivatal, sem pedig az iekolaügyi referátus. A dolog végre is odáig fejlődött, hogy a most már semmiféle anyagi eszközael nem rendelkező igazgató kénytelen volt a költségek fedezésére az iskolaiigyi referátus által kijelölt községeket bepe­relni, az iskolát pedig ,1929 februárjában bezárni. Egy hónap múltán felsőbb utasításra újból meg­nyílt ugyan az iparostanonc-ískolai, de csak azért, hogy a tanév befejeződhessék. Ugyanez év őszén a fent megnevezett négy köz­ség ipairostanoncaü beosztották o munkácsi iparos­ta nondekolábe, azonban — értesülésünk szerint — itt sem látják őket szívesen, miután nem fizet ér­tük senki. (Egyébként nem is kötelezhetők a mes­terek, hogy 4 km .-nél távolabb fekvő helyre küld­jék teeoncaikat iskolába.) A volt vánpaiánkai iparostanonciekoilai igazgató által a községek ellen indított perben eddig ez évi március 1-én és április 6-án volt tárgyalás, Ítélet­hozatalra azonban még nem került sor. Újabb tárgyalás május 13-án lesz, amikorra Andrejko dr.-t, a járási hivatal helyettes vezetőjét idézik be tanú­kihallgatásra. A felperes jogi képviselője az eset­ben ha a községekkel szemben a pert. elvesztené, kénytelen lesz ügyfelének a népnevelésügy érde­kében, egy jóváhagyott költségvetés alapján s igy jóhiszeműséggel telt kiadásaiért, melyek mintegy 8000 koronát tetteti ki, a kincstárt perbefogni. Valakinek mégis csak felelnie kell egy iskola kö'.t- sógvetésszerü kiadásaiért! SWF' Ajánlj'a a „Nagyasszonyt“ nöisiuerősei BT közti r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom