Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-23 / 69. (2882.) szám

•piwígai-AImv^ar-H! imas 1932 március 23 szardx nniilif mii I■mm liipiiI un m NEDECZKY ISTVÁN Ma, március 22-én van századik év­fordulója Nedeczky István születésé­nek. Ebből az alkalomból leközöljük Feszty Árpádné Jókai Róza alábbi írá­sát, amolyet néhány hét előtt Feszíy Masa olvasott fel a budapesti rá­dióban. Régen, régen történt, 1887-ben. Nagybajszu, jóságos arcú, fekete atilláé ma- gyár ur sétálni vitte vidéki rokonai látogatása alkalmával a família apraját. Ez a legnagyobb öröme. Imádja a gyerekeket! Neki ie van egy, — de az nagyon beteg. „Magyar nemzetinek hivják. S talán azért nem nősült meg soha, mert ismerte magát s tud­ta: az uj, élő gyermekek feleszeretotét elrabol­nák attól, akinek az egéezre oly nagy szüksége van. Szóval, sétálni mentek a bácsi e a kicsinyek. Ámint mentek, mendególtek, egy megdagadt pa­tak partjára értek. Már madjnem a végén voltak az átvetett deszkának, mikor hirtelen toporzé- koló, fújtató bikával találták magukat, szemben. De a nagybácsi nem vesztette el hidegvérét. Viasza kergette a túlsó oldalra a gyerek hadat, ő pedig mozdulatlanul állva, mereven, szuggesz- tiv erővel nézett a bika szemébe. Tudta, ha meg­mozdul: végük. Mialatt igy megkövülve, farkaeszemet néztek ő és a vad bika, valami kis, puha testet érzett csendesen, kúszva a lábához tapadni. „Nincs ve­lünk a kutyám11, villant át az agyán — ..mi lehet11? De tisztában volt hidegvérének fontossá­gával, nem mozdult mindaddig, mig a bika (örökkévalóságnak tűnő percek után) fejét las­san, megadón lekonyitva elfordult és csendesen, farkát rosszkedvűen lóbálva, megszégyenülve elballagott. Akkor aztán nagyot fohászkodott az Istenhez, hátranézett a gyerekekhez és megtapogatta: mi öleli át olyan szorosan a lábát? A legkisebb fju volt, Öklömnyi emberke, alig látszott ki a földből. „Nem megparancsoltam, hogy maradjatok hátul11? De az a kis eeeppség ráemelte égszínkék, ragyogó tekintetét és bát­ran, lelkesen, imádással, szinte kiáltotta: „Ha Ferkó bácsi veszélyben van, csak nem hagyom egyedül?11 A magyarruhás embert: Deák Ferencnek hív­ták, a kicsi fiút pedig: Nedeczky Istvánnak. Abban a percben, mikor Deák Ferenc azt a kis puha, meleg gyerek testet védelmezőül magához simulni érezte, abban a percben öntudatlanul hűséget esküdtek egymásnak a kis és a nagy lé­lek! Kis és nagy lélek? Két nagy lélek. Az a ki­csi gyerek lelkileg nagyobb volt sok felnőttnél. Talán, már akkor, a lelkesedésnek abban a gyönyörű percében csinálhatott magában valami naiv, gyerekmoutalitáseal elgondolt fogadalmat, hogy mi mindent fog ő az életben imádott Ferkó bácsijáért tenni, S ami akkor gyerekes elhatározás volt, -— ko­moly programmá változott az érett férfi lelkében. Ahogy a bikával szemben kicsi életét kockáz­tatta, — úgy dobta később a meggyőződés ol­tárára szivét, lelkét, idejét, vagyonát. 1832. március 22-én született. Tehát tizenhat éves volt 48-ban — s 49 végén már mint száza­dos került haza sok sebesüléssel. Lábszára örök­ké fekete volt, ott, hol a golyó átfúrta. A ki­egyezés után hivatalosan megkapta századosi kinevezését. Végtelen érdekes ennek Írásbeli do­kumentuma. Ma is őrzi leánya, a hajdani hires Az A-Ze< munkatársának hmegállapítása szerint: Rém a komnenssisfálca hanem as agrárait felelősek a turjavásási kilengésekért A falu leggazdagabb agrárpárt! gazdájának a fiát terítette le a csendőrgeisrö Egy eltűntje is yan a iurjavágási tragédiának? szép, bájos Böíödví Józsefné Nedeczky Tériké. Nagy, színes kép, rajta az elesettek, közöttük Petőfi, Bern, Batthyányi, a háttérben néhány csa­ta és katonai felvonulás, közepén a következő hivatalos kinevezéssel: „Az 1848/49-i szabadságharcban Nedeczky István mint a 7. honvéd hús zárézredbéli század os harcolt a hazáért11. Később, — ennek pontos évszámát nem tu­dom, — részt vett az Almássy-fóle összeeskü­vésben, azaz, fegyverkezési akcióban. Ö utazott ki külföldre, Olaszországban ő tárgyalt Cavour- ral, ő hozta Í6 be a fegyvereket. Mikor az össze­esküvést felfedezték, sok nagynevű magyar tár­sával együtt előbb kötéláltaU halálra, majd ke­gye] mezét? folytán busz évi börtönre ítélték. Ebből egy évet az Újépületben, négy évet pedig Olmützben ült ie. (Még jól emlékszem a lánc­okozta bemélyedésekre csuklóján). Olmützben olvan rettenetes nedves, dohos, földalatti kazamatákban voltak bezárva, hogy egyik szemére majdnem megvakult Jól sohse látott vele többé. Mikor már harmadik évét ülte, hazulról csodá­latos szép hírek jöttek. Készül a kiegyezés! És hogy a rettegett Deák Ferencnek kedvezzenek, Nedeczky Istvánnak el akarták engedni a hát­ra'evő büntetést. Már nagyon beteg volt a szeme és félni lehe­tett, hogy a kór a másikra is átterjed. Mégis: mikor hírül hozták neki az életet adó üzenetet, — azt felelte: „Vagy bűnösek vagyunk mind­nyájan. s akkor én épp ugv nem érdemiek ke­gyelmet. mint a többi baj társaim. —- vagy ártat­lanok vagyunk, akkor meg engedjék ki őket is. Mindnyájan, — vagy én se. Megvakulhatok, —- de el nem hagyom őket11. És visszament pajtásai közé a nedves, rette­neté.- börtönbe. * Mikor azután a magyar-osztrák kiegyezés lét­rejött. amnesztiát kaptak mindnyájan. De Ne­deczky István nern vonult el kis birtokára pihen­Prága, március 22. A prágai A-Zet Ruszin - szikóba kiküldött szerkesztője érdekes riport­ban számol be a túr ja vágási véres esemény­ről. — Túrj a vágáson maradtunk — Írja egyebek között — hogy kinyomozzam, mi az igaz a február 18.-1 tragikus eseményben s kibogoz­zam a községben vezetett büntető expedíció okait. Mindenkivel beszéltem, csupán a csendőrökkel nem váltottam egyetlen szót sem- A község lakóit harangszóval Krecsko János ruszin legény alarmirozta a csendőrök ellen. Oly vadul kongatott, hogy tán még a holtakat is fölriasztoíta volna s oly kétség- beesetten verte félre a harangot, hogy lakos­ság valóban csak azt hihette, hogy nyomorult életét csak úgy mentheti, ha ellenáll a csend­őröknek. Krecsko János kommunista. Már két ízben fölakasztotta magút. Mind a kétezer idején rátaláltak és megmen­tették. S egyetlen egyszer sem tudta meg senki, miért határozta el magát az önkéntes halálra. A hegyi falvakban nem sokat törőd­nek az ilesmikkel. Pberiiár 18-n előtt valaki a turjavágási erdőben fát vágott ki. Nincs mun­ka, nincs pénz. nincs min vásárolni s ezért az emberek lopják a fát. így volt ez mindig és igy is lesz még sokáig, amíg a hegyvidéki családban nem lesz több korona, mint gyer­mek. Az erdőigazgatóság büntető följelentést tett s a csendőröknek kiadták a feladatot, hogy az ellopott fát találják meg. Mihelyt a községben megjelentek a csendőrök, Krecsko János harangozni kezdett. Először gyengén, aztán erősebben, mig végül vadul kongatta félre a harangod. Az emberek összefutottak, kiáltoztak, hogy a házkutatást nem engedik meg- ő.k szegények, nincs miből büntetést fi­zetniük, hát menjenek a esendőrak Isten hí­rével. A kedélyek aztán lecsilla púi tak, a csndőrök elmentek ét minden rendben volt. Ez történt néhány nappal február 18.-a előtt. Nem műit el azonban nap, hogy Turja- vágáson meg ne jelent volna Lokota kom­munista szenátor s nem volt éjszaka, hogy a községből valaki ne ment volna el a munkácsi kommunista párti!thárságra. Nappal utasítá­sok érkeztek, éjszaka uj utasításokért men­tek Munkácsra. — A pokarpatska rusi állami erdők az agrárok kezében vannak és az erdőigazgató­ság könyörtelen- Minden darabka fáért bün­tető feljelentést tesz, minden száraz gallyért bűntett. A többi állami szerv hiába magya­rázza az erdőigazgatóságnak, hogy itt más szemmel és szívvel kell nézni a dolgokra. Hiába minden. Ha a büntető feljelentés meg van téve, akta lesz belőle s az aktát el kell intézni. — Február 18.-án újból csendőrök jöttek Turjavágásra. Az utón találkoztak valamilyen subanccal és faggatni kezdték- összefutottak a falusiak és oly fenyegetően viselkedtek, hogy a négy csendőr visszavonult és telefo­non erősítést kért. Legközelebb van P'ere- csény város, de onnan nem jöhetett csendőr- erős ités, mert ugyanaz nap tüntetés volt Sze­merén. Ezért egészen Ungváriéi kértek se­gítséget s onnan jött hetven csendőr autóbu­szon és három sízemélyautón. A különítményt néhány száz főnyi tömeg fogadta fölszerelve vas, diákkal, furkós. 'botokkal, lapátokkal, lé­cekkel stb. — Az egyik szemtanú, aki az eseményeket elmondja, kimondottan hangsúlyozza, hogy az emberek úgy ordítoztad, mintha föld­rengés lett volna, Krecsko harangozott s aki nem volt közvetlenül a csendőrök színe előtt, hordókat döngetett, a kaput zörgette, zfljt csapott, amivel csak lehetett. A csendőrök, bár erősen provokálták őket, be­lükön álltak és azt kívánták, hogy a tömeg oszoljon szét. „Majdhogy nem imádkoztak nekünk11 — mondja egy öreg asszony, aki szintén részt vett a tüntetésben- Semmi sem segített. A.tüntetők szétrángalták az iskola kerítését, némelyek négy-öt méteres nyelű villákkal jöttek, még a község öreg koldusa is baltával fenyegette a csendőröket. Az út­ra gerendákat fektettek, hogy a csendőrök ne juthassanak tovább autójukkal. Mikor az egetverő zajban már nem lehetett mást ten­ni és a csendőrök élete valóban veszélyben forgott, eldördült öt revolverlövés és De- revljamko György holtan esett össze. A golyó a kezén át szaladt a szivéig, ahogy a vasvil- lát tartotta a csendőrök felé — A lövések után a tömeg szétszaladt s még az éj folyamán a községből valamennyi férfi az erdőbe futott- Az utón a híd mellett csupán Turjavágás leggazdagabb gazdájának, az ag­rárpárti D ere vl Jankónak a fia maradt ott —- holtan. Később a férfiak vi&szatértek az er­dőkből. Vagy húszat elfogtak közülük és az ungvári bíróságra szállították. Csupán Vakula Vazul vándortanitó nem tért vissza, az erdő­kön át indult el Munkácsra, de útközben lefagyott a lába. Most a munkácsi kórházban fekszik. Vakula izgatott legjobban a csendőrök ellen & amikor a részleteket megállapították, kitűnt, hogy Vakulának volt oka a lázitásra/ Eddig ugyan­is a Vercbovinán analfabéta kurzusok instruk­tora volt s a kommunisták azt Ígérték neki, hogy Turjavágáson iskolaigazgatónak teszik meg­— Trujavágás egyik kunyhója — folytatja a tudósítását a cseh újságíró. — A kemence padkáján asszonyok ülnek, az ágyon két kecske ugrál, a gerendán egy véres kecske­kor szárad, két halottsápadt asszony ül a szo­bában. Az öreg asszonynak nem tért vissza a fia, a menyét elvitték a csendőrök. Az öreg asszony azt mondja, nem tudja, miért vitték el a menyecskét autóbuszon, de másoktól megtudom, hogy borsot találtak nála és a csendőrök többszöri felszólításának nem en­gedelmeskedett. Az öreg asszony meg vem győződve, hogy fia az éhségtől elpusztult az erdőben, de valószínűbb, hogy Ungvároíl ül a fogdában- Turjavágáson a községi képviselőtestü­letben az agrárok vannak többségben, a bíró is agrár. A község leggazdagabb agrárpárti emberének a fiát lőtték agyon. Nem volt itt szó kommunista éhségmarsról, hanem csak kommunista államellenes izgatásról, mert a kommunisták a községben győzni akartak az agráriusok fölött. Az agráriusok a kommunistáktól való fé­lelmükben talán még vadabbul izgattaK, hogy megőrizzék pozícióikat. Az; agrárpárti erdőigrzgatóeág a hegyi lakó­kat minden kis száraz gallyért följelenti, az agrárpártiak pedig a csendőrrevolverek csö­vei ellen viszik a szegényeket, ha az agrá­rok följelentésére megindult büntető ügyben a csendőrök vizsgálatot tartanak. Nem nehéz megállapítani, hogy ki itt a nagyobb bűnös, a kommunisták-e, vagy az agrárok. Podkar- patská Rusban a politikai és* közigazgatási hegemónia az agrárok kezében van. Az agrá­rok protekciója nélkül a Kárpátalján semmit nem lehet elérni- Aki annyira uralkodik va­lamely földön, mint az agrárok Padkarpatska Rusban, az egyúttal felelős is, csak az agrá­riusok nem akarják ezt elismerni. — Mért nem magyar a pozsonyi rádió „magyar11 órája? Pozsonyból kaptuk a követ­kező panaszos sorokat: Nem vagyunk túlsá­gosan elkényeztetve a pozsonyi rádió szerdai 'magyar órácskájával. Kurta öt ven perc jut csak hetenként a magyarságnak, amikor számaránya szerint sokkal hosszabb idő illet­né meg. De hát — úgy lát szik — a rádió igaz­gatóságnak könnyebb & magyar nemzetiségű ráőióelőfizetők pénzét beszedni, mint kielé­gíteni azok jogos kultai rigón veit. Ezúttal a március lG-iki műsorról szóljon a krónika. Magyar órának hirdették. így olvastam az új­ságokban és mindenféle hivatalos meg nem hivatalos nyomtatványokon. Nagy csodálko­zásomra azonban egyetlen magyar szerző sem szerepelt a műsoron. Dvorák elismert zeneszerző, akinek müveit gyakran játszók Budapesten is, de hogy nem magyar, azt mindenki tudja róla. Még kevésbé volt ma­gyar a Frana Sram-ek, akinek novelláját most fordították le sebtiben a mi nyelvünkre. A szlovák nép- és müdalok mélabusak, kedve­sek, évszázadok óta velünk élő nép lelkének kifejezői, de naponta hallhatjuk sokféle vál­tozatban a pozsonyi rádióban. Az egyik lap megjegyzi, hogy a műsor szervesen illeszke­dik bele a heti csehszlovák műsorba. Ebben igaza van. Csak azt nem érteim, hogy akkor miért is nevezik ezt az órát magyarnak? (Antenna.) ni. Nem arra született, hogy önmagának tudjon élni. Az önfeláldozás éltető eleme vöd. Folytatta azt a programot, aminek mottóját mint gyermek, ott a patak partján imádott Ferkó bácsijának elmondott, Az országban csend volt Nem rohanhatott tüzbe, golyózápf #ba, — tehát egy más szent célért dobta oda egyéni életét „Én nem leszek többé. Átváltozom egy puha simogató kézzé. Ez a kéz el fogja hessegetni homlokáról a gond borús felhőit, fel fogja lába elől szedni az „Élet*1, durva, eértő kavicsait11. És ezentúl a már betegeskedni kezdő Deák Ferenc életét ez a kéz tette rózsássá utolsó percéig. Az önfeláldozásnak, gyengeségnek, ápolásnak egy olyan csodáját tette, amit el se hinne talán eenki, ha részletesen elmesélném. Minden gondo­latát elleste, se pénzt, se fáradságot nem kí­mélve, a mindig, 6 mindent úgy, hogy az öreg ur ne is vegye észre. Az ő kicsi nyugdijából (mert hisz tudjuk, hogy semmit, de semmit se fogadott el soha, se királytól, se senkitől) csak nagyon szü­lecsen tudott volna megélni. Pista bácsi kis va­gyonának utolsó morzsájáig apró kis kényelmek­kel, örömökkel látta el, amit ő, — az állandó, fel­hőkben járó óriás észre sem vett; -— azaz jól- esöléig élvezett, de nem is jutott eszébe, hogy „hiszen ez nem futja az ón pénzemből11. És hogy teljesen boldoggá tegye az öreg ur utolsó éveit. még egy ragyogó, vidám szőke napsugarat is varázsolt betegágya mellé: Feri­két, a leányát. (Azért hivják Ferikének, mert Deák biztosra vette, hogy fin lesz s ő lévén ke­resztapa, előre Ferikének titulálta. így aztán leány létére is rajta maradt a Ferike.) Ferike úgy lett nevelve, hogy épp úgy szeres­se, mint az édesapját. És úgy szerette is. Imádta. Egész gyerekkorát, fiatalságát (tizennyolc éves koráig, mikor a hires, szép, cigányképü Bölönyi Jóska elvette) Ferkó bácsi felvidiiasára szen­telte épp úgy, mint az édesapja. És épp olyan mosolyogva, nevetve, boldogan, — mert ő is abból a fajtából való, mint Nedeczky István volt, — abból a fajtából, akik a legnagyobb önfelál­dozásra képesek anélkül, hogy tudatában lenné­nek, hogy áldozatot hoznak. Éltető elemük. Neki boldogság volt az öreg ur karosszékének lába előtt ülni, s felolvasni, mesélni, mikor más fiatal leány táncolt s mulatott. Boldogság volt éreznie, hogy lényének bájával, szépségével, jó­ságával mosolyt csalhat az öreg ur szemébe. És az a nagy, nagy ember, akitől egész Ausz­tria félt, ez az óriás, rabja volt a kis szőke leány­nak. És ki hinné, hogy a később országszerte hiresen öltöző szép asszonyt, gTande Dame-ot a női boudoir minden titkára a haza bölcse tanb tóttá meg? Hogy mossa a haját, milyen parfü­möt használjon, ő vette neki az első manikűr­készletét és ő oltotta bele leikébe azt a szűzies bájt. tisztaságot, amit még ma is sugároz a szép ősz matróna ragyogó kék szeme. Csodálatos ösz­töne volt a nőiesség abszolút megérzésére lelki­leg, testileg. A testi ápo]tság, szépség és amellett a szűzies lélek. És sikerül neki kicsi kedvencé- j bői egészen azt faragni, amit akart. ' Ki gondolta volna, hogy Deák Ferencnek erre is volt ideje? ★ Mikor aztán Deák Ferenc mégis, a legnagyobb ápolás ellenére is lehunyta örökre a szemét, Ferike pedig férjhez ment s lekerült Biharba a Bölönyi-kastélyba, Pista bácsinak nem maradt más, mint, az emlékezés. Nem akart lemenni Bi­harba. Hiányoztak volna neki öreg barátai, fegyvertársai, a 48-as honvédek, akiknek gondo­zója volt- ö intézte minden ügyüket, dolgukat, valóságos apjuk volt. És hiányzott volna neki Tisza Kálmán, Jókai és a többi jóbarát, akik még a múltra emlékeztették. Begubózott Budapesten József-körúti kis tem­plomába. Mert templom volt a szobája, a szabad­ságharc emlék-temploma. A templom legszentebb darabja Csányi László zsebkendője, amellyel akasztás előtt utoljára megtörülte veritékes homlokát... Legjobb ba­rátjának, Deák Ferencnek küldte onnan a bitófa alól, ki aztán később Nedeczky Istvánnak aján­dékozta. Jelenleg a Tisza-csnlád birtokában van. Egykorú rajzok, metszetek, bilincsek halmaza a meghatóbbnál-meghatóbb kincseknek. És közöttük a hosszn, vidáman felkunkorodó fehér bajuszu, ragyogó, nevető tekintetű, kék- szemű, délceg tártáén magas öreg ur: szimbó­lum .. ­Eltűnt, elmúlt, meseszert! kornak büszke ez hű­hó! urna. ÁLDASSÉK AZ EMLÉKE!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom