Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)
1932-03-08 / 56. (2869.) szám
6 W.XGMVVVAGÍARHIRLMi 1952 mátcias S, kedd. Az utolsó vendég írta Szitnyai Zoltán Jobbágy Kálmán szórakozottan lépkedett leiedé a szálloda lépcsőin. A széles etlőcsar- n-ckiban már várt reá két fiatalember és az impressziárió. Együtt mentek ki az uccára. Odakünn sárgás esti fény dőlt a járdákra ft kirakatokból s az úttest fölött szikrázva ragyogtak a villanyűámpák. Itt- ott egy-egy autó is kereszliilsuhaoit a kisvárosi uccán. A járdák, mindkét oldalon meglellek esti kor- zózókkal. A sarkokon fiatalemberek álldogál lak csoportosan s monoklivillanással hosz- s/ju, báír.ész pillan tásokat vetettek a sétáló hölgyek télé. A kisvárosi ucca este kezd élni, amikor elpihent a munka. Ilyenkor a fakó földszintes és egyemeletes házak a félhomályba burkolj ódznak homlokukkal, de ahol lábuk a földet éri, kivilágított kirakatok hosszú sora, végig az egész uccán. Egy pillanatra olyan ez a kép, mintha nagyvárosi volna, Mind a négyen megálltak a szálloda kapuja előtt. A kél fiatalember szótlan áihitattál' tündökölt az Író mellett, aki belebámult a kisváros csillogó arculatába és azon gondolkodóik amiről ma este fog beszélni. Az impresszárió szivarjának végét rágta idegesen. ő már értesítésit kapott, hogy az elővételiben alig keli el néhány jegy. Erre az estére megint rá fog fizetni. — Az ember nem is érti ezt a nagy közömbösséget, — mondotta minden előzmény nőikül s az uccára mutatott. — Pedig ebben z .városban, úgy látszik, még van pénz. Tessék nézni a hölgyek öltözékét, a kirakatokat ... — Pénz? — s a két fiatalember összemo- sblyigott. — Ruhára, mulatozásra még csak akad, de Irodalomra?... Nem mondom, ha a -mester mondjuk a pajtésiházaeságról s a szaibadszereiemről beszélne. Akkor talán igen, de akkor is csak talán. — Hallja ezt uram? Ugye én is mondtam önnek. Beszéljen pajiásházasságról. Legalább a holnapi est érdekében. Az író szomorúan rázta a fejét: — A téliekről fogok beszélni. A kivilágított Vigadóban ijesztő csendesség fogadta őket. Á ruhatári fogasok görbe karjain alig lógott egy-két kabát. Néhány kiváncsi Jobbágy Kálmánra meresztigette a szemét, amint a terem melletti keskeny ko-rcsmaihelyLségen keresztül a miüvészszoba felé tartott. — Azt hittem, hogy sokkal fiatalabb — ;'m>o;ndla csalódottan, egy hölgy, aki az író arcképét már ismerte az újságokból. Az impresszárió a müvészszoha ajtaján ' kileseit a' nézőtérre, ahol gyéren foglakók el a széksorokat, mintha azok se jöttek volna el, akik a jegyüket már előre megváltották. Türelmetlenül mozgolódtak s néha felhangzott a sürgető taps, mert nyolc óra is elmúlt már. Az impresszárió kedvetlenül csukja be az ajtót, — Talán' várjunk még néhány percet — -mondta aztán végső reménykedéssel. Az író szivarra gyújtott. Bő füstöt lehelt maga elé. Igaz, üres széksorok előtt nem valami őröm beszélni. De néha a zsúfolt nézőtér is -olyan üres tud lenni, mintha egy lélek se •volna ottan. S ha van egy ember, aki a szi- -véyel hallgat, én azt se bánom már, ha nin- xsenek Te mások. De azért csak várjunk, ila- :Miú méz eljön az az ember. Az impresszárió gúnyosan elhúzta a száját,. de már nem volt kedve vitatkozni. Mindenesetre ez volt az utolsó eset, amikor az írót ilyeD unalmas dolgokról engedd beszélni. Hisz ez a két fiatalember megmondta, hogy mi kellene itten. S ő aztán azt se bánja, ha akár senki se hallgat a szivével, csak a nézőtér legyen tele. Ezalatt odabent mégis kivirágzóit néhány széksor s a gondolatközlés tompa moraja ; zsongott a teremben. Jobbágy Kálmán felnyitotta óráját e az impresszárió felé bólintott: — Kezdhetjük. A széksorok közt fel csattant a kurta, udvarias taps Az iró megállt az emelvényen S amint az estélyi-ruhás hölgyekre és urakra nézett, egy pillanatra eszébe jutott a nyüzsgő, uccak ép, mely idáig elkísérte. Mintha még mindig a régi idők bőségében taposna éz a világ. Az emberek gondokra nyitják ki szemüket,, minden ébredéssel és gondokkal alszanak el, de ha kigyulladnak az esti lámpák, a pillanat fényjátéka játszik körülöttük s az emlékek az esti homályba merülnek. Mintha mindenki menekülne valóságos önmaga dől. De szabad-e, lehel-e? Aki nem áll meg és nem néz szembe a maga gondjával, annak hálára ül a gond és agyon nyomja. Lent nyugtalan tekintetek várták, hogy mit fog mondani. Mintha még habozott volna is... Aztán elikomolyodott az aroa, lehajtotta a fejét s a zsoltárok mély hangjára kezdte: — Hölgyeim és uraim, én ma a Léitekről fogok beszélni. Lent unottan osszon óztok. És akkor halkan kinyílott a terem leghátsó ajtaja. Lábujjhegyen troiépett egy ember. Még lihegett a sietéstől * az arca beretválat- lan^voht. leghátul ült le. Egészen a fal melleid. Senki eom ismerte. % A német nemzeti szocialisták előretörnek, a esek nemzeti szocialisták visszaesnek a községi választásokon Prága, március 7. Vasárnap a köztársaság több községében községi választások voltak, amelyek meglepetéseket hoztak. Általánosságban meg kell állapítani, hogy némellakta területeken a német nemzeti szocialista párt a német nemzeti párt és a német szociáldemokraták rovására erősödött, fontosabb cseh helyeken pedig a cseh nemzeti szocialista párt érzékeny veszteségeket szenvedett. Saazban a német szociáldemokraták egy mandátumot vesztettek, a német nemzeti szocialisták pedig 4 man- (láíumnyercséggeí utánuk a második helyre kerültek. Közel 1000 szavazatot nyertek. A német nemzeti párt viszont súlyos veszteséget szenvedett. Részletes eredmények a következők: osoh nemzeti szocialista párt 483 szavazat, 2 mandátum (eddig 2 mandátum), cseh szociáldemokrata-párt 263 sz., 1 m. (0), cseh polgári választási csoport 467 sz., 1 m., német szociáldemokrata párt. 1940 sz., 6 m. (7 m.), német nemzeti szocialista párt 1806 sz., 6 m. (546 sz., 2 m.), német nemzeti párt 1007 sz., 3 m. (8 m.), néniéi demokrata párt 601 sz., 2 m. (2 m.), egyesült német gazdasági csoport. 1300 sz., 4 m (régebben nem jelölt), konzer-! vativ csoport 445 sz., 1. m., német keresztény-1 szocialista párt 1674 sz., 6 m. (5 m.), kommá-! nista párt 1217 sz., 4 m. (3 m.). A csehországi Kremsier városban a cseh í nemzeti szocialista párt a nemzetgyűlési választásokkal szemben 300 szavazatot vesztett, míg a legutolsó községi választásoknál a nemzeti szocialista pártnak négy mandátuma, a nemzeti munkapártnak 3, összesen tehát a fuzionált két pártnak hét mandátuma volt 1451 szavazatiak addig most az egyesített lista hét helyett csak négy mandátumot kapott és csupán 1005 szavazatot, tehát 446 szavazattal kevesebbet. Részletes eredmények: cseh nemzeti demokrata pár! 823 sz., 4 ni. (986 sz., 5 m.), cseh szociáldemokrata párt 1.471 sz., 7 m. (549Nsz., 2 m.) cseh iparospárt 695 sz., 3 m. (721 sz., 3 m-). nemzeti szocialista párt 1005 sz., 4 m.. nemzeti liga 307 sz., 1 m., kommunista párt 856 sz., 4 m. (1057 sz., 5 m ), zsidó választási csoport 158 sz.. 0 m. (220 sz., 0 m.). A cseh néppárt különböző csoportokat állított fel, fTOSSPSiWMBaww"*"''’’ —1mám igy a keresztény munkások kaptak 327 sz., 2 ni., a néppárti iparosok 222 sz., 1 m. néppárti mezőgazdák 275 sz., 1 m. és a hivatalos pártlista 1447 sz-, 6 m. A párt a legutolsó községi választáson 2707 szavazatot s 12 mandátumot szerzett, vagyis most végeredményben két mandátumot vesztett. A freitcsénl választások eredménye a következő: nemzeti demokrata párt 146 sz., 1 m. (92 sz., 1 m.), nemzeti szocialista párt 215 sz. 1 m. (309 sz., 2 ni.), kommunista párt 611 sz., 4 m. (842 sz., 7 ni.), szociáldemokrata párt 496 sz., 4 m. (257 sz., 2 m.), gazdasági csoport 77 sz., 0 m., politikamentes polgári csoport 42 sz., 0 m., Micsura- párt 451 sz., 3 m. (238 sz., 2 m.), sportolók 217 szí, 2 m. (0), szlovák néppárt 1347 sz., 10 m. (1219 sz., 10 m), zsidó polgári csoport 225 sz., 2 m. (339 sz., 3 m.), iparospárt 127 sz., 1 m. (202 sz., 1 m.), országos kereszíényszo- cialista párt 127 sz., 1 m., agráriusok 354 sz., 3 m. (66 sz. 2 m.), Knöpfeimacher-csorpori 89 sz., 0 in., zsidó párt 465 sz., 4 m. (480 sz. 4m.). Dunasierdalretyeif 12 kér. szoc. mandátum Dnnaszerdahely, március 7. Dunaszerdahe- lyen tegnap tartották meg a közséigi választásokat, amelyben tiz párt vett részt, összesen 2831 szavazatot adtak le, amelyek eredményeként az országos kereszté r» v szoda’ista párt egyik jelöltlistája 352 szavazatot kapott (5 mandátum), másik listája pedig 497 szavazatét (7 mandátum), zsidópárt 274 (3), egyesült csehszlovák pártok 153 (2), kommunista párt 561 (7), szociáldemokrata párt 152 (2), nemzeti munkáspárt 94 (1), Poale Zion 76 (—), zsidó községi párt 586 (8), agrárpárt 83 (1). Somarja, március 7. A vasárnapi községi választáson az országos keresztény szocialista párt 7 mandátumot, a kommunistáik 8, a községi párt 6, az agrárpárt 3, a zsidó-párt 2 mandátumot kapott. Sebesült gyermekek és haldokló asszonyok között a sanghaii Buddha Mi tesz a polgárok sorsa egy uj háborúban 7 — Európa kérdez, Sanghai felet — Sanghai, március eleje. Mi lesz a polgárok sorsa egy uj háborúban? Európa tette föl a kérdést és Sanghai felelt rá. Jöjjenek velem és lépjünk be Buddha templomába. Közönséges időkben Buddha temploma csodálatos épület, amelyet minden idegen megbámul, most pedig kórház. Csak nagynehezen lehet mozogni a templomban. A folyosókon, a termekben és a szobákban mindenütt ágyak sorakoznak és az ágyakban polgári sebesültek nyöszörögnek és vívódnak a halállal. Rögtön az első ágyban egy kis test fekszik, olyan kicsi, hogy alig lehet észrevenni a paplan alatt. A háborúnak ez a sebesültje — egy gyermek. Idehozták a kórházzá átalakított Buddha-templomba, mert hasát fölszakitotta egy bomba. Haldoklik. Négyéves. És itt egy másik. Valamivel nagyobb, mint az első kis haldokló. Az ápolónő fölemeli a takarót. A gyermeknek amputálták a jobblábát. Ez is egy nagy háborús bűnös: hétéves. Amott egy gyönyörű kép tárul elénk, valóban le kellene festeni és elküldeni abba a múzeumba, amelyet például Genfben alapíthatnának. Egy asszony fekszik az ágyban, balkarját most kötözik. Mellette fekszik kisleánya bekötözött fejjel. Keblén pihen egy másik kinai baba. Az anyának jobbkezén csak egy ujja van. Az idősebb gyermek koponyáját átjárta a puskagolyó, a kicsinek nincs semmi baja, csak nagyon éhes és kétségbeesetten, de hiába szívja anyja sárga keblét. Éhes, cérna vékony hangon nyöszörög. Egy másik ágyban mozdulatlanul fekszik egy kínai asszony. Feje be van kötözve és csak az orra látszik ki. Az ápolónő megszólítja. Alig Az iró pedig beszélt tovább. A halhatatlan leiekről, mely Isten számára épült templom s az ember száműzte magából az Istenit. A templom üres oltárán nem mutatnak be áldozatot. Mintha ezzel a lelket is kiirtotta volna magából. A templom falait benépesítette az öröm képeivel mindenütt az öröm képeivel. Jót élt az ember, földi módon élt jól. Aztán rá köszön lőtt a szenvedések és nélkülözések hidege. Az emberiség máskor is szenvedett, de könnyebben viselte terheit, meri átsegítette azokon a lélek élete. Ezt a •kort nincs ami átsegítse, mert csak földi módon gondolkodik s csak földi módon akar boldogulni Majd egyszer, majd akkor, ha az emberben feltámad ismét a lélek, a mélyen elallatotl lélek, a hallhatatlan lélek... Aztán felnézett, mint Ámen után a pap és ismét lehajtotta a fejét. Tapsoltak, alig tapsoltak s azok is inkább csak udvariasságból. Egyedül a leghátsó sorban, az ember, aki utoljára érkezett, tapsolt viharosan, a fejek fölé nyújtott kanokkal, újból-újra össze- ülötle tenyerét, mintha az emelvényig akarna nyúlni, az egész tereim fölött, és visszatartani az irót, hogy beszéljen tovább. Az visszament a müvésziszobába. Egyedül volt ottan. Fáradt volt és kimerült, Az unalom és közöny kopár lelkesedése u,gy érte, mint a vessző ülés. Úgy érezte, hogy talán nem is volt érdemes. Ha legalább egy emberi szív lett volna ottan, amelyben visszhangot tudott kelteni. S az ajtó előtt megállt a férfi, aki utolsónak érkezett. Az impresszárió épp akkor sietett át a keskeny korcsmák el yiségen. A férfi szerényen eléje állott. Halkan mondta: — Szeretném megszorítani a kezét — s a müvészszoba felé mutatott — Erre aligha ér most rá — felelte az impresszárió kedvetlenül. — Valami ember van itt — jelentette azután mégis az Írónak: — Az! mondja, hogy az ön kesét szerelné megszorítani. Jobbágy Kálmán szomorúan felnézett: — Hát jöjjön be akkor. A férfi belépett. Megállt az ajtóban és ügyetlenül meghajolt. Alig meri közelebb hallhatóan beszél. Lefordítják, amit mond. Elmondja, hogy férjét mellette szúrták ’e bajo- nettel. Férje megnalt. Aztán csak arra emlékezik, hogy egy rettenetes erejű ütés érte fejét. Egy kardcsapás. Megkérdezik tőle, hány éves. Azt mondja: hatvankilenc éves. A következő sebesült csinos fiatal kinai leány. Karját szétroncsolta egy gólyó. Rettenetes fájdalmai vannak, de azért vannak percei, amikor bájosan mosolyog. Húszéves. A szomszéd ágyban fekszik egy másik sebesült nő, akinek mindkét szemét kilőtték s azonkívül egy lövedékszilánk ezé trón csoda mellét. Tizenöt éves. S egy nagy ágyban egyedül fekszik egy apró, gömbölyű, élő fehér csomag. A sanghaii háború legfiatalabb sebesül tje, egy egyéves kisgyermek- Pólya helyett egész testét, amelyet lövedékszilánk roncsolt szét, fehér kötés csavarja körül. A templomnak ebben a részében 120 gyermek, leány és asszony fekszik sebesülten. Hét másik, valamivel nagyobb helyiségben, férfisebesiiPek nyöszörögnek, valamennyien polgárok és nem katonáit. Mindannyian a japán ágyúzás következtében sebesültek meg. Az egyik ampütálfc öregember. Az orvos elmondja, hogy az amputálás miig évekkel ezelőtt történt, most azért került ide, mert a vállát, szétroncsolta egy 1Ö- v< dék. Az egyik ágynál francia misszionárius pap imádkozik egy kinai lelkiüdvösségéért A beteg lezárt szemekkel agonizál. Megvárom, amíg a pap befejezi csöndes imáját, aztán megkérdezem tőle: — Ez a szegény ördög katolikus volt? — ó. nem, — felel a misszionárius atya. —» Mi itt lakunk ebben a negyedben és gyakran járunk ide. — De hiszen ez buddhista templom!... A zatya magasba emeli kezeit. A szerencsétlenségben a vallások testvériesülnek. Az orvos hat ágy mellett vezet eh Mhdenik I ágyban egy-egy sebesült fekszik. Mindenik a bo« I kaján sebesült meg. Ezek a polgári sebesültek Vuszung környékéről menekültek és miközben rémülten futottak, a japánok, hogy buzdítsák őket, gépfegyverre! végigkaszálták a menekülők lábait 1 Minderről, ami itt Buddha templomában szemem elé tárul, azt mondják a japán hivatalos kommünikék, hogy „a japán csapatok megtisztították a Sanghai-környéki falvakat14, minthogy állandóan sakkban tart iák őket a sniperék és hadműveleteiket zavarják a kémek. akik. hogy előre jelezzék a japánok előrenyomulását, rizs- szalma-kötegeket gyújtanak, vagy petárdákat röpítenek a magasba. Épp ezért a japánok azzal mentegetőznek, hogy ezeket a kártékony kínai civileket kénytelenek elpusztítani, Ezeknek egy- részc holtan ottmaradt Sapej uccáin, vagy a vu- szungi mezőkőn. a sebesülteket pedig ide hozzák Buddha templomába. Belépünk egy másik terembe. Sirontuli nyöszörgő hangot hallok. Egy sebesült, aki bepó’vá- zott fejével kisértetnek is beillik, ujjával halántékát ütögeti és igy magyarázza, hogy a golyó ott hatolt be. Két ággyal odébb egy 16 éves kínai fiú épp most halt meg. Az orvossal ott állok a halott ágya előtt. Az orvos német, én francia vagyok. Sokáig nézünk egymás szemébe. Ismét kinn vagyok az uccán. Buddha temploma előtt. Két teherautó érkezik újabb sebesültekkel. Ezek is polgárok, de a templom már tele van. Máshová kell vinni a sebesülteket. A teherautón együtt utaznak a sebesültekkel a halottszállítók is, hogy mindjárt kéznél legyenek. Közben eszembe jut. hogy 5 órára coktall-partira vagyok hivatalos a külföldi újságírókkal együtt, Japán sanghaii miniszteréhez a Cathay Hotel szalónjába. Coctail-parti lesz, bizonyára szalón- zenekarral és Sapej bombázásával köritve. Erre a coctail-partira nem birok elmenni. Elindulok a Haig körúton, a Vöröskeresztkórház felé ... Egy érzem, inkorrektséget követtem el Japánnal szemben és most ezzel a nyilvános exkuzálással próbálom jóvá tenni hibámat. Albert Londre*. menni. Újból meghajtotta magát. Aztán csillogó, fekete szemével az Íróra nézett. Az a kezét nyújtotta s amint ösezeíogődztak, a tekintetük hosszú pillamással összetalálkozott. Az impresszárió gúnyosan elfordult. A tükör elé állt és a nyakkendőjét igazgatta. Csend volt. A férfi ott állít a® iró előtt s egy szót se szólt. Csak nézett. Olyan mélyből nézett, hogy a sízeme is elkönmyesedett Talán sok mindent akart mondani, de egy szót se tudott szólni. Aztán lesütötte a szemét, hirtelen meghajtotta magát, félszeg mozdulattal és díisietett a szobából. Az impreeszárió visszafordult a tükörtől. — A pénztári eredmény lesújtó. Most vettem át az elszámolást. Sajnálom, de ilyenformán önt alig részesíthetem valamiben. Az iró már mosolyogva rázta a fejét s az ajtót nézte szeretettel, amin a férfi távozott — Én pedig tudom már, liógy ma mégse beszéltem hiába.
