Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-09 / 57. (2870.) szám

8 két, tempó változásokat s a mii költői bájától igen távol áll. Aki a partitúrában szinte csak olvasott, hogyan teremtsen nagystílű elő­adást? Ez a száraz muzsikus a kitűnő appará­tusból vajmi keveset csiholt ki. Sőt néhány­szor az ő elnézéseiből s hibájából a felborulás veszéle fenyegetett- A zenékar élettelen volt ezúttal, ami csak a karnagy rovására irható. A Székesfővárosi Énekkor azonban kitett ma­gáért s beigazolta, hogy ma a legjobb vegyes- karunk. Friss a hanganyaga, első helyen a női szólamok állnak. Az együttes fegyelmezett s rendkívül alaposan készült el erre az ünne­pi előadásnak szánt szereplésére- Karvaly Viktor karigazgató derekas . munkát végzett énekeseivel. A szólisták nem nyújtottak za­vartalan élvezetet. Merz-Turmer Amália szop­ránja jó iskolát árult el ugyan, de a magassá­ga sokszor éles. Messze van attól, amit olaszos értelemben lágy hangvételnek nevezünk. Di­csérnünk kell azonban muzikalitását, és a mű­ben felolvadó rokonszenves egyéniségét. Székelyhidy Ferencnek rossz napja volt. Szólama fénytelen volt. Watzke Rudolf basszus áriái lebilincseltek. A remek hang ezúttal is a szivekhez férkőzött, csak gyakori dísztonálása a felső fekvésben hatott bántóan. A WoidbO'uer-Kerpe ly vonósnégyes legutób­bi kamaraestjét Brahms két brácsás G-dur ötöse vezette be Banda Márton közreműködé­sével. A műnek két tipikus északnémet ke­délyvilágból fakadó középtétele a főerőssége s ezekben az együttes is pompás ossz játékot és hangulatot nyújtott. Nagy érdeklődés előzte meg Korányi Frigyes báró II- vonósnégyesé­nek első előadását. Szolid felépitéaü és tisz­ta, szinte gyermeki derűt árasztó muzsikában gyönyörködhettünk. A szerző nem kíván hi­valkodni, nem akar mindenáron egyéni lenni, kitaposott utakon jár, azonban feltétlen tiszte­letet érdemlő egyenes tartással és férfias meggyőződéssel. Technikai tudása hiánytalan, amit a Scherzo egymagában igazol. A kissé Grieg-izü Bourrét zajos tapsokkal fogadlak s ebben is a kvartett-írásmód rutinos ismerő­jét emelhetjük ki. S a végére hagytuk, hogy ennek az hars d'oeuvre-számba menő zenei alkotásnak szerzője: az aktív magyar pénz­ügyminiszter. Senkisem vádolhatja tehát egy­oldalúsággal­Az utolsó bérleti filharmóniai hangver­seny műsora talán sokakat otthon tartott, mert újdonságot & különösen érdekeset nem hozott, viszont mindenki sajnálhatja, aki en­nek a tökéletes kivitelű koncertnek nem volt gyönyörködő hallgatója. Tüneményes produk­ciókat kaptunk egymásután, még ezek között is az élre kívánkozik Dohnányi fls-moll zene­kari szvitje (op. 19.). A zsenális szerző-kar­mester értette annak módját, hogy zenészeit felvillanyozza és ragyogó partitúrájának min­den ütemét emlékezetünkbe vésse. Perzselő dallamok hullámzó elosztása mellett főként a virtuóz kidolgozású fafuvó szólamok szerez­tek a fülnek igaz élvezetet. A negyedszázad­dal ezelőtt készült opusz őszinte lírája és len­dülete ma sem halványodott el* Hüydn H-dur szimfóniája a klasszikus mester fiatalkori mü­ve. Főiként bájosan naiv Andantéját és Me- nuettoját jegyezhetjük fel, de felfigyeltünk a zárólétel finom ha ng szere lés ü Cédájára is. Az előadás, Dolmányt Ernő klasszikus stiluskész- ségét ismerve, költői szépségekben bővelke­dett. Berlioz „Faust elkárhozásá“-ból három piécet játszott még a zenekar. A szólista Darré kisasszony, a budapesti közönség dédelgetett kedvence, Saint-Saens briliáns g-moll ver­senymüvét játszotta fölényes technikával, acé­los bili öntéssel és azzal a valódi francia szel­lemességgel, amely ebben az alkotásban any- nyira magával ragadó. Végül még Kreisier Fritz hegedű estjéről kell beszámolnunk. A kis darabokat és főként saját átaíratat mesterien kiaknázó, tüneményes csillogást! virtuózt nem ezúttal fedezzük fel- Ezekben méltán ünne­pelték- De a műsor első felének úgynevezett komoly számait már sok kifogás érheti. A Kreutzer-szonáta szertelen és modoros volt, sőt még intonációban sem kifogástalan. Csak a részletek kicsiszolására törekvő interpre­táció a drámai fokozást és természetfölöttit elejti. Mozart G-dur koncertjének középtéte- le a művész énjéhez közelebb állván, inkább kielégített, mint a kissé nyers szélső Alleg- rók. Mozart hangban sokkal differenciáltabb. A telt Vigadó jobb időket felidéző keretet adott a -művész játékához- Ideák tatjuk még a kisérő Schulhof Ottó nevét eszményi, zongo­rázásáért. Souerwald Géza. (*) F/gy szlovenszkói tudományos mii bu­dapesti sikere. A budapesti Szent István Aka­démia március 4-iki ülésén Nagy Lajos nyit- ranagykéri plébános „Első gondolat" című bölcseleti munkáját dicséretben részesítette. A munka ismertetésére visszatérünk. % Miért nem tagja a Csehszlovákiai Magyar Test­nevelő Szövetségnek és a már megalakult magyar szakszövetségeknek a Kassai Atlétikai Club? Ungvár, márcá-us 8. Kemény fába vágom a fejszét, amikor ezt a kér­dést a Prágai Magyar Hírlap nyilvánossága elé hozom. A kassaiaknak, szerintünk, kívülről szemlélők szerint szélsőségesnek tartott álláspontját isimerve, e cikk megírása határozottan hálátlan feladatnak látszik. Nem is ringatom magam abban a jámbor hitben, hogy e sorok hatása alatt a KAC vezérei visszave­zetik egyesületüket az MTSz-be, ahonnan az első alapvető munkában való lelkes részvétel után ki­vonultak Ha a jó szándékot tekintik, az ellenkező néze­ten levők is mérséklettel és talán némi megértéssel fogják olvasni a tagadhatatlanul kényes ügyhöz fűzendő megjegyzéseket. A Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetsé­get a parancsoló szükség hívta életre. Bölcsőjénél éppen mi keletiek: kassaiak és kárpátaljiak állot­tunk. Jól emlékszem, hogy a Kassán tartott első megbeszélésen a KAC elnöksége nevében megjelent Richter János és Várnay Ernő, a legfelsőbb ma­gyar sportfórum megalakításának gondolatát a többi megjelenttel együtt, egyöntetű örömmel üd­vözölték és a KAC nagy múltjához méltó részt kértek a megalakítás nehéz munkájából. Ha közhelyet akarnánk használni, beszélhetnénk a kicsi, de egészséges magból sarjadt terebélyes fáról, amely Pozsonytól Máramarosig dúsan adta és adja életerős hajtásait. Alig kezdte el működését a CsSz-MTSz, ősi szo­kás szerint sürgősen életre kelt az első ellentét, amely a Kassai AC és Fekete Béla. az ifjú szövet­ség ügyvezető igazgatója között támadt. A KAC nem a szövetséggel, hanem Fekete Bélával jutott ellentétbe és az ő személye miatt vonta ki érdemes tagjait az összes csehszlovákiai magyarok sportéle­tének irányítására és gyámolitására alakult MTSz- ből. Mi mint kívülállók ne avatkozzunk a KAC és Fekete ügyébe. Megállapítani csak az ismert ténye­ket tudjuk. A háború előtti években egyeduralko­dó kassai egyesület, Magyarország volt vidéki baj­nokcsapata a háború után életrekelő, Fekete Béla vezetése alatt nagy fejlődésnek induló Kassai Sport Clubban le nem becsülhető ellenlábast ka­pott. Itt kell keresnünk az ellentét kiinduló pont­ját és abban a közmondásban, hogy senbise pró­féta a saját hazájában. A KAC összeférhetetlennek tartotta az ügyve­zető igazgatóságot a KSC elnöki tisztével, Fekete Béla elejtésének indokolását pontok szerint memo­randumba foglalva felterjesztette a szövetség el­nökéhez, Révay Istvánhoz, akii ennek megtárgyalá­sára elnöki tanácsot hivott egybe. A pozsonyi Moravelc Gyula ny. polgármester, Holota János dr. nemzetgyűlési képviselő, Richter János gyárigaz­gató, a KAC elnöke, Gulovics Tivadar nyug. ta­nár (Ungvár) és a losonci Herzog György, mint az MLSz alelnökei kaptak meghívót. Az értekezlet áttanulmányozva a memorandumot egyhangúlag kimondta, hogy nem lát okot Fekete Béla el- ejtésére. Az ügyvezető igazgató lemondott a KSC elnök­ségéről s így az összeférhetetlenségi indok is megszűnt. A KAC-ot nem sikerült meggyőzni, hogy az (*) A SzMKE kulturestje Ekecsen és Ma-j dacon. Ekecsről jelentik: A Szlovenszkói Ma­gyar Kultuir Egylet egyik legintenzívebben működő szervezetében, a csal léközi Ekecsen a napokban tartotta a 'helyi szervezet újabb, nagyon népes knltnrestjét. A léli hónapokban a műveltség áldásai után szomjazó falusi nép számára igazi áldás a kulturesték rendezése. A kulturestéket a nagyon agilis vezetőség rendezi s a legutóbbi estén már alig fért be a közönség az iskolába. A legutóbbi kulturest során Kiss Sándor egyesületi ellenőr olvasott fel „A szövetkezetek és a kultúra" címen s a kulturház felépítésének szükségét, a szö­vetkezésben való erőt hirdette. Lukovios Gi­zella szép szavalata következett ezután, majd Koroknay Emília tanítónő tartott érdekes fel­olvasást a magyar népdalról. A közbeiktatott énekeket Irán Károly, Iván Árpád, Kiss Ala­jos és Kauzál József kisérte zenével. László Gizella kedves magán jelene tét adott elő, vé­gül Galgóczy Antal elnök zárószavai követ­keztek. Az estnek nagy sikere volt. — Ma­dárról jelentik: A Szlovenszkói Magyar Kul- tur Egylet kitünően sikerült kuli üres tét ren­dezett vasárnap este a madari református is­kola helyiségében. Az est rendezése Győrffy Lajos igazgató-tanítónak érdeme. A termel szinültig megtöltő érdeklődő közönség előtt pergett le a szép műsor. Bevezetőül Mákos Kálmán ref. lelkész tartott lendületes beszé­det s nyitotta meg a kulturestet. Az est so­rán Papp Béláné-Izsó Mariska, Szűcs Zsófia és Fehér Dezső szavalt néhány komoly és szép költeményt nagyon ügyesen. Győrffy Lajos saját költeményéből olvasott fel s tar­tott előadást a falusi összetartásról. Szorn- bathy Viktor SzMKE titkár a gazdasági világ­válságról beszélt. A tűzoltók dalárdája ma­gyar nótákat adott elő négyszólamú szép összhangban. A sikerült estet Mokos Kálmán zárószavai fejezték be. (*) Knut Hamsun: Asszonyok a kutnál. (Re­gény, 416 oldal.) Hatm-sun a mai élő írók között kétségkívül a legelső helyet foglal­ja el. Az általa megteremtett alakok gyakran elevenebbek, mint valóságos ismerőseink, tá­jait, falvait, tengerének hullámait agy látjuk, mintha előttünk állanának. Az „Asszonyok a kutnál" egy hazugságra épített élet mélysége­sen igaz, belső; története. Olivér Andersent, a fiatal matrózt súlyos baleset éri, ami egész éle­tére nyomorékká teszi. Le kellene mondania az élet minden lehetőségéről, le kellene mondania arról, hogy férfi, apa, ember legyen. De Olivér szembeszáll sorsával. Fölépít magának egy ha­mis, hazug világot és megjátsza azt a szerepet, amitől a sors megfosztotta. És ezt a szerepet nemcsak ő maga hiszi el, de elhiteti a környe­zetével is. Apja lesz gyermekeinek, akik nem az ő gyermekei, férje lesz egy asszonynak, aki sohasem lesz az igazi felesége és tehetetlensége ellenére fontos szereplője lesz a kisváros életé­nek. Olivér kalandos alakjában a törhetetlen akaratú férfi felejthetetlen figuráját teremtette meg Hamsun. A könyv ára fűzve 33.80 Kö, kötve 41.60 Ke. Kapható a Prágai Magyar Hír­lap kiadóhivatalában. Megrendelés esetén portó 3.—, utánvétnél 5.— Kö. x* A szlovenszkói és ruszinszkói magyar nők lapja: a „Nagyasszony", () Körmendi Ferenc: A budapesti kaland. (Re­gény, KO öldal. Megjelent február 25-én.) Harminc­évesekről szól ez a regény, a mai harmincai gene­rációról, amelynek tagjai a háborúban nőttek fed 6 a háború utáni viharos, lelkeket megzavaró évek­ben értek férfiakká. Gyerekek, akik egykor egy­más mellett ültek az iskolapadban, kiérkeznek oda, amit az iskolában „az élet iskolájáénak neveznek; s ki bátran, ki gyámoltalanul, ki céltudatosan, ki véletlenül elindul a beteljesülés vagy a sikertelen­ség: ki-ki saját sorsa fölé. Budapest életének, egyes típusainak képét mutatja meg ez a könyv két fiatal­ember — két volt osztálytárs — sorsának tükré­ben. Az egyik hazatér a háborúból, nem találja meg helyét Pesten és külföldire megy; Bécsben, majd Londonban részesévé válik az idegenbe szakadt magyar különös s az ő esetében izgalmasan változó sorsának; s aztán elérkezik oda, ahonnan — mint gazdag és boldog ember — tekinthetne vissza ed­digi életére, amikor sorsa összekapcsolódik a má­sik regényhős, a Budapesten maradt, érvényesülni nem tudó fiatalember sorsával, amiből azután ki­fejlődik, nem véletlenül: sorsszerűén, „A budapesti kaland". — Uj iró mutatkozik be ezzel a könyv­vel: Körmendi Ferenc. Körülbelül egy évvel ezelőtt érte utói Körmendit oly 6ok tisztviselő sorsa: „le­építették" hivatalában s ezt az időt használta fel, hogy megírja „A budapesti ka!and‘‘-ot. Ezt a köny­vét még a nyár folyamán beküldte egy nemzetközi regénypályázatra, amelyet két igen előkelő kiadó- vállalat, egy angol s egy amerikai a londoni Ileath- cég utján irt ki. S ez a nemzetközi regénypályázat irói karrierjének első állomása. A pályázatra ezer­nél több kézirat érkezett a világ minden tájáról, úgyszólván minden kulturnyelven s e közül az ezernyi regény közül Körmendiét, tartotta az angol bírálóbizottság a díjra legérdemesebbnek. Ez a hir azóta már bejárta az egész világ sajtóját. A könyv rövidesen a világ valamennyi kulturnyelvén meg­jelenik és bizonyára meghozza a szerzőnek a világ­hír mellett a jól megérdemelt anyagi sikert is. Az a mesébe illő, fantasztikus karrier, amelyet a re­gény délafrikai hőse megfutott, ezzel megnyílik a magyar regényíró előtt és bizonyos, hogy a kül­földi sikerek után még fokozottabb mértékben „be­érkezik" minálimk is. — A könyv kapható a Prá­gai Magyar Hírlap kiadóhivatalában. Ára fűzve 38.50 Ke, kötve 48.50 Kö, portó 3.—, utánvétnél 5.— Kő. A SZLOVENSZKÓI MAGYAR SZÍNHÁZ LOSONCI MŰSORA: Szerda: PELSÖCÖN: A torockói menyasszony. Vígjáték-újdonság. Csütörtök: TORNALJÁN: A torockói menyasz- szony. Vígjáték-újdonság. Péntek: ROZSNYÓN: A torockói menyasszony. Vígjáték-újdonság. Szombat: Maya. Operett-bemutató. AZ EPERJESI SCALA-MOZGÓ HETI MŰSORA: Szerda, csütörtök, márc. 9—10-én: Olga Tschechová parádés nagyfilme: MAGASABB DIPLOMÁCIA. Partnerei: Tata Birell, Arnold Korff, Hans Junkermann. Johannes Riemann. Péntek, szombat, vasárnap, márc. 11—12—13-án: A B0RNE0I MAHARADZSA. A dzsungelfil­mek királya. Vasárnap, márc. 13-án délelőtt fél 11 órakor: ME­SEFILM, 1932 március 8, w«rda. MTSz nem egyes klubok elnyomására, hanem va­lamennyi egyesület felemelésére alakult és minden­kor lesz ereje az esetleges túlkapások meggátlá- sára és a jogos sérelmek orvoslására. Révay Ist­vánnak az általánosan tisztelt, szeretetreméltó elnöknek és a szövetség többi vezetőinek minden fáradozása hiábavalónak bizonyult. A Kassai Atlétikai Club kilépett a Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetségből, sőt vezető tisztségekbe megválasztott tagjait is visszaparancsolta és ki­léptette. A kocka el volt vetve. Azok, akik elve­tették, aligha mondhatják, hogy „mindent meg­gondoltak és mindent megfontoltak". Fekete Bélával szemben akadtak és akadhattak nekünk, nem kassaiaknak is ellentéteink, de egyi­künknek sem jutott eszébe, hogy qz-t a CsSzMTSz- re kárhoztassuk, személy szerint kilépjünk, vagy egyesületeinket kiléptessük. Újra nekühk kívülállóknak a tapasztalatai fé­nyeire kell hivatkoznunk, amikor nem kellemes jelenségekről beszélünk, Kassán az utolsó tiz évben megmérgeződött a sportélet levegője. A helyi egyesületek rivalizálá­sa sokszor elvakult ellenségeskedéssé fajult. Másutt az ilyen ellenségeskedések rendszerint a labdarúgásra korlátozódnak. A kassaiaknál atlé­tikai és birkózó versenyeken, mindenütt, ahol kü­lönböző egyesületbeli kassaiak indultak, verseny­zők és vezetők között állandó súrlódások voltak, amelyek sajnos, nagyon sokszor utszéld gorombás­kodássá aljasultak. Megdöbbenve hallottuk, hogyan és miket kiabálnak egymásnak a sportpályán, a versenybizottság, sőt a közönség füle hallatára, magukról megfeledkezett kassai versenyzők és vezetők. Nem holmi éretlen suhancok, hanem meg­lett, jó társadalmi állású, különben teljesen kifo­gástalan, rokonszenves úri ember is. Hiába volt a békit.getés és csittitgatás, ez a mérgezett leve­gő más városokba is elkísérte őket. Egy másik jelenség volt a túlozott öntudat, ami sohasem indokolt, könnyen bántóvá válhat s így barátok szerzésére nem alkalmas. A kassai sportélet és elsősorban a KAC példás, szép múltját gyermekkorunk óta ismerjük. Elérhe­tetlen eszményképe volt az északkeleti megyék háború előtt kezdő sportegyesületeinek. Az utóbbi évek sokoldalú életét, elsőrendű nemzetközi ver­senyeit, kitűnő vezetőit minden igaz sportember kalapot emelve ismeri el. De a kassaiaknak is meg kell látni, hogy egyeduradalmuk ideje az álta­lánosan űzött sportágakban elmúlt, a többi váro­sok örvendetes fejlődése következtében. A kassaiak egy részének Fekete Béla ellenes hangulatára jellemző, hogy valahányszor vele kap­csolatos ügyben szerepeltem, vagy Írtam, különféle formában kellett tapasztalnom a kicsinyes gyű­lölködés különféle nemeit. Egyszer, amikor egyik szövetségnél az én szinigazságnak megfelelő írás­beli tanúvallomásom Feketére nézve kedvező volt, ketten is képesek voltak elvetemültségükben az én szavahihetőségemet kétségbe vonni. (A becsület­sértési per folyamán képesek voltak mindezt le­tagadni.) Multévi kárpátalji kőrútján elkísérve az MTSz igazgatót, a látottakról a PMH. hasábjain számol­tam be. „Több kassai sportember" aláírással kép­zelhető hangú névtelen lapot kaptam, amelynek Írásában egy vezető szerepet vivő egyén vonásait ismerték fel. Ugyanebből kifolyólag a multévi po­zsonyi közgyűlésről jövet egyik kassai sportvezér, aki engem nem is ismert, jelenlétemben a sárga- földig lerántott, amiben én is segítettem neki, lé­vén a humor iránt érzékem. A végén aztán meg­mondtam, hogy én vagyok „a sajtófogdmeg, aki­nél Fekete a tömjénező cikkeket megrendelte". Jellemző a kasasiak túlzott klubfanatizmusára, hogy még Braun Béla, az országos viszonylatban is elismert sportember, aki tud tárgyilagos mér­sékletet tanúsítani, a PMH. karácsonyi számában Írott „Sport és emberközösség" Kassai sportnyo­mok két világrészen keresztül" cimü komoly, ér­tékes cikkében figyelmen kivül hagyja a többi kas­sai egyesület KSC, Törekvés, KMSE, CsSK, LTC stb. szintén kiváló teljesítményeit, amikor igy ir: ,yime Kassa és a Kassai Atlétikai Club eleget tettek és eleget áldoztak a sport nagy gondolata: nemze­tek és fajok mennél közelebbhozása érdekében!" A kérdés tárgyalásában eddig eljutva kaptam a Képes Sportlapot és olvastam Szepesi Miksa dr.- nak, a CsAF-MLSz kassai kerülete uj elnökének, régi harctéri bajtársamnak székfoglaló beszédében mindannak kassai szájból való alátámasztását, amit én az „idegen" lehető mérséklettel megírni me­részkedtem. „Az idők folyamán túlságosan előtérbe lépett & klubsovinizmus, sőt klubfanatizmus. Az egyesü­letek tulheves tagjai már nem annyira a sport iga­zi érdekeit tartják szem előtt, mint inkább az egyesület midenáron való sikereit, amelyeket a pá­lyát nem mindig fair eszközökkel, hanem erősza­kosan igyekeztek kiharcolni, a zöld asztalnál pe­dig megkezdődött az a végeláthatatlan driblizés, amely alkalmilag összehozott többségekkel töreke­dett a tényleges erőviszonyok meghamisítására", fgy jellemzi őszintén Szepessi dr. a kassai állapo­tokat. Beszédében olyan emelkedett sportfelfogást vall, hogy ha követőkre talál, nemcsak a KAC- MTSz kérdés, de minden egyéb viszály megoldódik. Kassa kuruc város. A KAC kuruckodik az MTSz-el szemben épp úgy, mint a CsAF-MLSz kerülettel és a magyar labdarugók pozsonyi köz­pontjával szemben. Higgadt, tekintélyes vezéreinek a feladata, hogy meggyőzzék az örökké kuruckodó sportembereiket, miszerint a kuruckodás nincs mindig helyén és vannak feltétlenül jóhiszemű, tiszteletre érdemes, felettes fórumok, amelyeknek ■lej

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom