Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)
1932-03-08 / 56. (2869.) szám
4 r r mr MiMUiuaHimMM^ri'znm 1932 márcdiis 8, kedd. Az óriás polip és birodalma A tengeri szörny és rettenetes fegyverei óceán ördögének nincsenek eUenfelei A Csendes A német könyvpiacon általános érdeklő dést keltett legutóbb az a természet tudományi és óceánograiiai szempontból egyaránt jelentős munka, amelyben H. W. Lanier, az ismertnevü amerikai iró számolt be egy halál tmegvetőeu bátor gyöngyihalász fantasztikus élményeiről az ooeáu mélyén. A könyv hőse Vidor Berge, egy svéd származású búvár, aki kalandos élete során a Csendes óceán déli féltekéjének szigetvilágába is elvetődik és a szubtropikus polinéziai és mélán éziai szigetcsoportok tűnd ér világában folytatja életveszélyes munkásságát. Lanier „Gyöngyhalász11 ciimü illusztris munkája az óceán faunájának rejtelmes életét tárja fel az olvasó elé. A búvár helyen- kint meglepően szakszerű és számtalan bizonyítékokkal alátámasztott előadásának nyomán számol be az iró az ausztráliai felségvizekben tanyázó , szá.zezerféle hal, tenge ri rák, kagyló, csiga, moszat, növény, fű, fa, virág és állat különleges életéről Megelevenedik az olvasó előtt a tropikus növényzettel borított szigetek tükörsima tavaiban, a folyókban és a tengeröblök mélyén filmszerű gyorsasággal lepergő vegetatív élet, de felvonulnak a számtalan állatfajok is, amelyek benépesítik a Csendes óceán mérhetetlen hulláim tengerét. A gyöngyhalász elenségm — A gyöngyhalász feladata a legsúlyosabbak egyike — idézi többek között a svéd búvár szavait könyvében az iró. A hullámok mélyén, gyakran többszáz méter mélységből feltörő tengeri szörnyek, irtózatos fene- vadak támadnak ellene és nem egyszer kétségbeesett küzdelmet kell folytatnia a viz alá merülő embernek, hogy megmentse puszta életét. Ilyenkor a legtöbb esetben kárba vész súlyos és fáradságos munkájának minden eredménye. A búvár legborzalmasabb és legkegyetlo- neibb ellensége a déli tenger habjaiban különösképpen nem a cápa. Ezt a megállapítást több Ízben hangsúlyozza Viktor Berge az amerikai iró könyvében, A cápák, sőt még az emberevő halak óriáspéldányai, a Tintorerák is aránylag ritkán támadják meg a búvárt, akit. rossz szemük lóvén, a legtöbb esetben alig vesznek észre és száguldó iramukban elsuhannak mellette. Annál végzetesebb gyűlölettel leselkedik a csendes birodalmába betolakodó ember után az ausztráliai vizek mélységeinek lakója, az óriás polip. Az óriás p®*ip Erről a gyakran három-négy méter nagyságra megnövő, néha nyolc és még ennél is több, tányér nagyságú szivópá máikkal ellátott, hosszú, indaszerü karokkal rendelkező pu- hányról, amelynek alakja olyan, mint egy fel- forditott roppant kosár és amely titokzatos életét hat-nyolcszáz méteres mélységekben éli a tenger színe alatt, megdöbbentő adatokat mond el a búvár. — Az óriáspolip a tenger legveszedelmesebb szörnye s egyszersmind korlátlan uralkodója is, amely elől nincs menekvés és amelynek nincs egyenrangú ellenfele. Az óriáspolip tetszés szerint változtathatja helyzetét, tekintve, hogy mozgása méreteihez viszonyítva villámgyorsnak mondható és legkevésbé sincs biaolágiai szempontokból, a nagy mélységekhez kötve, mint a mélyvizü halak és egyéb puhányok legnagyobb része. Az óriáspolip föl merészkedik a sekély vizekbe is, ha történetesen nem talál megfelelő táplálékot a mélységben és miután a természet a legbámulatosabb mimikri lehetőségeivel ruházta fel őt, amely mellett eltörpül a kaméleon ©zin változtatóképessége, akadálytalanul helyez- kedhelik el bárhol a sziklák mély tövében algák, tengeri növények bokrai között, vagy akár a fövényen is, anélkül, hogy túlságosan elütne környezetétől Berge búvár kijelentései szerint, aki éve kig viaskodott fáradságos munkájának ideje alatt az óriás polipokkal és aki ugyanekkor alaposan megfigyelte ezeket a vízözön előtti szörnyetegeket, az óriáspolip tetszés szerint változtathatja dvhánybarna alapszínét, világos vörösre, bíborvörösre, halvány rózsaszínre, zöldre vagy halvány kékre, amint az píllanat- nyi elhelyezkedésének a legmegfelelőbb- A polipnak ezek a valósággal pisértetien színváltozásai a legtöbb esetben lehetetlenné teszik, hogy az első pillanatban észrevehetővé váljék. | A halak, amelyek természetesen főtáplálékát j adják a polipnak, rendszerint csak akkor veszik észre halálos ellenségüket, ha a szörnyeteg már a gondolat sebességével utánuk vetette magát. Az a leírás, amelyet az iró a búvár ismertetése alapján a polipról nyújt, valósággal elrettentő. A tengerek ördögének femjén két ferde, gömbalaku, foszforeszkáló szem világit, hasi oldalán levő tátongó száját pedig még iszonyatosabbá teszi az, hogy fogsorok helyett rettenetes papagályszerü kampós csőre van a fenevadnak, amelynek borotvaéles, méter- hosszú kávái a legkeményebb tárgy átvágására is képesek. A polip gyomra a legrettenetesebb vegyi anyagokkal telített retortának felel meg, ahol pillanatok alatt alkotó elemeire bomlanak az elnyelt anyagok. Elképzelhetetlenül borzalmas a polip minden megnyilvánulása, különösképpen pedig az, hogy a természet, amely talán elrettentő példaképül ruházta fel a szörnyűségeknek ilyen nagy tömegével a Csendes Óceánnak ezt a fenevadát, még azzal is fegyvert biztosított a polip számára, hogy veszedelem esetén tintasaerü folyadékot fecskendez ki magából, amellyel önmaga körűi a vizet zavarossá tehetiA poHp és a cápa küzdelme Az óriás polipok félelmetes nagyságunk és gyilkos támadó eszközeikre való tekintettel elszánt, vakmerő, furfangos és rettenthetetlen állatok. Bizonyosra vehető, hogy a természet- tudomány eddig azért foglalkozott velük aránylag keveset, mert túlnyom órészben a vizek legmélyén, gyakran 6—800 méteres mélységben tanyáznak csupán. Lanier müve ezért hézagpótlónak mondható és különösen érdekes az amerikai iró munkájának az a fejezete, amelyben ugyancsak a svéd búvár előadása nyomán Negyed, a finom káposzta faluja Helyreütjlik a sajtóhibás csorbát — Negyed, a világ vége — Találkozásom Péterrel irta: SZOMBATHY VIKTOR Negyed, február hava. — Ejnye, ejnye, — csóválta a fejét szelíd nehezteiéssei egyik kedves farkaséi ismerősöm, amint az állomáson pár percre kiimtege- tek a vonatból, — azt Írni Far kasáról kemény fagy idején, hogy sáros . . . — Sáros bizony — mutogatom a kaluosui- kat — remélem azonban, hogy nagyobb baj nincs! _ — Itt nincs, de majd Negyeden, meg Számon kitakarítják a dolgát . . . Negyeden azonban egyelőre derűs kedvben beszélgetünk az aktuális kulturdolgokról az egyik vendéglő kellemes helységében. Összegyűltek a falu vezetői, irányitól és mivelhogy Negyed régtől fogva alkalmas hely arra, hogy intenziven műveljék a kultúrát, (jó vezetői és okos fejű emberei vannak) nem is kellett hozzá sok beszéd hogy a SZMKE csiráit el ne ültessük. A hivatalos dolgokon túl lévén, amint a nap végső sugarait bocsátotta be az ablakon és már majdnem egymás éltetésében voltunk, közelebbhuzza székét az asztalhoz Pintér uram s ő is megcsóválja a fejét. Mosolyog ugyan, de látnivaló, hogy a kérdése komoly: — Egy kis sérelem esett rajtunk, negyedie- ken a mai Prágaiban, miért? Az van Írva, hogy „kó'kos“ Negyed. Ha azt irta, hogy „Hajmás Farkasd“ azt értem. De Kéhos, mi az követem? Csendes nevetés indul, felfigyelnek az emberek. — Sajtóhiba az, kokosat kell érteni! — Az se jó, uram! Egy kicsit nevetnek ám rajtunk. Nem Farkaidon adták ránk ezt a nevet? Alii falun jár, tudja, milyen érzékenyek ezek a derék, jó emberek a falu ragadványnevére. Némelyik helyen szeretik. Némelyiken azonban szégyellik. — Szimőre se Igen menjen mostanában, mert arról meg az volt az újságban, hogy Hörcsögös Szimő! — Ne én rám vessenek, — mentem a helyzetet. — hanem Pogrányira, aki a leitmeritzi kaszárnyában újságolta ezeket nekem. Minden szem az én Pistámra, történeteim Péterére tekint. Az ott ül szerényen a sarokban s vállalnia kell a nehéz bűnt, hogy elkeresztelte a falut. Ámbár a Negyedre vonatkozó jelzőt perediektől hallottam, de jobb ezt most nem emlegetni. Találgatjuk, mi lehet az a „kókos“? A nagy tiszteletű ur és a főtisztelendő ur magyarázzák meg aztán, hogy’' valószínűleg „kákásj azaz zsombékos, nádas emlékekről van szó. Igaz, mert a hajdau-való időkben sok volt a nádas, kiöntés, Vág-mo- csár errefelé, mióta azonban szabályozták a Vágót, eltisztult a mocsarak javarésze.’ Ellenben a ragadványnevet ki kell küszöbölni s most már többen is kérték, hogy a csorbát üssük helyre. — Tessék úgy kiírni, hogy Káposztás Negyed. Ez igaz is, ezért nem haragszunk s ez legalább egy kis reklám is a falunknak, mert messzeföldön kiváló káposztánk van ám. Járunk a terménnyel még Kassa alá is . . . Nagy nevetés fogadja a helyreigazító nyilatkozatot. Az ám, de ha már benne vagyunk, előkerülnek a többi kedélyes mondások is és pár perc múlva csak úgy csapkodnak az anekdoták és visszaemlékezések, az enyhén gúnyolódó hajdani tréfák, amikkel a falvak egymást Ultik. S mivelhogy érzékeny minden falu a maga hírnevére, nem Ii szabad kiszer- keeztenem a községek nevét. Érdekes esetek történtek azonban! Az egyik faluban feIgámbólyitotIák a gya- logutat, hogy a szomszéd falu ne járhasson rajta. Vagy az sem utolsó, hogy kenyérre kenték a holdat. Egyik gazda töpörtyüt ültetett malac helyett. Vagy ez a mondás: „Hova megy bátya? — Megyek Ötödre! Hová? ötödre, nol — Ejnye, nem tévesztett el egy fertályt, nem Negyedre akar-e menni? — Az se rossz, hogy megkötötték a Vág jegét, hogy megmaradjon nyárig. Vagy akik kutyát ettek bárány helyett. Meg azok, akik a pesti kávéházban a tükörképüknek integettek s ko- mázódtak a tükörképpel Avagy a fogorvos história, de ez már hosszú és egy kicsit shoc- kiog is . . . A magyar nép vidám kedélyessége, rátótiá- dája kerül terítékre uj és uj változatban. Enyhe tréfák ezek, nyílt kedélyünk jelei s ahogy a nap odakint alkonyba borul, úgy kerülnek elő a tréfák, más községek rovására. * Negyed jelentékeny s nagyon intelligens község a Vágsellyétől kifutó szárnyvonal végén. — Innen túl, uram, már csak a világ vége van ... — legyint egy gazda s elmeséli a nagy problémát, ami szinte létkérdése a falunak: a negyedi Vághid problémáját, ami csak nem akar valőraválnia. Pedig már ki is van mérve, nagy szükség is van rá, fontos is, hogy a Csallóközzel és Érsekújvárral összeköttetésben legyen a falu, mert a község határának tekintélyes része tulnan van a folyón s csak a révész meg a komp segit. Az is csak akkor, ha áradás nincs. Áradáskor egy óriás polipnak a cápával folytatott küzdelméről számol be. —Az a hatás, amelyet az óriás polip az emberevő cápára gyakorol, megdöbbentő, — írja ezószerint Ladiér. — Az óriás hal, amely köztudomásúan a legfalánkabb állatok egyike, a szó szoros értelmében ŐTjöng dühében, ide s tova száguld, kerülgeti ellenfelét, gyakran földobja magát a viz színe fölé, de a polipot megtámadni mégsem meri. A polip ezalatt csak az alkalomra vár, hogy megközelítse és megfelelő pillanatban fölülkerekedjók a cápán. A gondolat sebességével veti rá magát az óriás halra s hátába kapaszkodik, miközben indaszerü karjaival szorosan átöleli azt. A cápa szabadulni igyekszik a szörnyetegtől óriási köröket ir le, hol a viz színén, hol mélyen a tenger színe alatt s gyakran megtörténik, hogy többszáz kilométernyi távolságot is megtesz a hátára tapadó ellenséggel, a poliptól mindenáron menekülni igyekvő óriás cápa. Végre azonban a hatalmas állat kimerül a meddő küzdelemben, ereje fogytán van,, lökései egyre gyöngébbek lesznek, a cápa lemerül egyre sötétebb mélységekbe, az óriás polip birodalmába és majd minden esetben áldozatul esik a déli tenger rettegett ördögének. MAGYAR ASSZONY LAPJA A NAGYASSZONY Rendelje meg a P. M. H. kiadóhivatalában Ára egész évre 36 K, számonként 3’50 K megtörtént, hogy Sellyéig kellett felkerülni a kocsikkal. Néha ötven-hatvan szekér várakozik a kompra, olyan nagy a forgalom, őszszel Guita és Negyed egészen közel van egymáshoz légvonalban, őszi sarak és áradásuk idején azonban a közöttük levő községek egészen el vannak ásva a sárba s aki Gutáról Negyedre akar menni, az csak Komárom, Érsekújváron és Vágsellyén keresztül teheti meg az utat. Majdnem teljes kör! — Volt ez már Komárom-Nyitra-Pozsony- megye is, mindig mostohás voltunk, — meséli egy gazda. — Csak tessék rólunk Írni, mert egy községet el lehet ásni hirlapilag, de lehet szépen szellőztetni is. Vonjuk vissza ünnepélyesen a KÓKOS szót és közöljük, hogy Káposztás Negyed. Reklámcélul is. * Nagyon szép, rendezett község. Reformátusok és katolikusok lakják. Tizenegy tanerős a két kitűnő iskola. Különös, hogy ebben a faluban babtisták és adventisták is élnek, holott a szekták nagyobbára ott kapnak csak helyet, ahol nagy a szociális nyomor s a nép ez elől a szekták karjaiba menekült. Érdekes volna kutatni ezügyben: a magyar nép, mint babtista és adventista . . . Török-tatár elől húzódtak az ősök ide annakidején. JóesziL, vezetésre való, értelmes fajta, öröm velük szót váltani * Péterem is innen való akinek oly sokat köszönhetek. Általa megismerhettem egy magyar-töredéket. Pétert redetileg Pistának hívják s a leitm-eritzi kantin hozott bennünket össze. Ritkán értelmesen beszélt, önérzetes volt és büszke. Hűen kitartott a Juliskája mellett s most, mkor két év után ismét találkoztunk, meg kellett látogatnom őt kis házában. Merd megházasodott azóta és ipám- napám, kisöcsém, nagynéni, bácsi: eljöttek a nagy fogadtatásra, hamár a lakodalmon nem üdvözölhettük egymást. Nehéznrényezi is ezt Pista nagyon. Régen volt ilyen örömünk. Szalonod és bor mellett beszéltük meg a régi időket, az asszonyok a fal mellé húzódtak s úgy nevetgéltek. A sokat emlegetett Juliska pedig szerény pirulással ült a katonakorbeli fényképek alatt- melyek, hajh, annyi gondját okozták az én Pistámnak. Mit csinált azóta? — Részint aratni jártam, földön dolgoztam, megházasodtam, venyigét törtem . . v legyint Pista s büszkén elveti magát a székben. Nagyon örvendünk. Át is karoljuk egymást, amint a falut mutatja s ütegünk régi szakácsával találkozunk, aki szintén itt lakik. No lám, mennyien vagyunk. Farkasd és Negyed között kis karavánban ballagunk aztán. Este Farkasdon kuiturelő- dás lesz 8 jönnek a negyedi vendégek. Jön Pista ig, jön az asszony! nép is, jönnek kedves uj ismerőseink. Poros az ut. Noha február van. A vak-Vág jege finoman csillog a holdvilágban, lassú szellő indul, aztán dühösebb lesz s felkavarja a földek fagyott kérgét. Kopog a cipőnk az utón. Messze, legények kurjongatnak s kutyák koncerteznek. Lámpák hunyorognak az estében. Kis csoport vagyunk. Csak ballagunk-men- degélíink az utón, a holdvilág megnyujtja az árnyékunkat, utszéli fák sóhajtoznak s apró épületek üldögélnek az ut mentén. összeverődtünk. Magyarok. (Szeretném Pistát, munkába ajánlani. Becsületes, szorgalmas, derék ember. Kertben, földöm jól dolgozik. Elmenne szívesen dolgozni másüvé. Kis földje van csak. Kinek vap szüksége egy nagyszerű, munkáskézre?)
