Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)
1932-03-08 / 56. (2869.) szám
A DUNAI PROBLÉMÁK Irtai SZVATKÓ PÁL ár. A helyzet ma világos: a Gare de 1‘Estről Parisból és az Anbaitter Bahnhofról Bénii aböl egyforma versenyfutás indáit meg Középe u- rópa felé. Tardieu akciója 3 a német ellenja- v ástatok (másnak nem nevezhetjük, mint el- lenjavasilatoknak) egyformán a Duna medencéjének megnyerésére irányulnak, mert nyilvánvaló, hogy a kontinensen a mai adottságok mellett az a hatalom válik dominánssá, amely a középeurópai államokban biztosítani tudja befolyását. A százmilliós orosz massza leválása után a kilencvenmilliós középeurópai masz- sza — nagy természeti kincseivel, agrárproduktumaival és piaclehetőségeivel — a mérleg nyele Európában & addig elképzelhetetlen a rend és a prosperitás, amíg e területnek az ügyei nincsenek elintézve. Ma gazdaságilag kihasználhatatlan terület Középeurópa, az oroszok leválásával, a jóvátételekkel, a gyarmati bajokkal és a világrészek fokozódó függetlenségével terhelt nyugateurópai ipar egyenesen életképtelen, ha nem találja meg a szelepet Középeurópa felé s Középeurópán át a Balkánra, Kisázsiába. Végleges megoldást természetesen a középeurópai közgazdaság rendezése sem jelenthet, de átmenetileg, amig a mai gazdasági rend teljesen átszervezkedik, alkalmazkodik, tehát éppen a közvetlen előttünk álló döntő években, olyan levezetőc&a- tornát jelent, amelynek segítségével a hirtelen áradás elkerülhető, & közben elkészülhetnek a nagyobb, végleges, a biztosabb kanálisok. Az ipari államok előtt ma már nyilvánvaló, hogy az agrárálLamokat nem lehet mellőzni s végeredményképpen nem az agráráLlamoknak van szükségük az ipari államokra, hanem megfordítva, az ipari államoknak az agrárália- mokra- Oroszország intő példája lebeg nyugat előtt. Ez a hatalmas agrárállam hermetikusan elzárta határait s megélt. Primitíven, küz- ködve, de volt mit ennie s 1922 körül végeredményben az ipari államok voltak kénytelenek engedni, hogy a megfulásig telitett raktáraik árufölöslegét a hatalmas piacterületre vethessék. Ugyanez a folyamat játszódott le Kö- zépeurópában. A válság első idejében az ag- rárállamok idegesen utakat, módokat kerestek a megzavart kereskedelmi élet rendezésére. Nem ment. Mit volt mit tenniük: az orosz módszerhez folyamodtak, elzárták határaikat, nem vásároltak és önmagukban éltek- Megtehették, mert volt mit enniük s ez a legfontosabb. Úgy kezdtek élni, mint a primitív népek, lemondottak a standard és a luxus követeléséről, visszahúzódtak, ipari igényeiket lecsökkentették. Ma már nyilvánvaló, hogy Magyarországon, Jugoszláviában, Romániában, Bulgáriában, némiképp Lengyelországban és a balti államokban a kezdet megrázkódtatásai után ugy-ahogy bevált a hermetikus elzárkózás módszer?A passzív rezisztencia a történelem folyamán Magyarországot egyszer már megmentette. Most is az ipari népek kerültek Középeurópa agrár részének passziv rezisztenciája folytán kellemetlen helyzetbe. Az ipari nép nem zárkózhat el, mert nincs élelmiszere, nem tud megélni. Expanzióra van szükség, piacra, pénzre, élelemre. Az ipari munkásnak nincs földecskéje, vagy nem küldhető ki a mezőkre, ha baj éri, hogy saját keze munkájával és minden külső segítség nélkül mégiscsak megszerezze azt, amire legfőképpen szüksége van, a búzát, a krumplit, esetleg a húst is, ser-' az ipari államokban fokozott mértékben jelentkezett s az ipari államok igyekeztek kilendíteni az agrárállamokat passziv rezisztenciájukból. A nagy francia politikus (sp.) A hir váratlanul jött* Hónapok óta tudtuk, hogy Briand beteg, de azt is tudtuk, hogy betegsége inká'blb lelki, mint testi természetű, illetve azok a lelki komplikációik, amelyeken a nagy francia külügyminiszter 1931 folyamán átesett, növelték testi el- gyöngülését és megtörték fizikai ellentálló- képességét. Ritkán fordult elő a világtörténelemben, hogy egy államíénfiu fizikai halála annyira összeessen politikai karriérjének befejezésével, miint Briand esetében. Valóban Phylemon és Baiuoius meséjére kell emlékeznünk a párisi hir hallatára: a politika és Briand elválaszthatatlan házaspár volt’s amikor a politika-Phyleanon meghalt, az emiber-Baucius is utánábuslalkodott, utá- na-halt. Briand karrierje a 1 gosodálatosalbb politikai felívelések közé tartozott. Állandóan szerencséje volt s ha a parlamenti küzdelmek gyakran meg is tépázták hírnevét, a végén mindig diadalmaskodni tudott. Csak az utóbbi években nem sikerült tiöíbbé semmi. Briand politikai pályafutásának kulmi- nációját a St/reseimannal való együttműködés idején érte el, amikor Európa úgy tekintett a francia külügyminiszterre, mint a béke nagy megvalósítójára és a számtalanfajta nyomor megenyhitőjére. Amikor Looarno után megenyhült az európai atmoszféra, egy-két évig úgy látszott, hogy a Briand-féle politika sikerrel járt. De Stresemann halála után és a németországi elkeseredés folytán a helyzet megváltozott. Briand kitartott közeledési politikaija mellett, de az események nem igazolták többé. Egymásután érték a kudarcok: a francia parlamentben uj erőre kapott a sovinizmus, Németországban a jobboldal erősödésével megszűnt a kedvező atmoszféra, a genfi tervek nem sikerültek és a francia külügyminiszter utolsó nagy fiaskója a páneurópai gondolat végleges elbukása volt. Az elmúlt két évben már csak presztizsokokból maradt a francia külpolitika élén, tulajdonképpen a Quai d‘Orsay-n már más történt, mint amit ő óhajtott. Hágában háttérbe szorította Tardieu mindent elhomályosító energiája, 1931 őszén pedig a berlini francia államférfra-látogatás alkalmával csak Laval árnyéka volt. Briand energiája akkor törött meg, amikor az Ez volt az a pillanat, amikor szükségesnek látták, hogy az elvonult középeurópai államokat ismét bekapcsolják a kereskedelmi életbe. Ez volt az a pillanat, amikor az agrárnépek ázsiója megnőtt, s megindult a mozgalom ügyeik rendezésére, vásárló- képességük emelésére. Ezért merültek fel a tervek éppen most a dunai konföderációk és az egyéb megoldási módok megvalósi tá1931-iM francia elnökválasztáskor neon választották meg köztársasági elnöknek, holott a világ közvéleménye biztosra vette ezt Briand állam,férfiúi pályafutására nem tudta rátenni a koronát, a köztársasági elnökség elérését, aggkorára nem lett az a nyugodt és bölcs öregur, aki elmúlt érdemei címén boldogan sütkérezhetik nemzete elismerésének és megbecsülésének fényében. Az elnökválasztási kudarc óta Briand egyre jobban visszavonult. Amikor Laval kormánya néhány hónappal ezelőtt átalakult, Briand-t szinte észrevétlenül kihajózták a kormányból s Tardieu uj kormányának megalakításakor Briand már csak emlék volt, történelmi figura, akinek véleményét senki sem kérdezte meg. Ezt a mellőzést az öregur nem tudta elviselni. Briand a legtipikusabb francia politikusok közé tartozott. A kissé régimódi politikusok közé, aki nem dolgos energiával, szervezettséggel, gazdasági felkészültséggel, hogy <— úgy mondjam — mérnöki kvalitásokkal vezetik az államot, hanem a ragyogó szónokok, a nagyszerű rögtönzők és az ötletek kvalitásaival, akik az ország és a kormányok sorsát nem reális megalapozásokra, hanem egy-egy nagyszerű szónoki teljesítményre helyezik. Viszont az ügyvédpolitikusok ama sorozatában, amelybe Briand is tartozott, még lobogott a régi idealizmus fénye; ezek az emberek hittek még a fejlődésben, a civilizáció, az európaiság, a humanizmus diadalában és azt gondolták, hogy nemes álmaikat a szó és az egyéni ragyogás fegyvereivel megvalósítják. Amikor Briand politikája a számtalan szónoki siker és az utolérhetetlen ragyogás ellenére sem tudott eredményt elérni, kitűnt, hogy a Briand-tipusu politikusok ideje Franciaországban elmúlt. Mindenki el volt ragadtatva Briand szónoklataitól és tárgyalóképességétől, de rábeszélő ereje és személyes szuggesz- ciója nem hatott többé. Briand államférfiul' stílusa megszűnt hathatós lenni és a stílus egyik legnagyobb reprezentánsa elköltözött az élők sorábólBriand-t Franciaországban deus ex maohi- na-nak nevezték. Ha a parlamentben baj volt, előkeresték vaiibol a gondtalan öreg- urat, megmagyarázták neki, hogy miről van sző & Briand egy ragyogó beszéddel megmentette a helyzetet. Ha kormány 'bukott meg s a pártok káoszában senki nem tudott kormányt sára. S mivel minden hatalom érzi, hogy az nyerte meg a játszmát, amely a m a g a számára kapcsolja be az agrárállamokat, versenyfutás indult meg a Duna felé az ott élő népek kegyeiért. Ausztria katasztrofális helyzete kedvező kiinduló pontnak mutatkozott. Ez a kis ipari állam a dunai népek elzárkózásával élet- lehetőségeinek utolsó atomját is elvesztette. alakítani, a végső tanácstalanságban a köztársaság! elnök Briand-hoz fordult és a bohém-politikus szeretetreméltóságávai, szug- gesztiv érejéved mindig megoldotta a gordiu^ szí csomót Ebből magyarázható, hogy Briand. számtalanszor állt a francia kormány élén. A deus ex machina nincs többé, Franciaország szegényebb lett egy áliamférfiu-árnyalattai. Amikor az elmúlt években végérvényesen belesodródott a német-francia közeledési politikába, a parlamenti hátvédje egyre jobban gyengült s a jobboldal egyre jobban támadta. Lassan a helyzet elviselhetetlenné vált s az előretörő fiatalemberek ad acta tették az öreguratBriand életraiza Aristide Briand 1862 március 28-án született Nantesben, tehát néhány héttel hetvenedik születésnapja előtt halt meg. 1902-ben unifikált szocialista programmal képviselővé választották, miután rendkívül küzdelmes ifjúságon ment át és viselt dolgai miatt szülővárosából elvándorlásra kényszeritették. 1905-ben kultuszminiszter lett és ő volt az, aki az állam és az egyház szétválasztását keresztülvitte Franciaországban. 1909-től 1911-ig miniszterelnök volt s ebben az időben végleg otthagyta régi pártját 1912-ben Poincaré alatt igazságügyminiszter, 1913-ban átmenetileg miniszterelnök, 1914-ben ismét Igazságügyminiszter, 1915 októberében megalakította a nemzeti védelem kormányát és átvette a külügyi tárcát, de 1917 márciusában a szalonikii vállalkozás kudarca miatt kénytelen volt lemondani. 1920 január 20-án újra miniszterelnök lett és a béke- szerződések keresztülvitele mellett foglalt állást, de a jobboldal egyre szigorúbb rendszabályok életbeléptetését erőszakolta ki tőle Németországgal szemben. Amikor Uannesben engedett Anglia enyhébb politikájának, 1922 január 12-én megbukott. 1925-ben a kartell kormánya után Ismét miniszterelnök lett, majd Painlevé kormányában külügyminiszter s ezóta Poincaré, Tardieu, vagy a saját kormányaiban hét évig állandóan megtartotta a külügyi tárcát. Ebbe az Időbe esik Európa átorganizálá- sára irányuló terve s ekkor vált népszerűvé az egész világon. Minél nagyobb lett azonban népszerűsége kívül, annál inkább csökkent belül s lassan-Iassan teljesen elvesztette régi befolyását. Tizenegyszer volt miniszterelnök, számtalanszor miniszter, a leghosszabb ideig volt egyfolytában külügyminiszter Franciaországban, de azt nem érte el, hogy 1931-ben köztársasági elnökké válasszák. Egészsége fokozatosan gyöngült s már az elmúlt évben több hónapig kénytelen volt Cocherelleben tétlenül üdülni. A mellőztetés miatt érzett harag ma délben sírba vitte, réseket, baromfit. Nem c ioda, hogy az agrár- államok hermetikus elzárkózása után a krízis i Franciaországot nagy csapás érte Briand meghalt A hálái hétfőn délben 13 óra 30 nerckor következett M A nagy külügyminiszter életrajza — Az utolsó évek Páris, március 7. Aristide Briand, Franciaország egyik legnagyobb politikusa, többszöri miniszterelnöke és az utóbbi években állandó külüevminisztere ma délben 13 óra 30 nerc^ ^ ^ SZ^m * 1932 március 8 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- A SzloVPTl <izkni Pt niSzinSzkni pllpnzpki nnrink Szerkesztőség: Prágáik. Panská ulice 12. évre 70, havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, ^ SZLOVenSZKOl CS TTlSZlluZKOI GLlPTiZGKl pCLTtOK n, emelet, — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. FŐSZERKESZTŐ politikai napilapja FFTFTfí* *7FRKFS7T0 Panská ulice 12. Ili emelet. R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több rOSZLRKESZTO r r rJ FELELŐS SZERKESZTŐ , Telefon: 34184. Egyes szám ára 1.20 Kő, vasárnap 2.—Kő, DZURANYl LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA sQRGÖNYCIM: HÍRLAP. PR AHA kor A^enue Kleber-i lakásán meghalt.