Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-08 / 56. (2869.) szám

A DUNAI PROBLÉMÁK Irtai SZVATKÓ PÁL ár. A helyzet ma világos: a Gare de 1‘Estről Pa­risból és az Anbaitter Bahnhofról Bénii aböl egyforma versenyfutás indáit meg Középe u- rópa felé. Tardieu akciója 3 a német ellenja- v ástatok (másnak nem nevezhetjük, mint el- lenjavasilatoknak) egyformán a Duna meden­céjének megnyerésére irányulnak, mert nyil­vánvaló, hogy a kontinensen a mai adottságok mellett az a hatalom válik dominánssá, amely a középeurópai államokban biztosítani tudja befolyását. A százmilliós orosz massza leválá­sa után a kilencvenmilliós középeurópai masz- sza — nagy természeti kincseivel, agrárpro­duktumaival és piaclehetőségeivel — a mérleg nyele Európában & addig elképzelhetetlen a rend és a prosperitás, amíg e területnek az ügyei nincsenek elintézve. Ma gazdaságilag kihasználhatatlan terület Középeurópa, az oro­szok leválásával, a jóvátételekkel, a gyarmati bajokkal és a világrészek fokozódó független­ségével terhelt nyugateurópai ipar egyenesen életképtelen, ha nem találja meg a szelepet Középeurópa felé s Középeurópán át a Bal­kánra, Kisázsiába. Végleges megoldást termé­szetesen a középeurópai közgazdaság rende­zése sem jelenthet, de átmenetileg, amig a mai gazdasági rend teljesen átszervezkedik, alkalmazkodik, tehát éppen a közvetlen előt­tünk álló döntő években, olyan levezetőc&a- tornát jelent, amelynek segítségével a hirte­len áradás elkerülhető, & közben elkészülhet­nek a nagyobb, végleges, a biztosabb kaná­lisok. Az ipari államok előtt ma már nyilvánvaló, hogy az agrárálLamokat nem lehet mellőzni s végeredményképpen nem az agráráLlamoknak van szükségük az ipari államokra, hanem megfordítva, az ipari államoknak az agrárália- mokra- Oroszország intő példája lebeg nyugat előtt. Ez a hatalmas agrárállam hermetikusan elzárta határait s megélt. Primitíven, küz- ködve, de volt mit ennie s 1922 körül végered­ményben az ipari államok voltak kénytelenek engedni, hogy a megfulásig telitett raktáraik árufölöslegét a hatalmas piacterületre vet­hessék. Ugyanez a folyamat játszódott le Kö- zépeurópában. A válság első idejében az ag- rárállamok idegesen utakat, módokat keres­tek a megzavart kereskedelmi élet rendezé­sére. Nem ment. Mit volt mit tenniük: az orosz módszerhez folyamodtak, elzárták hatá­raikat, nem vásároltak és önmagukban éltek- Megtehették, mert volt mit enniük s ez a leg­fontosabb. Úgy kezdtek élni, mint a primitív népek, lemondottak a standard és a luxus kö­veteléséről, visszahúzódtak, ipari igényeiket lecsökkentették. Ma már nyilvánvaló, hogy Magyarországon, Jugoszláviában, Romániá­ban, Bulgáriában, némiképp Lengyelország­ban és a balti államokban a kezdet megráz­kódtatásai után ugy-ahogy bevált a hermetikus elzárkózás módszer?­A passzív rezisztencia a történelem folya­mán Magyarországot egyszer már megmentet­te. Most is az ipari népek kerültek Középeuró­pa agrár részének passziv rezisztenciája foly­tán kellemetlen helyzetbe. Az ipari nép nem zárkózhat el, mert nincs élelmiszere, nem tud megélni. Expanzióra van szükség, piacra, pénzre, élelemre. Az ipari munkásnak nincs földecskéje, vagy nem küldhető ki a mezők­re, ha baj éri, hogy saját keze munkájával és minden külső segítség nélkül mégiscsak megszerezze azt, amire legfőképpen szüksége van, a búzát, a krumplit, esetleg a húst is, ser-' az ipari államokban fokozott mértékben je­lentkezett s az ipari államok igyekeztek kilen­díteni az agrárállamokat passziv rezisztenciá­jukból. A nagy francia politikus (sp.) A hir váratlanul jött* Hónapok óta tud­tuk, hogy Briand beteg, de azt is tudtuk, hogy betegsége inká'blb lelki, mint testi ter­mészetű, illetve azok a lelki komplikációik, amelyeken a nagy francia külügyminiszter 1931 folyamán átesett, növelték testi el- gyöngülését és megtörték fizikai ellentálló- képességét. Ritkán fordult elő a világtörté­nelemben, hogy egy államíénfiu fizikai halá­la annyira összeessen politikai karriérjének befejezésével, miint Briand esetében. Való­ban Phylemon és Baiuoius meséjére kell emlékeznünk a párisi hir hallatára: a poli­tika és Briand elválaszthatatlan házaspár volt’s amikor a politika-Phyleanon meghalt, az emiber-Baucius is utánábuslalkodott, utá- na-halt. Briand karrierje a 1 gosodálatosalbb poli­tikai felívelések közé tartozott. Állandóan szerencséje volt s ha a parlamenti küzdel­mek gyakran meg is tépázták hírnevét, a végén mindig diadalmaskodni tudott. Csak az utóbbi években nem sikerült tiöíbbé sem­mi. Briand politikai pályafutásának kulmi- nációját a St/reseimannal való együttműködés idején érte el, amikor Európa úgy tekintett a francia külügyminiszterre, mint a béke nagy megvalósítójára és a számtalanfajta nyomor megenyhitőjére. Amikor Looarno után megenyhült az európai atmoszféra, egy-két évig úgy látszott, hogy a Briand-féle politika sikerrel járt. De Stresemann halála után és a németországi elkeseredés folytán a helyzet megváltozott. Briand kitartott kö­zeledési politikaija mellett, de az események nem igazolták többé. Egymásután érték a kudarcok: a francia parlamentben uj erőre kapott a sovinizmus, Németországban a jobboldal erősödésével megszűnt a kedvező atmoszféra, a genfi tervek nem sikerültek és a francia külügyminiszter utolsó nagy fiaskója a páneurópai gondolat végleges el­bukása volt. Az elmúlt két évben már csak presztizsokokból maradt a francia külpoliti­ka élén, tulajdonképpen a Quai d‘Orsay-n már más történt, mint amit ő óhajtott. Há­gában háttérbe szorította Tardieu mindent elhomályosító energiája, 1931 őszén pedig a berlini francia államférfra-látogatás alkal­mával csak Laval árnyéka volt. Briand energiája akkor törött meg, amikor az Ez volt az a pillanat, amikor szükséges­nek látták, hogy az elvonult középeurópai államokat ismét bekapcsolják a kereskedel­mi életbe. Ez volt az a pillanat, amikor az agrárnépek ázsiója megnőtt, s megindult a mozgalom ügyeik rendezésére, vásárló- képességük emelésére. Ezért merültek fel a tervek éppen most a dunai konföderációk és az egyéb megoldási módok megvalósi tá­1931-iM francia elnökválasztáskor neon vá­lasztották meg köztársasági elnöknek, holott a világ közvéleménye biztosra vette ezt Briand állam,férfiúi pályafutására nem tud­ta rátenni a koronát, a köztársasági elnök­ség elérését, aggkorára nem lett az a nyu­godt és bölcs öregur, aki elmúlt érdemei cí­mén boldogan sütkérezhetik nemzete elis­merésének és megbecsülésének fényében. Az elnökválasztási kudarc óta Briand egyre jobban visszavonult. Amikor Laval kormá­nya néhány hónappal ezelőtt átalakult, Briand-t szinte észrevétlenül kihajózták a kormányból s Tardieu uj kormányának megalakításakor Briand már csak emlék volt, történelmi figura, akinek véleményét senki sem kérdezte meg. Ezt a mellőzést az öregur nem tudta elviselni. Briand a legtipikusabb francia politikusok közé tartozott. A kissé régimódi politikusok közé, aki nem dolgos energiával, szervezett­séggel, gazdasági felkészültséggel, hogy <— úgy mondjam — mérnöki kvalitásokkal veze­tik az államot, hanem a ragyogó szónokok, a nagyszerű rögtönzők és az ötletek kvalitásai­val, akik az ország és a kormányok sorsát nem reális megalapozásokra, hanem egy-egy nagyszerű szónoki teljesítményre helyezik. Viszont az ügyvédpolitikusok ama sorozatá­ban, amelybe Briand is tartozott, még lobo­gott a régi idealizmus fénye; ezek az emberek hittek még a fejlődésben, a civilizáció, az eu­rópaiság, a humanizmus diadalában és azt gondolták, hogy nemes álmaikat a szó és az egyéni ragyogás fegyvereivel megvalósítják. Amikor Briand politikája a számtalan szónoki siker és az utolérhetetlen ragyogás ellenére sem tudott eredményt elérni, kitűnt, hogy a Briand-tipusu politikusok ideje Franciaország­ban elmúlt. Mindenki el volt ragadtatva Briand szónoklataitól és tárgyalóképességé­től, de rábeszélő ereje és személyes szuggesz- ciója nem hatott többé. Briand államférfiul' stílusa megszűnt hathatós lenni és a stílus egyik legnagyobb reprezentánsa elköltözött az élők sorából­Briand-t Franciaországban deus ex maohi- na-nak nevezték. Ha a parlamentben baj volt, előkeresték vaiibol a gondtalan öreg- urat, megmagyarázták neki, hogy miről van sző & Briand egy ragyogó beszéddel megmen­tette a helyzetet. Ha kormány 'bukott meg s a pártok káoszában senki nem tudott kormányt sára. S mivel minden hatalom érzi, hogy az nyerte meg a játszmát, amely a m a g a szá­mára kapcsolja be az agrárállamokat, ver­senyfutás indult meg a Duna felé az ott élő népek kegyeiért. Ausztria katasztrofális helyzete kedvező kiinduló pontnak mutatkozott. Ez a kis ipari állam a dunai népek elzárkózásával élet- lehetőségeinek utolsó atomját is elvesztette. alakítani, a végső tanácstalanságban a köz­társaság! elnök Briand-hoz fordult és a bo­hém-politikus szeretetreméltóságávai, szug- gesztiv érejéved mindig megoldotta a gordiu^ szí csomót Ebből magyarázható, hogy Briand. számtalanszor állt a francia kormány élén. A deus ex machina nincs többé, Franciaország szegényebb lett egy áliamférfiu-árnyalattai. Amikor az elmúlt években végérvényesen be­lesodródott a német-francia közeledési politi­kába, a parlamenti hátvédje egyre jobban gyen­gült s a jobboldal egyre jobban támadta. Las­san a helyzet elviselhetetlenné vált s az elő­retörő fiatalemberek ad acta tették az öreg­urat­Briand életraiza Aristide Briand 1862 március 28-án született Nantesben, tehát néhány héttel hetvenedik szü­letésnapja előtt halt meg. 1902-ben unifikált szocialista programmal képviselővé választot­ták, miután rendkívül küzdelmes ifjúságon ment át és viselt dolgai miatt szülővárosából elvándorlásra kényszeritették. 1905-ben kul­tuszminiszter lett és ő volt az, aki az állam és az egyház szétválasztását keresztülvitte Fran­ciaországban. 1909-től 1911-ig miniszterelnök volt s ebben az időben végleg otthagyta régi pártját 1912-ben Poincaré alatt igazságügymi­niszter, 1913-ban átmenetileg miniszterelnök, 1914-ben ismét Igazságügyminiszter, 1915 ok­tóberében megalakította a nemzeti védelem kormányát és átvette a külügyi tárcát, de 1917 márciusában a szalonikii vállalkozás kudarca miatt kénytelen volt lemondani. 1920 január 20-án újra miniszterelnök lett és a béke- szerződések keresztülvitele mellett foglalt ál­lást, de a jobboldal egyre szigorúbb rendszabá­lyok életbeléptetését erőszakolta ki tőle Né­metországgal szemben. Amikor Uannesben en­gedett Anglia enyhébb politikájának, 1922 ja­nuár 12-én megbukott. 1925-ben a kartell kor­mánya után Ismét miniszterelnök lett, majd Painlevé kormányában külügyminiszter s ezóta Poincaré, Tardieu, vagy a saját kormányaiban hét évig állandóan megtartotta a külügyi tár­cát. Ebbe az Időbe esik Európa átorganizálá- sára irányuló terve s ekkor vált népszerűvé az egész világon. Minél nagyobb lett azonban nép­szerűsége kívül, annál inkább csökkent belül s lassan-Iassan teljesen elvesztette régi befolyá­sát. Tizenegyszer volt miniszterelnök, szám­talanszor miniszter, a leghosszabb ideig volt egyfolytában külügyminiszter Franciaország­ban, de azt nem érte el, hogy 1931-ben köztár­sasági elnökké válasszák. Egészsége fokozato­san gyöngült s már az elmúlt évben több hóna­pig kénytelen volt Cocherelleben tétlenül üdül­ni. A mellőztetés miatt érzett harag ma délben sírba vitte, réseket, baromfit. Nem c ioda, hogy az agrár- államok hermetikus elzárkózása után a krízis i Franciaországot nagy csapás érte Briand meghalt A hálái hétfőn délben 13 óra 30 nerckor következett M A nagy külügyminiszter életrajza — Az utolsó évek Páris, március 7. Aristide Briand, Franciaország egyik legnagyobb politikusa, többszöri miniszterelnöke és az utóbbi években állandó külüevminisztere ma délben 13 óra 30 nerc­^ ^ ^ SZ^m * 1932 március 8 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- A SzloVPTl <izkni Pt niSzinSzkni pllpnzpki nnrink Szerkesztőség: Prágáik. Panská ulice 12. évre 70, havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, ^ SZLOVenSZKOl CS TTlSZlluZKOI GLlPTiZGKl pCLTtOK n, emelet, — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. FŐSZERKESZTŐ politikai napilapja FFTFTfí* *7FRKFS7T0 Panská ulice 12. Ili emelet. R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több rOSZLRKESZTO r r rJ FELELŐS SZERKESZTŐ , Telefon: 34184. Egyes szám ára 1.20 Kő, vasárnap 2.—Kő, DZURANYl LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA sQRGÖNYCIM: HÍRLAP. PR AHA kor A^enue Kleber-i lakásán meghalt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom