Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-04 / 53. (2866.) szám

A népszövetség plénuma a japán-kínai ügyben rendkívüli ülést tartott A második eset a népszövetség történetében — Hymans elnökölt — PauS-Boncour beszéde — Kedvező kilátások Az intermezzo után (sp) Prága, március 3. Nem tudjuk, véget ér-e az intermezzo, de úgy látszik, hogy igen. A japánok Sanghaiban elérték háborús cél­jukat, a presztízsük csorbítatlan marad s ezek után helyreállhat a status quo. Ezek után- Miután körülbelül húszezer ember meghalt (ez a legenyhébb számítás), három város elpusz­tult, kétszázezer ember földönfutóvá vált. Csak. Semmi több. Még tedeumoznunk kell, hogy csak ennyi lett belőle. Esendő emberek vagyunk, mit csináljunk? Egy játszi kedvű Statisztikus a minap megállapította, hogy az emberi időszámítás 3400 évére mindössze 268 abszolút békeév esik, a többi 3132 eszten­dőben valahol valaki valamiért mindig hadat viselt. Legyünk szerények és adjunk hálát az Úristennek és a — népszövetségnek, hogy ti­zenhárom év óta relatív nyugalomban élünk s talán most is sikerült valami szörnyűsé­gest elhárítani. ­■ Alig csitultak el a fegyverek Sanghaiban, még nincs meg a béke, sőt a fegyverszünet sem, a népszövetség urai máris összegyűltek némi ön ünneplés re s e célból egyenesen a pLénumot mozgósították a Lac Lémann part­jára- A népszövetség hívei ugyanis a genfi intézmény javára könyvelik el a sangbai gyors takarodófuvást, mert véleményük sze­rint Japán nem mérsékelte volna haragját és nem állította volna meg végre győző és a bosszúvágytól lihegő katonáit, ha a diploma­ták nem ijedtek volna meg a negyvenkét összegyűlt nemzet egyhangú erkölcsi elitélé­sétől, ami a kínaiaknak uj erőt és — muní­ciót jelentett volna. Ne kutassuk, mert vég­eredményben egyre megy, hogy miért né- multak el a fegyverek Keletázsiában, örül­jünk neki s ne bán juk, ha véletlenül tényleg a népszövetség sikere volt. Elvégre ezek a rend­kívüli plenáris ülések jelentenek valamit, sokkal többet, mint a tanács óvatos kásake­rülgetései. A tanácsban nagyhatalmaik ülnek, amelyeknek mindenfelé és mindig érdekeik vannak, a kezük megkötött, s ha igent vagy nemet mondanak, ha elitéinek vagy felmen­tenek, mindig nagy horderejű valóságot határoznak el. Ezért nehézkesek, félnek a komplikációtól e szeretnek csítitgatni. Ezzel szemben a plénumban sok olyan egyenran­gú delegátus ül, aki szabadon és gyorsan ál­lást foglalhat, mert lokális érdekein és ér­zelmein kivül nincs egyéb meggondolása és könnyen pálcát törhet valaki fölött, hiszen egyrészt semmiféle hátránya nem szárma­zik belőle, másrészt tetszik neki a bíró sze­repe. Mi köze Albánia követének Kínához? Vagy Bolívia delegátusának? Ez a becsülő 1- bÍróság hamar kész az erkölcsbe vágó ma­rasztaló-Ítélettel s Ítélkezése, ámbár nincs hatalom mögötte, morális szempontból vég­zetes lehet. Jobb óvakodni a piénum harag­jának kihivásától. Talán Japán is igy gon­dolkozott. A népszövetség egyetlen reális ereje a piénum, az érdeknélküli hatalmak össze­jövetele. Ott nem sikkadhat el semmi, mint az óvatos tanácsban, vagy a ravasz bizottsá­gokban. Boldogok volnánk, ha a népszövet­ség az .első két — a Németországot felvevő és a japán-kinai konfliktust elintéző — si­keres rendkívüli plenáris ülés után egyszer -- tegyük föl — a kisebbségi helyzet alap­vető kérdéseinek tisztázására hívna össze plenáris ülést, mert ez kétségtelenül hatal­mas lépési jelentené a kisebbségi probléma meg oldása n ak u tján. Az intermezzo talán véget éri. Mandzsu­dé körül sok baj lesz még, de a lég vés ze­Geuf, március 3. Paul-Boncour, a tanács elnöke, ma délelőtt tizenegy órakor meg­nyitotta a népszövetség rendkivüli plenáris ülését, amelyet Kína kívánságára hívtak össze. A népszövetség tizenhároméves tör­ténetében ez a második eset, hogy rendkí­vüli plenáris ülést tartanak. Az első 1925 márciusában volt, Németország fölvételének idején. Paul-Boncour megnyitó szavai után a gyülekezet megválasztotta elnökét Hymans belga külügyminiszter személyében, aki 1920-ban az első népszövetségi plenáris ülés elnöke volt. A leadott 47 szavazatból Hymans 45-öt kapott. A rendkivüli plenáris ülést aránylag könnyű volt összehívni, mert a lefegyverzési konferenciára való tekintet­tel Európa valamennyi állama képviselve van Genfben s igy nem kellett a delegátu­soknak külön e célra odautazniuk. Mind­azonáltal az esemény jelentősége nagy, mert rámutat arra, hogy a népszövetségben helyet foglaló államok mily nagy jelentősé­get tnlajdonitanak a japán-kínai konfliktus elintézésének és a népszövetségi akció ener­gikus és sikeres voltának. Nem túlzás az a vélemény, hogy a keletázsiai ellenfelek teg­Sanghai, március 3. Tegnapi elkobzott számunkban részletesen beszámoltunk a sanghaikörnyéki kínai front áttöréséről, a japánok eredményes átkaroló mozdulatairól és a kínaiak gyors visszavonulásáról. Meg­említettük, hogy a Sanghai körüli huszkilo- méteres zónában nincs többé kinai katona, azaz Japán elérte a maga elé tűzött straté­giai célt, ami Tokióban nagy örömet keltett. Ugyanakkor beszámoltunk a béketárgyalá­sok sikerrel kecsegtető folytatásáról is és jeleztük, hogy Japán a stratégiai cél elérése után hajlandó a kinai ak kai kibékülni. A japán tengerészeti és katonai főhadi­szállás ma délben elrendelte, hogy' az ellen­ségeskedést a sanghaii fronton mindenütt azonnal abba kell hagyni. A délelőtti órák­ban a japán hadihajók, a repülőgépek és a szárazföldi ütegek két óra hosszat bonibáz­delmes-ebb konfliktuscsirákat megölték. A figyelem ismét teljes erővel Európára össz­pontosulhat. Mert bármennyire aggasztó és kellemetlen volt a sanghaii konfliktus, az európai. államférfiak szempontjából némi hásznot jelentett: eltérítette az európai köz­vélemény figyelmét a közvetlen gondokról, mint a fogfájós beteget valami kellemes mulatság a saját fájdalmáról. Az emberek hetek óta csa/k Kináról és Japánról beszél­tek, a Távoli Kelettől féltek és elhanyagol ­napelőtti sanghaii megegyezése elsősorban a népszövetség plénumának nyomása alatt történt, mert Japán elejét akarta venni an­nak, hogy agresszív és intranzigens maga­viseleté miatt előidézze a világ valamennyi hatalmának rosszallását. Mig a nehéz hely­zetben lévő tanácstagokat elég könnyű le­szerelni Genfben, addig a népszövetség plé­numának véleménye megvesztegethetetlen, mert a plénumban többnyire olyan államok vannak képviselve, amelyeknek Keíetázsiá- ban semmiféle érdekük nincs s igy nyíltan beszélhetnek. A delegátusok igazolását végző bizottság kiküldése után Paul-Boncour tanácselnöki minőségében több mint egyórás beszédet mondott a tá/volkeleti helyzetről és azokról a rendszabályokról, amelyeket a népszövet­ség eddig foganatosított. Rámutatott a rend- í kívüli plenáris ülés összehívásának fontos­ságára s elmondotta, hogy az első rendkí­vüli plenáris ülés, amelyen Németországot fölvették a népszövetségbe, mennyire nagy­jelentőségű és a békét előmozdító aktus volt; Egyúttal kifejezte azt az óhaját, hogy ez a fontos összejövetel is ilyen legyen, ami­ták Wusung erődjét, amelyet a kínaiak sür­gősen elhagytak, ugv hogy a japánok bevo­nultak az erődbe. Wusung ormán a japán lobogó leng. A kínaiak utóvédje heves cl- lentállást fejtett ki, de az előnyomuló japá­nokat az aránylag gyenge csapattest nem tudta megállítani. Ugyanakkor a sanghaii japán főkoufflul a következő nyilatkozatot adta ki: A japán katonai és tengeri hatóságok elrendelték az ellenségeskedés azonnali he szüntetését, mintán sikerült céljukat elérni és a japán állampolgárok és a japán javak biztonságát garantálni. London, március 3. Tokiói hivatalos je­lentés szerint a japán csapatok beszüntet­ték az ellenségeskedést és nem üldözik to­vább a kínaiakat, miután stratégiai céljai­kat elérték. A japán haderők megálltak a ták betegségeiket. Most ez megszűnik. Elemi erővel kitörnek a közvetlen gondok, mert ne felejtsük el, az elmúlt négy hét alatt a nemzetközi politika semmit sem oldott meg, csak mással foglalkozott. Az a néhány ágyú és- gránát, amit Sohneiderék, Armstrongéík és Betűk een Steal-ék eladtak a kínaiaknak vagy a japánoknak, nem enyhítette meg a gazdasági krízist, nem csőik kentet te a mun­kanélküliséget. A német elnökválasztás, a francia kaimaraválasztás, az amerikai elnök­re megvan minden remény. Paul-Boncour beszédében elég élesen állást foglalt Japán ellen, ha nem is nyíltan, de közvetve, amennyiben a szerződések betartásának töl­tetlen szükségességét hangoztatta. Beszédé­nek vége felé a sanghaii béketárgyalásokról is nyilatkozott. A kilátások kedvezőek. Elő­adását azzal fejezte be, hogy a népszövetsé­gi piénum belátására apellál, mert a világ közvéleménye feszülten figyel Genfre és tőle várja a rendkívül nyugtalanító keleti krizis megoldását. Mint ismeretes, Yen kinai delegátus a plénumban a népszövetségi paktum 15. cik­kelyének alkalmazását kérte a mandzsuriai konfliktusban, mig Matsudeira japán nagy­követ ellenezte ezt és azon a véleményen volt, hogy a japánok mandzsuriai akciója nem igényli a támadó hadjárat azonnali megfojtásáról szóló cikkely igénybevételét. Viszont az előjelek kedvezőek, mert Yen kinai delegátus tegnap kifejtette Paul-Bon­cour előtt, hogy Kína hajlandó a Sanghai­ban kidolgozott békefeltételeket elfogadni. demarkációs vonalon és minden támadást kikerülve ezen a vonalon be fogják várni a béketárgyalások eredményét. Géni, március 3. Sato japán nagykövet Paul-Boneournak bejelentette, hogy a japá­nok Sanghaiban megszüntették az ellensé­geskedést. A japánok mégis folytatják az előnyomulást London, március 3. A legújabb hírek sze­rint az a remény, hogy a japánok a kinai csa­patok visszavonulása után azonnal befejezik a hadműveleteket, nem teljesült. A tokiói had­ügyminisztérium parancsot adott a japán csa­patoknak, hogy mindaddig üldözzék a mene­külő kínaiakat, amíg a fegyverszüneti tárgya­lások nem kezdődnek meg. A parancs megka­pása után a japán csapatok azonnal támadást intéztek az uj kínai állások ellen és nehéz­választás, a júniusi jóvátébőli konferencia, a baljósán kezdődött lefegyverzési tanácsko­zás csupa nyílt problémát jelent, életbevágó, közvetlen problémákat, amelyek százszorta vesszedelme? ebekké válhatnak, ha hibát követünk el, mint a sanghaii földrengés. Ritkán jön jobb a meglévő után, mondja a német közmondás, s kérve-kérjük az Istent, hogy az eljövendő hónapok alatt semmi köz­vetlenebb baj ne érje Európát, mint amilyen a távolinkeleti krízis volt. A japánok Sanghaiban: beszüntették az ellenségeskedést A hivatalos jelentés Genfben — Elérték stratégiai céljaikat Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- A ^Jrmpn^hni p\ niSziwtzknT pllpn'rpki Tjárfok Szerkesztőség: Prágáik. Panská ullce 12. évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, ^ SZL(SUenSZKOl C5 TUSZITISZK.OI GlieJl^CKl purtUK. U. emelet — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal S félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. T0S7ERKESZTO politikai napilapjaPréga IU P.neki «llce 12. Ili emelet. A képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több ^ FŐSZERKESZTŐ r rrJ FELELŐS SZERREL! 0 Telefon: 34184. Egyes szám ára 1.20 Kő, vasárnap 2.-KÍ. VZVRÁNYl LÁSZLÓ FORGACH GÉZA SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRHHfl évf. 53. (2866) szám * Péntek * 1932 március 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom