Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-27 / 72. (2885.) szám

1932 március 27, vasárnap. 1 mn\Jmhmnffmm»G£zzz rPPACAlA\4C>fc\RHIRIiAE» LÁTSZAT ÉS VALÓSÁG Irtat TARJÁN ODON Az utódállam okba zárt magyar kisebbségek kettős lelki életet élnek. Az egyiket rájuk kényszeríti a kisebbségi sors adottsága. Élet­lehetőségeiket, politikai, társadalmi és gaz­dasági helyzetüket annak a nagy közösségnek a körülményei szabják meg, amelybe sodród­tak s amelyben nemzeti értékeik megmenté* eéént, myeülvtük1, kultúrájuk, gazdasági érde­keik és nem utolsó sorban egyenlő jogaik ki­vívásáért kénytelenek szívós kitartással har­colni. A törvények tisztelete, az állampolgári kö­telességek teljesítése, a megkövetelt lojali­tás, nem a rokonérzés, a szeretet, vagy a hála folyománya, hanem a tényleges helyzetből le­vont józan konzekvenciákból adódnak. Ez természetes, ezen nem csodálkozhat senki sem, legkevésbé azok a csehszlovák kormánypártok, amelyek a Gondviselés kifür­készhetetlen akaratából a magyar kisebbség sorsát immár tizenharmadik esztendeje inté­zik. Hála és szeretet csak jótéteményekért jár. Nekünk e pártok által képviselt politika 'részéiül jóindulatban, igazságos gondosko­dásban eddig nem volt részünk, mi hálával hatalmi politikájuknak nem tartozunk, mert ez segítő kezét, a polgárokkal szemben köte­lező jóindulatát elmulasztotta reánk is kiter­jeszteni- A mi lelkivilágunk mélyén, a köte- lességteijesités mögött mindég ott lebeg a sorsközösség tudata, ragaszkodásunk „magyar­ságunkhoz és a magyar jövőért érzett aggó­dásunk. Visszafojtott lélegzettel figyeljük a nem­zetközi arénán lejátszódó eseményeket s an­nak az egyetemes magyarságra várható kö­vetkezményeit. Tudjuk, érezzük azt, hogy a mi sorsunk, a mi jövőnk gyökerei, kulturális és gazdasági fejlődésünk lehetőségei közös talajból táplálkoznak s hogy a népeknek ál­talunk is forrón óhajtott megbékélése nem képzelhető anélkül, hogy mi is meg ne talál­juk a népek társaságában a bennünk rejlő értékeknek megfelelő 'egyenlő érvényesülési lehetőségeket. Hogy a még reánk váró szenvedések és megpróbáltatások a jövőbe vetett hitünket meg ne törjék, hogy élniakarásunk a sorscsa­pások alatt csorbát ne szenvedjen, hanem erő­sítsen bennünket a jobb jövőbe vetett hitünk­ben, bíznunk kell a Gondviselésben, mely ezt a világot a jóság, a szeretet és az erkölcs örök érvényű pilléreire építette. A bizakodásra minden okunk meg van. Amint az ingánál, amelyet mozgásában erő­szakkal m'egzavárták — kérlelhetetlenül érvé­nyesül a gravitáció törvényszerűsége, ügy’’ fog a világ megzavart gazdasági, politikai és társadalmi egyensúlya is az átemeneti ki­lengések után az élet törvényei szerint az erő­szaktól mentes formák közé visszatérni. Tgadhatatlan, hogy a tisztulási folyamat már megindult és különösen a mi kisebbségi érdekeink szempontjából nem lényegtelen, hogy a kezd ómén yezés Franciaország részé­ről történt- Ha ma még csak a körvonalak bontakoztak is ki.s ha a látszat azt is mutat­ná, hogy a békeszerződések haszonélvezői szeretnék elodázni a népek érdekében feltét­lenül kívánatos végleges elintézést, kapko­dásuk mögött nem nehéz felismernünk, hogy az idő nem az ő számukra érlel gyümölcsöket. Csehszlovákia külügyminiszterének a Tar- dieu-tervvel kapcsolatban megtartott expozé­jából kiérzik a nemzetközi- és elsősorban a francia politikában bekövetkezett nagy elto­lódás. Amint Tardieu kezdeményezéséből megállapithattűk azt, hogy Parisban Közép- európát már nem Prága szemüvegén keresz­tül nézik, nem nehéz Benes kijelentéseiből leszűrnünk azt az igazságot, hogy a csehszlo­vák érdekek Párisban már nem találnak annyi megértésre és támogatásra, mint azelőtt. Franciaországnak nagy érdekei fűződnek aJbhoz, hogy a Duna völgyében élő népek ne kerüljenek teljesen a német politika von­ta tőkfö telére. Ennek azonban előfeltétele olyan helyzet megteremtése, mely a mai válságból való kibontakozást lehetővé teszi és a jövőre nézve az itt élő n-épek békés együttélését biztosítja. Nem csoda, hogy a Quai d‘Orsay-n felis­merték azt, hogy Középeurópa súlyos hely­zetének osak másodsorban oka a világvál­ság, de a fő o.k, amely a válság hatását megsokszorozta, a békeszerződések által te­remtett állapot, mely megakadályozta a gaz­dasági erők szabad mozgását és a nyugta­lanság és népek közötti gyűlölködés forrása lett. Amit Benes külügyminiszter elmondott, (homlokegyenest ellentétben áll nemcsak a csehszlovák külpolitika eddig ismert leg­fontosabb irányelveivel, hanem megfhazudito­lása mindannak, ami a középeurópai hely­zet megoldásával kapcsolatban a ' külügyimi­niszter ajkáról az utóbbi hónapokban el­hangzott. A francia kezdeményezést nem a szokott melegséggel üdvözli, inkább kény- szerűségből veszi tudomásul. Hogy ez a kez­deményezés nem a külügyminiszter szájaize szerint történt, azt nemcsak beszédének hangja árulja el. Az a kötelezettség, ame­lyet Berlinnel és Rómával szemben vállalt, hogy t. i. ezek nélkül Csehszlovákia nem hajlandó a középeurópai kibontakozásban részt venni, azt igazolják, hogy Benesnek már nincs módjában Franciaországra tá­maszkodni. Eddig Csehszlovákia külügyminisztere azt az álláspontot képviselte, hogy a középeuró­pai megoldásnak előfeltétele Paris, London, Berlin és Róma megegyezése. Ma elsősor­ban Berlin és Róma hozzájárulásától teszi függőivé Csehszlovákia magatartását. S ez annál csodálatosabb, mert éppen Németor* szágról és Olaszországról állapította meg ex­pozéjában, hogy a Tardieu-tervvel szemben részben tartózkodó, részben visszautasító magatartást tanúsítanak. Mit jelentsen ez? Talán azt, hogy a külügyminiszter komo­lyan veszi fejtegetései során tett azt a ki­jelentését, hogy ha a nagyhatalmak nem egyeznének meg, akkor Csehszlovákia foly­tatná eddigi politikaiját és kereskedelmi kapcsolatait a legtöbb kedvezmény elve alapján tartaná fenn a jövőben is? Ha Benes igy gondolta, akkor ez még taktikának is nagyon naiv. Hiába húzza alá fejtegetéseiben Ausztria és Magyarország súlyos gazdasági és pénzügyi helyzetét, mint amely államoknak sürgős szükségük van a külföldi segítségre és hallgat a maga és szö­vetséges társai gondjairól. Az a csekély kü­lönbség, amely még a dunai államok gazda­sági és pénzügyi helyzetében mutatkozik, nem soká fog tartani, mert az összefogás késleltetése meglepően rövid idő alatt ki fogja azt egyenlíteni. Valamennyi dunai ál­laimnak egyforma érdeke fűződik a helyes és végleges megoldáshoz. Hogy ma az egyiknek a szájáig, a másiknak csak az állá- ig ér a víz, már nem jelent semmit. Semmi­esetre sem józan dolog, hogy ha a vég­veszély pillanatában az émlber nem a saját életét menti, hanem a szomszédja vizíb v fulásában gyönyörködik. Benes, úgy látszi'c, ezt csinálja. Középeurópai koncepcióját nem is leg­utolsó beszédéből, hanem a legutóbbi hóna­pokban nyilvánosságra hozott kijelentései­ből ismerhetjük meg. Azokban több volt az őszinteség, mert akkor még nem ismerte fel a francia külpolitika irányváltozásának jelentőségét és annak saját politikájára vár­ható hatását. Amit most mondott, az az utol­só szalma szálba kapaszkodó ember kapko­dása és megtagadása eddigi nézeteinek és elgondolásának. Csak a múltkoriban jelentette ki a kül­ügyminiszter, hogy Magyarországgal a poli­tikai kérdéseket kell először tisztázni s hogy el kell oszlatni a csehszlovák agráriu­sok aggodalmait. Ma csak politikamentes ki­bontakozásról hajlandó tárgyalni. Legutóbb még a tervgazdaság tökéletes megvalósítá­sában látta a válság leküzdésének módját, — ma már elutasítja az ennek előfeltétele­ként nélkülözhetetlen vámuniót és az előny­vámokra esküszik. Nemrégen még a Ma­gyarországgal és Ausztriával való megegye­zésről beszélt, amelyhez módjában lesz csat­lakoznia utólag Jugoszláviának és Romániá­nak is. Ma Jugoszlávia és Románia nélkül nem hajlandó tárgyalni. Csupa határozatlanság és teHentmoudás. Üres taktikázás, melynek egyetlen célja, hogy a valóságról a figyelmet elterelje. Minket’azonban csak a valóság és nem a látszat érdekel- A mi szempontunkból mel­lékes, hogy Csehszlovákia külügyminisztere miképpen 'leplezi politikájának csődjét, hogy A HÚSVÉTI CSODA Irta: Richter János szenátor Jeruzsálem felett, a kis görbe uccáá és nagy terei felett szétfolynak a nap első suga­rai a kora reggeli órákban. Moab hegyei fölött fellobog sokszínű sugaraival s bevonja a szürke sziMaocmokat királyi palástjával s azután ujabib világító tüzkévéket küld s bevonja velük mint diszfátyollal az arannyal dúsan díszített márvány oszlopsorokat a templom körül. Miég nagyon korán van s mégis a napnak e gyönyörű szinjátéka, melytől minden fényessé válik örömben és vigságban. Az ősi Szykoimorok, Tamardszkok és Tere bintu sok ágai kö*zött megindul egy csodála­tos ének s a körülfekvő rétek millió virágainak virágszirmaiból áradó illat a kísérete. A szűk és csendes uecákom, melyek Jeruzsálemben felhúzódnak a Golgotha hegyére, melynek közelében egy kertben olajfák és platánok között fekszik a Golgothai fel- feszített Krisztusnak kősirja, három nő halad, csendben és imádkozva haladnak előre, sokszor megállnak s rátekintenek az elmosódott vércseppekre, melyek a megfeszített Krisztus testéből kifolytak. Könnyek fényiének a magányos asszonyok szemeiben, akilk tanúi voltak a rettenetes kínzásnak és martiriiumnak, melyet végig szenvedett a Názáreti. Végre megérkeznek a sziklasirhoz. De mi történt itt? A nagy kő legurult a sir szájá­ból, a sir nyitva van, a sírban két angyal áll fényes ruházatban, akik megadják a fel­világosítást: „Ne féljetek, a megfeszített Názáreti Jézust keresitek? Feltámadott, nincs itt; ime a hely, ahová tették Őt. De menjetek és mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába, ott meglátjátok őt, amiint mondotta nektek.44 Jézus föltámadott. Amit egyszer tanítványainak és a zsidóknak kinyilatkoztatott, megtörtént, az ő isteni akarata által. Az ő Istensége ben van bizonyítva, az ő mes­siási küldetése megerősittetett, az ő élete a világtörténelem legnagyobb csodája által megpecsételve és megerősítve, ami őt naggyá teszi az összes évszázadokon át és élet­üknek, valamint tártál o mim élynek a húsvéti reggel csodálatos történése által. A húsvéti hit tehát a kereszténységnek elengedhetetlen alapja, a sziklaszilárd tény, amely már akkor csodát csodára halmozott, egy Pált megtérített és a keresztény vallás terjesztésére valóságos hősöket nevelt. Feltámadás nélkül nincs kereszténység és nincs üdvözülés, mert azt mondja Szent Pál a korin thusiakhoz irt levelében: „ha Krisztus nem támadott volna fel, ngy üres volna a mi prédikációnk és üres a ti hite­tek44. így pedig a feltámadás apostoli tevékenységünknek kiinduló pontja, nagyszámú tanítványainak az alapja, a kereszténységnek élete, kívánságunk és reményünk vég­célja és megint beszél hozzánk Szent Pál a korinthusi ahhoz irt levelében: ,,Ugy fogunk valamennyien feltámadni Krisztusban egy uj életre.4* A mi hitünk mondja nekünk; a húsvéti csoda a mindenható Istennek a tette, mely­nek ereje által mi is az átalakulás és megszentelés csodáját fogjuk véghezvinni, a saját magunk feletti győzedelemben, melyet az Isten megad nekünk Krisztus Jézus által. Óvja meg magát a károsodástól* Métel¥beteg szarvasmarháinak, juharnak adjon idejekorán j Sllmii—► ©ISI© L-t. | I lg ü Szeretne erős csontu egészséges állatokat? I H H Keverjen a takarmányba D-VItamln P E KK-et! Csekély költség nagy hasznot hajt. . '8..rakat: MEDIKA. iRATISIAVA. ne kelljen a tények keserű piruláját a cseh­szlovák közvéleménynek beadnia, ő soha se ni kereste őszintén a kisebbségi kérdés megol­dásának lehetőségeit, soha sem törekedett arra, hogy a nemzetközi szerződésekben bizto­sított jogainknak ténylegesen birtokába jus­sunk és a többi népekhez hasonlóan élvez­zük a kulturális és gazdasági fejlődés lehető­ségeit. Célravezetőbbnek találta, hogy a ma­gyar kisebbség megnyerése helyett jól fizetett propagandával a külföldet győzze meg a ki­sebbségi kérdés tökéletes megoldásáról. Az események azt igazolják, hogy mi he­lyesebben láttuk a jövő kialakulását. A gaz­dasági élet nyomása meghiúsítja a politikai fogásokkal való manővrirozást s a francia jő zanság nem a látszatra, hanem a valóságra épit. Mi sohasem becsültük sokra Benes sike­reit, mert munkáját nem tartottuk maradan­dónak és állandó értékűnek. A kisantant meg­teremtése, mefy az ő nevéhez fűződik, szintén csak kényszerhelyzet szülötte- Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia érdekei csupán a békeszerződések sérthetetlenségének kérdé­sében voltak azonosak, de gazdasági érde­keik, amint az elmúlt évek eseményei igazol­ják, eltérőek, földrajzi helyzetük pedig meg­akadályozta olyan kapcsolatok megteremtését, amelynek ilyen megállapodások számára ér* téket jelentenek. ( Ezért az elhibázott politikáért Csehszlová­kia nagyon sok áldozatot hozott. Születési hi-' 'bábán szenvedett Benes egész elgondolása, mely a békeszerződések megkötésénél és az­után is érvényesült. Hiányzott nála Bismarck horizontja. Nem megbóküini akart a béke- szerződések áldozataival, hanem továbbra is elszigetelésükre törekedett. Bel- és külföldi propagandája ezt a célt szolgálta. A nemzetközi politika Franciaország kez­deményezésére felismerte, hogy a középeuró- pai kérdés megoldását nem lehet tovább el­odázni* Benes expozéja azt igazolja, hogy az elkövetkező nemzetközi tárgyalásokban meg­változott viszonyokkal kell számolnia. Nem történhetett fontos ok nélkül, hogy Róma és Berlin felé orientálódik. Mi ebben látjuk az expozé egyetlen pozitívumát, amiből joggal le­vonhatjuk a magunkra kedvező konzekven­ciákat Ha a francia é9 német választások és a jő- vátételi kérdés rendezése miatt a végső meg­oldás még el is húzódik, a középeurópai prob­léma a ofemzetkölzi politika homlokterébe került és belátható időn belül megoldódik. Az, amit Benes Tardieu térvéről mondott, diplo­máciai mesterkedés, amely mögött egyre ha­tározottabban bontakozik ki a valóság. An­nak a felismerése, hogy a népek boldogulá­sának megalapozásához reális adottságok kel­lenek, melyeket még a legügyesebb látszatot fitogatató propaganda sem képes pótolni. Mi sohasem kívántunk egyebet, mint az Igazság diadalát* Erre építettük fel a kisebb­ségi életünk önvédelmi küzdelmeit, mert egy pillanatra sem rendült meg az erkölcsi erők értékébe vetett hitünk* Ami Benes részére keserű csalódás, az a mi részünkre életerőink­nek és reménységünknek újabb forrása. Két Goethe~vers: A HÁRFÁS Ki kenyerét sose könnyezte meg, Ki éjszakái mély-mély bánatát Magányos ágyán nem vergődte át, Az nem tudja: kik vagytok óh egek! Ti létbe hívtok koldust és királyt És nézitek, ha vétkez emberül És tűritek, ha kínba elmerül, Mert bűn e földön bosszúért kiált. MÁS Dombon, bércen, csúcson Csönd. Lombon sincs, mi gyútson Fönt Lehelietnyi zajt. Erdőn madár nem dalol Várj csak, már csak valahol Te is pihensz majd. Sebesi Ernő fordítása. áilM

Next

/
Oldalképek
Tartalom