Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-24 / 70. (2883.) szám

» A XI. évf. 70. (2C33) szám Cs9'tttrtö!l '• 1932 március 24

'y^ÁfíYARHIRMB

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- A n-)p- ~^LÁi pe niSZlTlSzIcÓi ellenzéki VÍvtök Szerkesztőség: P r á g a n„P a n sk áuhce 12.

évre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, 24 SZLOVeUSZKOl eS TUSZITISZKOI eUtUZLKL JJUÍLU^ IL emelet - Telefon: 30311. - Kiadóhivatal;

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Itt. mámon politikai napilapja SZERKESZT0 Pr*9« H. P«-ká “lice 12. Ul. emelet.

f\ képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Ami a ~ Telefon. 34184.

Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—Ké. VZURÁNYl LÁSZLÓ 10RGÁLB GÉ .A SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, P R R H B

DZURANYl LÁSZLÓ

FORGÁCU GÉZA

Expozék

a éynai kériisril

(Sp) Prága, március 23. A nagyhatalmak kezdeményezése és jegyzékváltása után most végre megszólalnak az elsősorban érdekelt középenrópai államok felelős miniszterei és hivatalosan nyilatkoznak a dunai konföderáció kérdéséről. Tegnap Benes mondott rendkívül részletes expozét, ma Walko magyar és Marinkovics jugoszláv külügyminiszter. Mivel Ruresoh osztrák kancellár álláspontja eléggé ismeretes, most már csak a román nyilatkozatra vagyunk kiváncsiak, hogy lezárhassuk mérlegeléseinket és tiszta képet kapjunk az érdekelt államok nézeteiről.

Az első benyomás, amit az expozék olvasásakor kapunk, eléggé kellemetlen. A miniszterek egymás füle mellett beszélnek el, a lényeget kerülik, mint a macska a forró kását és csupa feltételes mód, óhajtó mód, amit mondanak. Magában véve az is feltűnő, hogy az öt dunai állam, amelynek a francia terv alapján csakis egymás között kellene értekeznie és nem törődni a külső érdekekkel, a probléma közvetlen tételeihez alig szól hozzá s elsősorban a nagyhatalmakkal, a francia, a német, az olasz, angol jegyzékekkel és felfogásokkal vitázik. Franciaország február 20-án tette meg javaslatát. Azóta valamennyi nagyhatalom állást foglalt, csak az érdekelt kis hatalmak nem, mert engedelmes gyermekekként megvárták, vagy meg próbálták várni, amíg a nagyhatalmak tisztázzák maguk között a kérdést, hogy tudják magukat mihez tartani. Ez nem sikerült, de a dunai külügyminiszterek kémlelő várakozása és óvatos nyilatkozatai megmutatják, mennyire illuzórius a dunai államok egymásközötti, a nagyhatalmakat kizáró tárgyalásainak egyedül üdvözítő voltáról beszélni (mint a francia terv teszi), amikor még nyilatkozni sem mernek e dunai kishalaimak a nyugati nagyhatalmak noszogatása nélkül.

Ez a belátás az, amely rávilágít például Benes nyilatkozatának különös ellentmondására. A prágai külügyminiszter egyrészt amolyan középeurópai Monroe-elvet állít fel, amikor elfogadja a francia tervet és kijelenti, hogy Középeurópa a középeurópaiaké, másrészt azonban hangsúlyozza, hogy Csehszlovákia egyetlen lépést sem tesz addig, amig a nagyhatalmak meg nem egyeznek. Mi ez? Vagy hisz abban Benes, hogy a dunai államok egymás között elintézhetik a dunai ügyet, vagy nem. Ha hisz, miért vár párisi, berlini, római aprobációkra? Ila nem hisz, miért beszél fennhangon a dunai államok teljes függetlenségéről és az ötös konferencia sikerének vágy lényegességé nek lehetőségéről? Szinte úgy látszik egy pillanatra, mintha a külsőleg megnyilvánuló vazallusi tisztelet precíz betartása mellett belsőleg, a suba alatt, megtorpedózná a francia tervet, amennyiben elfogadását a németek beleegyezéséhez köti, ámbár tudja, hogy a Wilheím- slrasse sohasem fogadhatja el Tardieu tervét mai formájában és úgy, ahogy Benes elfogadja. Ilyen megkötések és szofizmák egyébként többször előfordulnak beszédében, akkor például, amikor Németország szerepéről nyilatkozik s egyik kezével igazat int a birodalomnak, a másikkal elhessegeti magától.

Azt is tudni szeretnék, hogy ki jogosította föl Benest, hogy gyakran egységesen a középeurópai népek nevében beszéljen? Máris magához kívánja ragadni a vezetést a tervezett dunai gazdasági blokkban? Olyan biztos abban, hogy Ausztria azonosítja magát a középeurópai Monroe-elvvel és megszűnik a. német csatlakozást követelni? Olyan biztos abI Nagyüzem a dunai kérdésben

I iözépeiiipii ülnek feiün iiiilsiliiii sorra ifllitlMial lifiü tanéi!

Benes expozéin után Marinkovics is Wall© expozéja — Három év éta az e!sü jugoszláv expozé — Ellentmondások - Határozatlanságok — Óvatosságok

Hints expozéjának e&irőaai vissiStaasla

r»

i

«r &&

re

B e 1 g r á d, március 23. Marinkovics jugoszláv külügyminiszter a szenátusban ma délelőtt expozét mondott, — az első külügyi beszámolót különben, amelyet Jugoszlávia három év óta hallott. A lefegyverzési konferencián Marinkovics szerint Jugoszlávia álláspontja az, hogy nem militarizmusból, hanem biztonsági okokból az egyetlen hathatós eszköz a mai körülmények között a világbéke megőrzésére a katonai erő. Minél erősebb Jugoszlávia, annál biztosabb szomszédainak békéje. A világgal szemben váíö felelősségérzet és a népek közötti szolidaritás nem engedi meg, hogy Jugoszlávia csökkentse katonai erejét, mert hadserege csupán a népszövetségben előirt célokra szolgál és a népszövetség szolgálatában áll. Csak ha a biztonság végérvényes lesz, akkor lehet a hadsereg állományának leszállítására gondolni.

A jóvátételi kérdésben Jugoszlávia álláspontja az, hogy moratóriumot nem engedélyezhet és nem használhat. A jóvátételi kérdés nem Németország egyetlen és legnagyobb nehézsége. Jugoszlávia meggyőződése szerint valamennyi népnek áldozatot kell hoznia, hogy a világ gazdasági helyzete megjavuljon, de senki sem követelheti, hogy éppen Jugoszlávia hozza a legnagyobb áldozatot. A többi államnál a jóvátételek és a háborús adósságok kompenzációs viszonyban állnak, mig Jugoszlávia rászorul a jóvátételekből eredő évi hatvanmilliódináros jövedelemre. Jugoszlávia szempontjából a jóvátételek eltörlése nem jelentene kiegyezést s éppen ezért a belgrádi kormány sohasem egyezhet bele az eltörlésbe.

A dunai tervekről megemlékezve, Marinkovics emlékeztet arra, hogy a brit kormány tavaly javaslatot tett a dunai népek vámuniójára, de mivel a föltételek nem feleltek meg, a tervet lehetetlen volt megvalósítani. Nem az osztrák-magyar monarchia szétdarabolása okozta a gazdasági nehézségeket, hanem egészen más dolgok. A francia javaslat jobb, mint az angol volt, mert a dunai népek kiegyezéséből kizárja a politikát. Éppen ezért a nagyhatalmak belekeveredését sem szabad megengedni. A világ gazdasági nehézségeit az okozta, hogy a népek az 1914-es életstandardot csupán hitelekkel tudták biztosítani. Nincsenek vissza nem fizetett hitelek, csupán elvesztett pénzek. A világgazdasági konferencia a szabadkereskedelmet ajánlotta, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a népek közötti viszonyt nemcsak gazdasági meggondolások döntik el. Jugoszlávia például gazdaságilag sokat áldozott, mert nem az volt a célja, hogy meggazdagodjék, hanem az, hogy fölszabaduljon. A gazdasági együttműködés kérdését óvatosan kell kezelni, mert a német— osztrák vámszerződ ás tanulságai keserűek voltak s látni iebeteit belőlük, bogy'-gcz^ági kérdésekbe gyakran becsempészhető a politika. A dunai tárgyalásokból tehát egyelőre ki kell zárni a nagyhatalmakat. A cél az, hogy olyan formulát lehessen találni, amelynek alapján a dunai államok gazdasági megértése megvalósulhasson. Jugoszlávia ebben az irányban minden együttműködésre hajlandó, mert külpolitikájának alappillére a nemzetközi megértés politikájának munkálataiban való részvétel.

A külügyminiszter beszédét a szenátus nagy helyesléssel vette tudomásul.

Wafko nyliatitQiaia a 33-as bizottságiján

Budapest, március 23. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A 33-a,s bizottság ma délelőtt ülést tartott, amelyen Walko külügyminiszter Tardieu dunai tervét és a magyar kormánynak e kérdésben elfoglalt álláspontját ismertette. A külügyminiszter megállapította, hogy a dunai államok gazdasági együttműködésének terve még nem kapott konkrét formát. A terv alapgondolata nagyjában az, hogy a dunai államok egymásnak kölcsönös preíerenciális szerződéseket biztosítsanak, amit egyes államok saját szomszédaikra is kiterjesztenének. Ezután ismertette a külföldi államoknak ez ügyben közzétett álláspontját, majd áttért a magyar kormány felfogásának ismertetésére. Hangsúlyozta, hogy Magyarországot ez ügyben három szempont érdekli. Először a magyar kivitel szempontjából a gabona, élőállat és újabban egyes iparcikkek annyira fontosak, hogy azoknak okvetlenül piacot kell teremteni. Bizonyos, hogy nem lehet teljes mértékben ki- ológiteni minden állam kívánságát, de Tardieu terve erre tág lehetőséget nyit. Magyarország mindig hajlandó támogatni ilyen tervet, ha nem kötik meg a kezét, hogy távolabbi államokban is igyekezzék piacot szerezni. Másodsorban fontos Magyarország szempontjából, hogy az ország Európa közepén fekszik és ezért a tranzitoforgalom révén jelentős előnyöket remélhet. Harmadsorban Magyarország mindig tudatában volt annak, hogy a gazdasági föllendülést pénzügyi fellendülés követi, ezért az európai államok szoros gazdasági együttműködése szükséges, mert ez feltétlenül pénzügyi fellendüléshez vezet. Mindezek,alapján a magyar kormány az erre vonatkozó tárgyalások mielőbbi megkezdését tartja kívánatosnak. Walko külügyminiszter végül kijelentette, hogy a magyar kormány teljes megértéssel fogadja Tardieu kezdeményezését, amitől általános enyhülést vár.

A bizc'Tség állásfoglalása

A külügyminiszter expozéja után megindult vitában Szilágyi Lajos szólalt fel elsőnek, aki örömmel fogadta a kormány álláspontját a Tardieu-íéle tervvel kapcsolatban, kijelentette azonban, hogy amig a trianoni szerződés pontjait nem változtatják meg, nem lehet szó európai együttműködésről. Hogy mennyire kirivóak a békeszerződés hibái, mutatja, hogy Biharmegyében 40 ezer holdat elöntött az árvíz, mert a románok a Körös gátját elvágták. Ez 1&26 óta másodízben történik meg. Vészy József véleménye szerint az európai együttműködést nem lehet konföderációnak elképzelni és ez csak preferenciális szerződések alapján történhet. A Tardieu-féle terv ennek megfelelő és Magyarországtól nem kíván jog- feladást. Ezután sajnálattal emlékezik meg Benes oshszlovák külügyminiszter tegnapi nyilatkozatáról, amely egyáltalán nem alkalmas arra, hogy az együttműködést szolgálja.

bán, hogy a jugoszláv és román agrárok hallani som akarnak a nyugati kapcsol a tokról és beleegyeznek abba, hogy országaikat elárasz- sza az egyedül üdvözítő csehszlovák áru? És nem hat egyenesen mandzsuriai módon, ha Benes a Duna medencéjének teljes függetlenségét hirdeti ugyanakkor, amikor Csehszlovákia a minap 600 millió frankos francia kölcsönt kapott és Tardieu egész terve arra megy ki, hogy Franciaország pégyügyi segítségével aktivan belépjen a középeurópai államok életéhe? Függetlenek most vagyunk a nagyhatalmaktól, most, amikor a krizis következtében hermetikusan el kell zárni határainkat a nyugati országok elől. Éppen azt akarjuk, hogy ez a kétes értékű „függetlenség" megszűnjön és igenis, minél intenzivebb kapcsolatba kerüljünk a nyugati áruval és piaccal, elsősorban a némettel és az olasszal s még intenzivebben a nélkülözhetetlen francia pénzzel. Csak a kilenc hatalom (öt dunai és négy nagyhatalom) közös konferenciáján

I alapozható meg ez a vágyva-vágyott kapcsolat.

Célszerű itt nagyhangon függetlenségről beszélni? Nem olyan ez, mintha á japán pénzen alapított mukdeni kormány nyilatkozna Mandzsúria függetlenségéről? Sokkal racionálisabb és szerényebb Walko magyar külügyminiszter állásfoglalása, aki örömmel üdvözli Tardieu tervét, mert akut segítséget vár tőle, pénzt és életet, nem politikai „függetlenségeket." Érzi és érti, hogy a szerencsétlen dunai helyzetben ma nem a „függetlenségen" van a hangsúly, hanem a kenyéren s azokat az utakat kell keresni, amelyeken a kenyér jön s ezek az utak mind nyugatra vezetnek.

A szlovenszkói magyar kisebbségnek egy szerény külön megjegyzése volna Benes expozéjához. A külügyminiszter dörgedelmes hangon állást foglal a germán kolonizáció ellen s a közéjpeurópai népek nevében,

I mindnyájunk nevében (lásd az Écho de Paris mai megállapítását erről) tiltakozik ellene. Nem tudjuk, valamennyi dunai állaim jóváhagyását — tegyük föl Ausztriáét és Magyarországét is — élvezi-e Benes e megállapításakor? Nem érdekel bennünket, igy van-©, csak arra kérjük, ha már ennyire haragszik a kolonizálásokra, • tegyen valamit, hogy a szlovenszkói magyar vidéken ne nyomuljon elő oly brutális nyíltsággal egy imásik ilyenféle kolonizáció, az, amelyről éppen most rántotta le a leplet a ruszinszkói népszámlálás. A saját szavai nevében kérjük a közbelépésre. Elvégre nekünk a szlovenszkói és a ruszinszkói kolonizáció ugyanúgy fáj, mint Benesnek a lassú, szívós és mindent lekonkuráló német gazdasági és politikai beszivárgás s ugyanúgy jogunk van elitélni, mint Benesnelt a másikat.