Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-22 / 68. (2881.) szám

6 1952 március 22, kedd. Agyonlőtte anyósát egy prágai rendőr Késdbb önként jelentkezett a csendörségen Többmilliárdos belföldi kölcsönt propagál Petr cseh néppárti képviselő Adóemelés helyett inkább az adókönnyítések politiká­jában látja a kivezető utat Prága, március 21. Tegnap újabb gyilkos­ság történt Prágában. Hejkal Vencel prágai közrendőr a Roudnic melletti Berkovidbam agyonlőtte anyását, Hrdilicska Rozáliát. Hejkal, aki négy év óta tagja a prágai rend­őrségnek, nemrégiben tért vissza a kórház­ból, ahol hosszabb ideig feküdt. Feleslegé­nek mind kevesebb pénzt adott a háztartás­ra, legvégül már csak 150 koronát, a többit maga költötte el, főképpen vendéglőkben. Mivel azonban mind több és tiöfbb pénzre volt szüksége, anyósától, aki jó viszonyok között élt, pénzt követelt Hrdlicskáné azonban nem volt kapandó pénzt adni neki, mivel Hejkal amugyis a kocsiméban hágott volna a pénznek a nya­kára. Anyós és vő konfliktusa végül is csúcs­pontjára jutott el. Hejkal vasárnap polgári ruhájába öltözött, Prága, március 21. A cseh néppárt szócsö­ve, a Lidové Listy Alois Petr képviselő tol­lából vezető helyen cikket közöl, mely a vál­ságból kivezető ut. kérdését tárgyalja. A kép­viselő egyebek közt ezeket Írja: — Hogy oldjuk meg a válságot? A válság enyhítésére vonatkozó egész pénzügyi terv néhány adóemelési terven rekedt meg. For­galmi adó, söradó, gyufaadó st'b. Ez az elinté­zési mód nem segíthet. Amikor a nemzet minden rétegének a jövedelme amúgy is süllyed, még magasabb adókkal akarják ter­helni a népet, nézetünk szerint ez a nehézsé­gek fokozása felé vezető ut. A krízis által már érintett szervezetből még több erőt el­vonni, úgy véljük, még nagyobb nehézségek­re vezet: a fogyasztás még további korláto­zására s a válság kiélezésére minden téren. — Ha azt akarjuk, hogy a demokrácia bi­zonyságot tegyen életképességéről, máskép­pen kell eljárnunk. Kívánatos, hogy az állam belső kölcsön utján néhány mii.1- liárdot teremtsen elő, mely pénzt aztán a gazdasági vérkeringés felfrissítésére fordítaná. Saját invesztíciók, állami garancia, a ma­gánvállalatok részére nyújtandó hitel, a hiányzó állami eszközök kipótlása, adóeme­lés helyett inkább kedvezmények nyújtása, ezek volnának azok az eszközök, amelyek bizonyára sóik uj erőt öntenének a gazda­sági életbe. A polgárság megértéssel volna akkor is, ha ez a kölcsön kényszerítölcsön lenne, melyet állampapirok fedeznének. Megértené, hogy most kis, ideiglenes áldozattal mindent meg­menthet a maga és az állam számára — Írja Petr képviselő. se jutott, hogy közöljem azt, amit Írtam. Ha korán reggel ébredek, nem erényből te­szem. Ideges természetem késztet erre. Az asz­talhoz ülök és gondolataimat rendezem. Az­után következik lerögzité&üik. A géphez ülök, mert a kézzel való írás fáraszt. VICTOR MARGUERITTE: A látásbeli élményeket lassan elrendezem. Az, hogy regényt Írjak, sokszor csak évek múl­va öttik agyamba és pedisr akkor, ha megfigye­léseimet befejeztem. Akkor azután nagyon is jól tudom, mit akarok és regényem kerete nagy körvonalakban le is van rögzitve. Mielőtt neki­látnék a munkához, elég részletes tervet dolgo­zok ki. Mindig szeretek valamely eszméért harcolni: a nők emancipációjáért, a pacifizmu­sért. A háború óta legalább minden müvem erre tendál. Amikor leirom az riső sorokat, még nem tudom egészen pontosan, milyenek iesznek regényeim alakjai. Nem tudnám meg­mondani, hogyan merülnek föl agyamnak ré­céiből, de ha egyszer már megszülettek, előt­tem úgy számítanak, mintha ténylegesen létez­nének. COLETTE: Töltőtollal írok, fekete téntával, kék papi­rosra. Kalonaöngyiiossíg Prágában Prága, március 21. A Csehszlovák Távirati Iroda jelenti: Vasárnap, március 20-án éjszaka a Pohorelecen lévő laktanában agyonlőtte magát Brabec Vencel, a 151- számú tüzérezred ö~. s z e köt ős zázadá n a k 24 éves továbbszolgáló szakaszvezetője. A tett okául minden kétséget kizáró, a g tisztára magántermészetű körül­ményt állapítottak meg. Az öngyilkosság sem- mi’yen ősi-zefüggésben nicsen a katonai stzol- gálattal. Brabec igen jó altiszt volt — Cselényi József újabb vendégszereplése Ri­maszombatban. Ríme szombati tudósítónk jelenti: A nyomorenyhitő akció javára pompásan sikerült estélyt rendeztek csütörtökön a rimaszombati nő­egyletek és leánykörök Somorjay Jánosáé vezeté­se mellett. Az estélyt zsúfolt ház élvezte végig s a főattrakciót Cselényi Józsefnek, a budapesti Nem­zeti Színház népszerű énekművészének vendégsze­replése képezte, aki közel harminc magyar nótát énekelt el Oláh Kálmán és cigányzeneka iának kí­sérete mellett, frenetikus hatást keltve. Cselényi felléptének hírére ez alkalommal is már egy hét­tel előbb minden jegy elkelt. Produkciója komoly müvés'zi teljesítmény volt, a magyar népdalnak tö­kéletes, népies elemekből táplálkozó, őszintén nyilfc- szivü, zamatosán magyar interpretálása. Cselényin kívül Werner Gyula dr. hegedűművész, Balog Mar­git zongoraművésznő és egész sereg műkedvelő is közreműködött az estély sikerének biztosításában. Szenzációs látványt nyújtott a bemutatásra került három élőkép is, amelyekben Rosenberg Loiti, Mi- bálik Alioe, Runyay Lenke, Báthory Lilly, Lecsó ! Ida, Tollár Julcsa, Almáéi Éviké, Re eh Aranka, Greiner Rózsi, Káposztás Sári, Kasko Lenke, Kra- mer Márta, Leeső Aranka, Smál Baba, Szabó Sári, Tóth Margit és Vladár Ica szerepeltek. Sövényházy Margit éls Perl Ilonka szavalataikkal járultak a si­ker fokozásához. Az estély a rimaszombati magyar és szlovák hölgyek első együttes rendezése volt s e dicséretet érdemlő társadalmi megmozdulás je­lentőségéhez képest a szlovák vezetőkörök is nagy számban képviseltették magukat. A megnyitó be­szédet a rendező bizottság felkérésére He nesz Emil járásfőnök mondotta szlovák és magyar nyelven. A rendezés tökéletes lebonyolításáért, valamint a színpadi dekorációk és az élőképek összeállításáért Makovits Jenő festőművészt és Korányi Zoltán fotó­művészt illeti elismerés. — A budapesti aquincumi víziorgona be­mutatása. Budapestről jelentik: Most mutat­ták be a nyilvánosságnak az Aquincumban talált ókori víziorgonát a budapesti Mérnök- egyesület nagytermében: Nagy Lajos, az Aquincumi Múzeum igazgatója tartott elő­adást az egész világon egyedülálló ritkaság­ról. A csodálatos antik zenem iiszerkezetet a múlt évi budai ásatások álkalmáiból talál­ták az óbudai posztókészi tő céh pincéjében, mely fölött valaha, az antik időkben, római kollégium volt s a víziorgona a kollégium tulajdona volt 228-ban Kr. után. A víziorgo­nán egy kis bronzlapot találtak, amelyen az a felírás olvasható, hogy egy akkori tanács­tag ajándékozta Aquincum városának. Másik bronztáblán az akkori két konzul neve: Mo- des'tus és Probslus neve olvasható. Az orgo­na a ,ybydraulis“ nevet viselte, de a talált felirat csak a „hydra“ szót adja vissza. Az antik korban ez a hydraulis a legnagyobb hangiszer volt, mintegy emibermugasságnyi lehetett, mig ma csak egy harmóniumnak tű­nik fel Herou, Vitruvius leírásaiból, terra­kottákból, érinek stb. alapján rekonstruálták most a víziorgonát, amelyet összelőne talál­tak meg. Az eredeti 52 sípból alig 5 sor ma­radt meg, ezenkívül a csuszkalrendszer, a szél- láda bronzból és a billentyű sor egy része. A hangszert kézzel hozták mozgásba — egy billentyű leütésével, — s a csuszka-rendszer mozgása alapján a szélláda húrjai a sipok lenyomással adták a hangot. A szélláda alatti viznyounókészülék elpusztult; úgy ezt, mint a hiányzó részeket restaurálják. A nagyszerű lelet méltán kelti fel már eddig is az egész tudományos világ érdeklődését,, magához vett© szolgálati lőfegyverét s 14 darab élestöltényt, zmajjd elutazott anyósához és ennek udvarán rövid szóváltás után agyonlőtte. Azután elmenekült, azonban néhány órá­val később önként jelentkezett a roudniici csendőrül!omláson. Nyomban le­tartóztatták. Egy három év elötfi halálos autóbaleset a bíróság előtt Kassa, március 21. (Kassai szerkesztősé­günk telefon jelentése.) A kassai kerületi bí­róság Móricz-tanácsa ma tárgyalta annak az autószerencsétlenségnek az ügyét, amely 1929 junius 80-án a kassai Autó Club által rendezett megbizhatósági versenyen történt és amelynek halálos áldozata lett Mihályi Ödön sárosibogdányi földbirtokos és ismert költő. A versenyen résztvett Witlenberg De­zső zsolnai gyufagyáros egy nagy Tatra-ko- csin, kocsijában magával vitte Mihályi Ödönt, Hartmann dr. ügyvédjelöltet és a sofforjét. Verseny közben a Kassa melletti Pocskaj- tanya közelében Wittenberg az országúton ki akarta kerülni az előtte haladó autót, egy kanyarulatban nekiment egy kőrakás­nak, az autó felborult és a benne ülők az autó alá kerültek. Az utasok közül Mihályi Ödön szenvedte a legsúlyosabb sérüléseket. A szerencsétlen em­bert beszállították a Nemessányi-szanató- riumba, ahol néhány napi szenvedés után meghalt. Wittenberg is súlyosan sebesült meg, mig Hartmann dr., úgyszintén a soffőr is csak könnyebb sebesüléseket szenvedett. A katasztrófából kifolyólag az ügyészség vá­dat emelt Wittenberg és soffőrje, Beim Jó­zsef ellen, aki Wittenberg mellett ült az autó­ban, mivel az ügyészség gondatlanságot lá­tott fennforogni, mert nem tartották be a kö­teles rendőri előírásokat és a megengedett sebességnél gyorsabban haladtak. A mai tár­gyaláson több szakértőt és szemtanút hall­gattak ki és a bíróság többórás tárgyalás után a két vádlottat felmentette az ellenük emelt vád alól, azzal az indokolással, hogy felelősség nem terheli őket a katasztrófáért. A, vádlottak védelmét Zlatuer dr. kassai és Weríheimer dr. zsolnai ügyvédek látták el, mig a vádat Káderle dr. államügyész képvi­selte. — Négy havi fogházra Ítélték a kommunis­ta párt volt eperjesi titkárát. Eperjesi tudó­sítónk jelenti: A kerületi bíróság szombaton tárgyalta a lázitással és többrendbeli izgatás­sal vádolt Kiinger Jenőnek, a kommunista párt volt eperjesi titkárának bünperét. A vádlottat a nyitrai fogházból szállították át a főtárgyalásra, miután jelenleg a nyitrai fog­házban politikai bűncselekményeik miatti büntetését tölti le. A tárgyalás iránt Eperje­sen, különösen a kommunisták részéről nagy érdeklődés nyilvánult meg. Kiinger Jenő ere­detileg orvosnak készült, tanulmányait azon­ban abbahagyta és minden idejét és munka­erejét a kommunista mozgalom szolgálatába állította. A párt Eperjesre küldte, ahol titkári minőségben hatalmas propaganda- és szerve­ző-munkába kezdett. A rendőrség az első naptól kezdve éber szemmel figyelte, majd mikor bizonyítékokat szerzett a párttitkár te­vékenységének törvénybeütköző voltáról, a Munkás Otthonban házkutatást tartott és ren­geteg terhelő iratot lefoglalt. KI ingert letar- tóztaiták és eperjesi tevékenységéért szom­baton vonták felelősségre. A bíróság beiga­zoltunk látta a vádpontokat és a vádlottat négy havi fogházbüntetésre ítélte, Heppi enda szülőknek, bubánál a Haláloknak Ui szerelmi szenzáció a greina greeni kovácsnál Mialatt ez történt, a két fél szülei sürgős konferenciára ültek össze. A konferencia eredményeképpen a két anya és a fiú apja repülőgépre ül­tek, hogy még idejében megakadályozhassák a „szerencsétlensóget“. Néhány perccel azután érkeztek, hogy a fiatalok a kovácsnál jártak. Végigrohanták a város összes szállodáit és végül megtalálták a fiatal párt, amint éppen szo­bát akart bérelni az egyik penzióban. Azonual szétválasztották őket és most már a két család külön-kül'ön utazott haza London­ba, Nem volt többé sürgős az ütjük, tehát vonaton mentek. A szülők az esemény után 'nyilatkozatot adtak a lapoknak és közölték, hogy a házasságból nem lesz semimi. HOGYAN DOLGOZOM? — Titok a nagy Írók műhelyéből — Nagy irók lelki rejtekeit tárja fel ez a cikk. Az Íróknak arra a krédésre kellett felelniük: ho­gyan dolgoznak? Válaszaik felette érdekesek, mert bepillantást engednek az irói teremtőerő legtitkosabb gépházába. TRISTAN BERNARD: Mintegy huszonnégy évvel ezelőtt munkamód­szeremben lényeges változás állott be. O’Connor angol íróval találkoztam egy nap Alfréd Cápáé­nál és 0;Connor annyit beszélt az írógép elő­nyeiről, hogy én is vettem egyet. Azóta kopog­tatom írásaimat. A géppel való Írásnak az az elő­nye, hogy a szellemet nem béklyózza le. A tollal való íráshoz az olvashatóságért való aggodalom is járul, ami zavarólag hat. Amikor géppel Írok, ujjaim megtalálják a megfelelő billentyűt és igazán nem tudnám megmondani, mely határig végzem ezt öntudatlanul. A gépelt oldal nagyon hasonlit a nyomtatotthoz, jobban észrevesszük a hibákat, a felesleges szavakat. Ha írok, gondolatom mindig gyorsabb, mint a toliam. Miután attól félek, hogy elvesztem a gon­dolatok fonalát, úgyszólván átugrom az egyikről a másikra. Különösen a színdarabjaimat szok­tam diktálni és ebben a munkában csak kevés­sé használom a jegyzeteket. így elérem azt, hogy mindig tudom, mennyit szabad szereplőimnek beszélni, illetve mennyi az, amit a közönség unatkozás nélkül elbír. GEORGES DUHAMEL: Éjnek idején mindig egy blokk és egy vastag ceruza fekszik éjjeli szekrényemen. Ha eszembe jut valami, a sötétben, tapogatózva lejegyzőm, sokszor természetesen macskákaparásszerüen. Neon szabad bíznunk emlékezőtehetségünkben, a leg­erősebb gondolatok sem térnek mindig vissza. Az Írónál az a fő, hogy hirtelen felvillant gondola­tait lerögzítse. Más kérdés most már, vájjon rög­tön feldolgozza őket, vagy pedig tiz éven át is érni engedi. A jegyzet legyen villám, bizarr gondolat, nem pedig megfontolt valami. Én min­denütt jegyzek: az ebédnél, társaságban és az emberek naivul azt hiszik, hogy azt jegyzem le, amit ők mondanak. A valóságban nem áll min­dig szándékomban felhasználni azt, amit lejegy­zők. de a lerögzített gondolatok mégis csak szel­lemi gazdagságot képviselnek. Ahányszor érni engedünk egy eszmét, sohasem mulasztja el, hogy bennünket tartalmával gazdagítson. Ez a pillanat mindig elérkezik. Ha valamivel össze akarnám hasonlítani, azt mondhatnám, hasonló ahhoz a processzushoz, amikor a sütőből ki­vesszük az ételt, még pedig a megfelelő pilla­natban. ANDRÉ MAUROIS: Mindig igyekszem a valósághoz hü maradni. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy müveim­nek valamennyi alakját természet után másoltam le. Az élő alakok legfeljebb csak szint és utasí­tást adhatnak nekem arra vonatkozólag, hogyan formázzam meg regényemnek valamelyik hason­ló természetű figuráját. „Silence du colonel Bramble“ című müvemnek eszméje akkor villant fel bennem, amikor egy ilyen valóságos Bram- blet láttam. De miután az ezredek folytonosan változtak, csakhamar szem elől vesztettem és más angol tiszteket vettem mintául, akik hason­lítottak Bramblehez. A regényalak lassan érik. Ezer és ezer megfigyelésből táplálkozik, majd elkezdi élni a maga önálló életét és amikor már éles formákat öltött agyamban, kezdem kitalálni azokat a szavakat, amelyeket sohasem mondott, de mondania kellene. Proust hasonlóan cseleke­dett, Dickens is. Utóvégre is a mi mesterségünk nem más, mint az utánzásnak egy neme. Az élet csak vázat szolgáltat, amelyet ki kell töltenünk. A műnek bennünk kell megérlelőd­ni, ahogyan a gyermek anyja méhében formá­lódik. Egyszóval: csak lassan 6zületlhetik. Első vázlataim mindig többszáz oldalt töltenek ki, de csak egy-két év múlva öltenek határozott formát. Egész nap irok. Akár otthon vagyok, akár utón, arra kényszerítem magam, hogy délelőtt félkilenctől déli egyig az íróasztalnál maradjak. De nem mindig dolgozok olyan re­gényen, amelyet, megkezdtem. Ha látom, hogy nem haladok előre, cikket irok, vagy másva­lamit. PAUL VALÉRY: Fizikailag is rosszul érzem magamat, ha reg­gelenként nem tudok magamnak egy órát sza­kítani, hogy elmerüljek gondolataimba. A ter­mészetem megköveteli, hogy gondolataimat körvonalazzam, nem mindig azért, hogy írásba foglaljam őket. Nem mondhatom azt, hogy Író­nak születtem. Az egyik barátomnak, aki azt mondta, hogy öngyilkos lenne, ha Írni nem en­gednék, ezt válaszoltam: ha engem arra kény­szerítenének, hogy irja-k, én lennék öngyilkos. Mindig írtam, de évek hosszú során át eszembe London, március 21. Az angol előkelő tár­saságokat újabb gretna-greeni szenzáció fog­lalkoztatja. Az izgalmas szerelmi ügy hep- pienddel végződött, már tudniillik a szülők számára, — a fiatalok nem lettek egymáséi. Az ügy hősei: Tóm Haníbury 17 éves fiú, Ce­cil Hanibury konzervatív párti képviselő és dúsgazdag vállalkozó fia, valamint Miss Joan Eve, egy magasrangu bíró 16 éves unokája. A fiatalember, ld most érettségizett, meg­szöktette szerelmét nagyapja házából. Gyorsvonaton robogtak Gretua Green felé, hogy megesküdjenek a kovácsnál. A kovács azonban, akinek az utóbbi időben már szá­mos kellemetlensége volt, ragaszkodott a tör­vényes formákhoz. Kijelentette, hogy csak akkor adja őket össze, ha előzőleg 21 napig Skócia területén tartózkodnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom