Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)
1932-03-22 / 68. (2881.) szám
rpI^GAI-MAG^AR-HIRnAB Á Nílus lánya Irta: ifj. HEGEDŰS SÁNDOR Az arab mély m«gfhajUássa)l jelentette, hogy a kocsi előállott, erre én hajoltam meg Mris. Payne előtt és mondtam, hogy indulhatunk. Két arab lé gördítette a Mmtót és az repülve ment Cairő uocáim. A fezes [kocsis sudár- egyeinesen ült a bakon és biztos kézzel fogta a" gyeplőt és a kocsi nagyszerű roíbogássail viliit bennünket a Nílus felé. Mrs. Payne csak most .kezdett érdeklődni a dolog ináét és mikor feltűnt a Nílus hídja, megkérdezte: — Hová visz most engem? — A multiba! —■ felelteim — a messze mult- ba, a Plh araók koráiba! Ez alatt elértük a hidat, de nem mentünk rá, hanem balra lekanyarodtumk a vízparton, míg elértük Roda szigetét. — No, helyen vagyunk! Jöjjön! Ezzel lesegitetteni a Landauerről és a keskeny Nilus-csatorna oldalán lementem vele a dereglyére. Rozoga alkotmány volt biz az és Mrs. Payne nevelve jegyezte meg: — Erről a csónakról lássa elhiszem, hogy a Pharaók korából maradt vissza, viseltes is, piszkos is, minden jel őskori eredetét hirdeti! De mást nem látok itt a messze múltból, hacsak azt a pár rozoga viskót nem nevezi ..Pharaó-eimléknek**, aimá itt a szigeten szégyenkezik! Ez alatt az arab átlökte a dereglyéit a túlsó partra és mi felkapaszkodtunk a szigethátra. Végig mentünk a szigeten, egészen a sziget-csúcsig. Ott volt a kút, Míaiiazott üregével és benne az ó arab mérce, ősrégi beosztásával. — No lássa, helyben vagyunk! — mondtam — itt a Mikjas! Mrs. Payne nevetett: — Mi ez, varázsszó, melyet ha kiejt, mesebeli pompa tárul elém, mely felidézi a letűnt nagy kornak képét? — Valaimii olyanféle — feleltem — ez a Nílus vízmérője, mely most a mélypontot jelzi, de augusztus idusán, a kiöntött Nílus ímeguzzadt vizét méri. ősrégi maradvány, a nagy kor nagy emléke! Mrs. Payne bosszúsan ülit le a sziget csúcsán levő padra és elnézett a messzeségbe, a víz sima tükre felett: — Ezért hozott ide, ennél prózaibb dolgot valóban nem láttam soha! Még szerencse, hogy útit van ez a pad, amelyről el gyönyör- kő dlhetem a Nílus vizében. Kedvem volna haragudni magára! — Azt ne tegye, inkább legyen jó hozzám és hallgassa meg a Mákjáé regéjét! — Mert nem valóságról beszél nekem, az jobban érdekel. — Ma már csak annyi a valóság abból, hogy a földművelési miniszter megjelenik itt augusztus 21-én kíséretével és egy cifra ruhába öltöztetett babáit, bedob a Nílusba! — Máskor ez másképpen volt? — kérdez'- te Mrs. Payne. — Igen, évezredek előtt még komolyan vették a dolgokat és legfőbben a hitet, mely emlékeket, regéket és babonákat őrzött meg számiunkra! — felel teán. — És egy-egy szent ünnep volt a nemzet élete, arra készültek hosszú időn át és abban élték ki magukat. És ezeknek az egyiptomiaknak a legfontosabb, a létet adó Nílus viz élete volt, amely aztán nekik életet adott, a szörnyű sivatagok által körülzárt vízmedencében, melyben a Nikis élete lezajlik Ez a sekélyvizü folyó, csak egyszer kel igazi életre, augusztus közepén., akkor van a Midam Fumim el-Ohalig, a kiöntés nagy ünnepe, amely még mi is oly fontos esemény, hogy a kiöntés nagysága még az adót is szabályozza. Most képzelje él, hogy mii volt ez a messze múltban, évezredek előtt, amikor még sejtelmük sem volt arról, hogy a Nílus a Viktória Nyanza lefolyása és azért duzzad meg augusztus derekán ilyen könnyen, mert akkor _ vannak a hetes esők a Kiilimanjaro táján- ők csak azt látták, hogy ez a csekély vizű folyó, nyár közepén megdagad, valami titkos erőitől űzve, kilép a mederágyból és megáztatjia a sivár homokot, úgyhogy az dúsan önti “a gabonát. Ez az ismeretlen erő tette előttük szentté a folyót és csodává az áradás napját, amelyet 'nemzeti ünneppé avattak és fejedelmi pompával ünnepeltek! — Most sül ki, hogy valóságról beszél! — mondta mosolyogva Mrs. Payne. — Igen, valóságról — feleltem, — de a múlt távola regévé avatja! —Egyszóval? — kezdte Mrs. Payne. , — Egyszóval — folytattam — itt ment végbe Egyiptom nagy ünnepe, minden évben. Az ünnepre való készülődés, mindig egy évig tartott. Az ünnep befejeztével azonnal összeültek a papok a nagy Pliarao udvarában és a birodalomban keresték a legimél- tóíbb lányt, a nagy ünnepre. Ennek kellett Alsó- és Felső-Egy'ipitom legszebb lányának lenni. Mikor megtalálták, akkpr nagy ünnepséggel elmentek érte. Aztán félüiitöztettéfc díszes ruhákba, hajába érdekes diszt telitek, majd felültették a szent csónakra, amelyen csak a királynak volt szabad menni, a nagy ünnepeken. És aztán ezen a csónakom lehozták a kiszemelt Nílus lányát, ide Cairoba. A parton óriási tömeg várta az érkezőt és örömirivaígással üdvözölte a kiválasztottat. A papok mind oitt voltak és az Apiis bikát is elvezették, hogy ott legyen, mikor a kiráVersek, világgondok, uj költők és nagy tervezetek Mit csinál a gazdaember, ha lélen nincs munkája? Irta: SZOMBATHY VIKTOR Nemrégiben azt találtam írni, hogy túlsók már a költő meg az iné Szlovenszikón, ami nem volna baj, ha érdemesek foglalkoznának vele, de sajnos, az ilyen téli és koratavaszi időben, amikor nagy az unalom, jobb hijján regényeket ir még a dohánygyári munkás- leány is. Ebiből ismét csak nekünk volt bajunk, mert a regény ceruzával volt vékony irkapap inra firkautva s grófok sürü halálával végződött, késsel, gyilkolással és hörgő sikolyokkal tetőződött be. Közöltünk is a cikkben mintául nébány ver- sezetet s mivel nem akarom elrémiteni az olvasóit .a szlovenszkói líra legújabb termésétől, nem fárasztóm az újabbaknak olvastatá- sával. Azóta ismét érkezett három regény, vers, novella, amiket olyan apatikusan tesz az ember félre, mintha az aberdeeni skótok fel segítésére szánt gyűjtői v volna. Az ám, de alig telt el néhány nap, ismét közvetítettek egy vaskos levelet, azzal a kaján megjegyzéssel, hogy „újabb író a láthatáron !“ Vastag levél, de legalább humoros és amint sorait olvastuk, egyre jobban derült az arcunk. Értelmes ember Írhatta, — nem írom ki a nevét ezúttal, mert még találkozni szeretnék vele s azt békésen szeretném intézni —, értelmes falusi emberé az írás, aki sok minden életharcon túl van s némi felülről jött derűvel, irónikns önkritikával nézi az életet. A derék magyar sürü irkalapokra alapozta a költészetet. „Igaz, hogy verset írnak már ■minden falusi kis házban, — Írja beleegye- zőleg — s ebben van is valami igazságé* Ezzel vigasztal az első sorban, utána egy pár sornyi levél és a költészet, lényegileg és valóságilag. „Családom a napokban lakodalomban volt, — írja nagyon kedvesen és naiv őszinteséggel _ én odahaza maradtam és nyugodtan Írhattam egy éjsz'aka az alábbi verseket, az elsőt, igaz 1914-ben bei vonulásomkor a gyermekeimhez, kár volna neki elveszni, a másodikat átalakitottam, mert parázna hangzású volt, a többi eredeti és szives figyelmébe ajánlom. Nem jártam gimnáziumba, elnézendő egy kis pont vagy hiba." No most. A versek a jobboldalon vannak Írva, baloldalt a megjegyzések. Közben, a versek után is van ám megjegyzés, az újságról, amit olvas, a világról, amit bejárt: olyan az egész levél, mint egy napló. „A harmadik verset akkor találtam ki, mikor itt mentem a szomszédba s a szomszédot láttam búsulni!“ No, lássuk, hogy busul a szomszéd: — Ne búsuljon, Gyula bácsi, rig legyen, Az a fő, hogy az asztalon bor legyem Tök a kosárba, krumpli a zsákba, haj, De jó a bálba, haj, haj, haj! — Hát így busul a szomszéd, mondhatni kedélyesen. A következő oldalon először egy megjegyzés a flauberti típusokra, akik nagyon nyögnek az Íráson. Mert: „Ezen verseim mind eredetiek, 24 óra alatt készültek!“ E gyorstalpalásu versekben elégikus hang szól Móricz Zsigmondihoz, akinek levelet irt, de neki nem válaszolt. Ejnye, ejnye. Hadd közvetítsük csak itt Zsiga Bácsinak a panaszt: — Levelet Írtam Móricz Zsigroondnak, Annak a hírneves Magyarnak, De ő még csak arra se méltatott Még csak felelletett sem adott. — S itt most egy biztató szó, úgy Móricz Zsigmondihoz, mint az egész magyar irodalomhoz, beleértve a küzdelmes szlovenszkóit is: „Attól ne féljenek, uraim, hogy egy uj költő tűnt fel a horizonton: — Mert én nem akarok iró lenni, Nem akarok éhen halni. Azért imm a verseket, Mert most dolgozni nem lehet!44 Minden sorát aláíróim, kedves bácsim. S ha ismerném személyesen, nagy szeretettel, derűvel szorítanám meg a kezét. Különösein az éhenhalás elleni tiltakozása, melynek igy adott költői formát, nagyon megnyugtatott bennünket. Tél van, nincs munka, hó lepi be a határt, mit tehessen a szegény ember? Verset ir. Ha már éhen kell pusztulná, menjen végbe az dicsőséggel... — Mert hogyha jön a szép kikelet. Félre teszem a verseket, Megfogom az eke szarvát Elvetjük a zahot-árpát.44 Olyan ez a füleimnek, mint a gyöngyper- gés. Kár, hogy nagyon kevés szlovenszkói iró tudja utánaos imáin i. „Amikor a fagy kienged, Félreteszem a verseket, Pedig, vagy harminc marad félbe, Elkészülnek a jövő télre.44 Van ebben nim is, gondolat is, azonkívül biztató reménység. Harminc-negyven vers, amit majd beleszánt a földbe, meg se koty- tyan már itt... Az ám! Hogyan is mondta a jubiláns Goethe? „Wahrheit und Dichtung.“ Eddig ■szólt a Dichtung. A Wahrheit pedig emigy: „Pedig van most elegendő baj és bú Mégpediglen legtöbb van az adóbú Hogyha néha valami közbe nem jönne, Akár bele lehetne ugornom a tengerbe.44 Nem féltem én derék gazduraimat! Mert a következő vers már vidámabb önvallomás: „Esik a hó, havazik, A paraszt nem dolgozik, , Vagy aluszik, vagy pipál, Vagy a szomszédokba jár.“ Ahogy ezt itt most másodom a füzetből, újra einevetem magaim. Szavamra, egész pattogó vers ez. S főképpen őszinte. „A Vág partján lakom, egy verssel neki is tartozom**, mondja egy bevezetőben s ez mutatja, mennyi vig kedély, finom Önguny van a természetében. Van vers a rossz termésről, arról, hogy nincs kenyér. Aztán egy uj sor: „Nincsenek fiaim, csak lányaim, ezen verseimből kivehetők bánátim.** Van vers a rossz utakról, gyerekkoráról, a fiúgyermekekről. A füzet vége felé a versek már csupán egystrófásak, a továbbiakat majd a jövő tél hozza ki. Címeket közöl mutatóba s egy megkezdett elégiát, mely belső titkokat föd fel: „Rossz asszony a feleségem, Csolkot sohasem ad nékem. Harminc éve együtt vagyunk, Még sohase csolkoloztunk.*4 Fóltatása következik, drámai részletekben bővelkedik. Hát ez bizony fájdalmas emlék lehet... És ismét egy uj ver®, „a paraszt önérzetről**: „Nincs pantallóm, paraszt vagyok, De én arra büszke vagyok, Csizmám van és kérges kezem, De én aztat nem szégyelem.44 Még egy intő-tanköl tömény: „«J ej, leányok, vigyázzatok! Ezzel a ciklus „költői része" be van fejezve. A próza most jön: „Becsületbeli köteleslyi rangban lévő Nílus lánya érkezik. A nagy ünnepi fogadtatás után, gyaloghiojtóna tették és zene hangjai mellett kísérték be Nílus lányát a királyi palotába. Ahol évml-évre külön lakosztály volt részére fenntartva. Itt élt a Nílus lánya, királyi rangot megillető ellátásban, inig eljött az ünnep, Miidam Fumm el-Ohalig napja. — Akkor a hajnali napsugárral megszólaltak a kürtök és megkezdődött a nagy nílusi ünnepély, Nílus lányának ünnepe. — Miaga a nagy Pharao is eljött a szent napra. Aliivá hajtotta lovait és szelídített oroszlánja láncra verve, olt ült lábainál, miig kocsijával az ünnepély helyére robogott, órákig tartott a felvonulás. A katonáik fegyvere csillogott a napfényben., amint mentek az Útvonalon a Roda sziget felé. A Nilns mindkét partját megszállták az emberrajok, mint legyek a mézet És kürtök fülsiketítő zaja és dobok szörnyű hangja mellett haladt az ünnepi ménét Nílus felé. A papok aranyláncom vezették a fehér bikát, melynek virágfüzérek övezték nyalkát. A papság mögött jött a kocsi, melyet rabszolgák hoztak és ezen ült, csodaszép ruhában, a Nílus lánya. Mögötte katonáik, udvari méltóságok és azután az embertömeg, mely az ünmepere özönlött. — Mikor ide felértek a szigetcsúcsra, akkor a Nílus lánya leszállít a kocsiról és papok járultak eléje. Gyümölcsöt, édesbort és főtt rizsit hoztak neki. A főtt rizst arabok hozták arany tálon, Nílus lánya megizMite az élet, erre a maradékot az arabok a Nilus vizébe öntötték. Ekkor négerek gyümölcsöt vittek elé arainytiairtóham. A lány evett a gyümölcsből, megérintette valami ennyit, mire a maradékot a Nílusiba öntötték. Ekkor a főpap aramykelyhet nyújtott át Nilus lányának, amelyben különös bor volt, gyümölcsök nedvéből főzve. A lány ivott a kebelybő'l, miié a többit a Nilus vizébe öntötték. Ekkor a főpap megfogta a lány kezét és rávezette a szent csónakra, amely teljes dísszel várta már vendégét. A lány a csónakon trómszékre 1932 március 22, kedd. GOETHE A HALOTTI AGYON Pelller Frigyes egykorú rajza.) Bégemnek tartom, hogy a nevem titokba maradjon" — mondja szigorúan. Ezek után, mint illik, be is mutatkozik. Sok vidéket bejárt. „Kérem, ne nevessenek ki, drámai életben nőttem fel, ha megírnám tanulságos életem, filmre is alkalmas lenne s én bízom, hogy beválna. Híres magyar film lenne belőle, hallom, Pesten most kezdődik a filmgyártás. Móricz Zsigmondinak is ezügy- ben írtam, de nem felelt.4* És nunc venio ad. fortissimuim: „Ha akarja, megírom egy cikfcbrn, mikép lehetne az én elgondolásom szerint a nemzeteket békéltetni, a biztos háborút elkerülni. Szükség volna megalakítani minden országban egy nemzetközi parasztpártot evvel a jelszóval: Békét a világnak és kenyeret a népnek. Mindent jóra lőhetne hozni rövidesen- Mindent megírok, jusson eszükbe a bibliai Góliát és az egyszerű falusi ember, Dávid, aki legyőzte!" Még egy utó-vers, utóbusulás és engedély: A versben kisebb igazittásokk és javittásokk megengedve, rövid jelentés egy ottani rablásról, majd illő Istennek ajánlás. * Nem, nem tudok mosolyogni, bármennyire derűsek is ezek a versek. Téli időiben mit tegyen a józan gazda: művelődik, olvas és, ha esze van, kedvet kap az írásra. Ismerem ezeket az írásokat és a bennük rejlő gondolatokat. Ha a kifejezés formája nem is gördülékeny, ha nem is a szokványos irodalmi stílus mosolyog bennük, — azért meleg szív, érző lélek és tiszta szándék vezeti a tollat. Nem irodalmat akarok itt megmutatni1, még tréfáiból sem. Csak láttatni akarom azt a típust, amelyik gondolkozik, akiben altruista szándékok vannak, aki a falusi nép jobbjához tartozik. Sajnos, sokan vannak manapság, akikről ennyi sok szépet és jót nem nagyon lehet már elmondani. Ne legyünk elfogultak parasztjainkkal szemben mindenkor. Ha nem az édes romantika szemüvegén át nézzük, sok olyast látunk benne, amit szívesen száműznénk. Any- nyira nem azok, akiknek a hajdani olvasókönyv leírja, hogy sokszor önmaguknak legfurcsább: régi népszínművet játszani, annak hangulatába beilleszkedni. De hát vannak ilyen emberek is, mint ez a fennemliitett költő. Józan, derül, gúnyos, természetes eszü. És még honoráriumot sem kért, amit pedig csodálni lehet, mert újabban minden elmemüvet azzal hoznak be, hogy azonnal fizessen a kiadó érte. Majd, ha személyesen találkozunk, megbeszéljük a nagy filmet és a világgon dóktól í való szabadulást. Ugylátszik, rájött a gazd- urami s receptje vau a válság megoldására. Hamar tehát, miig nem késő. — ............. 1111.......... 'i ül t, két pap állott mellette és izmos néger evezősök hajtották a csónakot a Nílus közepére. Ezalatt a zene szólt mindkét parton, a sípok, a kürtök, a dobok, a tam-tamok, amihez járult a fanatikus nép kiáltozása. — Mikor a csónak elérte a viz közepét, akkor az evezősök abbahagyták az evezést. A papok jeléket adtak, melyek hozzátartoztak a szent szertartáshoz és azután a négerek a papok parancsára megragadták a hajadont, hirtelen gyolccsal becsavarták, mint valami múmiát; kezét, lábát leszorították, aztán a főpap intésére felkapták és nagy lendülettel belehajiitották a Nilus közepébe a krokodilok és hailak prédájául. — Ez volt minden évben a szent áldozat a termékenységet adó Nílusnak, mely őket fenntartotta és éltette. Ma már csak azt a cifra babát dobják a vízbe a szent ünnep napján, melyet a szimbólum kedvéért valamely üzletben vesznek, hogy a nép szerne- látitiána az ünnepet mégis megtarthassák! „Sic tnamsiit, glória mumdi!*'
