Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)
1932-03-22 / 68. (2881.) szám
2 <T^<MtMAGfeARHlRLA& 1932 március 22, kedd. is elsőrendű, modern élmény, ha olvassuk* Mondásai igen fején találják a szöget, hogy akár századok múlva mindenre és mindenütt találó Goethe-citátumokat szórhatunk szét, mert nem utolsósorban az ő aperszüi alapján alakult ki a nagypolgár európai életfelfogása. Élete, szerelmei, viselt dolgai, tökéletessége, szerencséje, gazdagsága, egészsége, létének nagy viharai, agyának óriási intenzitása, beszélgetései, élményed, harcai, győzelmei örökké bámulatraméltók maradnak s olvasva élettörténetét, ezt a fordulatos Jókai- regényt, mindenkor leesik az állunk a csodálkozástól és szinte nem akarjuk elhinnni, hogy ez a Berend Iván, Tatrangi Dávid, akinek minden sikerült, a szellemnek ez a biztoskezü Old Shatterhandja, valóban létező figura volt, úgy ahogy leírják s csajc ugyanúgy ember, mint ml vagyunkMit keres ez a titán közöttünk, ma, amikor csupán szenvedésünk titáni és nem az erényeink? * Kísértet. Nosztalgiánk szimbóluma, ő jelenti azt a világot, amely után vágyódunk. Gret- chen. Benne nyugszik meg a lelkünk. Talán már elmúlt az, amit képviselt, talán utolsó adieunk az, amit most a kiegyensúlyozott nagy polgári kultúra legnagyobb képviselője leié intünk a jubileum alkalmával, talán fájdalmas bucsuzás ez: el keli szakadnunk tőle, mert nem élhetünk abban a szép, de beteg városban, ahol ő volt ottmaradásunk egyik legszentebb oka, de most vége és mennünk kell a megpemészedett levegőből kifelé. Goethe jelentette az európai polgári világot. Az européerséget. A tizenkilencedik század nagy polgári civilizációjának a kezdetét és ő adta a döntő lökést a győzelemhez- Világpolgár volt. Európai. Arisztokrata hajlamú polgár, az individualizmus titánja, a civilizáció, a haladás apostola. Száz év előtt meghalt. De csak most búcsúzunk el tőle. Most, amikor az elszakadás a legjobban fáj, mert a távozó szellem pótolhatatlan űrt hagy maga után. De ne felejtsük el, hogy Goethe nem egy embert és egy eszmét képviselt- Valaki mindig megtalál benne valamit, amire szüksége van, s amire Goethe szelleme pregnánsan rávilágított. Fiatalkora a forradalmas ember ideálja lehet, férfikora a dolgozó munkásé, öregkora a bölcsé, tudománya a tudásé, költészete a költőé. Goethe egyszer azt mondotta Eckermannak: A nagy és alkotó ember számtalan pubertáson esik át, számtalanszor fiatal, újrakezdő s mindig más és más ember lesz belőle. Goethe számatalanszor vajúdott ki magából uj embert s mindenki megtalálja benne a maga típusát.. Ennek folytán értékelése is számtalan pubertáson ment át: korok és emberek szerint mindenki valami újat, valami magánakvalót tudott észrevenni Goethe totalitásában. A háború utáni deA Venkov durva támadása a ruszinszkói zsidóság ellen A ruszinszkói éhség-front újabb hírei Munkács, március 21. (A PMH munkatársától.) Pro és oontra ruszinszkói problémákkal foglalkoznak úgyszólván az összes cseh lapok. Az agTánpárt hivatalos lapja, a Venkov,- március lő-ikii számának Ruszinszkóról szóló főoikkében többek között a következőiket írja: — A legutóbbi hónapokban a kommunista képviselők bűneként a kommunista propaganda nagyszabású és lankadatlan agitáoiót fejt ki Ruszinszköban faluról-ifalura. Ez az agitáció megbontja, a komoly megfontolástól elviszi a tömegeket a legkevésbé elfogadható eszközhöz: a demonstrációhoz. Igaz, észrevehető már az is, hogy a nép egyes helyeken már tisztában van az agitátor okkal és azokat kikergetíe a falvakból. (íven esetről Ruszin szkóban nem tudunk! Szerk.) Hogy a helyzetet jellemezzük — Írja a Venkov — meg kell említenünk azt, hogy a kommunista agitátorok hü szövetségesekre találtak a zsidó elemekben, kik egész éven át ebből a szegény népből tejelnek! mokrata polgár, aki hitt az evolúcióban, a humanizmusban, a világpolgárságban, az individualizmus diadalában, a maga ideáljait látta benne s bús nosztalgiával tekint most, a nagy csőd pillanatában soha el nem ért vágyainak végtelen megtestesítőjére, — de lehet, hogy ható politikai konjunktúra érdekében. Most ennek a cseh agrár-zsidópárti zsidóságnak körében óriási visszatetszést szült a Venkov cikke, mely a ruMmszkói zsidóságot támadja és okolja. Felháborodással tárgyalják a Venkov megállapításait a ruszinszkói zsidósággal kapcsolatban. Nem tudják elképzelni, hogy a Venkov hogy írhatta igy el, hogy leplezhette le igy magát a zsidósággal kapcsolatos érzelmeiben. A nem agrár-zsidók, Ruszinszkő magyarságának, őslakosságának megbecsült és igen értékes tényezői pedig elégtétellel állapítják meg azt, hogy a Venkov és ezáltal a cseh agrárpárt ennyire értékeli a velük tartott zsidó „vezéreket". * A ruszinszkói nyomorral, a Hamilton és Renn cikkekkel kapcsolatban egymásután jelennek meg a hivatalos és félhivatalos nyilatkozatok és cáfolatok. Az ,.A-Zet" a Benesék egyik lapja a következőket irja: a keletkező uj európai ember ismét megtalálja Goethében a vezérfonalat és a weimari bölcs a mai pompes funébres után harmadnap feltámad halottaiból, hogy egy uj élet és egy uj emberi forma messiása legyen. — Rozsypal Prágába hivatott és atöt a nyilatkozatot tette, hogy Ruszinszkóban ma nincs rosszabb helyzet, mint volt a magyarok alatt és hogy Ruszinszkó lakossága többé ^kevésbé megszokta az éhezést... Ha Rusziinszkóban csakugyan olyan a helyzet, mint volt a magyarok alattit, akkor csak csodálkozni lehet azon, hogy Rozsypalt nem függesztették fel. — Minden esetre gyorsan megállapítást nyert, — írja tovább az A-Zet, — hogy Ruszin szkóban valóban éhség van, hogy a Ver- chovinát betegségek pusztítják és hogy az állami segítség, ha Prága igyekezett is mindent (? Szerk.) megtenni!, még sem volt olyan, mint amilyennek lennie kellett voln a... ...Rozsypal ismét Prágába hivatott, hogy felvilágosítást adjon és megindokolja, hogy Ruszinszfcó kormányzata miért nem törődött hatásosabban az ottani Ínség enyhitéséért... Szép arcú beismerés! * Beszkid, Ruszinszkő hatás- és jog-kör nélküli kormányzója, — mint a P. M. H. már jelentette — ismét memorandumot intézett a kormányhoz. Azt mondják ez a 125-iik Besz- kid-féle memorandum. Eddig egyre sem kapott. választ, vagy olyan intézkedést, amilyet kért. * A Beszkid-féle inségakciőra, amely három héttel ezelőtt kiplakatiroztatla, hogy mindenki mennyit adjon, eddig a számításba vett 2 millióból alig 9 ezer korona folyt be. Most . felszólító levelet küldenek mindenkinek, ah- í hoz csekket mellékelnek, hogy a rá kivetett összeget mindenki sürgősen küldje be. Beszkid plakátja felsorolt mindenkit, akinek adakoznia kell Ruszinszkő nyomora, ínsége enyhithetése érdekében. Feltűnést keltett, hogy a plakát megjelöltjei közt nem sze- ! repelt legelői Benes külügyminiszter is- Ru- szinszkóban ugyanis úgy vélik, hogy a Ruszin szkot felszabadító Benes külügyminiszter i ur, ha tudná, milyen nyomor van az ő kedvenc Ruszinszkójában, bizonyára szívesen adná 800 milliósnak mondott vagyonának egy évi kamatát a ruszinszkói nyomor enyhítésére. Ez az összeg legalább kétszerese voltna annak az összegnek, melyei Beszkid összehozni kívánt s amely sohasem fog összegyűlni ! Nincs a névsorban Jech dr. ruszinszkói országos alelnök, kinek több mint 70 ezer korona évi fizetése van, ki agglegény s ki bizonyára sokat és szívesen adna, ha kérnének tőle, mert hiszen ő Ruszin szkon ak köszönheti pozícióját. * A Verchovinán egy-két hét óta valóságos bucsujárás van. Elözönlötték a cseh újságírók, kik ki akarják vizsgálni, maguk akarják megnézni, hogy mi igaz a Hamilton Renn állá tápokból. Itt vannak a különböző prágai hivatalos kiküldöttek, kik itt tanácskoznak, hogy A Venkov e cikke a vég© felé még a következőket mondja: — Talán már elég tapasztalatuk van az értelmes embereknek ebben a republdkában ahhoz, hogy tudják azt: a zsidó-kommunista ügynökök még senkit sem segítettek meg és segíteni nem is fognak. így ir a Venkov, a cseh agrárpárt hivatalos lapja, Ruszin szkó- ról szóló hivatalos jellegű cikkében. A eséh agrárok és hivatalos lapjuk szerint; tehát a zsidók a hibásak, a zsidók is az okai a ruszinszkói Ínségnek, a ruszin nép nyomorának! De ezzel az agrár megállapítással kapcsolatban tudni "kell azt, hogy a ruszinszkói zsidóság egy nagy része éppen nem a kommunistákkal, hanem az agrárpárttal szövetséges. Az agrárpárt szervezte meg szavazóiul a ruszinszkói zsidóság legkevésbé értékes részét a „cseh agrár-zsidó pártba". Ebben a pártban vannak azok a zsidók, kik a múltban nagy magyarok voltak, ma pedig a csehszlovák kormánykoalíció legnagyobb hívei a kijárások, licencek s a jól kihasznál... a fogaim pedig azért oly vakítóan fehérek - meséli a szép asszony mert gyermekkorom óta mindig Odolí használok ... ^ {rr\ M Odol-fogápolásnak az eredménye, 1 ha fehér a foga s friss a lehellete. 1 ' PÁTER LAURENT1US TITKA BÖNöGYi REGÉNY Irta: VÉCSEY ZOLTÁN (Copyright by Prágai Magyar Hírlap.) (60) Ez a Hell olyan egzisztencia volt, akit szintén a háború utáni viszonyok vetettek ki az élet normális kerékvágásából Elszegényedett osztrák bárói család sarja, aki alapítványi helyen végezte a katonai iskolát, a mozgósításikor kikerült a tüzvonalba s főhadnagyi rangban küzdött a szélrózsa minden sarkában. Leszerelés után megpróbálkozott mindennel, volt sofőr, portás egy előkelő mulatóhelyen, éfjjeli őr egy biztonsági vállalat szolgálatában, végül Kurt gyorsírónak protezsálta be a lapjához s egy- egy nagyobb feladatának megoldásánál gyakran igényibe vette a segítségét. És Hell Rob ügyes fickónak bizonyult, Relcredy vicomte leleplezésében nem kis érdeme volt s a szélhámos egy pillanatig sem sejtette, hogy a megbízhatónak ígérkező uj lakáj mindennap részletes jelentéseket küld Kurt Resnernek, a rettegett bűnügyi riporternek. Azon a reggelen, amikor Kurt első figyelmeztetése Zsembery utján megjött, Hell azonnal felkereste az igazgatót s néhány perc múlva a kezelőorvos kopogtatott a grófnő ajtaján. Alaposan megvizsgálta. — Nahát nagyszerű, nagyszerű haladás, de mégis kissé óvatosnak kell lennünk, nem szabad tulerőltetnünk a szivet. Még nem vagyunk teljesen egészségesek, azok a nagy í?ipartik még nem nekünk valók. Most már be kellett érniük a kisebb sétákkal, szűk területen, a szanatórium közvetlen környékén. De egy hasznuk volt a dologiból, a két hódoló kevesebbet mutatkozott. — ügy látszik, mégis a szabad természet vonzotta őket inkább, mint mi, — mondta kémikus bánattal a hangjában Anita. — Te még vigasztalódhatsz, Mária, mert van még egy tisztelőd, de mit tegyek én? — Tisztelőm? Ugyan kicsoda? — Oh, csak ne tetesd magad. Kicsoda? Hát a Schneider Robi. — Igaz, igaz — csilingelt a grófnő kacagása — Robi nagyon kedves lovag, ha nem volna rajta állandóan a plasztron, az ember kész gentleman-nek hinné. Az egyik délelőttön azon a fenyőuton jártak, amelyik az oíbeMszktől a Neptunus szö- kőkutig vezet. A grófnő egyszerre cgaik megállt, arca el- sápadt és szemeiben nagy rémület tükröződött. Megragadta Anita kezét. A leány most abba az irányba tekintett, amelyre a grófnő szemei Tévedtek és látta, amint egy magas termetű férfi sietős léptekkel tant lefelé a hegyoldalon. — Mi az, édes, mi bajod lett. egyezerre? Rosszul lettél? Talán legjobb lesz, ha visz- szatérünk — szólt aggódó hangon. — Nem, nem, csak — a fantázia üz velem játékot — Ennek a férfinak a termete, a járása — — Valami kellemetlen emlék? A grófnő idegesen felkacag'ott. — Nem, nem, ostobaság az egész. De amint visszatértek, azonnal sürgönyt fogalmazott meg s feladta Brúnner Terézia címére, Vérkére. Az egész napot nyugtalanul töltötte. Sürgönyére nem jött válasz. Vacsora előtt Hell pár szót beszélgetett Anitával. — Ma nincs esti séta. Beszéltem Kurítal. Holnap reggel már itt lesz. Elérkeztünk a végkifejlethez. xxxrv. Max Hellwarth hetek óta morózus kedvében volt. Ezt a rosszkedvét könnyű megértenünk, ha eszünkbe jut, mennyi ambícióval készülődött Hellwarth az Anita Loos ügy főtárgyalására, amellyel karriert akart csinálni. Már a főszerkesztővel mindent elintézett, már a zsebében is volt a tekintélyes előlegre szóló utalvány, amikor egy este, két nappal indulása előtt, a főszerkesztő szobájába hivatta. — Ne haragudjék, kedves Max, • de diszpozíciómat a közbejött körülmények miatt meg kellett változtatnom — mondotta sajnálkozó hangon. — Higyje meg, magamnak is nagyon rosszul esik ez, mert rendkívül nagyrabecsülöm az ön tehetségét és tudom, hogy rendkívül, ambiciózus... — Csak nem a pelpai főtángyalásról vau 6zó? — vágott rosszat sejtve a szóáradatba Hellwarth. Bizony arról, kedves Hellwarth kollégám, a megbízatást vissza kell vonnom ... — Ez persze annyit jelent, hogy akár le is vonhatóm a konzekvenciákat ~- mondta fagyosan Hellwarth. — Nem kell mindjárt élére állítani a helyzetet — sietett megnyugtatni a főszerkesztő. — Majd gondom lesz rá, hogy bőségesen kárpótoljam. Természetesen az előleg kiutalása érvényben marad, hiszen bizonyára jócskán voltak már kiadásai is. — És ha szabad érdeklődnöm, főszerkesztő ur, ki miatt ér ez a mellőztetés? Kit küld ki helyettem ? — Kurt Resnert kell kiküldeneim. Nekem ugyan semmi kifogásom nem lett volna ellene, ha továbbra is ön látja el az Anita Loos ügyet, de hát a kiadó ragaszkodik Res- nerhez. — Hiszen Resner Oroszországban van! — Ma jött sürgöny tőle Varsóból s a kiadó utasítására egyenesen Pelpára dirigáltam. Már útban is van. Tehát újból Kurt Resner. A sztár, az első fizetésű újságíró, akit itt toronymagasságba emeltek mindenki felett. Mindig és mindenütt Kurt Resner ... — És ha én ragaszkodnék az előzetes megáll ap ód ásu n khoz ? — Ezt igazán sajnálnom kellene. Hellwarth ur — mondta a főszerkesztő hűvösen — e akkor a konzekvenciák levonását tényleg önre kellene bíznom. Max Hellwarth összeharapta ajkait. Tudta, mit jelentenek ezek a szavak, ha nem tetszik, fel is ut, le is ut. Meghajolt és özó nélkül otthagyta a főszerkesztőt. Két napig kilincselt a konkur- rens lapok kiadóinál, minden eredmény nélkül. Végre meggyőződött róla, hogy nem tudna elhelyezkedni sehol másutt. Beletörődött a megváltoztathatatlanba. De napról napra keserűbben, egyre gyü- lölkiödőbbé vált szívvel kellett tapasztalnia vetélytársának nagy sikereit. A kiadó mindennap boldog kézdőrzsölgetés közben emlegette előttük, hogy a kolportázs rohamosan emelkedik. Hát még akikor mi lesz. ha Kurt ezt a bűnügyet is megoldja s hónapokon át fogja közölni naplójegyzeteit? Mert hogy Kurtnak sikerülni fog a ladnai rejtélyt kibogoznia, abban sem a kiadó, sem a fő- szerkesztő nem kételkedett. Ezen az estén is rosszkedvűen, elkeseredetten ült Íróasztalánál s valami kis törvényszéki tárgyalás referádáját irta, amikor a gyorsíró nagy sebbel-lobbal végigrohant a szobán, melyben Hellwarth kollégájával együtt dolgozott. %