Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-22 / 68. (2881.) szám

2 <T^<MtMAGfeARHlRLA& 1932 március 22, kedd. is elsőrendű, modern élmény, ha olvassuk* Mondásai igen fején találják a szöget, hogy akár századok múlva mindenre és mindenütt találó Goethe-citátumokat szórhatunk szét, mert nem utolsósorban az ő aperszüi alap­ján alakult ki a nagypolgár európai életfelfo­gása. Élete, szerelmei, viselt dolgai, tökéletes­sége, szerencséje, gazdagsága, egészsége, lé­tének nagy viharai, agyának óriási intenzi­tása, beszélgetései, élményed, harcai, győzel­mei örökké bámulatraméltók maradnak s ol­vasva élettörténetét, ezt a fordulatos Jókai- regényt, mindenkor leesik az állunk a cso­dálkozástól és szinte nem akarjuk elhinnni, hogy ez a Berend Iván, Tatrangi Dávid, akinek minden sikerült, a szellemnek ez a biztoskezü Old Shatterhandja, valóban létező figura volt, úgy ahogy leírják s csajc ugyanúgy ember, mint ml vagyunk­Mit keres ez a titán közöttünk, ma, amikor csupán szenvedésünk titáni és nem az eré­nyeink? * Kísértet. Nosztalgiánk szimbóluma, ő jelenti azt a világot, amely után vágyódunk. Gret- chen. Benne nyugszik meg a lelkünk. Talán már elmúlt az, amit képviselt, talán utolsó adieunk az, amit most a kiegyensúlyozott nagy polgári kultúra legnagyobb képviselője leié intünk a jubileum alkalmával, talán fáj­dalmas bucsuzás ez: el keli szakadnunk tő­le, mert nem élhetünk abban a szép, de be­teg városban, ahol ő volt ottmaradásunk egyik legszentebb oka, de most vége és mennünk kell a megpemészedett levegőből kifelé. Goethe jelentette az európai polgári világot. Az européerséget. A tizenkilencedik század nagy polgári civilizációjának a kezdetét és ő adta a döntő lökést a győzelemhez- Világ­polgár volt. Európai. Arisztokrata hajlamú pol­gár, az individualizmus titánja, a civilizáció, a haladás apostola. Száz év előtt meghalt. De csak most búcsúzunk el tőle. Most, amikor az elszakadás a legjobban fáj, mert a távozó szellem pótolhatatlan űrt hagy maga után. De ne felejtsük el, hogy Goethe nem egy embert és egy eszmét képviselt- Valaki min­dig megtalál benne valamit, amire szüksége van, s amire Goethe szelleme pregnánsan rá­világított. Fiatalkora a forradalmas ember ideálja lehet, férfikora a dolgozó munkásé, öregkora a bölcsé, tudománya a tudásé, költé­szete a költőé. Goethe egyszer azt mondotta Eckermannak: A nagy és alkotó ember számtalan pubertáson esik át, számtalanszor fiatal, újrakezdő s mindig más és más ember lesz belőle. Goethe számatalanszor vajúdott ki magából uj embert s mindenki megtalálja benne a maga típusát.. Ennek folytán érté­kelése is számtalan pubertáson ment át: ko­rok és emberek szerint mindenki valami újat, valami magánakvalót tudott észrevenni Goethe totalitásában. A háború utáni de­A Venkov durva támadása a ruszinszkói zsidóság ellen A ruszinszkói éhség-front újabb hírei Munkács, március 21. (A PMH munkatár­sától.) Pro és oontra ruszinszkói problémák­kal foglalkoznak úgyszólván az összes cseh lapok. Az agTánpárt hivatalos lapja, a Venkov,- március lő-ikii számának Ruszinszkóról szóló főoikkében többek között a következőiket írja: — A legutóbbi hónapokban a kommunista képviselők bűneként a kommunista propa­ganda nagyszabású és lankadatlan agitáoiót fejt ki Ruszinszköban faluról-ifalura. Ez az agitáció megbontja, a komoly megfontolás­tól elviszi a tömegeket a legkevésbé elfo­gadható eszközhöz: a demonstrációhoz. Igaz, észrevehető már az is, hogy a nép egyes he­lyeken már tisztában van az agitátor okkal és azokat kikergetíe a falvakból. (íven eset­ről Ruszin szkóban nem tudunk! Szerk.) Hogy a helyzetet jellemezzük — Írja a Ven­kov — meg kell említenünk azt, hogy a kommunista agitátorok hü szövetségesekre találtak a zsidó elemekben, kik egész éven át ebből a szegény népből tejelnek! mokrata polgár, aki hitt az evolúcióban, a hu­manizmusban, a világpolgárságban, az indivi­dualizmus diadalában, a maga ideáljait látta benne s bús nosztalgiával tekint most, a nagy csőd pillanatában soha el nem ért vágyainak végtelen megtestesítőjére, — de lehet, hogy ható politikai konjunktúra érdekében. Most ennek a cseh agrár-zsidópárti zsidóságnak köré­ben óriási visszatetszést szült a Venkov cikke, mely a ruMmszkói zsidóságot tá­madja és okolja. Felháborodással tárgyalják a Venkov meg­állapításait a ruszinszkói zsidósággal kap­csolatban. Nem tudják elképzelni, hogy a Venkov hogy írhatta igy el, hogy leplezhette le igy magát a zsidósággal kapcsolatos ér­zelmeiben. A nem agrár-zsidók, Ruszinszkő magyar­ságának, őslakosságának megbecsült és igen értékes tényezői pedig elégtétellel állapít­ják meg azt, hogy a Venkov és ezáltal a cseh agrárpárt ennyire értékeli a velük tar­tott zsidó „vezéreket". * A ruszinszkói nyomorral, a Hamilton és Renn cikkekkel kapcsolatban egymásután je­lennek meg a hivatalos és félhivatalos nyi­latkozatok és cáfolatok. Az ,.A-Zet" a Benesék egyik lapja a kö­vetkezőket irja: a keletkező uj európai ember ismét megtalálja Goethében a vezérfonalat és a weimari bölcs a mai pompes funébres után harmadnap fel­támad halottaiból, hogy egy uj élet és egy uj emberi forma messiása legyen. — Rozsypal Prágába hivatott és atöt a nyi­latkozatot tette, hogy Ruszinszkóban ma nincs rosszabb helyzet, mint volt a magyarok alatt és hogy Ruszin­szkó lakossága többé ^kevésbé megszokta az éhezést... Ha Rusziinszkóban csakugyan olyan a hely­zet, mint volt a magyarok alattit, akkor csak csodálkozni lehet azon, hogy Rozsypalt nem függesztették fel. — Minden esetre gyorsan megállapítást nyert, — írja tovább az A-Zet, — hogy Ru­szin szkóban valóban éhség van, hogy a Ver- chovinát betegségek pusztítják és hogy az ál­lami segítség, ha Prága igyekezett is min­dent (? Szerk.) megtenni!, még sem volt olyan, mint amilyennek lennie kellett voln a... ...Rozsypal ismét Prágába hivatott, hogy felvilágosítást adjon és megindokolja, hogy Ruszinszfcó kormányzata miért nem törődött hatásosabban az ottani Ínség enyhitéséért... Szép arcú beismerés! * Beszkid, Ruszinszkő hatás- és jog-kör nél­küli kormányzója, — mint a P. M. H. már jelentette — ismét memorandumot intézett a kormányhoz. Azt mondják ez a 125-iik Besz- kid-féle memorandum. Eddig egyre sem ka­pott. választ, vagy olyan intézkedést, amilyet kért. * A Beszkid-féle inségakciőra, amely három héttel ezelőtt kiplakatiroztatla, hogy minden­ki mennyit adjon, eddig a számításba vett 2 millióból alig 9 ezer korona folyt be. Most . felszólító levelet küldenek mindenkinek, ah- í hoz csekket mellékelnek, hogy a rá kivetett összeget mindenki sürgősen küldje be. Beszkid plakátja felsorolt mindenkit, aki­nek adakoznia kell Ruszinszkő nyomora, ín­sége enyhithetése érdekében. Feltűnést kel­tett, hogy a plakát megjelöltjei közt nem sze- ! repelt legelői Benes külügyminiszter is- Ru- szinszkóban ugyanis úgy vélik, hogy a Ru­szin szkot felszabadító Benes külügyminiszter i ur, ha tudná, milyen nyomor van az ő ked­venc Ruszinszkójában, bizonyára szívesen ad­ná 800 milliósnak mondott vagyonának egy évi kamatát a ruszinszkói nyomor enyhítésé­re. Ez az összeg legalább kétszerese voltna annak az összegnek, melyei Beszkid össze­hozni kívánt s amely sohasem fog össze­gyűlni ! Nincs a névsorban Jech dr. ruszinszkói or­szágos alelnök, kinek több mint 70 ezer ko­rona évi fizetése van, ki agglegény s ki bizo­nyára sokat és szívesen adna, ha kérnének tőle, mert hiszen ő Ruszin szkon ak köszönheti pozícióját. * A Verchovinán egy-két hét óta valóságos bucsujárás van. Elözönlötték a cseh újságírók, kik ki akarják vizsgálni, maguk akarják meg­nézni, hogy mi igaz a Hamilton Renn állá tá­pokból. Itt vannak a különböző prágai hiva­talos kiküldöttek, kik itt tanácskoznak, hogy A Venkov e cikke a vég© felé még a kö­vetkezőket mondja: — Talán már elég tapasztalatuk van az értelmes embereknek ebben a republdkában ahhoz, hogy tudják azt: a zsidó-kommunista ügynökök még senkit sem segítettek meg és segíteni nem is fognak. így ir a Venkov, a cseh agrárpárt hivatalos lapja, Ruszin szkó- ról szóló hivatalos jellegű cikkében. A eséh agrárok és hivatalos lapjuk sze­rint; tehát a zsidók a hibásak, a zsidók is az okai a ruszinszkói Ínségnek, a ruszin nép nyomorának! De ezzel az agrár megállapítással kapcsolat­ban tudni "kell azt, hogy a ruszinszkói zsidó­ság egy nagy része éppen nem a kommu­nistákkal, hanem az agrárpárttal szövetsé­ges. Az agrárpárt szervezte meg szavazóiul a ruszinszkói zsidóság legkevésbé értékes részét a „cseh agrár-zsidó pártba". Ebben a pártban vannak azok a zsidók, kik a múlt­ban nagy magyarok voltak, ma pedig a csehszlovák kormánykoalíció legnagyobb hí­vei a kijárások, licencek s a jól kihasznál­... a fogaim pedig azért oly vakítóan fehérek - meséli a szép asszony mert gyermekkorom óta mindig Odolí használok ... ^ {rr\ M Odol-fogápolásnak az eredménye, 1 ha fehér a foga s friss a lehellete. 1 ' PÁTER LAURENT1US TITKA BÖNöGYi REGÉNY Irta: VÉCSEY ZOLTÁN (Copyright by Prágai Magyar Hírlap.) (60) Ez a Hell olyan egzisztencia volt, akit szintén a háború utáni viszonyok vetettek ki az élet normális kerékvágásából Elsze­gényedett osztrák bárói család sarja, aki alapítványi helyen végezte a katonai isko­lát, a mozgósításikor kikerült a tüzvonalba s főhadnagyi rangban küzdött a szélrózsa minden sarkában. Leszerelés után megpró­bálkozott mindennel, volt sofőr, portás egy előkelő mulatóhelyen, éfjjeli őr egy bizton­sági vállalat szolgálatában, végül Kurt gyorsírónak protezsálta be a lapjához s egy- egy nagyobb feladatának megoldásánál gyakran igényibe vette a segítségét. És Hell Rob ügyes fickónak bizonyult, Relcredy vi­comte leleplezésében nem kis érdeme volt s a szélhámos egy pillanatig sem sejtette, hogy a megbízhatónak ígérkező uj lakáj mindennap részletes jelentéseket küld Kurt Resnernek, a rettegett bűnügyi riporternek. Azon a reggelen, amikor Kurt első figyel­meztetése Zsembery utján megjött, Hell azonnal felkereste az igazgatót s néhány perc múlva a kezelőorvos kopogtatott a grófnő ajtaján. Alaposan megvizsgálta. — Nahát nagyszerű, nagyszerű haladás, de mégis kissé óvatosnak kell lennünk, nem szabad tulerőltetnünk a szivet. Még nem va­gyunk teljesen egészségesek, azok a nagy í?ipartik még nem nekünk valók. Most már be kellett érniük a kisebb sé­tákkal, szűk területen, a szanatórium köz­vetlen környékén. De egy hasznuk volt a dologiból, a két hódoló kevesebbet mutat­kozott. — ügy látszik, mégis a szabad természet vonzotta őket inkább, mint mi, — mondta kémikus bánattal a hangjában Anita. — Te még vigasztalódhatsz, Mária, mert van még egy tisztelőd, de mit tegyek én? — Tisztelőm? Ugyan kicsoda? — Oh, csak ne tetesd magad. Kicsoda? Hát a Schneider Robi. — Igaz, igaz — csilingelt a grófnő kaca­gása — Robi nagyon kedves lovag, ha nem volna rajta állandóan a plasztron, az ember kész gentleman-nek hinné. Az egyik délelőttön azon a fenyőuton jár­tak, amelyik az oíbeMszktől a Neptunus szö- kőkutig vezet. A grófnő egyszerre cgaik megállt, arca el- sápadt és szemeiben nagy rémület tükröző­dött. Megragadta Anita kezét. A leány most abba az irányba tekintett, amelyre a grófnő szemei Tévedtek és látta, amint egy magas termetű férfi sietős léptekkel tant lefelé a hegyoldalon. — Mi az, édes, mi bajod lett. egyezerre? Rosszul lettél? Talán legjobb lesz, ha visz- szatérünk — szólt aggódó hangon. — Nem, nem, csak — a fantázia üz velem játékot — Ennek a férfinak a termete, a já­rása — — Valami kellemetlen emlék? A grófnő idegesen felkacag'ott. — Nem, nem, ostobaság az egész. De amint visszatértek, azonnal sürgönyt fogalmazott meg s feladta Brúnner Terézia címére, Vérkére. Az egész napot nyugtalanul töltötte. Sür­gönyére nem jött válasz. Vacsora előtt Hell pár szót beszélgetett Anitával. — Ma nincs esti séta. Beszéltem Kurítal. Holnap reggel már itt lesz. Elérkeztünk a végkifejlethez. xxxrv. Max Hellwarth hetek óta morózus kedvé­ben volt. Ezt a rosszkedvét könnyű megér­tenünk, ha eszünkbe jut, mennyi ambícióval készülődött Hellwarth az Anita Loos ügy fő­tárgyalására, amellyel karriert akart csinál­ni. Már a főszerkesztővel mindent elintézett, már a zsebében is volt a tekintélyes előleg­re szóló utalvány, amikor egy este, két nap­pal indulása előtt, a főszerkesztő szobájába hivatta. — Ne haragudjék, kedves Max, • de disz­pozíciómat a közbejött körülmények miatt meg kellett változtatnom — mondotta saj­nálkozó hangon. — Higyje meg, magamnak is nagyon rosszul esik ez, mert rendkívül nagyrabecsülöm az ön tehetségét és tudom, hogy rendkívül, ambiciózus... — Csak nem a pelpai főtángyalásról vau 6zó? — vágott rosszat sejtve a szóáradatba Hellwarth. Bizony arról, kedves Hellwarth kollégám, a megbízatást vissza kell vonnom ... — Ez persze annyit jelent, hogy akár le is vonhatóm a konzekvenciákat ~- mondta fagyosan Hellwarth. — Nem kell mindjárt élére állítani a helyzetet — sietett megnyugtatni a főszer­kesztő. — Majd gondom lesz rá, hogy bősé­gesen kárpótoljam. Természetesen az előleg kiutalása érvényben marad, hiszen bizonyá­ra jócskán voltak már kiadásai is. — És ha szabad érdeklődnöm, főszerkesz­tő ur, ki miatt ér ez a mellőztetés? Kit küld ki helyettem ? — Kurt Resnert kell kiküldeneim. Nekem ugyan semmi kifogásom nem lett volna el­lene, ha továbbra is ön látja el az Anita Loos ügyet, de hát a kiadó ragaszkodik Res- nerhez. — Hiszen Resner Oroszországban van! — Ma jött sürgöny tőle Varsóból s a ki­adó utasítására egyenesen Pelpára dirigál­tam. Már útban is van. Tehát újból Kurt Resner. A sztár, az első fizetésű újságíró, akit itt toronymagasságba emeltek mindenki felett. Mindig és minde­nütt Kurt Resner ... — És ha én ragaszkodnék az előzetes megáll ap ód ásu n khoz ? — Ezt igazán sajnálnom kellene. Hell­warth ur — mondta a főszerkesztő hűvösen — e akkor a konzekvenciák levonását tény­leg önre kellene bíznom. Max Hellwarth összeharapta ajkait. Tud­ta, mit jelentenek ezek a szavak, ha nem tetszik, fel is ut, le is ut. Meghajolt és özó nélkül otthagyta a fő­szerkesztőt. Két napig kilincselt a konkur- rens lapok kiadóinál, minden eredmény nélkül. Végre meggyőződött róla, hogy nem tudna elhelyezkedni sehol másutt. Beletörő­dött a megváltoztathatatlanba. De napról napra keserűbben, egyre gyü- lölkiödőbbé vált szívvel kellett tapasztalnia vetélytársának nagy sikereit. A kiadó min­dennap boldog kézdőrzsölgetés közben em­legette előttük, hogy a kolportázs rohamo­san emelkedik. Hát még akikor mi lesz. ha Kurt ezt a bűnügyet is megoldja s hónapo­kon át fogja közölni naplójegyzeteit? Mert hogy Kurtnak sikerülni fog a ladnai rejtélyt kibogoznia, abban sem a kiadó, sem a fő- szerkesztő nem kételkedett. Ezen az estén is rosszkedvűen, elkesere­detten ült Íróasztalánál s valami kis tör­vényszéki tárgyalás referádáját irta, amikor a gyorsíró nagy sebbel-lobbal végigrohant a szobán, melyben Hellwarth kollégájával együtt dolgozott. %

Next

/
Oldalképek
Tartalom