Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)
1932-03-20 / 67. (2880.) szám
1932 mAmng 20, vasárnap. 9 Elnökválasztások, tartományi választások, parlamenti választások Jlémetországban a politika keresztülgázol mindenen... Poroszországban megdől az utolsó európai szociáldemokrata kormány ? — A jobboldal győz, de Hitler nem kerül uralomra — A hitlerizmus történelmi szerepe: meggátolni a bolsevizmus győzelmét Jlpritisúan dől el a weimari rendszer sorsa — A Prágai Magyar Hírlap berlini munkatársától — zott választójog a szélsőségeknek kedvei. A porósz választások eredményét ma még nehéz előre megjósolni, azonban annyit leszögeznie tünk, hogy csupán hajszálon múlik, hogy a nemzeti ellenzék többségbe kerüljön a porosz Land- tagb&n és felszámolva a weimari koalíció uralmát, Poroszországiban, Németország legnagyobb államában a pozitív 'hatalom birtokába jusson. Ha ez a jobboldalnak sikerülni fog, akkor Braun&chweig és Meckiejiburg mintájára lassan az összes német tartományok jobboldali kézbe kerülnek, vagy legalább is az a helyzet alakul ki, hogy parlamenti többség nélkül kell majd kormányozni a legtöbb német tartományt, amint az ma Hessenben történik. Berlin, március 19. Alig zajlott Le Németországban az elnökválasztási harc első ütközete, a pártok máris újabb küzdelmekre készülődnek, amelyek jelentőségben felülmúlják a Hindenburg—Hit- ler-csatát is, ha külsőségeikben nem is mutatkoznak olyan érdekesnek. A 13 esztendős német köztársaság politikai élete sohasem volt valami túlságosan nyugodt folyamatu, azonban ilyen kavarodásokat és válságokat még sohasem ért meg a német nép, mint most, 1932 tavaszán, amikor a külső és belső körülmények egyaránt követelik a végleges döntéseket. Március 13-án, az elnökválasztás első menetében Hindenburg nem tudta megszerezni az abszolút többséget, tehát ujaibb elnökválasztásra van szükség, ami pedig még sokkal lényegesebb: április 24-ére kitűzték a porosz választásokat és ugyanezen a napon még három tartomány választja meg a maga Landtag-ját: Bajorország, Württemberg és Anhalt. Alig csillapodtak le tehát az izgalmak és alig nyugodott meg az európai közvélemény a március 13-iki választások kielégítő eredményére, ismét elölről kezdődik a harc és április 10 és április 24 újabb mozgalmas dátumokat hoz a német politikai életbe. A körülmények, ugylátszik, nem engedik meg a német népnek, hogy elérje azt, amire a mai válságos időkbeu a legnagyobb szüksége van: hogy legalább rövid ideig nyugodtan dolgozhassák és a gazdaságii és szociális válság elhárításának komoly munkájával foglalkozzék. A politika keresztülgázol mindenen, egyik választási dátum a másik után következik, a demagógia hullámai még el sem ültek, máris újra kezdődik minden. Az elnökválasztás második menete ugyan némileg élvesztette az érdekességét és a jelentőségét is, hiszen Hindenburg megválasztása egészen biztosra vehető, de azért a küzdelmek ezen a téren sem maradnak abba, sőt még fokozódni fognak a két hétre rá következő Landtag-választások miatt. A német politikai helyzetről írott cikkeinkben már több- izben kifejtettük, hogy ezeknek a Landtag-választásoknak sokkal nagyobb fontossága van, mint az elnökválasztásnak, mert ez sokkal inkább személyi küzdjeleni volt, míg a Landtag-választáso- kon a valóságos hatalom kérdése fog eldőlni. Ezeknek az uj választásoknak kiírása most ‘természetesen újból teljesen felforgatta a birodalom nyugalmát, de egyik napról a másikra teljesen megváltoztatta a politikai helyzet képét is. Az elnökválasztás úgyszólván egyszerre háttéribe került és ma már mindenki az uj harcok fejleményeit és kimenetelét várja. Uj Reichstag-választás esetén már nem kapnának többséget a weimari pártok Ha ezeknek a nagyfontosságu választásoknak a várható eredményét akarjuk szemügyre venni, akkor legelőször is foglalkoznunk kell a március 13-iki elnökválasztáson megmutatkozott erőviszonyokkal. Köztudomású, hogy az elnökválasztáson Hindenburg tizennyolc és félmillió szavazatot kapott, tehát két és félmillióval kevesebbet, mint amennyit 1930-ban a weimari pártok elértek, annak dacára, hogy most közel négymillióval többen szavaztak le Németországban. Hitler hat és félmillióról tizenegy és félmillióra növelte szavazatait, a kommunisták százezerrel törtek előre, a német nemzetiek pedig alighogy megtartották állományukat, ugyanakkor pedig százalékban visszaestek a kommunistákkal együtt. Ez a választási eredmény mi mién esetre azt mutatja, hogy a német nép politikai radi- kalizálórlásának folyamata megállithatatla- nui halad előre, azonban ez a radikalizáló- dás a jobboldalt s nem a kommunistákat erősíti. A hitlerista mozgalomnak nagy jelentősége éppen abban van, hogy ha nem volna nemzeti szocializmus Németországban, akkor a kommunisták ma tízmillión jóval többen volnának, így viszont a Hitler-moz- galom nagy mértékben elejét vette Németország bolsevizálásának. Miután a német alkotmány szerint a Reiclis- tagban 60-000 szavazat jelent egy képviselőt, az elnökválasztás erőviszonyai azt mutatják, hogy Hindenburg szavazatai kerek számban 320 képviselőnek, Hitleréi 190-nek, a kommunistáké 83-nak, Duasterberg szavazatai pedig 42 mandátumnak felelnek meg. Ha tehát most az elnökválasztás helyett Reichstag-választás lett volna, akkor Brü- ning kormánya 320 szavazattal rendelkeznék 315 ellenzéki szavazattal szemben. Ilyenformán Brüningnek most is többsége volna, azonban ez a számítási mód nem reális, mert ezt a 320 mandátumot nem Brüniing, hanem Hindenburg érte el és a szavazatoknak legalább 20—25 százaléka a nagy tábornagy presztizsének köszönhető. A mostani Reichstagbam Brüuing állandóan 20—25 főnyi többséget szokott nagymehezen szerezni, azonban ezek a mostani eredmények azt mutatják, hogy egy újabb Reichstag-választás esetén a mai rendszer egy napig sem kormányozhatna tovább. Eltekintve attól, hogy a VoLkspartei és több nacionalista csoport is Hindenburgra szavazott, amelyek a Reidbstagban semmiesetre sem támogatják Brüninget, — már ezek az egyszerű adatok is bizonyítják, hogy ha a német birodalmi politikában tiszta helyzetet fog az ellenzék kierőszakolni és feloszlat tátják a Reichstagot, akkor a weimari koalíció többet nem tud kormányozni Németországban. A mostani Reichstagnak ugyan több mint három évig tart még a mandátuma, de a köz- benlevő Landtag-választások és egyéb események valószínűvé teszik, hogy ezt az időszakát nem fogja tudó i végigélni. Az a kérdés tehát, hogy :ha uj birodalmi választás lesz, akkor hogy fog alakulni a német politikai helyzet. A számadatokból megállapítható, hogy Hitler—Hugenberg sem tud egymagában kormányt alakítani, mert abszolút többségre ők sem számíthatnak, viszont a baloldal még a centrum segítségével sem lesz képes erre. Németország tehát belpolitikáikig teljes zsákuccába került, miután másképpen itt parlamentáris kormányzás nem képzelhető el, mint hogyha a- centrum is Hitlerék és Hugenbergék oldalára áll, — ami ezidőszerint kizártnak látszik. A jobboldal előretörése a Landtagohban Mindezek a kérdések persze csak akkor válnának aktuálissá, ha a Reichstagot feloszlatnák, viszont a körülmények azt mutatják, I hogy ez előbb-utóbb megtörténik, mert ezt a Landtag-választások eredményei ki fogják erőszakolni. A német politika közeljövője mindenesetre április 24-én fog eldőlni a porosz, bajor, württembergi és anhalti választásokon. Ezek közül is a legfontosabb természetszerűen a porosz választások kérdése. Európa egyik legutolsó szociáldemokrata kormánya és uralmi rendszere forog itt veszélyben, de tulajdonképpen még ennél is nagyobb dologról van szó, ha figyelembe vesszük, hogy egész Németországban ma már tulajdonképpen egyedül Poroszország őrzi és táplálja a weimari rendszert és tartja életben az 1918-sa forradalom vívmányait Németország kétharmadáról, a birodalmi főváros birtokáról, a porosz rendőrség fölött való hatalom jogáról és más hasonló nagyfontosságu kérdésekről dönt tehát április 24-én Poroszország népe — és e>z a döntés bizonyára az lesz, hogy a nemzeti szocialisták óriási mértékben fognak előretörni. A poroszországi szociáldemokrata uralom mindent megtesz, hogy ezt a veszedelmes dátumot a lehető legkevesebb veszteséggel át tudja élni. Severing belügyminiszter egész Poroszországban házkutatásokat rendelt el a hitlerista szervezetek ellen, hogy a hazaárulás vádját sikerüljön rajukfogni, sőt a német baloldal legutóbb azzal a tervvel hozakodott elő, hogy a választójogi korhatárt húszról huszonnégy évre emelje fel. Bár kétségtelen, hogy a weimari rendszer akkor követte el a legnagyobb politikai balfogást, amikor a niai választójogot a német nép számára megkonstruálta, mégis furcsán hat, hogy éppen a demokrácia előharcosai akarnak most reakciós intézkedéseket végrehajtani a választójog terén, csupán azért, mert ez az általuk adomáoyoNémetország megmenekült a Hitler-dihtaturától Németország mindenesetre egyre nagyobb politikai bonyodalmak ég megpróbáltatások előtt áll. Ma már bizonyosnak látszik ugyan, hogy a német köztársaság legalább egyelőre elkerülte a hitleri diktatúrát, ellenben az is bizonyos, hogy ugyanakkor a weimari rendszer is utolsó diaszakát éli. Most már bizonyosnak látszik, hogy Hitlerek nem hirtelen rajtaütéssel, forradalommal vagy egy váratlan választási eredmény révén fognak uralomra jutni, hanem a helyzet azt mutatja, hogy lassú, de kitartó munka árán fogja a jobboldal uralmába venni Németországot Azok a liberális és demokrata körök, amelyek a hitleri tábor összeomlását jósolják, kissé 'könnyen dobálóznak a számokkal és ezzel önmagukat csapják he. Aki ismeri ugyanis ennek a pártnak a szervezetét, hatalmi e$z- közeit és méreteit, az tisztában van vele, hogy a nemzeti szocialista párt nemhogy n«m omolhatik össze, hanem még fejlődésének tetőpontját sem érte el. Hitler Adolfban éppen az az érdekes, hogy ő mint politikus azt a két tulajdonságot egyesíti magában, ami a politikai vezérekben a legritkábban szokott egyszerre meglenni: ő egyszemélyben századunk egyik legna- gyobbszabásu szervezője és demagógja. Éppen csak az a kérdés, hogy mint politikus, mekkora volna, ha uralomra jutna. A valószínű ség azo nban az, hogy ezt a kérdést a maga tisztaságában sohasem fogjuk megtudni. A jobboldal ugyan feltétlenül uralomra kerül előblb-utőbb Németországban, de a hitleriz- í mus, a német nép és egész Európa nagy szerencséjére, ezt a hatalmat nem egyedül és kizárólag Hitler fogja jelenteni. Hitiérék számbeli erejéhez és nagyszabású szervezeteihez majd a jobboldal többi rétegei fogják hozni az államférfim képességei És igy a hitlerista mozgalom oda fog fejlőduk hogy levetve első éveinek visszatetsző tulajdonságait, legális államépitő párt lesz belőle, amely a nemzeti és szociális probléma összeegyeztetése terén még sok újat is hozhat a német nép számára. M. A megkezdett és konturozott Sziidán-szőnyeg alapmérete: 70X100 cm. Az ajándékozott Drcilaufer-védj. Szudán gyapjúval a teljes mm » mezhetí 1 ajándékot azonnal kiadjuk! d>ny<saMAo^aR.HrRLAi>