Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-19 / 66. (2879.) szám

^ÍWGAI-inAG^AR-HIRLaB 1932 márqhia 19, ozomba! Egy bécsi egyetemi tanár az élet törvényének hétéves ritmusát hirdeti és erre az esztendőre nagy európai náthajárványt jósol Milyen jelentősége van a kabaiís zíikushetes számnak az Swoboda bécsi tanár az ókorig visszamenőleg kutatja fel a hétéves periódusokat Kisalföldi levelek Nehezen indult az idei tavasz, de a néhány nap óta mosolygó derült napsütés mégiscsak megszólaltattfa bennünk a reményt: a hosszú, hideg tél után tavasz lesz. Anélkül, hogy a márciusi meleg napokat költói módon köszöntenénk, szinte „hivatalos" módon is örvendenünk kell a tavasznak, mert talán több módot nyújt arra, hogy rengeteg csallóközi és kisalföldi munkanélküli ugy- ahogy keresethez juthasson- Most bevallhat­juk: a múlt ősszel még sötétebben láttuk a csallóközi, illetve kisalföldi földnólkül maradt magyarok téli sorsát, mint amilyennek az tu­lajdonképpen mutatkozott. Ez nem azt jelenti, hogy a szegénység nem volt nagy, hogy a se­gítés szükségessége nem százszázalékos, ha­nem az, hogy aránylag kevesebb volt a tüntetés, mint amennyire számítottunk. Igaz, hogy vég­eredményben a télen számtalanszor megismét­lődött tüntetések és éhséglelvonulások száma tetemesen nagyobb volt az elmúlt esztendők hasonló jelenségeinél s hogy most nem került súlyosabb kilengésekre sor, az jórészt annak köszönhető, hogy a falvak módosabb rétege, felismervén a veszedelmet, sietett terméssel és pénzzel segíteni a még szegényebbeket. Ez nem zárta azt ki, hogy néhány községben a módosabb gazdák is ne álltak volna a tün­tetők közé, részint szolidaritásból, részint ol­csó vetőmagért, részint meg azért, meirt féltek a kommunistáktól s minden meggyőző­dés nélkül inkább beiratkoztak a pártba. ígé­retekkel és nagy szavakkal fog-dcsták a lel­keket, de a kisaliöldi gazdák nagyrésze gerin­cesen tartotta magát. A fenyegető tél elmúlt a Kisalföld felett s most mindenki kedvezőbb tavaszt és több munkalehetőséget vár- A nagy szegénység mellett a magyar nép nagy önfegyelmet mu­tatott s ez az oka, hogy aránylag kevesebbszer tüntetett, mint várható volt. A tüntetések in­kább a városokban zajlottak le, legtöbbször ott i& agitátorok rendelkezésére, akik a vál­ságból olcsón akartak politikai tőkét kovácsol­ni. A Csallóközben Guta, Nemesécsa és Nagymegyer voltak a tüntetések fészkei, te­kintve, hogy a földnélküli magyarok itt sű­rűsödtek; össze nagyobb számban. Ami a vá­rosokat illeti: ebben Komárom hátramaradt s a tüntetésekben Érsekújvár vezetett. A legfőbb kérdés most: az idei termés kér­dése. A hónélküli, hosszú tél nagy fagykáro­kat okozott, úgy az őfezd vetésben, melyet nem takart hó, mint a gyümölcsösben, A sokáig húzódó fagy s a kevés csapadék miatt nem lehetett idejekorán tavaszi alá szántani, a föld nem eléggé nedves és az utóbbi hetek szélvi­harai elhordták a porhanyó réteget a földek­ről. Az egyes járásokban vetőmagot osztottak, de nem annyit, mint amennyire szükség lett volna. Előreláthatólag az árpavetés nagyobb lesz, mint az előző évben volt. Minden jórafordulás most a következő hetek időjárásától függ. '■¥ Somorja és Uszor között rövid vasúti vonal van s a vonatjáratok, jó szlovenszkói szokás szerint, lassúak. Újabban az a hir terjedt el ezzel a vonallal kapcsolatban, hogy a tete­mes üzemköltségek miatt a vasutigazgatóság beszüntet néhány járatot- A hir érthető izgal­mat keltett. Szerencsére ebben a formájában nem bizonyult valónak, mert a vasutigazgató­ság motoros vonatot fog a gőzvasut helyett já­ratni, mely remélhetőleg gyorsabb lesz az ed­diginél. A délsziovenszkói vasúti közlekedésre sok a panasz egyébként is- A vonatjárato me­netideje hosszú, holott a vasutigazgatóságok régen rájöttek arra az egyszerű megoldásra, hogy az utasforgalmat csak úgy növelhetik, ha gyorsabb vonatokat iktatnak be. Aki pél­dául az érsekujvár—-lévai—zólyomi vonalon utazott, az a lassú utazásoknak minden kínját végigszenvedte, amihez a fülledt, primitív vasúti kocsik is hozzájárulnak. Ezt ellensúlyo­zandó most több motoros járatot állítanak be- Ezeknek a motoroknak két hibájuk van: egy­részt csak a központ felé -— ez esetben Po­zsony felé — kedvező a menetrendjük s az ellenkező irányban a járatok a lehető legross­zabb időben történnek, úgyhogy a központ­ból kifelé utazóknak egyáltalán nem kedvező. Megfelelő ellenjárat nincs. Másrészt pedig a motoros vonatok rossz megépítése, hanyag ru­gózása és ésszerűtlen tervezése hozza magá­val azt, hogy a délsziovenszkói motorosjára­tok helyett sokan, a bár lassúbb, de nem olyan rázós, nem kényelmetlen és formális utazási betegséget elő nem idéző vasúti kocsi­kat. részesítik előnyben. Az utazó közönség ké­rése telxát: több gyorstárai, rendes menetdij- ért, kényelmes, modern kocsik s megfelelő menetrend. Volna néhány uj vasútvonalra i spropoziciója az érdekelteknek. így irodául érthetetlen, Bécs, március 18. Az élet mozgás, tanította az ógörög filozófia; az élet ritmus, ismerte fel a modern tudomány. A lüktető szivén ez a rit­mus különösen szembeötlő, gyakran azonban mélyreható kutatásokra vau szükség, hogy az élet periodicitását fel lehessen ismerni. H. Swoboda dr., a tudós bécH egyetemi ta­nár hét eszíe'ndőben állapította meg egy ilyen hatalmas periódust. A szívverésnek, a vérnyomásnak, az ébredés­nek és az elalvásnak rövid periódusai, a fér­finak 23 napos periódusa- asszonynak 28 napos periódusa után jelentkezik az élet ritmusában a hét éves periódus is, mint az eddig felis­mert leghosszabb ritmikus időköz. Az ember fejlődése nem fokozatos emelkedésben tör­ténik, hanem olykor-olykor ugrásszerűen. Az ugrópontokat a hetedik évek jelzik. Hét éves korában megy az ember az iskolába, 14 éves korában kerül ki a nagy tömeg az iskolából, 21 éves korában éri el nagykorúságát az em­ber és igy tovább ... A tovább héttel osztha­tó életévekben, 28, 35 és 42 év körül születnek meg a zsenik nagy müvei. A házaséie't hetedik évében születnek a legegészségesebb s legta- lentumosabb gyermekek- Swoboda professzor csodálatos szorgalommal gyűjtötte össze a bi­zonyítékokat a hét éves periódus érvényes­sége mellett és elméletét frappáns példákkal illusztrálja. A bécsi tanár legújabb kutatásaiban azt mu­tatja ki hogy a náthajárvány is add van vetve a hétéves periódusnak. A járványok hirtelen jönnék s távoznak, gyak­ran annyira a saját törvényeiket látszanak követni és annyira végzetszerűen következ­nek, hogy ősidők óta földöntúli hatalmak büntető eszközeinek tartják őket. A felvilágo­sult tudomány is tanácstalanul Áll szemben a járványok jelenségével, mert mog kellett ál­lapítania, hogy a járványokozó mindig jelen van, az ember testében is megtalálható, tekin­tet nélkül arra, vájjon dühöng-e a járvány, vagy egyáltalán nem jelentkezik. Aztán egy­szerre kitör a járvány, pusztítása egyre emel­kedik és azután lassanként elül. A járvány- okozók megint itt maradnak, hogy néhány év elteltével újból feltámadjanak letargiájuk­ból, újból viruienciába jussanak. Most már Swoboda kutatásai szerint a járványok fel­bukkanása és eltűnése szoros kapcsolatban van a hétéves periódussal- Vagyis Swoboda szerint a hét esztendő a bacillusok életében is fontos mozzanatot jelent, amennyiben ekkor jutnak újból viruienciába. Még mindenkinek élénk emlék eseté bon van az a borzalmas náthajárván, amely 1918. őszén tört ki és 1919. tavaszáig pusztított. Ennek a járványnak spanyolnátha nevet adtunk. Mintegy hárommillió embert vitt sírba Euró­pában. Hét évvei később újból súlyos jár­vány következett, 1925—26• fordulóján. Ebből most már az következik a hét éves pe­riódus szerint, hogy az újabb nálhajárvány, amehj veszedelmes puSztitás>sal fenyeget, 1932—33. fordulójára következik. A hét éves periódust a náthajárványban meg­erősíti a visszafelé való kutatás is, mert 1918- tól visszafelé menve Swoboda professzor egé­szen a Krisztus utáni IX. századig nyomon tudja követni történelmi adatokból a náthajár­ványból mutatkozó hét éves periódust. Swoboda professzornak kissé riasztó jóslása lehat azt mondja, hogy 1932—33. fordulójára nátha járványra Kell elkészülve lenmink. Érdekes, hogy ezt a baljóslatú jövendölést egy más oldalról származó jóslás teljesen megerősíti­Egy bécsi meteorológus ugyanis az időjárás hogy a Guta-uegyedi vonalat még mindig uem építették ki, holott a Írét község közel van egymáshoz s télviiz idejében feltételezett félórás vasúti ut helyett négyórást kell tenni. Eltekintve attól, hogy ez a gazdáknak is ked­vező volna terményeik elszállítására. Ezen a vidéken különösen sok káposzta, hagyma, kerti vélemény várna kedvező elszállításra, a munkaalkalmat is bővítené egy uj vasút. (thy.) hosszujáratu periódusai alapján azt mond­ja, hogy 1932 telére különösen súlyos in­fluenzajárvány fenyeget, mert az ő számításai szerint ebben az évben az időjárásnak olyan jellege lesz, amely a ta­pasztalás szerint különösen kedvez az olyan infekciózus meghűlést betegségeknek, aminő az influenza is. Ennek a jóslásnak egyrésze már be is teljesedett, amennyiben Budapes­ten az influenzajárvány az elmúlt hetekben hatalmas méreteket öltött és Angliában is je­lentkezett a rosszakaratú influenzajárvány, tnég pedig olyan mértékben, aminőben 1918 folyamán tett óriási pusztítást a 6zigetország lakossága között is. Ha tudományos komolysággal hirdetett el­méletet a hét éves periódusra olvassák olva­sóink, talán mosolyogva csóválják meg fejüket és felvetik azt a kérdést, vájjon nem olyan babonás játék mutatkozik-e itt a számok kö­rül, mint amilyen babonás szerepet tulajdo­nítottak még komoly történetírók is a 13-as számnak I. Napóleon életében. Vagy röviden •és egyszerűen megfogalmazva a kérdést: lehetséges-e az, hogy ennek a kabalis:HKus számm®K, a hétnek tényleg mélyebb jelen­tősége legyen az életfolyamatban? Swoboda professzor mintegy feleletképpen er­re a kérdésre a hét éves periódus szere­pét egyéb járványokban, igy elsősorban a pes­tis járványban mutatta ki. Aa 1630. évben pusztító milánói pestisre a londoni pestis kö­vetkezett 1065-ben, a két évszám között öt­ször hét év van- Kétszer hót óv múlva követke­zett a bécsi pestis 1679-ben. És megint ötször hét esztendő múlva, 1714-ben Becsben tört ki a pestisjárvány. Sőt Swoboda még a sötét ókorra vonatkozólag is kimutatja a járvá­nyok hét éves periodicitását. Az Orossis pes­téire, amely Krisztus után 125-ben dühöngött, következett a Cyprian pestis Kr. u. 2ől-bem Az intervallum tizennyolcszor hét esztendőt tesz ki. Véletlenség ez, gyermeki játék a számokkal? Amikor olyan jelenségek mutatkoznak a természetben, hogy a bölénynek csak minden hetedik esztendőben van kölyke, hogy a fe­nyő csak minden hetedik esztendőben termé­keny, hogy az erdőségeket irtó rovarok min­dig olyan időközökben lépnek fel, amelyek héttel oszthatók, akkor mégis csak arra a megállapításra kell jutni, __ legalább is Swoboda szerint — hogy a hetes szám­nak különös jelentősége van az élet ritmi­kus folyamatában. Persze, a hét évnek ez a ritmusa nem any- nyiira nyilvánvaló, hogy az első pillanatban szembetűnjön, különben nem leit volna szük­ség egy tudós fáradhatatlan munkájára. A periódusok sem teljes hatalmuak. A nappal­nak és az éjszakának a ritmusát is megsza­kíthatjuk, sőt fejtetőre is állíthatjuk, aludha­tunk nappal és ébren lehetünk éjszaka. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a periódus nem létezik. Az élet folyamatát tehát nem egyetlen egy erő irányit ja, hanem ű ráhatásoknak és sa­játos törvényednek áttekinthetetlen bősé­ge és szövevénye. Ezekből születik meg az élet teljes eredménye- A külső befolyások, az aktuális ingerek az éle tfolyamat belső ritmusát a fél reismerhetét­lenségig megzavarják. Sőt a különböző perió­dusok is fedhetik egymást, amit a tudomány úgy mond, hogy interferencia-jelenséget mu­tatnak és ezek az interferenciák a periódusok felismerését megnehezítik. Am/int az éleire alkalmazott egyéb törvé­nyek sem általános érvényességnek, éppen úgy nem lehel megkövetelni az általános ér­vényességét a periodicitás törvényével, el­vével, vagy elméletével szemben. S ebben van valami vigasztaló is, mert nem vagyunk védtelenül kiszolgáltatott vizcsöppek az élet folyamatának óceánján, életünk hul­lámzása nem esik a fátum könyörtelen szab­ványai alá. Ha a zseni a hét éves periódu­sokban alkotja is meg nagyszerű müveit, eb­ből nem következik az, hogy a perióduson kiviül eső években nem alkothatna jő munkát, sőt nem alkottatna zseniális munkát is. Re­méljük tehát a legjobbakat- Reméljük azt is, hogy a hétéves periódus az influenzajárvány­ban sem jelentkezik kérlelhetetlen szükségsze­rűséggel és igy a számunkra beharangozott idei influenzajárványt szerencsésen ki fogjuk kerülhetni­NEM HAGYHATOM SZÓ NÉLKÜL A KAKAST A TORONYBAN, ami először tévedésnek hangzók, mintha inkább egy kakasról a tornyon lenne 6zó. De nem. Ez a kakas a toronyban van, sót ott Laíkik. rezideál, él, eszik, alszik és kukorékol. Lékükorékol a torony­ból egyenest a nyakamba, minden reggel, valahány­szor arra jövök a Székesegyház tornya alatt. A torony földszintjén átjáró van. Első emeletén a várur, illetve harangozó lakik, második emele­tén — ha füleim nem csatnak hangmagasság dol­gában (ami ezúttal nem akusziikai'lag, hanem térbeüleg, a vertikális komponensen értendő) — a kokas lakik, harmadik emele'én a harangok. — Feljebb az eresz alatt a galambok, aztán a tetőn a verebek, legfelül a kereszten és a villámhárítón az átutazó varjak. Mint a felsorolásból látható, a torony egy élén­ken ‘ lakott épület s valamennyi lakója megszokott és helyénvaló, de a belénk csökönyösödött sablon­ból merészen kiütközik a kakas Ő és hozzátartozói földszintes lények az összes bevett szokások sze­rint s legfeljebb tyuklétra-szinlbbel magasabban tartott hálószobáikról mondhatjuk, hogy emeleti helyiségek. De egy eleven kakas a toronyban, két emelet magasságban, zárt zsalu-ablakok között — melyek vakon hunyorognak négy égtáj felé, — semmi kijárattal az udvarra, szemétdombra, rétre, semmi kapargálni való területtel, ízes bogarak, kukacok) zúza-élénkítő kavicsok nélkül, szabadság nélkül, Állandóan az emberiség feje fölött, egy egész város fölött, — ez valami torz, előkelő nyo­mor, rossz tréfa, kacagtatóan szomorú. A kakas mindennapi lekukoritásában vélek is felfedezni egy mélabus ányalatot, melyből k:esen- düL, hogy sorsával elégedetlen, viszont mikor ide lent sétáló baromfiak felneszeinek a magasból lé- hangzó kakast szózatra, kajla felfelé pislogásuk­ban van valami hí tét-lénk edés és félő csodálat: igaz telhetne, hogy ilyen héjja-megaeból kakas-szó zendiil a ha igaz, mily kivételes, nagyszerű kakasé lehet az?i Torony gombja alatt, rézből, szélben forogva és előírásosan csikorogva — (amint azt az idevágó ■líra és próza téma-anyaga kívánja) — az igen. Az kakasnak való. Réakafcasnak. De elevenen toronyba zárva, egy egész életre, a konyhakésig, — ha még oly magas is a torony, — csak cifra nyomorúság, olyan groteszk, valami, mintha egy nagy embert élve szobortalapzatra állítanának, sőt odaláncolnák, oda hordanának neki enni-inni s arra kényszerítenek, hogy önmagának feknagasz- talt szobra legyen, míg a nyűgös, 6Ívár, rab- magasságtól me gnem váltja s a jótékony anya- földre, sőt földbe te nem hozza a halál. Ad vocem nagy ember: ezek közül soknak sor­sa lehet ilyen unott, láncos, magaeeágos magány. Zsalun át látják a földszintes életet, a meleg, őszinte ember-életet s de jól esnék legalább néha lejönni a mindennapba! De nemcsak noblesse, altesse is obiige! És akit magasra tettek, maradjon a toronyban! A FRISS PERECEK FŐBIZOMÁNYOSÁT SEM, aki minden nap estefelé, elnyújtott rikkancsi dallamokkal ajánlja áruját városszerte az uocákon. Ajánlatára többnyire zord és határozott ..Menj a fenébe a peneoeiddel“ a válasz, de ez oly hidegen hagyja a cinege lábú, vézna gyerkőcöt, mintha valaki a protuberanciákról beszélne neki. Sajnos, más is hidegen hagyja. A szó betű sze­rinti értelmében. Hidegen hagyja a rongyos, nyo­morult kis pária-élete. Már vacogni sem tud. — Vacogás nélkül üvölti a friss peroeee-et, de az ajka széle szederjes az örökös {ázástól, a szemeiből siráetalian könny csorog a hidegtől, csupacsont öklei fagyosan elíehéredve bújnak rövid, vékony kabátujjába. A háta meggörbül, vánnyadt kis teste önmagába csuklik, egy eleven fizikai ösztön az egész gyerek: minéd kisebb felületet akar adni a kipároigásnnk, mert a párolgás hőveszteséggel jár s ő ugyi6 veszít eleget. Csudólom, hogy eddig elevenen, jártában- kedtében meg nem fagyott az uocán. Perecei is fagyosak, de azok legalább addig voltak melegek, mig ropogósra sültek. Ez a gyerek talán az anyja ölében érezte az utolsó meleget $ azóta soha nem eresztették tűzhely melllé. A kis pékinast. Pedig mennyi meleg van egy pékmühelyben! A perecei úgy sem fogynak. Nem tudom, hány bükkfakai ória kell egy tucat perec le is ütéséhez, de nem lehelne például egy-két tucattal kevesebb pereoet sütni s a felmaradó meleghez oda eresz! .mi őzt a didergő, kékre fagyott,, jögen aszalt, nyomo­rult kis ember-testet? (Rozsnyó.) Nyirosi-Tiehy Kálmán.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom