Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-18 / 65. (2878.) szám

^I«<3a-MAG^ARHIRL® 5 1932 mArcfas 18, péntek. A hat évtizeden át tartó szakadatlan munka lázas irama őrölte fel a Kodak-király életerejét George Eastman karrierje az első 5 dollártól az 500 millióig — Száraz lemez, lilmtehercs, Kodah-apparátus Eastman munkájának eredményei Newyork, március 17. Aliig egy-tét nappal l gyuflaikáirály tragikus halála után a fényké­pészet királya, George Eastman, aki Kodak javai az egész földkerekségen uralkodott és akinek mű­ködése tette lehetővé az amatőrfényképé­szet mai rendkívüli kifejlettségét, szintén önkezével vetett véget édeténck. De George Eastman sorsát még se<m lelhet jgybevetni Ivar Kreuger tragédiájával. — Sas tanain már valahogy az örö kiké valóság ka­rajában állott, müvét csaknem egészében be­fejezte, a hatalom és gazdagság többé semmi­éle vonzóerőt nem gyakorolhattak rá és igy íz öreg, fáradt férfiú, aki Edison és Ford mellett az USA harmadik ipari fejedelme volt, i revolverhez nyúlt: „Mire várhatok még? tunikámat befejeztem!“ George Eastiman 1888 májusában találta el K odak-imodeljének végleges formáját, mellyel azután a világot meghódította. Ez az figynevezett box-tiipus volt, amely légyeges Ikotó részeiben és konstrukciós formájában mai napig csaknem változatlan maradt. Eastman ke23dettől fogva tisztában volt azzal, ogy aparátusia számára szüksége van egy önző, amellett megfelelő hangzású, könnyen legjegyezhető névre, hogy miinél széUesebb ömeget hódíthasson meg. Olyan nevet kel- stt találnia, amelyet védjegyként is be lehe­lt vezetni. Ennek a névnek a kitalálása ta­tai nehezebb voüt az aparátus felfedezésénél >. Hosszú ideig gondolkodott felette. Először i az első betűt ofcoskodta ki, ennek K-nak ell lennie, mert forrón szeretett ódesamyjá- ak családi neve is K betűvel kezdődött, ízért olyan szót keresett, amely feltétlenül [-betűvel kezdődjék és K-betűvel is vég- Sdjön. Hetekig törte a fejét, de semmiféle llkailmias szó nem jutott az eszébe. Hiába al­kotta a legszeszélyeseibb betükombinádókat, egyiket sem találta megfelelőnek. Majd telje­sen elvetett egy-egy ilyen kombinációt, majd pedig össze-vissza variálta benne a betűket és végül éppen akkor, amikor nem is gon­dolt rá, egy pillanatnyi ötlet sugallatára meg- fogaimzott benne a szó: Kodak. Ezzel a szó­val indult hódító hadjáratára s tényleg ez a szó az, amelynek az egész világon talán a legnagyobb elterjedettséige van az összes ke­reskedelmi márkák és védjegyek között 1888 szeptember 4én a Kodak szót bevezették az Egyesült Államok kereskedelmi regiszterébe és most a Kodak No 1 megkezdhette hóditó útját az egész világon át George Eastman az uj világ egyik legna­gyobb jótevője volt. Nagylelkű adományai számos tudományos intézet alapítását és fennállását tették lehetővé így elsősorban Eastman volt támogatója és előmozdítója Massaohusets technológiai intézetének és Grochesiter egyetemének. Ezt a két tudomá­nyos intézményt mindig nagyszabású alapít­ványokkal gazdagította, úgyhogy hamarosan az Egyesült Államok szellemi életének leghí­resebb fellegváraivá fejlőditek. A Kodak-király mint műgyűjtő is igen nagy nevet szerzett magának. De talán még ismer­tebb volt a neve a zeneművészek sorában, akik tudták, hogy George Eastman a muzsi­kának szenvedélyes barátja. Palotájában ott­hona volt a híres muzsikusoknak és Eastman zenei estélyei olyan magasifoku zenei kultúra jegyében állottak, hogy az . egész USA terüle­tén híreseik voltak. Passziói mellett azonban nem feledkezett meg Eastman szociális kötelességeiről sem, gazdagon támogatta alkalmazottait és sok sok millióra rúgnak azok az összegek, amelyek a Kodak-müvék alkalmazottadnak szociális alapjaira fordított. amire törekedett, a fotografálás mesterség* gyermekkönnyüségü dologgá vált és emellett rendkívül olcsóvá is. A jövőben nem kellett a szegény fotográfusnak métermázsányi terhev két magával oipelnie, hogy egy felvételt ké­szíthessen. Előre nem látott expanzió kezdő­dött most meg. 1896-ban már eladták a száz­ezredik Kodak-apparátust. Eastman müvei évenként négyszáz mérföldnyi fényérzékeny filmet és papirost produkáltak. Újabb Kodak- müvek keletkeznek Berlinben, Stuttgartban, a kanadai Torontóban, a London melletti Har rowban, a Páris melletti Vinoennesben és Vácott. A kis bankkönyvelő nagy emberré lesz, hamarosan 500 millió dollárnyi vagyona van, 30.000 munkás és alkalmazott dolgo zik a világ minden részében az ő üzemei- ben. A kis Rochestérből hatalmas gyárváros fejlő­dik, kórházakkal, klinikákkal, otthonokkal, szinházakkál, parkokkal, koncertcsarnokok kai, amelyeket mind Eastman tart fenn. Köny- nyen teheti, óriási a jövedelme. Ezenkívül azonban 250 milliói; áldoz tudományos kutatás céljaira. De még mindig nem pihen, 1926-ban feltalálja az iskolák és az amatőrök számára annyira fontos éghetetlen, tizenhat millimé­ter keskeny filmet, azután a színes keskeny filmet, a megfelelő kamarákat és projektoro- kát, közben pedig szakadatlanul foglalkozik világüzemének vezetésével. Hetvennyolc éves volt és egy pillanatig sem nyugodott. Nem volt ideje a pihenésre, nem volt ideje a családalapításra. Az élete egy nagy rohanás volt. Rohanás a munkába. Ifjú korában volt egyszer Angliában, azóta ki sem mozdult Roohesterből. 68 éves korában indult első külföldi útjára, Afrika belsejébe utazott akkor. 75 éves volt, amikor az üzlettől visszavonult, Mindent pompásan megszervezett. Az a kúra* tórium, amelyet az üzemek vezetésével meg­bízott, kitünően fogja ellátni feladatát. 76 éves korában beteg lesz, betegsége és benső fáradtsága elveszi életkedvét. Az élet mo§t már elveszti értékét és egy végzetes estéu papirosra veti: „Munkámat elvégeztem! Mire várjak még?" Mi lesz az óriási vagyonnal? Geoxge Eastmannek egy fia maradt hátra. Ez a fiú azonban aligha juthat a hatalmas va­gyon birtokába, amennyiben Max Eastman már nagyon régen lemondott az atyai örök­ségről. Max Eastman rendkivül különös élet­pályát futott be. Úgy kezdette, mint ahogy százan és százan sorstársai közül, végigcsinál­ta egy amerikai milliárdos gyermek ifjúságát, hogy aztán a szélsőségekben kössön ki. Fiatal­korában az amerikai milliomosok társadalmá­nak egyik közkedvelt tagja, az Egyesült Álla­mok egyik legjobb tenuiszjátékosa volt, aki még a Davis Cup versenyein is sikerrel kép­viselte Amerika színeit. Azután egyszerre megkomolyodott és az irodalommal kezdett foglalkozni. Később a szocializmus kezdte érdekelni s a háború idején jóval a bolsevizmus kita­lálása előtt egy csaknem bolsevista irányzatú'' folyóiratot adott ki The Liberator, A megsza­badító címen. Együtt működött az I. W. W.- vel, Amerika forradalmi munkásainak szer­vezetével. Ott volt a génuai konferencián is mint „amatőr“-megfigyelő, azután Oroszor­szágba ment, hogy közvetlen közelről tanul­mányozza a szocialista eszmék győzelmes ér­vényesülését. Amit azonban közvetlen tapasz­talásból Oroszországban megismert, az nagyon elvette a kedvét, ö leplezte le elsőnek Lenin­nek úgynevezett talentumát, amely Staliu ét­ién irányult. Jelenleg csendes visszavonult- ságban él Amerikában orosz feleségével és néha D elír anyaországot keresi fel üdülés cél­jából. Ma még nem lehet tudni, hogyan osztotta fel Eastman 400 dollár milliónyi vagyonát, mi­után a végrendeletet még nem bontották fel. Úgy hiszik, hogy a legnagyobb alapítványo­kat ^enei intézmények létesítésére és néger- iskolák alapítására tette. George Eastman pályaiutása Eastman, a kinoszinház pionírja, a munka unatiikusa és a modem fényképészéit megle- wnitője, tragikus körülmények között halt lég. Angol családból származott, amely csa- iduák ősei az amerikai kolon-izáció első veiben, 1638-ban telepedték le Massachu- >ts és Connecticut államban. George Eaet- iian 1854 julius 12-én született a Newyork tambelii Waterwiltben. Abban az időben ez helység néhány száz lakosból álló kicsiny is település volt és Eastman édesatyjánaik t volt egy kis kereskedelmi magániskolája, : első kereskedelmi iskola az egész USA te­jfelén. Az édesapa az intézetét 1860 körül óbesterbe helyezte át. A gyermek akkor yolc éves volt, amikor átköltöztek Rohe- erbe, későbbi munkájának és dicsőségének linihelyére. Röviddel azután meghalt édesaityja és a laládot a legnagyobb szegénységben hagyta álra. Az özvegy, hogy kenyerét megkeres­esse, az egykori iskola termeiben boarding- >use-t nyitott. A kis George, akinek rend- vüli a kézügyessége, már korán saját maga érési meg kenyerét, lombfürészimunkákat igez, nemsokára megszerzi első jövedelmét, 5 dollárt, s ez­zel megnyitja első bankszámláját is. Pontos könyvet vezet, ebben a könyvben enne van, ho^y 1865 julius 12-én, tizen- ryedik születése napján hatvanöt centet költ ges krémre és a következő év íeb- lárjának elsején bizonyos összeget ad ki rolc fotográfia megvásárlására. A fotogra- ák rendkivül érdeklik s egyre erősödik ben- s a vágy, hogy maga állíthasson elő ilyené­it. Már ekkor jelentkezik benne későbbi ha­llásának hajtóereje. Egyelőre azonban a iszta elet fenntartásáról van szó. A család­ik rendkivül rosszul megy a sora s a fiatal eorgenak keresnie kell. 1868-ban biztosítási jyaök lesz és egyelőre hetenként 3 dollár­éi a fizetése. 1870-ben egy más konszernhez egy át és már 25 dollár havi jövedelemre sz szert. Később még jobban megy a dolga, ry hogy visszatérhet gyermekkori ábrándo­sához, a fotográfiához. Könyvének kiadási vaIában egy kilencvennégy dolláros kiadási telt találunk, ennyit ad ki optikai célokra, helység fotográfusa kilanitja öt a fényképe- is mesterségéiben, persze akkor ez még rend- vül komplikált dolog volt. Az úgynevezett idves lemezt használták, a lemezeket a fel- :tel színhelyén először elő kellett állilaui, után nedves állapotban megvilágítani és igtön kifejleszteni. George szabad idejében ry járja be keresztül-kasul a várost, hogy indenki megmosolyogja. Szekrénykék, sát- k, állványok és kamarák borítják letőtől-tal- g. A lapok apró kis viccekkel gúnyolódnak létté, de ő nem tér le az útjáról. Szakadatlanul gondolkodik, kísérletezik és minden törekvésének az a célja, hogyan le­het a fényképészeti eljárást egyszerűsíteni. Ekkorlájban kerül a kezébe egy angol recept, amely száraz lemezek előállításának lehetősé­géről szól és a recept szerint kezd dolgozni Egy ideig azonban nem mutatkozik eredmény. De ha egyszer már belekezdett, nem hagyja abba, szakadatlanul dolgozik. Nappal bankjá­ban van elfoglalva mint hivatalnok, az éjje­leket áldozza kísérletezéseinek. Vasárnap alussza ki magát és fáradozásának végre meg van az eredménye. 1879-ben nemcsak használható uj száraz le­mezeket tud előállítani, hanem öntőgépet is konstruál a lemezek gyártására. Találmányával Angliába utazik, amely akkor a fényképészetnek a középpontja. Amikor visszatér Angliából, megnyitja ' Roohesterbe® fényképészeti nagyüzemét. Minden jól megy, amíg egy napon raktárá­nak egész készlete tönkremegy. Be kell zár­nia üzemét és annyira rossz helyzetbe ikerül, hogy súlyos adósságok terhelik. Azonban nem törik le, tovább dolgozik, az eszme amely meghódította, nem engedi már szabadon s> 1884 március 4-én patentirozzák a világ első fotoíiimjét. Persze ez még nem a ma -ismert celluloid- film, hanem egy papiralapzatra alkalmazott levonó film, amely még rendkívül szuptilis és érzékeny. Egyidejűleg előállítja az első film­tekercs-kazettát is, hogy a papirtekercsfilmet a kamarában használni lehessen. Most már a fejlődés rohamos. 1888-ban készen van az el­ső Kodak-apparátus, annak a sokmillió appa­rátusnak ősi formája, amelyek azóta a fényké­pezést az egész világon népszerűvé tették. Abban az időiben azonban még az egész ap­parátust mindig vissza kellett küldeni a gyár­ba, hogy a száraz felvételt előhívják és az apparátust azután újból megtöltsék. Eastman azonban szakadatlanul tovább dolgozik film­anyagjának javításán, otthagyja állását a bankban és Reichenbach nevű német munka­társával folytonosan gyárának kémiai labora- tóriumában dolgozik. Nitrocellulózéval, fa­ecettel és kámforral kísérletezik és rá is bukkan végre az első celluloidból való tekercsűimre, amelyet 1889-ben patentiroznak. 1889 májusá­ban levelet kap: egy Edison nevű mérnök Írja ezt a levelet és arra kéri, hogy közölje vele Kodak-kamarájának árjegyzéki árait. A két felfedező között levelezés indul meg. Edi­son rögtön az első apparátust vásárolja meg az uj filmmel. A nagy feltaláló akkor már ki sérletezik a kinematográfia terén, de hiány zik a projekció számára a könnyen hajlítható fényérzékeny filmszalag s ezt találja meg Eastmannél. „Edison csinálta meg az első kino-kamarát éa Eastman az első filmet, amikor a két ta­lálmány találkózott, megszületett a kino“ — mondja a felfedezések története. A filmnek feltalálója most már elérte azt, Takarékottági és ellenőrzési bizottság az ellenzék részvétele nélkül A koalíció terve szerint csak hát képviselő és három szenátor tagja lesz a bizottságnak Prága, március 17. A koalíció politikai nyolcas bizottsága elvben megállapodott a takarékossági és ellenőrzési bizottság ösz- s leállítására mézre. A koalíciós pártok eszerint közös javallatot nyújtanak be. A javaslat értelmében a bizottság tisztán tör­vényhozóikból fog állami és pedig hat képvi­selőből és három szenátorból. A kormány­nak jogában lesz két tisztviselőt delegálni, a legfelső számvevőszék pedig egy képvise­lőjét küldheti be a bizottságba. A tisztvise­lők azonban nem lesznek egyenrangú tagjai a bizottságnak. A bizottság hatáskörét ki­bővítik, vagyis a benyújtott törvényjavaslat tulajdonképpen az 1921. éri törvénynek a módosítása lesz. A koalíciós javaslatot az ellenzék éles elutasításban fogja részesíte­ni, mert a bizottságból nyilván ki akarják zárni az ellenzékiéi, nehogy betekintést nyerhessen a kormányzat gazdálkodásába. Nyolc bányászt öli meg Bruchbana Heroikus ételmenlés, heroikus önfeláldozás a füstiét, gázzal lett égő bányában Brüx, március 17. A bruchi szénmüvek r. t. Koh-i-noor-tárnájában, az északnyugatcsehor­— Székrekedésnél, emésztési zavaroknál, gyomorégésnél, vértódulásnál, fejfájásnál, ál­matlanságnál, általános rosszullétnél igyunk reggel éhgyomorra egy pohár természetes „Ferenc József“-keserüvizet. A belorvosi klini­kákon szerzett tapasztalatok szerint a „Ferenc József“-viz az ideális hashajtó minden jellemző tulajdonságát egyesíti magá­ban. A „Ferenc József“-keserüviz gyógyszertá­rakban, drogériákban és füszerüzletekben kap­ható. szági barnaszén-medence egyik legnagyobb bányájában, tegnapra virradó éjszaka féltizen­egy óra tájban mintegy 350 méternyire a föld alatt tiiz keletkezett, amely vilIámgyorsasággal, terjedt tova. A tár- nábán azidőben szerencsére csak kevés em­ber tartózkodott. Ezek a szénoxid-gázoktól elájultak. A kritikus időpontban befutott a váltőosztag, amely nyomban megkezdte a mentési munkálatokat. Nyolc ember kivételével valamennyit sze­rűit megmenteni. Közel buszán akkor már füst- és gázmérgezés tünetei között betegedtek meg, de az első or­vosi kezelés után magukhoz tértek. A men­tési munkálatokon kívül lázasan fáradoznak azon is, hogy a tűznek gátat 'v&s&ewek. Ma már nincs kilátás arra, hogy a bentlevő nyolc munkást megmentsék. Már tegnap dél­után óta nem adnak életjelt magukról. A sze­rencsétlenség okát a szén öngyujtásána kell visszavezetni, Ezidőszerint mintegy négyszáz ember fárado­zik áron, hogy a tüzet izolálja, mert már ar­ról van szó, hogy az egész Koh-i-noor-tárna veszélyeztetve van­Már a szerencsétlen nyolc ember hozzátar­tozói is fölhagytak a reménnyel, hogy meg le­hetne őket menteni. A hozzátartozók már nem várakoznak a tárna szájánál, hanem hazamen­tek.' Ma délelőtt megkísérelték, hogy dróton levelet bocsássanak le a tárnába, de választ nem kaptuk rá. Ugyancsak lebocsájtottak egy erősfényíi bá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom