Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)
1932-03-16 / 63. (2876.) szám
A m. NEM SZABAD FELEJTENÜNK! \ jBáratiiy nagy is az emberi tragédia, a lélek konstrukciója olyan, hogy az első megdöbbenés, a részvét eleő könnyei után vÍMzatér az egyen&ulyi helyzetbe, feledni szeret és a múlt tragédiája helyett inkább a jövő reménységeivel foglalkozik. Nem panaszképpen mondjuk, c*ak egyszerű lényképpen állapítjuk meg, hogy a kisebbségi magyar társadalomnak az a megható és impozáns megmozdulása, mellyel Telléry Gyula árvái mellé állott, néhány heti hullámzás után elült & mintha egyszeriben elvágták volna ennek a megemlékezésnek a koszorúmegváltások alakjában kifejeződő megnyilvánulásait. Akik ismerték Telléry Gyulát, emlegetik még, gyakran könnyes szemmel emlékeznek meg róla és érzik is annak a szükségességét, hogy cselekedni kellene és mindent elkövetni, hogy a magyar társadalom tényleg megtegye mindazt az árvák érdeké-ben, amit anyagi ereje reálisan megenged. Mert ha végignézzük azoknak a névsorát, akik elküldték koszorumeg- válfásukat Telléry Gyula szimbolikus sírjára, hogy ebből az összegből az árvák pillanatnyi ínségen segítve legyen, azt találjuk, hogy ebből a névsorból bizony sokan hiányoznak, akiknek nem szabadna hiányozniok. Groteszk a kép, de azért mégis engedjék .meg, hogy ebből az alkalomból felhozzuk: Amerikában elrabolták a „nemzet gyermekét" és egészen bizonyos, hogy azokon az önkéntes jelentkezőkön kívül, akik ezren és ezren vannak és vállalkoznak arra, hogy az egész követelt váltságdíjat megfizessék, nlin- den amerikai, kivétel nélkül, erején felül járulna hozzá ahhoz a törekvéshez, hogy a Lindbergh-gyereket. vissza lehtaaen juttatni szüleihez- Telléry Gyula árváit itt kisebbségi nemzet árváinak kell tekinteni, édesatyjuk KREUGER Mai NEUBAUER PÁL A Fug-gerek fajtájúiból való volt, az energiák ura és az energiák démonai által űzött szegény ember, aki eltévedt a niagateremtette rengetegben, amelyben erdőtől nem látta a fát, energiáktól az életet, céloktól a célt. Konszernjét legendák vették körül, legendák, amelyek el voltak vonatkoztatva a pénztől (bár dollár- százmilliók ura volt) és amelyek magvát az képezte, hogy a világ minden táján száznegyven gyár és vállalat tartozott ahhoz a középponthoz, amely az Ivar Kreuger nevét viselte. Ez a sors egyetlen mondattal jellemezhető: ember, aki atlaszként a gazdasági világ egyik oszlopa volt és vállán száznegyven vállalat százezer munkásának és hivatalnokának az életét hordta; ember, akinek vezénylő ütemére a nemzetközi tőzsdék jegyzései mintegy uj Jákob-létrán föl-le tinóba kezdtek; ember, aki periférikusán Ívelte be a maga egyéniségét és egymaga több helyet foglalt el, mint összes vállalatai; ember, akinek az akarata az egész földet behálózta; — ez az ember teljesen magánosán halt meg egy párisi szobában, ahol nem volt a százezrek közül egy sem a közelben, hogy megmentse, mondván: „Ne tovább! Tévedtél, amikor önmagadat a legtávolibb dimenziók felé lövetted ki és azt hitted, hogy az anyagmennyiséggel le tudod győzni a lelket. Fordítva próbálkozz és minden sikerülni fog, ami nem sikerült volna, ha a világ minden sikere eledbe hullt is. Magad feló indulj vissza és megmenekülhetsz — saját magadtól!" Ilyen ■ember nem volt a közelben és a milliárdos lelkiszegény gyufakirály csak azt látta, hogy a párisi lakás szobafalai távolodnak, egyre távolodnak, majd eltűnnek és minden gigászi anyag, amit ö leküzdöttnek vélt a maga monopóliumaival és kölcsön elvei, a svédtröezt gólemje, amelyről azt hitte, hogy csak ő tudja megszólaltatná és amelynek csak ő tud parancsolni, megindul feléje, hogy leszámoljon vele. A 6védtröszt démoni góleme valóban halálosan leszámolt alkotójával, Ivar Kreugerreí. Hogy történt ez, mik a pszieholóiai rugói ennek az öngyilkosságnak? Nem elégít ki az a száraz magyarázat, ho-gy a kölcsönök leírása következtében „fizetési, nehézségek" merültek föl —, egymilliárd dollár vagyon keretében eltolódások okozta fizetési nehézségek ezt a hatást váltották volna ki egy Ivar Kreugernéi? Egy amerikai orvos azt tanácsolta neki, hogy vonuljon vissza teljesen az üzlettől, ha nem akar összeroppanni. Ez már inkább elfogadható magyarázat, mert egy Ivar Kreuger „az üzlettől" nem tudott visszavonulni. Inkább visszavonult önmagától örökre. Az üzlet — a Kreu- ger üzlete az volt, ami az ember álma ezen a földön: hatalom. Mondják, hogy igen szerény ember volt, asszonnyal nem törődött, Stockholmban, Párában, Newyorkban . nagyon egyszerűen lakott, sohasem költekezett. Ez élet démoni alfája és ómegája „az üzlet" volt és az üzlet céljául a hatalmat ismerte csak. Löwen- stein belga bankárra és müselyemkirályra kell itt gondolni, aki akkor, amikor repülőgépéből a tengerbe vetette magát, mé-g mindig óriási vagyon ura volt. És, az utóbbi évtized számtalan plutokrata esete bizonyítja, hogy azok, akiknek vagyonukból származó kamata többet tett ki, mint más millió ember vagyona, az ön- gyilkosságot választotta, ha Énje hatalmi vágyát nem tudta százszázalékosan kie’égiteni. Tegnap Kreuger, ma az amerikai Eastman, aki olyan gazdag volt, hogy könnyűszerrel 100 miiVéletlen találkozás kínai tudóssal Beszélgetés a mai Kínáról, Kina és Japán néhány évve! ezelőtti viszonyáról és aktuális problémáikral a magyar kisebbség legderekabb katonái közül való vpilt, aki szóval és tettel jó és eredményes magyar munkát végzett. Az ő árvái támogatásra szorulnak és a támogatás erkölcsi kötelessége minden magyarnak, aki át- érzi a kisebbségi sorsiközösség feladatait és követelményeit. A Teíléry-család sorsa —- gondolhatjuk — nem javult meg és nem változott kedvezőbbre az idő előrehaladásával. A tragédia természete olyan, hogy önmagát fokozza. A szerencsétlen feleség és anya, akinek a szivét és idegeit összetörte a szörnyűséges csapás, erejének maradékát is elvesztette ée most kórházba keltett szállítani. A gyermekek gondozó anya nélkül maradnak, helyzetük még nehezebb, sorsuk még kegyetlenebb- De ha a pillanatnyi Ínségen kissé tül - tekintünk, akkor is felmerül a nagy probléma, hogy mi lesz a távolabbi jövőben. Embercse- nrieték. akiket is,tápolni, támogatni és gyá- moütani kell. Akiknek neveléséről addig kellene gondoskodni, amíg elég fejlettek és erősek lesznek arra, hogy önmaguk keressék meg a kenyeret. Biztosak vagyunk benne, hogy TeJiéry Gyula bizalmas baráti köre meg fogja ta’áini a módját annak, hogy ezt a kérdést szervesen oldja meg, hogy azopban valamit tenni lehessen a gyermekek jövője-érdekében, ahhoz a magyar társadalom intenzív támogatása szükséges. Megenyhült az időjárás, kisütött a tavaszi nao és aranyos sugarak táncolnak a sziveken. Mintha ez a napsugár megolvasztotta volna a fásultság és a feledés közönyének burkát- Ma újabb koszorumegváltások érkeztek szerkesztőségünk elmére: Isaák Imre ref. lelkész lapján 130 K. Eperjesi Ev. Diák. Nőegylet ifj-uságj csoportja 100 K. H- V. Málas 100 K. Bohrandt Lajos, Eperjes 60 K. Suhajda Vilmos, Eperjes 50 K. összesen: 400 Kos. A nemes célra tehát 10.610 korona érkezett be szerkesztőségünk oimére. Bár csak néhány hét múltán a húszezer koronás eredményt regisztrálhatnék— Húszévá f egy házra Ítélték a kremsi homoszexuális gyilkost. Becsből jelentik: A kremsi esküdtök-óság most foglalkozott a piarista konviktus szolgájának, Alfonz Rings- mudth gyilkossági bünperével. Ringsmudth mull év augusztus 5-én a konviktus egyik hálótermében fejszével meggyilkolta kollégáját, Gottfried Bergert. A gyilkosság a szolga féltékenységére vezethető vissza. Az abnor- mis hajlamú gyilkos megtudta, hogy inlimu- sa, a 18 éves Gottfried Berger el akarja magát jegyezni egy leánnyal. Nem akarta a fiút elveszíteni s mikor rábeszélése nem használt, fejszével támadt az alvóra, kinek koponyáját szétroncsolta. A vizsgálati fogságban elmebetegséget szimulált, de sikertelenül. A bíróság huszévi súlyos börtönre ítélte RingsmudUiot, aki az Ítélet hallatára cinikusan kiáltotta bírái felé: „Csak egy vigaszom lehet: hogy magukat is a férgek fogják szétrágni." Szlovenszkó, március. Kiang-Csong, volt pekingi birodalmi egyetemi professzor és a közoktatásügyi delegáció tagja, aki az európai tanügyi viszonyokat tanulmányozza. Kína még a japán háború előtt több illusztris pedagógust, küldött ki Francia- országba, hogy az ottani közoktatásügy alapján gyökeresen megváltoztassák az eddigi kínai tanrendszert. A delegáció tagjai közül többen hazautaztak az utóbbi háborúé hírek hatása. alatt, néhányan azonban Európát járják. Ezek közül Kiang-Csong, aki egy mozgékony kinai öregur, elvetödött Középeurópába is. Ezt, sajnos, mind a múlt hétig nem tudtam. Véletlen szerencse hozott össze a kitűnő Kiang-Csonggal, aki számára találkozásunk, azonban szerencsétlenséget jelentett: a pozsonyi pályaudvaron, nagy beszélgetés hevében a Prága felé induló vonat helyett a párkányi gyorsra szállt s Érsekújvárig kellett jönnie, hogy ismét megfelelő irányban utazhasson. Nem bántotta ez a kitűnő kis tudóst. Egy kocsifolyosón sodort össze bennünket a véletlen és, miután láttam, hogy németül kifogástalanul méltatlankodik a tudóé, egy menetrend ürügyével összeismerkedtünk. Közvetlenül meséli bécsi élményeit, amely beszélgetésünk kiinduló pontja volt: — Berlinben nem éreztem magam olyan jól, mint most Becsben. Lehet, hogy az az oka, hogy valamivel keletebbre éreztem magam és lehet, hogy valahogy rokoniasabb, hazaibb, mint Berlin, ahol most különösképpen nem szerettem lenni. Ott se jobb, mint nálunk. Nem is igen szeretnék addig hazamenni, míg rendbe nem jönnek a viszonyuk a japánokkal. Azonban, azt látom, hogy önGk, európaiak egész más szemmel nézik a kinai—japán konfliktust, mint mi, ami természetes is. Különösen az amerikai újságírók ferdítik el az eseményeket. A mai Kina —< Kina már húsz éve nem az, amilyennek a ■nyugaton élő népek a mennyei birodalmat képzelik. Csak most kezd a Nyugat valamivel helyesebb képet alkotni magának Kínáról. Nyugaton még mindig kisért a romantika, amely a teaházak légkörét, a régi mandarin rémregé- oyeket valóság gyanánt fogadja el, pedig Kina már modern ország, amely a legutóbbi zavaros események előtt legjobb utón volt, hogy belpolitikai, közigazgatási berendezéseiben akármilyen középeurópai állammal felvehesse a versenyt. Természetesen az északi és déli kormányzóságok közötti eltérések, a sok hivatalos és nem- hivatalos kormány, a számos tábornok, az angol és az orosz érdek, amelyhez a japán is hozzájárult, megnehezítették, hogy ezt az évezredes kultúrájú országot modern vágányok közé vihessük. — A washingtoni konferencia, amely elfogadta a nyitót kapu elvét, Kína 3000 éves történetében «J korszakot nyitott meg. Egyenlő jogot kíván minden embernek e önrendelkezési jogot önmagának. Ezt mi, progresszív nemzeti politika hivei már hosszú évtizedek óta hirdetjük, de a régi dinasztia bukása s a világháború kellett ahhoz, hogy ez a hitünk, politikai ténnyé táljék. A forradalmas idők egyik viharos szakát éppen ez a konferencia zárta le, persze, ki láthatta előre, hogy újabb komplikációk jönnek. Ezzel a konferenciával a kinai demokrácia mindenesetre uralomra jutott s arra törekedett, hogy kiépítse magának a kereskedelmi utakat Európával. A copf és a nagyfal a múlté, •. •— önök, európaiak nem is képzelik azt a nagy változást, amelyen a birodalom 1910 óta keresztülment. Párisban jártamkor alkalmam volt meggyőződni arról, hogy még néhány évvel ezelőtt is a copfot, a nagy falat és a mandarint tartják Kina szimbólumának... Nos, ez már rég nincs igy. A nagyfái, amely 3000 évig övezte Kina halárait: húsz éve ledőlt s a régi konzervatív arisztokrácia megszűnésével már kezdenek eltűnni Kina utolsó maradékai is. Ámbár az régi szokás, hogy ‘ a birodalliom politikai, — tehát nem katonai, — vezetői még ma is kiválók a költészetben és filozófiában. Melyik európai állaim mondhatja magáénak, hogy kormányzója bölcsész, költő és államférfi egy személyben? — Az uj rendszer gyökeresen reformálta a kinai közoktatást. Csaknem minden kormányzóságnak van egy angol-német mintára berendezett főiskolája s az elemi iskolák szórnia az utolsó évtizedben megötszöröződött. Még a mai áldatlan állapotok között ie. Mert ne felejtse el, hogy az újságok minden csetepatét megírnak, minden tábornok zászlóbontását és árulását közhírré adják, de, hogy némely vidéken csendes és erős építő munka folyik, arról nem emlékezik ineg senkj sem!!! — A fiatalabb generáció nagy része már nem analfabéta. Ha a most élő idősebb generáció kihat, vége a hírhedt kinai analfabétizmusnak. A politika sanyarúbb helyzete — Anri a kinai politikai viszonyokat itlietá, arról nemi lehelt ugyanazt elmondani, mint a kuliura rohamos javulásáról. luujwű* ío, »»er<U< lió dollárt adóit jótékony célokra. Mégis öngyilkos lett, mert szervezete nem engedelmes kedett neki, az Afrikában oroexlánokra vadár ezónak úgy, ahogy elvárta tőle. Eastman és Kreuger ideged — — a világgal megbirkózó energia és fölényes akarat a saját nyomorult rabszolga-testnél olyan imperatívusszal ütközik össze, amely a legtöbb esetben erősebb és ravaszabb, veszélyesebb az oroszlánnál és százezer munkásnál. Eastman sok oroszlánt lőtt, Kreuger uralkodni tudott százezreken; de Ea-st- mant végül mégis a saját szervezete lőtte le és Kreuger végül is önmagán nem tudott uralkodni. Törvényszerűség ez a természetben? Annak kell lennie: az ember önmagának a legveszélyesebb ellensége. Nincs bölcs, aki ezt ne hangoztatná. „Ismerd meg tenmagad" azt jelenti elsősorban: ismerd meg az emberi természetet, ó gyufakirály, ó vasutkirály, ó dollárcsászár! Tudnod kell, hogy Rockefeller golfozó kilencvenéves bölcsességét a hegnagyobb tröszt sem hozza meg neked és hogy az öngyilkosságot azon kezded, amikor periférikusán indul meg az akaratod, horizontok felé, amelyeken túl még távolabbi horizontok várnak konkvisztá- dorságodra. Fizetési nehézségek törvényszerű bizonyossággal állnak be, de nem egyszerű gazdaságiak, amelyekkel egy gyufakirály rendszerint megbirkózik (és ha nem, van szanálás mindenre), de nem tudsz fizetni az idegeidnek, a testednek és a telkednek, amely szintén élni akar. Élni akar test és lélek, de nincs miből: minden életnedv periférikusán tovaáramlott és beleveszett a trösztgólembe, amely — önmaga külön világa — az alkotó Kreugerekkel halálosan szembehelyezkedik. Fizetési nehézségekkel nem küzdött Kreuger, még ha küzdött is; ilyen szegény nem volt a milliárdos. Azonban az történt, hogy önmagát elvesztette a saját, tőzsdéjén. Ilyen lelki szegény volt! iatT’ Ajánlja ~a „Nagyasszonyt1* oőismerősei ÜSF* közt! A központi kormányzat mellett mindig sok volt a melüékikormány s vannak forrongó tartományok, ahová a központi rendeletek soha nem jutnak el. A helyi hatóságok önkényesek. Hiszem, hogy ez javulni fog. Igaz, hogy Kína gazdasági helyzete ma már szintéin nem olyan jó, mini háború előtt volt, de a kinai pénz értékhullámzása nem volt nagy. A kinai dollár általában az angol font egytizedét éri A műn- kásviszonyok jobbak, mint Európában. A szociáldemokrácia ismeretlen s a kommunizmus is másként hat, mint önöknél Vannak ugyan műnké sszervezetek, de ezek jobbára gazdasági és kníttwáiis tömörülések. A sztrájkot legtöbb helyen csak hírből ismerik és muukátlanság is akkor van, ha elemi csapás éri a vidéket, ami viszont, sajnos, gyakori. — A japán ultrauacionális törekvések gátat emelnek a megértés elé. Azt hittük, hogy a washingtoni konferencián ezek is elintézést nyertek, de nem lehetett megoldani őket mégsem, amint az utóbbi hónapok tanúságai bizonyítják. Noha mi Japánban jó szomszédunkat és testvérünket látjuk, hiszen ők sokat köszönhetnek nekünk. — A magyarok? Figyelemmel kisértük a kúrán izmust. A magyarokról sokat olvastam, közelebb nemiigen jutottam hozzájuk, de számos legendát hallottam a magyar huszárról. ,. Ezeket mondotta a kinai tudós. Közben narancsot hámozott és magával hozott ásványvízzel oltotta a szomjái. Látszott rajta, hogy ismeretlen emberrel csak Kina szép és jó oldalát igyekszik megismertetni, fájlalta a japánok nagy támadását s azt reméld, hogy ennek hamar vége lesz. Ha európai ember lett volna, meg lehetett volna ítélni, hogy csendes borongás, vagy fölényes derű volt-e a hangjában. Mások azonban a kinai ember lelki dimenziói s önmagáiból csak annyit mutatott, amennyire egy konvencionális mosolygás megengedte neki. Személytelenül beszélt, nem kesergett és nem szomorkodott: követnek érezte magát, egy négyszázmillliós, nagy- gyereknemzet külföldi követének. Egy „gyereknemzetének", mely mögött háromezer esztendő tapasztalata álL Ujvárott kiszállt a vonatból, minden zúgolódás nélkül és eligazította magát északi irányban. Szóinbafchy Viktor. — Legényháboru a csitári országúton. Nyit- rai tudósilónk jelenti: Az elmúlt nap a Nyaráról Csitár község felé vezető országúton véres legényháboru Zajlott le. A csitári legények szekéren igyekeztek hazafelé s a falu közeiéiben szembetalálkoztak egy szekérrel, amelyen hat szlazányi legény ült. Rövid szóváltás után a fiatalemberek leugrottak a szekerekről, egymásnak mentek és vad tumultus keletkezeti. Az „ütközet" színhelyén több súlyos sebesült maradt, akiket a „háborút" viselő felek szekéren hazaszállították a falujukba. A osendőrség a bicskázó legények ellen megindította a bűnvádi eljárást.