Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-16 / 63. (2876.) szám

Kisantanft — Uj Középeurópa Irta: JARGSS ANDOR Ha megaiézizíiik a világháború előtti euró­pai térképet és asszékasonílitjak a maival, akkor elsősorban szemümikibe öt'liik, hogy nagy változások, nagy haitároltalódások úgy­szólván kizárólag azon á geográfiai terüle­ten következtek be, mely a Keleti tenger és a Balkán, másrészt az orosz és német nyelv­terület között terül el. Ha eltekintünk a raj­nai uj német-francia határtól és a gyarma­tokban bekö veit kezelt uj birtokviszony tói, ak­kor szinte ajkúinkra tolul a dedukció: a vi­lágháború egy uj Középeurópáért folyt. De nyomában már is feltámad a következő kér­dés: A világháborúból született uj Közóp- európa megfelel-e azon követelményeknek, melyek egy uj történelmi stabilitáshoz vezet­nek?- A történelembölicselet egy megállapítása, hogy Európában a nemzetek vándorlása ke­letről nyugalmak tart évezredek óta. A fejlő­dés folyamán a növekedés, a preponderan- cia mindig az Atlanti Óceán partjait kereste. A nagy, erős államok alkotására képes nem­zetek nyugaton vetették meg p lábukat s a kisebb, később az európai színpadon megje­lentek nem nyomulhattak már tovább nyu­gatnak, hanem megtorlódtak a középeurópai övön. Ez a középeurópai öv ezért oly tarka nemzetekben s mert nagyrészt kis nemzetek lakják, az erőegyensúly évszázadok óta vál­tozik. A világháború előtti Középeurópa 1 még mindig a bécsi kongresszus Középeurópája volt, mely a monarchia, a német és orosz bi­rodalom nagyhatalma vad teremtett stabilitást ezen a területen, Bomladozni akkor kezdett, mikor az európai nagyhatalmak felszámol­tak a mettermein ailiánsszal és uj szövetségi relációk, uj célok felé indultak. Az európai nagyhatalmak sakktáblájává Így vált ismét Középeurópa s hogy a nyugati nagynemzetek sakkfigurái szabadon mozoghassanak, részek­re kellett hullani a Habsburgok monarchiájá­nak, vissza kellett szorítani a német hatalom keleti terjeszkedését, az orosz kolosszust pe­dig ki kellett kapcsolni Európából. 1918 őszén tiszta volt a helyzet s jöhetett a „ta­buk rasa“. Azóta napról-napra nyilvánvalóbb, hogy a felosztott Középeurópa, de különösen annak Dunamedencéje nélkülözi azokat a gazdasági és politikai feltételeket, melyek szükségesek a jövő történelmi stabilitáshoz. Franciaország, mely a német hatalom le- gyengü'lése folytán európai hegemóniára rendezkedik be, nem riad vissza semmi esz­köztől sem, hogy a Dunamedence sorsát sa­ját politikai érdekei szerint irányíthassa. Franciaország célját szolgálta és szolgálja ma is a világháborúból részben újjászületett, résziben megnövekedett bárom állam: Cseh­szlovákia. Jugoszlávia és Románai szövet­ségé, a kisautónt. A ki sántául Benes szellem i vezetése alatt kezdettől fogva saját defenzív céljainak szem­mel tartásával a francia politika vak eszköze i volt. Olaszország közben barátsági szerződést kötött Magyarországgal, gazdasági közeledést létesített Ausztriával, Augolország újból fel­vette szintén a barátságos kapcsolatot az előbb említett két vesztes állammal, csak Franciaország volt hosszú időn keresztül a győztes állaim, mely Középeurópában csak a k is antant érdekein keresztül akart érvénye­sülni és mindent a kisantan t-propaganda szemű vegén keresztül nézett. A k isautant ■pedig féltékenyen őrködött azon, hogy a há­borús mentalitás parazsa el ne hamvadjon A német elnökválasztások után ul tárgyalások indulnak meg a nemzetközi politikában A francia kamara elfogadta a kfiltségvetést — Tardieu Genffee utazott — A porosz választások problémája Paris, március 15. A kamara ma éjjel meg­szavazta a költségvetést. A francia büdzsé ki­adásai 41.179 millió frankra rúgnak, bevéte­lei 41-184 millió frankra, A kiszámított feles­leg, amely természetesen csak papíron van meg, körülbelül 5 millió frankra rúg. Rendkí­vül nehéz feladat volt a költségvetést egyen­súlyba hozni s a kormány kénytelen volt a legkétségbeesettebb eszközökhöz folyamodni. Jellemző, hogy a költségvetés csak kilenc hó­napig tart, de az egész naptári év adó jövedel­mével számok A kamara költségvetési vitája ismét gyor­sasági rekordot jelent. A tárgyalás február 9-én kezdődött, de a Laval-kormány bukása­kor megállt. így is alig tartott tovább egy hó­napnál. ú vita a minimumra szorítkozott, mert a bal pártok nem vettek rajta részt, hogy a kormányra hárítsák az egész felelős­ségét a költségvetés következményeiért. Állí­tólag a kormány kénytelen lesz kölcsönöket felvenni a hiányok fedezésére, vagy ismét az inflációhoz nyúlni. A szenátus ugyanilyen ha­mar végez a költségvetéssel, mint a kamara. Időközben a kamara ismét foglalkozni fog a választási kérdéssel, amely — mint ismere­ós minden bajért, mely a Dunamedence felől njogtalanságot keltett, a sorsába bele tö­rődni nem akaró Magyarország viselje a fe­lelősséget. A kisautant vitorláját dagasztotta ilyimódon nemcsak iittbon, de minden nem­zetközi fórumon a francia szól, 1 Közben múltak az évek és elterpeszkedett egy nemzetközi rém: az általános gazdasági válság, melynek tükre uj szint, uj arcot adott a közéletnek és belegázolt a nemzetközi vo­natkozásokba is. Ez a tükör megmutatta azt is, hogy a széjjeildarabotít Középeurópa mai formájában nem képes sikeres ellenállásra a megváltozott gazdasági körülmények kö­zött. A német-osztrák vámunió felmerült kí­sérteié, a nyomában megindult diplomáciai harcok, melyekben a kisautant éiláltlama: Cseh Szlovákia feltétel nélkül odaadta magát a francia álláspontnak, már nem a kisan- tamtba vetett francia bit megerősödését vál­tották ki, hanem ellenkezőleg: megindítói voltak egy józanabb, tisztábban látó francia áiorientáilódásnak. A francia külpolitika az­óta fokozatosan törekszik arra, hogy a kis- autanttal szemben Középeurópában kibonta­kozó német-barát irányt semlegesítse. A francia politika felismerte, hogy a Dunarne- denoe uralma nem lehet a kisantamié, bár­mennyire fejleszti ez a hadseregeit, mert a közeli német hatalom, szövetségben a köz­ponti fekvésű Magyarországgal és Ausztriá­val, ezt lehetetlenné teszi. A gazdasági szem­pontok, a centrális fekvés pedig egyenesen azt diktálja, hogy a Dunamedence politiká­ját ez a három utóbbi állaim szabja meg. A „Duiiakonföderáció“, vagy „Dunai vám- közösség" kísérleti ballonját már régebben feleresztette az előrelátó francia külpolitika, ez a kísérleti ballon azonban felszállt és el­szállt anélkül, hogy a dunai népek jobban felfigyeltek volna rája. Ma, amikor a Dnna- ímedeuoe államai szinte valószi nőtlenül ne­héz gazdasági körülmények között vergőd­nek, amikor az agrárválság végigszántott Románián, Magyarországon és Jugoszlávián és most már az ipari jellegű Ausztria és Csehszlovákia, is a mélypontnál tart, a fran­cia külpolitika alkalmasnak véli a pillana­tot, hogy konkiréteíbb tervvel álljon elő. Ez­ért lépett ki Tardieu váratlanul és meglepő­en a dunai államok gazdasági megegyezésié­nek tervével s mivel végig biztosítani akar­ta a francia kezdeményezés anyagi és er­kölcsi előnyét, hozzátette, hogy nem tartaná kívánatosnak, ha egyelőre más nagyhatalom is beavatkozna a dunai államok intem ügyé­be. Tardieu gesztusában benne van a hitele­ző üzleti szelleme, de a hitelező fölénye is, mert ma minden dunai állam adósa Fran­ciaországnak. Tardieu terve aligha fog most sikerülni s hogy nem sikerül, ennek lényeges oka a francia külpolitika kreatúrája: a kisautant. A kisantantállamok külpolitikai súlya addig jelentős, amíg Franciaország a német irány­zattal szemben rájuk támaszkodik, amint Franciaország meg tudja vetni a lábát a Dunaimedencében és bizalmas politikai és gazdasági relációt teremt Magyarországgal és Ausztriával, megszűnt a kisautant fran­cia értelmű szerepe. Egy francia államférfi mondta a napokban bizalmas környezetben: „Franciaország a Dunamedenőében a törté­nelmi jövőben az erős, katonás szellemtől áthatott népek barátságát kell hogy keres­se, akik állják a szerződéseket és harcolni is készek, ilyen nép pedig kettő van a Du­na mentében, a magyar és a szerb.“ Tardieu miniszterelnök nem ok nélkül mondta: „A középeurópai államok gazdasági és politikai megegyezése érdekéiben áldozatoktól sem szabad visszariadni.“ A kisantantállamok nem is fogadták nagy lelkesedéssel az uj francia tervet, mert nyil­vánvaló, hogy áldozatokat csak az eddig favo­rizált államok hozhatnak és nem Magyarország be jön, amint a választási harcok megengedik ezt. Ezenkívül Anglia képviselőivel tárgyal és folytatja a dunai politika megoldására irá­nyuló konferenciákat. Brflnins nem utazik Genffee Berlin, március 15. A párisi lapok jelenté­sével ellentétben illetékes német körök kije­lentik, hogy Brüning kancellár a közeljövő­ben nem utazhat Génibe annál kevésbé, mert a lefegyverzési konferencia a közeljövőben nem hoz érdemleges vitákat. Németországban javában tart a választási agitáció és ilyen kö­rülmények között a kancellár külföldi utazá­sára gondolni sem lehet. Mint ismeretes, az elnökválasztás második menete április t*-é n folyik le, a porosz, a bajor és a würtembergi tartománygyülési választás pedig április 24-én, nem április 17-én, mint eredetileg ter­vezve volt, mert ez az időpont túl közel esik az elnökválasztáshoz. és Ausztria. így tolódott a figyelem előterébe egy magyar—csehszlovák, vagy magyar—ro­mán megegyezés lehetősége. Udrzsal miniszter- elnök sietett kijelenteni, hogy Csehszlovákiá­nak nincsenek más állammal szembeni területi és politikai követelései, de saját területéből egy tapodtat sem enged. Romániából és Jugo­szláviából nem hallottunk ilyen hangokat, csak azt konstatálhatjuk, hogy ezek a Duna-problé- mát a kisantantba való belépéssel vélik elin- tézhetőnek. Romániából emellett különös ter­vek hírét hozza a szél: egy esetleges magyar—> csehszlovák megegyezés megelőzését szívesem venné a román közvélemény és a magyar— román perszonálunió gondolata kisért a kulisz- szák mögött. Jugoszláviában felelős államfér­fiak jelentik ki, hogy a német—osztrák unió kedvező lenne az országra nézve. így hirtelen elmondva is furcsa, visszás, hogy a kisautant •három állama,, amelyekről a csehszlovák mi­niszterelnök kijelenti, hogy csak közös meg­egyezés alapján döntenek és mindig egysége­sen, ennyire külön érdekek felé látszanak ten­dálni. Nincsenek illúzióink, nem hisszük, hogy rö­vid időn 'belül meg tudnak egymással egyezni — akár gazdasági alapon is — a kisautant ál­lamai Magyarországgal. A gazdasági megegye­zések csak akkor vihartállóak, ha a politikai megegyezések és a lelki kibékülés előzik meg. Ezek megvalósítására pedig ma még minden nyomorúság mellett sincs meg a pszichológiai alap. A mai helyzet, a kérdéssel való foglalko­zás és viták arra alkalmasak, hogy alkalmat adjanak az államférfiaknak államuk lakossága hangulatának átformálására. A békeszerződé­sek nem oldották meg maradéktalanul Közép­európa problémáit, ennek a munkának az el­végzése a ma és a jövő államiért iának a föl­adata. Egy bizonyos, hogy az uj Középeurópa csak a kisautant természetes föloldódásával valósulhat meg. Magyarok, nyugodtan kivárhatjuk ezt. az időpontot. Előfizetési én évente 300, félévre 150, negyed- A ^lovSTtSzIcni SS TüSZlTtSzlcÓi slls7lZph.Í Tiávlolt Szerkesztőségi Prága n„ Panská uiice 12, évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, ** ^VUCTISZKOI SS rUSZlflSZKUi CUSTIZPÍkI paTIVK. B, emelet, -r Telefon: 30311. - Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki É0R7»n*mrti politikai napilapja VFTVTJ%1. ^FRKFS7TO Prága IL. Panská ulicel 2. 111. emelet. A képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több FŐSZERKESZTŐ • r FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon: 34184. Egyes szám ára 1.20 K5, vasárnap 2.-KC. TfZURANYl LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA SÜRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRAHA tes — a közelmúltban Laval kormányán*/, bukásához vezetett. Mandel képviselő nem mond le reakciós választási törvényjavaslata elfogadtatásának tervéről. A kamarában nincs nehézség, de a javaslat ismét a szenáíusbafi fog inegfenekleni. Ulabb genfi tárgyalások Páris, március 15. Tardieu miniszterelnök tegnap az éjjeli gyorsvonattal ismét Geníbe utazott. Egyelőre nem tudni, meddig marad a népszövetség városában. Az általános véle­mény szerint két-három napig, de lehetséges, hogy a hét végéig sem tér vissza. Kíséreté­ben utazik Dumesmil volt léghajózás ügyi mi­niszter, továbbá Fabrv ezredes, a kamara hadügyi bizottságának előadója. Zaleski len­gyel külügyminiszter ugyanabban a vonatban utazott. A lapok bejelentik, hogy Tardieu Genfben mindenekelőtt Nadolnyval, a német delegáció vezetőjével kíván tárgyalni. Azt remiéli, hogy Brüning német kancellár is hamarosan Géni

Next

/
Oldalképek
Tartalom