Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-15 / 62. (2875.) szám

2 ■■WBraiMBmM—■—h^mhiibii,| ,M ii ii|i|j|iiu i rinmrranwiWTinmnijB^^ 1932 márau* 15, kedd. ■beesésibe taszított német nép egy része, főleg a fiatalok és a türelmetlenek Hitlert óhajt­ják, a kétségbeesés fegyverét, hogy akárhogy és akármilyen bizonytalan eredménnyel, de megtisztítsa a mai nyúlós és ködös mocsara t- moszférát. Hitler és Hindenburg pártolása különben is­mét egy érdekes és régi német etnológiai el­méletet látszik igazolni. Német tudósok s a franciák (Henri M áss is) szeretik a németeket két részre osztani, a régi, tisztán germán törzsekre (Altstaemme), amelyek inkább ka­tolikusok, nagyon latinos beállítottságúak s az Elbától nyugatra és délre laknak s az újabb salávokkal vegyült fiatal törzsekre, poroszok­ra (Neustaemme), akik az Elbától keletre és északra laknak. A két rész közötti ellentétes mentalitás régi s mindenütt föllelhető- Az előbbit az irodalomban a klasszicitás, az európai nyugalom, a formai tökély és a józan­A cseh néppárti sajti parlamenti bisottsagot kíván kiküldetni a ruszinszkái ínség-vidékre „Az agrár közigazgatás terrorja az országrészt a kommunizmus, a nyomor és a kétségbeesés karjaiba hajtotta** - irta a Udové Listy - Srámekék is követelik kstsnal azonnali lemondását - „Slsvik miniszter szomorú érdeme...** Prága, március 14. Hamiltón és Reonn írók nyilatkozatával szemben a félhivatalos hely­ről jött cáfolat azt hangsulyoEta, hogy Ruszin- szkóban még egyetlen egy ember sem halt meg éhen s a két világhírű írót a kommunis­ták ínformátlák, tehát teljesen egyoldalú ér­tesüléssel bírnak. Renn újabb nyilatkozatában csodálkozását fejezi ki afölött, hogy olyan éles támadások­nak van kitéve cseh résziről, mert ö, úgy­mond, csak a puszta igazat mondotta. Saját szemével győződött meg mindenről, mert köz­vetlenül érintkezhetett az orosz néppel, mi­után oroszul folyékonyan beszél. A szocialista és légionárius sajté után most már a cseh néppárti sajtó is élesen támadja Ruszin szikó mai közigazgatási rendszerét. A Lidové Listy többek között ezeket Írja: — Szomorú, hogy a mi közvélem,ényűnk­nek azokról & botrányos viszonyokról, ame­lyeket a külföldiek Kínával és Indiával ha­sonlítanak össze, a kommunista munkásse­gély és külföldi újságírók révén kell tudomást szereznie. A skandalum napról-napra nő és a felelősséget ezért kizárólag a ruszinszkói köz- igazgatás viseli élén Rozsypal országos elnök­kel és & be! ügyminiszíőrrel. Az agráriusok a ruszin problémát csak - annyiban ismerték, hogy a választókat terrorral az agrárpártba hajtották, a közigazgatás komolyabb feladatai- ról nem tudtak semmit. A lakosság nyomorá­ra és fizikai visszaesésére, amelyet elképzel­hetetlen nyomor idézett elő, az agrárpárt csendőrökkel válaszolt. A szégyent, ame­lyet az egész világ előtt okozott nekünk, a sa­ját számlájára írhatja. Ruszinszkó a köztár­saság forró talaj zuga s ha ma az agrár köz- igazgatás tehetetlensége egyenesen a magyar propaganda kezébe szolgáltat anyagot, ez szo­morú érdeme Slávik miniszter urnák, aki nó­ta benő szlovák, s ezt a rezsimet tűri. Egé­szen jogos, ha Rozsypal országos elnök azon­nali lemondását követeljük. De még ez sem minden. Közvéleményünknek végül is tudnia kell, hogyan fest a helyzet Ruszinszkóban és pedig kompetens forrásból: a kép viselőkéi legközelebbi ülésén azonnal válasszon egy parlamenti bizottságot s az vizsgálja meg a helyzetet és tegyen jelentést a közvélemény­nek. Ha jobb iesz a helyzet, mint ahogy ezt a külföldiek lefestették, annál jobb számunkra. Ha egyes újságok mindezért a kommunistá­kat teszik felelőssé, úgy ez struccpolitika. Követeljük a helyzet szigorú kivizsgálását és mindazon emberek eltávolítását, akik ezeket az áldatlan viszonyokat okozták és terrorjuk­kal Ruszinszkót olyan viszonyokba hajtották, hogy azok, bármely ország legrosszabb vissza­esésének és fölifirduiásának idejéhez hason­lók — fejezi he cikkét a Lidové Listy. — Evangélikus ifjúsági konferencia. Rimaszom­bati tudóé dónk jelenti: A kishont! evangélikus es_ peresség ifjúsági egyesületei a napokban tartották meg konferenciájukat a rimászómbaiti evangélikus egyház tanácstermében Kot benti eve r József főespe­res és Lucsánszky Mihály dr. teológiai tanár elnök­lése mellett. A konferencián Lucsánszky Mihály dr., Lukács Emil, Szabó Pál, Holesik György és Varga Lenke az ifjúsági egyesületek vallásos, kulturális, szociális és testnevelő munkásságáról és a vasár­napi iskolák tevékenységéről tartottak előadásokat. ság jellemzi (lásd Nadler teóriáit), az utóbbit a romantikus hajlam, az álmodozás és a mes­sianizmus. Nos, a tegnapi választásokon Hin- denburgot túlnyomóan a délnyugati németség — Goethe németjei — választották, Hitlert túlnyomóan az északkeletiek, a romantikusok, Hindenburg mögött a karöltve haladó katoli­cizmus és demokrácia állt, Hitler mögött a nagy jövőt akaró s a jelen bajai ellen protes­táló, szentimentális tömeg­ilyen körülmények között a Hitler és Hiú­dén burg közötti ellentét a poroszok és a nyu­gati és déli németek évszázados harcának egyik uj fázisa, amely most nyugat javára dőlt el, de ki tudja meddig védheti eredmé­nyesen a csaknem tarthatatlannak látszó beteg pozíciókat? A legmeglepőbb a tegnapi választásokon a kommunisták veresége. Hindenburg több sza­vazatot kapott, mint pártjának optimistát vár­ták, líiiler beváltotta Ígérgetéseit, Thaei- mannaik még a pesszimisták is hat és fél mil­liós eredményt jósoltak. 193<bban 33 millió szavazó közül a kommunisták 4,600.000 szava­zatot kaptak, ma 38 millió közül 4,900.000-et- Ez visszaesés, különösen, ha a többi párt emelkedését és a közben óriási módon meg­nőtt munkanélküliséget és nyomort nézzük. A 6.5 millió munkanélküli közül 1.5 millió nem szavazott a kommunista pártra, ez érde­kes és gondolkozásra okot adó jelenség. A kommunizmus ereje megtört a birodalomban? Vagy Moszkva más taktikához folyamodott? Stalin mindkét elmélete mindenesetre meg­dőlt, az is, amely a kommunista szavazatok hatalmas megerősödését és a szociáldemokra­ták átpártolását várta, az is, amely Hitler győ­zelmébe vetette reményét, mert a nemzeti szocializmusban látta a kommunizmus terjedé­sének legbiztosabb előkészítőjét- Ezzel szem­ben Moszkva leggyülöltebb ellenefele: a juste milllieu győzött. Meg tudja tartani .a győzelmét? Április tize­dikéig nem történnek újabb eltolódások? Annyi kétségtelen, hogy a mai eredmények alapján Hindenburg megválasztása biztosnak látszik. Düsterberg két és fél millió szavazatá­val nem jelenti a mérleg nyelét, mint remél­te, mert ha utolsó emberig Hitlerhez csatla­kozik (ami korántsem biztos), még mindig nem közel Kiveti meg Hindenburg szavazatszá­mát, akit a® első menetben kivívott morált* siker is kétségtelenül támogatni fog. N-em lehetetlen, hogy a sikertelenség megtöri Hiti érék erejét, elkedvetleníti az apostol prompt megváltást váró híveit. Talán sokan csa­lódottan visszamennek a kommunista pártba, sokan bűnbánóan Hindenberghoz. Viszont nem j lehetetlen, hogy a nemzeti szocialisták 1 ügyes taktikával és megfelelő jelőliek fölállí­tásával éket vernek Hindenburg most szilárd­nak látszó táborába, de ez nem nagyon való­színű­Minden attól függ, hogy mi történik a második menetig tartó hónap alatt. Ha a gazdasági nyomor nem nő, ha Brüning kül­földi segítséggel legalább erre az egy hónap­ra meg tudja enyhíteni a krízist (ami valószí­nű, mert a Hindenburg reális esélyeit látó külföld a bizonytalanság eloszlása után most már szívesen siet a kancellár támogatására), akkor Hindenburg megválasztása könnyű do­log & a tábornagy a második menetben talán eléri az akkor már nem is szükséges abszo­lút többséget, ami óriási diadal volna. Vi­szont, ha a nehéz tavaszi hónapokban a krí­zis nőni fog, akkor a radikalizálódás tovább tart s gyümölcseit most már főleg a kommu­nisták aratnák Le, mivel a legtürelmetleneb­bek csalódtak Hitler ben, aki nagyon gyors megoldást ígért, de Ígéretét nem tudta az él­só, döntő rohamnál beváltani. Á némtet választások európai hatását az április 10-i döntésig nem állapíthatjuk meg. Ma csak egy biztos: .Hindenburg aránylag nagy sikere máris stabilizálta a mai Németor­szág tekintélyéi s a birodalom máris önérze­tesebben léphet föl valamennyi külföldi tár­gyaláson, a lefegyverzési konferencián és a dunai tanácskozásokon egyaránt. icímn 1.-.J -vjs-acíi.’rtv:8^É PÁTER LAURENTIUS TITKA 5ÖNÖGYÍ REGÉNY Irta: VÉCSEY ZOLTÁN (Capys-tsht bjr Prígal SJafysr Hírlap.) (54) Amint a fenyőligetet elhagyták, az arany­hegyre vezető ösvényen egy vadászformáju embert láttak felkapaszkodni. Mintegy há­romszáz méterre lehetett tőlük. Ügyet sem vetettek rá sietős útjukban. A vadász azon­ban távcsövet illesztett a szeméhez s bosz- szan figyelte őket. Aztán nyugodtan folytat­ta ő is útját az erdő irányába. * Kurt rettentő fájdalomra ébredt. A feje úgy tüzelt, mintha égő parázzsal telt tálat borítottak volna rá, a tagjai erőtlenek vol­tak s fel sem tudott tápászkodni, nyelve a szájpadlásához tapadt. Borzasztó szomjúság gyötörte. Egy pohár viz megenyhitené fáj­dalmait s visszaadná erejét is. De hát ki nyújtson neki enyhítő italt? Csak most döbbent rá helyzetének két­ségbeejtő voltára. Itt fekszik erőtlenül, ki­szolgáltatva egy borzalmas ellenfél kényé­nek-kedvének, aki nem ismer irgalmat, aki­től nem várhat kegyelmet. Bármelyik perc­ben visszatérhet ide, hogy kioltsa életét. Vagy, ami még rosszabb, vissza sem tér, itt hagyja őt ebben az átkos folyosóban, hogy a legborzalmasabb halállal pusztuljon el, éhen és szőni] a n vesszen. Ha reggel nyolc órakor nem jelentkezik Zsemberv irodájában, akkor a levelet fel­bontja az ügyvéd s ríj ómban értesítik Kali- nayt. Az utáazkatonák talán délre ideérnék —. ha ugyan ideérnek, mert az ilyen ügynek is végig kell járnia a bürokrácia hivatalos masinériáját — és megk^xlik a fal kibontá­sát. Ahogy o becsüli, .jó másrelimeteres a to­rony fala, masszív, szilárd építmény és rob­bantószert nem szabad használniuk. Ehhez megint miniszteriális engedélyek kellenének s különben is a .robbantással az ő életét ve­szélyeztetnék. Három, négy napba is belekerül, amíg ak­kora rést üthetnek; hogy bejussanak a to­ronyba. És akkor is kérdéses, vájjon meg­találják-e a titkos kamarában a kijáratokat. Vigasztalan helyzet, ezzel számolni kell. Ha legalább annyi ereje volna, hogy felífá- pászkodhatnék. De hiába támaszkodik kö­nyökére, nem tud felemelkedni. Hány óra leihét? Karfkötőórájára néz, amelynek világító lapjáról leolvassa az időt. Háromnegyed négy. Némi reménység tölti el, meri most már biztos benne, hogy ellenfele nem jön vissza, hiiazaen már hajnal vau. Reggel kilenc tájban pedig már iiit lesz Kalinay. Agyonverni vagy lelőni nem fogják. Ha csak éhen nem pusztul, még meg is menekülhet. Csak ne volna olyan ólom súly a fején. Oíh, milyen nedves itt a föld, ahol feje fe­küdi. Od anyui ujjaival s megtapogat ja: vér. Az a gazemíber be>szakitotta a fejét. Talán a revolver agyával sújtotta főbe. Most fantasztikus, zűrzavaros képeket lát, majd feje visszahanyatlik. Újból elvesztette eszméletét. Kalinay ágyában feküdt s lámpa mellett olvasgatott. Zane Gney volt a kedvenc írója, ide is egész kollekciói hozott ki a müveiből s miivel olvasás nélkül sohasem tudott el­aludni, néha éjfélig is elmélyedt kedvenc ol­vasmányában. Tizenegy óra lehetett, amikor a telefon csengője élesen berregett. Mi történt? Vájjon milyen rendkívüli do­log adódhatott, hogy éjszakai nyugalmában zavarják. Ah, talán a gyereirt Talán valamelyi Öns tesz jelentést. Kiugrott az ágyából, a telefonhoz szaladt s leakasztotta a kagylót. — Hallói Halló! Ki beszél? — Halló! Itt Geasay a Tátra-lakból, 'Kali­nay kapitány ur?-- Én vagyok, Geasay! Nos mi újság? — Nagy újság van, kapitány ur. Egy fél­órával ezelőtt egy férfi nyitott be a szo­bámba! — Bolond maga, Gezisay, hogy ilyeneket telefonál nekem. Ha még azt telefonálta vol­na, hogy nő, —- Várjon csak kapitány ur. Én hirtelen felriadtam az ajtónyitásra, felcsavarom a villanyt, mire az idegen mentegetőzve mondja, hogy bocsánatot kérek, eltévesztet­tem a szobaszámot. — Nohát ebben nincs semmi különös. —■ Én bosszúsan dörmögök néhány szitkot is a másik oldalamra fordulok. De mikor az idegen kimegy, mégis fúrja a kíváncsiság az oldalam, hogy ugyan melyik szoba lakója ez a szórakozott idegen. Kiugróm az ágyból, az ajtóhoz sietek... kinyitom, a küszöbön va­lami véres papírlap fekszik. — Véres papírlap? — Igen, véres ujjlenyomatok rajta. Éa a papíron előttem tyét érthetetlen sor. Ez ni, felolvasom: Vércsoport I: A O Vércsoport II: B. — Ez igazán érthetetlen. * És ami a legkülönösebb, az én éjjeli láto­gatóm nem volt a szanatórium lakója, 'ha­nem valahonnan idegenből jöhetett. Mert amint kinéztem az útra, láttam, hogy egy vá­rakozó autóba veti magát s az autó gyorsan elrobog. — Nos és intézkedett? —■ Nyomban telefonáltam Poprádra. Az állomási önök azonban azt jelentette, hogy az állomás épületében nincs a várakozók kö­zött olyasvalaki, akit leírtam. — Telefonálja végig Iglót, Kassát, Liptó- szentimiklést és Rózsahegyet. Adjon pontos személvleirást. És jelentést ide kérek. A kapitány nyolc óra tájiban ébredt s ko­mótosan kezdett öltözködni. A gazdasszony behozta a reggelit, jókora bögre kávét, fo­nott kaláccsal. Aztán sűrűn kopogtatták az ajtaján. Az őrsvezetők jöttek be s megtették jelentésüket. Semmi eredmény. Az embe­rek fáradtaik, agyonhajszoltak. — Tegnap már intézkedtem s katonai se­gítséget kértem. Kilenc órára itt lesz egy század baka. Addig csak kitartani. Fél kilenc tájban megszólalt a telefon. — Biztosan Gezisay tesz jelentést. Nem. Zsenibery jelentkezett. Az ügyvéd beszédét alig értette, olyan fejindult volt a Zsembery hangja. — Ügyvéd ur, lassabban kérem, egy szót sem érlek. Ismételje meg, amit mondott.-— Kérem, nyolc óra már elmúlt és Kurt Resner nem jelentkezett nálam, ahogy meg­beszéltük. — Igaz, igaz, róla egészen meg is feled­keztem. Nos, mi van Kiirt Resnerrel? — Valami szörnyű baj történhetett Egy levelet hagyott nálam azzal, hogy ha reggel nyolcra nem jelentkezne, bontsam fel s ér­tesítsem a tartalmáról önt. így cselekedtem. — És — és — mi van ebben a levélben?

Next

/
Oldalképek
Tartalom