Prágai Magyar Hirlap, 1932. március (11. évfolyam, 50-74 / 2863-2887. szám)

1932-03-15 / 62. (2875.) szám

2

■■WBraiMBmM—■—h^mhiibii,| ,M ii ii|i|j|iiu i rinmrranwiWTinmnijB^^

1932 márau* 15, kedd.

■beesésibe taszított német nép egy része, főleg a fiatalok és a türelmetlenek Hitlert óhajtják, a kétségbeesés fegyverét, hogy akárhogy és akármilyen bizonytalan eredménnyel, de megtisztítsa a mai nyúlós és ködös mocsara t- moszférát.

Hitler és Hindenburg pártolása különben ismét egy érdekes és régi német etnológiai elméletet látszik igazolni. Német tudósok s a franciák (Henri M áss is) szeretik a németeket két részre osztani, a régi, tisztán germán törzsekre (Altstaemme), amelyek inkább katolikusok, nagyon latinos beállítottságúak s az Elbától nyugatra és délre laknak s az újabb salávokkal vegyült fiatal törzsekre, poroszokra (Neustaemme), akik az Elbától keletre és északra laknak. A két rész közötti ellentétes mentalitás régi s mindenütt föllelhető- Az előbbit az irodalomban a klasszicitás, az európai nyugalom, a formai tökély és a józanA cseh néppárti sajti parlamenti bisottsagot kíván kiküldetni a ruszinszkái ínség-vidékre

„Az agrár közigazgatás terrorja az országrészt a kommunizmus, a nyomor és a kétségbeesés karjaiba hajtotta** - irta a Udové Listy - Srámekék is követelik kstsnal azonnali lemondását - „Slsvik miniszter szomorú érdeme...**

Prága, március 14. Hamiltón és Reonn írók nyilatkozatával szemben a félhivatalos helyről jött cáfolat azt hangsulyoEta, hogy Ruszin- szkóban még egyetlen egy ember sem halt meg éhen s a két világhírű írót a kommunisták ínformátlák, tehát teljesen egyoldalú értesüléssel bírnak.

Renn újabb nyilatkozatában csodálkozását fejezi ki afölött, hogy olyan éles támadásoknak van kitéve cseh résziről, mert ö, úgymond, csak a puszta igazat mondotta. Saját szemével győződött meg mindenről, mert közvetlenül érintkezhetett az orosz néppel, miután oroszul folyékonyan beszél.

A szocialista és légionárius sajté után most már a cseh néppárti sajtó is élesen támadja Ruszin szikó mai közigazgatási rendszerét. A Lidové Listy többek között ezeket Írja:

— Szomorú, hogy a mi közvélem,ényűnknek azokról & botrányos viszonyokról, amelyeket a külföldiek Kínával és Indiával hasonlítanak össze, a kommunista munkássegély és külföldi újságírók révén kell tudomást szereznie. A skandalum napról-napra nő és a

felelősséget ezért kizárólag a ruszinszkói köz- igazgatás viseli élén Rozsypal országos elnökkel és & be! ügyminiszíőrrel. Az agráriusok a ruszin problémát csak - annyiban ismerték, hogy a választókat terrorral az agrárpártba hajtották, a közigazgatás komolyabb feladatai- ról nem tudtak semmit. A lakosság nyomorára és fizikai visszaesésére, amelyet elképzelhetetlen nyomor idézett elő, az agrárpárt csendőrökkel válaszolt. A szégyent, amelyet az egész világ előtt okozott nekünk, a saját számlájára írhatja. Ruszinszkó a köztársaság forró talaj zuga s ha ma az agrár köz- igazgatás tehetetlensége egyenesen a magyar propaganda kezébe szolgáltat anyagot, ez szomorú érdeme Slávik miniszter urnák, aki nóta benő szlovák, s ezt a rezsimet tűri. Egészen jogos, ha Rozsypal országos elnök azonnali lemondását követeljük. De még ez sem minden. Közvéleményünknek végül is tudnia kell, hogyan fest a helyzet Ruszinszkóban és pedig kompetens forrásból: a kép viselőkéi legközelebbi ülésén azonnal válasszon egy parlamenti bizottságot s az vizsgálja meg a

helyzetet és tegyen jelentést a közvéleménynek. Ha jobb iesz a helyzet, mint ahogy ezt a külföldiek lefestették, annál jobb számunkra. Ha egyes újságok mindezért a kommunistákat teszik felelőssé, úgy ez struccpolitika. Követeljük a helyzet szigorú kivizsgálását és mindazon emberek eltávolítását, akik ezeket az áldatlan viszonyokat okozták és terrorjukkal Ruszinszkót olyan viszonyokba hajtották, hogy azok, bármely ország legrosszabb visszaesésének és fölifirduiásának idejéhez hasonlók — fejezi he cikkét a Lidové Listy.

— Evangélikus ifjúsági konferencia. Rimaszombati tudóé dónk jelenti: A kishont! evangélikus es_ peresség ifjúsági egyesületei a napokban tartották meg konferenciájukat a rimászómbaiti evangélikus egyház tanácstermében Kot benti eve r József főesperes és Lucsánszky Mihály dr. teológiai tanár elnöklése mellett. A konferencián Lucsánszky Mihály dr., Lukács Emil, Szabó Pál, Holesik György és Varga Lenke az ifjúsági egyesületek vallásos, kulturális, szociális és testnevelő munkásságáról és a vasárnapi iskolák tevékenységéről tartottak előadásokat.

ság jellemzi (lásd Nadler teóriáit), az utóbbit a romantikus hajlam, az álmodozás és a messianizmus. Nos, a tegnapi választásokon Hin- denburgot túlnyomóan a délnyugati németség — Goethe németjei — választották, Hitlert túlnyomóan az északkeletiek, a romantikusok, Hindenburg mögött a karöltve haladó katolicizmus és demokrácia állt, Hitler mögött a nagy jövőt akaró s a jelen bajai ellen protestáló, szentimentális tömegilyen körülmények között a Hitler és Hiúdén burg közötti ellentét a poroszok és a nyugati és déli németek évszázados harcának egyik uj fázisa, amely most nyugat javára dőlt el, de ki tudja meddig védheti eredményesen a csaknem tarthatatlannak látszó beteg pozíciókat?

A legmeglepőbb a tegnapi választásokon a kommunisták veresége. Hindenburg több szavazatot kapott, mint pártjának optimistát várták, líiiler beváltotta Ígérgetéseit, Thaei- mannaik még a pesszimisták is hat és fél milliós eredményt jósoltak. 193<bban 33 millió szavazó közül a kommunisták 4,600.000 szavazatot kaptak, ma 38 millió közül 4,900.000-et- Ez visszaesés, különösen, ha a többi párt emelkedését és a közben óriási módon megnőtt munkanélküliséget és nyomort nézzük. A 6.5 millió munkanélküli közül 1.5 millió nem szavazott a kommunista pártra, ez érdekes és gondolkozásra okot adó jelenség. A kommunizmus ereje megtört a birodalomban? Vagy Moszkva más taktikához folyamodott? Stalin mindkét elmélete mindenesetre megdőlt, az is, amely a kommunista szavazatok hatalmas megerősödését és a szociáldemokraták átpártolását várta, az is, amely Hitler győzelmébe vetette reményét, mert a nemzeti szocializmusban látta a kommunizmus terjedésének legbiztosabb előkészítőjét- Ezzel szemben Moszkva leggyülöltebb ellenefele: a juste milllieu győzött.

Meg tudja tartani .a győzelmét? Április tizedikéig nem történnek újabb eltolódások? Annyi kétségtelen, hogy a mai eredmények alapján Hindenburg megválasztása biztosnak látszik. Düsterberg két és fél millió szavazatával nem jelenti a mérleg nyelét, mint remélte, mert ha utolsó emberig Hitlerhez csatlakozik (ami korántsem biztos), még mindig nem közel Kiveti meg Hindenburg szavazatszámát, akit a® első menetben kivívott morált* siker is kétségtelenül támogatni fog. N-em lehetetlen, hogy a sikertelenség megtöri Hiti érék erejét, elkedvetleníti az apostol prompt megváltást váró híveit. Talán sokan csalódottan visszamennek a kommunista pártba, sokan bűnbánóan Hindenberghoz. Viszont nem j lehetetlen, hogy a nemzeti szocialisták 1 ügyes taktikával és megfelelő jelőliek fölállításával éket vernek Hindenburg most szilárdnak látszó táborába, de ez nem nagyon valószínűMinden attól függ, hogy mi történik a második menetig tartó hónap alatt. Ha a gazdasági nyomor nem nő, ha Brüning külföldi segítséggel legalább erre az egy hónapra meg tudja enyhíteni a krízist (ami valószínű, mert a Hindenburg reális esélyeit látó külföld a bizonytalanság eloszlása után most már szívesen siet a kancellár támogatására), akkor Hindenburg megválasztása könnyű dolog & a tábornagy a második menetben talán eléri az akkor már nem is szükséges abszolút többséget, ami óriási diadal volna. Viszont, ha a nehéz tavaszi hónapokban a krízis nőni fog, akkor a radikalizálódás tovább tart s gyümölcseit most már főleg a kommunisták aratnák Le, mivel a legtürelmetlenebbek csalódtak Hitler ben, aki nagyon gyors megoldást ígért, de Ígéretét nem tudta az élsó, döntő rohamnál beváltani.

Á némtet választások európai hatását az április 10-i döntésig nem állapíthatjuk meg. Ma csak egy biztos: .Hindenburg aránylag

nagy sikere máris stabilizálta a mai Németország tekintélyéi s a birodalom máris önérzetesebben léphet föl valamennyi külföldi tárgyaláson, a lefegyverzési konferencián és a dunai tanácskozásokon egyaránt.

icímn 1.-.J -vjs-acíi.’rtv:8^É

PÁTER LAURENTIUS TITKA

5ÖNÖGYÍ REGÉNY

Irta: VÉCSEY ZOLTÁN

(Capys-tsht bjr Prígal SJafysr Hírlap.)

(54)

Amint a fenyőligetet elhagyták, az aranyhegyre vezető ösvényen egy vadászformáju embert láttak felkapaszkodni. Mintegy háromszáz méterre lehetett tőlük. Ügyet sem vetettek rá sietős útjukban. A vadász azonban távcsövet illesztett a szeméhez s bosz- szan figyelte őket. Aztán nyugodtan folytatta ő is útját az erdő irányába.

*

Kurt rettentő fájdalomra ébredt. A feje úgy tüzelt, mintha égő parázzsal telt tálat borítottak volna rá, a tagjai erőtlenek voltak s fel sem tudott tápászkodni, nyelve a szájpadlásához tapadt. Borzasztó szomjúság gyötörte. Egy pohár viz megenyhitené fájdalmait s visszaadná erejét is. De hát ki nyújtson neki enyhítő italt?

Csak most döbbent rá helyzetének kétségbeejtő voltára. Itt fekszik erőtlenül, kiszolgáltatva egy borzalmas ellenfél kényének-kedvének, aki nem ismer irgalmat, akitől nem várhat kegyelmet. Bármelyik percben visszatérhet ide, hogy kioltsa életét. Vagy, ami még rosszabb, vissza sem tér, itt hagyja őt ebben az átkos folyosóban, hogy a legborzalmasabb halállal pusztuljon el, éhen és szőni] a n vesszen.

Ha reggel nyolc órakor nem jelentkezik Zsemberv irodájában, akkor a levelet felbontja az ügyvéd s ríj ómban értesítik Kali- nayt. Az utáazkatonák talán délre ideérnék —. ha ugyan ideérnek, mert az ilyen ügynek is végig kell járnia a bürokrácia hivatalos masinériáját — és megk^xlik a fal kibontását. Ahogy o becsüli, .jó másrelimeteres a torony fala, masszív, szilárd építmény és robbantószert nem szabad használniuk. Ehhez megint miniszteriális engedélyek kellenének s különben is a .robbantással az ő életét veszélyeztetnék.

Három, négy napba is belekerül, amíg akkora rést üthetnek; hogy bejussanak a toronyba. És akkor is kérdéses, vájjon megtalálják-e a titkos kamarában a kijáratokat.

Vigasztalan helyzet, ezzel számolni kell. Ha legalább annyi ereje volna, hogy felífá- pászkodhatnék. De hiába támaszkodik könyökére, nem tud felemelkedni.

Hány óra leihét? Karfkötőórájára néz, amelynek világító lapjáról leolvassa az időt. Háromnegyed négy.

Némi reménység tölti el, meri most már biztos benne, hogy ellenfele nem jön vissza, hiiazaen már hajnal vau. Reggel kilenc tájban pedig már iiit lesz Kalinay. Agyonverni vagy lelőni nem fogják. Ha csak éhen nem pusztul, még meg is menekülhet.

Csak ne volna olyan ólom súly a fején. Oíh, milyen nedves itt a föld, ahol feje feküdi. Od anyui ujjaival s megtapogat ja: vér. Az a gazemíber be>szakitotta a fejét. Talán a revolver agyával sújtotta főbe.

Most fantasztikus, zűrzavaros képeket lát, majd feje visszahanyatlik. Újból elvesztette eszméletét.

Kalinay ágyában feküdt s lámpa mellett olvasgatott. Zane Gney volt a kedvenc írója, ide is egész kollekciói hozott ki a müveiből

s miivel olvasás nélkül sohasem tudott elaludni, néha éjfélig is elmélyedt kedvenc olvasmányában.

Tizenegy óra lehetett, amikor a telefon csengője élesen berregett.

Mi történt? Vájjon milyen rendkívüli dolog adódhatott, hogy éjszakai nyugalmában zavarják.

Ah, talán a gyereirt Talán valamelyi Öns tesz jelentést.

Kiugrott az ágyából, a telefonhoz szaladt s leakasztotta a kagylót.

— Hallói Halló! Ki beszél?

— Halló! Itt Geasay a Tátra-lakból, 'Kalinay kapitány ur?-- Én vagyok, Geasay! Nos mi újság?

— Nagy újság van, kapitány ur. Egy félórával ezelőtt egy férfi nyitott be a szobámba!

— Bolond maga, Gezisay, hogy ilyeneket telefonál nekem. Ha még azt telefonálta volna, hogy nő,

—- Várjon csak kapitány ur. Én hirtelen felriadtam az ajtónyitásra, felcsavarom a villanyt, mire az idegen mentegetőzve mondja, hogy bocsánatot kérek, eltévesztettem a szobaszámot.

— Nohát ebben nincs semmi különös.

—■ Én bosszúsan dörmögök néhány szitkot is a másik oldalamra fordulok. De mikor az idegen kimegy, mégis fúrja a kíváncsiság az oldalam, hogy ugyan melyik szoba lakója ez a szórakozott idegen. Kiugróm az ágyból, az ajtóhoz sietek... kinyitom, a küszöbön valami véres papírlap fekszik.

— Véres papírlap?

— Igen, véres ujjlenyomatok rajta. Éa a papíron előttem tyét érthetetlen sor. Ez ni, felolvasom:

Vércsoport I: A O

Vércsoport II: B.

— Ez igazán érthetetlen. *

És ami a legkülönösebb, az én éjjeli látogatóm nem volt a szanatórium lakója, 'hanem valahonnan idegenből jöhetett. Mert amint kinéztem az útra, láttam, hogy egy várakozó autóba veti magát s az autó gyorsan elrobog.

— Nos és intézkedett?

—■ Nyomban telefonáltam Poprádra. Az állomási önök azonban azt jelentette, hogy az állomás épületében nincs a várakozók között olyasvalaki, akit leírtam.

— Telefonálja végig Iglót, Kassát, Liptó- szentimiklést és Rózsahegyet. Adjon pontos személvleirást. És jelentést ide kérek.

A kapitány nyolc óra tájiban ébredt s komótosan kezdett öltözködni. A gazdasszony behozta a reggelit, jókora bögre kávét, fonott kaláccsal. Aztán sűrűn kopogtatták az ajtaján. Az őrsvezetők jöttek be s megtették jelentésüket. Semmi eredmény. Az emberek fáradtaik, agyonhajszoltak.

— Tegnap már intézkedtem s katonai segítséget kértem. Kilenc órára itt lesz egy század baka. Addig csak kitartani.

Fél kilenc tájban megszólalt a telefon.

— Biztosan Gezisay tesz jelentést.

Nem. Zsenibery jelentkezett.

Az ügyvéd beszédét alig értette, olyan fejindult volt a Zsembery hangja.

— Ügyvéd ur, lassabban kérem, egy szót sem érlek. Ismételje meg, amit mondott.-— Kérem, nyolc óra már elmúlt és Kurt Resner nem jelentkezett nálam, ahogy megbeszéltük.

— Igaz, igaz, róla egészen meg is feledkeztem. Nos, mi van Kiirt Resnerrel?

— Valami szörnyű baj történhetett Egy levelet hagyott nálam azzal, hogy ha reggel nyolcra nem jelentkezne, bontsam fel s értesítsem a tartalmáról önt. így cselekedtem.

— És — és — mi van ebben a levélben?